←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Aletta Vid

Ajándékok, ilyesmi

Kicsomagoltam mindenféle holmit:
ez itt neked egy gondölő galóca,
pöttyös labda, az ókorból repült át,
most felhő lesz belőle, nézd, röhög!,
ez tiszteletlen, durva felhőmóka.
Bolond, bolond, bolond felhőgalóca!
 
Kicsomagoltam mindenféle holmit.
Közöttük van egy szénnel írott óda.
Egy óda.
A boldogoknak sincsen irgalom.
 
(Megöregszünk?, na jó, talán te tényleg,
de én? ­ nahát, ez nem valószínű,
bár seb, ha friss a bőröm felszínén,
színe közönséges, oly vérszínű ­
ez megriaszt, ha ép ésszel felérem.)
 
Zuhan, hullik, folyóban ott az ég.
 
Most épp miattad próbáltam meg másképp,
de este lett megint. Megint miénk
a látvány: szörny. Szörny feketében.
(Vihogsz, vihogmadár?! Milyen halott!
Nyitott csőréből folyik a Duna.
Úgyis tudom, hogy találkoztatok!)
 
Örülök, hogy ma újra itt lehettem.
Magadra hagylak. Nem kell kikísérj!
Hogy milyen szörny...? Semmilyen. Nem mondom meg.
Különben is, különben sem, ma főleg nem, holnap sem, nem, nem!
Viharkabát? Ne viccelj, azt nem hoztam. Ennyi ajándék mellé? Hogy muszáj? Hogy az kell? Ezek nem? Hogy értsem meg, de errefelé fúj, zúg, totálbrutál,
és minek hoztam kormos papírt, vigyem, meg én is menjek, nem kell semmi sem, meg hogy te nem is vagy még ráncos sem, miért a sebtapasz,
a szemránckrém, nem ért, nem ért... (És hüppög is.)
Bocsáss meg. Bocsáss meg.
Elhiszem.
 
 

Először, másodszor...

Először csak a sarokba vágtam a jegygyűrűmet.
Csilingelt, mintha jó mulatság volna.
Elbújt, kacarászott darabig még.
Felnéztem. Vagy nem néztem fel a teliholdra.
 
Másodszor (jópofa! csokoládét zabál, sztorizgat... gyűlölöm!)
másodszor egyenesen a klozetot céloztam meg.
Micsoda térlátás!, zseni ez a gyerek ­
szólt az anyám.
Tévedek. Vagy nem tévedek.
 
Mostmeleg albérlet, mire vágytam, látogató feneségek:
lombos örömmel kétkezi jóság,
milyenek, milyenek...? Feleségek.
 
Egyik ölelne. Másik etetne. Játékból, azért csak,
hamisan veszekedne harmadik barna hajúm.
Hajatokban tenyerem.
 
Ezüstkék macska lapúl. A valóság nyála csorog...
Nincs, nincs, nem adom!
 
Éhes az alkony,
szétszedi,
tartom,
rom,
csak a rom
romokon.
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk