←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Kiss Judit Ágnes

geometria

Az vagy nekem, mi magadnak sosem,
és én benned magamnak idegen
alakként tükröződöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen
 
ahol te kezdődsz, ott nekem már végem,
mit érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem,
és nem veled, magammal harcolok.
Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy kereszteződésre,
ahol egymásba nyílnánk... Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a térbe,
 
mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert síkjainknak nincsen metszete.
 
 

Ballada a kettős erkölcsről

Ha kisfiúnak buzog túl a nedve,
mely testdúló szeretkezésre vár,
„a kis kakas" ­ mondják rá kedveskedve ­
„no lám, miből lesz a cserebogár".
Ám, bakfislány, ha ágyba hajszol véred ­
(megbocsáss, most csúf lesz a szavam) ­
„a kis lotyó" ­ zuhan rád az ítélet ­
„mi lesz, ha máris baszhatnékja van?"
 
Dicső macsó nevet nyer el a férfi,
ha kétértelmű minden mondata,
s a rossz nyelvektől akkor sincs mit félni,
ha minden éjjel más nőt visz haza.
De hogyha nő mer szabadosan élni,
s nem csak célozgat arra, mit akar:
„akármit el tud csípőn alul érni,
vagy egyszerűen baszhatnékja van."
 
Ha öregembert űz a gerjedelme:
„Istennek hála, jól tartja magát!"
Ha vénasszonyt: „na nézd, a csúf cemende,
ha nem vigyázol, becsusszan alád!"
S ha egy vers feszül az erotikától:
„Beh költői, és milyen férfias!
Hogy nő írta?... hát... hümm... igazán bátor
kimondani, hogy baszhatnékja van."
 
Felség, megadom magam kényre-kegyre,
vétesd fejem, ha nincsen igazam:
a férfi vágyik testi szerelemre,
a nőnek meg csak baszhatnékja van.
 
 

Diagnózis

Akárhová lép, a színpad deszkáit
hallja kopogni a lába alatt,
bárhová fordul, minden csupa díszlet,
műanyag fák, papírmasé falak.
 
Ha vetkőzik, jelmez marad a bőre,
arcán lemoshatatlan smink tapad,
nincs felvonásköz, menni kell előre,
mert rabszolga csak így lehet szabad.
 
Minden szavát ezerszer is kimondták,
mégis hisz bennük, így születik újra.
Ki tudja, formál avagy formálódik
csontig egy idegen alakba bújva.
 
S mikor rájön, a szerepben ki van,
magával ütközik frontálisan.
 
 

Lomtalanítás

a padláson sok lom közt egy napon,
végigrepedve s már félig vakon,
bár nem is kerestem, bevallhatom,
s hogy ő talált meg, már-már azt hiszem,
ő akarta, hogy ráleljek, hiszen
olyan különös hangulatban voltam,
amíg a sok kacat között pakoltam,
ahol úgy véltem, semmi kincsem nincsen,
egyszer csak ott hevert előttem Isten,
hevert megfakulva és megrepedve ­
 
még belenézhettem, mielőtt széthullt cserepekre.
 

ontológia

az undor magzatvize.
szégyennel etet a köldökzsinór.
csöndemet ultrahang ­
gyász ­ roppantja széjjel,
és csak a kérdés: anya,
miért és miért nem?
 
kétségben az erő: taszítani
vak fénybe vivő szülőutakon.
sikoltok. kezemmel létezővé
alázott testem takarom
 
 
 
 
 
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk