Vissza

FODOR KATALIN BÚCSÚZTATÓ BESZÉDJE

 

Búcsúzni olykor még rövid időre sem könnyű, véglegesen különösen nehéz, valójában lehetetlen. A búcsú, az emlékezés kényszere - legalább pár perc erejéig - mégis helyet kér magának a temetési szertartás versei és fohásza mellett. Talán nem is az eltávozott miatt, hiszen Számára már a tér, az idő, a létezés teljesen más dimenziójából a mi földi dolgaink alighanem jelentéktelennek tűnnek. A búcsú, az emlékezés inkább önmagunknak szóló üzenet, ha úgy tetszik: önérdek. Hogy megpróbáljuk - mintegy útravalóul, tanúságképpen - összefoglalni, mit is jelentett és jelent nekünk Fodor Kata? Mit is veszítettünk az Ő eltávozásával? Miben is állhat az Ő tanítása, amit tovább vihetünk?

Őrá gondolva leginkább az a kézenfekvő, hogy személyében egy hivatás kiemelkedő képviselőjét méltassuk. Aki az elsők között, pontosabban: itt, e hazában elsőként ismerte fel, hogy a "mentálhigiéné" (hogy a maga alkotta kifejezést használjuk: a "közösségi lélekvédelem") jóval többet jelent puszta egészségvédelemnél. Egyebek mellett az értékőrzés, a műveltség, a közösségi összetartozás és önazonosság értékeit is magába foglalja. E felismerése jegyében kezdeményezett különböző mentálhigiénés képzéseket, mégpedig legelőször - korszakos jelentőséggel - a közművelődés területén.

E felismerése jegyében volt Alapítója, majd haláláig elnökségi tagja a különböző hivatású szakembereket tömörítő Magyar Mentálhigiénés Szövetségnek.

E felismerése jegyében törekedett cégek, gazdálkodó szervezetek belső, illetve szervezeti viszonyainak humanizálására.

E felismerése jegyében elmélkedett a népdalok, népmesék és mondák mentálhigiénés célú alkalmazhatóságáról.

Hosszasan lehetne még méltatni Őt, mint hivatása nagy hatású képviselőjét. Ám Fodor Kata nem csak kiváló szakember, hanem magával ragadó személyiség is volt. Fizikai megjelenésében is vonzó nő, aki evilági élete utolsó heteiben, hónapjaiban - nagy lelki erővel - tudatosan kerülte a találkozásokat. Hogy barátai utolsó, Vele kapcsolatos benyomásként ne leromlott testi állapotát, hanem korábbi energikus lényét őrizhessék meg emlékezetükben. Bátor volt, önérzetes és következetes, aki elveihez minden időben hű maradt, aki véleményét, meggyőződését minden időben nyíltan és következetesen vállalta. Akkor is, amikor ez kockázatos volt. Mindenekelőtt pedig magyar volt, fajtájára büszke, magyarságát a maga teljességében - akár annak ellentmondásaival együtt is - vállaló, igazi hazafi. Aki - ahogyan mondotta - lelkileg szinte belebetegedett 2004 decemberébe, s akit az idei április is minden bizonnyal nagyon megviselt.

Pár nappal halála előtt önmaga hivatásában elfoglalt helyét a "magyar mentálhigiéné nagyasszonyaként" határozta meg. Többszörösen is jellemző Rá ez az önmeghatározás. Egyrészt mutatja, hogy sosem volt álszerény, vagy álszent. Akárhol megjelent, megnyilvánult, figyelmet keltett maga iránt. Azért is jellemző Reá ez az önmeghatározás, mert nagyon pontos és találó. Valóban, iskolateremtő "nagyasszonya" volt hivatásának, ezen túlmenően pedig magával ragadó, maga köré tanítványokat és hódolókat egyaránt gyűjtő "nagyasszony" volt magánéletében is.

Ha egyetlen szóval kellene megragadni e "nagyasszonyi" mivolt lényegét, az a "tartás" szó lehetne. Amely egyenes tartást, egyenes gerincet jelent. Valóságosan és átvitt értelemben, szakmai és magánemberi vonatkozásban egyaránt.

Távoztával talán a "tartása" fog leginkább hiányozni. Ami lehet, hogy manapság kiveszőben van, de ami nélkül - és ez is az ő érvényes tanításainak egyike - emberhez méltó, igazán emberi élet aligha élhető. Legalább is itt, a világnak ebben a szegletében.

A Magyar Mentálhigiénés Szövetség tagjai ezt a "tartást" az elkövetkezőkben Fodor Katalin Emlékérem kibocsátásával is őrizni kívánják.

Drága Kata! Sokat jelentettél, és sokat jelentesz nekünk. Valamiképpen velünk maradsz!

 

Dr. Grezsa Ferenc