Betekintő 2009/3.
Argejó Éva
Budapesttől Bernig
Révész László útja a forradalomból az
emigrációba állambiztonsági források tükrében
Egy
Svájcban készült amatőr képről kamasz fiút átölelő férfi néz ránk komoly
tekintettel. A fotó elkobzott
családi levelekkel összefűzve, ma egy állambiztonsági dosszié mélyén lapul.[1] A képen Révész László[2], az ELTE jogi karának ígéretes docense, a kar
Forradalmi Bizottságának elnöke látható, aki 1957 januárjában
a forradalomban játszott szerepe miatt Jugoszlávián át kénytelen volt elhagyni
az országot, s magával vitte nagyobbik fiát, az akkor 9 éves Lászlót.
Révész Lászlót az egyetemen, kollégái
egybehangzó véleménye szerint udvarias, csendes szavú, kiváló szakmai
kvalitásokkal megáldott, lelkiismeretes tanárként ismerték, aki az általa
vezetett diákkörben külön is foglalkozott tehetséges tanítványaival.[3] A Révész köré csoportosult joghallgatók, akik 1956 nyarán már egy
eszmeileg-barátilag összeboronáló, jó hangulatú csehszlovákiai tanulmányi
kiránduláson is részt vettek tanárukkal, 1956 október 17-én a Petőfi Kör mintájára életre hívták a jogászhallgatókat tömörítő Hajnóczi Kört, amely többek között március 15-e nemzeti
ünneppé nyilvánítását, az orosz nyelv és a szovjet jogi oktatás fakultatívvá
tételét, valamint a honvédelmi oktatás megszüntetését követelte.[4] Október 23-át követően
a jogi kar forradalmi eseményeinek középpontjában álló Magyar Jogtörténeti
Tanszék, s benne Révész László köré szerveződtek mind a hallgatók, mind az
oktatók. Az eseményekben szerepet vállaló
joghallgatók, Forintos György, Töttösy Zsolt és Karátson Gábor ezidőtájt Révész vezetésével szovjet katonák
tájékoztatására szánt orosz nyelvű röpcédulákat és plakátokat gyártottak a kar
épületében, október végén pedig Töttössy
Zsolt létrát szerzett, és a dékáni hivatal homlokzatáról leverte az ötágú
csillagot.[5] A joghallgatók Révész László irányításával tartottak intenzív
kapcsolatot a csepeli és újpesti munkástanácsok vezetőivel, és a Magyar
Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezete (MEFESZ) bizottság több fontos vezetőségi posztját is az ő tanítványai
töltötték be. Közülük ketten, Ásványi Rezső és Vörös Tibor október végén,
tanáruk irányításával részt vettek a Gyűjtőfogházban a foglyok
kiszabadításában, élelemmel, ruházattal, pénzzel való ellátásukban és a
börtöniratok osztályozásában.[6]
A forradalom váratlan fejleményeként az
ELTE október 31-én a Rektori Tanács, Világhy Miklós
rektorral az élén megbízatását megszűntnek tekintve lemondott, s utasítására az
egyetem vezetését a karokon (BTK, TTK, ÁJK) alakított forradalmi bizottságok, s
az ezekből alakult összkari egyetemi forradalmi
bizottság vették át.[7] (A nagygyűlésen – többek között – megfogalmazódott az a határozat is,
melyben egyedülállóan kimondták, hogy a legkésőbb 1957. február 1-ig kitűzendő
általános nemzetgyűlési választásokon „vegyenek részt az 1945-ös választáson
szerepelt pártok, de részt vehetnek más demokratikus és nemzeti pártok is.”)[8] A még
aznap délután megalakult jogi kari Forradalmi Bizottság elnökévé Révész Lászlót
választották meg, s az ő vezetésével november 3-ig naponta üléseztek is.
„Szamosi László” ügynök jelentéséből tudható, hogy november 3-án éjjel, amikor
hírül vették a szovjet csapatok Budapestre nyomulását, a jogi kar étkezőjében
mintegy 30 ember gyűlt össze. „A Honvédelmi Tanszék
egyik tisztje, vázolva a kilátástalan helyzetet, szétszéledésre szólította fel
a társaságot. A határozat azonban ezzel szemben helytállásról szólt” – áll a
jelentésben.[9] Ekkor két embert megbíztak, hogy teremtsen kapcsolatot a Kilián
laktanyával. „Révész reggel falfehéren és rendkívül idegesen, de géppisztollyal
a kezében bent volt az egyetemen” – jelentette „Szamosi”. Garamvölgyi
Zoltán oktató visszaemlékezése szerint november 5-én reggel, amikor tanácsáért
telefonon felhívták, Kopácsi Sándor ezt válaszolta nekik: „Magukkal törődjenek.
Nincs értelme az ellenállásnak. Ne kockáztassanak semmit. Az oroszok rendkívül
nagy erővel támadnak. Menjenek haza, amíg tudnak.”[10] De
már késő volt, a jogi kar épülete körül volt véve szovjet páncélosokkal. Az
egyetemen rekedt fegyveresek ennek ellenére a végsőkig ellenálltak. Amikor már
tarthatatlanná vált a helyzetük, kispapok segítségével a jogi egyetem ikerház
épületének pincerendszerén keresztül sikerült átmenekülniük a szomszédos
egyetemi templomba..
A jogi kar forradalmi eseményeinek
irányításán túl Révész László érdemei közé tartozott még, hogy október 23-át követően több fontos személlyel és jelentős
szervezettel épített ki kapcsolatot, ezekben fontos funkciókat töltött be, s a
forradalom érdekében kísérletet tett e szervezetek közötti átjárás
megteremtésére. Az Értelmiségi Forradalmi Tanácsot Kecskeméten is megalakítani
kívánó Révész a városba utazván, segített apjának a kisgazdapárt
újjászervezésében,[11]
és ezzel egy időben több hallgatója segítségével, a pesti jogi karon is
szervezni kezdte a pártot. Révész László református egyházi körökben is széles
körű ismeretséggel bírt, és élénk kapcsolatot tartott fenn a Nagybudapesti Munkástanács tagjaival is. Gyakran
tartózkodott az Országházban, ahol vezető pozíciót betöltő politikusok elismert
jogelméleti szakemberként konzultáltak vele az ország jogi és alkotmányos
kérdéseiről. Ezen túl kapcsolatot ápolt magas rangú diplomáciai személyekkel
is.[12]
November 4-e után Révész László
különböző területek és forradalmi csoportok között próbált összeköttetést
teremteni, annak érdekében, hogy
adott alkalommal egyszerre lehessen tüntetéseket és sztrájkokat szervezni az
országban.[13] November 4-ét követően összeállíttatta a felkutatandó egyetemisták
névsorát, megjelölve eltűnésük idejét és módját, s küldöttség élén felkereste a
szovjet megszálló csapatok főhadiszállásán Szidorenko
alezredest, aki először tagadta a deportálások tényét, de a névsort látva
elismerte, hogy valóban történtek ilyen jellegű intézkedések.[14] November 12-én Révész részt vett az országos MEFESZ újjászervezésében,
ahol őt választották a jogi kari MEFESZ bizottság titkárává. Egy
állambiztonsági jelentés tanúsága szerint 1956. november végén látogatást tett Krishna Menonnál, Magyarország
akkori indiai nagyköveténél is.[15]
Az ELTE Tanulmányi Osztályának vezetője
1957. január 21-én kelt jelentésében Révész Lászlót illetően javaslatot tett az
állambiztonsági szerveknek: mivel Révész most is nagy hatással van a
hallgatókra, helyesebb lenne őt disszidáltatni, mint letartóztatni, mert ha
letartóztatnák, akkor a hallgatók felháborodnának és
mártírnak nyilvánítanák. Ellenben ha disszidáltatnák, akkor ezt Révész elleni
propagandaként lehetne felhasználni a hallgatók előtt olyanformán, hogy tanáruk
eddig félrevezette őket, most pedig megszökött a felelősségrevonás
elől.[16]
1957. január 31-én a Legfőbb Ügyészség
épületében Varga György főügyész a számára összegyűjtött információk alapján
Révész tudomására hozta, hogy az ellene felmerült vádak alapján
letartóztathatná, de arra kérte, hogy másnap keresse fel őt.[17] Másnap hajnalban azonban
Révész László nagyobbik fiával, és több egyetemi tanártársával együtt a
jugoszláv határ felé indult el. Nem sejtették, hogy az államvédelmisek minden
lépésükről tudtak, és követték őket a déli határvidékre. Svájcban évekkel
később, Révész gyanútlanul elmesélte disszidálásuk történetét egy kinti
ismerősének, akiről nem is sejtette, hogy „Merész” fedőnéven a magyar
állambiztonsági szerveknek dolgozik. Eszerint menekülésük során derült ki
számára, hogy a tíztagú határátlépő csapatban egy beépített ávós is velük tart,
akinek feladata az ő figyelésük volt. Az ávós azonban, Révész meglátása
szerint, „maga is megpuhult a szökés
alatt”, felfedte magát, és számára megmagyarázhatatlan okból elmesélte
neki az élettörténetét, mely szerint ő a legfontosabb magyar kémek egyike volt,
aki addig Hollandiában, Belgiumban és Nyugat-Németországban dolgozott. Révész
Jugoszláviába átérvén azonnal levált a csoportról, és kisfiával Fiuméba utazott, majd onnan Svájc felé folytatták útjukat.[18]
Svájcban friss emigránsként eleinte
fordításokból élt szűkösen, majd 1957 őszétől a berni Kelet-Európa Intézet
munkatársaként a négy szakelőadó közül ő lett a magyar és a szovjet politikai
anyag felelőse. Ez utóbbiból különösen a Szovjet Kommunista
Párt szerkezete, működése és a szovjet közigazgatás felépítése foglalkoztatta. Mivel munkájából adódóan sokat fordított oroszból, hamarosan kiváló
kelet-európai és orosz szakértőnek számított, és ő lett a Fribourgban
és Bernben a keleti kérdésekkel foglalkozó személyek közötti kapcsolattartó.[19] Első, feleségének Svájcból hazaírt leveleiből még bizakodás áradt.
„Kemény Zsigmond”[20]
jelentéséből tudható, hogy két egyetemi állást is felkínáltak neki:
mehetne Tokióba vagy Delhibe tanítani. Levelei szerint ez utóbbi jobban
tetszene neki, mert Nehru unokaöccsének magyar
felesége révén talán felvehetné a kapcsolatot Nehruval,
akitől nemzetközi segítséget kérhetne Magyarország számára.[21] Később írt levelei már borúsabbak. Svájcban maradt, itt rendezte be az
életét kisfiával, és pénzküldeményekkel támogatta nehéz körülmények között élő
feleségét és kisebbik fiát, akiktől a magyar hatóságok többszöri kérésük
ellenére is megtagadták az útlevelet. Felesége kétségbeesett hazahívó leveleit
rendre elutasította: az itteni élet nyomorult vegetálás – válaszolta az
asszonynak – de semmiféle amnesztiát nem fogadhat el, mert arra csak bűnös
embernek van szüksége, ő pedig semmiféle bűnt nem
követett el. Ez olyan beismerés lenne, melyre senki, semmilyen körülmények
között rá nem tudná venni, de amint megbélyegzés nélkül hazatérhet, kis Lacival
ő lesz az első.[22]
Svájcban Révész a kezdetektől részt
vett a kint élő magyarok életében. 1957-ben, kiérkezésének évében már Bern
küldötteként részt vett a svájci Oltenben összegyűlt
előkészítő bizottság munkájában, melynek célja a Svájci Magyar Egyesületek
Szövetségének (SMESZ) életrehívása volt. „Ragott”[23]
– aki '56-os svájci emigránsként jelentett a magyar
állambiztonsági szerveknek – évekkel később írt helyzetértékeléséből is jól
kiviláglik, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie akkortájt a kint élő
magyaroknak: „Kiderült azonban rövidesen, hogy alapvető ellentét van a svájci
menekültpolitika és a magyar szervezkedés céljai között. A svájciak szívesen
áldoztak, ha egy alkalmi tüntetésről, vagy egyéb látványos dolgokról volt szó.
Főként a diákszervezet kapott jelentős pénzt. Ebből a vezetők hatalmas
utazásokat tettek, autót, barátnőt tartottak, továbbá, hogy csak egy példát
említsek Nagy Imréék kivégzése után 30000 frankot tudtak tiltakozó táviratokra, telefonokra,
koszorúkra stb költeni. Ha azonban arról esett szó,
hogy a magyarok egy egységes kulturtömböt szeretnének
Svájcon belül alkotni (iskolával, lappal, stb.) derék pártfogóink rögtön igen
savanyú arcot vágtak, s a pénztárcát nem vették elő. Ha magyar lap kellett, csináltak ők, ha a magyarok kulturprogramot
akartak, rendeztek egy vetítettképes előadást Svájc hegyeiről, vagy a
változatosság kedvéért egy afrikai kirándulásról. Hajlandók voltak football labdát vagy vívófelszerelést venni, ám minden
olyan kérdésben, ami a nyelv és az önálló gondolkodásmód kialakításával volt
kapcsolatban, igen hűvösen viselkedtek. A lapokban, sőt a hivatalos
közleményekben is az »Eingliederung«
szót felváltotta az »Assimilazion«, a beolvasztás. A
gondolkodni tudó magyarok körében ez persze igen vegyes érzelmeket keltett.”[24]
A
svájci Idegenrendőrség vezetője a svájciak és a kint
élő magyarok közötti súrlódásokra hivatkozva elutasította a szövetség
létrehozásának gondolatát, ennek ellenére 1957. június 16.-án, bázeli
székhellyel, 1500 bejelentett taggal megalakult a szervezet, s jogi előadójának
Révész Lászlót választotta. Az újonnan alakult szövetség az egységes magyar
érdekképviselet megteremtését tűzte zászlajára minden olyan csoporttal, amely a
magyar forradalom célkitűzéseit a magáévá teszi és támogatja.[25]
1958. augusztus 15-én a BM
(belső reakció elhárítással foglalkozó) II/5. Osztályának f- alosztálya
javaslatot terjesztett elő, miszerint tudomásukra jutott, hogy ügynökük, Révész
László nagybátyja, aki korábban már találkozott is
vele Svájcban, most újra kiutazik. Ügynökeik jelentették,
hogy Révész kint több fontos emberrel is találkozott – így Nagy Ferenccel, aki
Indiába kínált fel neki professzori állást, Király Bélával,
aki 1956-ban a Nemzetőrség főparancsnoka volt, majd az Amerikai Egyesült
Államokba emigrált, és a Svájcban előadást tartó Kéthly Annával, aki 1956.
októberében részt vett az SZDP újjászervezésében, november 3-4-én
államminiszter volt a második Nagy Imre-kormányban, és a II. Internacionálé
novemberi bécsi értekezletére kiutazván, már nem tért vissza Magyarországra. Révész Lászlóról a rokon által szeretnének bővebb információt szerezni. A magyar
állambiztonsági szervet az érdekelte leginkább: milyen szervezet a Kelet-Európa
Kutatóintézet, Révész milyen szerepet játszik az intézet tevékenységében, kinek
a megbízásából került oda, és kik dolgoznak még ott. Szerették volna megtudni,
Révész tart-e fenn kapcsolatot Király Bélával, és hogy mi a szándéka a
családjával, különös tekintettel Magyarországon élő fiával. A „Kemény Zsigmond” fedőnéven jelentő rokon levélben fel is vette
a kapcsolatot Révésszel, aki sűrűn gépelt levelének tanúsága szerint őszinte
örömmel fogadta nagybátyja érdeklődését, részletes beszámolót írt neki élete
alakulásáról, gondjairól, és szívélyesen meginvitálta őt magához.[26] „Kemény
Zsigmond” elfogadta a meghívást és Svájcból hazatérve, jelentésében
lelkiismeretesen beszámolt kinti tapasztalatairól.[27] Eszerint Révésznek valóban ígértek katedrát Delhiben, de várnia kellett
üresedésre. Ő maga azonban már szívesebben ment volna Ázsia felé is, mert úgy
gondolta, a magyar hatóságok oda inkább kiengednék utána a családját, mint
Svájcba.
Arról, hogy Révész 1958-ban haza akart
térni, mert az ottani disszidensek és közte komolyabb politikai incidensre került sor, a BM II/3. (hírszerző)
Osztály tájékoztató jelentéséből
értesülhetünk.[28] Erre azonban soha nem került sor. Révész László, aki időközben a berni
Kelet-Európa Intézet tudományos főmunkatársává lépett elő, egyben elismert
egyetemi oktatóvá is vált, 1962-től a fribourgi,
1963-tól a berni és zürichi egyetemen kelet-európai ismereteket és jogi
tantárgyakat adott elő. Kutatói és írói munkájában Magyarország, valamint
Közép- és Kelet-Európa háború utáni történelmével és társadalmi problémáival
foglalkozott. Németül és magyarul írt. Az Ungarn-Jahrbuch társszerkesztője
volt évtizedeken át. Magyarul tanulmányai és cikkei a többi között az Új Látóhatárban, a Bécsi Naplóban, a Nemzetőrben
jelentek meg.
Révész másodszor is megnősült, egy
Bernben végzett, nála 15 évvel fiatalabb magyar orvosnőt vett feleségül. „Ragott” 1963-ban kelt jelentésének tanúsága szerint: „Jelenleg kiegyensúlyozott anyagi körülmények
között él, és igen elégedettnek látszik.”[29] Révész László
többé nem tért vissza Magyarországra.
Révész
László jelentős magyar jogtudós volt, aki ha itthon marad, az ELTE-én méltó
örököse lett volna Eckhart Sándor jogtörténet
tanszékének. Tudományos munkásságát így német nyelvterületen bontakoztatta ki,
de tudatosan törekedett rá, hogy magyar nyelven is publikáljon. Az ELTE jogi
karán végbement forradalmi eseményeket külön dosszié őrizte, amely az idők
során megsemmisült, így egyéb fennmaradt levéltári anyagokból rekonstruálható a
jogászhallgatók és tanáraik, köztük Révész László forradalmi szerepvállalása
is. A dokumentumválogatás második részében képet kaphatunk Révész svájci
emigrációjának időszakából, a berni Kelet-Európa Intézet működéséről, valamint
az ott élő magyarok politikai-társadalmi rétegzettségéről, és egymáshoz fűződő
– korántsem konfliktusmentes – kapcsolatáról. Bár Révész László szépen felívelő
tudományos karrierje és Svájcban kialakított új élete sikeresnek mondható,
mögötte magánéleti tragédiák is felsejlenek. Itthon maradt családja, felesége
és Zoltán nevű kisebbik fia, az emigráns családfő rendszeres anyagi támogatása
ellenére is nehéz körülmények között élt.
A
logikai sorrendben közölt dokumentumok tanulságos képet adnak egy idegenbe
szakadt magyar tudós útkereséséről és identitásváltásáról.
Dokumentumok
1. „Árpi” fedőnevű
ügynök szóbeli jelentése Révész László és az ELTE jogi kar tanárainak
forradalom alatti tevékenységéről, 1957. január 8.
II/3. Osztály
Szigorúan
titkos!
Adta:
„Árpi”
Vette:
89/5
1956.
XII.19.
Tárgy:
Eötvös Lóránd
Tudományegyetem
Jelentés
Budapest, 1957. január. 8.
„Árpi ”
jelenti szóban:
Ügynökünk
elmondta, hogy Révész László docens október 23-a óta nyíltan tevékenykedett és
aktívan résztvett a tüntetések, a fegyveres felkelés
szervezésében. E célból maga köré tömörítette a jogi kar tanársegédeit és a
hallgatók jobboldali és fasiszta elemeit. Létrehozták ezen
személyekből a Forradalmi Bizottságot. Miután a kormány törvényesen feloszlatta
a forradalmi bizottságokat, átalakult MEFESZ bizottsággá.
Tagok: Révész László docens, Baráth Lajos tanársegéd, Garamvölgyi
Zoltán[30]
tanársegéd, Nagy István[31] tanársegéd, Samu Mihály[32] tanársegéd, Prandler Árpád[33] tanársegéd.
Fent nevezett személyek Révész
vezetésével propagandát dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogy az egyetemet
megtisztítják a becsületes párttagoktól, a párttagokat felül akarták vizsgálni.
Követelni akarták Nagy Ferencet a kormány élére. A részletes programjukat ki is
nyomtatták, de terjeszteni már nem merték. A soksorosított programokat
elégették, de néhány maradt kinn embereknél. Így pl. Sápi Vilmos jogász
tanársegédnél is.
A forradalom idején már több becsületes
dolgozót elbocsátottak az egyetemről. Pl. Névai László[34]
szovjet jogi tanszék vezetőjét is. Révész László a fegyveres harcok
idején kapcsolatot tartott a csepeli és újpesti munkástanács nemkívánatos
elemeivel. A csepeli munkástanácstól Bárány „Bordósipkás Jancsi”[35]
nevű személlyel tartotta a kapcsolatot. Az újpesti munkástanács tagja,
akivel tartotta a kapcsolatot, jelenleg nem ismeretes.
Kapcsolatot tartott az Értelmiségi
Tanáccsal. December 13-án Révész Kecskemétre utazott, abból a célból, hogy
megszervezi az Értelmiségi Tanácsot. Miután onnan visszajött, azzal dicsekedett
Prandlernek, hogy Kecskeméten is van 25 embere.
Állítólag Prandler tudta nélkül Révész és társai a
legutóbb lezajlott 48 órás sztrájk előkészítése céljából röplapokat készítettek
és terjesztettek. A röplapokat a Bp. VIII. Rákóczi út 5. sz. alatti
diákszállóban stencilezték.
Kapcsolatunk szerint Révésznek dán és
holland kapcsolatai vannak a református egyházon keresztül. A kapcsolat
jellege, célja ismeretlen.
Megjegyzés:
Révész és néhány társa illegalitásban vannak, mivel tudják, hogy bűncselekményt
követtek el. Miután e társaság érezte, hogy a lába alól lassan csúszik ki a
talaj, a MEFESZ irányítását Prandler Árpád
tanársegédre bízták, mivel Prandler kevésbé végzett
ellenforradalmi tevékenységet.
Javaslat:
1. Révész
és társai őrizetbevétele, vagy
2. Révész
mellé hálózatilag beépülni tevékenységük pontosabb felderítése céljából.
Beszervezésre alkalmas személy Garamvölgyi Zoltán[36]
jogász tanársegéd. Nevezettet őrizetbevétele
és kihallgatása után beszervezve, szabadlábra helyeznénk.
89/5
2/2
SzZ-né
[ÁBTL 3.1.9. V-150002/7. 22–23. Aláírás nélküli, gépelt eredeti.
A jelentés végére kézzel ráírva: „K: Harangozó”.]
2. Az
ELTE ÁJK Tanulmányi Osztálya vezetőjének
hivatalos kapcsolatként tett jelentése, 1957. január 21.
IV/b
Szigorúan
titkos!
Adta:
Pappné hiv.
kapcsolat
Vette:
T/7.
Bp.
1957. I. 19.
Tárgy:
ELTE Jogi kar
Jelentés
Budapest, 1957. január 21.
Pappné hivatalos kapcsolatunk az
alábbiakat mondta el:
Révész László egyetemi docensnek az
ellenforradalmi tevékenysége mindenki előtt ismeretes. A forradalom idején
megtartott értekezleteken nyíltan hangoztatta, hogy a kommunistáknak nincs
helye az egyetemen. Kapcsolatban volt az újpesti munkástanáccsal, és ott aktív
elvi irányító szerepet töltött be. Több alkalommal járt vidékre is, de a vidéki
útjainak célja előttem ismeretlen. Hallgatókat is küldött több helyre, vidékre így pl. Szegedre is, Debrecenbe is. Révész Lászlónak
nagy segítségére volt Karátson Gábor[37]
III. éves joghallgató. Nevezett is felszólalt az értekezleteken, és több
alkalommal hangsúlyozta, hogy nincs helyük itt a kommunistáknak a tanárok
között, de a hallgatók között sem. Az egyetemen Karátson
Révész László szócsöve volt. A rémhírterjesztés és a felbujtás szerepét jól
betöltötte. Még jelenleg is befolyással van a hallgatók nagy részére.
Révész László nem csak a forradalom
idején, hanem jelenleg is befolyással van a hallgatók mindegyikére. Ezt ő úgy
éri el, – mondja Pappné – hogy az ellenforradalmi
követelései és tevékenysége mellett a hallgatók jogos követeléseiért is
„harcol”. Több alkalommal tett lépést Révész annak érdekében, hogy a
letartóztatott egyetemi hallgatók szabadlábra legyenek helyezve. Ehhez
Révésznek megvannak az összeköttetései is. Ilyenformán már több személy
szabadlábra lett helyezve.
Révész Lászlónak az ellenforradalom
idején kifejtett tevékenységében sokat segített Földvári Béláné[38], a
polgári jogi tanszék dolgozója is. Vele együtt jártak az újpesti
munkástanácshoz tárgyalni. Pappné elmondta még, hogy
a Révész és társai bűnös tevékenységéről bővebb felvilágosítást tudna adni Sárándi Imre[39],
a polgári jogi tanszék tanársegédje. Nevezett egész idő alatt bejárt az
egyetemre, mindent látott, vagy hallott. Véleménye szerint megbízható egyén.
Neki is Sárándi mesélte el ezeket, de mivel kevésbé
érdeklődött a dolgok iránt, többet nem beszéltek róla. Sőt amit Sárándi mondott, mindenre nem is emlékszik. Emlékezete
szerint Révésznek a külföldi kapcsolatáról is szó esett, de nem emlékszik rá, hogy
milyen formában. Pappné felajánlotta, hogy ha
akarjuk, szívesen összehoz bennünket Sárándival, és
biztosít, hogy becsületes ember.
Felvetette Pappné,
hogy valamit kellene Révésszel tenni, hogy megakadályozhatnánk a hallgatókra
gyakorolt befolyását. Véleménye szerint helyesebb lenne Révészt disszidáltatni,
mint letartóztatni. Ezt az álláspontját azzal indokolja, hogy ha
letartóztatnák, akkor a hallgatók felháborodnának, és mártírnak nyilvánítanák.
Ha azonban disszidáltatnák, ezt a tényt fel lehetne propagandaként használni a
hallgatók előtt olyanformán, hogy Révész eddig félrevezette őket, most meg itt
hagyta.
Megjegyzés:
Pappné az ELTE jogi karának tanulmányi
osztályvezetője. Több év óta hivatalos kapcsolatunk. Kérésünknek mindig
készségesen eleget tett. Párttag. Ő is szerepelt azon a kommunisták listáján,
akiknek el kellett volna távozni az egyetemről. Pappnénak
azt a javaslatát, hogy vegyem fel a kapcsolatot Sárándival,
nem fogadtam el tőle, hanem megmondtam neki, hogy ő beszéljen vele, és mondja
el azt, amit Sárándi mond. A minket
érdeklő kérdéseket elmondtam Pappnénak. Erre ígéretet
tett.
Révésszel kapcsolatos javaslatára nem
tettem megjegyzést, hivatkozva arra, hogy nem ismerem kellően a Révész által
elkövetett bűncselekményt, illetve az ellenforradalom idején folytatott
ellenséges tevékenységét.
Javaslat:
Megállapítani Sárándi Imre tanársegéd személyadatát
és elvi alapon beszervezni. A jogi karon előforduló ellenséges tevékenységről,
vagy csoportosulásról tájékoztatni tud bennünket.
Révész Lászlót mielőbb őrizetbe kell
venni, mert feltételezhető, hogy illegalitásba, vagy külföldre fog menni.
T/7.
3 pld
Kapják: II/4. csoport.
[ÁBTL
3.1.9. V-150002/7. 76–77. Aláírás nélküli, gépelt
eredeti.]
3.
Jelentés Révész Lászlóról és társairól, 1957. január 29.
Jelentés
Budapest,
1957. január 29.
Huzamosabb
idő óta ügynöki bizalmas nyomozást folytatunk Révész László 41 éves
jogi-egyetemi docens budapesti lakos és társai ügyében. Adataink szerint
Jugoszláviába illegális küldöttség kiküldését határozták el. Visszajövetelük
után – az ott kapott utasítás értelmében – itthon a munkástanácsokat ellenzéki
fórumként akarják felhasználni a kormány megdöntése céljából.
A nyomozás során megállapítottuk az
utazási és az ezzel járó költségeket, valamint a küldöttségnek átkelő
csatornáját a jugoszlávok adják, illetve készítik elő.
F. hó 22-én le is utaztak a Baranya
megyei Mánfa község erdészházába, innen előkészített
átkelési csatornán feltételezhetően elhagyják Magyarország területét.
Felkutatásuk folyamatban.
Szőke
Béla rny. őrgy.
osztályvezető
[ÁBTL 3.1.9. V-150002/7. 79.
Szőke Béla aláírásával ellátott, gépelt eredeti.]
4. „Merész” fedőnevű ügynök jelentése
Révész László berni életviszonyairól, 1958. október 22.
Belügyminisztérium
Szigorúan
titkos!
II/2-g alosztály
Tárgy:
Professzor dr. Révész
László
Bern,Gesellschaft
Strasse 6.
Adta:
„Merész” fn. ügynök
Vette:
Várkonyi László
r.
őrnagy
Idő:
1958. október 22.
Jelentés
Budapest,
1958. október 22-én
Dr. Révészt egy
alkalommal egész rövid ideig Feketénénél és Tóthnénál láttam. Nagyon jó benyomást tett rám. Úgy
hallottam, hogy Bernben igen visszavonultan élt, s nem valami rózsás a
helyzete. Éppen ezért igen elismerésre méltó az, hogy megbízást adott arra,
hogy feleségének dr. Révész Lászlónénak, Bp. XIII.
Hegedűs Gyula u. 5. adjak át 4000 forintot. Nagyon szereti családját, és igen
nehéz lehet neki családjától külön élni.
Dr. Révész négy vagy öt nyelven
perfektül beszél. Annak ellenére, hogy a Szocialista Párt tagja, Svejcban [sic!] igen nehéz a helyzete, mivel politikai
nézetei még a Szocialista Párt vezetői számára is túlságosan kommunisták. El
tudom képzelni, hogy idővel, mindenekelőtt pedig ügyességgel és türelemmel dr.
Révészt esetleg meg lehetne nyerni ügyünknek. Mint hallottam, dr. Révész
ajánlatot kapott az egyik japán egyetemről. Előttem nem ismert az, hogy ezt az
ajánlatot elfogadja, vagy sem.
Politikai tevékenységet Révész jelenleg
semmilyen vonatkozásban nem fejt ki. Megkérték arra, hogy Bernben vezesse a
Magyar Szocialista Pártot, amit azonban Révész elutasított.
Ha Önök helyesnek tartják úgy szívesen hajlandó vagyok arra, hogy mindent elkövessek annak
érdekében, hogy professzor dr. Révésszel kontaktusban maradjak és esetleg
baráti viszonyt alakítsak ki vele. Ebben az esetben célszerű lenne az, hogy a
4000 Ft-ot személyesen adjam át Révésznének a célból,
hogy továbbiakat tudhassak meg Révészről, és lehetőségem legyen Révészt ismét
felkeresni.
Készült: 3 pld-ban
Kapják: 1. M[unka]. Dosszié
1 Táj[ékoztató]. Alo[sztály].
1. feld[erítő]. csop[ort].
Fordította: Majoros
fhdgy.
[ÁBTL 3.1.9. V-142893 305–306. Aláírás nélküli, gépelt eredeti.]
5. „Merész”
fedőnevű ügynök jelentése Révész László svájci tevékenységéről, 1958. december
16.
BM II/2-g alosztály
„Szigorúan
titkos”
Tárgy:
dr. Révész László
Adta:
„Merész”
Vette:
Várkonyi László
r.őrnagy
Idő:
1958. december 11.
Fordította:
Majoros fhdgy
Jelentés
Budapest,
1958. december 16.
„Merésznek”
Budapestről való visszatérése után alkalma volt arra, hogy Bernben Feketéné és Tóthné lakásán
találkozzék dr. Révész László professzorral. Révész nagyon örült annak, hogy
„Merész” kapcsolatba tudott lépni feleségével. Révész készségesen adott
felvilágosítást „Merész”-nek azokról a különböző kérdésekről, melyeket
annakidején Révész felesége tett fel neki annak érdekében, hogy legközelebbi
budapesti útja során lehetősége legyen feleségét ilyen vonatkozásban
tájékoztatni.
Révészné
főleg aziránt érdeklődött, hogy megismerje férje jövőre vonatkozó terveit.
Ezzel kapcsolatban Révész a következőket mondta: Legjobb barátjának, Nagy
Ferenc egykori magyar miniszterelnöknek közbenjárására az amerikaiaktól
ajánlatot kapott arra, hogy fogadjon el egy professzori állást vagy Delhiben,
vagy Tokióban. Ottani munkája jogi előadások tartása lenne. Jövőbeni
tevékenységét azonban elsősorban arra akarja irányítani, hogy az ázsiai népeket
tájékoztassa Magyarországról. Ebben a vonatkozásban az amerikai kormány teljes
támogatását élvezi. Ami a jövőbeni munkája díjazását illeti, Révész közölte,
hogy az átlagon felüli. Abban az esetben, ha Tokióban tartaná az előadásokat,
úgy a fizetést Amerika Hangjának ázsiai szekciójától kapná. Abban az esetben
viszont, ha Delhiben tartana előadásokat, akkor közvetlen az amerikai
kormánytól kapná a fizetést, mivel semlegességi okokból Amerika Hangjának tilos
Indiában aktívan működni.
Révész professzor jelenleg mindent
megkísérel annak érdekében, hogy valamilyen módon Indiában dolgozhasson. Ezt
azzal okolja meg, hogy India mint ugródeszka,
tevékenysége számára sokkal eredményesebb, mint bármely más ázsiai ország. Mint
közölte Nehru indiai miniszterelnök egyik vejének
felesége emigráns magyar nő. [sic!] Ez a körülmény mindig lehetővé teszi azt,
hogy az Indiában élő emigráns magyarok a legrövidebb időn belül beszélni tudnak
Nehruval.
Mint Révész közölte, az amerikaiak és a
menekült magyarok arra törekszenek, hogy Indiát megnyerjék a magyar ügynek, és
felrázzák az ázsiai népeket Magyarország iránt tanúsított részvétlenségükből.
Révész szerint ezek a körök azt remélik, hogy ha Indiát meg lehet nyerni ennek
az ügynek, akkor ezt a példát a többi ázsiai államok is követni fogják.
Révész családja egyesítését illetően
igen bizakodó. Közölte, hogy indiai részről máris azt a megbízást kapta, hogy
ezt a kérdést fel fogják karolni. Révész meg van győződve arról, hogy a magyar
kormányhatóságok nem tagadják meg felesége és fia kiutazását Indiába akkor, ha
a budapesti indiai követség kivándorlásukért lépéseket tesz. Révész azon a
véleményen van, hogy Magyarország ezt sohasem engedheti meg magának, mert ha
megtörténne, úgy nézete szerint ez kétségtelenül zavarná az indiai magyar
kapcsolatokat. Révész úgy vélekedik, hogy Magyarország sohasem vállalná ezt a rizikót
és éppen ezen ok miatt Magyarország feleségének és fiának belátható időn belül megadja az engedélyt arra, hogy Ázsiába utazhassanak.
Révésznek azonban ezzel más tervei is vannak. Mivel nagyon érdekelt abban, hogy
lehetővé tegye egykori munkatársának Nagy Istvánnak kivándorlását nyugatra,
indiai kapcsolatai révén az ő számára is egyengetni akarja az utat a célból,
hogy feleségével és fiával Nagy István Indiába mehessen.
Révész ma még főként a Bernben lévő
Kelet-Európa Intézet számára dolgozik, amely a kommunizmus elleni harc céljára
létrehozott alapítvány. Révész itt lengyel, cseh és orosznyelvű fordító. Magyar
fordítóként egy másik magyar disszidens dolgozik. Révész e tevékenysége mellett
azonban publicisztikailag is tevékenykedik. Annak idején – más név alatt – a
Kelet Európa Intézet számára uszító iratot szerkesztett Magyarország ellen,
amelyet a Kelet Európa Intézet terjesztett.
A disszidens magyarok és az amerikai
kormányhatóságok megbízásából Révész az utóbbi hónapokban könyvet írt a magyar
jogról. Ezt a könyvet, amely álnév alatt ezer példányban jelent meg, az ENSZ
valamennyi tagjának eljuttatták, annak érdekében, hogy – mint Révész mondotta – a világ közvéleményét ismét a magyar kérdésre
tereljék. A könyv angol nyelven jelent meg.
„Merésznek” a fentiekről röviden
tájékoztatnia kell Révésznét, hogy az
tájékoztatva legyen férje lehetőségeiről és szándékairól. „Merésznek” át kell
adnia Révészné részére 4800 forintot
és közölni kell vele, hogy a jövőben Révész rendszeresen fog küldeni vele
pénzt. Révész “Merész”-en keresztül akkor is kapcsolatban akar állni a
feleségével, ha Ázsiában lesz, addig amíg a felesége
megkapja a kiutazási engedélyt.
Révész megbízta „Merészt”, kérdezze meg
feleségét, mit csinál barátja Bibó
István. Révész tudomása szerint Bibó börtönben van.
Révész Bibó feleségének már több csomagot küldött
azért, hogy ily módon támogassa, de eddig még nem kapott hírt. Révész
„Merésznek” szó szerint a következőket mondta: „Nem szeretné, ha az ÁVH zabálná meg csomagjait”. Éppen ezért
„Merésznek” meg kell érdeklődnie, hogy Bibóné
megkapta-e a csomagokat. Bibó István a veje, dr.
Ravasz Lászlónak.[40]
[...][41]
„Merész”
[ÁBTL 3.1.9. V-142893 298–299. Aláírás nélküli, gépelt eredeti.]
6. Összefoglaló jelentése Révész László
politikai tevékenységéről, 1959. június 3.
II/5-e alosztály
Szigorúan
titkos!
Tárgy:
Révész Lászlóról
összefoglaló
Jelentés
Budapest,
1959. június 3.
A nálunk elfekvő anyagok szerint Révész
Lászlóra a következő terhelő adatok vannak: („Magyar” fedőnevű inf[ormátor]. jelentései alapján)
1956 októberében a jogi kari
„Forradalmi Bizottság” elnökévé választották, mint olyant, aki már az
ellenforradalom előkészítésében is részt vett. Apja Kisgazdapárti aktív
politikus volt, ő is szervezte a Kisgazdapártot az ellenforradalom előtt, alatt
és után. Ő javasolta Kovács Bélát miniszterelnöknek.
Már 1956. novemberében kijelentette,
hogy két területen folyik tovább a harc: 1. az egyetem tanterv bizottságában és
2. a Vöröskeresztben.
1956-ban a letartóztatott
ellenforradalmárok kiszabadításáért folytatott aktív tevékenységet. Sokat járt
ki üzemekbe, főleg Csepelre és Újpestre, a sztrájk továbbfolytatására agitálta
a munkásokat.
1957 januárjában hangoztatta, hogy az
oktatás azért kezdődik később, mert a „forradalom” folytatódik. Hogy tavasszal
jönnek a nagy események, a háború lehetősége is fennáll. A terror kezdetére
tüntetéseket akartak szervezni.
1957. február elején disszidált.
(Az
anyag megtalálható „Magyar” fn. inf.
M[unka]-dossziéjában Révész László nevén)
Bárdos
József r. százados
K: 2 pld.
G: Fné
61/205
[ÁBTL 3.1.9. V-142893 308. Aláírás nélküli, gépelt eredeti.]
7. „Kemény Zsigmond” fedőnevű ügynök
jelentése Révész Lászlóról és Magyarországon élő családjáról, 1958. március 11.
II/5-c alosztály
Szigorúan
titkos!
Adta:
„Kemény Zsigmond”
Vette:
Berényi István rny. szds.
1958.
március 11.
Tárgy:
Révész László
Jelentés
Budapest,
1958. március 14.
„Kemény
Zsigmond” jelenti:
Révész Lászlóné
a Csáky u. 5. sz. alatt lakik. Vele van 5 éves Zoltán
nevű fia, valamint apja Héjjas István és anyja Héjjas Istvánné. Igen jómódú
gazda volt az apja. Most a család úgy tartja fenn magát, hogy Héjjas István éjjeliőr és felesége takarítani jár. Lányuk,
Révész Lászlóné otthon végzi a háztartási munkát. A
konyhában élnek, a lakást nem fűtik. Nem remélik, hogy Révész László visszatér,
inkább abban bízik az asszony, hátha sikerülne férjéhez utána menni. Állítólag
hallott olyan esetet, amikor a disszidált férj után az itthon maradt felesége
útlevelet kapott. Elmondtam nekik, hogy még mindig elfog a csodálkozás, hogyan
keveredett bele ebbe a dologba, éppen Révész László, akit csendes, szorgalmas
és szelíd lelkű tudós embernek ismertünk. A felesége két dologra vezeti vissza:
Az egyik, hogy László az ellenforradalmi események következtében valósággal
„megvadult”, és ezen a téren nem volt tapasztalata. A másik ok az lehetett, felesége szerint, hogy őt az egyetemen
általában szerették. Nem volt harcos természetű azelőtt, népszerű volt és
mindenütt őt választották vezetőül. Keserűen jegyzi meg az asszony, hogy persze
most mindent rákennek, gondolva, hogy az itthon maradtak így tudnak menekülni a
súlyosabb következmények elől. Azt is keserűen emlegeti a felesége, hogy ha nem
vesz részt a férje az ellenforradalomban, most valószínűleg ő lett volna a
jogtörténet tanszéken Eckhart Ferenc[42]
utódja. Sokat dolgozott, jogtörténeti tudományos munkát írt. Az
egyetemen mindenki elismerte. Kérdezgettem az ellenforradalmi tevékenységéről Révész
Lászlónét, aki úgy tudja, hogy férjét a „forradalmi
tanács”[43]
elnökévé választották. Eleinte itthon akart maradni, de később annyi
váddal állott szemben, amiről neki hírt hoztak, hogy 8-9 éves László nevű
fiával kiszökött – az asszony úgy tudja, Jugoszlávia felé.
Jelenleg Bernben él, Svájcban egy
professzornál lakik, van egy jogtörténet könyve, amit még itthon írt és vitt
magával. Ez kb. 700 oldalas könyv. Az a reménysége, hogy Svájcban kiadják.
Ennek a fordítását végezte, illetve végzi. Több helyen megfordult
Németországban, ahol előadásokat tartott. Feleségének eddigi értesülése és
reménysége az továbbra is, hogy tudományos téren fog dolgozni. Hogy milyen
anyagi viszonyok között él, arról – állítólag – a felesége nem sokat tud.
Lehet, hogy erről nem akart beszélni. Az asszony helyzete aggodalmas. Szülei
öregek, bármelyik kidől, felborul a háztartás. Nem reméli, hogy férje
hazajöhet, és kérdezi, lehet-e reménye, hogy ő kimehet utána? Bár nem siránkozó
természet és láthatólag elfoglalja a háztartás és gyermeke.
Révész László sovány termetű, inkább
mindig csendes természetű fiú volt. Azt tudták róla, hogy több évig volt
egyetemen Varsóban, lengyel, orosz nyelvet jól bírja. Tudományos hajlamú volt
fiatalságától fogva. Mikor a kecskeméti református jogakadémia megszűnt, akkor
az állam vállalta, hogy a tanárokat óraadóként elhelyezi. Így került Révész
László Kecskemétről a budapesti egyetemre. Itt feltűnt szorgalmával, és mindig
előrehaladt. Itt jól keresett. Nemcsak előadásaiból, hanem fordításokból is. Szakmájában
lassan tekintély lett, és adott magánórákat is. Családi hagyományainál fogva
haladó értelmiségi lett volna. Feleségül kuláklányt vett. A népi demokráciához
látszólag jól viszonyult. Értelmes, nagyon szorgalmas, józan fiatalembernek
látszik, aki szép családi életet élt. Nem erős egyéniség, aki úgy látszik –
mindenütt – befolyásolható. Amelyik körben volt, annak a véleményét fejezte ki.
Budapesten többször találkoztam vele. Hívtam, hogy rokoni látogatásra jöjjön
el, hiszen apjával fiatalkoromban jó viszonyban
voltam. Sohasem keresett fel. Lehet, hogy a nagy korkülönbség miatt. Én arra is
gondoltam, hogy nem tartja éppen hasznosnak, hogy egy „reakciós” rokont
látogasson. Ha az utcán találkoztunk, talán egyszer-kétszer kérdeztem tőle, nem
tudna-e valahol állami kiadónál angol-francia-német
fordítást szerezni, mert anyagi helyzetem – nyugdíjas állapotomban –
szükségessé tenné. Ő ez elől mindig gyorsan kitért. Úgy éreztem, hogy az
előrehaladás, a helyzete biztosítása fontos szempont volt nála.
„Kemény
Zsigmond”
(Berényi István rny. szds.)
Készült: 3 pld.
SzLné
Fnytsz:
21/1958.
[ÁBTL 3.1.9. V-142893 302–303. Aláírás nélküli, gépelt eredeti.]
8.
Részlet „Kemény Zsigmond” fedőnevű ügynök Révész Lászlóról és a svájci
emigrációról szóló jelentéséből, 1959.
Révész
Lászlóval Genfben találkoztam, személyes helyzete: Bernben jelenleg a berni
egyetem által fenntartott magyar diákinternátust vezeti, személyesen az a
benyomása, hogy a diákok közül őt többen figyelik. Dolgozik az ún. Keleti intézetben,
amelyiknek vezetője egy Sager nevű svájci ember. A
közéletben nagy megbecsülésnek örvend, Révész László szerint egyszerű kalandor.
A keleti intézetben kb. 4-5-en dolgoznak, 2 közülük
magyar, Révész László magyar társa, akinek nevét nem mondta meg, egy 46-ban
disszidált magyar katonatiszt fia. Erre vannak bízva a magyar vonatkozású
lapok. Az intézet célja elsősorban, hogy két kőnyomatost adjon ki. Az egyik: „Corespondens Dienst”, ez hetente
jelenik meg, a másik „Information Dienst”,
ez havonta jelenik meg.
Révész László munkaköre a
szovjet, a lengyel, a csehszlovák és a jugoszláv újságok átnézése, kivonatolása
és cikkek készítése. Ugyancsak a többi munkatársai is ezt csinálják,
Sager személyéről azt mondja, hogy tudomása szerint
nagy összeköttetései vannak állami körökkel, igen nagy pénzeket kap, a
tárgyilagos cikkeket nem tűri. Révész László havi fizetése 900 svájci frank.
Révész László elmondta,
hogy ez a berni intézet erős kapcsolatot tart fenn a Nyugat-Németországban
működő hasonló természetű, de állam által fenntartott keleti intézetekkel, a
legközelebbi kapcsolata a berni intézetnek a müncheni intézettel van.
Nyugat-Németországban 14 ilyen intézet működik Révész tudomása szerint. A
müncheni intézet olyan könyveket ad ki, amelyek a német nép szerepét
Magyarországon tárgyalják, a német hitleri élet-tér gondolatát tartják ébren.
Révész Lászlónak reménysége az, hogy Indiában vagy Japánban egyetemi tanárnak
kikerül, ha jogtörténet tanszék üresedik. Ezt a reménységet arra alapítja, hogy
mint volt kisgazdapárti, állandó kapcsolatban van Nagy Ferenc Magyarország volt
miniszterelnökével. Nagy Ferenc – Révész László szerint – az amerikaiak magyar
szakértője. Az amerikai magyar ún. Nemzeti Bizottmány tagja. Fedőmunkája az,
hogy kiállításokat szervez, legközelebb Olaszországban. Pontos időpontját nem
tudom találkozásuknak, ha Európába jön, Révész Lászlóval összejön. Nagy Ferenc
összeköttetésben van az ún. amerikai India-alappal. Ez látszólagos kulturális
szervezet, amelyiknek az a célja, hogy Indiába vagy Japánba megbízható
politikai beállítottságú tudósokat helyezzenek el. Nagy Ferenc azt beszélte,
hogy őneki közeli kapcsolata van Nehru indiai
miniszterelnökkel. Mégpedig úgy, hogy Nehru
unokaöccse vezette be először Nehru közelébe, Nehru unokaöccse felesége magyar asszony, és a magyar
disszidáltak kellő ajánlással kedvező fogadtatásban találnak Nehrunál. Nagy Ferenc úgy tudja, hogy Menon,
Nehru külügyminisztere a népi demokráciák barátja, és
így köztük ellentét van. Legutóbb Nagy Ferenc, amikor Varga Bélával, volt
kisgazdapárti vezető képviselővel, jelenleg a magyar Nemzeti Bizottmány
amerikai vezetőjével Európába jöttek, elmondta bizalmasan Révész Lászlónak,
hogy most már belátják, hogy Tildy 46-os kelet felé
tájékozódó politikája volt a helyes. Nyugati hatalmakban nagyon csalódtak. Itt
jegyzem meg, hogy az amerikai Nemzeti Bizottmánynak svájci tagja Padányi Gulyás Lajos, aki a svájci repülőtársaságnál
dolgozik, mint tisztviselő a genfi pályaudvaron.
Ezek a kérdések maguktól
jöttek elő, mert én írtam Nyborgból Révész Lászlónak,
hogy szeretnék vele Genfben találkozni. Ott felkeresett. Családjára
vonatkozólag az az elképzelése, hogy ha Ázsiába
menne, reménysége szerint oda könnyebben kiengednék utána a családját, mint
Svájcba. Annál könnyebb volt a beszélgetés, mert rokoni kapcsolatban állok
vele. Elmondta azt is, hogy a magyar svájci követség a svájci kormánynál
tiltakozott, hogy magyar disszidensek a magyar állam ellen irányuló politikai
munkát végeznek Svájcban. Révész Lászlót igazolásra szólították fel a svájci
hatóságok. Ő igazolta, hogy a keleti intézetben folyóiratokat kivonatol, és ezt
a választ küldték el a magyar követségnek.
[…][44]
„Kemény Zsigmond”
Megjegyzés: „Kemény” fedőnevű ügynökünk 6 hetet
töltött külföldön, 2 hetet Dániában, Nyborgban, az
európai egyházi konferencián, majd ezt követően 1 hónapot Svájcban, Lokarnóban üdülés céljából.
Értékelés: Elsősorban azt kell tényként leszögezni,
hogy „Kemény fedőnevű ügynökünk a kapott feladatait teljes mértékben
végrehajtotta és számunkra, de valószínűleg más alosztály és a II/3. Osztály
szempontjából is értékes operatív anyagokat hozott. Véleményem szerint a
következő szempontok szerint volt értékes „Kemény” fedőnevű ügynökünk külföldi
utazása:
[…][45]
3. Nagyon pozitívnak mondható az a tény, hogy sikerült
Révész László politikai szerepét tisztázni Svájcban, és azt, hogy
tulajdonképpen mit akar a keleti kutatóintézet. A jelentés szerint Révész
komoly politikusokkal áll kapcsolatban, amelyet a későbbiek során operatív
szempontból ki lehet használni, „Keményen” keresztül.
[…]
Valykó István
r.hdgy
Kész: 6
pld. 12 lap
Sz-né
Fnytsz: 46/177/1959.
[ÁBTL 3.1.9. V-142893 353–355. Valykó
István aláírásával ellátott, pontos dátum nélküli gépelt másolat.]
9.
Tájékoztató jelentés Révész László svájci politikai tevékenységéről, 1960.
február 22.
Belügyminisztérium
II/3 Osztály
Szigorúan
titkos!
Tájékoztató jelentés
Budapest, 1960. február 22.
Révész
nevű Bernben élő disszidensről:
Értesülésünk szerint Révész, aki az
Eötvös Lóránd Tudományegyetem adjunktusa volt, és annak idején
az orosz tanszéken dolgozott, jelenleg Bernben él.
Révész 1958-ban haza akart térni, mert
az ottani disszidensek és közte politikai incidensre került sor. Az eset úgy
történt, hogy a Bernben élő disszidensek Révészt kérték fel, hogy a március
15-i ünnepségükön tartsa meg az ünnepi beszédet. Révész a megbízatást
elvállalta, és beszédében a régi Magyarországról, mint a három millió koldus
országáról emlékezett meg. Ezzel a hallgatóság körében – ahol a régi
földbirtokosok disszidált csemetéi is jelen voltak – nemtetszést váltott ki, és
kifütyülték. Az eset folytatásaként erről a kérdésről később ankétot tartottak,
amelyen Révész megvédte állításait és bebizonyította, hogy annakidején másfél
millió nincstelen vándorolt ki Amerikába, és másik másfél millió itthon
nyomorgott.
Bár Révész állításait megcáfolni nem
tudták, de azóta elfordultak tőle, mert apolitikus
embernek tartják, akire nem számíthatnak. Ez az oka annak, hogy Révész még
mindig hazatérési gondolatokkal foglalkozik.
Kész: 3 pld.
Kapja: II/5. Osztály
B-alosztály
Alosztályok
Kész: Hné/Szné
[ÁBTL 3.1.9. V-142893 314. Aláírás nélküli, gépelt eredeti.]
[1] ÁBTL 3.1.9. V-142893
„Forintos György és társai” 370.
[2] Révész László (Kecskemét, 1916 – Bern, 1999)
történész, jogász. Főiskolai tanulmányait a kecskeméti Jogakadémián kezdte és
1938-ban a szegedi Tudományegyetemen jogi doktorátussal
fejezte be. Katonai szolgálatra vonult be, 1944-ben szovjet hadifogságba esett.
Szabadulását követően, 1947-ben a kecskeméti Jogakadémián a jogtörténet tanára
lett, innen került 1949-ben a budapesti Tudományegyetem Magyar Jogtörténeti
Tanszékére.
[3] ÁBTL 3.1.9. V-142893
„Forintos György és társai” 318.
[4] Egyetemi Ifjúság 1956. szeptember 17. 2.
[5] ÁBTL 3.1.9. V-143667
„Komáromi Kornélia és társai” 383.
[6] ÁBTL 3.1.9. V-142893 „Forintos György és társai” 316.
[7]
Jegyzőkönyv és határozat a Rektori Tanács október 31-i üléséről. ELTE Egyetemi
Levéltár I/i Bizalmas iratok 6. doboz
[8]
Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara nagygyűlésének
határozata. 1956. október 31. In Sub Clausa 1956. Szerkesztette: Gecsényi Lajos, Máthé Gábor.
Összeállította Baráth Magdolna. Budapest, Magyar
Hivatalos Közlöny Kiadó, 2006. 641.
[9] ÁBTL 3.1.9. V-142893 „Forintos György és társai” 316.
[10] Garamvölgyi Zoltán: Epizódok az Egyetemi Forradalmi
Bizottság tevékenységéből. Új Látóhatár,
1966. szeptember – október 103.
[11] ÁBTL 3.1.9. V-142893 „Forintos György és társai” 297.
[12] Uo. 331.
[13] ÁBTL 3.1.9. V-150002/7. „Kiemelt operatív anyagok Kardos László és
társai V-dossziéból” 59.
[14] Garamvölgyi Zoltán: A MEFESZ a forradalom második
szakaszában. Új Látóhatár, 1965.
november–december 108.
[15] ÁBTL 3.1.9. V-142893 „Forintos György és társai” 332.
[16] ÁBTL 3.1.9. V-150002/7. „Kiemelt operatív anyagok Kardos László és
társai V-dossziéból” 77.
[17] Uo. 82.
[18] ÁBTL 3.1.9. V-142893 „Forintos György és társai” 309.
[19] ÁBTL 3.2.2. T-1/3 „Ragott” 65.
[20] „Kemény
Zsigmond”: Dr Muraközi Gyula (1892-) református
lelkész, szerkesztő, író, műfordító. ÁBTL
3.1.5 O-13603 40–42.
[21] ÁBTL 3.1.9. V-142893 „Forintos György és társai” 354.
[22] Uo. 380.
[23] „Ragott”: Dr Horváth Dénes (1916–) jogász, 1956-ban disszidált
Svájcba. ÁBTL 3.1.5. O-8-095/3 17.
[24] ÁBTL 3.2.2. T-1/3 „Ragott” 78.
[25] Uo. 79.
[26] ÁBTL 3.1.9. V-142893 „Forintos György és társai” 348.
[27]
Uo. 354.
[28] Uo. 314.
[29] ÁBTL 3.2.2. T-1/3 „Ragott” 65.
[30] Garamvölgyi Zoltán (1928–) a Szovjet Jogi Tanszék oktatója
volt, aki tevékenyen részt vett a jogi kar forradalmi eseményeiben, ezért 1957.
január végén feleségével, Tarján Judit egyetemi hallgatóval, Révész László
csoportjával Jugoszlávia irányában elhagyták Magyarországot. Feleségével
Svájcba emigráltak, és mindketten a berni Kelet Európa Intézet munkatársai, így
Révész László kollégái lettek.
[31] Nagy
István a Magyar Jogtörténeti Tanszék oktatója volt, Révész László irányításával
tevékenyen részt vett a jogi kar forradalmi eseményeiben. 1957-ben
eltávolították az egyetemről, ezt követően az Állam- és Jogtudományi Intézetbe
került könyvtárosnak. Révész László Svájcból próbálta egyengetni Nagy István
kivándorlását, kapcsolatai révén megkísérelt az ő számára is egyetemi állást
keresni Indiában. Révész terve azonban meghiúsult, és Nagy István nem sokkal
később öngyilkosságot követett el.
[32] Samu
Mihály (Dunavecse, 1929–) Budapesten végzett az ELTE ÁJK-n, ahol 1964-től az Állam és Jogelméleti Tanszék
vezetője; 1968-tól egyetemi tanár. 1975-től az állam-és jogtudományok doktora.
Az USA-ban és Kanadában volt vendégprofesszor. Hatalom- és államelméleti könyvei jelentek meg.
Jelenleg professor emeritus az ELTE-én.
[33] Prandler Árpád (1930–) jogász. 1952–1958 között az ELTE
Jogtudományi Karának tanársegéde, majd adjunktusa. 1959–1962 között a
Nemzetközi Diákszövetség magyar képviselője Prágában. 1962–1968 között a
Külügyminisztérium munkatársaként az ENSZ-nél is dolgozik. 1970–1983 között az
ELTE ÁJTK docense, 1974–1983 között a Külügyminisztérium Nemzetközi Osztályának
vezetője. 1983-tól az ELTE címzetes egyetemi tanára.
[34] Névai
László (Budapest, 1914 – Budapest, 1983) jogász, egyetemi tanár, az állam- és
jogtudományok doktora (1977). 1942-től a KMP tagjaként a SZU-ban politikai
parancsnokságokon tevékenykedett politikai munkatársként. 1946-tól az Eötvös
Loránd Tudományegyetem jogi karán oktatott. 1949-ben egyetemi magántanárrá,
1950-ben tanszékvezetővé, 1952-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a Szovjet Jogi
Tanszékre, ahonnan 1956-ban eltávolították, de hamarosan visszakerült az
egyetemre.
[35] Bárány
„Bordósipkás Jancsi”: Bárány János (1930–1959) Lakatosként dolgozott a Csepel
Vas- és Fémművekben. A forradalom idején a Tompa utcai fegyveres csoport
vezetőjévé választották. Megszervezte az egységet; felkelőcsoportja több
alkalommal felvette a harcot szovjet katonai egységekkel. Csapatával keményen
ellenállt a november 4-én meginduló újabb szovjet támadásnak.
Szervezkedés vezetése és egyéb vádak alapján halálra ítélték és 1959. február
18-án kivégezték.
[36] Garamvölgyi Zoltán Révész Lászlóval együtt 1957. január
végén elhagyta Magyarországot, és Svájcban telepedett le.
[37] Karátson Gábor (Budapest, 1933–) költő, filozófus,
műfordító. Joghallgatóként
részt vett a jogi kar Forradalmi Bizottságának munkájában, a kari nemzetőrség
tagja volt, kapcsolatot tartott a csepeli és az újpesti munkástanáccsal, később
a MEFESZ egyik diák vezetője lett. Az 1956 december 23.-ra szervezett néma
tüntetésre lázító hangú verset írt. 1957-ben kizárták az egyetemről, 1958-ban a
Legfelsőbb Bíróság izgatás vádjával 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte.
[38] Földvári
Béláné (szül.: Tóth Lenke Éva, Budapest 1924–) a Magyar Jogtörténeti Tanszék oktatója volt, aki Révész
László irányításával tevékenyen részt vett a jogi kar forradalmi eseményeiben,
emiatt Révész jobbkezeként tartottak számon az
egyetemen, s akivel Révész még Svájcból is levelezett.Ellene 1957-ben politikai
okokból fegyelmi eljárást indítottak, minek következtében csökkentett
óraszámban taníthatott tovább, majd 1958-ban racionalizálás címén
eltávolították az egyetemről. Később
közjegyző lett, és többé nem tért vissza a felsőoktatásba.
[39] Sárándi Imre (Kapuvár, 1930 – Budapest, 1986.) jogász,
egyetemi tanár, az állam és jogtudományok doktora (1983). 1954-ben szerzett
jogi diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán,
ahol 1956-tól tanársegéd, 1959-től adjunktus, 1963-tól docens, 1967-től az ELTE
hivatalos kapcsolataként tartott kapcsolatot az állambiztonsági szervekkel.
ÁBTL 3.1.5. O-20021/1. 14/1.
[40] Ravasz
László (Bánffyhunyad, 1882 – Budapest 1975) ref.
püspök, az MTA tagja. A Kolozsvári Teológiai Akadémia teológiai tanszékének ny.
r. tanára (1907–1921). A felsőház tagja (1927–1944) volt. 1948-ban politikai
okokból félreállították. 1953-ban vonult nyugalomba.
[41] A
jelentés további részében a forint átutalásával kapcsolatos gyakorlati
teendőket írja le hosszasan a jelentést adó ügynök.
[42] Eckhart Ferenc (Arad, 1885 – Budapest, 1957) jog- és
gazdaságtörténész, az MTA tagja. 1929-től a budapesti egyetem jogi karán a jog-
és alkotmánytörténet tanszéket vezette. 1956-os tevékenysége miatt
„szellemtörténettel” vádolták, a meghurcoltatástól halála mentette meg. Az ELTE
1986-ban rehabilitálta.
[43] Értsd az
ELTE jogi karának 1956. október 31-én alakult Forradalmi Bizottsága.
[44] A jelentés további részében a svájci emigráció helyzetéről írt az ügynök.
[45] Csak a Révész Lászlóra vonatkozó jelentés-részlet értékelését közlöm.