←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Politikus jogászok XI.

A magyar közjogi tradíciók őrzője - Boross Péter

Boross Péter 1928. augusztus 27-én született a somogyországbeli Nagybajomban. Amikor 1989 februárjában a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalattól nyugdíjba ment, úgy tűnt, mintha egy szolid, közepes tisztes karrier véget ért volna. Holott Boross Péter története csak ekkor kezdődött, és pályája viharosan haladt felfelé. Antall Józseffel való régi kapcsolata eredményeként először 1990-ben miniszterelnökségi államtitkárként, majd miniszterként a polgári titkosszolgálatokat felügyeli, majd amikor a taxissztrájk elsodorja Horváth Balázst a Belügyminisztérium éléről, belügyminiszter lesz. Rövidesen Antall helyetteseként a kormány második embere, majd 1993 decemberében Antall József halála után miniszterelnök. Túl sok ideje nem volt, a lakosság változást akart, az 1994. tavaszi választások a Horn Gyula által vezetett MSZP földcsuszamlásszerű győzelmét hozták.
Azóta szürke eminenciás. Részben az MDF-ben, ahová 1992 augusztusában belépett, részben a kormányok is számítanak tanácsaira. Orbán Viktornak formálisan is főtanácsadója volt. Szavainak mindig súlya van. Mostanában azon ügyködik, hogy az MDF-et megtartsa önálló konzervatív mérsékelt jobboldali pártnak.
- A Miniszterelnöki Hivatal politikai üldözöttekkel foglalkozó csoportjának irodájában ülünk. A titkárnő éjjel-nappal programokat egyeztet, az íróasztal tele aktákkal. Így él egy nyolcvan felé közelgő nyugdíjas?
- Így. A nyugdíjas lét nem jelenthet tétlenséget. Vannak kisebb egészségi problémáim, nézd meg a szememet, kezelésre kell járnom. De azért igyekszem a közügyekben részt venni, bár csökkenő aktivitással.
- Ez egy jogászokról szóló sorozat. Ezért hadd kérdezzem meg, jogászcsaládból származol?
- Nem. Erdész-gazdálkodó családból. Már a dédapám is erdész volt, édesanyáméknak pedig kisebb földbirtokuk is volt. Én voltam a családban az első jogász, 1951-ben kaptam meg a diplomámat az időközben Pázmány Péterről Eötvös Lorándra keresztelt budapesti tudományegyetem jogi karán. Nekem azonban sikerült felfejleszteni a család jogászi vonalát. Egyetemista szerelem eredményeként jogászt vettem feleségül. A feleségem gazdasági perekkel foglalkozott, még a Fővárosi Döntőbíróságon kezdett, majd amikor 1972-ben kialakult az egységes bírói szervezet, a Fővárosi Bíróságon volt gazdasági bíró egészen nyugdíjazásáig. A lányom pedig ügyvéd.
- Ismerem a lányodat, elismert ügyvéd kolléga. A fiad viszont úgy tudom nem jogász.
- A fiam üzletember. Az agráregyetem után még külkereskedelmi diplomát is szerzett.
- Nono. A vállalkozó és ügyvéd egy földbirtokhoz kötődő konzervatív keresztény családban. Micsoda elferdülés.
- Ezek csacsiságok. Akik a mi táborunkban piacellenes, kereskedelemellenes, bankellenes lózungokat kiabálnak, nem tudják, mit beszélnek. A kereskedelmet, a pénzforgalmat nem lehet kiiktatni. Én a lelkem mélyén konzervatív gondolkodású vagyok, de a konzervativizmus nem jelenthet elmaradottságot. Természetesen a kereskedelemnek, a pénzvilágnak vannak torzulásai, Magyarországon is szép számmal előfordultak a rendszerváltozás lázában a vadkapitalista jelenségek, ezek bírálata jogos. De azért a fürdővízzel nem kell kiönteni a gyereket.
- És az MDF-piacok?
- Mindig távolságtartással kezeltem a népfelkelők tevékenységét az MDF-ben.
- Térjünk vissza gyermekkorodra. Úgy tudom, katonatisztnek készültél.
- Igen. Tízéves koromtól katonaiskolába jártam, először Kőszegen, majd Pécsett a hadapródiskolába.
- Te akartál katonatiszt lenni?
- Édesapámnak erős magyar hite volt. Az első világháborúban bátorságáért sok kitüntetést szerzett, súlyosan meg is sebesült, harctéri érdemeiért vitézi címet kapott. A harmincas évek közepétől politikai kampány bontakozott ki, hogy a keresztény úri középosztályból származó családok adják a gyermekeiket katonaiskolába. Ezért írattak be ide 1938-ban engem is.
- Jól érezted magad ebben az iskolában?
- Igen. Itt szoktam meg a rendet és a fegyelmet. E nélkül az állam nem létezhet. Nem a vakfegyelemről van szó, hanem a rendetlenség felszámolásáról. Manapság sokan elfeledkeznek arról, hogy tekintély nélkül nincs iskola, nincs oktatás. A demokráciát a diákok nem a tanárral szemben gyakorolhatják. Vezető állásokban pedig határozottságot kell demonstrálni.
- A nemzeti érzést is ezek szerint az anyatejjel szívtad magadba?
- Így igaz. Apám a német térfoglalást sem kedvelte, a szovjetet pláne nem. Még 43-ban megütközött a helyi Volksbunddal, a német követség feljelentette a belügyminiszternél, de Keresztes-Fischer megbízottai valahogy kimosták. Ettől persze 45 után megjárta az internálótáborokat, sőt egy időre a Csillagbörtönt is. Ezekben az években szaggatták szét a magyar társadalom organikusan épülő-alakuló szövetrendszerét, máig tartó hatásokkal. Ez a sors is formált engem.
- A hadapródiskolában nyilván magadba szívtad a Horthy-rendszer államszervezetének tiszteletét is.
- Én nem a Horthy-rendszer államszervezetét tisztelem, hanem a magyar közjogi és közigazgatási hagyományokat. A Horthy-rendszer Trianon következményeként kényszermegoldás volt. Lehet is rajta gúnyolódni liberális oldalról - király nélküli királyság, lovas tengerész tenger nélkül. De a történelem sodrában kialakult magyar közjog egy csodálatos alkotás. Nemsokára fogok is róla valamit írni, felkértek erről szóló előadásra.
- Hogyan vészelted át a háborút?
- Az iskolát 1944-ben áttelepítették Németországba, és beolvasztották egy német katonaiskolába. Sajnos rossz helyen volt, ahol a V-2 rakétákat gyártották, úgyhogy sok volt a bombatámadás. Azután mintegy húszan megszöktünk, és kalandos úton Felvidéken keresztül valahogy hazajöttünk Magyarországra. Végül is 1947-ben érettségiztem le, már civil iskolában Kaposvárott.
- Érdekes időben jártál egyetemre, 1947-1951 között. Nagy lehetett az értékzavar.
- Értékzavar az volt bőven. Mi még a tekintélyes régi professzoroknál kezdtünk, Baranyai Jusztin, Marton Géza, Szladits Károly, Moór Gyula. No de azután jöttek az új "kommunista" profeszszorok - Kádár Miklós, Szabó Imre, Beer János, Hajdu Gyula.
- Most azért jó neveket mondtál. Az a sanda gyanúm, hogy mások is jöttek.
- Hát igen. Meg voltak kommunista diákakciók is. Emlékszem, hogy Szabó Imre milyen utálkozva nézte, nem volt buta ember.
- Nem féltetek, hogy nem tudtok elhelyezkedni?
- De igen. Évfolyamtársaim közül többen az új szocialista rendszer elkötelezett hívei lettek, főleg a "népi kollégisták". Szegény Zlinszky Jánost és másokat viszont akkor tették ki, amikor már csak egy-két vizsgájuk volt hátra. Engem viszont az egyetemi elhelyező bizottság nem talált alkalmasnak a Pénzügyminisztériumra, s így kerültem a Fővárosi Tanács pénzügyi osztályára.
- Itt ért 1956 októbere.
- Igen. Beválasztottak a Forradalmi Bizottságba és delegáltak az Értelmiség Forradalmi Tanácsához. Különösebbet nem csináltam, azonkívül, hogy szidtam a Rákosi-rendszert, és többpártrendszerű demokráciáról szónokoltam. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy 1957-ben internáljanak, és, mivel "b" betűs vagyok, elég hamar. Amikor pedig az internálásból kikerültem, rendőri felügyelet alá helyeztek. Ez nem volt túl kényelmes, mert éjjel, illetve vasárnap is zaklattak a rendőrök, emellett alighogy valahol elhelyezkedtem, az első rendőri érdeklődés után elbocsátottak.
- Hol dolgoztál?
- Voltam segédmunkás, képügynök, csapos. A csaposság már átvezet a vendéglátóipari karrieremhez. Először a Harmat vendéglőben voltam Kőbányán üzletvezető-helyettes, majd miután megszüntették a ref-emet, 1962-ben a X., XVI-XVII. Kerületi Vendéglátóipari Vállalat központjában lettem áruforgalmi csoportvezető.
- Harmat vendéglő. Ahhoz képest a Kerék vendéglő Kőbánya központjában Gundelnek nevezhető. Klasszikus nagy verekedések színtere, diákkoromban én is támasztottam a falat ott. Így lettél tehát vendéglátós. Nem jutott eszedbe később, hogy visszakerülj a jogászi pályára?
- Eleinte akartam. Mindig érdekelt a közigazgatás. Emlékszem, 1953-ban cikkem is jelent meg az Állam és Igazgatás című, akkori közigazgatási lapban.
- Ma is létező lap. Most Magyar Közigazgatásnak hívják.
- Amikor láttam, hogy a közigazgatásban nem megy, megpróbáltam a szabadfoglalkozású ügyvédi pályára lépni, hiszen megvolt a gyakorlati időm. A kamarában közölték, nem vesznek fel ellenforradalmárt. A sorsom megpecsételődött, a vendéglátóiparban maradtam.
- 1956 utáni megpróbáltatásaidból adódik, hogy Te az 56-osok patrónusaként szerepelsz a rendszerváltozás után? Titkárságodon hallottam, hogy éppen a miniszterelnök-jelölt Gyurcsány Ferenctől kértél találkozót, és e beszélgetés tárgyául az 56-osok részére adandó anyagi juttatások ügyét jelölted meg.
- Igen, mert készül a költségvetés, és ilyenkor mindig felkeresem a miniszterelnököket. Elemi kötelességünk, hogy ezeken a nagyon sokat szenvedett embereken segítsünk, részükre anyagi és erkölcsi elégtételt nyújtsunk. Nemcsak a börtönben szenvedtek, utána sokaknak az egész életük tönkrement.
- Térjünk vissza a vendéglátóiparra. "Viharos" emelkedésről tettél tanúbizonyságot. 1965-ben már a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese voltál a Te múltaddal.
- Szerencsém volt. Egy külföldet is járt szakács, Venesz József Gundel Ferenc segítségével beindítja a hatvanas évek elején a vendéglátóipari felsőfokú képzést. Alig volt akkor diplomás a vendéglátóiparban. Találkoztak velem, és elkezdtek foglalkoztatni. Mint néger rengeteg anyagot írtam nekik. Emellett a Belkereskedelmi Minisztériumban egy volt osztálytársam személyzetis lett, ő is támogatott. Mérsékelten ugyan, de kiemeltek.
- Igen, a hatvanas évek közepe. Indul egy viszonylagos idegenforgalmi fellendülés. Siófokon szállodaépítés, Füreden a Marina, Pesten a Kígyó utcában a Tódor úr hidegkonyhai remekei, Willmann Bandi drinkbárja a Párizsi udvarban, gebinek, szerződéses üzletek.
- Mindehhez képzés, tananyagok is kellettek. Én pedig gyártottam őket, még a Te nagypapád könyveiből is dolgozgattam. Emellett még egy tényező. A hatvanas évek közepe már az új gazdasági mechanizmus ideje. Mindenféle bizottságok alakultak, és ezekbe kellett vállalati ember. Az én voltam. Úgyhogy azután 1971-ben elődöm váratlan halála miatt a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatójává neveztek ki.
- Ehhez kellett a pártbizottság hozzájárulása. Ilyenformán Te is a kommunista nómenklatúra része lettél.
- Ez is bődületes marhaság, összekeveri a valódi pártembereket, a rendszer híveit azzal a több millió pártonkívülivel, aki normálisan kívánta leélni az életét a Kádár-rendszerben is. Ahhoz, hogy valaki orvosprofesszor legyen, szintén kellett a pártbizottság hozzájárulása, de attól az orvosprofesszor nem lett a kommunista nómenklatúra része. Mi legfeljebb útitársak voltunk, olyan körülmények között, amikor a Szovjetunió katonai ereje folytán mindegyikünk azt hitte, ebben a szocialista rendszerben fogjuk leélni a teljes életünket. Rólam Pesterzsébeten tudták, hogy képes vagyok vállalatot vezetni, és azt is, hogy nem vagyok kommunista.
- Épp ezt vetették az SZDSZ vezetői 1990 körül az MDF vezetői szemére, nevezetesen hogy ők voltak egyedül a demokratikus ellenzék, csak ők harcoltak a Kádár-rendszer ellen, miközben Antall József is egy főigazgatói irodában ült.
- Azért ne feledjük el, hogy ők viszont zömmel erősen baloldali családokból származnak, többségük eredetileg párttag volt, marxista, sőt egyenesen maoista. Ami olyan védettséget jelentett, ami nekünk nem volt.
- Húsz évig voltál vendéglátóipari igazgató. Majd 1989 elején nyugdíjba mentél. Apropó, most jut eszembe, még nyugdíjasként gyorsan leprivatizáltad a vállalatodat, miközben az MDF dühös szólamokat fogalmazott meg az úgynevezett spontán privatizációval szemben.
- Csak egy részét. A társasági törvény lehetőséget adott arra, hogy a vállalati önállóság talaján a vállalat vezetői és munkatársai, továbbá alapítványok külföldiek bevonása nélkül is tulajdonhoz jussanak. Emlékszem, Kotz Lászlót kértük fel szakértőnek, és a már 1987-ben létrehozott Kós Károly Országépítő Alapítvány javára a vállalati dolgozók közmegelégedésére, viszonylag gyorsan végrehajtottuk a privatizációt. Nekem is volt 100 ezer forintos részvényem, amit aztán 90-ben névértéken eladtam, de több mint 90 százalék az alapítványé lett.
- A magyar jogba 1987-ben hoztuk vissza az alapítvány intézményét. Azt is azonnal felhasználtad.
- 1988-89-ben még sok minden ideiglenesnek is tűnhetett. Egy nemzeti célokat szolgáló alapítvány tulajdonnal való ellátásával, úgy hittem, sietni kell. Ellenszenvvel néztem, hogy sokan paktálnak külföldiekkel vagy egyéni érdekből cselekszenek. Az MDF-nek igaza volt.
- Kós Károlynak szobrot állítani és Országépítő névvel létrehozni alapítványt még 1987-ben is merészség volt.
- Kós Károlyt mindig példaképemnek tartottam. Írónak is kiváló, aki a magyar nemzeti szellem erősítését és védelmét nemcsak elvekben, hanem személyes sorsában is megjelenítette. 1920 után visszament Erdélybe, és ha kellett, a román hatóságokkal szemben minden olyan ügyet támogatott, amely Erdélyben a magyarság megtartásához szükséges volt. A szoborral öt évig kínlódtam, többször elutasították azzal, hogy éleszti a nacionalizmust, mit szólnak a román elvtársak, de végül is sikerült. Ma is áll a Wekerle-telepen, és többek között Pozsgay és Jókai Anna avatta.
- Meggazdagodtál ezen a privatizáción?
- Ugyan. A Kós Károly Alapítvány kuratóriumában is ingyen tevékenykedtünk Antall-lal, Göncz Árpáddal, Makoveczcel és másokkal. Szolid jólétem feleségem 85-ös külhoni öröksége miatt is a nyolcvanas évekre kialakult, többre nem vágyom.
- Mai szemmel mit gondolsz a privatizációról?
- Szerintem alapvetően sikeres volt. Gyors elkezdése és tizenöt év alatti befejezése jelentős előnyökhöz juttatta az országot szomszédainkkal szemben. Persze voltak árnyoldalak, visszaélések, erkölcsileg erősen kifogásolható esetek is. A legnagyobb hibának a reprivatizáció teljes elmaradását tartom, és azt hiszem, ebben sokan egyetértenek velem. A kistulajdont vissza kellett volna adni. A falunkban nem megyek arra, ahol az anyámék háza, ahol világra jöttem, most községi óvoda. Érzelmileg nehezen viselem. Sajnos az Alkotmánybíróság határozata nem tette lehetővé, hogy a tulajdon tárgyai között különbségeket tegyünk, Torgyánék meg időközben Szabolcsban földfoglalásokat hirdettek.
- 1989-90-ben politikai pályára léptél. Hogy történt?
- Antall Józseffel évtizedek óta barátinak mondható viszonyban voltam. Volt idő, amikor inkább telefonon beszéltünk egymással, volt, amikor viszonylag gyakrabban találkoztunk. Amikor megindultak a kerekasztal-tárgyalások, Antall József feszültséglevezető telefonbeszélgetéseket folytatott velem. Én még 89-ben óvtam attól, hogy az MDF-ben politizáljon.
- Miért?
- Mert az MDF népi értelmiségi harmadik utas mozgalomként indult, Bíró Zoltán, Für Lajos, Fekete Gyula, Lezsák Sándor, Csurka István inkább az egykori Parasztpártra emlékeztettek. Antall azonban - szerencsére - nem hallgatott rám, azt mondogatta, van ebben a pártban más is. Azután a "népfelkelők" is rájöttek, az államvezetéshez szükségünk van Antall közjogi kultúrájára. Amikor pedig Antall miniszterelnök lett, felhívott, azt mondta, nyugdíjas vagy, ráérsz, segíts. Az egyik legnehezebb területet adta nekem: államtitkárként a polgári titkosszolgálatokat felügyeltem. Amikor pedig az ellenzék megtámadta, hogy miért nem miniszter felügyeli a titkosszolgálatokat, két hónapon belül tárca nélküli minisztert csinált belőlem. Úgy emlékszem, 1990. július 23-án tettem le a miniszteri esküt.
- Volt valami kapcsolatod korábban a titkosszolgálatokkal, honnan értettél ehhez a területhez?
- Nem volt se kapcsolatom, se ismeretem, de volt általános vezetői rutinom. Egyet tudtam: az állam érdeke azt kívánja, hogy ne engedjük szétverni a titkosszolgálatokat, mert ezekre - függetlenül attól, hogy milyen rendszert szolgáltak korábban - szükségünk van. Kőszeg Ferencék értelmiségi társasága a titkosszolgálatok felszámolására törekedett. Én eltávolítottam a legfrekventáltabb vezetőket, a politikai nyomás alatt talán többet is, mint amennyi szakmailag indokolt lett volna, és megvédtem a szolgálatokat. Munkámat azután Gálszécsy András folytatta, aki titkárságvezetőként kezdettől részt vett a titkosszolgálatok megújításában.
- Mert Te 1990-ben belügyminiszter lettél.
- Horváth Balázs nem volt alkalmas erre a feladatra, és a rendőrség a felbomlás állapotába került. Újra kellett szervezni a rendőrséget, vissza kellett állítani belső fegyelmét, öntudatát, cselekvőképességét. Horváth Balázs kiváló szabadfoglalkozású ügyvéd volt, aki azonban sosem dolgozott szervezetben, rendőrfőkapitánynak pedig Szabó Győző személyében kiváló bírót hozott, aki szintén antirendőr volt. A régi rendőri vezetők nagy része eltávozott, a rendőrség kezdett működésképtelenné válni, ráadásul akkor, amikor a határok kinyitása folytán a bűnözés ugrásszerű növekedésével, terrorcselekményekkel, nemzetközi bűnbandák magyarországi megjelenésével lehetett számolni. Talpra kellett állítanom a rendőrséget.
- Azzal vádolnak, hogy rendőrminisztériummá tetted a belügyet, ahelyett, hogy pusztán politikai felügyeletet gyakoroltál volna a rendőrség felett.
- Jól működő demokráciában, mondjuk Svájcban, ez a civil felügyelet életképes modell lehet, és nálunk is az lesz egy-két évtized múlva. De 1990-ben nem ez volt a helyzet. Más hangvételre, határozottságra volt szükség. Hogy a rendőrt ne lehessen elzavarni azzal, hogy korábban a kommunista rendőrség tagja volt. Hogy a rendőr érezze, hogy az új kormány belügyminisztere mögötte áll, ha fellép a bűnözővel szemben, hogy ha kell - természetesen törvényes keretek között - merje használni a gumibotját, hiszen a rendőr attól a rend őre, hogy fellép a törvényes rend védelmében. Déli határainkon túl közben belháború folyt. Egyértelműnek, keménynek és határozottnak kellett lennem. Azt pedig kevésbé vették észre, hogy a közigazgatással is foglalkoztam. Alig mérhető munkateher hárult rám, Antall betegsége miatt is.
- Ezzel a felfogásoddal vívtad ki azt, hogy egyes értelmiségi körökben lefasisztáztak.
- Nem tudták, mit beszélnek. Tudatosan is erőteljesebb fellépésemet nem értették meg.
- És Göncz Árpád híres kifütyültetése a Parlament előtt október 23-án?
- Én nem fütyültettem ki senkit. Az ünnepséget nem a BM szervezte, hanem a Miniszterelnöki Hivatal. Göncz Árpádnak addigra már feszültté vált a viszonya a legtöbb 56-os szervezettel, akkor vétózta meg Zétényi Zsolt úgynevezett igazságtételi törvényjavaslatát. Ha egy tömegben néhány ember elkezd fütyülni, nemsokára mindenki fütyül - ezért mondom én, hogy ha politikus kimegy sportversenyre, koncertre, ne mondják be, hogy itt van, mert akkor jön a füttykoncert. Göncz Árpád nem ismerte fel a helyzetet, és bár többen kiabáltak neki, hogy kezdje el a beszédét, hallgatott. A tétovázást látva még jobban fütyültek.
- Hogy kerültél akkor bele ebbe a történetbe?
- Mert kiemelt célpont voltam. Egyébként egy középvezető újonc határőröket gépkocsival kivitt a térre, és ott röplapokat osztogattak az ismert Márai-vers szövegével. Ezt azután öszszekombinálták a füttykoncerttel, és szegény, melegítőbe öltözött fiúkat gyanúsították szamárságokkal. Éledezett a Demokratikus Charta.
- Te lettél 1992-94-re talán a legjobboldalibbnak tartott MDF-vezető. Egyáltalán Te, aki irtózol a párttagságtól, hogy lettél MDF-tag?
- Antall József egyre betegebb lett, én helyettesítettem. Sajnos én is szembekerültem azzal a problémával, amivel a közelmúltban Medgyessy Péter: pártonkívüliként kormányt vezetni tartósan nem lehet, mert a miniszterelnököt megeszik a pártemberek. Antall József kért, hogy lépjek be, és így 1992 augusztusában beléptem, és 1993 februárjától alelnöke voltam a pártnak. A párt hanyatlását azonban már nem lehetett megállítani.
- Erősen jobboldali híred ellenére semmilyen tisztogatást nem hajtottál végre a belügyben. Maradtak az 1990 előtti közigazgatási vezetők, Verebélyi Imre, Zsuffa István, Kara Pál.
- Miért cseréltem volna le őket, kitűnő felkészültségű szakemberek, jól végezték a munkájukat. Az önkormányzatoknál dolgozóknál például biztonságérzetet adott, hogy továbbra is bemehettek a belügybe Kara Palihoz. A rendőrség élére is kezdetben Túrós Andrást állítottam volna, de mivel kommunista belügyminiszter-helyettes volt, ez politikailag lehetetlennek bizonyult.
- És ekkor megtaláltad Pintér Sándort, aki "kis" életvédelmi zsaru volt Pest megyében.
- És nem volt jó választás?
- Szerintem nagyon jó választás volt. De nem találod ellentmondásosnak, hogy egy jobboldali politikus volt kommunista párttag közigazgatási-rendőri vezetőkkel stabilizálja a Belügyminisztériumot?
- Egyáltalán nem. Antall József világosan megmondta, kormányban miniszter nem lehet volt kommunista párttag, de a közigazgatásban nem cél az általános tisztogatás. És amikor a népi hadak ezt kifogásolták, a válasz ismét világos volt: tetszettek volna akkor forradalmat csinálni. Mi nem forradalommal, hanem a korábbi rendszer által szervezett és lebonyolított választások eredményeként jutottunk hatalomra. A rendszerváltozás elsősorban a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett változások eredménye, amelyek hatására a kommunista állampárt arra kényszerült, hogy lebontsa saját rendszerét és átadja a hatalmat. Nyilván volt párttitkárokra nem volt szükségünk, de a közigazgatás vezetői miért ne dolgozhattak volna tovább nekünk? Egyébként a harcosan antikommunista Orbán-kormány közel fele volt párttag. A kommunizmus eszméit én mindig teljes mértékben elutasítottam, de miért ne dolgozzak együtt olyanokkal, akik akár karrierjük érdekében vagy talán meggyőződésből az MSZMP tagjai voltak? Túl sokáig tartott a szocializmus.
- Van olyan vélemény, hogy ha hamarabb lettél volna miniszterelnök, úgy az MDF nem szenvedett volna megsemmisítő vereséget 1994-ben, mert szervezőképességed jobban kibontakozhatott volna. Ezzel összefügg az a kritika, amely az Antall-kormánynak éppen a szervezőképesség hiányát rója fel.
- Szerintem a választás mindenképp az MSZP győzelmét hozta volna, több okból. 1990-ben még a kommunizmus 40 évét akarta a lakosság leverni az MSZP-n, 1994-re már megbánták a Németh-kormány elküldését. A kényszerű változások nyugtalanították az embereket. Másrészt mi válságkezelő kormány voltunk. Összeomlott a szovjet piac, a KGST-külkereskedelem, elveszett az export közel 40 százaléka.
- Talán nem kellett volna a "tovarisi konyec" jelszót túlhangsúlyozni.
- Nem lehet a sokáig elfojtott indulatokat tisztán racionális szempontok alapján vezérelni. A "tovarisi konyec" jelszó igen hatásos volt a választási harcban, később el kellett volna felejteni, de hát a lendület tartott tovább. Azért a volt politikai foglyokkal - akik közül jóval többen éltek, mint napjainkban - nehéz volt megértetni, hogy a lakosság egy része számára nem is annyira örvendetes dolog az orosz csapatok távozása, mert csencselnek velük, benzint vesznek élelmiszerért stb.
- És a szervezőkészség?
- Nem vitás, hogy Antall Józsefnek különleges áttekintő és a lényegest felismerő képességei voltak, engem tett meg helyettesének, mert volt nagyvállalati vezetési tapasztalatom. A kormánytagok többsége kiemelkedő intellektuel volt, de szintén nem volt vezetési rutinjuk. Az is igaz, hogy a kormányülések néha elhúzódtak. Egy értekezlet szerintem legfeljebb két órát tarthat, de ezt tartani a feladatok tömege miatt nem lehetett. Antall Józsefnek kimagasló szerepe volt a magyar demokratikus államberendezkedés kialakításában. Történelmi léptékű személyiség volt. Hozzá mérhető politikus azóta sincs a magyar közéletben.
- Látom, a szobádban lóg a képe.
- Én már antallista vagyok és az is maradok.
- Nem alakítottad át a kormányt, amikor miniszterelnök lettél.
- Már kegyeletből sem akartam hozzányúlni, no meg hat hónap volt hátra. Persze ha folytathattuk volna a kormányzást, erős átalakítást hajtottam volna végre. A miniszteri állás olyan, amelyre senki sem készül fel, de vannak olyanok, akik alkatuknál fogva alkalmatlanok erre.
- És 1994 után?
- Lényegében tanácsadói szerepet töltöttem be, néha a kormánynál, állandósult jelleggel pedig az MDF-nél. Életkorom is ilyen szerepre predesztinál.
- Orbán Viktor számított a tanácsaidra?
- Eleinte igen. Két év után azonban már ritkábban találkoztunk. Ez a rendkívül tehetséges politikus fiatalember nem a figyelő, hanem a cselekvő személyiség típusa. A jelentős érdemek mellett hibákat is követtek el. A fiatalítás túlzott és mesterkélt volt, néha döbbenten néztem sok korai és hirtelen karriert. A Miniszterelnöki Hivatal, amelyet mesterségesen kancelláriának neveztek, állam lett az államban, vezetője "miniszterelnök kettő". Instruktorokkal-referensekkel akadályozták a miniszteri önállóságot.
- A MeH felduzzasztása és rendellenes felhasználása 2002 után is folytatódott.
- Sajnos. Ez is ellentétes a magyar kormányzati hagyományokkal.
- És az MDF?
- Szomorúan néztem, ahogy a párt rongálja magát, lényegében kielégítetlen ambíciók miatt. Csurka radikálisainak távozása még hasznos is lehetett volna a pártnak, Szabó Ivánék távozása azonban már végzetes megosztást jelentett. Azután megjelent a Fidesz bekebelező politikai stratégiája, amellyel szemben az úgynevezett békejobb-kísérlettel próbáltunk 2000 körül ellenstratégiát kialakítani, de nem sikerült.
- A pesti pletykák szerint Dávid Ibolya, az MDF elnöke szintén a Te felfedezetted.
- Valóban, a kilencvenes évek elején én figyeltem fel a Tamásiból felkerült fiatal képviselőasszonyra. Nagyon okos, talpraesett hozzászólásai voltak. De időközben ő maga formálta magát önálló politikussá, mégpedig sikeres politikussá. Jól megállta a helyét az Orbán-kormányban, sikeres igazságügyi miniszter volt.
- Most ismét a szakadás jelei mutatkoznak az MDF-ben, holott az európai parlamenti választásokon - hosszú idő után először önállóan - sikeresen szerepelt a párt.
- Ennek két oka van. Az egyik az általam már említett népi mozgalom jelleg, amely a lakitelkiek által mindig parázslott a pártban, és szerintem ellentétben áll a valódi konzervatív politizálással. A másik a Fidesz meglehetősen erőszakos törekvése arra, hogy lényegében egyedül maradjon jobboldalon. Orbán Viktor nemrégen a hatékony kormányzással ellentétben állónak minősítette a koalíciós kormányzást. Szerintem viszont egy koalíciós jobboldali kormány jóval erősebb lenne. A magyar közjogi hagyományokkal ellentétben álló lenne az angol-amerikai kétpártrendszer kialakítása Magyarországon, ez ellen én mindig érvelni fogok.
- Mostanában Téged már azzal vádolnak, hogy az MSZP-vel való szövetséget pártolod, azaz jobbról balra kívánod áttolni az MDF-et.
- Szóval most már fasisztából kommunista lettem. Szó sincs róla. Az MDF-nek jobboldali keresztény konzervatív pártnak kell maradnia. De önálló pártnak és a kalandor radikalizmustól mentes mérsékelt jobbközép pártnak. Kívánatos volna, hogy a közvélemény felismerje ennek jelentőségét.
- Magam részéről régen nem értem, hogy miért nem volt képes egy német CDU-hoz (nem CSU-hoz) hasonló konzervatív kereszténydemokrata párttá fejlődni az MDF. Pedig erre a lakosság részéről nagy igény volt.
- Túlzott volt a széttagoltság, a személyi ambíció nálunk is, a kisgazdáknál is és a Kereszténydemokrata Néppártnál is. A Fidesz is mindent megtett, hogy ez ne sikerülhessen. Sajnos az egyházi vezetők sem minket támogattak.
- Mit gondolsz a jelenlegi magyar politikai életről?
- Még sok a teendő, hogy a nívósabb politizálás kultúrája elterjedjen. Az újságírók diktálni akarnak a politikának. Az úgynevezett politológusok ahelyett, hogy elemeznének, maguk akarnak politizálni. Szörnyű a vitastílus. Hallottam múltkor két fiatal képviselő vitáját a televízióban, egy ellenzéki fiatalember veszekedett egy kormánypárti fiatalemberrel. Lehangoló volt. Ijesztő a tudatlanság is és a sokaság fogékonysága az indulatszavak iránt. Sajnálom kimondani, de pártérdekeltségű züllési folyamat tanúi vagyunk.
- Befejezésül engedj meg néhány szakmai kérdést. Hogyan látod a jelenlegi magyar állam működését?
- Sajnos gyengének. Magam részéről a rendszerváltozás utáni tizenöt évet a maga összességében sikeresnek minősítem, létrejött a jogállami intézményrendszer, átállítottuk piacgazdaságra a gazdaságot. Az államszervezet modernizálását nem sikerült megoldani. A parlamentben vadrác tempó uralkodik. Túlzott vízfejek alakultak ki, túlcentralizáltság, a köztisztviselői létszám túlzott felszaporítása, közfeladatok mindenféle közhasznú társaságokba bújtatása. Esik a kormányzati munka szakmai színvonala. Túlpolitizálják a közigazgatást, nincs köztisztviselői biztonság. A miniszterek nem értik meg, hogy ők nem ágazati érdekképviselők, hanem összkormányzati szemléletmódot kell érvényesíteniük tárcájuknál.
- Hallom, előadásaidban kiálltál a megyerendszer mellett, sőt a járások viszszaállítását is szorgalmazod.
- Az unió regionalizmust szorgalmazó támogat ási politikájához úgy is lehet csatlakozni, ha nem verjük szét a történelmileg kialakult magyar vármegyerendszert. Tervezési, statisztikai, beruházási régiókat ki lehet alakítani a megyei önkormányzatok bázisán is. Önkéntes kistérségi társulásokkal pedig nem lehet pótolni a járási közigazgatást, amelynek szétverése a nyolcvanas évek elején súlyos hiba volt.
- Köszönöm a beszélgetést.
Boross Péter a magyar jobboldal igazi nagy öregje. Nézetei, rendpártisága a liberális világszemlélet alapján nyilván vitatható. Személye megtestesíti az evolúciót részben az 1945 előtti Magyarországgal, részben a Kádár-korszakkal is, amely utóbbi végül is mégiscsak biztosította a keresztény úri középosztály - torzult, elnyomott - fennmaradását. Bölcsessége, emberismerete nagy érték. Mintaképe annak a konzervatív magyar közjogi szemléletnek, amely az evolúció alapján, a fontolva haladás jegyében képzeli el a magyar jövőt radikalizmus, szélsőségek, kalandorkodások nélkül, de a jobboldali nemzeti világkép dominálása alapján.

Ifj. Korsós Antal

[KÉP HIÁNY!] kisérlet ff
Molnár Sándor: Kísérlet (48. o.)
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk