←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Rádi Antónia

 

Minősített esetek

 

Kormány közeli botránykrónika 1998–2002

 

– És ha nyernek, lecsukják a Si­mics­kát?

– Nem.

A párbeszéd egy választópolgár és a szocialista párt egyik prominense között zajlott most a kampányidőszakban. A választópolgárban nem dőlt össze a világ – nagyjából erre a feleletre számított –, megvonta a vállát, de ekkor döntötte el véglegesen, nem él alkotmányos jogával áprilisban.

Miért is?

 

Előre megfontolt szándékkal

 

Mert 1993, az ominózus MDF–Fidesz­szék­házbotrány kipattanása,1 a Ma­hir­privatizációt követő 1994-es rek­lám­pak­tum2 s a Fidesz közeli vállalatbirodalom kiépülésének és burjánzásának is­mer­te­tése3 óta senki a közügyek iránt érdeklődő ember nem hivatkozhat arra, hogy nem ismerte az 1998–2002 közötti időszak főszereplőit, s nem tudta, milyen típusú “családtámogatásokra” számíthat e személyek kormányzása esetén. Hitelt érdemlő információk szólnak arról, hogy a hatalom 1994–1998 közötti szocialista-li­berális urainak a sajtóhíreknél alaposabb, részletesebb és kimerítően bizonyított információi voltak a Lendvay utcai pártpénzügyekről s azok mozgatóiról. Mégsem léptek.4 A magyarázkodás szerint úri szeméremből. Ismerve a politikai lövészárok túlpartján dúló zavaros ügyeket, mégis nehéz eltüntetniük a kéz kezet mos bélyegét.

A hollószemek közhatalmi megkíméléséről szóló állításnak látszólag ellent­mond két büntetőeljárás. De csak látszólag: a vádak szinte a tudatos gondatlanságig szánalmas nyomozások eredményeként készültek, s a legelfogulatlanabb bírákat is legfeljebb dorgálásra ingerelhették. Mégis. Kisebb banánköztársasá­gok­ban fordulhat elő, ami Magyarországon megtörtént: a Fidesz–MDF–FKGP-kor­mány 1998-as eskütételekor két büntetőeljárás alá vont tagja is volt a megalakuló kabinetnek. Pintér Sándor belügyminisztert Zemplényi György időközben elhunyt úszómenedzser és szélhámos hazahozatala kapcsán közokirat-ha­misítással vádolták, Várhegyi Attilát, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fideszes politikai államtitkárát még szolnoki polgármester korában hozott döntései miatt vesztegetéssel és hűtlen kezeléssel gyanúsították.5 Harmadik tagja lett 2000-ben a bársonyszékes terheltek csapatának Szabadi Béla (FKGP) földművelésügyi politikai államtitkár, aki ellen csalás és hűtlen kezelés miatt a napokban emelt vádat az ügyészség.

Harag és részrehajlás nélkül is nehéz nem észrevenni ugyanakkor, hogy az 1998 utáni – kormányzati – korrupciógyanús botrányok eredete a Fidesz-MPP egykori pénzszerzője, Simicska Lajos, akinek az APEH-ben módjában állt a múltat végképp eltörölni, az MFB-ben megnyitni az új távlatokat, újabban pedig az OTP-nél kapcsolatokat építeni a kormányzaton kívüli gazdaság felé. Autópálya, Orbán­bányák, Defend-üzlet: egy-egy hívószó, de a látszólag egymástól független történetek ugyanoda vezetnek. Még a Fidesz történetét a kezdetektől a legbelsőbb körökből figyelők6 is csak találgatnak, hogy a párt politikáját monopolizáló Orbán–Kö­vér–Simicska hármasból ki mozgat kicsodát. Talán mindegy is.

Már az eskütétel előtt, a Fidesz-MPP választási győzelmekor nyilvánvaló volt, hogy a nyertes párt első embere, Orbán Viktor jelentős szerepet szán bizalmasának, tinédzserkori barátjának, a párt – nehéz gyermekkorból Bibó-kol­lé­gis­ta­ként jogásszá törekedett – 1993–1996 közötti gazdasági igazgatójának,7 Simicskának. Bizonyos volt a kilencvenes évek elejétől a semmiből pártgazdaságot gründoló,8 olykor – helyreigazítás-elkerülő szóval – megkérdőjelezhető módszerekkel dolgozó, szangvinikus természetű fiatalember központi pozíciója a kormányváltás után, mégis a legtöbben még a párton belül is hitték, hogy a botrányhős Simicska, ha fontos ember lesz is, szürke eminenciás marad. A Világgazdaság című napilap a kormány megalakulását követően tíz nappal közölte: az expénztárnokot az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal élére szánják.

A hír még csak megütközést sem keltett. Felületesen ellenőrzött információnak tűnt – utólagos, elnézést kérő elismerés a szerzőnek –, amely azt szolgálja, hogy a lapot tudatosan megvezető “kiszivárogtató” utóbb elfogadhatóvá tegyen egy kevésbé regényes múltú jelöltet. Ellentmondott a józan észnek, hogy a győzelmi arrogancia annyira elvegye a miniszterelnök belátási képességét, hogy a párt legtöbbet támadott (egyébként pártonkívüli) figuráját tegye minden magyar zsebek ellenőrzőjévé, s még ennél is többé, hiszen félő volt, Simicska személyével az adóhivatal államvédelemmé válik.

Ahogy teltek a nyári napok, egyre több forrás igazolta, hogy a hírlapi kacsának remélt információ megalapozott. Talán legenda – ha az, akkor a Fidesz-MPP menthetőnek tetsző részét menteni szándékozók költhették –, de elterjedt, hogy az elgondolás a párt prominensei körében sem aratott osztatlan sikert: Urbán László e hírek szerint Simicska miatt nem vállalta a pénzügyminiszter-jelöltséget, s állítólag egy szentendrei manrézán a szintén legbelső bizalmas Kövér László is megkísérelte lebeszélni Orbánt az egykori pénzszerzőfőnök kinevezéséről. Bárhogyan történt is, az újságírók előszedték a Simicska bábáskodásával alapított cégbirodalom 1994-ben elvarratlanul hagyott történetét.

 

Folytatólagosan

 

Kiderült: tizenhét 1989 és 1993 között “Fi­desz közeliként”9 – pártvezetők, szaktanácsadók, hozzátartozóik által – alapított vállalkozás nagyjából azonos időben került egyetlen személy, a Mahir-cso­port­nál tevékenykedő Schlecht Csaba ellenőrzése alá, aki két csomagban túladott rajtuk. A tetemes adósságot, beleértve százmilliós köztartozást10 felhalmozó cégek közül tizenötöt 1995. július 25-én adott el “Kaya Ibrahimnak”, kettőt pedig 1997. szeptember 9-én “Josip Totnak”.11

A botrány lebénította a vezető kormánypártot. A kezdeti hallgatás után Deutsch Tamás – akkor kijelölt – sportminiszter nyilatkozott úgy, hogy aki Si­micska ellen emel szót, annak félnivalója van az APEH-től. Néhány tétova nap után mégis győzött az erőpolitizálás: augusztus 14-én Járai Zsigmond pénz­ügy­miniszter12 – szabadsága idején, faxon – kinevezte Simicska Lajost az APEH élére.

Innen már nem volt visszaút. A kinevezés nyílt provokáció volt, ha talán nem is hadüzenet, de mindenképpen annak a hirdetése, hogy “izomból” a legabszurdabb döntés is keresztülvihető, s mindig akadnak végrehajtók. Járai – napokkal később, a nemzetközi pénzügyi válság apropóján összehívott – sajtótájékoztatóján újságírói kérdésre sajátjának nevezte a döntést, amelyet “egyeztetett a miniszterelnökkel”. Tovább sulykolta az akkor már napok óta mantrázott magyarázatot, amely szerint Simicska átjutott a “C-típusú” nemzetbiztonsági átvilágításon,13 félig-meddig viccesen – az egyik akadékoskodó kolléganőnek címezve megjegyzését – hozzáfűzte: odahathat, hogy a kollegina is átessen hasonló ellenőrzésen.

Dicséretes, ahogyan a másik frissen kinevezett vezetőnek, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. élére delegált Gansperger Gyulának, a Fidesz volt könyvelőjének, számos fantomcég egykori tulajdonosának sikerült kihátrálnia a Schlecht-ügy botrányából s később nem belekeverednie a többibe. Először felvette a kesztyűt: augusztus közepén még úgy nyilatkozott a Nap-Kelte című televíziós műsornak, hogy a fan­tom­cég­ügyet először publikáló Népszabadság “a Postabank vezetésének lecserélése14 következtében komoly szerződésektől esik el, s ezért közölte a két cikket”. Később azonban a hallgatást választotta, s úgy tűnik, helyesen tette, hiszen elhallgattak körülötte a botrányok – holott mint ex­könyvelő nyilván sokat tudott a Fidesz cégügyeiről, s neve összefüggésbe került az erősen vitatott budapesti Mam­mut bevásárlóközpont körüli ano­má­liák­kal15 is –, sőt lemondásával,16 pontosabban utóda, Faragó Csaba rendszerváltás előtti BM-alkalmazott kinevezésekor már­már pozitív szereplővé sikerült válnia.

Gansperger összeesküvés-elméletét vitte tökélyre Orbán, amikor – közvetlen környezetét is meglepve – 1998. augusztus 25-én a Fidesz-MPP országos választmányi ülésén világgá kiáltotta: az állami intézmények új vezetőinek elő- és vállalkozásaik utóéletét taglaló cikkek forrása egy a Fidesz vezető politikusai és családtagjaik ellen 1997-ben – “az előző kormány idején” – végzett titkos és törvénysértő adatgyűjtés, amelynek “költségeit elsősorban a polgárok viselték”. Huszonhét nevet sorolt fel, mint – Szá­jer József szavaival – “a magyar Wa­ter­gate” célszemélyeinek “nem teljes” listáját, s ígéretet tett rá, hogy a vizsgálat lezárta után az ő nevüket s az adatgyűjtőkét is nyilvánosságra hozzák.

A miniszterelnöki nagyotmondás csak ideiglenes eredményt hozott: Kaya Ibrahim elvesztette ugyan vezető hír voltát, a “megfigyelési ügynek” csúfolt bohózat azonban bumerángként csapott vissza, hiszen a nagy port kavart kijelentéseket előbb-utóbb igazolni kellett. Miután a svéd diplomata-rendszámú autóból szétszórt dokumentumokról kiderült, hogy azok valóban fideszes politikusok és családtagjaik gazdasági érdekeltségeire vonatkoznak ugyan, a cikkek azonban nem alapulhattak rajtuk – már csak azért sem, mert az újságírók alaposabb munkát végeztek a “svédeknél”, akik többek között azt sem vették észre, hogy az ominózus párt közeli cégek időközben kézen-közön eltűntek –, megkezdődött az állami erővel folytatott bizonyítékkreálás. Ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett Kövér László akkori titkosszolgálati miniszter, valamint jobbkeze, Sza­dai Károly,17 illetve az Információs Hivatal Nyírfa-ügyből18 ismertté vált volt műveleti igazgatója, Földi László.

 

Különös kegyetlenséggel

 

Kövér dobta be a köztudatba a Pinpoint Kft. nevét, amelyet “fedőcégnek”, maszekoló nemzetbiztonsági tisztek féllegális magánvállalkozásának mondott, amelynek “köze lehet” a megfigyelési ügyhöz. A Pinpoint-vonalat igazoló koronatanúként Kosztolányi Dénes (Fidesz-MPP), a megfigyelési bizottság – az Országgyűlés eseti vizsgálóbizottsága – elnöke harangozta be 1999. május 11-én Lakatos Miklós titkosügynököt. Lakatos május 21­én többször átlőtte a saját kocsijának az üvegét, majd felrobbantotta a benzintankot. Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságához címzett írásbeli vallomása szerint az önmerényletet Kövérre hivatkozva rendelték tőle. Csakhogy az önmerénylet lelepleződött: Lakatos égési sérüléseket szenvedett, s a helyszínen maradt az öngyújtója. Az ügynök ekkor mobiltelefonján Szadait hívta, aki értesítette a rendőrséget.19

Szadai volt az is, aki közvetítette Kövér kérését Földi felé: vásároljon álbizonyítékot a megfigyelés alátámasztására. Faragó Lajos, az MSZP közeli Xénia Láz Egyesület elnökének, Czégé Zsuzsának korábban dolgozó magánnyomozó másfél millió forintot kapott azért a magnófelvételért, amely igazolja, az üzletasszony a xéniások ellen agitáló Po­kor­ni Zoltán gazdasági érdekeltségeire volt kíváncsi.20 Faragó a számlát a Defend Kft.-nek állította ki.21 A Pinpoint Kft.-t és Faragót 2000 őszén tisztázta Polt Péter legfőbb ügyész, aki szerint sem a kft. megalakulásában, sem Czégé és Faragó üzleti viszonyában nem volt törvénytelenség.

Az elterelő hadművelet ellenére, ha nyögvenyelősen is, a Budapesti Rendőr­főkapitányságon végül elindult a fan­tom­cégügy nyomozása. 1998 őszétől közokirat-hamisítás miatt ismeretlen tettes ellen folyt az eljárás, amelynek az ál-Jo­sip Tot cégeire vonatkozó részét 2000. decemberben lezárták.22 Ilyen előzmények után meglepetésként hatott, hogy Schlech­tet 2001 májusában gyanúsítottként hallgatták ki, a terhére csődbüntettet és adócsalást írtak, amelyet a nyomozók szerint a Centum Kft.23 ügyvezetőjeként követett el. Schlecht, aki tanúként “nem emlékezett” az eladás körülményeire, gyanúsítottként hallgatásba burkolózott. Jogállami nyomozásban nem lett volna nehéz – legalább az elmélet szintjén – kitalálni, mire is kellhettek a cégek az alapítóknak, bár bizonyíték mindössze egyetlen, de annál beszédesebb ügyletről került a médiához: 1992. április 3-án az akkor állami tulajdonú Magyar Hitelbank Rt. 50 millió forintos hitelt adott a Fidesznek a párt vidéki irodaházainak bővítésére, a törlesztés fedezete a hitelszerződés szerint a párt állami támogatása volt. A Fidesz a bankiratok tanúsága szerint még aznap továbbküldött 50 millió forintot – vélhetően ugyanazt az összeget – a párthoz közeli Demokratikus Politikai Kultúráért Alapítvány számlájára, amely a következő munkanapon a Creditanstalt Értékpapír Rt.-hez utalta az összeget. A Creditanstaltból egyetlen nap alatt visszakerült az ötvenmillió az MHB-hoz, ahol “osztódni” kezdett, méghozzá a majdan Kaya Ibrahimnál eltűnt cégek között: a pénz oroszlánrészét a cégvezetők néhány napon belül készpénzben felvették.24

Miközben a rendőrségnek csaknem három évét vette igénybe megtalálni a gyanúsítottat, Schlecht mentesülésére hónapok is elegendőek voltak: a BRFK tavaly szeptember 11-én25 tette közzé: bizonyítékok hiányában megszünteti az eljárást, méghozzá azzal az indokkal, hogy a Centum Kft. a vélelmezett bűncselekmény idején nem rendelkezett vagyonnal. Ódor Péter ezredes jogi nonszensznek nevezhető határozatát (az adócsalás Btk.-beli tényállásában nem szerepel a cégvagyon mint az elkövetés feltétele) utóbb jóváhagyta Valló Erika, a Fővárosi Főügyészség csoportvezető ügyésze is. Az ügyésznő például részletesen ecseteli, milyen adótartozásokat halmoztak fel a fantomcégek, majd minden átmenet nélkül azt írja: “a fent részletezettekre tekintettel okszerűen és a beszerezhető bizonyítékokkal összhangban jutott a nyomozó hatóság arra a következtetésre, hogy a nyomozás során a vádemeléshez szükséges bizonyítékokat beszerezni nem lehet”.26

De menjünk vissza az időben!

1998 kora ősze már az adóhivatal élén találta Simicskát, aki pár nappal hivatalba lépése után leváltotta két helyettesét, a szabadságon lévő Bokor Pált és a betegállományú Monostori Lajosnét, menesztette több megyei igazgatóság vezetőjét, maga mellé vette viszont helyettesnek az egykori bibós Vida Ildikót, több Mahir-leányvállalat volt vezetőjét.27 A menesztettek hallgatása talány, nem tudni, mekkora “lófejet” talált az ágyában Kékesi László exelnök, aki még a kormányváltás előtt jogsértéseket fedezett fel a Fidesz közeli Tudomány a Politikáért Alapítványnál és a Fico Kft.-nél, amely miatt vizsgálatot is szorgalmazott.28 Mo­nostoriné esete hasonló, bár az asszony ma is kitart amellett, hogy “köztisztviselői esküje” akadályozza meg a szennyes kiteregetésében. A váltás után megbénult az ország legmegbízhatóbbnak mondott számítógépes hálózata. A technikai malőr kísértetiesen hasonlított egy korábbihoz: az Expressz újság szoftverei is csődöt mondtak, amikor a Mahirnak visz­sza kellett adnia a lapot a Hírlapkiadó birtokába. Az APEH Simicska kinevezését követően felállított bűnügyi igazgatósága kormányzattal szemben állónak mondott számos értelmiséginél, vállalkozónál, cégnél kezdett kutakodni, így mások mellett a sportvezetéssel összetűző Kovács Attila MLSZ-elnöknél29 vagy a kormány közeli üzleti ajánlatot vonakodva fogadó Arago Rt.-nél.30

Az akadály nélkül menetelő Si­mics­ka az első mélyütést éppen a bűnügyi igazgatóság, pontosabban annak első igazgatója, Pelikán László miatt kapta. Őrá ugyanis a vámorgazdaság gyanúja vetült a Teve utcai “aranybazár” kapcsán.31 A főadószedő idegeit ugyanakkor szemlátomást kikezdték a támadások: a Ma­hir­kiadású Napi Magyarországban – megbízható források szerint a szerkesztők ellenvetését figyelmen kívül hagyva – meglepő hangnemű nyilatkozatot tett közzé: “az elmúlt három hónapban megöltétek az apámat, az apósomat, az Úristen irgalmazzon nektek!”.32 (Csak találgatni lehet, kik voltak a címzettek, a legvalószínűbb értelmezés szerint a Si­mics­ka-ügyben akkoriban meglehetősen aktív SZDSZ-es politikusok, főképp Eörsi Mátyás.) A nyilatkozat megjelenése után kettő – a kinevezését követően 382 – nappal Simicska lemondott. Akadnak, akik szerint az életveszélyes fenyegetésként is felfogható üzenet csupán színjáték volt, amely az elnök “a mór megtette” alapú távozásának ágyazott meg – lemondását az ellene intézett támadásokkal, valamint családi okokkal indokolta –, a Simicskát ismerők szerint azonban minden további nélkül belefér a jellemrajzába, hogy komolyan gondolta, amit mondott. Az egykori APEH-elnök néhány hét múlva a Magyar Fejlesztési Bank Rt. vezérigazgatói tanácsadója, mértékadó körök szerint a százmilliárdos állami vagyonnal gazdálkodó pénzintézet tényleges irányítója lett, miközben, úgy látszik, visszatért a “kályhához” is: tavaly májusban 50,8 százalékos üzletrészt vásárolt a Mahir Rt. többségi részvényesében, a B-Reklám Kft.-ben, amelyben feleségével együtt immár kétharmados tulajdonosok.

 

Csoportosan

 

Az APEH-ben ott maradt Simicska helytartója, Vida Ildikó. S mi lett a többi kollégistából? Búza Éva jelenleg az MFB igazgatósági tagja, a Magyar Posta Tet­ra Rt. vezérigazgatója. Nagy Andor a miniszterelnök kabinetfőnöke, Deutsch Tamás, Kövér László33 és Stumpf István miniszter lett. Áder János az Országgyűlés elnöke, Szájer József a Fidesz-MPP frakcióvezetője, felesége, Handó Tünde a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke, Kövér Szilárd vállalkozó, Győri Tibor a Mahir Rt. elnök-vezérigazgatója. Kevésbé fényes karriert futott be Orbán és Simicska fehérvári barátja, számos Kaya Ibrahimnál eltűnt cég alapítója, Varga Tamás. A Fidesznek a kilencvenes évek elején gazdasági tanácsokat adó, az emlékezetes székházszerződést Simicska mellett a Fidesz részéről szignáló fiatalembert jelenleg körözik a hatóságok: a Budakörnyéki Bíróság a távollétében elsőfokon két és fél év végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett csempészet miatt, miközben az APEH is keresi az általa gründolt cégcsoport kétmilliárd forintos adócsalása ügyében. Szintén szabad prédának tűnik a Fi­desz­MPP által újabban hivatalos nyilatkozatokban is megtagadott 1994-es kampánymenedzser, Tóth Béla, akit a hatóságok által az Energol Rt. ügyében adócsalással gyanúsítanak.

Nemcsak a Schlecht-féle üzleti kör szerepelt le az elmúlt időben: az utóbbi napok fejleményei, elsősorban a Dunaferr Rt. gazdasági gondjai34 miatt kialakult válsághelyzet arra enged következtetni, a Fidesz lassan kénytelen ejteni a “szolnoki csapatot” is.35 A gyorsan gyarapodó szolnoki eredetű üzleti kör néhány hónapja tűnt fel – látszólag a semmiből.36 A társaság “szülőhelye” sokat elárul: a polgári politikai kapcsolatokat ápoló s cégeik révén javarészt állami és önkormányzati megbízásokból élő társaság abból az alföldi városból rajzott ki, ahonnan Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége származik, s ahol hónapokig élt Orbán is, bár a jelek szerint erősebb az a kötődés, ami az ex­pol­gár­mes­ter-ex­ál­lam­tit­kár Várhegyihez fűzi az üzletembereket. A társaság két központi figurája a szolnoki származású Pomázi Csaba, a Du­na­ferr Rt. vezérigazgató-helyettese, illetve Nyerges Zsolt, a régebben a helyi önkormányzatnak is dolgozó szolnoki ügyvéd. Utóbbi képviselte a Várhegyi-ügyben vesztegetéssel – Várhegyi 1994-es kampányának illegális finanszírozásával – vádolt, majd első fokon felmentett helyi vállalkozót, Kun Zoltánt, az Axon Pénzügyi Lízing Rt. vezérigazgatóját, aki cége révén anyagilag is érdekelt a nehezen kibogozható tulajdonosi szerkezetű vállalatbirodalomban. Pomázi az ÁPV Rt. delegáltjaként a Dunaferr Rt. vezérigazgató-helyettese lett – önkritikus módon ő jegyezte azt a közgyűlési előterjesztést, amely szerint a Dunaferr-csoport “fennállása óta a legmélyebb válságot éli át… jelenlegi szervezeti felépítése, működési rendszere nem alkalmas a válságkezelésre” –, Nyerges az igazgatóság tagja. Pomázi személye különösen kényes lehet: a vezérigazgató-helyettes üzleti kapcsolatban állt37 az ügyészek szerint a Du­naferrt (még az előző menedzsment idején) cége, a Falcon Bróker Kft. révén 230 millió forinttal megrövidítő38 Sólyom Sándor vállalkozóval, aki – másik, az adónyomozók előtt folyó ügyében – azt vallotta, Pomázi tudtával számláztak hamisan a Pomázi résztulajdonában álló szolnoki Energott Kft.-nek (Sólyom számos büntetőügy terheltje, Pomázi egyikben sem gyanúsított).

 

Nyereségvágyból

 

Részben a Dunaferr Rt. alvállalkozása, a Dunaferr Acélművek Kft. és a miniszterelnök édesapja, Orbán Győző többségi tulajdonában álló Dolomit Kft. közötti megbízás példázza a pártelitnek és hozzátartozóiknak a vége felé járó választási ciklushoz köthető, figyelemre méltó vagyongyarapodását. A gánti Orbán-bá­nya évente 160 millió forint plusz áfa értékben szállít mészkövet és dolomitot az acélműnek. A társaság 1997-es 249,6 millió forintos árbevétele 2000-re 726,4 millió forintra emelkedett. A társaság könyvvizsgálója ma is a székesfehérvári Varga Sándor, a körözött és elítélt Varga Tamás édesapja, aki korábban a Fico Kft. könyvelését is intézte. Vargán kívül idősebb Orbán másoktól is kapott “szellemi” segítséget: maga nevezte meg tanácsadóiként “fia baráti körét”, Si­mics­ka Lajost, Győri Tibort és a fan­tom­cég­ügyben akkor még gyanúsított Schlech­tet.39

Idősebb Orbán hivatalosan cáfolta, ám a versenytársak kitartanak amellett, hogy a gánti bánya évente bruttó egymilliárd forint körüli összegért vállal szerepet az autópálya-építésben mint az alvállalkozók alvállalkozója.40 Az ezt nyilvánosságra hozó, illetve a Dunaferr-meg­bí­zás­ban ellenlábas székesfehérvári Zarándok János vállalkozó ügyében (ismeretlen tettes ellen) a Dunaferr Acélmű feljelentést tett okirathamisítás és hűtlen kezelés gyanújával. Előbbi vádpont nyilván a vasmű által nem létezőnek titulált – Zarándok szerint Orbán Győző érdekében megszegett – beszállítói szerződés kedvezményezettjére, Zarándokra utal, utóbbi pedig a vele szerződő korábbi cégvezetésre.

Szintén gyarapodást mutatnak – a pontos összehasonlítás azonban a többszöri cégösszevonások miatt lehetetlen – idősebb és ifjabb Orbán Győző Gánt­Kő és Tőzeg Kft.-jének mérlegadatai. E szerint a cég tavalyi árbevétele 141 millió forint (57 millió),41 nyeresége 20,2 millió (8,2 millió) volt.

Bár kétségtelenül az Orbán-legenda meghatározó eleme az apa–fiú kapcsolat,42 politikai szempontból kényesebb a feleség, Lévai Anikó cégügye, hiszen a képviselőnek be kell vallania a vele egy háztartásban élő hozzátartozó vagyonát is.43 E szerint 1998. július 20-án Orbán Viktor tulajdona volt egy 136 négyzetméteres budapesti lakás fele, és kétmillió forint készpénz. Lévai Anikónak volt egy 1994-es gyártású Opel Corsája, 4,3 millió forintja, 2600 USA dollárja, 935 ezer forint követelése egy jogi személlyel szemben (ezt utóbb megkapta) s a tulajdonában állt férjével közösen a budapesti lakás fele, valamint 0,5 és 5,5 hektár szántó. Cégtulajdonról a vagyonnyilatkozatban nem esett szó.

Holott Lévai Anikó 1997. május 28-án szállt be a Szárhegy Dűlő-Sá­ra­zsa­dány-Tokajhegyalja Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-be (alapításkor a cég törzstőkéje egymillió forint volt, amely tavaly novemberben emelkedett 43 millióra; a társaság nem adott be mérleget a cégbíróságra, ami a vagyonbevallás kozmetikázásához hasonló súlyú vétek, a jogászok gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának hívják). A kft. szőlészettel foglalkozik, így – vélelmezhetően s a helyi gazdák tájékoztatása szerint – a “szántóként” bevallott ingatlan valójában to­kaj­hegy­al­jai szőlő. A kft. tulajdonosai még Ké­kes­sy Dezső, Magyarország párizsi nagykövete,44 Madarász László, a Postabank Rt. elnöke és Szász I. Attila ügyvéd, akinek irodájában Lévai korábban dolgozott, s aki jelenleg az Antenna Hungária Rt. és a Magyar Villamos Művek Rt. fel­ügye­lő­bizottságának tagja. A környékben csak “Orbán-szőlészetként” emlegetett kft. – az egyik neves tokaji bortermelő cég vezetőjének tájékoztatása szerint – jelenleg 50-60 hektáron gazdálkodik (nem tudni, ebből mennyi a saját tulajdonuk s mennyi a bérlemény, és akadt olyan informátor is, aki szerint ez túlbecsült érték, a valódi 10-20 hektárral kevesebb, de a “szántóként” bevallottnál mindenképpen több). A helyi gazdák egy hektár szőlő telepítését 5 millió forintra (erre FVM-támogatásokat lehet igényelni), a talaj-előkészítés, vízrendezés költségeit hektáronként 10 millió forintra teszik. Bár hangsúlyozzák, hogy a környékbeli földek vételára több szemponttól függően meglehetősen tág határok között változhat, átlagosan egymillió forintban határozták meg egy hektár tokajhegyaljai szőlő értékét (szerintük a kft. földje a “jobb minőségűek” közé tartozik, így ennél az árnál vélhetően többet ér). 2000. decemberi sajtóközlés szerint a tagok az óvatos becslések szerint is 100 millió forint körüli összeget fektettek a szőlészetükbe.45 A számhalmazt színesítő adalék: Orbán Viktor a Vasárnapi Újság című rádióműsorban az árvízi védekezésről szólva Olaszliszkával és Sárazsadánnyal példálózott, amikor azt mondta, “olyan helyekre is telepítettünk gátakat, ahol korában soha nem voltak”.46

A pápai származású Kövér család a nyomdaiparban terjeszkedett – nem minden állami hátszél nélkül. Az egykor Ma­hir-alapítású Zenith Nyomda Rt. előbb Kövér Szilárd apósa és anyósa áttételes résztulajdonába s Kövér Szilárd vezetése alá került, majd – árverésen megszerezvén a felszámolás alatt lévő Egyetemi Nyomda Kft. nyomdagépeit és munkásait – nevét Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Rt.-re változtatta. Az ÁPV Rt. mindeközben arra utasította az állami tulajdonú Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. vezérigazgatóját, lássa el megrendelésekkel a Kövér-féle nyomdát. Miután erre Ábrahám István szakmai megfontolásokból nem volt hajlandó, “közös megegyezéssel” mennie kellett; utóda, a Szerencsejáték Rt.-ből érkezett Pálfi József egyik első döntésével marketingigazgatóvá nevezte ki Roc­kenbauer Zoltán kultuszminiszter feleségét, s megkötötte az áhított – évente mintegy százmillió forintos bevételt jelentő – szerződést a Zenithtel, amely ma már a tankönyvkiadó negyedik legnagyobb beszállítója. A Kövér-féle nyomdabirodalomba tartozik a Várhegyi 1994­es szolnoki plakátjait nyomtató Arzenál Kft., s Etico Nyomdaipari Kft. néven új vállalkozást is létrehoztak.

 

Különösen nagy értékre

 

S hogy honnan e felvirágzás fedezete? A serény gazdálkodás méltó gyümölcsét szüretelik? Avagy csurran-cseppen némi pénz állami forrásból is? Ha igen, milyen módon: csupán az olykor nyilvánvaló pályáztatási kiskapuk révén? S az vajon előfordulhat-e, hogy a beruházások elnyerőinek olykor visszafelé is csepegtetniük kell? Csak találgatni lehet.

Az egy beruházáshoz köthető legnagyobb összegű állami megrendelés az autópálya-üzlet: noha egyelőre egyetlen méternyi sztrádát sem adtak át, a kormány tavaly 136,8 milliárd, majd – a Széchenyi Plusz gazdaságélénkítő program keretében – további 100 milliárdot szánt a projektre. Az autópálya-program finanszírozása és koordinálása az MFB Rt. feladata. Az MFB által alapított Nemzeti Autópálya Rt. a nemzetközi meghökkenés ellenére pályáztatás nélkül választott kivitelezőt, a Magyar Autópálya Építő Konzorciumot, amelynek vezető cége, a Vegyépszer Rt. tavaly 94 milliárd forint árbevételt és – az egy évvel korábbi ösz­szegnek több mint az ötszörösét – 5,7 milliárd forint nyereséget könyvelhetett el. A profit oroszlánrésze az autópálya­üzletből adódott. A kazahsztáni olajfeldolgozó építése révén ismertté vált, az MFB-s megbízás előtt “gyengélkedő középvállalatnak” mondott Vegyépszer Rt. részvényeinek zöme a menedzsment tulajdona; az MFB – egymilliárd forintos Vegyépszer-kötvényre vállalt garancia fejében – 100 ezer forintos aranyrészvényt jegyzett. A cég résztulajdonosa – 1998 és 2001 között elnök-vezérigazgatója –, Nagy Elek jelenleg is a társaság meghatározó embere. Nagy már a kolozsvári elitgimnáziumban megmutatta oroszlánkörmeit: osztályelsőként lekörözte többek között Tőkés László későbbi református püspököt. Magyarországra települése és az itteni rendszerváltozás után – Matolcsy György jelenlegi gazdasági miniszter invitálását elfogadva – az Antall-kormány főtanácsosa lett. 1993 februárjától 1995 decemberéig a Regionvest Befektetési és Tanácsadó Rt. igazgatósági tagjai között tűnt fel, többek között Vattay Antallal, a Magyar Nemzeti Bank – eleinte az MDF, majd a Fidesz által delegált – fel­ügye­lő­bi­zottsági tagjával együtt. A Regionvest felügyelőbizottságának tagja volt még Boros Imre, jelenlegi tárca nélküli miniszter, Entz Géza, az Antall-kormány kisebbségi ügyekben illetékes államtitkára, valamint Cséfalvay Zoltán, aki 1991–1995 között Bod Péter Ákos jegybankelnök tanácsadója, tavaly februártól pedig a gazdasági tárca regionális fejlesztési helyettes államtitkára, a Széchenyi-terv egyik kidolgozója.47

Szintén milliárdos, bár ebben a nagyságrendben egyszámjegyű összeget fordít a kormány a saját – hivatalos megközelítésben: Magyarország – népszerűsítésére. A Fidesz-MPP 1998. évi választási kampányát megszervező Wermer András, jelenlegi miniszterelnöki tanácsadó és Káel Csaba filmrendező által alapított Happy End Produkciós Kft. tavaly februárban nyerte el a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központja által Magyarország arculatának “hiteles, a millenniumhoz méltó megfogalmazására” kiírt pályázatot. A kft., amely havi 3 millió forintért a kormányzati kommunikációban is segédkezik, 2002 végéig 4,2 milliárd forintot költhet “országimázsra”. Ezzel az összeggel a MEH a reklámpiac legnagyobb hirdetői közé sorakozott fel: évente 2,1 milliárd forintnál több pénzt csupán 16 vállalkozás fordított hirdetésre, propagandára; a reklámtoplista e vezetői szinte kivétel nélkül nemzetközi nagyvállalatok.48 A szakmában fércmunkának tartott49 nyertes pályamunkát, illetve a Happy End és az Országimázs Központ szerződéseit nemcsak ellenzéki po­li­ti­ku­sok50 kifogásolták: az ÁSZ tavalyi ellenőrzéséből kiderült, 2000-ben az Or­szág­imázs Központ 3657 millió forintot költött megrendelésekre, ebből 3197 millió forintot a Happy End Kft.-nek fizetett, 243 milliót pedig a hasonló hátterű Ezüst­hajó Kft.-nek. A Happy End Kft.-vel kötött szerződések után “a teljesítés tényét számvitelileg egyértelműen bizonyítható mellékleteket azonban, kérésünk ellenére, bemutatni nem tudtak” – olvasható az ÁSZ-jelentésben.

Bár papíron már nem a Káel–Wer­mer páros jegyzi a Happy Endet, meghatározó szerepük nem titok. Káel a rendszerváltozás előestéjén került kapcsolatba a Fidesszel: 1988 április végén a veszprémi diákparlament küldöttjeként figyelt fel a frissen alakult szervezetre, amelyről mint a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója dokumentumfilmet forgatott. A felvétel alig több mint negyedórás változatát Káel a Fekete Doboznak adta át, s 1988 augusztusában a szárszói értelmiségi találkozón, a Civil technikák című film részeként mutatták be. A párt és a legutóbb a Bánk Bán című háromnegyed milliárdos költségvetésű operafilm direktoraként a fő profiljából, reklámfilm-rendezésből kiemelkedő Káel kapcsolata az 1994-es választási kampány idején melegedett fel. Ekkor – mivel az orvos végzettségű, Orbán Viktorral bensőséges baráti viszonyt ápoló Wer­mer­rel közös cége, a Happy End Kft. későn vette át a korteskedést Tóth Bélától – már nem tudtak csodát tenni, de 1998­ban győzelemre vitték a Fideszt. Amelyhez, illetve a párt háttérgazdaságához azóta is több szálon kötődnek. Wermer feleségének, Lehmann Kirának, illetve Lehmann édesanyjának, Fogaras Annának az Egyesült Államokban bejegyzett cége, a Go Ahead Inc. közreműködésével 1999 augusztusában alakult a Domínium 64 Ingatlankezelő, -forgalmazó és Szolgáltató Rt. A törökszentmiklósi Új tábla-dűlőre bejegyzett cég 20 millió forintos kezdő alaptőkéjéből 19,5 milliót a szolnoki Axon Rt. leányvállalata, az Axon Bérlet Kft. adott, a Domínium 64 Rt. vezérigazgatójául Lehmann Kirát választották. Wermer 1998–1999 között fel­ügye­lőbizottsági tag volt a szintén a szolnoki csapathoz köthető Közgép Rt.-ben, amelyből 1999-ben szállt ki Nyerges Zsolt családi cége, a Med-Flex Kft.

Szintén “pénznyelőként” vált ismertté, de – a Happy Endhez hasonlóan – nem tudja megnyugtatóan cáfolni a bőkezűen juttatott bevétel párttámogatássá transzformálásának bélyegét a Földi László vezette Defend Kft. sem. Bár “őfelsége hírszerzőjének”51 nyilatkozatai rendre arról szóltak, hogy a sajtóhírek túloznak, a De­fend állami megbízásai a cég bevételé­nek csak elhanyagolható részét termelik, a valóság ennek az ellenkezője. A De­fend tíz legnagyobb megrendelője egy kiszivárgott belső előterjesztés szerint 2001-ben – a hetedik helyezett Mol Rt. és a kilencedik OTP Bank Rt. kivételével – közhivatal vagy közvetve-közvetetten állami tulajdonú gazdasági társaság volt. A toplistát a Magyar Posta Rt. vezeti 1,474 milliárd forinttal.52 Utóbbi – az egyébként áttételesen a Vegyépszer Rt.-vel közös üzletben, az Olajber Rt.-ben is érdekelt – Defend Kft. 21 százalékos tulajdonosa is; a Defend többsége – 60 százaléka – tavaly óta az MFB-jé. A posta és a Defend megbízási szerződéseit, illetve a posta, majd az MFB által a Defendben végrehajtott, névértéken 222 millió, ténylegesen 1,08 milliárd forintos tőkeemelés körülményeit firtatva tett feljelentést két MSZP-s országgyűlési képviselő, Juhász Ferenc és Molnár Gyula ismeretlen tettes ellen csalás, adócsalás és hűtlen kezelés gyanújával, amelyet a postából kiszivárgott dokumentumokra alapoztak. E papírokból arra lehetett következtetni, hogy a Defend finanszírozásának a posta látja a kárát (a biztonsági cég a nagyvonalú megbízások ellenére tavaly év végén likviditási gondokkal küzdött), s hogy erre beosztottai figyelmeztették is az előző munkahelyén, az APEH-ben Si­mics­ka Lajos jobbkezeként ismertté vált el­nök-vezérigazgatót, Kalmár Istvánt. A BRFK nem látott alapos gyanút bűncselekményre.

 

Hivatali minőségben

 

A “pénzszállítási” útvonalak, ha olykor hajtűkanyarokkal nehezített nyomvonalon is, de egy irányba látszanak tartani: a látszólag lefokozott s visszavonult,53 valójában azonban ereje teljében lévő Si­micska felé. Mégsem ő a kormányzathoz köthető személyiségek között a legnehezebben védhető figura. Simicska és Pintér Sándor belügyminiszter történetében közös, hogy kezdetben Pintér kinevezése is viccnek tűnt, mégpedig elődének, Kuncze Gábornak szánt fricskának. Kuncze volt az, aki 1997 őszén – a szinte teljes rendőri vezérkarral, köztük Va­len­ta László jelenlegi BM-kabinetfőnökkel, az ORFK akkori gazdasági fî­igaz­ga­tó­jával együtt – menesztette Pintért, az akkori országos rendőrfőkapitányt. Az indokokat azóta is homály fedi – nyilván közrejátszott a lefejezésben, hogy ekkoriban tetőzött a fővárosi rob­ban­tás­so­ro­zat, amelynek megfékezésében és felderítésében a rendőrség tehetetlennek bizonyult. Akadtak azonban, akik már ekkor Pintér sajátos kapcsolatrendszeréről s a tőle elválaszthatatlan Valenta megkérdőjelezhető gazdasági döntéseiről suttogtak (utóbbira a Teve utcai rendőrpalota építése volt az azóta sem igazolt, de magát makacsul tartó példa). Akárhogyan is, a demokráciákban egyébként meglehetősen szokatlan módon nyugalmazott tábornokként bársonyszékbe kerülő Pintér egyik csapást kapta a másik után – s még a legjóindulatúbb értelmezés szerint sem védte ki valamennyit maradéktalanul. Meglehet ugyan, hogy a vádak egytől egyik alaptalanok, az azonban aligha életszerű, hogy az ország szinte valamennyi ismert bűnözője – összefogva egyrészt egymással, másrészt néhány a közélet megtisztításáért naivan, de kérlelhetetlen módon kardozóval – arra tett volna esküt: kerül, amibe kerül, megbuktatja a Magyar Köztársaság belügyminiszterét.

Először az Aranykéz utcai robbantásos merénylet áldozatává vált Boros Tamás videóvallomása került elő, amelyben a bűnbánó maffiózó – más rendőri vezetők mellett – Pintért is maffiakapcsolatokkal vádolta. Néhány nappal később – az azóta bombagyárosként tíz év szabadságvesztésre ítélt – Dietmar Eduard Clo­do felesége nyilatkozott54 arról, hogy Pintér az ORFK-ról való távozása után többször találkozott a férjével. Pintér eleinte tagadott, majd egyetlen találkozót ismert el azzal, hogy – az akkor résztulajdonában álló Preventív-Security Rt. vezérigazgatójaként – a Clodo cége által kínált biztonsági üveget nézte meg, de üzletet végül nem kötöttek. Tény azonban, hogy Pintérnek legalábbis illett volna tudnia, kicsoda a nemzetközi bűnelkövetőként hírhedtté vált Clodo, hiszen egy ízben ő intézte a kiadatását is, amelyet Németország kért. Ahogyan az is nehezen fejthető meg, hogy egy egyszerű árubemutatóra miért megy maga a vezérigazgató, ráadásul – mint utóbb kiderült – két vezető munkatársa, Valenta és Horváth András társaságában. A találkozót egykori kollégájuk, Tóth Ernő, volt Pest megyei szervezett bűnözés elleni osztályvezető szervezte.

A Clodo-botrányt követte a Lakatos­ügy: 1998 őszén az említett Boros-ka­zet­ta nyomán szárnyra kapott információk szerint a Lakatos Csaba ügetőhajtó elleni 1996-os merénylet helyszínén Pintér kicserélte (más források szerint elvitte) az ott talált lőszert. Pintér erre úgy reagált: az ominózus este Lusztig Péterrel, az Országgyűlés rendészeti bizottságának akkori, MSZP-s elnökével vacsorázott, s a termet csak egyszer hagyta el – telefonálni. Egy a BRFK-n készült – s azóta sem cáfolt hitelességű – jegyzőkönyv azonban a merénylet helyszínelésén megjelentek között sorolja fel Pintért, akire azóta terhelő vallomást tett a rossz emlékű parlamenti olajbizottság koronatanúja, Nógrádi Zsolt,55 majd Sándor István, az azóta megszüntetett Központi Bűnüldözési Igazgatóság jelenleg hivatali visz­sza­éléssel és vesztegetéssel gyanúsított volt főnyomozója is. A vallomások lényege: a belügyminiszter összejátszott a szervezett alvilággal. Hasonló tartalmú nyilatkozatok hangzottak el a Pest Megyei Bíróságon a Tasnádi Péter és társai ellen többek között bűnszervezet alakítása miatt folyó ügyben. A tanúk állítják: Pintér bérgyilkosokat fogadott üzleti ellenlábasa,56 Tasnádi likvidálására, valamint kény­szerrel vagy vesztegetéssel Tas­ná­di­ra nézve terhelő tanúvallomásokat szereztetett.

Ahogyan érthető s bizonyos szempontból akár méltányolható is – hiszen a hűség, a bizalom ilyen foka lenyűgöző akkor is, ha akadnak, akik betyárbecsületnek, beteges érzelmi, anyagi és büntetőjogi függőségnek neveznék inkább – a miniszterelnök ragaszkodása földijé­hez-kol­lé­gis­tatársához-pénzszerzőjéhez, olyan nehezen magyarázható, hogy – ha már egyáltalán megfogta – Orbán miért nem engedte el időben belügyminisztere kezét. Miért kockáztat oly sok szavazatot egy pótolható emberért? (Az egykor belügyi bársonyszék-várományosnak mondott Áder János például aligha lett volna csapnivalóbb miniszter, mint amilyennek, mondjuk, Pepó Pál vagy Szabó János bizonyult.) Válaszok természetesen tetszőleges számban és kalandossági fokozatban adhatók, a valószínűség határát azonban egyik sem haladja meg. Viszont messzire vezetnek. Palermóba, Bo­gotába.

 

 

1 Az akkor ellenzéki Fidesz és a vezető kormánypárt MDF 1993. január 11-én 1,5 milliárd forintért eladta a fővárosi Váci utca 38. szám alatti volt Mogürt-szék­há­zat (volt tisztikaszinó) a Magyar Külkereskedelmi Banknak. A két párt 1992-ben jutott az ingatlanhoz (továbbá a Széchenyi rakpart 3. szám alatti Erőterv-székházhoz). Népszabadság, Magyar Hírlap 1993. május 25.

2 A bejegyzés alatt álló Fidesz közeli reklámcég, a B-Reklám Kft. 1994 februárjában zömében kárpótlási jegy és E-hitel fejében vásárolta meg az ÁVÜ-től a Mahir Rt.-t, amely később a szatellitvállalkozások központi cége lett. A Mahir-csoport új vezetîinek közreműködésével más, szintén Fidesz közeli reklámvállalkozások azóta is vitatott megállapodásokat kötöttek a közterületi médiatulajdonosokkal az 1994-es választási kampány finisében háttérbe szorítva a rivális pártokat. Népszabadság, 1994. április 18.

3 Először: HVG, 1993. június 5. A Fidesz, pártcége, a Fico Kft. révén – a tisztikaszinó bevételének elkönyvelésével egy időben – Jet Car néven luxusautó-kölcsönzőt nyitott. A tiszavirág-életű vállalkozást cégek tucatjai követték, utóbbiakkal nem állt a párt tulajdonjogi kapcsolatban.

4 Sőt. Az ÁV Rt. – leszámítva az akkori privatizációs miniszter, Suchman Tamás néhány sajtónyilatkozatát – gyakorlatilag szó nélkül tűrte, hogy a Mahir Rt. hónapokig kiadja az állami tulajdonú Hírlapkiadó Rt.-től “megszöktetett” három újságját, a Magyar Nemzetet, az Esti Hírlapot és az Expressz című hirdetési újságot.

5 Pintért 1999 januárjában bűncselekmény hiányában jogerősen felmentették, Várhegyit az ügyészség által eredetileg indítványozott bűntetteknél lényegesen szerényebb jogsértés, hanyag kezelés vétsége miatt ítélték el első fokon. A tavaly novemberi ítélet után Várhegyi lemondott államtitkári tisztségéről.

6 Petőcz György: Csak a narancs volt. ÉS, 2001. Öt “kiugrott” alapító fideszes, a ma az SZDSZ-ben politizáló Fodor Gábor, Ungár Klára és Molnár Péter, valamint a közügyektől eltávolodott Szelényi Zsuzsanna és Hegedűs István vall egykori pártjáról.

7 Gazdasági igazgatói minőségében Simicska jegyezte a Fidesz részéről az ominózus székházszerződést.

8 Ma is dogmaként él a Fidesz-MPP hívei köreiben az a baloldal- és – némi antiszemita felhangtól sem mentes – külföldellenes dogma, hogy ha az MSZP-nek rendelkezésére álltak a “posztszocialista erőforrások”, az SZDSZ-t pedig “külföldről” támogatják, bármilyen eszköz megengedett volt a Fidesznek a gazdasági megerősödéshez, amely Simicskának köszönhető.

9 A kifejezés egy bírósági döntés nyomán született. Előbb a Népszava, majd az Élet és Irodalom vesztett sajtó-helyreigazítási pert a Fidesszel szemben amiatt, hogy a szatellitvállalkozásokat “Fidesz-cégeknek” titulálta. A PKKB elfogadta, hogy a párt tulajdonában egyetlen vállalkozás, a Fico Kft. áll (pontosabban: állt akkor, a ma Sades Kft.-nek nevezett cég a Mahir-cso­port része lett). A bíróság ezzel ellentmondott a szavak rendes nyelvtani értelmének, hiszen ki gondolná, például, hogy a “Fidesz-szavazók” a párt tulajdonában állnának.

10 A pontos összeg ma sem ismeretes.

11 Népszabadság, 1998. augusztus 10., augusztus 13.

12 Jelenleg a jegybank elnöke.

13 A legszigorúbb kérdőív önbevallással készül, tartalma államtitok.

14 Princz Gábort, a Postabank Rt. nagy befolyású elnök-vezérigazgatóját és vezetőtársait 1998 augusztusában menesztették. Őt és négy társát gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének a visszaélésével gyanúsítja a rendőrség, a nyomozás máig nem zárult le.

15 HVG, 1998. április 11.

16 A 2001. márciusi lemondás indokát azóta is csak találgatni lehet. Egyes hírek szerint az ÁPV Rt.-t felügyelő kancellária volt elégedetlen a privatizációs bevételekkel, mások szerint Gansperger nem bizonyult elég “kezesnek”, többek között az állami vagyon jelentős részének a MFB-hez csoportosítása kapcsán.

17 Szadai jelenleg a Magyar Rádió Rt. kuratóriumának elnöke

18 Az 1995-ben indított Nyírfa fedőnevű titkosszolgálati akció célja az ukrán–román határ térségében a szervezett bűnözés feltárása volt. Az akció során politikusokra – elsősorban akkori kormánypártiakra, nem hivatalos források szerint többek között Gál Zoltán volt házelnökre és Baja Ferenc akkori környezetvédelmi miniszterre – vonatkozó információk is a hírszerzéshez jutottak. Az ügy miatt Földit jogosulatlan adatkezeléssel vádolták, a bíróság 1999-ben felmentette.

19 A nyomozás hamvába halt, eredménye-eredménytelensége nem ismert. Lakatos vallomását érdemben azóta sem cáfolta senki.

20 A Czégét Faragóhoz kiközvetítő Bédi Csaba kormányőr ellen jogosulatlan adatkezelés és hivatali visszaélés miatt büntetőeljárás folyik.

21 A Postabank Rt. egykori biztonsági cégét 1998 novemberében – saját bevallása szerint – részletekben és bankkölcsönből vásárolta meg az IH-tól távozott Földi, aki a cég ügyvezető igazgatója lett.

22 Annak ellenére, hogy az egyik vállalkozás, az A-Reklám Kft. után 110 millió forint kifizetetlen Postabank-hitel maradt, amely a fantomizálást megelőző hónapokban járt le.

23 A Centum Kft.-t 1989 februárjában a Bibó István Szakkollégium címére jegyezték be Századvég Kft. néven, az alapítók között volt többek között Orbán Viktor, Kövér László és Stumpf István. A cégiratokból 1993 augusztusáig követhető nyomon a vállalkozás története, annyi bizonyos, hogy a közszereplők közül Stumpf az egyetlen, aki akkor még a cég tagja volt.

24 HVG, 2001. május 19.

25 Az Egyesült Államokat ért terrortámadás estéjén. Az időpont megválasztása aligha lehet véletlen, hiszen a fantomcégügyet mesterséges lélegeztetéssel életben tartó média figyelmét értelemszerűen a nemzetközi események kötötték le.

26 A Schlecht-ügy megszüntetésének “hátszeles” volta természetesen nem bizonyítható, de teljességgel kézenfekvő. A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon például kísértetiesen hasonló tényálláson alapuló cselekmények miatt széles körű nyomozás folyik az úgynevezett kalocsai fantomvállalkozások ügyében, HVG, 2001. december 22.

27 Vida Ildikó Simicska távozása óta az APEH elnöke.

28 Az ügyben Kékesi 1997 februárjában írt feljegyzést Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszternek. Az APEH-feljegyzésben ugyanakkor visszaköszön az ÁSZ 1995-ös, a Fidesz gazdálkodásáról szóló jelentése. In: Juhász Gábor: Pénzképviselet, HVG Rt., 1996.

29 Deutsch Tamás sportminiszter 1999 februárjában felfüggesztette tisztségéből Kovács Attilát, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökét, a szövetség elnökségét és ellenőrző bizottságát, mert az ISM több jogsértést és 179 millió forintos hiányt állapított meg az MLSZ-nél. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) az ügyeibe való beavatkozásként értékelte a lépést, és az MLSZ FIFA-beli tagságának felfüggesztésével fenyegetett. Deutsch meghátrált, előbb az elnökséget, majd Kovácsot visszahelyezte tisztségébe. A szövetség szeptember 25-i közgyűlésén Bozóky Imre ügyvédet választották a magyar foci első emberének.

30 A “megkívánt” tulajdon, az Arago Rt. érdekeltségű BÁV Rt. végül az MFB-hez került.

31 Pelikánt a bíróság 2000-ben felmentette, mivel a volt Pest megyei gazdaságvédelmi vezető 50 ezer forint alatti összegért vásárolt a csempészett aranyból. Az APEH bűnügyi igazgatói tisztségéből azonban menesztették.

32 Napi Magyarország, 1999. augusztus 30.

33 Kövér később a Fidesz-MPP elnöke, majd ügyvezető alelnök-kampányfőnöke lett.

34 Miközben a vállalatcsoport 2000-ben még 7,3 milliárd forintos adózás előtti eredményt ért el – Gans­perger szerint ez volt a Dunaferr legjobb éve –, tavaly ez a szám mínusz 3,7 milliárd forint volt, s a menedzsment idénre is 3-4 milliárdos veszteséggel kalkulál.

35 Dorkota Lajos (Fidesz-MPP), az új Dunaferr-vezetés korábbi híve – aki nemcsak országgyűlési képviselő, hanem tagja a dunaújvárosi közgyűlésnek is – elfogadni látszik a szocialista polgármester javaslatát, amely szerint Dunaújváros szabaduljon meg a vasmű részvényeitől.

36 Először: HVG, 2001. május 19.

37 Közös cégük: S’Idual Kft., székhelye Szolnok. Sólyom személyesen, Pomázi cégei révén áttételes tulajdonos benne.

38 Sólyomot jogosulatlan értékpapír-kereskedelemmel vádolják. Az eredeti gyanút, hogy a dunaferresekkel összejátszva “lenyelte” volna a vasmű által tőzsdézésre átadott pénzt, a nyomozók nem tudták bebizonyítani.

39 Népszabadság, 2001. július 26. Schlecht egyébként a Dolomit Kft. felügyelőbizottsági tagja volt 1993-ig.

40 A teljes alvállalkozói listával a mai napig adós a Nemzeti Autópálya Rt.

41 Zárójelben az 1997-es adatok.

42 Sokan és sokféleképpen elemezték. Lásd pl. Pün­kös­ti Árpád: Szeplőtelen fogantatás 7. Népszabadság, 2000. május 13.

43 Ez a képviselői vagyonnyilatkozat úgynevezett titkos része, amelyről – Orbán 1998-as bevallása esetében – Borókai Gábor kormányszóvivő tájékoztatott. A napokban benyújtott 2002-es vagyonbevallás “titkos” része titok maradt.

44 A minden diplomáciai múlt nélkül kinevezett Ké­kessy, a johannita lovagrend magyarországi vezetője valóságos cégbirodalmat hozott létre Tiszafüred köz­ponttal. HVG, 2000. április 22.

45 HVG, 2000. december 23.

46 Vasárnapi Újság, 2002. január 27.

47 HVG, 2001. május 26.

48 Forrás: Mediagnozis Bt. 6., 2000-es adatok.

49 A sokáig titkosan kezelt pályamű részleteit a Magyar Hírlap ismertette. Emlékezetes momentuma például a javaslat arra, hogy a kórházak nemzetközi “H” jelzését használják Magyarország propagálására.

50 Polt Péter feljelentésként értelmezte Keller László MSZP-s képviselő tavaly nyáron hozzá intézett kérdését, amely azt firtatta, Tóth István Zoltán, az Or­szág­imázs Központ vezetője elkövette-e a jogosulatlan adatkezelés vétségét, amikor hónapokig nem árulta el, kik bírálták el a Happy End Kft. pályázatát (a Budapesti Rendőr-főkapitányság ismeretlen tettes ellen nyomoz az ügyben). A Legfőbb Ügyészség polgári jogi szakértői is vizsgálják a központ és a kft. szerződéseit.

51 A Magyar Narancs szóhasználata.

52 Sorrendben a többiek: APEH, Nemzeti Autópálya Rt., Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, Postabank Rt., Kincstári Vagyoni Igazgatóság, Mol Rt., BÁV Rt., OTP Bank Rt., Szerencsejáték Rt.

53 Simicska Lajos jelenleg az OTP Lakástakarék-pénztár Rt. elnök-vezérigazgatója. Kinevezésének körülményeiről a bankvezetés szívesebben hallgat, figyelemre méltó ugyanakkor az időzítés: szinte ugyanazon a tavaly júniusi napon, amikor a volt pártpénztárnok beült az elnöki székbe, kiszivárgott: az OTP-csoport az egyetlen esélyes pályázó az ÁPV Rt. által meghirdetett, 30 milliárd forintos ingatlanvagyont magába foglaló CD Hungary Rt.-re. Utóbbi a Diplomáciai Testületeket Ellátó Igazgatóság jogutóda.

54 Clodo Gabriella a Kriminálisnak beszélt, az interjú nem került adásba, mivel az asszony az ügyvédje tanácsára visszavonta.

55 A Nógrádi-vallomást ismertető Pallag László (FKGP) országgyűlési képviselő, az olajügyeket vizsgáló bizottság elnöke ellen Pintér személyiségi jogi pert nyert. Nógrádi jelenleg hamis vád miatt áll büntetőbíróság előtt.

56 A vallomások szerint Pintér és Tasnádi azon különbözött össze, melyikük cége őrizze a Józsefvárosi piacot.

 

 

 

© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk