←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Csengery Kristóf

Minden rosszban…

(Eposztöredék)

Most ez a csőrepedés! Mi a jó benne? Vegyük át

tételről tételre – talán kiderül. Hogy a múlt

szerdánk ezzel telt? Ez aligha öröm. Hogy a felső

szomszédot haza kellett hívni a telkéről – hát

ez sem az élvezetek netovábbja. Hogy üldözhettük

fél napon át a közös képviselőt? Ha csak egy mód

van rá, mindenből kimaradna, őt ne zavarja

senki – a végén most is én hiteleztem a munka

árát, márpedig azt bizony őneki kellett volna

készpénzzel kifizetnie… Tény, hogy a két szerelő

már másnap délben kivonult, s azt sem vitatom,

rendes fickók, jobbak az átlagnál. A berozsdált

távfűtés-csövet úgy húzták ki a falból, hogy nem

kellett szétkalapálni a mennyezetet. Na de aztán

míg a hegesztés zajlott, elkezdtek gyanakodni:

tán nem is onnan jött a szivárgás, itt fut a falban

mindkét vízvezeték, a hideg s a meleg. Ha nyomócső

volt a ludas, s nem a fűtés, akkor majd a födémet

kell megbontani… Addig azonban: várakozó

álláspont, figyelés. Ha a mennyezeten két hét múl-

tán is nő a körülrajzolt folt, akkor bontunk.

Ám ha nem, akkor oké, nyugi van. Itt tartunk éppen:

várakozunk, azt kérve, a falból víz ne fakadjon.

Nem tudtunk elutazni – nincs Szokolya, se Lovas

(tiszta szerencse: időközben megjött az eső is).

S hogy mi a jó minden rosszban? Én, hogyha megölnek,

akkor sem tudom. Öt perc volt tán. Az alacsony épp

feltöltötte a rendszert, közben a társa meg én

váltottunk pár szót. Martonvásár, ahol él,

és a bicikli szerelmese. Nyolcéves a fia.

Vett már egy jó gépet, olasz gép, versenybringa,

használtan sikerült szert tennie rá. A fiával,

majd ha nagyobb lesz, tervezi, egyszer elkarikáznak,

cél: Amszterdam (kívánom, sikerüljön). Szóltunk

még a zenéről is. Hány Leonora-nyitányt

írt Beethoven, érdeklődött kedvesen. Én

megmondtam, hányat. Aztán már jött is a társa.

Számlakitöltés, pénz, búcsúzás, takarítás.

 

Egy születésre

(“A kis Abu felfedezi a világot”)

Nem szeretnék újszülött állatkerti

elefánt lenni.

Ha már rabságban kell élnem, először

ízlelhessem meg

a szabad évek sóját. Azután már

ketrecbe zárva

sem volna olyan sanyarú a sorsom:

visszagondolnék

ifjúságomra, vándorlások, hősi

harcok emlékét

ápolnám, egy-egy részleten sokáig

merengve. Úgy volt

valóban, vagy másképp? Az erdőszélen

gyülekeztünk vagy

a hegygerincről viharzott a völgybe

csapatunk? Rengett

lépéseink alatt a föld. Hajnaltájt,

mikor a fénylő,

fehér agyarra harmat hullt a fűről,

a szomjas csorda

hosszan itta az ébredő folyó hűs,

édes vizét. És

a fák fölött az izzó, vérvörös gömb,

ahogy királyi

ívben emelkedett a csúcs felé! Nem

veszíteném el

azt, ami elmúlt: óriás koponyámban

őriznék mindent.

S mikor a poros betonkifutón, a

szürke és fásult

alkonyatban, ormányomat az égre

fölcsapva harsány

kiáltásom hallatnám, kinn az őrök

nem sejtenék, hogy

messze földre üzenek: vadon élő

társaim hívom.

 

Vadász Géza

Cukrászkisasszony, édes…

Emma, Emma, szívem, Emma,

mindenestül megeszem ma!”

Cukrászkisasszony, édes,

segítsen egy kicsit:

szeretném megismerni

az édességeit!”

“Csukja hát be az ajtót!

Ön jókor jött, uram!

A legtöbb édességem

éppen tálalva van!”

“Miféle habból kel ki,

gyönyörű Vénuszom?”

“Ez tejes-mézes fürdő,

illatos és finom!”

“S a karamellszín kence

amit hajára tesz?”

“Olivás-hennás hajkrém,

ettől lesz fényesebb!”

“Mért ken magára mézet,

tojáshabot, kivit?”

“Mert megifjul a bőröm!”

“Jaj, eszem a szivit!

S dekoltázsán e rózsás,

ízléses szeletek?”

“Eper, hosszába vágva,

mert ettől… Mit nevet?”

“Dehogy nevetek, drága!

Csak megstudírozom:

mi ez az illatos pác

a hószín combokon?”

“Barackos testradír! És

van benne málna is!

Ez táplálja a bőröm,

hámlaszt és selymesít!”

“Hát lábszárán e mézszín,

jóillatú ragacs?

Cukorszagú… Vajon mi?

Mézfőzet? Vagy melasz?”

“Ez kérem? Hideggyanta,

hogy szép sima legyen!

De most már eleget tud –

ne kérdezzen: vegyen!

Pár pillanatot várjon,

s már készen is vagyok!”

“Csak még egy kérdést: mért tesz

az ölére habot?”

“Mért, mért…! Hogy, mint a torta:

háromszögű legyen!

Tudja mit? Egy szeletre

meghívom szívesen!”

“Habostortára? Számban

összefutott a nyál!

Kezemben készen áll a

kis… Vagyis: nagykanál!”

 

 

© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk