Vissza

HALÁSZ PÉTER – KEMÉNY BERTALAN

A HAZAI FALUGONDNOK RENDSZER PARTIUMI ÉS ERDÉLYI

BEVEZETÉSÉNEK CÉLSZERŰSÉGE ÉS LEHETŐSÉGEI

Két tanácskozás tapasztalatai

Amióta az 1990-es évek elején létrejött és folyamatosan épül ki a falugondnoki hálózat, azóta ismert az érdeklődés e célszerű intézmény iránt a határon túli magyarok részéről. Különösen Erdélyből vették fel többször is a szakmai kapcsolatot a falugondnok rendszer szellemi atyjával, Kemény Bertalannal, rendszeres és főleg hatékony együttműködésre azonban nem került sor. Indokolt volt tehát Kötő Józsefnek és Dáné Tibornak, az EMKE vezetőinek a Magyar Művelődési Intézet munkatársai előtt megfogalmazott javaslata: szervezzünk tájékoztató konzultációkat a romániai magyarok számára, amelyek során a kérdés iránt érdeklődők reális elméleti és gyakorlati ismereteket kaphatnak a rendszer lényegéről.  

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Osztálya Közművelődési Tanácsának támogatásával megvalósított program során 2003. májusában a Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Tanya- és Falugondnokok Szövetsége – a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottsággal és az EMKE Maros megyei szervezetével – két helyszínen rendeztünk tanácskozást a magyarországi falugondnok rendszer működéséről, valamint az erdélyi apró- és szórványtelepüléseken való megvalósításának feltételeiről és lehetőségeiről. Tudjuk, hogy a Partium nem szerves része a történelmi Erdélynek, hanem a Tiszántúl keleti, a XVI-XVII. században  az erdélyi fejedelemséghez csatolt része, sajátos sorssal és külön történelemmel; ismeretes továbbá, hogy Erdélyen és a Partiumon kívül Moldvában is vannak témánk szempontjából nagyon is fontos, csángómagyar települések, de mert Trianon óta a partiumi, az erdélyi és a moldvai részek magyarságának sorsa, ha nem is hasonló, de közös, és ezek a “részek” a köztudatban is mindinkább összemosódnak, írásunkban – a fentiek előrebocsátásával – a falugondnoki rendszer “erdélyi” bevezetésének lehetőségeivel foglalkozunk.

A májusi tanácskozásokat alapos szervezőmunka előzte meg. Ezek során Romhányi András, az MMI Határontúli Magyarok osztályának vezetője; Halász Péter, az osztály főmunkatársa; Kemény Bertalan, a Magyar Tanya- és Falugondnok Szövetség elnöke megbeszéléseket folytatott a tanácskozások lehetséges helyszíneiről, annak tartalmáról, s a meghívandók köréről Dukrét Gézával, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnökével, dr. Bodó Barnával, a temesvári Szórvány Alapítvány elnökével; Kolozsvárott Vetési Lászlóval, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadójával, továbbá Barabás Lászlóval, a marosvásárhelyi Kántorképző Iskola igazgatójával, valamint Ábrán Zoltánnal, az EMKE Maros megyei szervezete elnökével.

Az előzetes megbeszélések eredményeként végül is úgy döntöttünk, hogy két helyszínen rendezünk a hazai falugondnoki rendszerről ismeretterjesztő konzultációt: a Partium számára Székelyhídon, Belső-Erdély számára pedig Marosvásárhelyen.

 

1. A tanácskozások keretei

Székelyhídon nagytiszteletű Gabroncza Tibor tiszteletes úr református templomában tartottuk a tanácskozást május 8-án. A résztvevők elsősorban Bihar és Szatmár megyéből jöttek, de érkeztek Szilágy, Arad és Temes megyéből is. Előadók voltak: Kemény Bertalan, dr. Bodó Barna, továbbá Katona Ágnes, a Hajdú-Bihar, a Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint a Nógrád megyei falugondnokok egyesületeinek koordinátora; Juhász István polgármester a Hajdú-Bihar megyei Vekerdről; továbbá két falugondnok: Ferenc Nándor, a Nógrád megyei Zabar községből és Fényi István Debrecen-Halápból. Az előadásokat és a “korreferátumokat” beszélgetés, vita követte. A konzultációt Romhányi András vezette.

Marosvásárhelyen május 9-én, a Bod Péter Diakóniai Központban került sor a konzultációra. Ide elsősorban Maros, valamint Kolozs megyéből érkeztek az érdeklődők. Itt Kemény Bertalan és Kádár Magor tartott előadást, majd rendkívül termékeny eszmecsere alakult ki, amelyben elsősorban az erdélyiek számoltak be különböző, a falugondnoki szolgálathoz többé-kevésbé hasonló tevékenységükről. Részt vett a konzultáción Kerekes Károly országgyűlési képviselő úr is. A tanácskozást Halász Péter vezette.

 

2. Falu- és tanyagondnoki hálózat Magyarországon

A falugondnoki rendszer hazai kialakulásának folyamatát Kemény Bertalan beszámolójából ismerhették meg mindkét tanácskozás résztvevői. Az 1980-as években, amikor a pártállam megkezdte a “funkció nélküli”-nek nyilvánított falvak tervszerű elsorvasztását, mintegy ellenakcióként kibontakozott egy “falumentő” tevékenység is. Kemény Bertalan és munkatársai felismerték, hogy nincsenek “életképtelen”, csak “magukra hagyott” települések vannak.

Egy, a Somogy megyei kistelepülésekkel kapcsolatos kutatás során tűnt fel, hogy ritkán ugyan, de előfordul, hogy egy minden intézményétől, életfeltételétől megfosztott faluban akad egy ember, aki személyes ügyévé teszi a falu érdekét. “A falut valakinek fel kell vállalnia” – mondta egy ezek közül, és autóbusz forduló építését szervezte meg társadalmi munkából, hogy ne költözzön el az a néhány fiatal, gyermekes család, akik eljártak a városba.

Az említett kutatásban megfogalmazódott: azon túl, hogy a legkisebb falu sem nélkülözheti az autonómia bizonyos fokát, és hogy aprófalvas térségekben – ahol egyébként is nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlanok a mezőgazdasági földek – el kell hárítani a háztáji gazdálkodás minden akadályát, valamint az, hogy kell egy ember, aki rendelkezik egy mikrobusszal, és az a dolga, hogy a falut szolgálja: vigye be az embereket a bekörzetesített intézményekbe, vagy azok szolgáltatásait hozza el a faluba. Ezt az “általános mindenes” embert nevezte Kemény Bertalan – jobb híján – falugondnoknak.

A gondolat 1982-ben született, és 1989-90-ben vált valósággá. Az 1989-ben alakult Falufejlesztési Társaság javasolta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsnak, amely kísérletként 24 Barkas kisbusszal elindította az első falugondnoki szolgálatokat. Majd a Népjóléti Minisztérium vállalta fel országos ügyként. Elsősorban a 2003-ben elhuny Szanyi Éva kitartó és az ügyért elkötelezetten dolgozó főosztályvezető helyettesnek köszönhetően ma már csaknem 800 település lakóinak életét könnyíti, teszi emberibbé a falugondnoki szolgálat.

2. 1 Általános kép

Kicsoda hát a falugondnok? Tevékenységét úgy is meg lehet fogalmazni, hogy szekularizált diakóniai szolgálat. Általános mindenes, amit úgy kell érteni, hogy nem kívánunk tőle nyolc általánosnál több iskolát, mert nem kívánatos, hogy a szolgálat “szakma” legyen. De azért, mivel Magyarországon a Népjóléti Minisztérium vállalta föl a falugondnoki rendszer finanszírozását és a jogszabályok megalkotását, nem kell azt gondolnunk, hogy a falugondnok kizárólag szociális segítői feladatkörben forgolódik. A falugondnok a szociális alapellátást is végzi, ezért kapja az önkormányzat a támogatást a mikrobusz megvásárlására, és az évi 2 millió forintot a működtetésre, amiből fizetik a falugondnokot, javítják a kocsit és megvásárolják a benzint. Az egyes emberek segítésén, személyes problémáik megoldásán túl a falut – ha lehetséges – ismét működő közösséggé segítő tevékenysége ugyanolyan fontos.

Tehát, ha például egy nagyon jó polgármester vásárol nyolc bérletet a Miskolci Nemzeti Színházba, s a falugondnok – mindig más – nyolc-nyolc atyafit visz be a színházba, akkor az kultúraközvetítés. Ha segít megszervezni a falunapot, Szent István-napot, kihozza a videotékából a videokazettát, vagy kicseréli a 150 könyvből álló községi könyvtár állományát a megyei könyvtárban, hogy az embereknek legyen mit olvasniuk, akkor a nép-művelőt helyettesíti. És akkor ez már más, mint pusztán szociális ellátás.

Ezért kellene mindazon minisztériumoknak az érdekeltségét felkelteni, és figyelmét felhívni erre a rendszerre, amelyeknek valami közük van hozzá. A szociális, egészségügyi, gazdasági, kulturális, népművelői feladatok mellett a falugondnoknak kommunális, sőt mentális területeken is helyt kell állnia. “A falugondnok a faluközösség összetört cserepeit igyekszik összeilleszteni, amikor ismerve minden emberi nyomorúságot, sok esetben békebíró tisztet is fölvállal.

A falugondnoki kocsiban – mondta Kemény Bertalan – mindig történik valami, amit közösségfejlesztésnek is lehet nevezni”.

A falugondnoknak nincs központi munkaköri leírása. A legtöbb helyen kihordja a szociális ebédeket azoknak, akik magányukban már nem tudják magukat ellátni. Kiváltja a recepteket a gyógyszertárban, mert a gyógyszertár húsz kilométerre van, és lehet, hogy közben háromszor is át kell szállni. Továbbá megigazítja vihar után a háztetőn a cserepet; megjavítja, ha tudja, a búvárszivattyút a kútban; tanácsot ad a hivatalos ügyek intézésében; behordja a diszkont áruházba hetente egyszer azokat, akik be akarnak menni. Ha pedig valaki nem akar, vagy nem tud bemenni, akkor a falugondnok fölírja egy cédulára és megvásárolja, kiviszi a sertéstápot és a műtrágyát, vagy a vetőmagot. Ugye, mindez már nem okvetlen szociális alapellátási feladat, de tágabban annak is értelmezhetjük.

Elhangzott, hogy a polgármester a falu esze, a falugondnok a falu szíve kell legyen. Nagyon fontos, hogy négyévenként, ha esetleg lecserélődik a választásokon a polgármester – a falugondnokot ne cseréljék le. Akkor teljesedhet ki a falugondnoki munka, ha már kialakult, és megszerette a falu, ha minél tovább végzi a munkáját. Mint minden állampolgár, ő is részt vehet a képviselőtestületi ülésen, ha nem rendelnek el zárt ülést. Ezért is ajánlja a Magyar Tanya- és Falugondnokok Szövetsége az ön-kormányzatoknak, hogy hozzanak rendeletet, aminek alapján a falugondnok tanácskozási joggal vehet részt a testületi ülésen. Mint alsószintű ombudsman, képviseli a falu lakosságát, mert minden embert ő ismer a legjobban. A legjobb munkatársa lehet a falugondnok a polgármesternek, ha együtt tudnak dolgozni. Nem ritka, hogy a falugondnokot választják meg polgármesternek. (Magyarországon minden falunak van polgármestere.) A polgármesterrel soha sem olyan őszinték az emberek, mint a falugondnokkal. Ezért titoktartó kell legyen a falugondnok, de ha ott van a testületi üléseken, meg tudja akadályozni, hogy kósza, igaztalan vádaskodások, pletykák burjánozzanak el.

Mivel nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma falu sem, hiszen a falu az ott élő emberek közössége. Minél jobb az ott élő emberek egymással való együttműködése, egymásra figyelése, annál inkább működik az, amit a falu közösségének lehet mondani. Régen nem volt szükség arra, hogy egyetlen ember éjt nappallá téve azon igyekezzék, hogy egybeszeresse az embereket, rá vegye őket, hogy jobban figyeljenek egymásra. Ez a falugondnok érdeke is, mert egyetlen ember sem tud mindent megtenni, az képtelenség. A jó falugondnok azon dolgozik, hogy minél hamarabb felesleges legyen. Ha “300 évig jól végzi a munkáját”, és beindul a falu természetes működése, akkor ő már felesleges. Adja Isten, hogy ez egyszer bekövetkezzék. Így talán már világos előttünk, hogy a falugondnokság mennyire sajátos elveken alapuló intézmény.

A falugondnok feladata hasonlít ahhoz, amikor a vízbe esett ember már fuldoklik, partra húzzák, szájon át lélegeztetik, abban a reményben, hogy beindul a légzés. Ezt csinálja a falugondnok a faluval, remélve, hogy az emberek közti bizalmatlanság elfogy, megszűnik, vagy legalábbis fölenged, és el kezd működni a falu, mint közösség.

“Nem tudom fölmérni – mondta Kemény Bertalan –, hogy két év alatt mit lehet elérni, tíz év alatt mit lehet elérni egy ilyen rendszerrel, de azt biztosan merem állítani, hogy más lett az élet minősége azokban az elhagyott, intézményhiányos falvakban, ahol a falugondnok rendszer jól működik.”

 

2.2 Miként indul ma Magyarországon egy falugondnoki szolgálat?

Katona Ágnes röviden összefoglalta, hogy miként is indítanak Magyarországon egy falugondnoki szolgálatot? A Szociális- és Családügyi Minisztériumhoz kell benyújtani a pályázatot, amivel az önkormányzat első falugondnoki gépjárművét megvásárolja. Ha megkapta a támogatást a minisztériumtól, akkor indíthatja a szolgálatot. Ennek vannak kritériumai. 2002-ig úgy volt, hogy 600 lélekszámú település indíthatott falugondnoki szolgálatot, vagy pedig olyan 2000 lélekszám alatti település, ahol legalább 70 fő külterületi lakos van. A 2003. évi szociális törvény módosítása a tanyás településekre is kiterjesztette a szolgálatot. Ez azt jelenti, hogy tanyagondnokságot indíthat a 2000 fő fölötti település is, ha minimum 70 fő a külterületen élők száma.

Egy tanyagondnok mintegy 400 főt tud ellátni, csakhogy nagyon sok olyan tanyás település van, ahol mondjuk 1500 ember él a szórt tanyavilágban. Ez azt jelenti, hogy itt legalább 3 tanyagondnokra van szükség.

Ahol a megyében dolgozó falugondnokok száma elérte a 15-20 főt, létrehoztuk a falugondnoki egyesületet. Az egyesületek 2000 augusztusában szövetségébe tömörültek, ami nem érinti az önállóságukat, továbbra is önállóan pályáznak. Alulról építkező szervezet tehát, ahol előbb voltak az egyesületek, és aztán jött létre a Szövetség.

Van tehát egy segítő hálózat, ami a falugondnoki munkát körülveszi és segíti. Ennek a segítő, támogató hálózatnak vagyok én egy eleme, egy megyének vagyok teljes, főállású koordinátora, de két másik megyének is ellátom a koordinátori feladatait. Tizenegy megyében működik jelenleg falugondnoki egyesület, és az országban nyolc ilyen koordinátor dolgozik. Ő  az, aki kapcsolatot tart a falugondnokokkal, a falugondnokot alkalmazó önkormányzat polgármesterével, jegyzőjével, egyéb tisztviselőkkel, továbbá a társegyesületek koordinátoraival; végül az Egészségügyi-, valamint a Szociális- és Családügyi Minisztériummal. De nem csak közvetítő szerepet vállalnak. A koordinátor általában ott van a falugondnokság születésének első pillanatától, amikor az önkormányzatok benyújtják a pályázataikat a minisztériumnak.

Ha van már kocsi és ember, akkor a falugondnokot be kell jelenteni háromszor öt napos képzésre, amit az önkormányzat fizet. Ha már van kocsi, van falugondnok, működéséről helyi rendeletet[1] alkotott a képviselőtestület és van szakmai program, akkor fordulhat az önkormányzat működési engedélyért az illetékes városi jegyzőhöz. Ő ideiglenesen engedélyt ad, amíg a gondnok képzése befejeződik. Emellett kezdheti a munkát. Amikor megkapja a tanúsítványt, hogy elvégezte a tanfolyamot, akkor kap végleges működési engedélyt. A városi jegyző kétévente ellenőrzést kell tartson, hogy minden rendben van-e, szabályosan működnek-e? Ez a dolog adminisztrációs része. Jelenleg a falugondnok közalkalmazottként az önkormányzat főállású munkavállalója. Ezt is rendelet szabályozza.

A koordinátorok tehát már a kezdetektől felveszik a kapcsolatot a leendő falugondnokokkal. A falugondnokot választó falugyűlésen – hivatalosan közmeghallgatásnak nevezzük – is lehetőleg részt vesznek. Jogszabályban nem lehet előírni, de ideális esetben, ahol a polgármester és a testület fontosnak tartja, az a személy kerül oda, akiben az egész közösség megbízik. Különben a képviselő testületnek kell kineveznie.

A következő körben a koordinátorok akkor találkoznak a falugondnokkal, amikor a háromszor egy hétig tartó, kötelező alapképzésen vesznek részt. Szerencsés esetben a falugondnok nem sokkal munkába állását követő hetekben vesz részt első alkalommal ezen a tanfolyamon, mert ekkorra már van némi munkatapasztalata.

 

2. 3 Konkrét példák

A falugondnoki rendszer létrejöttének és működésének általános ismertetése után néhány “aktívan szolgáló” gondnok beszélt munkájáról.

Ferenc Nándor a Mátra háta mögött lévő Zabarból elmondta, hogy 2001-től működik, mint falugondnok. “A falu 560 lélekszámú – mondotta –, és itt elhangzott, hogy 500 fő fölött már módosul a falugondnoki szolgálat jellege és tartalma. Ezt én is tapasztaltam: úgy terveztem, hogy – főleg idősekkel – nap mint nap kialakítom a személyes kapcsolatot, de éreztem, hogy bizonyos idő után nem tudok mindennap elmenni, nem tudom hetente meglátogatni őket. Amint a munkámból telik, szakítok rá időt, gondolom, hogy kisebb lélekszámú településen, ez valóban így működik.

1994-től vagyok testületi tag. Már akkor jelentkezett községünkben az átalakulás: a fiatalok elmentek a faluból, érezhető volt a település elöregedése. Munkahely nincs a községben, se a környéken, mezőgazdasági termelésre alkalmas területek nincsenek, amivel még foglalkoznak az emberek, egyedül az állattartás.

Gondolkodtam, hogyan lehetne a fiatalságot megtartani a faluban, mert 5–10 év, vagy később, teljesen ki fog halni a falu?! Ezt a folyamatot meg kell állítani. Hallottam, hogy a szomszéd faluban indult falugondnoki szolgálat, meg kellene pályázni. Sajnos akkor a lélekszám miatt nem fértünk bele, mert 500 fő volt a felső határ. Mikor 2001-ben 600 főre emelték, akkor elnyertük és kaptunk támogatást gépkocsi vásárlásra és a szolgálat beindítására.

Hárman voltunk pályázók, mindhárman sikeres pályázatot írtunk, a helyi önkormányzat végül is falugyűlés elé vitte, népszavazásra, hogy a három fő közül ki legyen a falugondnok. Szerencsére megnyertem, és ez után az önkormányzat nyugodt szívvel kinevezett a falugondnoki munkakörbe, amit én nem munkakörnek, hanem hivatásnak neveznék. Nagy örömömre szolgál, hogy ’bevándorlóként’ meg tudtam szerezni a bizalmat a tősgyökeres falubeliek előtt.

Terveim: a falu múltjának minél alaposabb megismerése, a jelene – hogy éppen melyek az időszerű teendők –, és a jövője. Jövő kell a falunak, mert ha nem, akkor minden erőlködésünk hiábavaló. Két év alatt sikerült olyan egyéneket találnunk, akik ebben aktívan részt vesznek, és nem ül le a dolog.”

 

Juhász István Vekerd község polgármestere. Ez a 170 lelkes falu Hajdú-Bihar megye déli részén található. Mindjárt egy érdekes dologgal kezdte: a falugondnoki intézmény szerepe a megválasztásában. “Mikor már tisztában voltam azzal, hogy az előző polgármestert valószínűleg le szeretné váltani a falu, elmentem minden portára, és elbeszélgettem az emberekkel. Az esetek 90 %-ában elhangzott a kérdés, hogy mi lesz Sanyival, vagyis a falu-gondnokkal. Aggódtak az emberek, hogy ha én leszek polgármester, akkor esetleg “Sanyi” elkerül a posztjáról. Megígértem, hogy semmi nem történik Sanyival, és meg is választottak. Ilyen jelentősége van már nálunk, a községben a falugondnoknak.

A falugondnok tevékenységi körei közül a mi specialitásunk a kallódó parasztemberek öntevékenységre történő szervezése. Ezt magyarán most úgy mondják, hogy Termelési és Értékesítési Szövetkezetek. Falugondnoki autóval már több esetben vittük a gazdákat ilyen eseményekre, hogy segítsük ebbéli lehetőségeiket. Ezen kívül ügyvédekhez szoktam vinni a embereket, ami korábban nem volt szokás, de több olyan probléma felmerült, ami egyértelműen ügyvédre tartozik. Egyenként nem mernek elindulni a nagyvárosba. Ha egy olyan ügyvédet fog ki, nem is biztos, hogy érdemben tud vele beszélgetni, de ha ott vagyok mellette, kap egy kis önbizalmat, illetve az ügyvéd is másként beszél vele. Temetésekre szoktuk még elvinni a környező falvakba a lakosságot, ahol a rokonság lakik, és természetes, hogy mindenben segítünk.

Vekerd kis 170 fős falu, és körjegyzőségben vagyunk a szomszédos Zsáka nevű községgel, ahol 1200 fő található. Ez azt jelenti, hogy Vekerden van egy polgármester, van egy falugondnok és van egy mindenes titkárnő, takarítónő. De a szakigazgatás előadói Zsákán vannak. Három alkalommal jönnek ki hozzánk a hét folyamán.  Őket is a falugondnok szervezi, hozza és viszi. Ezen kívül, ha bárkinek olyan problémája van és éppen nincs kint előadó, akkor beül az autóba, és átviszi az illetőt Zsákára.”

 

Fényi István Debrecen külterületéről, Halápról érkezett. “1997-ben kerültem kapcsolatba a falugondnoki rendszerrel, amikor három tevékeny civil szervezet pályázat segítségével tanyai segítő szolgálatot indított el. Mivel Debrecen – nagy város lévén – nem vehetett részt ezen a pályázaton, hogy gondnokságot indíthasson, olyan embereket keresett a külterületen, akik már ezelőtt is segítettek valamilyen szinten. Örömmel csatlakoztam, így a megyei falugondnokokkal is személyes kapcsolatba kerültem, megismertem a munkájukat. 2000-ig pályázati pénzből működött a szolgálat, vártuk a lehetőséget, hogy nagyváros is indíthasson gondnokot. A külterületen indított szolgálatból, megélhetési gondok miatt, öten nem folytatták tovább a tevékenységet. Kemény Berci bácsi nagyon találóan és kedvesen nevez engem például, mezítlábas tanyagondnoknak, mivel nekünk nincs gépkocsink. Egy kis saját mopedem van, azzal tudok kimenni a tanyákra.

Most jutottunk el odáig, hogy a szociális törvény lehetővé teszi, hogy a 2000 főnél nagyobb település – tehát akár Debrecen – külterületén is beinduljon a szolgálat, ezen dolgozunk most. Mivel Debrecen nagyobb közigazgatási egység, nincs napi kapcsolat a polgármester és a falugondnok között. A városnak – valljuk be – a külterület fél évben egyszer, ha eszébe jut, de inkább két évben egyszer. Ezért 2000-től létrehoztunk egy civil szervezetet, ez a Debrecen-halápi Általános Polgári Egyesület.”

 

Mindkét helyszínen fölmerült a kérdés, hogy Magyarországon a falugondnoki szolgálat kiépítésében milyen szerepük volt, illetve van az egyházaknak, mennyire jó a falugondnoki rendszer viszonya a lelkészekkel?

Kemény Bertalan példaként felhozta: Csomós József egykori gagybátori református lelkésznek hervadhatatlan érdemei vannak abban, hogy az első 24 falugondnoki szolgálat Borsod megyében beindult, és Csereháton az elsők között volt falugondnoki szolgálat. Nem volt semmiféle tapasztalat, és a közös községi tanács tanácselnökei nagyon fel voltak háborodva, hogy miért a kis falu kapja a buszt, nekik is milyen jó lenne. Ezt a beindult birkózást a tiszteletes úr ki tudta védeni, de nem mint gagybátori lelkész, hanem mint a Csereháti Települési Szövetség elnöke.

A magyarországi falugondnoki rendszerben tehát számottevő, esetenként meghatározó szerepük volt egyházi személyiségeknek, de az egyház testületileg csak kevés részt vállalt ebből  a feladatból. Az esetek többségében az egyházi emberek nem mint lelkészek, hanem mint világi tisztséget (is) betöltő személyek vállaltak szerepet a falugondnoki rendszerben. Kétségtelen, hogy Magyarországon részben a lanyhább hitélet, részben a nagyobb paphiány miatt az egyház kevesebbet vállalt ebből a szolgálatból. Másfelől – a jelentős állami támogatás miatt – nem is volt akkora szükség rá.

 

2. 4 Következtetések

Jelenleg 756 falugondnok működik Magyarországon. Öszegzés, néhány megjegyzés és kérdés e “rendhagyó intézményről”.

(a) Először is az állás, mert valamiből a falugondnoknak is meg kell élnie. A szolgálatot nálunk szinte száz százalékban a helyi önkormányzat működteti, de nem kizárólagosan, mert lehetőség van arra is, hogy egyesület vagy alapítvány, tehát civil szervezet (van egy KFT is) működtesse. Az önkormányzat feladatátvállalási és átadási megállapodást kell kössön velük, mert hiszen elég szép normatív támogatást, ebben az évben 2 millió forintot kap a működtető a költségvetésből. “Nagyon fontos, hogy valóban demokratikusan választott ember legyen a falugondnok – mondta Kemény Bertalan –, tehát akit a falu elfogad. Mert nálunk, ahol a Mohácsi vész óta csak rövid időkig volt önálló az ország, a népnek egész más viszonya van a hatalomhoz, mint általában Európában. Ott legalábbis nem tapasztaltam azt a szembenállást a helyi vezetéssel, mint nálunk.”

Négyévente nem kevés falugondnok úgy gondolja, hogy indul az önkormányzati választáson és bekerül a képviselőtestületbe. Nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás, talán jobb, ha a testület olyan döntést hoz, hogy tanácskozási joggal meghívja a falugondnokot a testületi ülésekre. Mert ha hatalomba kerül a falugondnok, hamar visszahúzódik tőle a falu népe. Ott, ahol ez a probléma nem áll fenn, két-három éven belül a falugondnok minden emberi nyomorúság és titok tudójává válik. Óriási felelősség és hatalom, amivel nem szabad visszaélni. A polgármesterek hiába laknak ugyanúgy ott, lehet hogy kétszer olyan idősek, mint a falugondnok, de velük kapcsolatosan az emberekben ösztönösen kialakul a távolságtartás. A polgármesternek bele kell nyugodnia abba, hogy ő legfeljebb a falu esze lehet, a falugondnoknak pedig a falu szívévé kell válnia.

(b) Másik nagy fontos dolog: nem lenne jó, ha a falugondnoki mesterség szakmává válnék. Persze valamilyen képességre és tudásra szükség van. Ezért tartja a Magyar Tanya- és Falugondnokok Szövetsége azt a 120 órás képzést, amiről már kezd kiderülni, hogy nagyon szűk keret. De Kemény Bertalan szerint nem lenne jó a falugondnokoktól a nyolc általános iskola elvégzésénél többet megkövetelni. “Nem vagyok biztos – mondotta –, hogy a kijárt iskolai osztályok számával egyenes arányban növekszik a falugondnoki hivatás, munkavégzés minősége. Ha szakmává »süllyedne« a falugondnokság, akkor előbb-utóbb lenne szakiskola, az országnak mondjuk két helyén, és akkor ott kollégiumban tanulnának a falugondnokok, húszegynéhány évesen, jött-mentként kerülnének valamelyik faluba. Helyben lakó kell, hogy legyen, és nem az számít, hogy mennyi iskolája van és milyen a szakmája. Ismerem a magyar értelmiséget valamennyire, higgyék el nekem, hogy az iskolázottság és a műveltség két dolog. Lehet valaki iskolázott, de műveletlen. Ismétlem, a mai falunak elsősorban nem szakemberre, hanem emberre van szüksége,”

(c) Persze a falugondnoki szolgálat rendszerében is adódnak kudarcok. Mint Kemény Bertalan elmondta, számára az a legnagyobb kudarc, “ha a polgármester a szemembe nevet, amikor mondom, hogy mit is kellene csinálni”. Ma már azonban nem csak az ő lelkiismeretükre van bízva a kérdés. A működési engedélyt kiadó jegyző kétévenként köteles ellenőrizni a tevékenységet, és ha azt hallja vagy látja, hogy nem a szakmai programban megfogalmazott feladatokat látják el, ami alapján az önkormányzat elnyerte a támogatást, akkor közbe kell lépnie. Hiszen olyan is volt, hogy három éve működött már a rendszer, de amikor megkérdezték a falugondnokot, hogy ültél-e már a kocsin, azt válaszolta, hogy igen, kétszer is: egyszer, mikor a polgármester urat vittem a repülőtérre, és másodszor, mikor érte mentem, egyébként a polgármester használja, mint szolgálati kocsit.  Ilyenkor, ha a városi jegyző nem formális rutin vizsgálatot végez, szankciókat alkalmazhat. A falugondnok rendszerben tehát az a kudarc fő forrása, amikor az emberi gyarlóság, haszontalanság vagy önzés érvényesül, a szolgálat helyett.

A magyarországi falugondnoki hálózat létrejöttének és tizenhárom esztendős “diadalútjának” nagyon lényeges eleme volt az emberi háttér. Szanyi Éva volt a Népjóléti Minisztériumban a falugondnoki rendszer referense, aki nemcsak közhivatalnokként foglalkozott ezzel, hanem aki szívvel-lélekkel mellé állt, és nyilvánvalóan a közigazgatási és anyagi hátterét is segített megteremteni. Romániában is jó volna gondolkodni, hogy ki vagy kik lehetnének az(ok) a képviselő(k), szenátor(ok), aki(k) a falugondnoki rendszer parlamenti képviseletét teljes határozottsággal és hatékonysággal fölvállalná(k).

Kemény Bertalan figyelmeztette a jelenlévőket, hogy ne lemásolni akarják a magyarországi falugondnoki rendszert, hanem újra kitalálni. Erdélyben valakinek vagy valakiknek fel kell vállalniuk ezt a dolgot. Találják ki, és harcolják ki! Ne essenek abba az ördög által sugallt hibába,  hogy elhiggyék: nincs pénz, nem lehet, nem tudunk semmit se csinálni. Hegyeket lehet mozgatni, mindent lehet, csak akarni kell; de ha úgy állunk hozzá, hogy nem lehet, akkor minek? Akkor természetesen nem lesz belőle semmi.

 

3. A falugondnoki rendszer lehetőségei és korlátai Erdélyben

3.1 A falugondnoki szolgálat csírái

A magyarországi falugondnoki hálózat kialakításának legfontosabb személyisége – a közelmúltban elhunyt Szanyi Éva – már több erdélyi találkozót szervezett annak érdekében, hogy itt is megismerhessék a módszert. Székelyszentistván gyülekezete és lelkipásztora megkérte és elhívta Kemény Bertalant és csapatát, hogy tájékoztassa a kérdés iránt érdeklődőket a magyarországi falugondnoki szolgálat lényegéről. Egy kisebb buszra való emberrel érkeztek, de az RMDSz ügyvezető elnöksége szervezési problémák miatt sajnos nem jött el. Az RMDSZ hivatalos küldöttsége 1999. október 24-26. között látogatott Magyarországra, hogy tájékozódjon a falugondnoki rendszer működéséről.

Ezek a kezdeményezések is mutatják, hogy Romániában a falugondnoki szolgáltatás szigorúan a szociális ellátás, a szociális gondozás területéhez tartozik. A szociális ellátás – mondotta Kerekes Károly marosvásárhelyi képviselő – minden gazdasági nehézségekkel küszködő országban gondot jelent. Náluk a nem kellő odafigyelés miatt, továbbá tapasztalatok, pénzalapok, meg elképzelés hiányában is, nagyon megkésett a dolog. Ezért nagyon fontos, hogy a magyarországi tapasztalatokból minél többet hasznosítsanak.

Erdély tehát nem első alkalommal találkozik a magyarországi falugondnoki szolgálattal. A májusi tanácskozásokon pedig, az elméleti ismereteken kívül, már néhány gyakorlati formával is megismerkedhettek. Ezek akár a csírái is lehetnek a romániai viszonyokra célszerűen adaptált, erdélyi falugondnoki rendszernek. A megoldások négy változatáról hallottunk beszámolót.

 (a) “Nem is tudtam, hogy ez a falugondnokság?!”

Sóváradról Süveg Katalin elmondta, hogy egy hete alkalmazták a szovátai önkormányzat referenseként”, de eddig nem tudta, hogy ő tulajdonképpen falugondnok! A helyzete annyiban sajátos, hogy Sóvárad kétezres lélekszámú falu, négy másik faluval együtt a szovátai önkormányzathoz tartozik. Sóvárad és a székhelyközség Szováta között nem igazán működik a szükséges kommunikációs híd. Most, hogy hallotta a falugondnoki rendszerről szóló beszámolókat, kezdi érteni, hogy mit kellene csinálnia, és nagy tervekkel indul haza.

(b) “Valami olyasmi…”

A Kisküküllő-menti Társulás 38 Balavásár és Szováta közötti települést fog össze. Vezetője Borbély Emma, aki egyesületük falugondnoksághoz hasonló tevékenységéről, a szociális háló kiépítéséről beszélt. Elmondta, hogy 2002-ben a Mocsáry Lajos Alapítványnál megnyertek egy pályázatot szociális munkás képzésre. Azt tartják ugyanis, hogy az iskolázottság és a szakmai ismeret feltétlenül alapfeltétele annak, hogy valaki ilyen jellegű munkát végezzen. A szociális munkás és a falugondnok nem ugyanaz, de valami olyasmi, különben is Romániában “falugondnok”-i munkakör még nem létezik. Ezért keresniük kellett egy olyan besorolást, ami már akkreditációt nyert a Munkaügyi Minisztériumnál. Eddig 17 fiatalt képeztek ki, két ember már munkahelyet is talált, mint szociális referens. Remélhetőleg hamarosan még egy személynek lesz munkahelye ebben a munkakörben, ha sikerül a román munkaüggyel elintézniük, hogy az általuk indított képzés országosan elismert diplomát jelentsen.

Ezt követően olyan pályázatokat szeretnének benyújtani, amely regionális szinten Maros, Hargita és Kovászna megyét összefogva szolgálná a szociális képzési hálózat indítását. Ugyancsak pályázatok segítségével kívánják megteremteni az alapot a szociális referensek költségeinek megtérítésére. Természetesen tudják, hogy mindez nem fedi teljesen a magyarországi falugondnokság fogalmát, de mint szociális megsegítő program, az adott falvakban nagyon sok mindent el tudnak majd érni.

(c) Az összekötő ember

A Partiumban fekvő, mindössze 260 házból álló Hegyközkovácsin már legalább tíz esztendeje tevékenykedik a polgármesteri hivatal és a falu között egy “összekötő ember”, jelenleg Balogh József. Ha valami probléma van a faluban, megy a polgármesteri hivatalhoz, s ha tudnak, segítenek. De legtöbbször arra törekszik, hogy a falu a maga erejéből oldja meg az utak, a hidak rendben tartását, az árkok tisztítását, az utcán a fák lemeszelését, az iskola és az óvoda kezdés előtti nagytakarítását, legelőtakarítást. Ha megkapják az önkormányzattól a hozzávaló anyagot, közmunkával megvalósítják. Ha két ember összevész valamin, “a falugazda ad mind a kettőnek igazat”, mert itt így nevezik a falugondnokot.

(d) “Szinte már falugondnok…

A Nyárád-menti Szentgericén 2001 óta szinte a magyarországihoz hasonló formában működik Sánta József falugondnok. A Tibódi Alapítvány külföldi egyházi segítséggel vásárolt iskolabusszal végzi a szolgálatot. Télen-nyáron huszonhárom gyermeket szállít Szentgericéről Backamadarasra, rendes programmal. Ezen kívül más alkalmakra is használják a buszt: temetésre viszi a gyászolókat, vagy betegeket szállít a kórházba.

 

3.2.  A sajátos erdélyi (romániai) helyzet

A falugondnok rendszer erdélyi bevezetésének lehetőségeivel foglalkozó tanácskozásnak a magyarországi gyakorlat megismertetése mellett a másik fő célkitűzése a romániai lehetőségek fölmérése volt. Ezzel kapcsolatosan elsősorban a törvényi szabályozásról, az intézményi háttérről, az etnikai sajátosságokról és az egyházak szerepéről esett szó.

3.2.1 A törvényi szabályozás

A magyarországi Falugondnok Szövetség korábban megbízta a temesvári Szórvány Alapítványt, közelebbről dr. Bodó Barnát és munkatársait, mérjék fel, miként lenne illeszthető ez a rendszer a romániai pénzügyi és közigazgatási szabályozórendszerbe, vagyis milyen jogi és közigazgatási lehetőség kínálkozik Romániában arra, hogy bevezessék a falugondnoki szolgálatot. A székelyhídi, illetve a marosvásárhelyi tanácskozáson Bodó Barna, valamint munkatársa, Kádár Magor számolt be vizsgálataik eredményéről.

A romániai törvénykezés kidolgozta azt az “eurokomform” szociális rendszert, amivel elméletileg nincsen semmi gond, a gyakorlatban azonban – érzékelhetők a problémák. Létezik tehát az egyént megcélzó szociális rendszer, ezt románul úgy hívják: asistenţe sociale. Bodó Barna javasolta, hogy ennek mintájára “amit mi most falugondnoknak nevezünk az anyanyelvünkön, azt románul nevezzük asistenţe comunicalenak, vagyis “közösségnek szánt gondnokság”-nak.

Romániában három törvény van, amely közvetlenül szabályozza a helyi szociális gondozást. Az egyik a szociális törvény, ami 2001. decemberében jelent meg. A másik a helyi közigazgatási törvény, ami 2001. áprilisában látott napvilágot. A harmadik pedig az 1998. évi helyi közpénzügyi törvény. Ennek a három törvénynek van közvetlen hatása arra, hogy miként vezethető be a falugondnoki rendszer, illetve milyen rendszert építhetünk fel egyáltalán.

A szociális ellátás 2001-ben született törvényének második cikkelye kimondja, hogy “a szociális ellátás mindazon intézmények és intézkedések összességét jelenti, amelyek révén az állam, a helyi közigazgatás szervei és a civil társadalom, olyan helyzetek ideiglenes vagy állandó hatását kívánja megelőzni, korlátozni vagy megszüntetni, amelyek az egyes személyek társadalmi marginalizálódását vagy kizárását eredményezhetik”. Egyértelműnek látszik, hogy ebbe a falugondnoki rendszer beilleszthető, annyi különbséggel, hogy amikor azt mondja, “egyes személyek”, akkor nyilvánvalóan a falu teljes közössége értendő, hiszen mindazok, akik az elzárt településen laknak, valamilyen módon marginalizálódnak.

Kérdés, milyen felelősséget állapít meg a törvény, hova helyezi azokat a jogosítványokat, amelyek ennek a helyzetnek a kezelését, illetve a célkitűzés megvalósítását szolgálják? Azt mondja a következő cikkely, hogy “a szociális ellátás megvalósításáért a felelősséget az állam viseli, amely átutalja a feladatkörét, a szükséges pénzforrásokat a helyi közigazgatásnak, és figyelemmel van a civil társadalomra.” Romániában tehát – és ez nagyon fontos! – civil társadalmi intézményrendszerként létrehozható ugyanaz a falugondnoki szolgálat, amely Magyarországon működik. Hiszen a feladat átutalható, és az intézmény a törvény alapján megszervezhető. A hatos cikkely “d” pontja azt is kimondja, hogy a közigazgatás és a civil szervezetek között partnerségi kapcsolatok építhetők ki, tehát a két rendszer szerződő viszonyba kerülhet egymással.

A tanácskozásokon többször is elhangzott: nem szabad lemásolni a magyarországi falugondnoki hálózatot. De nem is nagyon lehet, hiszen több ponton eltérőek a törvénykezések. A cél természetesen mindkét országban a falu társadalmi rehabilitációja. Az elnéptelenedő falvakat igyekszik segíteni, azokat hozná vissza a társadalom vérkeringésébe. Nem romániai sajátosság, de ott még inkább számolni kell a kistelepülések intézménynélküliségével.

Pénzügyi és közigazgatási szempontból van tehát lehetőség arra, hogy a falugondnoki hálózat kiépüljön Erdélyben. Amivel több gond lehet, az a centralizálás, meg a decentralizálás kérdése, mi marad a központnál, és mi jön helyi szintre. A feladatokat és a pénzforrásokat elviekben a helyi önkormányzatoknak delegálja a romániai szociális ellátás törvénye. Az önkormányzatok azonban általában több feladatot kapnak, mint amennyi pénzkeretet mellérendelnek. A szubszidaritás – vagyis a feladatok helyi szinten történő intézésének – elve érvényesül ugyan a törvényekben, mivel a helyi tanácsoknak kellene meghatározniuk, melyek azok a feladatok, amikkel elsődlegesen foglalkozniuk kellene. Ezekből a településszintű prioritásokból készülne el – a megye szintjén – a fontossági lista. A megyei tanácsoknak ki kellene dolgozniuk a szociális ellátási tervet, amely alapján működniük kellene a költségvetés függvényében, részben az éves, részben pedig a hosszabb távú stratégia szerint. A legtöbb megyei tanács azonban nem végzi el ezt a feladatot. Prioritásokat megjelöl, pénzeket delegál, de átfogó tervek nem nagyon léteznek.

Fontos szempontként a törvény előírja a helyi igényeknek megfelelő szolgáltatások szervezését, továbbá hogy a községi tanácsok megfelelő személyeket kötelesek alkalmazni a szociális feladatok ellátására, felhatalmazva őket a zonális szociális szolgáltatások alakításának jogával. A törvény értelmében tehát olyan személyeket lehetne alkalmazni, akik szociális feladatokat látnak el, vagyis gyakorlatilag falugondnokok. A törvény ugyanakkor kimondja, hogy ez “testre szabott” is lehet: a szociális szolgálatokat az igénylőhöz, illetve a lehetőségekhez lehet igazítani. Tehát, nem szükséges átalakítani a megyei vagy az állami szinten kidolgozott keretet, hanem a helyi igényeknek megfelelően tevékenykedhetnek.

A decentralizálási rész legutolsó pontja lehetőséget enged a civil szférával való partnerség kialakítására. Ez egyébként megjelenik a helyi közigazgatási törvényben is, amikor kimondja: a helyi önkormányzatoknak joguk van arra, hogy együttműködjenek, társuljanak, egyezményeket kössenek, közösen vegyenek részt különböző tevékenységekben, beleértve pénzalapok kiutalását és bizonyos regionális, fejlesztési programok kezdeményezését és megvalósítását. Tehát lehetőség van a partnerségre, ami alapvető dolog, hiszen törvényben jelenik meg, nem kell törni az utat, csak utalni kell a törvényre: most ezzel vagy azzal a civil szervezettel vagy szociális intézménnyel szeretnének dolgozni.

 

Bodó Barna és Kádár Magor szerint a romániai törvények tehát meglehetősen nyitottak a falugondnoki rendszer létrehozását szolgáló kezdeményezésre. A törvényi keret azonban hiába létezik, mert ezeket vagy nem ismerik, vagy a legtöbb esetben nem alkalmazzák. Részben azért, mert nem tudják, hogyan kell: nincsen metodológia, módszer, végrehajtási utasítás; részben pedig, mert nincsen hozzá pénz; de leginkább azért, mert nincsen rá közösségi igény.

Azonban van már arra is példa, hogy olyan közösségekben, ahol nyomást gyakoroltak a helyi tanácsra, vagy éppen a polgármesterek találtak módot arra, hogy partnerségi szerződéseket kössenek civil szervezetekkel, megvalósítottak valami, a falugondnoksághoz hasonló intézményt.

 

Ami a szabályozás központosított részét illeti, az Romániában az új szociális rendszerek megszervezésére és kidolgozására vonatkozik. Ugyanis, ha rendszerben képzeljük el a falugondnoki hálózatot, és ha egyszerre indítanák el több tucat településen, akkor ehhez már kormányhatározat volna szükséges. A kormány a felelős azért, hogy ennek mércéit kidolgozza, ellenőrizze a hálózat működését, megvalósítsa a rendszerhez tartozó szakemberek képzését és továbbképzését. A magyarországi normáktól eltérően ugyanis Romániában szabályozva van, hogy ki lehet “falugondok”. A szociális törvény negyedik fejezete előírja a szociális ellátás területén dolgozó személyek felsőfokú képzettségét. Emellett más oktatási formákat és lehetőséget is előír.

Falugondnok képzés Romániában persze nem létezik, de a Magyarországon működő oktatási forma adaptálható lenne. A kormány a felelős azért is, hogy akkreditálja ezeket a rendszereket. Ha a falugondnok hálózat már működik, akkor egy idő múlva, amikor ennek a hasznossága bizonyított, ezeket akkreditálni lehetne, vagyis hivatalosan el lehet ismerni. A hivatalos elismerés előnye, hogy könnyebben lehet rá alapot szerezni, sokkal könnyebben lehet beilleszteni a későbbi törvényekbe.

2003 márciusában megjelent ugyan Romániában egy törvény, mely szerint minden polgármesteri hivatal alkalmazhat szociális munkára embereket, de ebben a keretben a falugondnok nem szerepel. Mint Kerekes Károly marosvásárhelyi országgyűlési képviselő kifejtette, a szociális gondozás 2001-ből való, 705-ös számú kerettörvénye csak feladatokat szab, megmondja, hogy mit honnan fognak finanszírozni; de, hogy milyen szolgáltatások lesznek, azt nem határozta meg. Kimondja, hogy majd külön törvénnyel fogják szabályozni a szociális szolgáltatások rendszerét, de az eltelt két év erre nem volt elég.

Kerekes képviselő úr – mint elmondatta – már javasolta a romániai kormánynak, hogy a falugondnoki intézmény szervesen épüljön be a szociális ellátásba, mert ha külön törvénnyel szabályozzuk, nem fog menni. Ezt a közösségi szolgáltatás rendszerére vonatkozó törvény keretében kell megvalósítani. Ebben meg lehet határozni, hogy mit kell tegyen az önkormányzat, mit tehet a civil szervezet, milyen támogatást kap az államtól, és milyen típusú szolgáltatások lesznek.

 

3. 2. 2 Az intézményi háttér

“Ha a polgármester mellett szükséges, és helye van a falugondnoknak – hangsúlyozta Bodó Barna –, mennyire helye van ott, ahol nincs helyi közigazgatás, nincs polgármester, tehát a közösség még inkább magára hagyatott. Ahol két-háromszáz lelkes települések a legtöbb esetben még lelkésszel sem rendelkeznek. Itt helyi értelmiségről beszélnünk túlzás, hiszen ha van egy osztatlan iskolánk egy tanerővel, akkor már boldogok vagyunk.”

Szórvány vidékeken az amúgy is meglévő intézményhiányt súlyosbítja, hogy a szűkösen meglévő oktatási, kulturális, művelődési intézmények a többségi nemzetiség kezén vannak, vagy legalábbis az ő befolyásuk érvényesül elsősorban.

Az általános intézményhiányon, pénzszűkén és eszközhiányon a falugondnoki rendszer eséllyel változtathat. A szolgálat kiépítésekor fontos, hogy milyen az önkormányzati rendszer. Biztos, hogy, a magyarországi falugondnoki rendszer minden elemét nem lehet átvenni, mert több autonómiát kellene belevinni a szolgálatba ahhoz, hogy működjön.

 

3. 2. 3 Az etnikai sajátosságok szerepe

A tanácskozások során újra és újra előkerült Erdély etnikai sokszínűségének témája, mint a falugondnoki rendszer közjót szolgáló működésére leselkedő veszély. Szinte általános volt az a nézet, hogy az etnikai törésvonal nagyon komoly figyelmet követel azoktól, akik a rendszert át szeretnék plántálni Romániába. A tanácskozások résztvevői egyetértettek abban, hogy szociális kérdésekben az etnikai törésvonalnak nem szabad megnyilvánulnia. Nincs a világon, mondták többen is – mintha nem tudnák, hogy bizony van! – olyan rendszer, amely azt mondja, hogy az ezen a nyelven beszélő, ezen a hiten élő embernek meg kell adni a szociális támogatást, a másiknak nem kell megadni. Kedvező esetben a szociális rendszer nem etnikai, hitbéli közösségeket szolgál ki, hanem mindannyiunkat ki kell szolgálnia.

Megfogalmazódtak az aggodalmak, hogy ez viszont újabb feszültséget vihet a rendszerbe. Ahol vegyes, két, vagy három nyelvet beszél a közösség és vallásilag talán még szórtabb, ott igen nehéz lehet olyan falugondnokot választani, akiben mindenki egyformán megbízik, aki egyformán tudja szolgálni ezt a közösséget, meg a másik közösséget is. Vegyes etnikai közösségek esetében, és ahol a falugondnok az egyedüli hivatalosság, nagyon nehéz lesz kezelni a kérdés etnikai dimenzióját. A vegyes lakosságú településeken ugyanis hajlamosak az emberek arra, hogy csak az egyik vagy csak a másik etnikum szervezetét, kezdeményezését támogassák. Aki ilyen környezetben kezd tevékenykedni, annak kétszeresen oda kell figyelnie arra, hogy összefogja a különböző etnikumokat.

Fodor Sándor, a marosvásárhelyi “Kántorképző” nyugalmazott tanára tovább árnyalta a kérdést, megfogalmazva, hogy az etnikumon, nevezetesen a magyar etnikumon belül is húzódnak “törésvonalak”. Romániában létezik a tömbmagyarság, van az úgynevezett szórvány-magyarság, beleértve a Mezőség, a Dél-Erdély vidékeit, harmadsorban pedig ott vannak a moldvai csángók, földrajzilag, meg sajátos történelmük következtében identitásukban is elkülönülve. Mindegyik területen más-más formában lehet megközelíteni a falugondnokság témáját. A vegyes lakosságú falvakban megtörténik, hogy akármilyen kezdeményezés érkezik magyar részről, az a románok körében bizalmatlanságot kelt, ellenállásba ütközik. A szórvány vidékeken a falu felelősök helyzete nehéz lesz. Ha magyar kerül oda, akkor biztos, hogy támadásoknak lesz kitéve, ha pedig román lesz, az nem törődik a magyarsággal.

Ugyanakkor elhangzott olyan vélemény is, miszerint nem kell félni, hogy a román többség nem fogadja el, ezt az egészséges és nagyon szükséges magyar kezdeményezést. 1989 nyarán valaki merte-e azt gondolni – hangzott az érvelés –, hogy pont egy magyar kezdeményezésre történik decemberben az, ami történik. Nem! És a többségi románságnak is jó lett. Azon, hogy miként fogadja a többségi románság a falugondnoki szolgálatot, egyáltalán nem szabad tépelődni.

 

3. 2. 4 Az egyházak szerepe

Erdélyben, különösképpen a szórvány vidékeken mindig nagyobb feladatok hárultak az egyházakra, mint a maradék Magyarországon, így a falugondnoki rendszer kiépítéséből és működtetéséből is nagyobb szerepet kell vállalniuk. Nem véletlen, hogy a szentgericei, Erdélyben a leginkább falugondok-szerűen működő intézmény is az unitárius felekezet égisze alatt, az unitárius lelkész kezdeményezésére, az unitárius egyház hollandiai és amerikai kapcsolataira alapozott anyagiakkal valósult meg.

A tanácskozásokon résztvevő papok úgy fogalmaztak, hogy a lelkészeknek – különösen kisebbségi sorsban – nem elég elvégezniük az egyházi szolgálatot, ki kell venniük részüket a falu minden gondjából, bajából is. Vetési Lászlónak, az Erdélyi Református Egyházkerület kolozsvári, szórványügyi előadójának is az volt a véleménye, hogy a falugondnoki rendszernek be kell épülnie az egyházak és az RMDSZ közös szórvány-stratégiájába. A helyi közösség megmaradása és rehabilitációja három pilléren nyugszik: biztosítani kell a lelkészt, az oktatást végző tanítót, és – mindegy, hogy minek nevezzük – a diakónust, vagy a szociális feladatokat felvállaló személyt.

Az egyházak nélkül erről a kérdésről egészen biztosan nem lehet beszélni. A falugondnoki rendszert csakis az egyházak, akár az ortodox román egyház bevonásával lehet Erdélyben kifejleszteni.

4.Tanulságok és feladatok

A partiumi és az erdélyi tanácskozás résztvevői egyöntetűen úgy ítélték meg, hogy a Magyarországon több mint tíz esztendeje kiépülő falugondnoki rendszer fő elemeiben alkalmas arra, hogy hozzájáruljon a hasonlóképpen pusztulóban lévő romániai kistelepülések leépülésének feltartóztatásában, s javítsa az ott lakó emberek életfeltételeit, hozzájáruljon e települések társadalmának rehabilitációjához.

Ugyanakkor megfogalmazódtak azok a sajátosságok is, amelyek miatt szó sem lehet a rendszer mechanikus átültetéséről. A témával kapcsolatos további feladatok elsősorban az adaptációs lehetőségek feltárására és kidolgozására vonatkoznak.

 

4.1 A tájékoztatás folytatása

(a) Általánosan kialakult vélemény szerint kívánatos lenne, hogy még az ősz folyamán, de minél előbb, hasonló tanácskozásra kerüljön sor a Székelyföldön, amelyen természetesen részt vennének a moldvai csángók is. A helyszín kiválasztásának fő szempontja a Székelyföld minden részéről való jó elérhetőség legyen. Itt már fel lehet majd használni az eddigi tanácskozások tapasztalatait, elsősorban abban a tekintetben, hogy a résztvevők – például ennek az összefoglalónak segítségével – előzetesen részletesebb tájékoztatást kaphassanak a falugondnoki rendszer lényegéről.

(b) Ezt az összefoglalót megkapják a májusi tanácskozások résztvevői, elsősorban annak érdekében, hogy a saját területeiken – önkormányzat, egyház, civil szféra – terjesszék a gondolatot és továbbgondolják a témát. Megkapják továbbá azok az egyházi és civil szervezetek, valamint személyek, akik valamilyen formában érdeklődnek a falugondnoki szolgálat iránt.

(c) A Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumának III. Budakalászi találkozóján a Magyar Művelődési Intézet munkatársai tájékoztatják a jelenlévőket a két erdélyi tanácskozás eredményéről és a felmerült kérdésekről. Ennek alapján a délvidéki, a felvidéki valamint a kárpátaljai magyarok is gondolkozhatnak a rendszer náluk történő bevezetésének lehetőségeiről (ez megtörtént).

 

4. 2 Az Erdélyben való megvalósítás feladatai

4. 2. 1 A törvényi előkészítéssel kapcsolatos teendők

A magyarországi falugondnoki rendszer fő vonásaiban már jelenleg is beilleszthető a román törvénykezés közigazgatási, pénzügyi és szociális témájú rendszerébe. Remélhetőleg még 2003-ban elkészül a szociális ellátásról szóló törvény végrehajtási utasítása. Fontos, hogy ebben már a falugondnoki hálózat főbb elemeinek megvalósítását szolgáló elemek is megfogalmazódjanak.

Romániában ugyanis a szociális ellátás stratégiai kérdéseiben, a prioritásokat illetően  központi, miniszteriális szinten döntenek, ezért szükséges a falugondnokság egyrészt mint problémakör, másrészt mint struktúra megjelenítése. Amíg az országos stratégiában a falugondnokság nem jelenik meg, addig azok a pénzügyi alapok, amelyeket el kell különíteni a szervezet kiépítésére, nem kerülhetnek be a költségvetésbe. Tehát a rendszert stratégiai, és nem törvénykezési kérdéssé kell tenni.

A romániai törvényhozásnak, valamint a kormánynak nincsenek megfelelő ismeretei arról, hogyan működik a falugondnoki intézmény. Ezért a téma magyarországi szakemberei mielőbb készítsenek egy rövid, a falugondnoki rendszer lényegét tartalmazó szöveget, amely tartalmazza a konkrét magyarországi és romániai tapasztalatokat is. Ez románra fordítva felhasználható lesz a törvényhozásban szükséges lobbizás érdekében.

Megfogalmazódott az a felismerés, hogy a falugondnoki rendszer romániai megvalósítása elsősorban azon múlik: miként lehet ezt az egész ország rászoruló vidékeire kiterjeszteni. Ennek érdekében fontos a szolgálat minél szélesebb körű, a magyar mellett román nyelven is történő propagálása. Lehet – mondták –, hogy éppen Olténiában Máramarosban, vagy az Avasban fog megszületni a hálózat első eleme. Hiszen amelyik pillanatban a románság rá fog jönni arra, hogy a saját szociális kérdéseit – legalábbis részben – ennek a hálózatnak a rendszerén keresztül meg lehet oldani, abban a pillanatban a magyarok is győztek.

 

4.2.2 Az oktatási háttér létrehozása

Meg kell teremteni a falugondnoki hálózat oktatási hátterét, mert ez semmilyen formában nem szerepel a román oktatási rendszerben. A marosvásárhelyi “Kántorképző”-ben már készült egy tervezet olyan kulturális menedzser képzésére, amelyben a falugondnoksághoz szükséges ismeretek is helyet kaphatnak. A Magyar Művelődési Intézet Székelyudvarhelyen induló közművelődési szakemberképzésében is helyet kaphat ez a téma.

 

4.2.3 A támogatás és a fenntartás lehetőségei

A falugondnoki rendszer létrehozásához és működtetéséhez szükséges források lehetnek államiak, civil szervezetek számára rendelkezésre álló alapok, helyi önkormányzatból származók, egyháziak, továbbá bármilyen más bevonható forrás. A helyzet Magyarországon is hasonló: minisztériumi forrásokból, helyi önkormányzatok költségvetéséből, továbbá a szolgálat haszonélvezőinek személyes hozzájárulásaiból tartható fönn a szolgálat. Ez a két törvény nagyjából tehát megegyezik.

Szórvány területeken azonban a szolgálat anyagi támogatása csak részben lehetséges hazai (értsd: romániai) forrásokból. Itt egyértelműen magyarországi támogatásra lesz szükség. Nem nagy mennyiségben, de nagy szórásban kell megjelennie. Amire sajnos jelenleg nem igen jók a kilátások.

Támogatási forrásként szóba jöhetnek még a nyugati egyházak, amelyek már eddig is sokat segítettek az erdélyi kisközösségeknek. Felhasználhatók lehetnek ilyen konkrét feladatok segítésére a különböző jellegű testvértelepülési, testvérgyülekezeti kapcsolatok is.

Nyilvánvaló, hogy a szabályozórendszer mellett az anyagi alapok jelentik a rendszer legfontosabb feltételét. Mert az igény megvan, az önkormányzatok, az egyházak és a civil szféra is készen áll a rendszer bevezetésére. Bár létezik Romániában az 1998. évi 34. számú törvény, amely szubvencionálja a szociális téren tevékenykedő civil szervezetek pályázatait, de a pénzügyi alapok szegényesek. E téren a román államnak kell valamit tennie, ha azt akarja, hogy jól működjön a közösségi szociális gondozás.

*

Mindkét tanácskozás résztvevői hasznosnak ítélték a magyarországi tanya és falugondnoki hálózat Erdélyben való megismertetését szolgáló tanácskozásokat. A legtöbben úgy fogalmaztak, hogy már sokat hallottak az aprófalvak megmentésének erről a “magyar modell”-jéről, de eddig csak alkalmi, részinformációik voltak. Egyetértettek abban is, hogy most már a konkrét romániai lépéseknek kell következniük a módszer ésszerű, átgondolt, s a helyi viszonyokhoz igazított adaptációja során, mind a törvénykezés, mind pedig a helyi önkormányzatok, egyházak és civil szervezetek együttműködése tekintetében. Elhangzott az a javaslat is, hogy fontos lenne legalább egy ilyen jellegű, ismeretterjesztő konzultációt szerveznünk a közeljövőben a Székelyföldön is.



[1] Ha az önkormányzat okosan akarja ezt a szabályzatot megteremteni, akkor a helyi szükségletek és a lakosság igényei alapján állítja össze, s akkor már nem teremthet konfliktust a falugondnok tevékenysége, hiszen a helyi igényekre épül. Másrészt csatolni kell egy szakmai programot, ami azt foglalja magában, hogy kinek, mikor, milyen feltételek és milyen térítés mellett vagy éppen térítésmentesen látja el ezt vagy azt a szolgálatot.