Betekintő
2010/1.
Bikki István
A titkos operatív technikai rendszabályok és módszerek,
valamint a K-ellenőrzés alkalmazására vonatkozó szabályok 1945–1990 között
(rövid áttekintés)
A levelek és csomagok tartalmának titkos, elsődlegesen a
feladó és a címzett elől rejtett módon történő ellenőrzése az írásbeliséggel
szinte együtt alakult ki – a magyar terminológiában az eljárását K-ellenőrzésnek
nevezték. A technika fejlődése hozta magával a szobalehallgatás modern
eszközeit, a telefonlehallgatást, illetve az ellenőrzés alá kerültek vizuális
megfigyelésén túl e személyek fényképezését, filmezését. Ezen eszközök és
módszerek változásának, fejlődésének 1945–1990 közötti magyarországi időszakát
tekinti át az alábbi dolgozat.
A titkos operatív
technikai rendszabályok és módszerek alkalmazásának újraindítása 1945 után
A
HM Katonapolitikai Osztály és a Politikai Rendészeti Osztály munkatársai 1945
első felében már alkalmazni kezdték az operatív technikát, illetve a
levélellenőrzést. A Katonapolitikai Osztály a 72-es postahivatalban működő
Cenzúra Osztályt és régi kapcsolatait, a Politikai Rendészeti Osztály viszont
az itt dolgozó kommunistákat használta fel erre a célra. Hasonló feladattal
jött létre a 62-es Postahivatal Cenzúra Csoportja is.[1]
1945 márciusától novemberéig ezt a
tevékenységet hivatalosan a koalíciós pártok és a szakszervezetek 3-3
delegáltja végezte. (A szakszervezetek delegáltjai is a kommunisták voltak.) A
levélellenőrzés során kiemelték és megsemmisítették az „ellenséges
propagandaanyagot”. Volt olyan nap, amikor mázsányi ilyen anyagot tüzeltek el.
Ez a tevékenység 1945 novemberéig legálisan folyt úgy, hogy a leveleket ollóval
felnyitották, majd elolvasás után szalaggal leragasztották és rányomták a
„cenzúrázva” szöveget.[2]
A távirati és telexanyagok ellenőrzését a 4-es Postahivatalban végezték. A
gyanúsnak tartott táviratokat kézzel lemásolták, majd lefordították. A külföldi
újságírók tudósításait és a rejtjeltáviratokat a távírda másológépén másolták
le.[3]
A telefonellenőrzés hatékonysága kezdetben
a technikai eszközök hiánya miatt a telefonkezelő írás-, illetve gyorsírási
képességén múlt. A kezdeti 12 vonal helyett 1947-re már több száz vonal
ellenőrzése vált lehetővé. A feladatok megnövekedése miatt azonban a kevésbé
fontos vonalakon még sokáig gyorsírással rögzítették a beszélgetéseket.[4]
A Magyar Közösség ügyben[5] a
HM Katonapolitikai Osztály és az államvédelem az ügy „gyors és sikeres
realizálásához” először készített közös intézkedési tervet.[6]
A háztartási alkalmazottakból és az
alkalmi szerelmi partnerekből szervezett hálózat feladata lett az első időkben
a személyes holmik, zsebek, szekrények, fiókok és táskák átkutatása. A
noteszekben és más feljegyzéseken található adatok rögzítése mellett
kulcslenyomatokat is készítettek. Erre a célra gyurmából készült, tartósan
képlékennyé tett masszát használtak. 1948 után rendszeressé váltak a titkos
házkutatások.[7]
A szobalehallgatásra alkalmas
eszközöket – korlátozott számban – a szovjet állambiztonsági szervek
bocsátották rendelkezésre. Ezek hálózati áramforrásból működtek és egy
rádióadóból, valamint egy, a közelben elhelyezett vevőből álltak. Nagy méreteik
miatt alkalmazásuk igen nehézkes volt. Az adó egy aktatáska nagyságú dobozban
volt elhelyezve, amit a mikrofonnal együtt a falba építettek, a vevő kisebb
asztal nagyságú, 35–40 kg tömegű berendezés volt, amely eleinte húros, majd
később szalagos magnetofonhoz csatlakozott.[8] Ugyancsak fontos feladatként határozták meg
az „ellenség” titkos anyagainak, dokumentációjának megszerzését. Az első időkben
ez főként a használt indigók, illetve jelentésmásolatok formájában sikerült.[9]
Az önálló Államvédelmi Hatóság és a
titkos operatív rendszabályok
Bár
nem rendelkezünk teljes körű anyaggal arról, hogy az 1950. január 1-jével, a
4353/1949. (XII. 28.) MT rendelettel létrehozott önálló Államvédelmi Hatóság
milyen normák szerint szabályozta a titkos operatív technika felhasználásával
kapcsolatos tevékenységét, a fennmaradt parancsok, utasítások és jelentések
segítenek eligazodni ezen a területen is.
A
korszakra jellemző, hogy a parancsokban sokszor keverednek az egyes ügyekből
levont egyedi következtetések a normatív elemekkel.[10]
Az ÁVH vezetőjének, Péter Gábornak
37/1951. (V. 22.) parancsa[11]
megállapította: „Az Államvédelmi Hatóság szerveit érdeklő magánszemélyek,
szervezetek és intézmények által, vagy címére küldött postai küldemények
ellenőrzése bevezetésének jelenlegi rendszere, valamint a cenzúra anyagának
feldolgozása és felhasználása a hálózati-operatív munkában nem biztosítja a
szükséges konspirációt és az anyag helyes felhasználását az operatív osztályok
által. Az ellenőrzés bevezetésekor az operatív osztályok nem veszik számításba
a cenzúra lehetőségeit és postai küldemények ellenőrzésének operatív
szükségességét.” Ezért elrendelte, hogy a postai küldemények ellenőrzése csak
főosztályvezetői engedéllyel vezethető be, illetve azt is meg kellett
határozni, hogy az ellenőrzés mennyi ideig tartson és mire terjedjen ki (pl.:
levél, sajtóküldemény, távirat, csomag, pénz). A beérkezett küldeményeket csak
azok a beosztottak (és főnökeik) tanulmányozhatták, akik a figyelt személy
ügyében a bizalmas nyomozást vezették. Az iratok elkobzását csak kivételesen
engedte meg a parancs. Azoknál a küldeményeknél, amelyek nem igényeltek sürgős
intézkedést, a cenzúra alosztály rövid feljegyzést készített. Nyitniuk kellett
egy „speciális” dossziét is, amely azoknak a személyeknek a nevét tartalmazta,
akik imperialista országban élőkkel leveleztek.[12]
„Az imperialista hírszerző szervek
által az ország területén telepített, valamint földalatti ellenforradalmi
csoportok és egyéb ellenséges személyek által létesített titkos rádió
adóállomások felderítése és elhárítása…” tárgykörben született az ÁVH vezetőjének 65/1951. (VIII. 29.) parancsa. E szerint
az ÁVH munkatársainak többsége nem tudott arról, hogy rádióelhárítással
foglalkozó részleg működik. Ezen részleg hatékonyabb működtetése érdekében –
többek között – ellenőrizni kellett minden gyanús rádióállomást, illetve
mindazokat a nyugatos, fasiszta múltú, gyanús kapcsolatokkal rendelkező régi
amatőröket, rádiókereskedőket, rádiós szakembereket és általában a rádióhoz
értő kompromittált személyeket, akik eddig nem kerültek látókörbe és ügynöki
bizalmas nyomozás sem folyik ellenük.
A bel- és külföldi telefonbeszélgetések
ellenőrzésének hatékonyságát kívánta növelni az ÁVH
vezetője 94/1951. (XI. 20.) parancsával. Az ÁVH szerveit érdeklő
telefonbeszélgetések ellenőrzését kizárólag az érdekelt főosztály vezetője
engedélyezhette és azt csak pontosan kitöltött szolgálati jegyen lehetett kérni.
Azt legfeljebb 30 napra lehetett igényelni, bár ez a határidő szükség esetén
meghosszabbítható volt. Egyidejűleg meg kellett teremteni a Budapest és a
vidéki városok közötti telefonbeszélgetések technikai lehetőségét.
Az ellenség titkos hírközlési módszereinek
felderítéséről és megfejtéséről rendelkezett az ÁVH
vezetőjének 032/1952. (VI. 19.) parancsa, amely megállapította, hogy „az
imperialista államok diplomáciai képviseleteinek hírközlése általában
rejtjeles rádiótáviratokkal történik. Imperialista ügynökségek és reakciós
földalatti csoportok is gyakran használnak illegális kapcsolattartásukban
rejtjelezést, valamint láthatatlan anyagokkal írt közleményeket.” A titkos
hírközlési módszerek felderítése és megfejtése lehetővé teszi, hogy operatív
értékkel rendelkező anyagok kerüljenek az ÁVH-hoz, illetve megbízható
ismereteket szerezzenek az imperialista követségek tevékenységéről és
kapcsolatairól. Ezen túlmenően az ellenséges elemek és csoportok közötti
szervezeti összefüggések is felderíthetővé válhatnak módszereik azonosítása
révén. A rejtjelzés megfejtéséhez lehetőség szerint meg kellett szerezni pl. a
rejtjelkönyveket, rejtjelzőgépeket, (vagy azok leírását). Ha láthatatlan
szövegek kerültek a kezükbe, igyekeztek hozzájutni az írásra, előhívásra szolgáló
vegyszerekhez, illetve az azok összetételére, tulajdonságára vonatkozó
információkhoz.
Piros László az ÁVH vezetőjének
helyettese a szerv vezetőjének nevében adta ki A szobalehallgatás jelenlegi bevezetési módjának szabályozása című,
030/1953. (VI. 3.) parancsát. Ebben megállapította, hogy a szobalehallgatások
rendszere nem megfelelő. Az eddigi rossz hatékonyságú, néha dekonspirációhoz
vezető tevékenység hatékonyságának javítása érdekében az ellenőrzés ezen
fajtáját csak a Hatóság vezetője és helyettese (külföldi állampolgárok esetén
csak vezetője) engedélyezhette. A megszerzett információkat három napon belül
ki kellett értékelni. Egyidejűleg ezt a lehetőséget csak a szükséges mértékben
lehetett igénybe venni.
Az egyesített Belügyminisztérium
államvédelmi szerveinek operatív technikai munkája
Piros
Lászlónak, a belügyminiszter első helyettesének 05/1954.
(I. 26.) parancsa szerint: a „Belügyminisztérium államvédelmi szerveinek
operatív hálózati és technikai munkája során felmerült hibák és
hiányosságok, a belső- és külső reakció ellen folytatott operatív munka
színvonalának elégtelensége, valamint a módszerek tudományos kidolgozása, a jó
tapasztalatok összesítése és általánosítása szükségessé tette egy olyan szerv
létrehozását, melynek feladata az operatív hálózati és technikai munka
tudományos színvonalra való emelése.”[13]
Ezért létrehozták a Belügyminisztérium Módszertani Irodáját, amelynek feladata
lett:
–
az
ellenséges hírszerző és elhárító szervek módszereinek, ezek magyarországi
tevékenységének tanulmányozása, feldolgozása és nyilvántartása;
–
az
államvédelmi operatív szervek hálózati, technikai és vizsgálati munkájának
módszerbeli értékelése;
–
a
BM Kiképzési és Tanulmányi Osztályának megfelelő oktatási anyagokkal való
ellátása;
–
az
operatív hálózati és technikai munka megjavítása, tudományos színvonalra
emelése érdekében egy-egy előre meghatározott témakörben tanulmányok,
javaslatok és leírások elkészítése;
–
speciális
szakkönyvtár létesítése.
A Módszertani Iroda munkatársai
„amennyiben indokoltnak és szükségesnek” látták, anyagokat ellenőrizhettek és
tanulmányozhattak az operatív területeken.
Györe József belügyminiszter-helyettes 17/1955. (VIII. 11.) parancsában, amely augusztus
11-én került kiadásra, a levélellenőrzés kérdésével foglalkozott. Györe szerint
súlyos hiányosságok fordultak elő az elmúlt időszakban, amelyek
dekonspirálódáshoz vezettek. Ennek az az oka, hogy a levélellenőrzést végzők
között „sok a politikailag-, szakmailag képzetlen, erkölcsileg megbízhatatlan”
munkatárs. A fentiek következtében fordulhattak elő olyan esetek, hogy „egyes
beosztottak sorozatosan fosztogatták a postai levélküldeményeket, illetéktelen
személyek előtt fecsegtek titkos beosztásukról, munkájukról.” A helyzet
megváltoztatásának első lépéseként augusztus 15. és december 15. között felül
kellett vizsgálni a személyi állományt és a nem megfelelő munkatársakat
képzett, fejlődőképes, becsületes, anyagi és erkölcsi tekintetben megbízható
elvtársakra kellett cserélni.[14]
Az időközben belügyminiszterré, s
egyidejűleg államvédelmi altábornaggyá kinevezett Piros László 23/1955. (VII. 30.) parancsa a szobalehallgatás (IX/8.
rendszabály) és a telefonellenőrzés (IX/9. rendszabály) kérdését szabályozta:
„A IX/8. és IX/9. munkák az államvédelmi szervek kezében éles fegyvert
jelentenek az osztályellenség elleni harcban. Konkrét ügyekben történő helyes
felhasználása segíti és előbbre viszi az operatív munkát és hozzájárul a
dolgozó nép ellenségeinek leleplezéséhez.” A szélesebb körű alkalmazásuk
azonban azt eredményezte, hogy illetéktelenek tudomására jutott, ezért a
rendszabályokat csak akkor lehetett alkalmazni, ha „az ügyben már komoly
kompromittáló anyagok állanak az operatív osztályok rendelkezésére”. Ezen
parancs I. számú melléklete „Az államvédelmi szervek szobalehallgató munkájának
alapelvei”, II. számú melléklete pedig „Az államvédelmi szervek
telefonlehallgató munkájának alapelvei” címet viselte. Ezek szerint a IX/8. és
a IX/9. rendszabályt csak olyan személyek ügyében lehetett (volna) bevezetni,
akikre nézve komoly kompromittáló anyagok voltak. A szobalehallgatást végzők „a
Párt, valamint a népi hatalom ügyéhez hű párt- és DISZ tagok közül kerülnek
ki”. A telefonlehallgatásban való részvételt szigorúbb feltételekhez kötötték,
mivel az ezt a rendszabályt végrehajtók „a Belügyminisztérium által ellenőrzött
és a Párt, valamint a népi hatalom ügyéhez hű párt- és DISZ tagok közül
kerülnek ki.” A IX/8. rendszabályt magyar állampolgárok hivatalában, lakásában,
konspirált lakásokon, szállodákban, fogdákban belügyminiszter-helyettesi
jóváhagyással vezethettek be. A külföldi követségek épületében és nem magyar
állampolgárok lakásán ezt az engedélyt a belügyminiszter vagy helyettese
adhatta meg. A rendszabályok időtartama alapesetben 30 nap volt, amit azonban
szükség esetén 10–15 nappal meg lehetett hosszabbítani. Az ellenőrzés abba
kellett hagyni, ha „a figyelt személy a Párt, vagy a Kormány vezetőivel folytat
beszélgetést”. Az ügynököket a becsületes és ellenőrzött személyek közül
választották ki és hazafias alapon szervezték be. Az ügynök és a célszemély
találkozásának ellenőrzésére vezeték nélküli IX/8. rendszabályt is
alkalmazhattak, aminek „IX/8. szikra” volt az elnevezése és 10 órán keresztül
lehetett folyamatosan használni. „A teljes konspiráció céljából az írott
szövegből ki kell küszöbölni a mikrofon, erősítő, fejhallgató, adó és vevő
szavakat, és helyettük titkos megnevezéseket kell bevezetni.” Ezek az alábbiak
voltak: 1. mikrofon – dió; 2. erősítő – doboz; 3. fejhallgató – gomba; 4.
vevőkészülék – Duna; 5. adó – szikra. A technikával ellátott objektumokat is
titkos elnevezéssel jelölték: 1. szálloda – I. sz. objektum; 2. fogda – II. sz.
objektum; 3. városi lakás – III. sz. objektum; 4. konspiratív lakás – IV. sz.
objektum; 5. követség vagy külföldiek lakása – V. sz. objektum.[15]
Dékán Istvánnak, a belügyminiszter első
helyettesének 6/1956. (III. 8.) parancsa az operatív-technikai
szakértői munka eredményesebbé tételéről, valamint az ellenség technikai
eszközeinek fokozottabb megismeréséről szól. A miniszter első helyettese
fontosnak tartotta, hogy „Az operatív szervek és az operatív beosztottak
munkájuk során törekedjenek az imperialista ügynökök technikai eszközeinek
(vegyszerek, készülékek, technikai utasítások, stb.) és ezen eszközök
megismerését elősegítő tárgyak (levelek, feljegyzések, stb.) megszerzésére. Ha
az operatív munkát ez nem akadályozza, részletesen kérdezzék ki a
gyanúsítottakat a technikai módszerekről és a náluk talált tárgyak
használatáról.”
Az BM Operatív Technikai Főosztályának
92-554/1956. számú jelentése[16]
a főosztály 1955. évi tevékenységéről számolt be. E szerint ebben az évben 2052
szobalehallgatással és 43178 telefonlehallgatással kapcsolatos jelentést
készítettek. 1954 novembere óta a Borsod Megyei Főosztályon üzembe helyeztek
egy 40 vonalas telefonellenőrző berendezést. Kulccsal és zárral kapcsolatos
akciók során 8 ügyhöz, 61 esethez kapcsolódóan 242 kulcs készült el.[17]
A konspiratív fotóakciók terén „1954-hez képest mutatkozik fejlődés az
elkészített eszközök mennyiségében és minőségében egyaránt.” Az okmánytechnika
alkalmazása terén jelentős esemény volt egy külföldi útlevél elkészítése. Új
módszereket dolgoztak ki a külföldi rezidentúrák számára iratok
megsemmisítésére. Több biztonsági írószert fejlesztettek („dolgoztak ki”)
útlevelek kiállításához. Az összeköttetési módszerek terén legdöntőbbnek a
mikropont eljárás kikísérletezését és bevezetését tartották. Készítettek jó
minőségű ragasztót, gőzbontó edényeket, levélátvilágító berendezést, amellyel
az indigóval írt levelek is kiválogathatóvá váltak A „Sötét látótér” elnevezésű
technikai eszköz elkészítésével lehetőség nyílott a titkos írású levelek
megkeresésére. A rádióelhárító osztály felderített több illegális
rádió-adóállomást. Felderítették a Budapesten működő imperialista követségek
rádióadásainak módszereit. Az osztály két munkatársa részt vett a szomszédos
népi demokráciák együttműködése keretében Varsóban létrejött koordinációs
csoportban. Továbbfejlesztették a volt 2. VKF rádiósok, régi és új amatőrök
vonalas elv szerinti feldolgozását és a hálózat 38 fős lett 1955-ben.
„Folyamatban van hordozható rövidhullámú adó-vevő készülék készítése, mellyel
ügynöki összeköttetést lehet biztosítani kb. 1000 kilométeres távolságból.” A
főosztály írásszakértője 537 esetben végzett írásazonosítást.
Az elért eredmények ellenére azonban a
főosztály tevékenysége még nem érte el a kellő színvonalat. „A vezetés nem elég
politikus, nem tartja eléggé szem előtt a napi politikai kérdéseket és az
operatív osztályok súlyponti feladatait.” – állapította meg a jelentés. A
vezetők nem követelik meg következetesen a katonai fegyelmet és ezért lazaságok
keletkeztek a határidők betartásánál, a parancsok végrehajtásánál. Talán a
legfontosabb feladat a hibák kijavítására, hogy „szorosabbá és rendszeressé
kell tennünk a Szovjetunió és a népi demokratikus országokkal a tapasztalat és
a technikai anyagok kölcsönös kicserélését, a vegyészet, fotó és rádiótechnikai
eszközök kutatása terén.”
A belügyminiszter
7/1956. (III. 19.) utasítása, a BM Államvédelmi Kollégiuma
megállapításait átvéve, elismerte, hogy az operatív technikai főosztály munkája
során komoly eredményeket ért el. Ezek azonban még nem feleltek meg a
követelményeknek. „Különösen szembetűnő a lemaradás a konspirált
fotóberendezéseknek, kulcs- és zárakkal kapcsolatos technikai eljárások,
valamint az ellenséges lehallgatások lehallgatása terén. Lemaradások
tapasztalhatók a rádió-elhárítás területén is.” További fejlesztésre szorult a
technikai színvonal a IX/8. és IX/9. rendszabály alkalmazása során. A
hiányosságok felszámolásának egyik elemeként minden központi és vidéki
főosztály, valamint önálló operatív osztály vezetőjének 1956. április 1-jéig el
kellett készítenie a „legközelebbi és távolabbi céllal operatív technikai
vonalon lévő igényeit, alapul véve a gyakorlati operatív munkát és az össz
államvédelmi feladatokat.” A személyzeti főosztály és az operatív technikai
főosztály vezetőjének 1956. augusztus 1-jéig biztosítania kellett a hiányzó
létszám pótlását megfelelő szakmai és politikai képzettségű, politikailag
megbízható káderekkel. A operatív technikai főosztály vezetőjének egyik
legfontosabb feladata lett a beosztott vezetők és a beosztottak politikai,
szakmai és operatív ismereteinek állandó növelése.
Piros László 26/1956.
(IX. 19.) utasítása megállapítja, hogy a rádióelhárító szolgálat és a
diplomáciai rádiólefigyelés számára új, korszerű vevőközpont építése folyt. Az
Ócsán megvalósuló beruházás értéke 20 millió forint volt. A beruházás magas
összege és az objektum fontossága miatt, az építés időtartamára, a beruházási
összeg tervszerű és takarékos felhasználásának ellenőrzésére Bartos Antal
miniszterhelyettes elnökletével, bizottságot hozott létre.
Az állambiztonság és az operatív
technika
Tömpe
István, a belügyminiszter első helyettese által a belügyminiszter nevében kiadott
48/1957. (X. 29.) parancs arról szól, hogy
szükség van az operatív technikával foglalkozó szakértői munka színvonalának
emelésére és arra, hogy az ellenség ilyen jellegű információit jobban
megismerjék. Ez a parancs érdekes utánérzése a hasonló témában kiadott 6/1956.
[III. 8.] belügyminiszteri parancsnak. A két norma szinte szó szerint egyezik
egymással, a különbség csak annyi, hogy az időközben bekövetkezett szervezeti
változásnak megfelelően az Operatív Technikai Főosztály helyett a BM II
(Politikai Nyomozó) Főosztály 10. Osztályát nevesíti.
Biszku Béla belügyminiszter 3/1958. (I. 23.) parancsa a telefonellenőrzés (3/a
módszer) és a szobalehallgatás (3/e módszer) alkalmazásának kérdéseivel
foglalkozott. E parancs szerint a „3/a és 3/e módszer alkalmazása az
állambiztonsági szervek kezében éles fegyvert jelentenek az osztályellenség
elleni harcban. Konkrét ügyekben történő helyes felhasználása segíti és előbbre
viszi az operatív munkát és hozzájárul a dolgozó nép ellenségeinek
leleplezéséhez.” A 23/1955.(VII. 30.) miniszteri parancsot váltó normában
szintén megfogalmazásra került, hogy ezeket a módszereket csak akkor lehet
alkalmazni „ha az ügyben már komoly kompromittáló anyagok állnak az operatív
osztályok rendelkezésére, amely ellenséges tevékenységet feltételez”. A
lehallgatás általában 30 napig tarthatott, de indokolt esetben főosztályvezetői
engedéllyel meghosszabbítható volt. Hasonlóan a régi szabályokhoz Biszku Béla
is így szabályoz: „Ha az ellenőrzés folyamán a rögzítést végző beosztott
megtudja, hogy a figyelt személy a Párt vagy a Kormány vezetőivel folytat
beszélgetést, akkor a lehallgatást azonnal abba kell hagynia.” A 3/e módszer
alkalmazását magyar állampolgárok és belföldi objektumok esetén a Politikai
Nyomozó Főosztály vezetője, külföldi állampolgárok és objektumok esetén a
belügyminiszter, illetve helyettese engedélyezhette. A célszemélyek
beszélgetésének lehallgatásához továbbra is használható volt a 3/e „labda”
rendszabály. A hordozható készülék mellett bevezetésre került az álcázott, aktatáskába
épített minifon, a 3/f „tárca” elnevezésű készülék is. A parancs szerint a
teljes konspirácíó céljából az írott szövegből
és a beszélgetésből ki kellett küszöbölni a mikrofon, erősítő,
fejhallgató, adó és vevő szavakat és helyettük titkos megnevezéseket vezettek
be. Ezek lettek: 1. mikrofon – kampó; 2. erősítő – tégely; 3. fejhallgató –
pohár; 4. vevőkészülék – kosár; 5. adó – labda; 6. minifon – tárca.
Garamvölgyi Vilmos
belügyminiszter-helyettes 9/1959. (VII. 3.) parancsával a bűnüldözés területére
is kiterjesztette a miniszter 3/1958. (I. 23.) parancsa alapján alkalmazott 3/a és 3/e módszert. E
módszereket azonban csak a legsúlyosabb bűnüldözési ügyekben lehetett
alkalmazni, mivel „a 3/a és 3/e módszer szélesebb körű alkalmazása a titkos
technika dekonspirációjához vezethet”.
A belügyminiszter
6/1959. (III. 17.) parancsa szerint a „rádió-elhárítás előtt egyrészt a
színvonal emelése, másrészt az újabban alkalmazott ügynöki gyorsadók elleni
harc fokozása áll”, ezért a Politikai Nyomozó Főosztály operatív technikai
osztályának rádió-elhárító alosztályát II/16. számmal önálló rádió-elhárító
osztállyá szervezték át 199 fős létszámmal, amely 34 fős létszámemelést
jelentett. Az osztályon belül operatív felderítő, kiértékelő, közel iránymérő
és műszaki alosztályokat, valamint összeköttetési és iránymérő csoportokat
hoztak létre. A létszám feltöltésére 18–22 éves érettségizett fiatalok számára
nyolc hónapos felderítő távírász tanfolyamot szerveztek előzetes
képességvizsgálat alapján.
A belügyminiszter
0019/1963. (VIII. 14.) parancsa szerint: „Pártunk politikája dolgozó
népünk legszélesebb rétegeinek egyetértésével találkozik. Ez hazánk külső és
belső ellenségeit egyre inkább arra kényszeríti, hogy az ellenséges tevékenység
kifejtésének kifinomultabb, óvatosabb formáira térjenek át.” Ezért az
államellenes bűnügyek felderítése területén dolgozó vezetők és beosztottak
feladata lett, hogy állandóan növeljék politikai és szakmai képzettségüket,
szilárdítsák fegyelmüket, tökéletesítsék az eszközöket és módszereket, az
államtitok védelmét és a konspirációt. Az ellenőrzések azt mutatták, hogy a
konspirációs fegyelemmel és a biztonsági helyzettel komoly problémák voltak.
Ezért a BM titkos operatív eszközeit és módszereit, ezeknek konkrét ügyekben
való alkalmazását, felhasználásuk eredményét államtitokként kellett kezelni.
Egyidejűleg a miniszter megparancsolta, hogy a BM III. főcsoportfőnöke adja ki
a BM III. Főcsoportfőnökség konspirációs és biztonsági szabályzatát. A
10-2207/1963. sz. alatt Galambos József miniszterhelyettes, főcsoportfőnök
által kiadott,[18]
Pap János miniszter által jóváhagyott szabályzat szerint, az operatív technika
alkalmazási területén „érvényt kell szerezni,
hogy a munkaszobákba csak az oda beosztott operatív tisztek és ellenőrzési
joggal rendelkező vezetők léphessenek be. Az objektumokon belül az egyes
szakterületeket úgy kell csoportosítani, hogy azok egymástól való elkülönítése
biztosítva legyen.” A 3/a és 3/e rendszabályt igénybe vevő operatív
beosztottaknak a rögzített anyagok meghallgatását csak az arra kijelölt
szobákban végezhették. Biztosítani kellet, hogy a használaton kívül helyezett
3/e rendszabály alapján alkalmazott berendezéseket
a legrövidebb időn belül kiszereljék. A társ rendőri szerveknek átadott anyagok
nem tartalmazhattak titkos operatív eszközre vonatkozó adatokat. A titkos úton
beszerzett anyagokat (ügynöki jelentés, K-ellenőrzés, 3/a, 3/e rendszabály,
figyelés, stb.) nem volt szabad eredetiben átadni, azokból összefoglaló
jelentést készítettek.
Czinege Lajos honvédelmi miniszter és
Benkei András belügyminiszter 002/1964. (VII. 30.)
együttes parancsa az MNVK 2. Csoportfőnökség, a BM III. Főcsoportfőnöksége
és a BM HŐR szerveinek együttműködéséről szólt. Az operatív technikát érintő
területen évenként előre meg kellett tervezni, hogy milyen és mennyi operatív
technikai eszközt bocsátanak rendelkezésre,
illetőleg milyen feladatot végeznek egymás számára. Ki kellett dolgozni az
operatív technikai eszközök kutatásának, előállításának és gyártásának
összehangolására vonatkozó éves és távlati terveket.
Galambos József miniszterhelyettes 0034/1964. (IX. 25.) utasítása a K-ellenőrzés során
elfogott ellenséges tartalmú postai küldeményekkel kapcsolatos eljárást
szabályozta, mivel „a K-ellenőrzés során elfogott ellenséges tartalmú postai
küldemények lefoglalása, illetve jogi erejűvé tételének jelenlegi gyakorlata
nem mindenben felel meg a törvényes előírásoknak és a konspiráció szigorú
betartását sem biztosítja megnyugtatóan.” A kiemelt küldeményeket csak a Be.[19]
144. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben és a (4) bekezdésben előírt
módon volt szabad lefoglalni. Az elfogott postai küldemények lefoglalásával
(jogi erejűvé tételével) kapcsolatos feladatokat a BM III/1. (Vizsgálati)
Osztálya látta el. Haladéktalanul meg kellett indítani a büntetőeljárást, ha a
K-ellenőrzés során olyan küldemény került az operatív szervek birtokába,
amelynek tartalmából megállapítható volt, hogy emberélet, állami és politikai
érdek vagy a társadalmi tulajdon – jelentős mértékben – közvetlen veszélynek
voltak kitéve, illetve ennek bekövetkezésével reálisan számolni lehetett.
A belügyminiszter 008/1966. (IX. 23.) utasítása „A fontosabb munkakört
betöltő személyek elleni operatív nyomozati cselekmények foganatosításának,
büntetőeljárás megindításának szabályozásáról” címet viselte. A miniszter ebben
az ún. nómenklatúra egyfajta „mentelmi jogáról” rendelkezett, a velük szembeni
nyomozásokat lefolytató szervek tájékoztatási és jelentési kötelezettségének rendjét határozta meg. „Ha az MSZMP Központi Bizottság,
Központi Ellenőrző Bizottság, Központi Revíziós Bizottság tagja, illetve
póttagja, a megyei (budapesti) pártbizottságok titkárai, a Központi Bizottság
apparátusának tagja, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a SZOT elnöksége, a
KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront elnökségének tagja, a Központi
Bizottság és szervei hatáskörébe tartozó állami, gazdasági, tömegszervezeti
vezetők ellen bármely politikai vagy köztörvényi bűncselekmény alapos gyanúja miatt operatív ellenőrzés, ügynöki
bizalmas nyomozás bevezetése, nyomozás elrendelése, előzetes letartóztatásba
helyezése válik szükségessé, az eljáró csoportfőnökség, önálló osztály
vezetője, megyei (budapesti) főkapitány köteles az illetékes miniszterhelyettes
útján hozzám [a belügyminiszterhez] haladéktalanul jelentést tenni az eljárás
engedélyezése céljából” – olvasható
az utasításban. A fentiekben leírt módon kellett eljárni akkor is, ha más
személyekkel szemben folytatott nyomozás során merült fel a nómenklatúra
tagjával szemben terhelő adat, bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja.
Amennyiben a megyei (budapesti),
illetve a megyei jogú pártbizottságok hatáskörébe tartozó pártfunkcionárius
(választott pártszerv tagja, pártalkalmazott) ellen merült fel politikai
bűncselekmény gyanúja, akkor az operatív ellenőrzés, ügynöki bizalmas nyomozás
bevezetéséhez a megyei pártbizottság első titkárának, nyomozás elrendeléséhez,
letartóztatáshoz a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának hozzájárulását
kellett kérni. A járási, kerületi, illetve a járási (kerületi) jogú
pártbizottságok hatáskörébe tartozó személyek esetén a járási (kerületi)
pártbizottság első titkárának, illetve a végrehajtó bizottságnak a hozzájárulását kellett megszerezni.
Tettenérés, halaszthatatlan nyomozati
cselekmény esetén – a politikai jellegű bűntetteknél utólagos hozzájárulás
végett, köztörvényes bűntett esetén tájékoztatás céljából – az utasításban
meghatározott illetékes pártbizottság vezetőjét keresték meg haladéktalanul
írásban.
A belügyminiszter 031/1967. (XI. 22.) parancsa a BM Kormányőrség és BM
III. Főcsoportfőnökség híradástechnikai
együttműködését szabályozta. A párt- és kormányvezetők, delegációk
biztosításában résztvevő BM szervek közötti
együttműködés további javítása, a Kormányőrség előtt álló feladatok maradéktalan
végrehajtása szükségessé tette a Kormányőrségnél a híradás, a jelző- és
rejtjelzőtechnika fejlesztését, korszerűsítését. Ennek érdekében javítottak a belső feltételeken, illetve elrendelték
a III/V. Csoportfőnökség fokozottabb közreműködését. Ezért a miniszter utasításba adta,
hogy a Kormányőrség Parancsnoksága Híradó Alosztályának szakirányítását,
anyagellátását, a hírrendszer és technika fejlesztését a III/V. Csoportfőnökség
végezze. Egyidejűleg a Híradó Alosztály kettős alárendeltségbe került. Ezen túl
„a BM III/V. Csoportfőnökség köteles gondoskodni arról, hogy a BM Kormányőrség
híradásának megszervezése, kiépítése, a forgalmazás lebonyolítása a korszerű
elveknek, előírásoknak megfelelő technikai eszközök és módszerek
felhasználásával, a vonatkozó parancsok, utasítások maradéktalan betartásával
történjék.”
Rácz Sándor
miniszterhelyettes 004/1969. (IV. 2.) utasítása a 3/e
„labda” rendszabály alkalmazásával kapcsolatos hiányosságok felszámolásával
foglalkozik. A rendszabály rejtését és alkalmazását biztosító
kombinációkat gyakran felszínesen, nem eléggé
átgondoltan dolgozták ki és ezért az eszközök és módszerek több esetben
dekonspirálódtak. Ennek fő oka, hogy ezt a rendszabályt a III/V.
Csoportfőnökség bevonása nélkül alkalmazták.[20]
A részletes és átfogó szabályozás
megjelenése
A
belügyminiszter 0019/1970. (VII. 15.) parancsával a
K-ellenőrzés elveinek egységes értelmezése, a munka hatékonyságának fokozása
érdekében a postai küldemények operatív ellenőrzését átfogóan újra szabályozta „a K-ellenőrzést hazánk
állam- és közbiztonsága érdekeinek, a kialakult operatív helyzet
követelményeinek megfelelően, fokozottabban kell a bűnözés megakadályozására és
megelőzésére összpontosítani. A K-ellenőrzést mindenkor az MNK állami,
társadalmi rendjére veszélyes, aktív ellenséges tevékenységgel gyanúsítható,
bizalmas nyomozás alatt álló külföldi és magyar állampolgárok, csoportok,
szervek, objektumok, központok ellenőrzésére, felderítésére kell irányítani.”
Az ellenőrzés főbb területeit a parancs az
alábbiakban határozta meg:
1.
a külföldről vagy az országon belülről származó ellenséges propagandaanyagok, röplapok,
uszító és rágalmazó küldemények terjesztésének megakadályozása;
2.
az
ellenség tevékenységének erősödését kiváltó jelentősebb nemzetközi vagy
belpolitikai események során aktivizálódó ellenséges elemek, csoportok
kiszűrése, az állam biztonsága szempontjából kiemelt, fontos területek,
objektumok védelme;
3.
a
külföldre irányuló kémjelentések vagy az onnan beküldött kémutasítások
kiszűrése;
4.
a
meghatározott célterületek, objektumok felé irányuló postai küldemények
adatainak differenciált regisztrálása;
5.
személyek
felkutatása operatív célból;
6.
az
állam biztonsága szempontjából kiemelkedő külföldi célobjektumok, területek
postai forgalmának tanulmányozása;
7.
az
államtitok és a katonai titok védelme, hadmozdulatok, katonai objektumok
operatív biztosítása;
8.
a
rendkívüli események előidézéséért felelős személyek gyors azonosítása;
9.
a
hazatérést megtagadók és a nyugatra szökött személyek bűnelkövetésének
felderítése, ellenséges magatartásuk megfigyelése, az ilyen személyeket
befogadó táborok, kihallgató központok folyamatos ellenőrzése.
Az
ellenőrzés 3 hónaptól 10 hónapig terjedő időszakra terjedhetett ki. A
küldeményeket operatív úton el kellet kobozni, amennyiben ezek:
1.
ellenséges
propagandaanyagokat, röplapokat vagy az ellenséges rádiók és segélyszervezetek
küldeményeit, illetve azok címére feladott küldeményeket tartalmaztak;
2.
a
szoros ellenőrzés alatt álló személyek vagy szervek ellenséges tevékenységének
felderítését, az ellenük bevezetett bizalmas nyomozás folytatását akadályozták
vagy zavarták;
3.
az
ellenőrzés során megsérültek és a dekonspiráció veszélye nélkül nem voltak
helyreállíthatók;
4.
az
operatív úton elkobzott küldemények értéktartozékait (valuta, forint, értékes
bélyeg) jegyzőkönyvileg a BM Külügyi Osztályának küldték meg.
A
K-ellenőrzést elrendelhették – többek között – a miniszterhelyettesek, a III.
főcsoportfőnök helyettesei, a III. Főcsoportfőnökség csoportfőnökei és
helyetteseik, az osztályvezetők, a Határőrség Felderítő Osztályának vezetője,
illetve az MNVK 2. csoportfőnöke. Az MSZMP KB és a kormány hatáskörébe tartozó
vezetőknek, valamint a párt- és kormányszervek objektumainak postai
küldeményeit – fő szabályként – tilos volt ellenőrizni.
A belügyminiszter
0017/1971. (XII. 8.) parancsa az operatív technikai rendszabályok
alkalmazását szabályozta újra.[21]
Az 1972. január elsejétől hatályos norma egyidejűleg hatályon kívül helyezte a
3/1958. miniszteri és a 9/1959.miniszterhelyettesi parancsot. A parancs
bevezetőjében a miniszter megállapította, hogy a BM bűnüldöző szervei a titkos
operatív rendszabályok felhasználása útján jelentős ismereteket szereztek a
külső és belső ellenség tevékenységéről, készülő terveiről. Meggyorsította a
bűncselekmények gyanújának tisztázását, felderítését, megelőzését, megszakítását
és értékes szignalizációs adatokat szolgáltatott. Különösen hasznosnak
bizonyult a rendszabályok alkalmazása olyan ügyekben, ahol azokat más operatív
eszközökkel együttesen, komplex módon használták fel. Egyértelműbbé vált, hogy
a hálózati munka a rendszabályokkal nem helyettesíthető. Az eddigi
tapasztalatok azt is megerősítették, hogy az állambiztonsági munka
hatékonyságának összetevői között a két eszköz kölcsönös feltételezettsége
fontos tényező. A miniszter szerint a „rendszabályok rendeltetésszerű alkalmazása
fontos törvényességi követelmény. Az eredmények egyidejű elismerése mellett
megállapítható, hogy esetenként lazaságok tapasztalhatók a rendszabályok
célirányos felhasználása, a konspirációs szabályok betartása, valamint a
rendszabályok alkalmazását biztosító kombinációk végrehajtása tekintetében.” A
felsorolt tényezők, valamint a bűnüldöző munka hatékonyságának emelése miatt
vált szükségessé az új szabályozás kiadása.
A BM állambiztonsági és bűnügyi
operatív szervei a 3/a rendszabály (telefonlehallgatás), a 3/e rendszabály
(szobalehallgatás) és a 3/r rendszabály (rejtett fotó, optika, tv)
alkalmazására voltak jogosultak mindazon esetekben, amikor előzetes
ellenőrzéssel megalapozott bűncselekmény gyanújára utaló adatok birtokába
jutottak, továbbá, ha az alkalmazáshoz szükséges operatív feltételek adottak
voltak. Ilyenek lehettek:
1.
az
állam elleni bűntettek elkövetésével gyanúsított személyek ellenőrzése,
terveinek, módszereinek felderítése;
2.
az
ellenséges tevékenység fedését szolgáló objektumok ellenőrzése;
3.
a
társadalomra különös veszélyt jelentő személyek és veszélyes bűnözők
tevékenységének felderítése;
4.
az
operatív akciók biztosítása;
5.
a
hálózati személyek (beszervezésre jelöltek) ellenőrzése, tanulmányozása;
6.
az
állami és szolgálati titok védelme;
7.
a
nagyobb társadalmi veszélyességet jelentő köztörvényi – közbiztonság és
közrend, személyek javai elleni és egyes hivatali – bűncselekmények tetteseinek
felderítése, leleplezése.
A
rendszabályok bevezetésének, alkalmazásuk meghosszabbításának jóváhagyását a miniszter
az alábbi esetekben magának tartotta fenn:
–
valamennyi
olyan ügyben, amelyet a 008/1966. utasítás részletesen szabályozott;
–
a
diplomata útlevéllel be- és átutazó magas állami vagy társadalmi funkciót
betöltő külföldi állampolgárokkal kapcsolatban;
–
a
kiemelkedő, nemzetközileg is elismert tudományos, kulturális, gazdasági,
társadalmi tevékenységet folytató személyiségek ügyeiben;
–
a
3/e rendszabály alapján a Magyar Népköztársaságba akkreditált vezető
diplomaták, továbbá a diplomáciai mentességet élvező követségek, kereskedelmi
kirendeltségek, konzulátusi vagy más exponált objektumok eseteiben;
–
a
megelőzési céllal bevezetésre kerülő rendszabályok esetén.
–
A
III. főcsoportfőnök hagyta jóvá:
–
az
MNVK 2. Csoportfőnökségének a rendszabályokkal kapcsolatos igényeit;
–
a
3/a rendszabály alkalmazását a Magyar Népköztársaságba akkreditált, diplomáciai
mentességet élvező külföldi állampolgárok esetében, továbbá követségeknél,
kereskedelmi kirendeltségeknél, konzulátusi vagy más hasonlóan exponált
objektumoknál;
–
a
diplomata útlevéllel tartósan Magyarországon tartózkodó külföldi
állampolgárokkal kapcsolatos ügyeket;
–
a
III/1. Osztály fogda és vizsgálati helyiségeinek ellenőrzését.[22]
A III.
főcsoportfőnök, a felügyelő miniszterhelyettesekkel együtt, jogosult volt az
illetékes csoportfőnökök, budapesti vagy megyei főkapitányok, a Határőrség
Országos Parancsnokságának törzsfőnöke által engedélyezett rendszabályok
működtetési határidejének meghosszabbítására. A rendszabályok ún.
„beszerelésére” a III/V. Csoportfőnökség minden esetben jogosult volt. A megyei
rendőr-főkapitányságok III/V. operatív technikai csoportjai, azon
rendszabályokat „szerelhették be”, amelyek alkalmazására rendszeresítve voltak,
illetve amelyekre személyi állományukat kiképezték. A 3/a rendszabállyal történő
ellenőrzés időtartama a figyelés megkezdésétől számított 30 nap, 3/e
rendszabály (illetve a 3/e „labda”) esetében 90 nap volt. A határidőket –
szükség esetén - meg lehetett hosszabbítani. Amennyiben a 3/a és a 3/e
rendszabályok útján ellenőrzött személyek, objektumok figyelésénél, anyagainak
rögzítésénél megállapították, hogy azok tartalma sérti a 008/1966. miniszteri
utasításban foglaltakat, akkor a rögzítést vagy a leírást azonnal
megszüntették. Az operatív munkában alkalmazásra került operatív technikai
eszközöket a miniszter rendszeresítette. E tevékenység során csak a
rendszeresített és a III/V. csoportfőnökség eszköznyilvántartásában szereplő
operatív technikai eszközöket alkalmazhattak.
Karasz Lajos miniszterhelyettes 001/1974. (I. 23.) utasítása – amely a 0019/1970.
miniszteri parancs hatékonyabb végrehajtását szolgálta és egyidejűleg hatályon
kívül helyezte a 0034/1964. miniszterhelyettesi utasítást – a K-ellenőrzés
során elfogott, bűncselekmény tárgyi bizonyítási eszközét képező postai küldemény
lefoglalásával kapcsolatos eljárást szabályozta. „A K-ellenőrzéshez fűződő
fontos állambiztonsági, politikai érdekek és fokozott követelmények,
büntetőeljárásban bekövetkezett változások, továbbá a gyakorlatban előforduló
lazaságok szükségessé tették az ellenséges tartalmú postai küldemények
lefoglalásának ismételt szabályozását.” – olvashatjuk az utasítás
bevezetőjében. A postai küldemény lefoglalását általában az alábbi esetekben
kezdeményezhették:
–
állam
elleni bűncselekmények;
–
béke
és az emberiség elleni bűncselekmények;
–
államtitoksértés
vagy szolgálati titoksértés bűntette;
–
közveszély
okozása;
–
közérdekű
üzem működésének megzavarása;
–
légi
jármű jogellenes hatalomba kerítése;
–
tiltott
határátlépés minősített esete;
–
devizagazdálkodást
sértő bűncselekmény minősített esete;
–
emberölés;
–
külföldre
szökés.
Az
előzőekben felsorolt eseteken kívül csak fontos állambiztonsági vagy bűnügyi
érdekből történhetett lefoglalás. Ezt kezdeményezhették:
–
a
II. és a III. főcsoportfőnök helyettesei;
–
III/IV.
csoportfőnök;
–
a
III. Főcsoportfőnökség csoportfőnök-helyettesei;
–
a
budapesti, megyei rendőr-főkapitányok, valamint állambiztonsági és rendőri
helyettesei;
–
a
III/1. Osztály vezetője;
–
a
III/IV. Csoportfőnökség beosztott osztályvezetői;
–
a
Belbiztonsági Osztály vezetője;
–
a
határőrség országos parancsnoka (törzsfőnöke);
–
az
MNVK felderítő csoportfőnök (helyettese).
Karasz
Lajos miniszterhelyettes 8/1977. (VI. 7.) intézkedése
„a BM III/3. K-ellenőrzési Osztály és a megyei rendőr-főkapitányságok
állambiztonsági szervei K-ellenőrző részlegei munkáját segítő titkos
megbízottak és alkalmi operatív kapcsolatok foglalkoztatásának szabályozásáról”
rendelkezett.[23]
E szerint a posta területén a küldemények ellenőrzése céljából foglalkoztatott
titkos megbízottak részére M-dossziét csak akkor nyitottak, ha munkájuk során
előreláthatólag rendszeres írásos operatív anyagok keletkeztek. Ellenkező
esetben elegendő volt csak B-dosszié felfektetése, amelyben jelezni kellett,
hogy M-dosszié nyitására nem került sor. Az eseti jellegű operatív anyagokat ilyenkor
a B-dossziéba gyűjtötték. Az alkalmi operatív kapcsolatok létesítésére írásban
tettek javaslatot, de a kapcsolatfelvételt csak annak jóváhagyása után lehetett
kezdeményezni.
A 0019/1963.
(VIII. 14.) normát váltó 17/1979. (IX. 25.) miniszteri parancsban, amely
„A BM konspirációs és biztonsági szabályzata” címet kapta, fontos feladatként
határozták meg, hogy a szervezeti korszerűsítések, feladatok átadása, új
eszközök, módszerek és eljárások bevezetése során érvényesüljenek a
titokvédelem, a konspiráció és a biztonság követelményei. A szükséges
szabályokat időben, az eszközök, rendszerek és módszerek bevezetése előtt ki
kellett dolgozni. A végrehajtására kiadott 3/1980. (III. 4.)
miniszterhelyettesi parancs, amellyel a 10-2207/1963. számút váltották, újra
rendezte a III. Főcsoportfőnökség konspirációs és biztonsági szabályzatának
kérdését. Előírta, hogy a szabályzatot a személyi állomány részére évente
oktassák, illetve az állomány újonnan felvett tagjait csak a szabályzat
megfelelő mértékű elsajátítása után vonhatták be az állam- és szolgálati
titokkal kapcsolatos munkákba. „Határozottan fel kell lépni a fecsegés, az
indokolatlan érdeklődés ellen. Következetesen érvényt kell szerezni azon
elvnek, hogy államtitkot és szolgálati titkot mindenki csak olyan mértékben
ismerhet meg, ami feladatainak ellátásához szükséges.”
Az
operatív-technikai rendszabályok konspirációjának és biztonságának védelme
érdekében kiemelt figyelmet fordítottak a hatályos szabályok betartására. Ennek
keretében:
1.
az
operatív-technikai rendszabályok alkalmazását igénylő operatív szervek, vezetői
és munkatársai kötelesek voltak biztosítani a konspirációs szabályok szigorú
betartását, az operatív-technikai eszközök és azok minősített adatainak
védelmét a munkaszervezés, a létesítés, az üzemeltetés, a feldolgozás és a
megszüntetés során;
2.
az
operatív-technikát veszélyeztető dekonspiráció vagy dekonspirációs lehetőség
esetén a III/4. Osztály és az üzemeltető szerv vezetője köteles volt az
érintett operatív szerv és a III/V-1. Osztály vezetőjét haladéktalanul
értesíteni és a szükséges intézkedéseket együttesen megtenni;
3.
az
operatív-technikai rendszabályok útján keletkezett anyagok rögzítése,
feldolgozása. ellenőrzése, továbbítása, operatív felhasználása és az azokba
való betekintés esetén biztosították a rendszabály és az anyagok szigorú
védelmét.
Az operatív-technikai
rendszabályok és módszerek alkalmazásának modernizálása
A
belügyminiszter 35/1982. (XII. 23.) parancsával[24]
adta ki az Operatív-Technikai Rendszabályok és Módszerek Alkalmazásának
Szabályzatát és egyidejűleg hatályon kívül helyezte a
0018/1972. paranccsal[25] módosított 0017/1971. parancsot. Eszerint az
operatív eszközök körében az operatív-technikai rendszabályok, módszerek
szerepe a külső és belső ellenség aktivizálódása és a nemzetközi bűnözés
terjedésével a bűnöző elemek módszereiben bekövetkezett változások, valamint a
technika fejlődése következtében jelentősen növekedett.
Az
operatív- technikai rendszabályok:[26]
1.
a
3/a rendszabály – a belföldi telefonbeszélgetések lehallgatása;
2.
a
I-3/a rendszabály – a nemzetközi telefonbeszélgetések lehallgatása;
3.
a
3/e rendszabály – a szobalehallgatás (központi berendezésekre kapcsolt, helyi
rögzítésű (ún. helyi vétel), börtönökben alkalmazott, külön engedéllyel
telepített 3/e objektumok);
4.
3/r
rendszabály – rejtett fotó, optika, tv.
Az
operatív- technikai eszközök:
1.
3/z
módszer – titkos behatolás, zárnyitás;
2.
3/f
módszer – dokumentáló fényképezés.
Az
operatív-technikai rendszabályok és módszerek alkalmazásának területe volt:
1.
az
előzetes ellenőrző és bizalmas nyomozó munka;
2.
a
hálózati munkához kapcsolódó operatív feladatok végrehajtása;
3.
azok
az objektumok, ahol – nyílt, szervezetszerű tevékenységéhez kapcsolva – a
szocialista társadalom érdekeit sértő, az állam biztonságát veszélyeztető
leplezett tevékenység folyik, illetve folyhat (pl.: imperialista
külképviseletek, egyes egyházi objektumok);
4.
a
társadalomra különös veszélyt jelentő személyek ("F" dossziés
személyek, veszélyes bűnözök) ügyei;
5.
az
állam- és szolgálati titok védelme érdekében, amikor annak megsértésére,
illetve veszélyére konkrét, ellenőrzött információkkal rendelkeznek;
6.
a
nagyobb társadalmi veszélyességet jelentő azon állam elleni bűncselekmények
tetteseinek felderítése, azokban az objektumokban és személyekkel szemben,
amikor a bűncselekményekre és az elkövetők személyére konkrét, ellenőrzött
információk állnak rendelkezésre, illetve rendkívüli események bekövetkezése
esetén, amikor a bűncselekmény ismeretlen elkövetőjének felderítése kiemelkedő
jelentőségű;
7.
a
jelentős - a közrendet, a közbiztonságot, a népgazdaság és a társadalmi
tulajdon érdekeit súlyosan sértő, veszélyeztető, a lakosságot nyugtalanító-
társadalomra veszélyes bűncselekmények felderítése, amelyek az ORFK, illetve
alárendelt szerveinek hatáskörébe tartoznak vagy a forró nyomon üldözés a fenti
okok miatt kiemelkedően fontos;
8.
operatív
akciók biztosítása;
9.
az
ellenséges szervezetek, személyek tevékenységére vonatkozó információszerzés
érdekében, az állambiztonsági szervek hatáskörébe tartozó ügyekben egyszeri
esetek, magyar és külföldi állampolgárok meghallgatásakor;
10. az állambiztonsági és bűnügyi
szerveknél őrizetben, előzetes letartóztatásban levő bűnelkövetők ellenőrzése,
a büntetés-végrehajtási intézetekben a fogvatartottak ellenőrzése, eltitkolt
bűncselekmények, bűnös szándékaik, terveik felderítése, a fogvatartó intézetek
biztonságának védelme.
Az
operatív-technikai ellenőrzés fogalmi körébe a bevezetést, a bekapcsolást, a
rögzítést, a figyelést, a feldolgozást és a kiszerelést sorolták. Az
operatív-technikai módszerek alkalmazásának folyamata a titkos behatolás esetén
a zárnyitástól a kijövetelig, illetve visszazárásig; a dokumentáló fényképezés
esetében a dokumentálni szükséges anyagok kiemelésétől a visszahelyezésig tart.
A 3/a,
az I-3/a és a 3/e rendszabályok esetén a miniszter adott engedélyt az
alkalmazásra:
–
valamennyi
olyan ügyben, amelyet a fontosabb munkakört betöltő személyek elleni operatív
nyomozati cselekmények foganatosításának, a büntetőeljárás megindításának
szabályai ide utaltak;
–
a
diplomata útlevéllel be- és átutazó, jelentős állami vagy társadalmi funkciót
betöltő állampolgárok esetében;
–
kiemelkedő,
nemzetközileg is elismert tudományos, kulturális, gazdasági, társadalmi
tevékenységet folytató személyek esetében;
–
a
3/e rendszabály alkalmazásának eseteiben a hazánkba akkreditált vezető
diplomaták (nagykövet, követ), továbbá diplomáciai mentességet élvező
követségek, kereskedelmi kirendeltségek, konzulátusok vagy más, hasonlóan
exponált objektumokba történő beépüléskor, behatoláskor;
–
a
megelőzési céllal bevezetésre kerülő rendszabályok, és minden olyan esetben, amelyeket a vonatkozó belügyi
rendelkezések ide utaltak.
Az
államtitkár engedélyezte az alkalmazást a BM hivatásos állománya, kinevezett és
szerződéses polgári alkalmazottainak esetében, a miniszter kinevezési
hatáskörébe tartozók kivételével. Az állambiztonsági miniszterhelyettes adott
engedélyt, ha a 3/e beépülés:
–
a
követségek, kereskedelmi kirendeltségek, konzulátusok vagy más hasonlóan
exponált objektumokba, a hazánkba akkreditált diplomáciai mentességet élvező
külföldi állampolgárok által használt objektumokba történt és az engedélyezés
jogát a miniszter ide utalta;
–
egyházi
objektumokba történt;
–
országos,
irányító és kiemelt tudományos, kulturális intézmények épületeibe történt.
Az
állambiztonsági, illetve a közbiztonsági miniszterhelyettes adott engedélyt az
olyan esetekben is, amikor a hatáskört maguknak tartották fenn. Ezen túl az
illetékes csoportfőnök, csoportfőnök-helyettes, önálló osztályvezető és a BM
Belbiztonsági Osztály vezetője adhatott engedélyt. Az engedélyezés legalsó
szintje a központi szerveknél a beosztott osztályvezetők és a Határőrség
Felderítő Osztály vezetője volt; a területi szerveknél a rendőr-főkapitányságok
állambiztonsági és közbiztonsági (bűnügyi) helyettesei látták el ezt a
feladatot.
A 3/a, az I-3/a és a 3/e rendszabály
alkalmazásának időtartama miniszteri és államtitkári engedélyezés esetén
korlátozás nélkül, illetve a megjelölt időtartamig volt alkalmazható.
Miniszterhelyettesi hatáskörben a 3/e rendszabály esetén az egy éven felüli,
ún. tartós ellenőrzések engedélyezése, illetve a megjelölt időtartamig való
engedélyezés volt lehetséges. Egyéb szinteken a 3/e rendszabályt 1 naptól 180
napig, meghosszabbítás esetén két alkalommal 90-90 napig engedélyezhették. A
3/a rendszabályok esetén a folyamatos, tartós ellenőrzés a bizalmas nyomozás
befejezéséig tarthatott. A 3/r rendszabály alkalmazásának engedélyezési
jogköre, időtartama megegyezett a 3/e rendszabályra vonatkozó előírásokkal. A
3/z és a 3/f módszerek alkalmazásánál az engedélyezés a fentiekben leírtaknak
megfelelően történt.
Az operatív-technikai rendszabályokat
és módszereket alkalmazók, azok bevezetése és operatív védelme érdekében SZT
állományt is foglalkoztathattak. Ugyanilyen céllal, hazafias alapon hálózatot
szervezhettek és működtethettek.
A 35/1982.
miniszteri paranccsal kiadott rendelkezést módosító és kiegészítő 30/1985.
norma szerint a szabályzat 40. pontjában foglaltak végrehajtását „az
állambiztonsági
miniszterhelyettes – a közbiztonsági miniszterhelyettessel egyetértésben –
intézkedésben szabályozza.” E szerint a „BM III/1. Osztály, a BM ORFK I-3.
Osztály, a budapesti és a megyei rendőr- főkapitányságok vizsgálati
osztályainak fogdáiban, kihallgató helyiségeiben, valamint a
büntetés-végrehajtási intézetekben telepített 3/e, 3/r rendszabályok
működtetését az arra rendszeresített, illetve az azzal megbízott állománnyal
kell biztosítani.”
Harangozó
Szilveszter miniszterhelyettes által a tárgyban kiadott 14/1985. intézkedése az
alábbiak szerinti operatív-technikai alkalmazásokról szólt:
–
a
nyomozási cselekmények ellenőrzése;
–
a
fogdák ellenőrzése;
–
a
fogva tartottak beszélőinek ellenőrzése;
–
a
büntetés-végrehajtási intézetek ellenőrzése.
A
miniszter állambiztonsági és közbiztonsági helyettesének 4/1985. (II. 22.)
intézkedése a III. Főcsoportfőnökség és az ORFK operatív-technikai és
krimináltechnikai szervei közötti együttműködés szabályait határozta meg. A
Földesi Jenő és Ladvánszky Károly által aláírt intézkedés – többek között –
előírta, hogy az „együttműködő szervek egyeztessék éves és középtávú
kutatási-fejlesztési terveiket, sajátos eszközeikkel segítsék azok
végrehajtását. Új programok indításánál a kölcsönösen érdeklődésre számot tartó
témákban rögzíteni kell a konkrét feladatok elosztását.”
Az 1990. január 5-én kirobbant
Dunagate-ügy hatására Horváth István belügyminiszter 2/1990. (I. 12.)
parancsával azonnali hatállyal felfüggesztette a III/III. Csoportfőnökség
központi és területi szerveinél a titkos operatív eszközök és módszerek
alkalmazását, majd egyik utolsó intézkedéseként kiadott 3/1990. (I. 19.)
parancsával minden területre kiterjesztette a titkos operatív-technikai
rendszabályok, valamint a K-ellenőrzés alkalmazásának tilalmát. A január 19-én,
a miniszter lemondása előtt négy nappal kiadott és azonnal hatályba lépett
norma a már engedélyezett, folyamatban lévő ügyeknél is „további parancsig”
felfüggesztette e rendszabályok alkalmazását.
Összegezés
A
titkos információszerző tevékenység mindig egyik alapvető jellemzője volt és
marad a titkosszolgálatoknak. A nyilvánosság kizárásával folytatott tevékenység
azonban a pártállam keretei között sokszor nem a ma uralkodó felfogás szerint
alakult, hanem inkább „gondolatrendőri” funkciókat takart, hiszen az
állambiztonsági szervek feladata, mint azt egy, 1975-ben kiadott szakirányú
tankönyvben is olvashatjuk: „az osztályfunkcióhoz kötődik, és ez nem más, mint
az államilag szervezett társadalom és az állam belső védelme érdekében
folytatott tevékenység – speciális eszközökkel és módszerekkel.”[27]
Ez a felfogás végigkíséri a vizsgált korszakot, hiszen a vizsgált és bemutatott
normák a pártállami politikai rendszer termékei.
A fő irányokat egykor megszabó
3541/1956. (VIII. 22.) MT határozat szerint a Belügyminisztérium államvédelmi
szervei az előttük álló feladatok sikeres és maradéktalan végrehajtása
érdekében jogosultak voltak „az osztályellenség elleni harcban” az operatív
eszközöket és módszereket is felhasználni. Az állam- és közbiztonságról szóló
1974. évi 17. tvr. felhatalmazása alapján született 6000/1975. (VI. 2.) MT
határozat,[28]
amely az 1956-ban elfogadott határozatot váltotta, kevésbé jelenített meg
közvetlenül osztályharcos igényeket. Ezek a szempontok a végrehajtására kiadott
normákban jelennek majd meg. Az operatív eszközökkel és módszerekkel kapcsolatosan
előírta, hogy az „állambiztonsági szervek feladataik végrehajtása során a
jogszabályban meghatározott eszközöket és módszereket alkalmazhatnak”.[29]
Tudjuk, hogy ezt az előírást nem minden esetben sikerült betartania és
betartatnia az arra illetékeseknek.
Az 1945 és 1990 közötti időszak
törvényi lezárását szolgálta ezen a területen a különleges titkosszolgálati
eszközök és módszerek átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi X. törvény
megalkotása,[30] amely
jellegéből adódóan egy másik korszak
kezdetét is jelentette.
[1] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 4.1 A-1363/4. Az államvédelmi szervek operatív eszközeinek és módszereinek alkalmazása az ellenséges tevékenység megelőzése, megakadályozása és leleplezése érdekében. [Budapest, 1981.] 22.
[2] Uo. 22–23.
[3] Uo. 25.
[4] Uo. 25–26.
[5] A Magyar Közösség, az ún. köztársaság ellenes összeesküvésének leleplezését a politikai rendőrség kezdte, majd bekapcsolódott a folyamatba a Katonapolitikai Osztály is. Az ügy kapcsán megkezdődött a kisgazdák kiszorítása a hatalomból. A kisgazdapárt elleni támadást Rákosi Mátyás azzal indokolta, hogy csapást kell mérni a reakció itt megbúvó elemeire.
[6] ÁBTL 4.1 A-1363/4. 27–28.
[7] Uo. 49–50.
[8] Uo. 49–50.
[9] Uo. 58–59.
[10] A titkos operatív
technikai rendszabályok és módszerek alkalmazásának történetébe ad – többek
között – betekintést: Farkas Vladimír: Nincs
mentség. Budapest, 1990, Interart Stúdió,
113–116, 119-124.
[11] A későbbiekben is hivatkozott normák (parancsok, utasítások, stb.) megtalálhatók az ÁBTL 4.2 Parancsgyűjteményben.
[12]A BM Kollégiuma 1953. december 29-ei ülésén tekintette át a levélellenőrzést végző, BM XII. Osztály munkáját, amely az imperialista országokkal kapcsolatot tartó magánszemélyek postai küldeményeit és a belföldi levélforgalom egy részét ellenőrizte. A napi országos levélforgalom (kb. 400000 db) 3–4 %-át voltak képesek ellenőrizni. Megállapították, hogy az osztály feladatainak csak egy részét képes ellátni, mivel hiányzik a vezetéshez szükséges postai szaktudás, módszerei bizonytalanok, technikailag elmaradottak. A Kollégiumi ülés határozata szerint: „A levélellenőrzési munkát az eddigi tömegellenőrzési módszer mellett – főképp a külföldi ellenőrzésnél – minőségi munkává kell változtatni.” Egyidejűleg elhatározták, hogy „időszakonként meg kell szervezni egy-egy területi egység (megye, kerület, stb.) lakossága politikai hangulatának felderítése végett az adott terület küldeményeinek ellenőrzését.” Részletesen lásd A Belügyminisztérium Kollégiumának ülései 1953–1956. 1. kötet. Összeállította, a jegyzeteket készítette és a bevezető tanulmányt írta Kajári Erzsébet, szerkesztette Gyarmati György és S. Varga Katalin. Budapest, 2001, Történeti Hivatal, 469–483.
[13] A BM Kollégiumának 1953. szeptember 22-ei ülése tárgyalta a „Javaslat tudományos módszerek alkalmazására a hálózati és technikai munkában” című előterjesztést, amely szerint a BM szervei nem tudtak lépést tartani a követelményekkel, mivel nem fordítottak kellő gondot az ellenség módszereinek és tevékenységének folyamatos tanulmányozására. Ezért úgy döntöttek. létrehoznak egy „szakirodát”, amely összegyűjti, rendszerezi és feldolgozza a tapasztalatokat. Az Operatív Technikai Osztály azt a feladatot kapta, hogy dolgozza ki saját területén a műszaki fejlesztés tervét a híradástechnika, a telefon, a rádió, a szobalehallgatás, a fotó, a vegyészet, az iratkészítés, a rádióelhárítás, a rejtjelfejtés területén, valamint határozza meg azokat a feladatokat, „melyekkel a tudomány és technika legfrissebb eredményeinek felhasználásával alá tudja támasztani a hálózati munkát”. A Belügyminisztérium Kollégiumának ülései 1953–1956. 1. kötet... 191–200.
[14] A BM Államvédelmi Kollégiuma 1956. február 22-ei ülésén ismét áttekintette a BM XII. (Levélellenőrző) Osztály munkáját, de ott határozat nem született. Részletesen lásd: A Belügyminisztérium Kollégiumának ülései 1953–1956. 3/1. kötet. Összeállította, a jegyzeteket készítette Kajári Erzsébet, szerkesztette Gyarmati György és S. Varga Katalin. Budapest, 2006, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 291, 332–342.
[15] A IX/8. rendszabály
alkalmazásának konkrét kérdését is érinti Szücs Zoltán: Egy rosszul
lefolytatott Ü[gynöki] B[izalmas] Ny[omozás] és annak következményei című
esettanulmányában. Államvédelmi Szemle,
[1956] II. évf. 4. sz. 22–27. (ÁBTL 4.1 A-3013/6.)
[16] ÁBTL 1.5. Egyesített Belügyminisztérium államvédelmi szerveinek iratai.
[17] A kulccsal és zárral
kapcsolatos akciókkal kapcsolatosan ír le egy konkrét és problémás esetet Látos
István: Egy titkos házkutatás előkészítése során történt dekonspiráció c.
dolgozatában. Államvédelmi Szemle,
[1955] I. évf. 5. sz. 43–45. (ÁBTL 4.1 A-3013/3.)
[18] www.abtl.hu/iratok/források/konspiracios_szab
[19] A büntetőeljárásról szóló 1962. évi 8. tvr.
[20] Az 1960-as évek ezirányú tapasztalait foglalta össze Peták Pál: Az operatív és speciális technikai eszközök és módszerek alkalmazása c. dolgozata. Lásd a Tanulmányok 56. kiadványban. Kiadta: a BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség [Budapest] 1969. (ÁBTL Könyvtár).
[21] A parancs részleteinek feldolgozásával foglalkozik Turtegin Szergely: A titkos operatív technikai rendszabályok alkalmazása. [Budapest] 1974. Megvitatta és kéziratként elfogadta a Rendőrtiszti Főiskola Állambiztonsági Tanszéke (ÁBTL Könyvtár).
[22] „A 0017/1971. sz. BM Parancsban foglaltak megvalósítása érdekében, a 3/e. és 3/r. rendszabályoknak a vizsgálati munkában történő titkos alkalmazására – a feladatok sajátosságaira tekintettel” adta ki 1977. június 14-én a 7/1977. intézkedését Wéber Gyula ezredes, a III/1. Osztály vezetője (ÁBTL 4.2).
[23] ÁBTL 4.2 A BM III/3. Osztály vezetőjének 1/1987. (III. 12.) intézkedése a K-ellenőrző munka sajátosságaiból adódó konspirációs és biztonsági szabályok betartásáról szólt, összefüggésben a BM III. Főcsoportfőnökség konspirációs és biztonsági szabályzatának végrehajtásával a K-ellenőrzés területén.
[24] A parancs részletesebb
feldolgozását adja Sasvári Endre: Az
operatív technikai rendszabályok és módszerek fogalma, alkalmazásuk célja és
módja című ideiglenes jegyzete. [Budapest] 1986. (ÁBTL Könyvtár).
[25] A parancs elrendelte,
hogy a „BM III/V. Csoportfőnökség a BM III. Főcsoportfőnökség rendelkezésére
álló operatív-technikai eszközökről vezessen országos nyilvántartást.” (ÁBTL
4.2)
[26] A miniszteri parancs
előírásainak hatékony végrehajtását szolgálta a BM III/4. Osztály vezetőjének
1/1984. (IV. 25.) körlevele a szubjektív jelentésekről és a 3/e objektum
térképekről. „A III/4. Osztály »felvevő« és »feldolgozó« állománya a 3/a és 3/e
operatív technikai rendszabályok figyelése és feldolgozása során sokirányú
információhoz jut a célszemélyre és a 3/e objektum »életére« vonatkozóan. Ezek
egy része nem szerepel a napi »rendszabály jelentésben«, […] Az ily módon
menetközben nem továbbított operatív
tartalmú tapasztalatokat, megfigyeléseket az ellenőrzési szakaszban vagy
annak befejezésekor »szubjektív jelentésben« összegeztük és küldtük meg […]. A
»szubjektív jelentések« készítése mellett a jövőben új szolgáltatással
szeretnénk segíteni az operatív szervek munkáját a 3/e objektumokról ún. »3/e
objektum térképek« készítésével.” A körlevél mellékleteként kiadott 1/1984.
osztályvezetői intézkedés a szubjektív jelentések készítésének rendjével, a
2/1984. intézkedés az objektum térképek készítésének rendjével foglalkozott.
(ÁBTL 4.2)
[27] Bikki István: Titkos állambiztonsági eszköztár. Rubicon, 2007/3. sz. 36–37.
[28] Az egyidejűleg kiadott
6001/1975. (VI. 2.) MT határozat a katonai hírszerző tevékenység
szabályozásáról szólt. E határozat szerint a „Magyar Népköztársaság
állambiztonságának összehangolt rendszerében a Honvédelmi Minisztérium
Vezérkarának Felderítő Csoportfőnöksége […] katonai hírszerző feladatokat
teljesít”, illetve a „Felderítő Csoportfőnökség együttműködik a
Belügyminisztérium Állambiztonsági Főcsoportfőnökség szerveivel, feladataikat –
az egységes rendelkezésekre figyelemmel – egymást segítve végzik”. www.abtl.hu/iratok/források/1975_6000,
illetve www.abtl.hu/iratok/források/1975_6001.
[29] Az operatív eszközök és
módszerek körét a Minisztertanács elnökhelyettesének 1/1975. utasítása
határozta meg, közte a rejtett operatív technikai lehallgatást vagy a postai
küldemények titkos ellenőrzését. www.abtl.hu/iratok/források/1975_1.
[30] Az Országgyűlés által 1990. január 25-én elfogadott és február 14-én kihirdetett és hatályba lépő törvény elfogadását valószínűleg erőteljesen felgyorsította az 1990. január 5-én kirobbant ún. Dunagate-ügy. Ezen a napon az SZDSZ és a FIDESZ sajtótájékoztatóra hívta az újságírókat az egykori Bányász moziba, ahol arról tájékoztattak, hogy az állambiztonság 1989. október 23-a, a köztársaság kikiáltása óta is alkotmányellenesen gyűjt adatokat az ellenzéki politikusokról, pártokról, illetve jogellenesen semmisíti meg az iratait.