Vissza

 

KERESZTI FERENC

EGYHÁZI KÖZMŰVELŐDÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TÜKRÉBEN

2004. május 3-4-én Székesfehérváron, a Szent István Művelődési Házban immár harmadik országos konferenciáját tartotta az az időközben bejegyzett civil szervezetté – Egyházi Közművelődési Egyesületté – vált csoport, amelynek tagjai egyházi kötődésű közművelődési tevékenységet folytatnak.

Nem kíván bizonyítást az a tény, hogy az egyházak mindig is igen jelentős szerepet töltöttek be a közösségek életében, ezt akár helyi viszonylatban nézzük, akár a világot átfogó szervezetek tekintetében. S ha egy történelmi időszak, amikor az egyházi közművelődés – kényszer hatására – háttérbe szorul, véget ér, rejtett értékei rövid időn belül megmutatkoznak ismét.

A székesfehérvári konferencia résztvevőit először Ugrits Tamás püspöki irodaigazgató köszöntötte, aki átadta az elfoglaltsága miatt távol levő Spányi Antal megyés püspök üdvözletét is. A város nevében Dr. Szelier András alpolgármester mondott rövid köszöntőt.

A konferenciának különös aktualitást adott az ország 2004. május 1-jei hivatalos csatlakozása az Európai Unióhoz, így nem véletlen, hogy az Egyesület elnöki tisztét betöltő, és a konferencia ideje alatt is elnöklő dr. Kádár Zsolt elsőként dr. Gerencsér Józsefet, a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét kérte fel az európai jogról szóló előadásának megtartására.

Rövid áttekintést kaptunk a jog kialakulásának történelmi vonulatairól, kiemelve a mindmáig sokat emlegetett – Juszticiánusz császár uralkodása idején Bizáncban véglegesített – római jogot, majd az angolszász jogrendszer sajátosságait. Magyarország esetében a XX. század második fele is érdekes, mert ekkor a politika által erősen átjárt jogrendszerhez kellett igazítanunk életünket.

Számunkra az Európai Unióban érvényes jogi körülmények különösen fontosak, hiszen most már ránk is vonatkoznak ezek az elvárások. Az Európai Unió ugyan nem állam, de sok tekintetben államként viselkedik, például van zászlója, himnusza, parlamentje is. Mégsem beszélhetünk róla úgy, mint egy államról, mert a tagországok szuverenitása megmarad.

Megtudtuk, hogy az Európai Bíróságnak igen fontos szerepe van, mivel az Unió jogrendszere elég nagy mozgásteret enged. Nem feljebbviteli fóruma a tagországok bíróságainak. Kevés esetben lehet ide fordulni, mert mellette működik a Strasbourgi Emberjogi Bíróság és a Hágai Nemzetközi Bíróság, melyek meg-határozott területekkel foglalkoznak.

Kósa Lászlóné Tóth Krisztina Szegedről érkezett, ahol a ferences rend tulajdonában lévő Alsóvárosi Kultúrházban dolgozik. Előadása témájául a II. Vatikáni Zsinat kultúrával kapcsolatos megállapításait választotta. A kérdéssel azért kezdett foglalkozni, mert vannak egyházi emberek, akik keveslik a köz-művelődés pasztorális eredményeit.

Tény, hogy egy kultúrház tevékenységének hatása – még ha az egyházi fenntartású is – nem mérhető direkt módon, mondjuk a templomba járók számának emelkedésével, de ettől még nagyban hozzájárulhat a környék lakosságának morális formálásához, aminek eredményeképpen ezek az emberek közelebb kerülhetnek az egyházhoz.

A XXIII. János pápa által összehívott, majd 1962 októberétől több mint három éven át tartó II. Vatikáni Zsinat kiemelkedő helyen foglalkozott a modern ember hitproblémáival és az egyháznak a megváltozott társadalomban betöltött szerepével. A Zsinat tanításait tanulmányozva találhatunk olyan részeket, melyek kifejezetten a kultúrára vonatkoznak: Hogyha az egyház a körülötte lévő valósághoz való viszonyát vizsgálja, nem hagyhatja ki a kultúrához fűződő kapcsolatának elemzését sem.”

Ezen túlmenően vannak megállapítások, melyek mintha éppen az egyházi közművelődésben dolgozókra vonatkoznának: Különösképpen tiszteletre és pártfogásra méltók az egyházban azok a világiak, akik mindenkorra vagy legalább bizonyos időre egy-egy intézménynek és műveinek szolgálatára szentelik magukat, szaktudásukkal együtt. Egy másik idézett mondat a világi szereplők munkájuk alapján történő megbecsülésére hívja fel a figyelmet: Fogadják őket szívesen és hálásan az egyház pásztorai, és gondoskodjanak arról, hogy helyzetük a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen az igazságosság, a méltányosság és a szeretet követelményeinek, elsősorban a maguk és családjuk tisztességes ellátása tekintetében.”

Az egyházi fenntartású intézményekben közösségi és kulturális tevékenységet végző világi szakemberek és lelkes segítők az általuk szervezett programokkal, a maguk példamutató családi és társadalmi életével megtalálják az utat olyan emberekhez is, akikhez az egyház kötelékében szolgáló lelkipásztorok nem jutnak el. Emellett befolyást gyakorolhatnak arra a rétegre is, ame-lyik képes magáévá tenni a vallási tanokat, anélkül hogy az egyházi kötöttségeket vállalnák.

Cs. Varga István, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára azokról a vallásos ihletettségű költőkről beszélt, akik az Ady korszak idején alkottak – Harsányi Lajos, Mécs László és Sík Sándor –, de mindig is méltatlanul mellőzöttek voltak, és napjainkban sem foglalják el méltó helyüket a magyar irodalomban. Közülük is Sík Sándort emelte ki, bemutatva költői tehetségét, és az azzal párosuló emberi nagyságát is.

Dr. Bencze László, a Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskola igazgatója a média szerepét választotta elő-adása témájául.

Az ember számára a kommunikáció létkérdés. Kísérletekkel bizonyított, hogy egy csecsemőnek hiába biztosítunk minden fizikai feltételt, amely a létfenntartáshoz szükséges, ha nincs lehetősége kommunikálni környezetével, legfeljebb egy hónapot bír ki. Az sem véletlen, hogy az elítéltek között a legsúlyosabb büntetést a magánzárka jelenti.

Az információáramlásnak a történelem során mindig is igen nagy jelentősége volt. Az ókorban sok múlott az írnokok lejegyzésein, akárcsak manapság a riporterek, szerkesztők megítélése szerint tálalt híreken, tudósításokon. Egy eseményt bármilyen színezetben lehet közvetíteni, akár úgy is, hogy a valóságnak pont az ellenkezőjét sugallja.

Sajnálatosnak találta, hogy országunk Európai Unió-s csatlakozása előtt a média nem fektetett kellő súlyt a csatlakozás kulturális vonatkozásaira.

 

Kiss László, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) vezető főtanácsosa a kultúrának az Európai Unióban betöltött szerepét vázolta.

A dokumentumokban jóval kevesebb helyen találkozunk a kultúrával, mint más területekkel. Ennek oka, hogy az Európai Unió a kultúrát minden tagország belügyének tartja. Az induláskor a közösség együttműködését gazdasági szerződések alapozták meg, ami máig meghatározó maradt. Az Unió létrejöttét szorgalmazó francia Jean Monet évekkel később azt mondta, jobb lett volna a kultúrával kezdeni.

A kulturális együttműködés érdekében minden tagországban felállítottak egy irodát, melynek elsődleges tevékenysége a kulturális pályázatok kezelése. Nálunk a Kultúrpont Iroda látja el ezt a feladatot.

A NKÖM-ben a közelmúltban létrehoztak egy főosztályt, mely az Európai Unióhoz kapcsolódó ügyekkel foglalkozik. Sajnos egy kicsit megkésett ez a lépés, mert már a csatlakozási időszakban is fontos lett volna ennek a szervezeti egységnek a működése.

Ravasz Levente, a Miniszterelnöki Hivatal Egyházi Kapcsolatok Főosztályának vezetője is az európai integráció kapcsán beszélt az állam és az egyház kulturális kapcsolatáról. Mint ismeretes, az Európai Unió alkotmányából kimaradtak az egyházak, így a kultúrához hasonlóan, ebben a témában sem írnak ki pályázatokat. Ettől függetlenül próbálkozni kell, hogy a más területeken nyíló lehetőségek mentén bekerülhessünk egy-egy pályázati körbe. Mivel a nemzetközi pályázatok meglehetősen bonyolultak és munkaigényesek, hasznos lenne, ha az egyházi központok alkalmaznának 2-3 pályázatíró szakembert.

Az is gyakran okoz nehézséget, hogy az elnyert támogatáshoz csak utófinanszírozással juthatunk hozzá. Ezen akadály elhárítása érdekében a Főosztály tervezi egy alap megteremtését, hogy a nyertes pályázók ne kerüljenek pénzügyi zavarba.

 

A konferencia első napja hivatalos programjának befejezését követően a résztvevők kirándultak a Pákozd határában álló modern kápolnához, mely a II. Világháború 2. magyar hadserege Don kanyarnál elesett áldozatainak állít emléket. Az 1993-ban felállított emlékművet Szabó Péter, fiatal székesfehérvári építész tervezte. Az emlékhely kialakításának kezdeményezője Bobory Zoltán volt, aki évtizedek óta foglalkozik történelmünk eme szomorú időszakával. 1989-ben bejárta, majd 1991-ben két zarándokcsoporttal tett újabb látogatásokat azon a 200 kilométeres szakaszon, amely a végzetes csata színhelye volt.

Az emlékműnél évente többször tartanak ünnepségeket, de olyankor is sokan látogatnak el ide, amikor nem kondul meg a kisharang. Eljönnek az emberek, hogy fejet hajtsanak, és elmondjanak egy imát az értelmetlenül halálba vezényelt honfitársakra emlékezve. Mi is így tettünk.

Az Egyházi Közművelődési Egyesület most kezdi bontogatni szárnyait. A tervek között szerepel a sikeres programok egymásnak történő átadása, kölcsönös segítségnyújtás, módszertani ismeretek elsajátítása, hírlevél megjelentetése.

Eddig közel száz egyházi fenntartású intézmény illetve egyházakhoz kötődő kulturális tevékenységet folytató közösség került az Egyesület látókörébe, de minden bizonnyal jóval több helyen végeznek ilyen munkát, akár hivatásos népművelők és lelkes önkéntesek egyaránt.

Az Egyesület aktivistái örömmel fogadnak mindenkit, aki szívesen csatlakozik hozzájuk, de azok jelentkezését is várják, akik csak érdeklődnek tevékenységük iránt.