←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Lengyel László

A vihar kapujában

(Egy éjszaka a Kaméleon utcában)

Nem akarok hazamenni – mondotta a Nagy Magyar Vakond a sötét lukban. Itthon vagy – válaszolta a neje megértően.

A világ 1213-as Provinciáján, a Kaméleon utcában pártfőnökök üldözik egymást. Érdeklődve nézzük őket. Ez a mi ősi Provinciánk, a mi Kaméleon utcánk, a mi pártfőnökeink, a mi üldözőink. Fontos események tanúi vagyunk. Életünknek értelme van. Kisfiunknak nyugodt szívvel tanácsolhatjuk, hogy fusson át a Kaméleon utca jobb oldaláról a bal oldalára és vissza. Tanulhat belőle.

Képzett megfigyelők szerint az 1213as Provincia birtoklásának komoly tétje van. Ha az egyik fél győz, akkor végleg győzedelmeskedik a klientúrás, tradicionális diktatúra, ha a másik, akkor eljövend az ifjú, tiszta demokrácia. És megfordítva, végre kikerül a hatalomból az újklientúrás, kép-hang diktatúra, s megjönnek a megtisztultak, megokosodtak, megszépültek. Vagy mi, és akkor barátok, demokraták, tisztakezűek, hozzáértők, vagy ők, és akkor ellenségek, diktátorok, korruptak, hozzánemértők. A tét: diktatúra vagy demokrácia.

Más tanúk szerint a Provincia fölötti uralomnak nincs más tétje, mint az, hogy a gazdagok, felüllévők, az euroblablázó burzsoák érdekeit képviselő két nagy párt közül melyik rabolhatja négy évig a képviseletlen, kisemmizett szegények, alullévők, Európából kirekesztett proletárok országát. Az a tét, hogy nincs tét. A rendszerváltás megbukott, kiterített hulláját fosztogatják.

Magyarpárti, magyarérzelmű, magyarszívű agyarosok ezerszer leírják, kikiáltják, kiordítják, hogy Mohács, Majtény, Világos, Trianon után el kell jönnie a magyar igazságtételnek, a magyaroknak vissza kell foglalniuk önmagukat, országukat az idegenérzelmű, idegenszívű szellemi homelessektől. Az eléjük állított hat gyanúsítottból kiváló érzékkel választják ki a csöpögő orrú, lentebb fülű csámpásokat nemzetünk sorozatgyilkosaként. A Provincia a világ közepe, a Kaméleon utca neve mindenkor Turul volt, van és lesz, a magyar választás magyar tétje a magyar szuverenitás az idegen összeesküvéssel szemben.

Nem láttam semmit – kezdeném. A Provincián, a Kaméleon utca sarkán jobb, ha az ember nem lát semmit. Még azt se látja, amit nem látott. Sajnos itt lakom a sarkon. Errefelé belátni a Birodalomba, sőt valakitől azt is tudom, hogy van élet a Provincián, a Kaméleon utcán túl, ott, ahol lemegy a nap. Sokáig fal volt, azután azt hittük, hogy a falat lerombol(ták-tuk). Most látom, hogy buzgólkod(unk-nak) a fal visszaállításán.

A kérdéses napon egy ifjú jött az utcasarokig – Kaméleon utca 1. –, és arról szólt fennhangon: “van Európán kívül is élet”. Az ifjúról később kiderült, hogy fontos ember, az agyarasok reménye. Örvendek. No nekem a választások tétje, hogy itt ülök-e büszkén tovább az 1213-as, Európán kívüli Provincián, a népszerű Kaméleon utcában, vagy Magyarország lesz végre ebből az Isten háta mögötti földből, és gyerekeim nyugodtan élhetnek a név nélküli, fás és virágos utcában, nem kell őket napnyugatra menekítenem.

Esterházy Péter nevezetű gyanúsított korábbi röpiratát beszolgáltatom a Kaméleon utca 157. alatti kapitányságon. Sokat segíthet az ügy föltárásában.

“Föl kell emelni a magyar népet az elmúlt 40 év micsodájából, mondják némelyek. Én szerintem meg nem kell szegény nemzetet sehová se emelni, nem kell, mert nem lehet, részint mert nincsen, aki emeljen, nincsen itt semmiféle csoport, nemzeti élcsapat, amely tudná, tudhatná a teendőket, részint meg a nemzet vagy magát emeli föl, vagy nem fog fölemelkedni.

Vagy: mondják, új magyarságtudatra volna szükség. Jó. De ez nem úgy születik, hogy összedugják a fejüket a nagyonnagyon magyarok, és kiötölnek valamit, hanem fordítva: ez abból a bonyolult tevékenységből következtethető vissza, ami a kultúra, a kultúra teremtése, azaz hogy miként ácsolunk össze egy mondatot, hogyan terítjük meg az asztalt, és miként veszünk össze életre-halálra valakivel. Mindez nem más, mint az élet.

Éljünk! – ennyi állítható hazafias programként, és ez nagyralátó terv volna.”

© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk