Betekintő 2009/4.
Ábrahám Balázs
Repülőgép eltérítési
kísérlet a forradalom előestéjén
A II. világháború után Magyarország repülőterei romokban
hevertek, így szinte a semmiből kellett újjászervezni az ország légi
közlekedését. Az 1946-os év fontos változásokat hozott Magyarországon, a
magyar-szovjet vegyes vállalatok kiterjesztették Moszkva befolyását a magyar
gazdaság fontos területeire.[1]
Már 1945 augusztusában megkezdődtek a tárgyalások Moszkvában,[2]
melynek eredményeként 1946. március 29-én aláírták az egyezményt,[3]
mellyel létrejött a Maszovlet, a Magyar–Szovjet
Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság.[4]
Az első két járat 1946. október 15-én indulhatott el a háborút viszonylag
épségben átvészelt Budaörsi repülőtérről Szombathelyre[5]
és Debrecenbe. A vidéki repülőterek helyreállításai még abban az évben
lehetővé tették a szegedi és győri járatnyitást. 1947-ben bekapcsolták a
vonalhálózatba Miskolcot és Pécset, a következő években
pedig Nyíregyháza, Békéscsaba, Kaposvár, Zalaegerszeg és Nagykanizsa városokkal
bővült a menetrend szerinti belföldi vonalhálózat, míg Siófokra a nyári
hónapokban indítottak járatokat.
1954-ben a Maszovlet-járatok 21 személyes Li-2-es utasszállító gépei
már 11 belföldi várost kötöttek össze Budapesttel, melyekre a tarifa nem
haladhatta meg a gyorsvonati első osztályú jegy árát. A vidéki repülőterek
öt-tíz kilométerre voltak a városközponttól, ahonnan az utasok a Maszovlet autóbuszával juthattak be a városba, a rövid 40–50
perces repülési idő után.
1954.
november 26-án kezdhette meg önálló tevékenységét – a Maszovlet
jogutódaként – a Malév, a Magyar Légiközlekedési
Vállalat azzal, hogy Magyarország megvásárolta a szovjet fél részesedését.[6] A
Malév 1969-ben szüntette meg belföldi légi forgalmát, amikorra már 28 ország 33
városába indultak Malév-gépek.[7]
A belföldi légiforgalom
sem maradhatott ki az ÁVH ellenőrző-felügyelő tevékenységéből, hiszen az nagy csábítást jelentett a nyugatra távozáshoz. A
politikai rendőrség már 1949-től alkalmazott a határvédelem állományából
kikerülő civil ruhás utaskísérőket. Erre azért volt szükség, mert 1949. január
4-én a Maszovlet HA-LIE lajstromjelű Li-2-es
utasszállító gépét, a menetrend szerinti Pécs-Budapest útvonalra történt
felszállás után, Majoros János és Kun Miklós hatalmába kerítette, és azt
eltérítve az NSZK területén szálltak le. Ez volt a II világháború után a
világon az első gépeltérítés.[8]
Emellett 1951. március 2-én a Maszovlet két repülőgépszerelője, a Ferihegyi repülőtéren elfoglalt egy
földön várakozó, Po-2-es repülőgépet, majd azzal nyugatra szökött. A civil
ruhás ÁVH-sok jelenléte azonban ezt követően sem
hozott teljes sikert, ugyanis 1956 nyarán, július 13-án Iszák Ferenc és Polyák
György vezette hét fős társaságnak sikerült egy Li-2-es géppel elhagynia az
országot.[9]
Akkor a repülőgép személyzetéhez a pilótán, másodpilótán, szerelőn, távírászon
és a civilben utazó államvédelmi kísérőn kívül más nem tartozott.
Vajon ezek a
sikeres esetek hányszor adtak ötletet, reményt a disszidálásra, melyek aztán
sikertelen szökési kísérletek lettek.
Egy öt fős, 19–31 év kor közötti társaság négy tagja Kutasi István, Neckos Vasilis, Kabók Sándor és Merczel Gábor nyolc nappal a forradalom kitörése előtt 1956
október 15-én hétfőn azzal a szándékkal szállt fel a Budapest – Szombathely –
Zalaegerszeg járatra, hogy Szombathelyről felszállva a gépet eltérítik, és
azzal nyugatra szöknek. Az esetről október 21-én a Szabad Föld „Újabb aljas
banditatámadás egy belföldi repülőgép ellen” címmel tudósított,[10] azonban
az olvasók figyelmét pár nap múlva már egészen más események kötötték le. A
forradalom miatt a támadóknak sikerült a felelősségre vonás elől
megmenekülniük, bírói eljárást akkor nem folytattak le ellenük. A történések
csak két évvel később, egy 1958-as vizsgálat során elevenedtek fel újra.
1958-ban Jósvai György és társai OTI telepi[11]
fiatalok ellen szóbeli bejelentés alapján,[12]
kézigránát- és lőfegyver rejtegetés miatt eljárást indítottak. A nyomozás során
felmerült annak gyanúja, hogy a csoport tagjai fegyverrejtegetésen túl más
bűncselekményeket is elkövettek, azaz, hogy Jósvai
György több társával disszidálást tervezett 1957 tavaszán.[13]
Az 1956. október 15-ei események tanúvallomásaikból kerültek újból napvilágra.
A vizsgálat során meghallgatták az ügyben akkor eljáró államvédelmi tisztet,
Nagy Tamás rendőr főhadnagyot, aki elmondta, hogy 1956. október 13-án szombaton a BM fogadóirodájában jelentette egy férfi,
hogy biztos forrásból, egy nő ismerősétől, Sárosi
Máriától hallotta, hogy baráti társaságából többen disszidálásra készülnek a
szombathelyi repülőgép elrablásával.[14]
A bejelentést követően a tizennégy férőhelyes gépre az utasok közé beült két ÁVH-s tiszt, természetesen civilben és a személyzetet
figyelmeztették, hogy nagy körültekintéssel legyenek, mert terrortámadás
várható. A fegyveres támadás egészen sokáig váratott magára. A tervük az volt,
hogy amikor Szombathelyről Zalaegerszegre továbbindul a gép, akkor kezdik
akciójukat. Kutasi Istvánnak géppisztollyal az
utasokat kellett volna felügyelnie, míg Kabók Sándor
a pilótafülke utastérbe nyíló ajtó figyelőnyílását leragasztja, Korsós Pál Merczel Gáborral ez idő alatt
pedig kifeszítik a pilótafülke ajtaját. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert
mire Kutasi István elővette a géppisztolyát az egyik ÁVH-s tiszt négy lövéssel
semlegesítette a támadókat. Kutasi István két lövést
kapott, melyek halálosak voltak. A görög származású Neckos
Vasilis-re is rálőttek, aki ennek ellenére nem sérült
meg, így miután a gép visszafordult és leszállt Szombathelyen, Budapestre
vitték és még aznap ki is hallgatták. Ugyanígy a gépen
tartózkodó Merczel Gábort is, aki nem vett részt a
lövöldözésben, de ott volt a gépen. Negyedik társukat, Korsós Pált, aki már
korábban elutazott Szombathelyre, gyanús viselkedése miatt már a felszállás előtt őrizetbe vették, s mivel nem tudott
ott lenni a gépen, az áruló gyanúját keltette társai szemében. Az ötödik
személyt Kabók Sándort ugyancsak meglőtték, hasát és
combját találta el a golyó, félholt volt már, amikor a gép Szombathelyre
visszaért. Dr. Torjay Walter
szombathelyi orvost ÁVH-s tisztek vitték a sebészetre,
ahol legnagyobb megdöbbenésére budapesti bérmakeresztfia,
Kabók Sándor feküdt a műtőasztalon.[15] Kabók Sándor így a forradalmat egy szombathelyi kórházban
vészelte át, ahonnan december 1-jén engedték ki. Ezután a város közelében
maradt, mégpedig egy volt ÁVH-s családnál, akiket Kabók Sándor családja, vagy rokonsága bújtatott a
forradalom napjaiban.[16]
Január végén meghalt Kabók Sándor édesanyja, ezért
úgy döntött Budapestre utazik, majd az ÁVH-s ismerős
segítségével sikerült Budapesten a rendőrségnél elhelyezkednie.[17]
A repülőgépet eltéríteni szándékozó társai közül hárman maradtak életben,
közülük ketten, Merczel Gábor és Korsós Pál a
forradalom alatt a vizsgálati fogságból külföldre szöktek,[18]
görög társát pedig köztörvényes bűncselekmények miatt
bebörtönözték.
Az öt fős
társaság egyetlen életben, itthon lévő tagja Kabók
Sándor sem maradhatott sokáig szabadlábon, mert az októberi eseményekben a Jósvai-féle ügyben nyomozva felmerült a neve és hét
társával együtt elítélték.[19]
Első rendű vádlottként 6 évet kapott repülőgép elrablásával elkövetett tiltott
határátlépés bűntettének kísérlete és repülőgéppel külföldre irányuló tiltott
határátlépés előkészületének feljelentését elmulasztó bűntett miatt. Az utóbbit
azért kapta, mert megosztotta a Jósvai György és Iványos László-féle baráti
társaságával repülőgép eltérítési tapasztalatait, és ezen felbuzdulva, ők is
szerettek volna külföldre kijutni.
1956. október 13-án a repülőgép
eltérítéssel kapcsolatban bejelentést tevő férfi két névre hivatkozott, akiktől
az információkat szerezte. Sárosi Máriára és Iván
Zoltánra. Sárosi Mária barátja Iván Zoltán állt
kapcsolatban a fiatalokkal, melyekhez Kabók Sándor is
tartozott. Nagy valószínűséggel Iván Zoltánt Kabók
ismerte, Sárosi Máriát feltehetőleg nem, az is lehet,
hogy sohasem találkoztak. A két vezetéknévre azonban érdemes odafigyelni, mert
az állambiztonság „Sárosi Iván” fedőnevet adta egy
1962-ben börtönből frissen szabadult ügynökének. Az ügynök 1963-ban esti
gimnáziumba járt, és nyugodt helyet keresve bekéredzkedik a piarista rendházba
tanulni, korábbi gimnáziumába.[20]
Kabók egyébként 1955-ben érettségizett volna a
Budapesti Piarista Gimnáziumban, ha egy évvel az érettségi előtt nem csapták
volna ki, mert harmadik év végén több tantárgyból is megbukott.[21]
Az 1960-as
évek második felében a III/I. Csoportfőnökség úgy döntött, hogy „Sárosi Ivánt” külföldre telepíti, ezért „Sárosi Iván” felvette a kapcsolatot volt piarista
osztálytársával Tudós Takács Jánossal, aki a Gál István által vezetett
osztályban érettségizett 1955-ben, rajta keresztül azt szerette volna elérni,
hogy juttassa külföldre domonkos kapcsolatain keresztül továbbtanulás céljából.
Ekkor érthetjük meg, hogy „Sárosi” jelentései miért
is kerültek Mt-dossziékba.[22]
„Sárosi”-nak végül sikerült kijutnia Svájcba, ahol
egy világhírű gyógyszergyártó cégnél helyezkedett el. Konferenciákon vett
részt, melyekről nagy szorgalommal jelent, most
már mint „Salzner Richárd”,
valamint megküldte a konferenciákon résztvevők névsorát is a magyar
elhárításnak, melyek állandó résztvevője egy Kabók
Sándor nevű személy.
A
dokumentumokat a mai helyesírásnak megfelelően közlöm, az elírásokat,
helyesírási hibákat javítottam, a személyes adatok, pontos címek közlésétől
eltekintek. A történet megértéséhez általam nélkülözhetőnek ítélt, illetve a
történethez újabb információkat nem adó részeket a jegyzőkönyvekből elhagytam.
A vizsgálat során kihallgatásra kerültek a támadást végrehajtó személyek, a
repülő személyzetéhez tartozók és az utasok is, ők idézik fel az eseményeket.
Dokumentumok
1. Részlet Merczel Gábor kihallgatási jegyzőkönyvéből, 1956. október
15.
Másolat
BM VII. Főosztály
Szigorúan
titkos
Jegyzőkönyv
Merczel Gábor kihallgatásáról.
Budapest, 1956. X. 15.
[…]
Kérdés: Tegyen vallomást arról, hogy
mióta foglalkozott a nyugatra szökés gondolatával és az hogyan merült fel?
Válasz: 1956 augusztusában eljött hozzám
a lakásomra Kutasi István, akit én már régóta
ismertem. […][23]
majd szeptember elején, amikor ismét nálam volt, említést tett arról,
hogy nyugatra akar szökni és kérdezte tőlem, hogy nekem nem volna-e kedvem vele
menni. Közölte, hogy a szökést MALÉV géppel akarja végrehajtani
és már van egy társa, aki hajlandó vele együtt szökni. Kutasi
közölte még azt is, hogy van neki egy géppisztolya is, amit a szökés
végrehajtása során használni fog olyan formában, hogy az utasokat
feltartóztatja vele és utána a pilótát kényszeríti,
hogy a gépet vigye ki nyugatra. Kutasi közlésére én
kijelentettem, hogy most még nem tudok határozott választ adni, mert ezen még
gondolkozni kell. A társa kilétét ekkor nem nevezte meg.
Kb. 3–4 nap elteltével
felhívtam Kutasit telefonon a munkahelyén, amikor is
közöltem vele, hogy hajlandó vagyok a dologba belemenni. Ekkor a telefonba
többet nem közöltem vele, hanem megbeszéltük, hogy másnap találkozni fogunk és
részleteiben megbeszéljük a szökés végrehajtását. Másnap a találkozónk létre is
jött – arra már nem emlékszem, hogy hol – ahol megállapodtunk abban, hogy én is
benne vagyok a nyugatra szökésben, de amíg ő ezt rendesen elő nem készíti,
addig engem ne háborgasson vele. Kutasitól semmiféle
feladatot nem kaptam a szökés előkészítését illetően.
Kérdés: Ezután még hány estben
találkoztak a szökés végrehajtásáig és miről
beszélgettek?
Válasz: Ezután a szökés végrehajtásáig
még kb. 10 esetben találkoztunk és minden alkalommal
beszélgettünk a szökés végrehajtását illetően. A találkozásaink a MÁVAUT Engels
téri végállomásánál zajlott le.
Kérdés: Kik voltak a társaik, azokat ön
mikor ismerte meg, ki szervezte be őket?
Válasz: A társaim voltak Kutasin kívül Korsós Pál, egy Sanyi nevű személy – a
vezetéknevét nem tudom – és egy görög származású személy, akinek a nevét
szintén nem tudom. Ezekkel a személyekkel Kutasi
révén ismerkedtem meg különböző időpontokban. Először Korsós Pállal és a Sanyi
nevű személlyel ismerkedtem meg. Kb. 2 és fél héttel ezelőtt, amikor Kutasi a Korsós és Sanyi társaságában a munkahelyemen
felkeresett. Kutasi ekkor közölte velem, hogy ez a
két személy is hajlandó velünk szökni. A görög származású személlyel
pedig kb. egy hete ismertetett össze Kutasi a MÁVUT
Engels téri végállomásánál. Ezt a személyt is úgy mutatta be Kutasi, mint aki szintén velünk fog szökni. Több társunk
nem volt.
[…]
Kérdés: Mikor határozták meg a nyugatra
szökésük időpontját, a szökés technikai végrehajtásának tervét és milyen
előkészületet tettek?
Válasz: A szökésünk végrehajtásának
időpontját október 6-án határoztuk meg, amikor is megállapodtunk abban, hogy
15-én, azaz a mai napon fogjuk végrehajtani. A jegyeket azonban már egy héttel
előre megvettük.
A szökésünk végrehajtásának a tervét
október 14-én, azaz tegnap beszéltük meg. A végrehajtást a következőképpen
akartuk megvalósítani: miután a repülőgép Szombathelyen felszáll Zalaegerszeg
felé, utána kb. 5 perc múlva Kutasi feláll és a nála
lévő géppisztolyt az utasokra szegezi. Miután mi a
pilótafülke ajtaját felfeszítjük és kényszeríteni
fogjuk a pilótát, hogy az ország területét Ausztria felé hagyja el. Ez volt
nagyjából Kutasi elképzelése, amit mi jóvá hagytunk.
A szökési szándékunk véghezvitele
érdekében Kutasi egy géppisztolyt és egy hatlövetű
forgópisztolyt szerzett, továbbá megvett 2 db. kalapácsot, 2 db. paiszert és egy baltát. Én pedig
vettem 5 db. aktatáskát, 5 db töltőtollat, 10 db. MOFÉM irónt, 5 db. melegítőt
és 10 db. naplófüzetet. Ezen árucikkeket a vállalatom számlájára vásároltam. A
többi társaim semmit sem vettek.
Kérdés: Tegyen vallomást a szökési
szándékuk megvalósításáról!
Válasz: Miután a jegyünk már megvolt, ma
reggel a 6.50 órakor induló repülőgépre szálltunk,
amely Bp. – Szombathely – Zalaegerszeg útvonalon jár. Magunkkal vittük a már
említett fegyvereket, szerszámokat és a megvásárolt holmikat. Miután a
repülőgép a repülőgép Szombathelyen felszállt és Zalaegerszeg felé tartott, Kutasi feláll, kezében a géppisztollyal és az utasokat felszólította,
hogy tartsák fel a kezüket. Abban a pillanatban Kutasira
rálőttek az utasok közül, aki golyótól eltalálva összeesett. Ezután már
harcképtelenné voltunk téve. Majd a gép visszatért Szombathelyre és ott
őrizetbe vettek bennünket.
Elmondani kívánom, hogy Korsós Pál nem
volt velünk, mert ő a múlt hét péntekjén eltűnt. Így a szökést én, Kutasi, a görög személy és Sanyi kíséreltük meg.
Ezekre
a kérdésekre még részletesen visszatérünk. Kihallgatását megszakítom.
A
jegyzőkönyvet átolvastam, mely vallomásomat helyesen tartalmazza.
Felvette:
Berta
Sándor áv.hdgy. sk
Merczel Gábor sk.
vizsgáló
gyanúsított
Készült:
4 pld. 3 old.
A
másolat hiteles:
(Majtényi Jánosné)
ri.I.o.sgt.
Budapest,
1958. május 29.
Készült:
2péld.
Gépelte: Mjné
[ÁBTL 3.1.9. V-143829. 110–112. Géppel írt másolat Majtényi Jánosné saját kezű
aláírásával.]
2. Részlet Merczel Gábor kihallgatási jegyzőkönyvéből, 1956. október
15.
Másolat
BM
Vasmegyei Főosztály
Vizsgálati Alosztálya
Szigorúan
titkos
Jegyzőkönyv
Merczel Gábor gyanúsított
kihallgatásáról.
Szombathely, 1956. X. 15.
[…]
Kérdés: Önt a mai napon a Budapest – Szombathely – Zalaegerszeg-i
repülőgépen társaival együtt elfogták és őrizetbe
vették a repülőgépen történt fegyveres támadás miatt. Milyen célból
tartózkodtak önök a repülőgépen és mi volt a fegyveres támadás célja?
Válasz: Három társammal együtt azért tartózkodtam a Zalaegerszeg felé
haladó repülőgépen, mert már korábban elhatároztuk, hogy együtt nyugatra fogunk
szökni. Tervünk az volt, hogy a repülőgéppel utazunk és, hogy amikor
Szombathelyet elhagyja a gép, azután a barátom, Kutasi
István feláll a gépben, az utasokat megadásra szólítja fel, majd a nála lévő
géppisztollyal a pilótafülkébe behatol és kényszeríti a pilótákat, hogy a
repülőgépet Nyugat Németországba vigyék.
Kérdés: Hogyan akartak kiszökni
az országból, kik voltak a társai?
Válasz: Eredetileg öten akartunk nyugatra
szökni, de egy közülünk néhány napja nem jelentkezett a megbeszéléseken, úgy
tudom, hogy valamilyen okból kb. pénteken, 11-én, vagy csütörtökön reggel
repülővel Szombathelyre utazott. Ez a személy Korsós Pál. A nevét onnan tudom,
hogy az elindulás előtt a Ferihegyi rep. téren a
hangos bemondó kereste. Egyébként nem ismerem, csupán, csupán 3-4 esetben
találkoztam vele az Engels téri megbeszéléseken. Társam volt még Kutasi István, aki úgyszólván gyermekkori barátom. Ő volt
az egész ügynek a megszervezője, ő hívott engem is. A másik két személyt nem
ismerem, nevüket nem tudom, kb. másfél hete ismerem
őket. Azt tudom, hogy az egyik görög származású.
[…]
Kérdés: Milyen tárgyakkal fegyverkeztek
fel a repülőgép elrablásához? Kinél milyen fegyverek és egyéb támadó eszközök
voltak?
Válasz: Kutasi Istvánnál volt egy géppisztoly,
egy dobtárral és kb. 32 db. tölténnyel, a legfiatalabbnál, a Sanyinál (a nevét
csak a nyomozás során tudtam meg) volt egy forgópisztoly, én úgy tudom, hogy
töltény nem volt hozzá. Nálam volt egy szétszedhető feszítővas, egy db.
kalapács és egy kisbalta. A görög származású személynél ugyancsak egy feszítővas
és egy kalapács volt.
Kérdés: Mi volt az ön feladata a gép
elrablásában?
Válasz: Az volt a feladatom, hogy a Kutasi által történő, az utasok felé intézett, megadásra
való felszólítás után én összecsavarom a feszítővasamat és a pilótafülke
ajtaját a görög személlyel közösen felfeszítem. Más
feladatom nem volt.
Kérdés: Ezt a választ nem fogadom el,
mert a Polyák-féle repülőrablás ügyét, mint korábban mondotta, jól ismeri, így tudja azt is, hogy az utasok
ellenállásával is kell számolniuk. Véleményem szerint önök erre számítottak is.
Mi volt a tervük arra az esetre, ha az utasok ellenállnak?
Válasz: Csak azt tudom mondani, hogy nem
volt más feladatom, csak amit már elmondottam.
[…]
Felvette: Cseke Zoltán áv.fhdgy.sk.
Merczel Gábor sk.
A másolat hiteles:
(Majtényi Jánosné)
ri.I.o.sgt.
[ÁBTL 3.1.9. V-143829. 113–114. Géppel írt másolat Majtényi Jánosné saját kezű
aláírásával.]
3. Részlet Merczel Gábor kihallgatási jegyzőkönyvéből, 1956. október
16.
Másolat
BM VII. Főosztály
Szigorúan
titkos
Jegyzőkönyv
Merczel Gábor kihallgatásáról.
Budapest, 1956. okt. 16.
[…]
Kérdés: Most tegyen részletes vallomást
arról, hogy mikor ismerkedett meg társaival, hány esetben, hol jöttek össze a
szökés megbeszélése céljából?
Válasz: […] A görög származású személlyel pedig
okt. 6-án ismerkedtem meg. […] A beszélgetésünk fő
témája a szökés időpontjának a meghatározása és a repülőjegyek megvásárlásának
lebonyolítása volt. A szökés végrehajtásának időpontjául okt. 15-ét jelöltük
meg. Utána a Sanyi és a Korsós elmentek a Vörösmarty téren lévő MALÉV jegypénztárba,
ahol a saját részükre félretetettek 1-1 db. repülőjegyet Szombathelyre. Én pedig 8-án, azaz hétfőn […] vettem egyet magamnak.
Ugyanezen a napon váltotta meg a repülőjegyét Kutasi
is. A görög személy pedig szerdán vette meg a
repülőjegyet.
A társaimmal való megismerkedésem után
a szökésünk megkísérléséig egy nap kivételével minden nap találkoztunk.
Összejöveteleink minden esetben az Engels téri MÁVAUT végállomásnál zajlottak
le és esetenként kb. fél óráig tartottak. Ezeken a beszélgetéseken érdemben nem
foglalkoztunk a szökés végrehajtásával. Fő célja csupán az volt a
találkozásoknak, hogy tudjunk egymásról. A múlt hét pénteki napján csináltuk meg a bevásárlás, amikor is a magunkkal vitt
dolgokat vásároltuk meg. A szökésünk technikai végrehajtásának tervét vasárnap
este, azaz a szökésünk végrehajtása előtti napon beszéltük meg részletesen és
osztottuk szét egymás között a feladatokat
Kérdés: Volt-e önök között olyan személy, aki nem helyeselte a repülőgépen
való nyugatra szökést?
Válasz: Tudomásom szerint olyan személy
közöttünk nem volt, aki nem helyeselte volna a repülőgép elrablása útján való
nyugatra szökésünket. Mindenki jónak találta azt.
[…]
Kihallgatását
megszakítom
A
jegyzőkönyvet átolvastam, mely vallomásomat helyesen tartalmazza.
Felvette:
Berta Sándor áv. hdgy. sk
Merczel
Gábor sk.
vizsgáló
gyanúsított
Készült:
4 pld. 3 old.
A
másolat hiteles:
(Majtényi Jánosné)
ri.I.o.sgt.
Budapest,
1958. május 29.
[ÁBTL 3.1.9. V-143829. 115–116. Géppel írt másolat Majtényi Jánosné saját kezű
aláírásával.]
4. Merczel Gábor kihallgatási jegyzőkönyve, 1956. október 20.
Másolat
BM VII. Főosztály
Szigorúan
titkos
Jegyzőkönyv
Merczel Gábor kihallgatásáról.
Budapest, 1956. okt. 20.
[…]
Kérdés: Tegyen vallomást arról, hogy
hogyan hajtották végre a szökési kísérletüket?
Válasz: Okt. 14-én este megbeszéltük, hogy 15-én reggel 5 óra, fél hat
között fogunk találkozni a lakásomon. Megbeszéltük azt is, hogy a görög fiú
nálam fog aludni, Kabók pedig Kutasinál.
A megbeszélés szerint 15-én reggel kb.
negyed 6-kor Kutasi és Kabók
feljöttek a lakásomra. Elkészültünk és utána elmentünk a Vörösmarty térre, ahol
a Ferihegyi repülőtérre induló autóbuszra felszálltunk
és kimentünk a repülőtérre. A repülőtéren a váróteremben várakoztunk, amíg a
beszállásra sor nem került. Majd beszálltunk a repülőgépbe, ahol a megbeszélés
szerinti első helyeket foglaltuk el.
Majd amikor a repülőgép Szombathelyen
felszállt és Zalaegerszeg felé vette az irányt, utána kb. 5 perc múlva Kutasi feláll, levette a csomagtartóból a szatyrot, melyben
a géppisztoly volt. Majd elővette a géppisztolyt, felállt, annak súlyzárát felhúzta és az utasokra irányította a géppisztoly csövét.
Ezután csak annyit tudott mondani, hogy „maradjanak” – emlékezetem szerint ezt
mondta, mert – közben a gép hátsó részéből Kutasira
rálőttek, aki a golyótól találva összeesett. Közben Kabók
felállt még a lövés eldördülése előtt – és a pilótafülke ajtaján lévő
kémlelőnyílást akarta leragasztani, ami nem sikerült. A görög társam és én a
nálunk lévő paiszert és kalapácsot akartuk előszedni,
hogy a pilótafülke ajtajának kifeszítéséhez hozzáfogjunk. Ezt azonban már nem
volt időnk megcsinálni, mert akkorra a lövöldözés
elkezdődött. A lövöldözés alatt én a székben ültem és
azt sem tudom, hogy a másik két társam mikor sebesült meg, mert ők az előttem
lévő székeknél voltak lehúzódva. A nyomozókon kívül a pilótafülkéből is lőttek
kifelé. Közülünk senki nem lőtt, mert a géppisztoly Kutasinál
volt, aki már súlyosan sebesült volt. A géppisztoly megszerzésére
pedig nem volt lehetőségünk, mert annyira lőttek, hogy nem lehetett az ülés
mögül kimozdulni. Az egész eset kb. fél percig
tartott, majd a gép visszafordult és leszállt Szombathelyen, ahol őrizetbe
vettek bennünket.
Kihallgatását megszakítom
A jegyzőkönyvet átolvastam, mely
vallomásomat helyesen tartalmazza.
Felvette:
Berta Sándor áv. hdgy. sk
Merczel Gábor sk.
terhelt
A
másolat hiteles:
(Majtényi Jánosné)
ri.I.o.sgt.
[ÁBTL 3.1.9. V-143829. 117. Géppel írt másolat Majtényi
Jánosné saját kezű aláírásával.]
5. Kabók Sándor kihallgatási jegyzőkönyve, 1957. február 11.
Jegyzőkönyv
Budapest, 1957. február 11-én
Kabók Sándor
[…]
Mondja
el, hogy 1956. október 15-én történt szombathelyi repülőgép elrablási
cselekménybe mikor és hogyan kapcsolódott bele?
Korsós Pál […] sz. alatti lakos, aki
korábban iskolatársam volt 1956. október 4-én találkozás alkalmával közölte
velem, hogy itt az alkalom nyugatra való kiutazáshoz – hasonlóan Pintér Károly
által elrabolt győri repülőgéphez. Korsós elmondotta,
hogy pénzről ő gondoskodik és az egész dolgot bízzam
rá. Korsós közölte, hogy jövő hét csütörtökön indulnánk a 6 órás géppel. Kért,
hogy tartsak vele, biztatott, hogy nyugaton jobban érvényesülök. Ekkor én
határozottan ígéretet nem tettem, hanem ugyanazon nap este Korsós lakásán
egyeztem bele, hogy én is velük tartok. Korsós lakásán jelen volt még Kutasi István […] sz. alatti lakos, akit én ekkor ismertem
meg. Kutasi erélyesen és határozottan mondta, hogy
itt mennünk kell. Felemlítette – mikor én a részletek után érdeklődtem – hogy
fegyveresen biztosítják a repülőgép elrablását. Közölte, hogy van géppisztolyuk
és pisztolyuk is, amit Kutasi a táskájából elővéve
meg is mutatott. Kérdeztem tőlük, hogy ő is és Korsós is tud gépet vezetni?
Erre akkor került volna sor, ha a pilóta nem hajlandó még fegyveres erőszak
címén sem kivezetni a gépet az országból. Kutasi
mondta továbbá, hogy az ÁVH-sokat, akik a gépre vigyáznak azokat lelövi és úgy biztosítja a gép elrablását. Kutasi mindezt úgy mondta el, mint aki már próbautazást
tett és megfigyelte a körülményeket.
Ki
szervezte a repülőgép elrablására alakult fegyveres csapatot?
Korsós Pál szervezte és hozta össze a
személyeket, ő vitt engem is a csoportba és hozott össze Kutasival.
Neckos Vasilis nevű görög
személyt Kutasi hozta be a csoportba a későbbiek
folyamán. A repülőgép elrablásának technikai kivitelezését és a részletek
kidolgozását Kutasi végezte.
Folytassa
vallomását, milyen kérdéseket beszéltek még meg 1956 október 4-én
Korsós lakásán?
Megbeszéltük, hogy az egész esetet
részletesen le fogjuk játszani a szobában, hogy kinek mi lesz a feladata. Másnap
reggel 1956 október 5-én ismét felkerestem Korsóst a
lakásán, majd vele együtt Kutasival találkoztunk az
Engels-téren. Kutasival volt Merczel
Gábor […] sz. alatti lakos is. Merczelt ekkor
ismertem meg és ő is tudott a csoport tervéről. Kutasi
ekkor elment a MALÉV-hez jegyek előre lefoglalása
végett. Korsós pedig a forgópisztoly hengerébe
keresett perselyt, hogy a töltények alkalmasak legyenek a pisztolyba.
Vasárnap
ismét találkoztam Korsóssal a lakásán, amikor megmutatta nekem a dobtáras
géppisztolyt. A géppisztolynak nem volt rajta a fa része (tusa), melyet csak
kedden, vagy szerdán készített el. Korsós családja, szülei valószínűnek tartom,
hogy tudtak tervünkről, mert a géppisztoly fa részét előttük készítette és a
későbbiek folyamán pedig Korsós anyja konspirációs
jelzésekbe is be lett avatva. Pl.: ha veszély van Korsósék
lakásán (házkutatás stb.) akkor a söprű az erkélyszerű bejáratnál lefelé lesz
fordítva.
Mikorra
tervezték a kiszökést, illetve a repülőgép elrablását?
Először 1956. október 11-re csütörtökre terveztük. Ez azért nem volt jó, mert nem
kaptunk ugyan arra a gépre 5 jegyet. Tervünk az volt, hogy Budapesten
felszállunk, Szombathelyig megyünk, majd Szombathelyen a felszállás után 8
percre kezdjük az akciót. Végül megegyeztünk abban, hogy 15-én megyünk.
Mondja
el, kinek milyen feladata volt a repülőgép elrablásában?
1.
Kutasi Istvánnak géppisztollyal az utasokat kellett feltartani.
E célból előre ült. Aki megmozdul, vagy ellenállást fejt ki azt le kellett
volna lőnie.
2.
Én
– pisztollyal a kezemben – előre elkészített papírral leragasztottam volna az
utastérbe nyíló ajtó figyelőnyílását, majd utána pisztollyal én tartottam volna
fel továbbra az utazókat.
3.
Korsós
Pál illetve Merczel Gábor feszítővassal és csákánnyal
kifeszítik a pilótafülke ajtaját és Kutasi géppisztolyának
biztosítása mellett bemennek a pilótafülkébe. A gépet
őrző áv. katonát kicsalják, vagy megsemmisítik, a pilótát pedig kényszerítik, hogy kirepüljön az országból. A
géppel Münchenbe mentünk volna, amennyiben nem elég a benzin, úgy Ausztriába
szállunk le.
Részletesen
ismertesse, hogy mi történt, 1956. október 15-én, amikor a repülőgép
elrablásának kísérletét végrehajtották?
Reggel 4.30-kor
találkoztam Kutasival a lakása előtt, felmentünk a
lakásukra. Ott átadta nekem a pisztolyt, 6 tölténnyel. Melyet betettem a nálam
lévő táskába. Ezt látta Kutasi anyja is. Ezután
taxival Merczelhez mentünk, ott volt nála Neckos Vasilis is. Ők ketten
készen voltak a csomagokkal és külön mentek a Malév buszhoz, majd mi is mentünk
utánuk. Kutasi előzőleg a lakásán a géppisztolyt beletette egy szatyorba, amire tréningruhát tett, és a
szatyorral együtt állandóan magával vitte. A csoportból csak Korsós hiányzott,
aki előzőleg – mint később megtudtuk – 12-én reggel elment Szombathelyre, azóta
nem láttam. A repülőgépbe a többi utasokkal együtt beszálltunk. Úgy
helyezkedtünk el, hogy elől foglaljunk helyet. Kutasi
ült legelöl. A gép 6.50-kor indult a Ferihegyi
repülőtérről, Szombathelyig nem történt semmi esemény. Szombathelyen az utasok
nagy része kiszállt, úgy emlékszem, hogy Kutasi
kiszállt és sétált a repülőgép körül. A felszállás után kb. 8 percre Kutasi leemelte a szatyrot a csomagtartóról és elhúzta a
zipzárt. Ez volt nekem a jel arra, hogy menjek előre az ablakhoz
és azt ragasszam le. Én felkeltem és az ablakhoz mentem. Az ablak leragasztása
közben Kutasi elővette a géppisztolyt
és az utasokra tartotta. Annyit kb. hallottam Kutasi
mondatából, hogy „mindenki...”, amikor egy dörrenés
hangzott el. Valószínűleg Kutasira lőttek ekkor.
Utána engem is találatok értek. Kutasi eldőlt és
sérülten az ülésre esett. A gép eközben visszafordult a szombathelyi
repülőtérre, ahova perceken belül megérkeztünk. Szombathelyen átkutattak
bennünket és kórházba szállítottak.
Mi
történt a kórházba való szállítás után?
Mindenre nem emlékszem, mivel a
sérülések súlyosak voltak és eszméletemet vesztettem. Megoperáltak, majd a
kórházban feküdtem és rendőr vigyázott rám, 1956. október 28-ig, amikor
közölték velem, hogy valószínű szabadlábra helyeznek. Úgy tudom Merczel nem sérült meg, őt Szombathelyen őrizetbe vették,
hogy jelenleg hol van, nem tudom. Vasilis
Szombathelyen kórházba került, úgy hallottam, hogy betöréses lopásért
letartóztatták azóta. A kórházból 1956. december 1-jén
szabadultam és Vasvárra, […] Végh Istvánhoz mentem. Végh István leánya bátyám menyasszonya. Itt voltam 1957.
január 29-ig, amikor édesanyám meghalt és feljöttem B[uda]pestre, jelenlegi lakásunkba.
Mondja
el, hogy miből fedezték a kiadásokat a repülőgép elrablásával kapcsolatban?
A kiadásokat Kutasi
fedezte, ő adott 200–250 Ft-t Kórsósnak és nekem 160
Ft-t, melyben a jegy ára 120 Ft is benne volt. Kutasi
nekem 1956. október 11-én egyik találkozás alkalmával mondta el, hogy a pénz
nem számít, úgyis állami, ő sikkasztotta. Az összeget nem mondta meg, csak
beszédéből sejtettem, hogy 8-10.000 Ft-ról van szó. Az
útra Merczel is, én is új táskát kaptam, valamint
töltőtollat, amit szintén Kutasi pénzéből vehettek.
Mit
tud Korsóssal kapcsolatban elmondani?
Korsós az előkészületek során többszőr sürgetett bennünket, hogy menjünk már, ne
halogassuk az utat. Egy alkalommal a Gerlóczi utca
sarkán lévő kocsmában voltunk Korsós, Kutasi, Merczel és én. Ekkor Korsós kifakadt, hogy „értsétek meg,
hogy nekem minden körülmények között mennem kell”. Ekkor úgy emlékszem Merczel mondta, hogy „Palinak
valami HÉV kisiklatása miatt kell mennie”.
[…]
Mit
tud Kutasival kapcsolatban elmondani?
Kutasi az
előkészületek ideje alatt 1956. október 9-én elkérte a személyi igazolványomat,
azért, hogy abba munkahelyet írjon. Ugyanis az gyanús
lett volna ha egy ellenőrzés esetén nem találnak munkahelybejegyzést. A
személyi igazolványt 10-én visszaadta és akkor „Törökszentmiklósi Gépgyár”
pecsétje is benne volt, valamint az, hogy anyagbeszerző vagyok. Tudomásom van
arról, hogy Neckos Vasilisnek
is szerzett hamis munkaadói igazolványt, szintén a Törökszentmiklósi Gépgyár
címére szólót.
1956
nyarán a győri repülőgépet hasonló körülmények között rabolták el. Kit ismert
ezek közül a személyek közül?
Pintér Károly […] lakost ismerem. Egy
iskolába jártunk, de nem egy osztályba. Nagyon bánkódtam, amikor megtudtam
utólag, hogy ő is kiment azzal a géppel. […]
Mit
tud még az üggyel kapcsolatban elmondani?
Mást az ügyben nem tudok előadni.
Érzem, hogy súlyos bűnt követtem el és ezért felelnem
kell.
A jegyzőkönyv vallomásomat a valóságnak
megfelelően tartalmazza. A vallomásomat minden kényszer nélkül tettem meg.
K.m.f.t.[24]
Kabók Sándor sk.
Rédei Miklós
jkv[-et] felvette
[ÁBTL 3.1.9.
V-143829. 72–75. Géppel írt tisztázat aláírás nélkül.]
6. Jósvai
György kihallgatási jegyzőkönyve, 1958. április 26.
Budapesti
Rendőr-főkapitányság
Pol. Nyom .Oszt.
Vizsg. Aloszt.
Jegyzőkönyv
Jósvai György 4. kihallgatása.
Budapest, 1958. április 26.
[…]
Tegyen
vallomást Kabók Sándorral való kapcsolatáról!
Kabók Sándort 1945 óta ismerem. Egy udvarban laktunk, így
baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. 1956. októberéig barátságunknak semmi
különösebb tartalma nem volt. Esténként a lakótelepi fiatalok kiültek az
udvarra, velük én is és tréfálkoztunk, vicceket meséltünk, beszélgettünk. 1956.
október 13-án, szombaton Kabók eltűnt a telepről.
Hogy hová, akkor még nem tudtam. Október 15-én este a rádióban hallottam, hogy
egy repülőgépet el akartak rabolni, hogy azzal nyugatra szökjenek. Ennek a
repülőgéprablásnak egyik tettese Kabók Sándor volt. Tervéről
előre nem tájékoztatott engem. A bűncselekményről akkor szereztem tudomást, mikor
a nyilvánosságra került, október 15-én a rádió utján.
Az
események után mikor találkozott legközelebb Kabókkal?
A repülőgéprablási kísérlet után először 1957. január 21-én
találkoztam vele először. Ekkor elmondta, hogy október 15-e óta a Szombathelyi
Kórházban volt sebesülése miatt.
Mondja el
részletesen, hogyan beszélte el Kabók a történteket?
Elmondta Kabók,
hogy néhány nappal október 15-e előtt egy Kutasi nevű
férfivel, egy görög fiatalemberrel és még egy fiatalemberrel – akinek nevét nem
tudom – jegyet váltott a zalaegerszegi repülőgépre. Kutasinál
egy géppisztoly volt, Kabóknál egy forgópisztoly. Az
volt a tervük, hogy a Zalaegerszegre simán elmennek, majd amikor visszafelé jönnek
a géppel, az utasfülkében az első ülésen helyet foglaló Kutasi
a nála lévő sporttáskából előveszi a géppisztolyt és az utasokra fogva kényszeríti őket a megadásra. Ezalatt Kabóknak a pilótafülke ablakát be kellett ragasztania
papírral, hogy a pilóta fegyveres kísérője ne lásson hátra az utasfülkébe. Úgy
tervezték, hogy amikor már biztosítva van az utasfülke az ő számukra, akkor Kabók a forgópisztollyal átveszi az utasok őrzését. Ezalatt
a pilótafülkét kinyitották volna és Kutasi behatolva átveszi a repülőgép vezetését, miután ő pilóta
volt. Tudomásom szerint az egész bűncselekményt Korsós Pál kezdeményezet, és
tervezet meg. Korsós előre ment és – nem tudom pontosan – vagy Győrben, vagy
Szombathelyen kellett volna felszállnia a gépre. Ahogy Kabók
elmondotta, hogy Korsós Pál elárulta őket, ennek
következtében Zalaegerszegről visszafelé jövet nyomozók szálltak fel a gépre. Amikor
a megbeszélés szerint Kutasi a sportszatyrot a
csomagtartóról levéve elővette a géppisztolyt, ráfogta az utasokra, egy lövést
hallottak. Ő (Kabók) azt hitte, hogy Kutasi lőtt. Hátrafordult és Kutasi
toroklövéssel ebben a pillanatban terült el a padlón. Mikor hátrafordult, akkor
őt is eltalálta egy, majd még két lövedék. A gép ekkor visszafordult
Szombathelyre, ahol őt (Kabókot) kórházba
szállították. Kutasi a helyszínen meghalt, Korsós a
megbeszélés szerint nem szállt fel Szombathelyen a gépre, az esemény után többé
nem láttam őt. Kabók elbeszélése szerint azért
gyanúsítja Korsóst az árulással, mert nem tartotta be a megállapodást. Ahogy Kabók elmondta, Korsós az ellenforradalom után kiszökött az
országból és jelenleg Amerikában van.
Mondja
el, mit mondott Kabók, hogyan került gyógyulása után
szabadlábra?
Különösebbet
erről nem mondott. Annyit említett meg, hogy néhányszor behivatták a XI.
kerületi kapitányságra, ahol kihallgatták. Nekem feltűnt ugyan, hogy ilyen
bűncselekményért nem tartóztatták le, de kérdést nem tettem fel neki, erre
vonatkozóan. Feltételeztem, hogy azért nem vették őrizetbe, mert azelőtt
önkéntes rendőr volt. esetleg a közbejött ellenforradalom is közrejátszott
ebben.
Milyen
összefüggést lát az ellenforradalom és Kabók
szabadlábon maradása között?
Arra gondoltam, hogy az ellenforradalom
előtti bűncselekményeket elévültnek vették. Tudomásom szerint az ellenforradalom
alatt Kabók mindvégig kórházban volt sebesülése
miatt.
Attól
fogva, hogy Kabók a kórházból hazajött, hogyan
alakult kettejük között a viszony?
Kettőnk
között csak baráti kapcsolat volt. Kb. egyszer egy héten történő találkozásaink
alkalmával közömbös dolgokról beszélgettünk.
Tegyen
őszinte vallomást az ön és Kabók között lefolyt
tárgyalásokról!
Arról
tárgyaltunk, hogy szerzünk egy repülőgépet és azzal
nyugatra szökünk. A szökés gondolata először 1957. április-májusban merült fel
közöttünk, miután Kabók a repülőgéprablásban való
részvétele miatt nem tudott elhelyezkedni és nyugatról olyan híreket kapott,
hogy azok, akik az ő társaságából kimentek, nyugaton nagyon jól elhelyezkedtek,
ő is ki akart menni. Én is ki akartam menni, mert nyugatra szökött barátaimtól
is olyan híreket kaptam, hogy jól élnek, hogy a középiskolában sokkal kisebb a
követelmény, mint itt, kevesebbet kell tanulni. Arra gondoltam, hogy az itt
magasabb követelmények alapján szerzett tudásommal magas fizetésű állásba
kerülök. Arra nem emlékszem, hogy a szökést ki kezdeményezte. Emlékezetem
szerint a repülőgép „szerzést” Kabók kezdeményezte.
Hogyan
akartak repülőgépet szerezni?
Az volt a tervünk, hogy feltűnés nélkül
bejutunk az egyik repülőtérre oly módon, hogy szerzünk egyenruhát, melyben úgy
tudunk egy repülőgépet megközelíteni, hogy nem figyelnek fel ránk. Ezután
beülünk a gépbe és elindulunk vele.
Kabók vezette és navigálta volna
a gépet. Ő vállalta magára, hogy megszerzi az egyenruhát és ez év január vagy
februárban beszéltünk arról is, hogy az egyenruhához megfelelő katonai
igazolványt is szerez.
Honnan
tudott Kabók repülőgépet vezetni, honnan szerezte
navigációs ismereteit?
Kabók 1957
őszén elmondta, hogy ő 1956-ban megtanult repülőgépet
vezetni. Elmondotta, hogy a Farkashegyi
rep. térre járt ki, ahol vitorlázni is tanult és
motorgéppel is felvitték. Az egész kérdés úgy merült fel, hogy beszélgettünk az
országból való szökésünkről és ekkor mondta, hogy ő
tud vezetni, szerezzünk gépet és azzal menjünk.
Kikkel
járt Kabók együtt, kikkel volt kapcsolata, akiknek
közük volt a repülőgéphez?
Kabók is, én
is rendszeresen bejártunk a Rózsa Ferenc Kultúrotthonba a modellező körbe. Itt
ismerkedtünk meg Budai Árpáddal, aki ugyancsak a kör tagja volt. Vele közösen
dolgoztunk modellen. Budai később meghívott a lakására, ahol nyugatról érkezett
modelleket mutatott. Összesen háromszor voltam fenn nála. Két esetben Kabókkal együtt, egyszer egyedül voltam fenn nála.
Beszélgetésünk mindig a modellekről folyt.
Hol
tartották Kabókkal a megbeszéléseket?
Én általában egyszer egy hónapban
kerestem fel Kabókot, ő átlag hetenként jött az én
lakásomra. Így tartottuk a megbeszéléseket. Szüleim ilyen alkalmakkor nem
voltak otthon. Nagyapám a konyhában tartózkodott, mi pedig a felső szobában. Kabókéknál tett látogatásaim alkalmával
szökésünkkel kapcsolatos megbeszélést nem folytattunk. Látogatásaimat mindig
olyan időpontra tettem, amikor Kabók édesapja még
dolgozott.
Megbeszéléseinken
harmadik személy soha nem volt jelen.
Milyen
kapcsolatot tartottak Korsóssal annak külföldre szökése után?
Én nem tartottam vele kapcsolatot,
tudtommal Kabók sem. Én Korsóst összesen egyszer
láttam.
Honnan
tudja, hogy Korsós Amerikában van?
Ezt Kabók
mondta nekem.
Ha
Kabók nem tartott vele kapcsolatot, honnan tudta,
hogy Amerikában van?
Ezt nem tudom. Amikor Kabók elmesélte a rep. gép rablás
történetét, akkor azt is elmondta, hogy mi történt az egyes szereplőkkel.
Kihallgatását ideiglenesen megszakítom.
Vallomásom helyesen van jegyzőkönyvbe
véve, azt minden kényszer nélkül tettem és elolvasás után h.h.[25]
aláírom.
Felvette:
(Erdős
Béla) r. szds
(Jósvai György)
vizsgáló
gyanúsított
Készült:
3 péld.
Gépelte: Mjné.
[ÁBTL 3.1.9.
V-143829. 31–34. Géppel írt tisztázat aláírás nélkül.]
7. Részlet az 1956. október 15-én történt géprablási
kísérletről szóló jelentésből. 1958. május 2.
BM
II/4-f. alosztály.
Szigorúan titkos!
Tárgy:
1956. október 15-i
repülőgéprablási
kísérletről
Jelentés
Budapest, 1958 május 2.
Az
1956 október 15-én történt géprablási kísérletről –
emlékezetből – a következőket tudom elmondani:
1956 október 13-án
szombaton délelőtt a BM fogadó irodában jelentkezett egy Kocsis Zoltán nevű
elvtárs, aki akkor a Kohó és Gépipari Minisztériumban dolgozott osztályvezetői
beosztásban és közölte, hogy tudomása szerint az 1956 X. 15-i reggeli
szombathelyi repülőgépet fegyveresen el akarják rabolni. Kocsist azonnal
kikérdeztük, aki elmondotta, hogy még régebben
nyilvános helyen ismerkedett meg Sárosi Mária 20 éves
nővel, akivel azóta is szórványosan kapcsolatban áll. Sárosi Mária elmondta neki, hogy ismerősei akarják a gépet
elrabolni.
Kocsis
révén megismerkedtünk még az nap Sárosi
Máriával is. Sárosi akkor kb. 20 éves, csinos, jólöltözködő, s feltűnően értelmes nő volt, […][26] Kikérdezése során elmondotta,
hogy néhány hónapja ismerkedett meg Iván Zoltán nevű egyénnel, […] Iván elmondotta Sárosi Máriának, hogy
több barátjával együtt, akik fel vannak fegyverezve el
fogják rabolni a fent említett gépet, s hívta a nőt is, tartson velük. (A
barátokat Sárosi nem ismerte) Sárosi
nem akart velük menni, majd egy óvatlan pillanatban elfecsegte az egész ügyet
Kocsisnak, aki jutalom reményében jelentette.
[…]
A bejelentés alapján – bár az ügy nem
volt világos, és egyáltalán nem volt ellenőrizhető, sőt Sárosi
Mária elmondásában több hihetetlennek – de legalábbis valószínűtlennek tűnő
részlet volt – az üggyel azonnal igen komolyan kezdtünk foglalkozni. Sárosi Máriát megbíztuk, hogy végezzen részünkre
felderítést, amit ő szívesen el is vállalt. Iván Zoltánt sürgős feldolgozás alá
vettük, s bevezettük figyelését. Szombat délután lévén Iván Zoltánról bővebb
adatokat nem tudtunk megállapítani. A figyelés szerint több helyen volt
szórakozni, sok személlyel beszélt, s kapcsolatai közül kettő belügyi tiszt
volt. Sem Iván, sem kapcsolatai nem szerepeltek a hétfő reggeli szombathelyi
repülőgép utas névsorán.
Sárosi Mária
csak vasárnap késő délután jelentkezett. Elmondotta, hogy Ivánnal nem sikerült beszélnie, s előttünk
hívta fel Ivánt, hogy találkozót kérjen tőle, de Iván erre a találkozóra sem
jött el.
15-én reggel, bár a figyelők jelentése
szerint Iván Zoltán a gép indulásának pillanatában még lakásán tartózkodott, s Sárosi Mária az utasok közül senkit sem ismert fel, a gép
szokásos biztosítását 2 operatív tiszttel megerősítettük. Beszállás előtt
néhány utasnál szúrópróbaszerű ellenőrzést végeztünk, de eredménytelenül.
A gép a Budapest – Szombathely
útvonalat esemény nélkül repülte. Amikor Szombathelyről Zalaegerszegre repült
át, a felszállás után néhány perccel Kutasi István
[…] helyéről felállva géppisztolyt vett elő, melyet az utasokra fogott, Vasilis Neckos büntetett előéletű
görög emigráns és Kabók Sándor 18 éves tanuló utóbbi
egy forgópisztollyal a kezében a pilótafülkébe vezető ajtót kezdte feszegetni.
Az utastérben lévő 2 operatív tiszt ekkor pisztoly-
lövésekkel mindhárom támadót leküzdötte, a gép
visszafordult és Szombathelyen szállt le.
A támadók közül Kutasi
István a helyszínen maghalt, Vasilis Neckos és Kabók Sándor súlyos
sérülésekkel kórházba került (természetesen szigorú őrizet alatt). A gép utasai
közül még Merczel Gábor volt a banda tagja, akit
azonnal őrizetbe is vettek, de ő a cselekményekben nem játszott szerepet.
A helyszínen azonnal megkezdtük a
kihallgatásokat, amelyek során Merczel elmondotta, hogy a banda egyik tagja, Korsós Pál ismeretlen
okból lemaradt a gépről. Kiderült, hogy Korsós már 1956
október 12-én repülőgéppel Szombathelyre utazott, ahol gyanússá vált és
tiltott határátlépés gyanúja miatt őrizetbevették, de
kihallgatását még nem kezdték meg.
Még 1956. október 15-én Korsóst, Merczelt és Neckost
felszállítottuk Budapestre, ahol vizsgálatukat a volt VII. Főosztály vizsgálati
alosztálya (Béres Pál r.őrgy.) azonnal megkezdte. […]
A vizsgálat befejezést a közbejött ellenforradalmi
események miatt nem nyert.
A banda tagjai emlékezetem szerint a
következő felszereléssel voltak ellátva:
1
db. lefűrészelt-agyú üzemképes szovjet
dobtáras géppisztoly kb. 35 tölténnyel.
1
db. Weston-Smith
gyártmányú 0,45 kaliberű forgópisztoly, amelybe
papírral TT-töltények voltak erősítve.
2
db. Két részből álló és összecsavarható
feszítővas,
2
db. repülési vázlat a Budapest –
Szombathely – München útvonalra.
„Törökszentmiklósi Gépgyár” feliratú
gumibélyegző.
A banda több tagjának volt a
„Törökszentmiklósi Gépgyár” Vállalat nevével hamisított személyi igazolványa,
munkaadói igazolványa, valamint volt náluk fenti cégre szóló anyagbeszerzői
csekk-tömb, amelyből több lapot felhasználtak. Ilyen módon minden tagot
elláttak egyforma aktatáskával, töltőtollal, határidőnaplóval, s még több
hasonló gyerekes aprósággal, melyekre már nem emlékszem.
[…]
Sárosi Mária
– a feljelentő – 5000 Ft pénzjutalmat és Belügyminiszteri Dicséretet kapott.
Az ellenforradalom során az
őrizetbevett személyek kiszabadultak. Sárosi Mária
egy csoport huligánnal kifosztotta Ács Ferenc ezredes elvtárs lakását, akinek
lakcímét az ügy során megismerte, majd az ellenforradalom leverése után
kiszökött az országból, s jelenleg Svédországban van.
Merczel Gábor
szintén disszidált, tartózkodási helyét nem ismerem. NeckosVasilis
betöréses lopásért kapott 12 éves börtönbüntetését tölti. Korsós, […] jelenlegi
tartózkodási helyét nem ismerem.
[…]
Nagy Tamás r. fhdgy.
Készült:
2 pld.
Készítette:
N.T. /Csné
Nyt.sz.
[ÁBTL 3.1.9.
V-143829. 69–71. Géppel írt tisztázat Nagy Tamás rendőr főhadnagy saját kezű
aláírásával.]
8. Gál András kihallgatási
jegyzőkönyve, 1958. május 14.
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Politikai Nyomozó Osztály
Vizsgálati
Alosztály
Tanúkihallgatási jegyzőkönyv
Budapest, 1958. május 14.
[…]
repülő hajózó szerelő
[…]
Önt
tanúként fogom kihallgatni az 1956-os repülőgép rablási kísérletre vonatkozóan.
Figyelmeztetem, hogy a törvény a hamis tanúzást szigorúan bünteti.
A törvényes figyelmeztetést megértettem.
Mondja
el mit tud az 1956. október 15-én megkísérelt
repülőgép rablásra vonatkozóan?
Ezen a napon a Budapest – Szombathely –
Zalaegerszegi vonalon, mint hajózó szerelő voltam beosztásban a Ferihegyi
repülőtérről induló személyszállító gépen. A repülőtérről való eltávozás után
az első pilóta és Sarek et., a gép kísérője közölték velem, hogy számíthatunk
esetleges belső támadásra. Budapesttől Szombathelyig nem történt semmi
különösebb esemény. A fentiek tudatában és a rossz látási viszonyok miatt a géppel
400-500 méter magasságban repültünk, hogy esetleges kényszerleszállást tudjunk
végrehajtani. Szombathelyről való
elstartolás után kb. 7 perc eltelte után a kémlelő nyíláson az utastért figyelve láttuk, hogy
fiatal civil személy a jobb első ülésben ülő személyhez előrejött, a kabátját
széjjelhúzva, hogy leplezze barátja mozgását. Ugyanakkor láttuk Sarek elvtárssal, hogy a jobboldali első ülésen ülő fiatal
személy csomagtartóról levette a sportszatyrot, amelyből egy dobtáras
géppisztolyt húzott elő. A fentiek láttára elhúzódtunk az ajtótól, majd Sarek et. lövéseket adott le,
miután kintről lövéseket hallottunk. Ezután több lövés elhangzott. A lövések
elhangzása után az első pilóta a gépet 180 fokkal visszafordította Szombathely
felé, a magasságot is csökkentettük. Mivel abbamaradtak a lövések,
megkíséreltük Szombathelyre a leszállást, ami sikerrel járt. A leszállás után
tudtam meg pontosan, hogy egy négy főből álló fegyveres banda akarta a gépet
elrabolni, akik közül egy fő meghalt, 2 fő megsebesült, egy fő sérülés nélkül
maradt.
Az ügyre vonatkozóan egyebet előadni
nem tudok, vallomásomat a jkv. jól tartalmazza,
melyet elolvasás után h.h.
aláírok.
Felvette:
Pataki
István r. ny. hdgy.
Gál
András s.k.
tanú
2 pld/Szné
[ÁBTL 3.1.9. V-143829. 118. Géppel írt tisztázat aláírás nélkül.]
9. Sarek
József kihallgatási jegyzőkönyve, 1958. május 14.
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Politikai Nyomozó Osztály
Vizsgálati Alosztály
Tanúkihallgatási jegyzőkönyv
Budapest, 1958. május 14.
[…]
BM beosztott
[…]
Önt
tanúként fogom kihallgatni az 1956. október 15-én történt repülőgép rablási
kísérlettel kapcsolatban. Figyelmeztetem, hogy a törvény a hamis tanúzást
szigorúan bünteti.
A törvényes figyelmeztetést
megértettem.
Tegyen
vallomást arra vonatkozóan, hogy az 1956-os repülőgép rablási kísérlet hogyan
történt és kik vettek abban részt?
1956. október 15-én a Budapest –
Szombathely – Zalaegerszegi légi útvonalon közlekedő személyszállító
repülőgépen teljesítettem szolgálatot. A repülőgép a Ferihegyi repülőtérről
reggel 6.50-kor indult. Budapestről Szombathelyig
minden rendben volt. A szombathelyi repülőtérről való felszállás után
Zalaegerszeg felé haladva, mintegy 3-4 perc eltelte után a figyelő lukakon arra
lettem figyelmes, hogy az utastér első részében a pilótafülke mellett az első
székekben ülő négy fiatal közül az első, egy magas fiatal felállt és a
csomagtartóból leemelte a sportzsákot és kihúzta belőle a dobtáras
géppisztolyt. Társai ezzel egy időben az aktatáskákból kezdték kipakolni a
feszítővasakat, kalapácsokat. A fentiek láttára mivel láttam, hogy támadásra
készülnek, a pilótának szóltam, hogy támadásra készülnek és vigyázzon. Közben
már egy nagy koppanást is hallottam az ajtón, ami a támadást jelezte. Erre én
is fegyveremet használtam és tüzeltem a figyelő luk előtt álló személyre az
ajtón keresztül. Ezután a gép visszafordult és a szombathelyi repülőtérre
leszállt. A leszállás után láttam pontosan, hogy négyen voltak és ekkor
ismertem meg őket.
A
rablási kísérletben résztvevő személyek közül Kabók
Sándor tevékenységéről mit tud elmondani?
Kabók Sándor
a gép jobboldali üléssorból jött előre a géppisztolyos személyhez, valami
újsághoz hasonló papír volt a kezében. Ezután nem láttam Kabók
tevékenységét miután elkezdődött a támadás. Amikor Szombathelyen leszállt a gép
Kabók több helyen megsebesülve a baloldali első
ülésbe volt beleesve. Kutasi, a banda vezetője,
sérüléseibe belehalt. A rablóbanda görög származású tagja több helyen
megsebesült. Egy tagja nem sebesült meg a csoportnak.
Mást az ügyre vonatkozóan elmondani nem
tudok, vallomásomat a jkv. jól tartalmazza, melyet
elolvasás után h.h. aláírok.
Felvette:
Pataki
István r. ny. hdgy
Sarek József s.k.
tanú
2 pld/Szné
[ÁBTL 3.1.9. V-143829. 119–120. Géppel írt tisztázat aláírás nélkül.]
10. Marsi Gyula kihallgatási
jegyzőkönyve, 1958. május 14.
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Politikai Nyomozó Osztály
Vizsgálati
Alosztály
Tanúkihallgatási jegyzőkönyv
Budapest, 1958. május 14.
[…]
MÁV dolgozó
[…]
Önt
tanúként fogom kihallgatni az 1956-os repülőgép rablási kísérletre vonatkozóan.
Figyelmeztetem, hogy a törvény a hamis tanúzást szigorúan bünteti.
A törvényes figyelmeztetést
megértettem.
Tegyen
vallomást arra vonatkozóan, hogy 1956. október 15-én hogyan történt a repülőgép
rablási kísérlet, mit tud erre vonatkozóan?
1956. október 13-án
mint a BM dolgozója vezetőmtől utasítást kaptam arra, hogy másodmagammal
október 15-én reggel a Ferihegyi reptértől induló Szombathely – Zalaegerszeg
légi útvonalon közlekedő személyszállító gépet biztosítsuk, mivel általunk
ismeretlen személyek fegyveresen el akarják rabolni, hogy ezzel nyugatra
szökjenek. A fenti napon a Vörösmarty térről induló MALÉV autóbusszal kimentünk
a Ferihegyi reptérre, majd a várócsarnokban foglaltunk helyet az indulásig. A mikrofonon
történő indulási jelzésre beszálltunk a gépbe. Az utastér középső sorának a
hátsó ülésein foglaltunk helyet. Szombathelyig rendellenességet nem észleltünk.
Szombathelyről való felszállás után társammal ülőhelyet változtattunk, így én a
gép utasterének a jobboldali széksor utolsó székére ültem. Míg a társam előttem
harmadik vagy negyedik helyre ült. Felszállás után kb. 4-5 perc múlva, a
jobboldali ülésről felállt egy világos ballonkabátban lévő, vékony termetű
fiatalember (mint később megtudtam) Kabók Sándor, aki
előre ment Kutasihoz. Ugyanakkor oldalról is odament
a görög származású személy (Neckos Vasilis), a banda tagja. Pár másodperc múlva a sportzsákot
leemelő személy, aki az utasok felé háttal állt, jobbról balra fordulva egy
világosszürkére festett dobtáras géppisztolyt, csövével az utasok felé tartva,
felszólította az utazóközönséget, hogy „fel a kezekkel, vagy kezeket fel”
pontosan nem értettem a gépzúgástól, felszólítást tette. Erre az utasok
fejmagasságban fel is tették a kezüket. Rövid egy-két másodperc után, amikor a
vezető fülke ajtajánál koppanást hallottam, Kutasi is
odatekintett és ekkor az előttem ülő munkatársam csípőmagasságból bal kézzel
pisztolyából leadott egy lövést a géppisztolyt tartó Kutasi
felé, akit a lövés eltalált, aminek következtében az
testtartásában megingott. A lövés pillanatában az utasok igyekeztek az ülések
támlái mögé lehúzódni. Kutasi körül állók pedig az utastér bal oldala felé ugrottak félre.
Közben én is és társaim is lövéseket adtunk le a félreugró Kutasi
társaira. Közben a gép kísérője is adott le lövéseket. Ezután a pilóta
visszafordította a gépet és azt dobálni kezdte és
alacsonyan repülve visszatértünk a szombathelyi repülőtérre. Leszállás után
láttuk, hogy a géppisztolyos Kutasi a lövések
következtében meghalt. Kabók Sándor több helyen
megsebesült, majd kórházba lett szállítva. Neckos Vasilis is sérült volt. Ekkor összeszedtük a banda
fegyverzetét, amely 1 db lefűrészelt tusájú dobtáras géppisztoly, 1 db
forgópisztoly, két darab összeszerelhető feszítővas, 2 db kalapács, 1 db balta,
mindegyiknek új aktatáska és repülőútirány térképek, stb.
Az ügyre vonatkozóan más egyebet
előadni nem tudok, vallomásomat a jkv. helyesen
tartalmazza, melyet elolvasás után h.h.
aláírok.
Felvette:
Pataki
István r. ny. hdgy.
Marsi
Gyula s.k.
tanú
2 pld/Szné
[ÁBTL 3.1.9.
V-143829. 121–122. Géppel írt tisztázat aláírás nélkül.]
11. Dávid Imre kihallgatási
jegyzőkönyve, 1958. május 15.
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Politikai Nyomozó Osztály
Vizsgálati
Alosztály
Tanúkihallgatási jegyzőkönyv
Budapest, 1958. május 15.
[…]
repülőgép vezető
[…]
Önt
tanúként fogom kihallgatni az 1956. október 15-én történt repülőgép rablási
kísérletre vonatkozóan. Figyelmeztetem, hogy a törvény a hamis tanúzást
szigorúan bünteti.
A törvényes figyelmeztetést
megértettem.
Tegyen
vallomást, mint repülőgép vezető, mit tud a fenti repülőgép rablási kísérlettel
kapcsolatban?
1956. október 15-én hétfőn Budapest –
Szombathely – Zalaegerszegi menetrendszerű légútvonalon közlekedő utasszállító
repülőgépre voltam beosztva, mint első pilóta. Az utasszállító géppel 7 óra 7.15 perc között szálltunk fel. Ezt megelőzően illetékes, de
általam ismeretlen hatósági közeg figyelmeztetett, hogy fokozottabb éberséggel
figyeljünk a gépen, nehogy megtörténjen az 1956. június vagy júliusban megtörtént
géprablás. Budapesttől Szombathelyig semmi rendellenességet nem észleltünk az
utasfülkében. Szombathelyi repülőtérről való felszállás után, mintegy 4-5 perc
elteltével a gép kísérője Sarek et., figyelmeztette a gép személyzetét, készüljünk fel, mert
támadás várható az utastérből. Ezután egy hatalmas ütés zúdult a pilótafülke
ajtajára, majd ezután mintegy 30-40 másodpercig lövöldözés volt a gépen. Én
ekkor a géppel igyekeztem megközelíteni a földet, hogy kényszer leszálljak, de
a leszállás végső megközelítésében a lövöldözés megszűnt, és az átlőtt
kabinajtón jól látható volt, hogy a pilótafülkéhez nem közelednek, így úgy
határoztunk, hogy Szombathelyen szállunk le. Ezt a szándékunkat végre is tudtuk
hajtani. A leszállás után tudtam meg, hogy egy négytagú fegyveres csoport
akarta a gépünket elrabolni. Ezek közül egy meghalt, 2 fő megsebesült, 1 fő
sértetlen maradt. A gép ajtaját akkor nyitottuk ki, amikor a BM fegyveres
szervei megérkeztek.
A fenti eseményekről részletesebb
vallomást nem tudok tenni, mivel első pilóta voltam, így nagy volt az
elfoglaltságom.
Vallomásomat a jkv.
jól tartalmazza, melyet elolvasás után h.h.
aláírok.
Felvette:
Pataki
István r. ny. hdgy.
Dávid
Imre s.k.
tanú
2 pld/Szné
[ÁBTL 3.1.9.
V-143829. 123–124. Géppel írt tisztázat aláírás nélkül.]
12. Részlet Kabók
Sándor kihallgatási jegyzőkönyvéből, 1958. május 20.
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Politikai Nyomozó Osztály
Vizsgálati
Alosztály
Jegyzőkönyv
Budapest, 1958. május 20.
[…]
Tegyen
vallomást, hogy hány esetben és hol tartottak megbeszéléseket a repülőgép
fegyveres elrablására vonatkozóan és miről volt ott szó?
1956. október 4-én […] Emlékezetem
szerint ezután Kutasi elment
a MALÉV jegyirodába megnézni, hogy lesz-e elegendő jegy a csütörtökön 11-én
induló szombathelyi gépre. Mi addig az Engels téren várakoztunk. Később
visszatért Kutasi és közölte, hogy csütörtökre nincs
elegendő jegy. Emlékezetem szerint azt mondta, hogy ő minden esetre
hétfőre 15-re előjegyzett két jegyet. Korsóst ez igen méregbe hozta, ő minden áron az előző héten akart indulni. […] Kutasi
és Korsós még mindig azon vitatkoztak, hogy mikor induljanak. Korsós
erőszakoskodott, hogy 8-tól 13-ig tartó héten történjen a disszidálás. […]
Másnap szombaton délelőtt az Engels téri busz pályaudvar várótermében
találkoztunk. […] Emlékezetem szerint ezután elmentem
Korsóssal a Madách téri fegyver boltba, hogy ott beszerezzünk több db. rakéta
pisztolyt, amelyre Korsósnak állítólag a Sportrepülő Szövetségtől volt
kiutalása. Itt rakéta pisztolyt nem kaptunk, mivel csak akkor van, ha
bizományba kapnak. […]
Vallomásomat a jkv.
helyesen tartalmazza, melyet elolvasás után h.h. aláírok.
Felvette:
Pataki
István r. ny. hdgy.
Kabók Sándor s.k.
terhelt
[ÁBTL 3.1.9.
V-143829. 101–102, 104. Géppel írt tisztázat aláírás nélkül.]
13. Kabók
Sándor kihallgatási jegyzőkönyve, 1958. május 21.
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Politikai Nyomozó Osztály
Vizsgálati
Alosztály
Jegyzőkönyv
Budapest, 1958. május 21.
[…]
Tegyen
vallomást arra vonatkozóan, hogy honnan szereztek fegyvereket, feszítővasakat a
repülőgép rabláshoz?
A géppisztoly és a forgópisztoly
megszerzésének körülményeiről nincs tudomásom, azonban Kutasi
és Korsósközt lezajlott viták alkalmával hallottam, hogy
legalábbis a géppisztoly Korsós tulajdonát képezi. Korsós ugyanis azt mondta
„hogy a géppisztolyom nélkül ti semmit sem tudtok kezdeni”. A géppisztoly
létéről szóban mint fegyverről Korsós lakásán október
4-én este szereztem tudomást, amikor hármasban beszélgettünk. Október 8-a után
valamelyik nap láttam Korsós lakásán az átalakított tusájú géppisztolyt tár nélkül amely kékre volt festve. A forgópisztoly tárrészét
október 4-én este adta át Kutasi a M[óricz Zsigmond] körtéren azt hiszem azzal, hogy azt adjam
át Korsósnak. Én felismertem, hogy az pisztolytár, és
közölte is Kutasi, hogy van ilyen. A forgópisztolyt
ezután csak október 15-én reggel láttam újra amikor
azt Kutasi a táskámba tette. Október 6-án az Engels téren keresztül mentünk a MALÉV-hoz
Kutasi, Merczel, Korsós és
én. Ekkor beszélték meg Kutasi elgondolása szerint,
hogy Korsós és Merczel fogják elkészíteni úgy, hogy az több darabból összeállítható legyen. Én személyesen nem
láttam a feszítővasakat. A terv szerint tűzoltó csákány is lett volna a pilóta
fülke felfeszítéséhez, de ezt nem láttam. Később újságokból értesültem, hogy
balta és kalapács volt a tűzoltó csákány helyett. A gyutacsot sem láttam, nem
is beszéltek róla Kutasiék egyáltalán semmit.
Tegyen
vallomást ki fedezte és milyen pénzforrásból a
repülőgép rabláshoz szükséges kiadásokat, utazási jegy, táskák, töltőtollak,
melegítők vásárlását?
Mint már fentebb a jegyzőkönyvben
elmondtam, hogy 1956. október 10-én vagy 11-én amikor
Korsóssal és Kutasival gyalogosan mentünk a 61-es
villamos Karolina úti megállójához, és Korsós a Szappangyárnál maradt. Ezután mondotta el nekem Kutasi, hogy amennyiben most nem lehetne lebonyolítani a
támadást, akkor neki hirtelen 8-10 ezer forintból fedezhette a költségeket.
[sic!] A táskát, töltőtollat Merczeltől
kaptam, a melegítőt Kutasitól. Mindenkinek volt új
táskája és melegítője is. Bővebben nem tudom, hogy honnan szerezték a
kiadásokat.
A
repülőgép rabló csoportjuknak mi volt a terve külön-külön abban az esetben, ha
sikeresen kijutnak az ország légiteréből?
Emlékezetem szerint az volt a terv,
hogy Nyugat-Németországban szállunk le a géppel. Kutasi
azt mondta, hogy az ő véleménye az, hogy együtt marad a csoport, elmegyünk
dolgozni, amit a tagok külön-külön csak nagy nehezen tudnak megszerezni két év
alatt, azt a csoport fél év alatt megszerzi. Korsós azt mondta, hogy ő
valamelyik nyugat-német járműgyárnál profi motorversenyző akar lenni, hogy így
biztosítsa magának a jólétet. Az én elgondolásom az volt, hogy tovább utazok
Amerikába és ott televíziós készülékeket gyártó vállalatnál akartam a műszerész
szakmát elsajátítani. Merczel és Neckos
tervét nem ismerem.
A jkv.
vallomásomat jól tartalmazza, amelyet elolvasás után h.h. aláírom.
Felvette:
Pataki
István r. ny. hdgy.
Kabók Sándor s.k.
terhelt
2 pld/Szné
[ÁBTL 3.1.9.
V-143829. 99–100. Géppel írt tisztázat aláírás nélkül.]
14. Kemenesi
Béla kihallgatási jegyzőkönyve, 1958. május 22.
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Politikai Nyomozó Osztály
Vizsgálati Alosztály
Jegyzőkönyv
Budapest, 1958. május 22.
[…]
BM dolgozó
[…]
Önt
tanúként fogom kihallgatni az 1956. október 15-én történt repülőgép rablási
kísérletre vonatkozóan. Figyelmeztetem, hogy a törvény a hamis tanúzást
szigorúan bünteti.
A törvényes figyelmeztetést
megértettem.
Tegyen
vallomást hogyan történt az 1956. október 15-én a
repülőgép rablási kísérlet?
A fenti napon hajnalban utasítást
kaptunk Marsi Gyula BM beosztottal együtt, hogy szolgálati fegyverünkkel
ellátva a reggel Budapest[ről]
Zalaegerszegre induló menetrendszerinti MALÉV utasszállító repülőgépbe
szálljunk be. Ismertették velünk vezetőink, hogy bejelentés érkezett a lakosság
köréből, hogy ezzel a géppel több olyan személy kíván utazni, akik a gépet
fegyveres kényszerítő eszközökkel akarják birtokba venni és ezzel nyugatra
távozni. Az utasítás után a repülőgépbe beszálltunk, de addig a repülőgéprabló
személyének kilétét az op[eratív]. szerveknek nem sikerült
megállapítani. Ebből kiindulva mivel ismeretlen személyekkel fogunk
szembeállni, így a repülőgép rablást nekünk kell
megakadályozni. A repülőgépen a feladatunk az volt, hogy az utazókat
figyelemmel kísérjük és esetleges fellépésükből megítélve a rablási kísérletet megakadályozzuk. Szombathelyig a repülőgépen
semmi esemény nem történt. Ott több utas leszállt, valamint 2 szombathelyi
egyén felszállt. A szombathelyi repülőtérről való felszálláskor a repülőgépben
velünk együtt 14 fő utas tartózkodott. A felszállást követően néhány perc múlva
a jobb oldali sorban ülő Kabók Sándor felállt, és az
első ülésen ülő Kutasihoz lépett, aki már ezt
megelőzően a zöld színű sportzsákot a felette lévő csomagtartóból levette és
azt az ölében tartotta. Kabók
előbb az ülés támlájára dőlt, miközben Kutasi a jobb
kezével valami nehéz tárgyat emelt ki a sportzsákból. Ezt követően Kutasi megsürgette Kabókot
„menjél” szavakat ismételgetve, Kabók a pilótafülke
ajtajához lépett. Az ajtón zörgetett, majd annak kilincsét helyettesítő gombját
megfogta és az ajtót kinyitni próbálta. Kabók
ellépését követően Kutasi görnyedt tartással
ülőhelyéről felállt, féloldali állásban az utasok felé fordulva, kezében egy
szürkére festett dobtáras géppisztolyt tartott az utasokra irányítva. Eközben
hangosan szólt, hogy „kezeket fel”, ekkor én mivel már a készülődésből láttam,
hogy a repülőgép rablási kísérlet megindult, szolgálati fegyveremet bal kezembe
fogva a „kezeket fel” szólításra először Kutasira, Kabókra, majd pedig a bal sarokban lévő görög személyre
lőttem. Mind a három lövésem talált, de Kutasi
továbbra is álló helyzetben maradt és géppisztolyát az utasok felé tartotta,
ezért negyedik lövésemet szintén Kutasira adtam le,
aki erre előre bukott. Ezt követően Marsi elvtárs adott le szolgálati
fegyveréből lövéseket.
A leírtak után a repülőgép kísérő
személyzete a náluk lévő dobtáras géppisztolyból sorozatlövéseket adott le,
nehogy valaki az összekötő ajtót ki tudja nyitni. Közvetlenül ezután én
felültem az ülés támlájára, mivel még ekkor nem tudtam, hogy a sorozatlövések
miből származnak. Arra gondoltam, hogy a fekvő helyzetben lévő Kutasi adja le ezeket a lövéseket. A lövések elhangzása
után a vezetőpilóta a gépet dobálni kezdte, amely mintegy 6 percig tartott,
amíg vissza nem érkeztünk a szombathelyi repülőtérre, ahol leszálltunk.
Az ügyre vonatkozóan egyebet előadni
nem tudok, vallomásomat a jkv. helyesen tartalmazza,
melyet elolvasás után h.h.
aláírok.
Felvette:
Pataki
István r. ny. hdgy.
Kemenesi Béla s.k.
tanú
2 pld/Szné
[ÁBTL 3.1.9.
V-143829. 125–126. Géppel írt tisztázat aláírás nélkül.]
15. Patonai
Ferenc (utas) kihallgatási jegyzőkönyve, 1958. május 23.
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Pol. Nyom. Oszt. Vizsg.
Aloszt.
Jegyzőkönyv
Budapest, 1958. május 23.
[…]
gépészmérnök
[…]
Önt
tanúként fogom kihallgatni az 1956. október 15-én történt repülőgép rablási
kísérletre vonatkozóan. Figyelmeztetem, hogy a törvény a hamis tanúzást
szigorúan bünteti.
A törvényes figyelmeztetést
megértettem.
Mondja
el mit tud az 1956. október 15-én reggel 6 óra 50
perckor induló repülőgép rablási kísérletére vonatkozóan?
1956. október 15-én reggel 6 óra 50 perckor
induló menetrendszerint közlekedő utasszállító
repülőgépre ültem, hogy azzal Zalaegerszegre utazzak a Ferihegyi repülőtérről.
Budapesttől Szombathelyig semmi rendellenesség nem történt. A szombathelyi
repülőtérről való felszállás után mintegy 4-5 perc múlva arra lettem figyelmes,
hogy valaki erélyes hangon szól, hogy „menjen hátra”. Ekkor láttam, hogy az
utastér jobboldali üléssor első ülésének támaszkodva géppisztolyt tart a
kezében egy férfi és a második ülésen ülő bőrkabátos férfire tartva küldi hátra
őt. Ugyanezt követő pillanatban már két fiatal férfi állt a pilótafülke előtt.
Mikor a géppisztolyos férfi csőre töltött, a háta mögül, vagyis a gép
utasterének hátsó részéből lőttek a géppisztolyos férfire és a mellette álló
két fiatal személyre is. A géppisztolyos a lövések következtében előrebukott a
fotel támlájára és a másik kettő is megsebesült. Az egyik fiatalabb az üléseken
keresztbe feküdt sebesülten, a görög személy lekuporodott a gép padlójára. A
lövöldözés csak másodpercekig tartott, majd közben az utasfülkéből is lőttek.
Ezután a gép visszatért Szombathelyre, ahol megtudtuk, hogy négy fiatalember
akarta a gépet elrabolni, hogy azzal nyugatra szökjenek. A támadók közül egy
meghalt, kettő pedig megsebesült. A támadók közül
egyet sem ismerek.
Vallomásomat a jegyzőkönyv jól
tartalmazza, amelyet elolvasás után h.h.
aláírok.
Felvette:
(Pataki
István) r. ny. hdgy.
Patonai Ferenc s.k.
vizsgáló
tanú
Készült:
2 pld.
Gépelte: MJné
[ÁBTL 3.1.9.
V-143829. 127. Géppel írt tisztázat aláírás nélkül.]
16. Részlet Somogyi István (utas)
kihallgatási jegyzőkönyvéből, 1958. május 23.
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Pol. Nyom. Oszt. Vizsg. Aloszt.
Jegyzőkönyv
Budapest, 1958. május 23.
[…]
anyagáru forgalmista
[…]
Önt
tanúként fogom kihallgatni az 1956. október 15-i történt repülőgép rablási
kísérletre vonatkozóan. Figyelmeztetem, hogy a törvény a hamis tanúzást
szigorúan bünteti.
A törvényes figyelmeztetést
megértettem.
Tegyen
vallomást arról, hogy mit tapasztalt az 1956. október 15-i repülőrablással
kapcsolatban?
1956. október 14-én megváltottam a
repülőjegyemet Budapestről Szombathelyig és vissza. 1956. október 15-én reggel
a MALÉV autóbuszán a menetrendszerű reggeli járattal a Vörösmarty térről
mentünk ki a Ferihegyi repülőtérre. Az indulás előtt a szokástól eltérően a mi
repülőgépünk utasait igazoltatásra szólították fel. Az utasok között egy
személy, Flesch kartárs […], ismerősöm volt, akivel
Szombathelyig utaztam. Az igazoltatásnál néhány személyt behívtak egy
helységbe, ahonnan néhány perc múlva kijöttek. Emlékezetem szerint köztük volt
az az egyén, akit később a katonai bírósági
tárgyaláson felismertem. Görög származású személy volt, Vasilis
névre emlékszem. 5-10 percnyi késéssel elindult a repülőgép. Én a repülőgép
jobboldali egyes üléssor 2-es, vagy 3-as székén ültem. Flesch
kartárs pedig a baloldali kétsoros ülés ablak melletti
első székén foglalt helyet. A görög pedig a Flesch mögött sor külső ülésén – hozzám közel – foglalt
helyet. […] Hamarosan megérkeztünk Szombathelyre, ahol én leszálltam. Ettől
kezdve csak hallomásból tudok a történtekről. Még aznap, 1956. október 15-én
délután visszajöttem Budapestre. A szombathelyi repülőtér várótermében
értesültem arról, hogy támadás érte a reggeli gépet Szombathely és Zalaegerszeg
között. A szombathelyi repülőtéren letakarva messziről láttam egy halottat, aki
az elmondás szerint a repülőgépben halt meg. Úgy emlékszem, hogy a repülőgép is
ott volt, mely ellen a támadást intézték. A nekem felmutatott fényképen lévő
személyt nem ismerem fel, hogy a repülőgépen utazó utasok között volt-e.
Mást az üggyel kapcsolatban elmondani
nem tudok. A jegyzőkönyv a vallomásomat helyesen tartalmazza, melyet elolvasás
után aláírok.
Felvette:
(Orosz
Balázs) r. szds
Somogyi István s.k.
vizsgáló
tanú
Készült:
2 péld
Gépelte: Mjné
[ÁBTL 3.1.9.
V-143829. 128–129. Géppel írt tisztázat Orosz Balázs rendőr százados saját kezű
aláírásával.]
17. Neckos
Vasilis kihallgatási jegyzőkönyve, 1958. május 24.
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Politikai Nyomozó Osztály
Vizsgálati
Alosztály
Jegyzőkönyv
Budapest, 1958. május 24.
[…]
Önt
tanúként fogom kihallgatni Kabók Sándor ügyében.
Figyelmeztetem, hogy a törvény a hamis tanúzást szigorúan bünteti.
A törvényes figyelmeztetést
megértettem.
Tegyen
vallomást Kabók Sándor tevékenységére vonatkozóan,
hogy milyen szerepe volt az 1956. október 15-én megkísérelt repülőgép
rablásban, amely csoportnak ön is tagja volt?
Én 1956. október 6-án ismertem meg Kutasi Istvánt, aki a csoportunk vezetője lett. Kutasin keresztül ismertem meg Kabók
Sándort, akit Merczel Gábor lakásán mutatott be
október 14-én vasárnap este az indulás előtti este. Kutasi
a Merczel lakásán az utolsó eligazítás alkalmával
feladatául jelölte meg Kabóknak, hogy ragasztó
papírral lefogja ragasztani a repülőgép pilóta fülke
ajtaján lévő figyelő nyílást, hogy a kísérő ne lásson ki az utastérre.
Ugyancsak feladatául szabta meg Kutasi Kabóknak, hogy a forgópisztollyal biztosítsa a Kutasi behatolását a repülőgép pilóta fülkéjébe. Október
14-én este a megbeszélés után Kabók Kutasival együtt távozott, én
pedig Merczel lakásán maradtam. Másnap 15-én reggel
ugyancsak együtt jött Kutasi és Kabók,
Merczel Gábor lakására. A Budapest – Szombathely – Zalaegerszeg-i menetrend szerint közlekedő utasszállító
repülőgépbe szálltunk október 15-én reggel a Ferihegyi repülőtéren, ahol Kabók Sándor is velünk jött. Kabóknál
is volt aktatáska a felszálláskor. A szombathelyi repülőtérről való felszállás
után a megbeszéltek szerint Kutasi levette a
sportszatyrot és kivette a géppisztolyt. Ezzel egy időben Kabók
is felállt a jobboldali széksorból, Kutasinak a háta
mögül és előrement, hogy leragassza a figyelő nyílást. Közben Kutasi felszólította az utazó közönséget, hogy „mindenki
tegye fel a kezét”. Ezután én is felálltam, de ekkor már lövések dördültek el.
A lövések először Kutasit utána Kabók
Sándort és utána engem értek. Kabók megsebesült
valami gyomorlövést kapott. Kabók egyéb
tevékenységéről nem tudok.
Vallomásomat a jkv.
helyesen tartalmazza, melyet elolvasás után h.h. aláírom.
Felvette:
Pataki
István r. ny. hdgy.
Neckos Vasilis s.k.
elítélt
2 pld/Szné.
[ÁBTL 3.1.9.
V-143829. 108–109. Géppel írt tisztázat aláírás nélkül.]
[1] Borhi
László: Magyarország a hidegháborúban. Corvina,
Budapest, 2005. 86–119.
[2] Uo.172. „1945. augusztus
27-én moszkvai látogatásuk alkalmával Gerő Ernő
kereskedelmi és Bán Antal ipari miniszter a kormány felhatalmazása nélkül
kézjegyével látott el egy szovjet–magyar gazdasági és kereskedelmi szerződést.
Ez elvileg lehetővé tette, hogy a Szovjetunió kiaknázza Magyarország fontos
iparágait, természeti erőforrásait, mezőgazdaságát, valamint légi, illetve vízi
közlekedését.”
[3] Uo.178. Az egyezmény
értelmében a Maszovlet nevű közös légiforgalmi
társaság, a magyar légi közlekedés szervezésére és irányítására, valamint a
nemzetközi forgalomba történő bekapcsolódásra kapott megbízást. „A Maszovlet harminc évre megkapta
a jogot arra, hogy az ország polgári légikikötőjét és azok minden létesítményét
hasznosíthassa, illetve területet bocsátottak a rendelkezésére új repülőterek
létesítésére.”
[4] Csanádi –
Nagyváradi – Winkler: A magyar repülés története. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974.
245–246., ÁBTL 3.1.9. V-136741/2. Kuhn
Ferenc 164–165. Boros Zsigmond a Vacuum Oil Company RT ügyvezető
igazgatójának jegyzete a Maszovletről, melyet Lienau-nak a Vacuum Oil Company amerikai
vezérigazgatójának küldött. 1946. augusztus 31.
[5] Révész Tamás: Repülőtér az Alpokalján A szombathelyi katonai
repülőtér története. Kutató Diákokért Alapítvány, Budapest, 2006. 151–152.
[6] http://www.malev.hu/ceginformaciok/malev-tortenet/reszletes-tortenet/1946-1954. letöltés dátuma:2009.08.06
[7] http://www.malev.hu/ceginformaciok/malev-tortenet/attekintes. letöltés dátuma: 2009.08.06
[8] http://www.aeronews.hu/press/gepelt.htm.
letöltés dátuma:2009.08.12
[9] ÁBTL 3.1.9. V-140865 Polyák György, Uo. V-143829 55–56. Petre István, Gunya Ferenc és Jósvai György beszélgetéséről készült feljegyzés. 1958.
május 8.
[10] Szabad Föld, 1956. október 21. VII. évf. 43. szám 5.
[11] Országos
Társadalombiztosítási Intézeti (OTI) kölcsönnel épült olcsóbérű kislakásos
lakótelep, a Villányi út 83–85 szám alatt lévő lakóházak fiataljai tartoztak a Jósvai György-féle társasághoz.
[12] ÁBTL 3.1.9. V-143829 8. Határozat a nyomozás elrendeléséről. 1958.
április 16.
[13] Uo.10–14. Összefoglaló
jelentés Jósvai György és társai fegyveres
szervezkedés ügyében. dátum nélkül
[14] Uo.69. Jelentés az 1956.
október 15-én történt géprablási kísérletről. 1958. május 2.
[15] http://www.nyugat.hu/tartalom/cikknyomtat/11879
Bozzai J.:Gépeltérítők és légimarsallok a szombathelyi légtérben. letöltés dátuma:2009.06.24
[16] Uo.133. Jelentés Kabók Sándorról. 1958. május 6.
[17] Uo.
[18] Merczel
Gáborra és Korsós Pálra vonatkozóan lásd ÁBTL 2.2.1.
Operatív nyilvántartó karton, Korsós Pál KEO-dossziéja:
Uo. 1.11.13. 0002-321-4-KFM.
[19] ÁBTL 3.1.9.
V-143829. 373–378. A Budapesti Katonai Bíróság ítélete Jósvai
György és társai ügyében. 1959. március 9.
[20] ÁBTL 3.2.3.
Mt-1820/1–7 „Sárosi Iván” „Salzner
Richard”
[21] Uo. 81. Kabók Sándor kihallgatási jegyzőkönyve. 1958. április 28.
[22] Az ilyen betűjelű
Munka-dossziékba lerakott anyagok a III/I-es
Hírszerző Csoportfőnökségnél foglalkoztatott ügynökök jelentéseit tartalmazzák.
[23] Anonimizálva.
[24] Kelt mint fent.
[25] Helyben hagyólag.
[26] Anonimizálva.