Vissza

A KULTÚRA TÁBORNOKA TÓTIBAN

Németh Márta – Bessenyei György-díjas

 

Németh Márta 1948. december 30-án Öreglakon született. Apja paraszt ember volt, majd kőművesként kereste kenyerét, anyja háztartásbeli, két testvére van. Mindhármukat taníttatták, és igazi értelmiségivé nevelték őket.

Márta anyai ágon Buzsákhoz kötődik. Buzsák azért nevezetes hely, mert ebben a szlávos etnikumú községben híven őrizték, illetve őrzik a magyar népi hagyományt, és az itt élő embereket testvéri közvetlenség, szilaj temperamentum jellemzi, mely mögött mindenkori tisztesség, tisztaság őszinteség van. Mindezt sikerült Mártának örökölnie.

Fonyódra járt gimnáziumba, s már ott is, mint iskolai KISZ-titkár négy éven át szervezte, irányította a középiskola diákjainak közösségi és kulturális munkáját.

Szegedre ment a Tanárképző Főiskolára, matematika, műszaki ismeretek szakra.

 

A diploma kézhez vétele után nem volt számára kérdés, hol folytatja, visszatért a gyökerekhez, Buzsákon kezdte el tanári munkáját.

1972-ben megszületett fia. A GYES alatt is aktív közösségi munkát végzett pedagógus férjével együtt Lengyeltótiban. Nyaranta vándortáborokat szerveztek, szinte az egész országot bejárták diákjaikkal. Irodalmi színpadot vezettek. Ifjúsági Klubot hoztak létre. A tanári pályáját Lengyeltótiban folytatta.

Majd 1977 szeptemberében többek – főleg Gál István néptanító-népművelő – bíztatására élt a felkínált lehetőséggel, és elvállalta a Lengyeltóti Művelődési Ház vezetését.

E naptól kezdve szinte a nap 24 órájában népművel, közművel, kultúrát közvetít, Lengyeltótiért és a Pogányvölgyi kistérségéért dolgozik. Munkája egyben a hobbyja is.

Vezetésével felújították a Művelődési Házat, az intézménybe költöztette a községi könyvárat, fiatalokkal összefogva pince klubot alakítottak társadalmi munkában.

  

l977–1989 években a Lengyeltóti Nagyközségi Közös Tanács kulturális feladatait látta el, a ma Pogányvölgyi Kistérségnek nevezett településeken. Feltámasztotta a Buzsáki Népi Együttest, mint hagyományőrző együttes nagysikerű színpadi előadásokat készítettek (pl.: Disznóölés). Nemcsak Magyarországon lett ismét neve a buzsáki együttesnek. Jártak a Szovjetunióban, Olaszországban, Hollandiában és szomszédos országokban. Az együttesben táncoló fiatalok közül többen élethivatásul választották a népi kultúra ápolását, jelenleg művészeti iskolákat vezetnek és tanítják a magyar néptáncot, néprajzot. Vallomásaik szerint mindez a buzsáki népi együttesben töltött évek alatt ivódott a vérükbe. 10 évig vezette a Buzsáki Hagyományőrző Népi Együttest – túlzás nélkül, nagy sikerrel.

Az országos hírű Buzsáki Búcsút hosszú éveken át szervezete, bonyolította.

 

Közben Pécsett a Tanárképző Főiskolán népművelés szakon is diplomát szerzett.

Az Önkormányzatok létrejöttével, a változással együtt megkereste újra a művelődés helyét a települések életében. Így törésmentesen folytathatta korábbi, de újszerű feladatokkal kiegészült munkáját Lengyeltótiban.

A végzett feladatokról csak felsorolásszerűen: elkezdődtek a civil szerveződések, nyugdíjas egyesület, néptánc alapítvány, Balaton Big-band alapítvány, Lengyeltóti Brass Band egyesület, énekkarok kezdtek önálló közösségként működni.

1992-ben a várossá válás kapcsán a pályázat készítése, a városavató ünnepség szervezése a legemlékezetesebb.

1993-ban kezdte meg adásait a Városi Televízió, azóta is folyamatosan, heti rendszerességgel ad, melynek munkájában, mint felelős szerkesztő, riporter vesz részt hétről hétre.

1994-ben új épületbe költözött a Művelődési Ház, továbbra is egy egységet képezve a könyvtárral. A névtábla mellé egy „I”  betűt is tetetett, jelezve: a Városi Művelődési Ház által beszerezhető összes információ mindenkinek szól.

Közben a Teleház szövetségnek is tagjai lett, majd 6 éve Európa Pont nyílott az intézményben, és ma már e-Magyarország pont is van az intézményben.

Szolgáltató jellegű intézményt épített ki:

Rendezvényeknek helyet adó, illetve a város rendezvényeit, Tavaszi Fesztivál, Tóti Napok, (2006-ban már 16. alkalommal) Szüreti Mulatság, Diófesztivál – Különleges asztali örömök Somogyban, Templomi Hangverseny (neves művészekkel, mint: Egly Tibor zongoraművész, Laki Krisztina, Takács Klára operaénekesek), néptáncos- és zenei táborok, Nőnap, Anyák Napja, Gazdaköri esték, Hegyközség borversenyei és kóstolói, a Városi Önkormányzat rendezvényei.

Falugazdász és Erdő Felügyelőség tart fogadónapot.

Vásárok, árusítások, tanfolyamok, szálláshely a város vendégeinek, és kereskedelmi értékesítés.

A fennmaradó időben, Lengyeltótiról szóló kiadványok gondozása.

A sportcsarnok üzemeltetése, sportrendezvények szervezése, a várost képviselő csapatok indítása (pl.: Városok Viadala, Bala-sport Mikulás...)

 

Országos hírű nyári jazz táborokat szervezett a Lengyeltóti Művészeti Iskolával közösen. Az oktatók közt hallhattuk: Sipos Endrét, Schrenk Ferencet, Hárs Viktort, Berdisz Tamást és Csepregi Gyulát.

Ösztönzésére és segítségével Dr. Tóth Sándor helyi fogorvos és helytörténész megírta, a „Csalogányok völgye. Tanulmányok Lengyeltótiról” (2000) című könyvét, és „Örökös szomjúság” címmel általános iskolai tankönyvét Lengyeltóti történetéről.

 

Gondozza a partner települési kapcsolatokat, akár Lengyeltótit képviselő csoport utazik ki, akár hozzánk érkezik Dielheim, Lég, Farkaslaka vagy Wegierska Górka, Durdevac küldöttsége.

Sokat utazik, Magyarországot széltében-hosszában bejárta, de a világ országaiban is nagyon sok helyen megfordult. Sokat tanult belőle, és hasznosítja munkájában. Azt mondja, dolgozni, alkotni, pihenni és energiával feltöltődni csak Lengyeltóti erdőkkel ölelt, csendes, gyümölcs illatú világában tud.

Állandó irodatechnikai szolgáltatást biztosít a lakosság számára: szerkesztés, nyomtatás, fénymásolás, fax, internet használat, és minden más, amivel a lakosság megkeresi az intézményt.

 

A költségvetés bevételi oldalát pályázatok írásával és szponzorok megkeresésével is igyekezett növelni.

 

2006-ban a Művelődési Házat egy 300 fős nagyteremmel bővítette Lengyeltóti város. Ez ismét új kihívást hozott a munkájában: tartalommal való megtöltése, fenntartásnak gazdaságos kialakítása.

 

Közel három évtizedes munkája során mindvégig a lengyeltóti néptanító-népművelő Gaál Istvántól kapott emberközpontú örökséget igyekezett értékként átadni Lengyeltóti és környéke lakosságának, Somogy megyének. Ha lehetősége volt, országos szinten is megmutatta, milyen egy somogyi város „közművelődése” a Csalogányok völgyében. Ő az, aki kezdőként és még a mai napig is, NÉPMŰVELŐ-nek vallja magát.

 

Munkáját 2002-ben „Somogy Polgáraiért” kitüntetéssel ismerte el Somogy megye, 2006-ban pedig Lengyeltóti város Képviselő-testülete „Lengyeltóti közéletért” díjban részesítette.

Ő igazi megbecsülésnek azt érzi, hogy ha Lengyeltótiban elfogyott a kenyér, neki akkor is varázsolnak a pult alól.

 

2006. november 1-én nyugdíjba vonul, de ezt senki nem veszi észre, mert még mindig a harminc évvel ezelőtti energiával dolgozik: szervez, pályázik, alkot. Napjainkban azon fáradozik, hogy egy néprajzi gyűjteményt hozzon létre a városban, a régi mesterségek tárgyi anyagából.

 

Vezetőként a „jó dolgok” megfogalmazása után biztosította, hogy munkatársai „jól csinálják a dolgokat”.

 

Minden tevékenységével legalább egy kicsiny szikrát igyekezett lehozni az égi tűzből!

Peitlerné Takács Éva