Vissza

GÁBRIELNÉ JÁGER TERÉZ

KODÁLY NYOMDOKAIN
Tegzes György (1921-2002)

“Csakis művészi érték szólaljon meg az iskolában”
(Kodály)

Tegzes György fővárosi szakfelügyelő (1956-1981) új zenepedagógiai, módszertani koncepció kidolgozásával vált ismertté. A 60-as évektől kezdte el a csepeli Ligeti Károly Általános Iskola tanulóival a zenei írás-olvasás módszertani kísérleteit. 1970-ben “A zenei írás-olvasás korszerű tanítása az általános iskolában” c. munkájával a Kodály szisztéma általánossá tételét szorgalmazta. Az OPI felügyeletével 1973-ban országos kísérletek indultak Budapesten, Pécsett és Veszprém megyében, köztük a pápai Kilián György Általános Iskolában (ma Weöres Sándor Általános Iskola). A kipróbálás során szoros munkakapcsolatok fűzték Szekeres Lajos majd Gábriel Sándorné vezetői működéséhez. Az énektanárok, munkaközösség-vezetők felkészítése, óralátogatások, előadások következtében sokat járt Veszprémben és Pápán. Ügybuzgalommal szolgálta a Kodály eszmék terjesztését, kimagasló szaktudását, módszertani jártasságát szerénységgel párosult határozottsággal adta át kollégáinak.

Ének-zenei nevelő-oktató munkája során kitartóan

vizsgálta azt a tényt, hogy miért nem felelnek meg a tanulók a kodályi elvárásoknak. A híres zenetudós énekpedagógiai munkáit, írásait tanulmányozva rájött, hogy az eredménytelenség okai módszereinkben keresendők. Mindezt felismerve, a hetvenes évektől sorra jelentették meg dokumentumait. A “Vázlatok zenei-írás olvasás tanításához” (I. II. III.) köteteit Falusi Tamásné gondozásában. A nívódíjas “Hétfokú gyakorlatok”-at (I. II.) Bárdos Lajos előszavával és lektorálásával. A magyar népzenére épülő dal-gyűjteményét a világ minden részén ismerik és használják. Végül 1981-ben adták ki a ma is érvényben lévő 4. osztályos Ének-zene tankönyvét és Tanári kézikönyvét.

A Tanár úr éveken keresztül bemutató órákat tartott számos hazai és külföldi (amerikai, belga, csehszlovák, dán, francia, norvég és japán) tanárcsoportok részére. Nemcsak a Győri Országos Nevelési Konferencián és a fővárosi Pedagógiai Intézet speciális tanfolyamain adott elő, hanem vidéken is. Eljutott Berlinbe, Prágába, Olmützbe és Bechinébe, ahol a kodályi koncepciót népszerűsítette.

Az úgynevezett “Tegzes módszer” eredményeiről több neves zenepedagógus írt a szaklapokban (Csík Miklós, Falus Tamásné, dr. Rizner Dezsőné, dr. Kokas Klára, Ördög László, dr. Soltész Elekné, Szekeres Lajos, Gábriel Sándorné).

Az ének-zene munkaközösségek mindenhol segítették az új dokumentumok s a vele járó munkáltatás módszereinek széleskörű megismertetését, aminek következtében 1978-tól a 90-es, évekig az énektanítás megújult, korszerűsödött.

Tegzes György Pécsett született 1921. július 2-án “Sarlós Boldogasszony” napján. Tanulmányait, kántor-tanítói oklevelét a pécsi Püspöki Tanítóképzőben szerezte. Egy-háznagyi, majd középiskolai ének-zene tanári diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1948, illetve 1949-ben négy évfolyamtársával (Fürjes Lajos, Kósa Sándor, Lukin László, Pödör Béla) vette át. Nagyra becsült tanáraival Bárdos Lajossal, Harmat Artúrral és dr. Werner Alajossal élete folyamán szoros emberi, szakmai kapcsolatban állt.

1945 tavaszán angol fogságba esve az észak-németországi Borghorstban és Elselheidben működő “rendhagyó” leventeiskolában énekkart szervezett, valamint orgonistaként szolgált. A zeneakadémista tanárjelölt így próbált lelki vigaszt nyújtani a hányatott sorsú fiataloknak szabadulásukig.

Egyházzenei működését 1948-ban – a tanszak megszűnésének évében – a XIII. kerületi “Segítő Szűz Mária” templom karnagyaként kezdte. Ugyancsak ettől az évtől Harmat Artúrral” együtt oktatott a budapesti Kántorképzőben. A hallgatók számára ekkor írta meg három kötetes szolfézskönyvét, a “Canticum Novumot”.

A szentendrei templom “Szent Cecilia Kórusát” 1955-től vezette, a pomázival együtt, közel 18 évig. Kiemelkedő ünnepek alkalmával lehetősége nyílt a két kórus együttes szerepeltetésére. A hatvanas években közös magnós felvételeik eljutottak a Vatikáni Rádióba, ahol magyar adásba kerültek. Többek között Kodály Zoltán halála napján a mester műve, az Ave Maria Tegzes György vegyes kari átírásában s vezényletével hangzott el szerte a világban.

A mélyen vallásos, hívő embert, ez irányú tevékenységéért többszörösen figyelmeztették, ezért egyházzenészi

és karnagyi munkáját 1973-ban kénytelen volt föladni.

Minden lehetőséget megragadott a tanórán kívüli zenei szépérzék és ízlés fejlesztésére, az ifjúság és a felnőttek körében.

1947-1970 között több üzemi kórus karnagyaként tevékenykedett (Pl. MÁVAG Acélhang férfikar, Magyar Pamutipar, Zrínyi Nyomda, Fodrász Kórus, Vasútgépészeti Technikum).

1951-1955-ig a BM Központi Művészegyüttesében Vásárhelyi Zoltán karnagy mellett korrepetitorként működött közre.

A Népművelési Intézet külső munkatársaként jelentette meg a “Hangzásképzés a kórusban” c. tanulmányát.

A KOTA Ifjúsági Bizottságának vezetőjeként aktívan kapcsolódott be az Éneklő Ifjúság mozgalmába. Szervezte és irányította a kórusbemutatókat és népdaléneklési versenyeket.

Az Országos Filharmónia felkérésére a csepeli “Ifjú Zenebarátok Kodály Zoltán Klubját” hét évig vezette.

Óraadóként huzamosabb ideig tanított a Budapesti Tanítóképzőben és a Budapesti Óvónőképző esti tagozatán.

Huszonöt évig, mint szakfelügyelő szervezte az ének-zene tanárok továbbképzéseit, megismertetve velük az új dokumentumokat, irányította a munkaközösségeket, s jó kapcsolatot tartott az iskolavezetőkkel. Tanácsadói munkáját a mindig megújuló, fáradhatatlan szenvedély és hivatástudat vezérelte.

1981 tavaszán a XXI. kerületi iskolák összkari próbája közben rosszul lett, infarktussal kórházba szállították. A kiváló zenetanár, aki a szakemberek és angyalföldi gyerekek generációit nevelte zeneértővé, otthonában nyugdíjasként elvonultan élt és dolgozott.

Többek között élete utolsó évében elvégezte a 4. osztályos ének-zene tankönyvének bővítését. Hosszantartó, súlyos betegségben 2002. szeptember 9-én, életének 81. évében hunyt el.

Kitüntetései (1958-2002): Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, A Szocialista Kultúráért, Kiváló Pedagógus, Apáczai Csere János díj, Egyházkarnagyi Diploma Arany-fokozat, Középiskolai ének-zene tanári Diploma Arany-fokozat, Tanítói Diploma Arany-fokozat, Tanítói Diploma Gyémánt-fokozat, Bárdos Emlékérem. Csepel fejlődése érdekében kifejtett munkásságáért számos emléklappal, oklevéllel és emlékplakettel ismerték el.

Alapító tagja volt a Magyar Kodály Társaságnak és az Országos Magyar Cecília Egyesületnek.

Tegzes tanár úr földi maradványait a Schola-beli kórustárs, dr. Takács Nándor székesfehérvári megyés-püspök, az Országos Magyar Cecília Egyesület elnöke közreműködésével helyezték örök nyugalomra, a Megyeri úti temetőben. A szentendrei és a pomázi egyesített összkar a Segítő Szűz Máriához” c. Tegzes György által komponált mű megható előadásával emlékezett volt karnagyára. A Bárdos társaság nevében Lukin László tanár úr, a volt osztálytárs érdemei elismerése mellett, meleg szavakkal búcsúzott el Tőle.

Életfilozófiája: “A jó harcot megharcoltam,/ a pályát végigfutottam,/ a hitemet megtartottam” (2 Tim 4, 7)

A Kodály nyomdokain járó kiváló zenepedagógus életműve ezzel lezárult, de tovább küzdeni a “kodályi örökség” meg