Vissza

JACQUES LOMBARD

HOGYAN ALAKUL KI EGYÜTTMŰKÖDÉS FÖLDRAJZI, GAZDASÁGI

ÉS POLITIKAI ENTITÁSOK KÖZÖTT?

A történelem egésze a hiteles történelemírja a történész Pierre Goubert. Egy másik történész, Michelet pedig ekképpen vélekedik: “Minden összefügg mindennel.”

Ezeket a gondolatokat szem előtt tartva szeretném röviden bemutatni a narbonne-i agglomeráció történetét és fejlődését azért, hogy így valódi képet rajzolhassak arról, hogy technikailag és pénzügyileg hogyan jött létre az agglomerációs közösség,

 

A kezdetek

Kik is voltak Narbonne lakói még a város megalapítása előtt?

A kutatások Narbonne körzetének első lakóit körülbelül 1 millió évvel ezelőttre datálják. Összehasonlításként, Corbières-ben, Tautavel-ben ez az i.e. 400 000-re tehető, Capestang-ban és a közeli Minervois-ban pedig i.e. 200 000-re.

I.e. 800-ban véget ér a bronzkor és megszületik Narbonne városa, valamint Narbonne körzete, amelyet már le lehet végre írni: ide tartozik Pépieux és Mailhac oppiduma, valamint az 52 méter magas és 20 hektáron elterülő Montlaurèsé.

 

A terület fejlődése

Narbonne közvetlen környéke hamarosan csomóponttá válik a Garonne-medence, Toulouse, a spanyolországi Ampuria és természetesen Marseille, valamint Róma felé.

I.e. 118-ban a hetedik római légió (septimanis) letelepítésével megszületik a római Narbonne, Septimania. Domitius prokonzul építteti meg a róla elnevezett utat: Domitius út (La voie Domitienne). Aztán Narbonne kolonizálja első területét, talán ez az első kerülete, első agglomerációs közössége, amely olyannyira hasonlít a maihoz. 

A második századig Narbonne tartományi főváros, fénykorában 35 000 lakosával Gallia legnépesebb települése.

A második század közepén Narbonne nagy része tűzvész martalékává válik és ez a hatalmas kozmopolita város, amelynek egyébként ez volt egyik gazdagsága, lassan visszafordíthatatlan hanyatlásnak indul, miként maga a Római Birodalom.

Azonban a Domitius útnak köszönhetően, amely hamarosan kiegészült az aquitániai úttal és egy másik sereg másodrendű útvonallal, Narbonne még mindig fontos főváros.

800 körül, Nagy Károly császárrá koronázásakor, a narbonne-i egyházi birtokok már megelőlegezik azt a politikai földrajzot, amely minket ma is érdekel: Névian, Marcorigan, Salleles, Cuxac, Salles d’Aude, Feuilla, Boutenac, Gruissan… (Ezek a települések a mai Narbonne-i Agglomerációs Közösséghez tartoznak. a fordító megjegyzése)

 

Demográfiai és gazdasági hanyatlás

1143-ban egy erős jellemű asszonnyal kezdődik el a Narbonne-Lara-i nemzetség, amelyik a 15. században II. Vilmossal kihal.

Időközben Simon de Montfort legyőzi a katar eretnekeket és fia Narbonne-t odaajándékozza a francia királyságnak.

Narbonne továbbra is stratégiai csomópont, szárazföldi, vízi és tengeri közlekedési útvonallal rendelkezik.

A középkor végén azonban Montpellier válik regionális fővárossá, ami Narbonne hanyatlását okozza.

Reneszánsz?

A 19. században előretörnek a “vörösök”. 1871-ben Narbonne egyike a fellázadt francia településeknek.

A szőlőművelés elterjedése együtt jár Narbonne és a szomszédos települések demográfiai növekedésével, és lehetővé teszi a vonat beindulását 1857-től, de 1907-től már a szőlőtermelők példa nélküli tüntetésébe torkollik.

A vidék jobboldali, a város vörös, ám a Narbonne-i szellem állandóan változik és alakul. A szocialista Ferroul lesz Narbonne polgármestere, Yvan Pélissier pedig Cuxac d’Aude szocialista képviselője és polgármestere, aki azonban 1929-ben mandátuma ideje alatt meghal, így követi őt Léon Blum. Gyakorlatilag a szocialisták egyedül irányítják a Narbonne-hoz tartozó településeket, mígnem 1971-ben a jobboldal kerül hatalomra. Ez az új politikai felállás, valamint az urbánus és vidéki ellentét a vörös falvakat összekovácsolja.

A törvény ekkor már régóta lehetővé teszi a települések összefogását a S.I.V.O.M.-on keresztül (Syndicat Intercommunaux à Vocations Multiples – Települések közötti többféle feladatot ellátó testület). Ez éppen kapóra jön, mert a Pompidou kormány éppen ekkor tervezi a települések fúzióját, amely általános elutasításába ütközik. A Narbonne környéki települések első közös összefogása így politikai ihletésű.

1975-ben a kormány életbe lépteti a 15-ös számú Megkülönböztetett Cselekvési Programot, amely megkönnyíteni hivatott az idős emberek otthonukban való maradását. A S.I.V.O.M. komolyan elköteleződött ebben a feladatban., amely programjában szerepel a  háznál történő egészségügyi ellátás nyújtása, otthoni étkezési lehetőség biztosítása, segítség a háztartás vezetése körül, szabadidős központok létrehozása gyerekeknek, a háztartási szemét összegyűjtése és kezelése, szennyvíztisztítás (szennyvíztisztító telepek),stb. A települések közötti összefogás a szolgáltatások települések egymás közötti megszervezése lesz. A mai agglomerációs közösségektől a S.I.V.O.M.-ok abban különböznek, hogy pénzügyileg nem függetlenek, mert nem szedhetnek be adót. Gyakran esett szó a települések közötti összefogásról és szolidaritásról. Valójában az idők folyamán és a közösségi testületekben történő politikai változások során, a települések közötti szolidaritás a települések közötti szükségszerűség lett. A köztársasági demokrácia, a politikai váltógazdaság, valamint társadalmunk átalakulása hozta létre a mai települések közötti együttműködést a narbonne-i körzetben.

A vidék az urbánus világnak megfelelően szervezett terület láncszemévé vált. Úgy tűnt, hogy a települések közötti új összefogásról szóló törvényt az urbánus világ hozta létre saját maga számára, ezért a törvény alkalmazása vidéken, vagy fél vidéki közegben nem mindig ment könnyen.

 

Manapság?

Melyek azok a modern városok, amelyekről a vidék még nem is olyan régen álmodozott? Milyenek leszek a holnap városai és agglomerációi?  A 21. század Francia Köztársaságáról elmélkedve, Claude Bartolone, volt szocialista miniszter így nyilatkozott: “Mindnyájan tudjuk, hogy a Francia Köztársaság urbánus lesz, és minket illet meg a feladat, hogy a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség hármas jelszavát a Köztársaság ugyanolyan erővel mondhassa ki, mint régen.”

Az agglomerációs közösség vajon város-e?

És mi is az a város, az a központ, ahonnan a demokrácia gondolata ered, ahova a gondolatok “levegőzni járnak” – mondta Nietzsche.

A történész, Jean-Louis Huot szerint, “A város kapcsolatközpont és döntési központ, ahol emberek találkoznak egymással, árúk cserélődnek ki és gondolatok terjednek el… A külvilág felé egy nyitott rendszer, amely minden eleme szorosan kötődik egymáshoz.“

A város tehát a társadalmi kapcsolatok és az őt alkotó hálózatok révén létezik.

Hálózaton az összes emberi vagy fizikai és materiális hálózatot kell érteni.

A narbonne-i agglomerációs körzet már egy jól kiépített hálózatrendszerrel rendelkezett. Gondoljunk csak a Domitius útra vagy az aquitaniaira, a víz bevezetésére (római kori ivóvizet szállító vízvezeték maradványait fedezték fel Sallèles és Narbonne között, ez a Via Cuxac), vagy éppen a kereskedelmi csomópontokra (az Aude folyó deltája, amely kereskedelmi csomópontot jelentett Spanyolország, Róma és Közép-Kelet között). Ám a Narbonne-i agglomerációs körzet a szó szoros értelmében nem volt város, csak kezdete a települések közötti összefogásnak.

A narbonne-i agglomerációs körzet azonban még ma sem egy város, hanem egy közigazgatási együttes, amelyet a jobb fejlesztés és a városi közüzemi szolgáltatások eredményesebb biztosítása érdekében alakítottak ki (ivóvíz, szennyvíztisztítás, szemétszállítás, közlekedés, energiaellátás, kultúra). A közüzemi szolgáltatásokat nyújthatják magán vagy állami vállalatok.

Gaston Defferre nevéhez fűződő 1982-es és Lionel Jospin kormánya által hozott decentralizációs törvények a mi körzetünkben, a mi politikai területünkön a következő közigazgatási egységeket hozták létre: SYCOT (Syndicat Intercommunal de cohérence territoriale, Települések közötti testület a területi koherancia érdekében), Narbonne-i közigazgatási “projekt” körzet, narbonne-i agglomerációs közösség, kistérségek (Sigean, Durban, Lézignan Ginestas).

Az új technológiák megjelenése (mobil telefon, szatellittel fogható televíziós csatornák…), valamint az ADSL vonal létrehozása szintén hozzájárult a közigazgatási területek megváltozásához.

Az ország közigazgatási struktúrájának fejlődése az emberi kapcsolatokat is jelentős mértékben módosítani fogja. A törvényhozó számára, az 1999-es a területfejlesztésről és a fenntartható fejlődésről szóló Chevènement törvény a hangsúlyt a területek összefogására teszi, ami azért szükséges, hogy ezek a területek a megélt valóság és az állampolgárok elvárásainak megfelelően fejlődhessenek.

Személyes véleményem szerint, előbb-utóbb mindegyik település kistérségbe vagy agglomerációs közösségbe fog betagozódni, a megyék eltűnnek majd, hatáskörűket a települések közössége és a régiók veszik át, a régiók szuperrégiókká alakulnak, az államok az Európai Unióba olvadnak bele, először nemzetállamként, de aztán végül minden valószínűség szerint, nagyon remélem, szövetségi államként!

Természetesen akadnak ellenvéleménynek is. Jean Bert-homieu, villeurbanne-i alpolgármester (Lyon környéki település) szerint “A települések közösségének kialakítása valószínűleg szükségszerű. De azok, akik a témában dolgoznak, jól tudják, hogy ennek egyik következménye a polgároktól való eltávolodás. Már most is nagyon nehéz a polgármesteri hivatallal szót érteni. Ha városi közösséget hozunk létre, ez a kapcsolat még nehezebbé válik.”

Mindez számomra azt sugallja, hogy demokráciánk alapeleme a település.

 

Az agglomerációs közösség nem város, hanem városi terület

Az INSEE (Országos Statisztikai Hivatal) meghatározása szerint “A városi terület települések együttese, amely egy darabból áll, és nincs benne enklávé, egy városi pólussal rendelkezik, amely dolgozó lakosságának legalább 40% itt vagy a vonzásköréhez tartozó településeken dolgozik.” Narbonne és környéke városi terület, így tehát alkothat egy agglomerációs közösséget. Az egyik legfőbb nehézség a projectek összehangolása az újonnan kialakított települések közössége között (Narbonne-i közigazgatási “projekt” körzet, Regionális Tájvédelmi Körzet), és a különböző szerződések között (a város szerződései, szerződés az állam és a régió között, a körzet szerződései), valamint ezek koherensé tétele az egy adott területen történő alkalmazásban (turizmus, gazdaság, környezetvédelem…). Itt van értelme a szubszidiaritás elvének: azaz minden problémát a megfelelő szinten kell megoldani. Ugyanez az elv vezérli az Európai Uniót is.

 

Mi tehát az agglomerációs közösség, a városi terület, amely mégsem egy város?

 

A Narbonne-i Agglomerációs Közösség

A Narbonne-i Agglomerációs Közösség 2003. január elsején jött létre a Chevènement törvény értelmében (1999. július).

A prefektus által 2002. március 25-én meghatározott és decemberben a létrehozásáról szóló rendelettel megerősített terület 18 települést foglal magában (összesen körülbelül 80 ezer lakossal), amelyik mindegyike önként csatlakozott a közösséghez. Szükség esetén a törvény lehetővé teszi, hogy egy vagy több település akarata ellenére is csatlakozzon. Ahhoz, hogy létrejöhessen egy agglomerációs közösség, rendelkeznie kell egy minimum 15 ezer lelket számláló várossal, amely az agglomeráció központi városa. Nálunk ez Narbonne.

A törvény értelmében egyetlen egy város sem rendelkezhet egyedül többségi képviselettel a közigazgatási tanácsban, még ha lakóinak száma az agglomerációs közösség több mint 50%-át adja is, mint például Narbonne esetében. A települések között létrejött megegyezés lehetővé tette egy 71 tagú tanács felállítását, amelyből 34-et Narbonne, 37-et pedig a többi település delegál. Noha Narbonne egyedül nem lehet többségben, politikai szövetségesei által (Armissan, Bages, Peyriac de Mer, Cuxac) mégis többséget képvisel.

A tanács demokratikus ellenőrzése megoldandó feladat. Felvetődött, hogy képviselői közvetlenül legyenek választva, de a szocialisták 2002-es választási veresége után, minden maradt a régiben.

Egy elnökből (döntő szavazattal rendelkezik) és 13 alelnökből álló bizottság állt fel, amely megfelel a polgármesterből és az alpolgármesterekből álló önkormányzati testületnek. A Narbonne-i Agglomerációs Közösség bizottságában a jobboldali képviselők jelentős többséggel rendelkeznek, 8 képviselőjük van és 9 szavazatuk (azaz 7 alelnökkel rendelkeznek és az elnöknek két szavazata van), míg a baloldalnak csak 6 alelnöke van.

Ezzel párhuzamosan jött létre a polgármesterek tanácsa, amely mint neve is sejteti, az érintett települések polgármestereiből áll.

A törvény értelmében megalakult egy fejlesztési tanács, amely 60 tagját különböző szervezetek és helyi egyesületek adják. Ez az egyeztető fórum tulajdonképpen a civil társadalom képviselte. A tanács feladata az agglomerációs projekt véleményezése, amelyet a Narbonne-i Agglomerációs Közösség nyújt be.

Az összes, törvény által előírt hatáskört, legyen az kötelezően vagy választhatóan átruházandó, megkapta a Narbonne-i Agglomerációs Közösség. A hatáskörök megértéséhez szükséges elmagyarázni egy új fogalmat: közösségi érdek. Az agglomerációt alkotó települések minősített többséggel határozzák meg, hogy melyik hatásköröket ruházzák át az agglomerációnak, és melyek maradnak meg a településeknek. Például dönthetnek úgy, hogy egy bizonyos uszoda közösségi érdekű, tehát az agglomeráció kezelésébe kerül át, egy másik uszoda viszont nem kapja meg ezt a minősítést, így továbbra is a település működteti. A Narbonne-i Agglomerációs Közösség azt is eldöntheti, hogy a több mint 15 ezer lélekszámú kisipari zónák nem tartoznak közösségi érdekhez. Ez azt jelenti, hogy a falvak apró övezetei a település hatáskörében maradnak, és nem részesülhetnek bizonyos pénzügyi támogatásból. Így tehát olyan fontos döntésekről van itt szó, amelyek meghatározzák a Narbonne-i Agglomerációs Közösség és települései jövőjét.

Meg kell jegyezni, hogy a létesítmények és a hatáskörök átruházása a terhek átruházásával is jár, úgy mint a kiadások és bevételek átruházása. Ha például egy létesítmény veszteséges, a létesítményt átruházó településnek minden évben meg kell fizetnie a veszteséget a Narbonne-i Agglomerációs Közösségnek, de ez az összeg mindig az első év veszteségének lesz az összege. Az viszont a Narbonne-i Agglomerációs Közösség feladata, hogy gondoskodjon a jobb működtetésről, és új forrásokat találjon. A dolog ellenkezője is igaz; ha a létesítmény nyereséges, az agglomeráció köteles minden évben visszafizetni a nyereséget a településnek, mégpedig mindig az első év nyereségének az összegét.

 

A Narbonne-i Agglomerációs Közösségre kötelezően átruházott hatáskörök

Gazdasági fejlesztés

Ide tartozik a kisipari, ipari és kereskedelmi övezetek irányítása, a turizmus és annak fejlesztésének feladata, valamint a mezőgazdaság. Gruissan kérésére (Narbonne-tól 15 km-re fekvő halászfalú, kikötő, manapság pedig kedvelt üdülőhely), a kikötők pillanatnyilag ki vannak zárva ebből a hatáskörből.

Közösségi területfejlesztés

A SCOT (Schéma de Cohérence Territoriale – Területi Koherancia Terv; az agglomeráció települései által közösen elfogadott referenciadokumentum, amely az agglomeráció fejlesztéséhez ad támpontokat – a fordító megjegyzése) megvalósításához szükséges hatáskörök átruházásáról van szó: tömegközlekedés, városi közlekedés, környezetvédelem, a kereskedelem és egyéb tevékenységek támogatása a városközpontban és a falvakban.

Lakásviszonyok

Közösségi lakásprogram, szociális lakások

Várospolitika

A város által kötött szerződések kiterjesztése az agglomeráció egészére (jelenleg csak Narbonne-nak van szerződése az állammal, a társadalmi szervezetekkel, a betegbiztosítóval, a Regionális Tanáccsal, a Megyei Tanáccsal, stb)

 

A Narbonne-i Agglomerációs Közösségre választhatóan átruházott hatáskörök

Közösségi útkarbantartás

Azok az utak, amelyek állami vagy megyei kezelésben állnak, nem tartoznak ide.  Közösségi érdeket képviselő útvonalak férnek bele ebbe a kategóriába, mint például a körgyűrűk, a településeket elkerülő utak, a kerékpárutak, a tenger mentén kiépített útvonalak, vagy éppen a város szélén lévő kereszteződések.

Ivóvízellátás

Az ivóvízellátásra vonatkozó teljes hatáskör a Narbonne-i Agglomerációs Közösségre van átruházva. A szolgáltatók és szolgáltatási formák harmonizációja a Narbonne-i agglomeráció területén fokozatosan történik az érvényben lévő szerződések lejártának függvényében. Valószínűleg a következő önkormányzati választások után (2007) az ivóvízszállítást és ellátást az egész agglomeráció területén ugyanaz a cég fogja biztosítani.

Szennyvíztisztítás

A Narbonne-i Agglomerációs Közösség átvette a teljes hatáskört.

Környezetvédelem

Háztartási szemét összegyűjtése és kezelése, a szemétlerakók felügyeletének hatásköre tartozik ide. Narbonne városában ezt egy magáncég végzi, míg a kis településeken a vinassani SIVOM.

Kulturális és sport létesítmények

Narbonne-i médiatár, színház, kiállítási csarnokok

 

A Narbonne-i Agglomerációs Közösségre fakultatívan átruházható hatáskörök

Az előzőekkel ellentétben ezek a hatáskörök dokumentumokban nincsenek felsorolva. Bármely település átruházhat az agglomerációra bármilyen hatáskört, azzal a feltétellel, hogy a törvény a szóban forgó hatáskört már korábban a településre ruházta.

A Narbonne-i Agglomerációs Közösség hatáskörébe vette az árvíz elleni védekezést, holott a törvény ezt a területet nem utalta a hatáskörébe! Ezért ez a pont csak a chartába került bele, mint a Narbonne-i Agglomerációs Közösség egyik elsőbbséget élvező munkaterülete.

Fakultatívan a Narbonne-i Agglomerációs Közösség kompetenciájába került a/z:

Állatmenhely

Roncstelep

Temetkezés

 

Milyen anyagi forrásokkal rendelkezik a Narbonne-i Agglomerációs Közösség?

1. A bevételek átruházásából eredő nyereség.

2. Egységes Iparűzési Adó, amely mértékének 7 év alatt el kell érnie a 18 település iparűzési adójának a Narbonne-i Agglomerációs Közösség létrejöttének első évi átlagát. Ez azt jelenti, hogy az iparűzési adót most már nem a települések szedik be, hanem az agglomeráció. Viszont az agglomeráció a megalakulásának évét megelőző év iparűzési adójának összegét fizeti ki a településeknek. Ez az összeg változatlan és minden évben kifizetésre kerül, de például az agglomeráció területén újonnan létrehozott vállalatok után az agglomeráció nem fizet semmit az adott településnek, ez az ő tiszta bevétele marad.

3. A Narbonne-i Agglomerációs Közösség az állam pénzügyi támogatását élvezi, amely arányos az agglomeráció anyagi helyzetével. Mivel a Narbonne-i Agglomerációs Közösség “szegény”, jelentős állami támogatásban részesül: évenként 40-60 eurót kap mindegyik lakosa után, ez mai 80 ezer fős lakossággal számolva 3 200 000 – 4 800 000 euro támogatást jelent! Az új kormány azonban csökkenteni kívánja a Narbonne-i Agglomerációs Közösségnek nyújtott támogatást.

4. A többi bevétel a szolgáltatások eladásából származik (víz, szennyvíztisztítás, stb).

Végezetül beszélni kell a Narbonne-i Agglomerációs Közösség és települései által elfogadott chartáról, amely rögzíti a Narbonne-i Agglomerációs Közösség által folyatott politika irányvonalait, és amely a települések becsületbeli elköteleződését jelenti. Alapelvei: konszenzuskeresés, a települések identitásának megőrzése, a szubszidiaritás elvének tiszteletbetartása, nyitottság a szomszédos települések közössége felé.

A charta 7 elsőbbséget élvező cselekvési területet határoz meg:

A SCOT sikeres megvalósítása.

Területrendezési és környezetvédelmi politika kialakítása.

Intézkedések a szőlővidék értékének megőrzése és növelése érdekében.

Stratégia kidolgozása a turizmus fejlesztésére.

A logisztikai tevékenységek felkarolása.

A vándorló népesség fogadására való felkészülés.

A képzéshez és a kutatáshoz megfelelő eszközök biztosítása.

 

Szöllősi Eszter