„Mindenkiről mindent tudni”
A besúgó hálózat megszervezése Magyarországon
a II. világháborút követően
A politikai rendőrség II.
világháború utáni megszervezése[1] – hasonlóan, mint az új
közigazgatás kiépítése – hosszú időt vett igénybe, mondhatjuk, hogy az 1945-ös,
és még az 1946-os év is egy permanens szervezési időszaknak tekinthető. 1944.
december végén a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány már foglalkozott a
politikai rendészet létrehozásával, majd januárban Erdei Ferenc belügyminiszter
kinevezte Tömpe Andrást rendőrfőtanácsossá. A Rákosi Mátyás által Moszkvából
elindított és a Nógrádi partizán egység komisszárjaként Debrecenben érkező
Tömpére várt a feladat, hogy a politikai rendőrséget megszervezze. Időközben
azonban a budapesti kommunisták is megbízták egyik elvtársukat, a hazai
munkásmozgalom harcosát, Péter Gábort ugyanezzel a feladattal. Így aztán 1945.
január végére a fővárosban két kommunista vezetésű politikai rendőrség
létezett, s mindkét vezető magát legitim tisztviselőnek tartotta.
A helyzet feloldásaként végül
Tömpe a vidéki, Péter a budapesti politikai rendészeti ügyekért lett felelős. Májusban pedig az államosított rendőrségről szóló rendeletek
megerősítették ezt az illetékességi elkülönítést: előbbi a Magyar
Államrendőrség Vidéki Főkapitányság, utóbbi a Budapesti Főkapitányság
szervezetén belül lett a politikai rendészet vezetője.
Hasonlóan minden más
titkosszolgálathoz az új szervezetek sem nélkülözhették tevékenységük során az
állampolgárok együttműködését, s már nagyon hamar kialakult a „munkakapcsolat”
a társadalom egy részével. Kádár János már a kommunisták 1945. január 19-ei
vezetőségi ülésén bejelentette, hogy történt jelentkezés „besúgó tisztségre”.[2]
Ugyanakkor Tömpe 1969-es visszaemlékezésében említette, hogy detektív
csoportjai már korán kiépítették a nyilasok között a hálózatot, sőt megjegyezte
azt is, hogy ebben igénybe vették a Sombor-Schweinitzer
József által vezetett horthysta politikai rendészet egyik vezető ügynökét.[3]
Péter egy februári tájékoztatójában közölte, hogy
osztálya „a politikai rendészeti ügyek anyagának 60 %-át a társadalom
közreműködése (feljelentések, besúgások) és 40%-át saját kezdeményezés
(nyomozás) útján kapja meg.”[4]
A politikai rendőrség
tevékenységének ezt a rejtett oldalát tartotta szem előtt a nyíregyházi
rendőrség beosztottja (a nehezen olvasható aláírás Józsa
Andrásként azonosítható), amikor február 10-én keltezett tervezetében egy
„titkosan működő szerv” felállítását ajánlotta. Valójában az agilis
rendőrfogalmazó az ügynök-hálózat kiépítésének jelentőségére hívta fel a
Belügyminisztérium figyelmét, miközben – mint az irománya kezdő soraiban
olvasható – a „mindenkiről mindent tudni” célképzet vezérelte. Ezzel akarta
elkerülni, hogy a legszélesebben értelmezett közélet szereplői, úgymint a közhivatalok
vezető beosztású tisztségviselői, bírák, ügyvédek, tanárok, orvosok, papok,
pártvezérek, újságírók, esetleg a gazdasági elit tagjai és a művészet, illetve
a tudományok képviselői közé nem demokratikus eszméket valló személyek
kerüljenek (mint írta: „ne hogy kakukkfiók kerüljön a fészekbe”). Az
adatgyűjtést a hivatásos rendőri gárdával titokban együttműködő civil lakosokra
bízta volna, ezért a fedett munka konspirációs szabályait is lefektette. Eszerint
a beszervezett egyének nem járnak be a rendőrség épületében, hanem
magánlakásokon, megbeszélt helyeken találkoznak rendőrségi irányítójukkal,
jelentéseiket géppel írják, nevüket fedőszámmal helyettesítik, miként a
megfigyelt személyét is, a leadott információkat a rendőrségen a vizsgált
személy „borítékjában” gyűjtik, ezek ismeretében az irányító instruálja, s kéri
újabb feladatok elvégzésére bizalmas kapcsolatát. Javasolta azt is, hogy az
együttműködők mozgását sajtóigazolványokkal segítsék. Végül a kockázatos
munkavégzés során kialakuló életveszélyes helyzetek miatt a
Belügyminisztériumtól a beszervezetteknek védelmet és támogatást kért, éppen
ezért hangsúlyozta a beosztás és illetmény megállapításának fontosságát, sőt a
vasúti szabadjegy megadását sem tartotta elképzelhetetlennek.[5]
Azt nem tudni, hogy miként
fogadták a tervezetet a kormányzati körökben, de a politikai osztályvezetők
összejövetelein több alkalommal is nagy hangsúlyt kapott, hogy a háborús
bűnösök őrizetbe vétele mellett a megelőzés, a megfigyelés és a felderítés azok
a munkaterületek, amelyek a reakció és a népellenes tevékenység elleni harc fő
irányát képezik – Tömpe pedig a preventív intézkedések
között kiemelt szerepet tulajdonított az ún. bizalmi
hálózatnak.[6] A
politikai rendőrség munkáját megkönnyítő „civil-segédcsapat” létrehozására
vonatkozóan helyettese, Balázs József az 1945. októberi ülésen részletes
útmutatóval szolgált a megjelenteknek. Figyelmeztette a helyi vezetőket, hogy
nagy figyelemmel járjanak el: vizsgálják meg a helyiség „geográfiai és
szociográfiai” helyzetét, azaz a földrajzi, természeti, gazdasági és társadalmi
viszonyokat. Tudatosította hallgatóságában, hogy ezt a hálózatot „minden
szükséges helyen ki kell építeni”: főként az egyetemi városokban, mivel ott a
fiatalság két évtizedes „fasiszta nevelése” éreztette hatását (pl. Szeged), az
ipari centrumokban a termelés folyamatosságának, zavartalanságának biztosítása
miatt, a dunántúli megyékben a svábok kitelepítése nyomán keletkezett problémák
okán. A beszervezés menetével kapcsolatban megjegyezte, hogy fontos a kiszemelt
ún. „b. ember” rátermettségének vizsgálata, illetve a beszervezés realizálása
után a pontos karakterisztika készítése, a nyilvántartásba vétel, „fedőnévvel”
való ellátás (ebben az időszakban ezt egy szám és egy betű jelentette, minden
főkapitánysági szinten szervezett politikai rendészeti osztály egy betűt
választott magának, hogy a központba beérkező fedett jelentéseket meg tudják
különböztetni). Az együttműködésre, mivel a stratégiai célpont az illegális
jobboldali szervezetek megfigyelése volt, Balázs a régi jobboldali embereket
tartotta a legalkalmasabbnak. Őket múltbéli magatartásukkal lehetett kézben
tartani, de ez nem jelentette a baloldaliak beszervezésének mellőzését. Jelezte
azt is, hogy ellenőrzött információkra van szükség, ezért lehetőleg két,
egymásról nem tudó bizalmi embert kell rá állítani ugyanarra a feladatra. A
lehetséges adatszolgáltatók között már ekkor kiemelt helyen szerepeltek azok, akiknek
a munkájából adódott „jól értesültségük”, így a vendégkör viselt dolgaiba
rendszeresen bepillantást nyerő fodrászok, illetve egy adott lakóközösség
életvitelével, szokásaival napi szinten szembesülő házmesterek, utcabizalmiak. Előadásából
tudjuk meg azt is, hogy a beszervezett egyének fizetésben nem részesültek, csak
esetenkénti (pénz)jutalmat kaptak, azt is csak értékes
jelentés szolgáltatása, eredményes munka után. A kapcsolattartás
pedig nem történhetett a rendőrség épületében.[7]
Pár hónappal később, 1946. február
28-án egy újabb vezetői értekezleten Balázs újra kitért a témára, mikor is
elmagyarázta az értekezleten résztvevőknek, hogy mivel a reakciós egyének sok
esetben gazdasági szervezetek, kulturális és sportegyesületek cégére alatt
fejtenek ki káros tevékenységet, szükséges minden ilyen egyesületben két, de
legalább egy „b. ember” beszervezése.[8]
A testületben voltak olyanok is,
akik a társadalmi kapcsolatok kiépítését már az iskolákban elkezdték volna.
1945 végén a pesterzsébeti politikai csoport két nyomozója megjelent a helyi
reálgimnáziumban, hogy a történelem órákat „világnézeti szempontból ellenőrizzék”.
A sajátos „iskolalátogatás” során
informálódtak az igazgatók, a tanárok politikai felfogásáról, egyúttal
feladatuk volt a diákok között beszervezések végrehajtása.[9]
De hiába voltak ilyen és ehhez
hasonló törekvések, a hálózat a tárgyalt időszakban nem igen volt képes
hatékony működésre és az együttműködők kiválasztása sem felelt meg a Balázs
által hangoztatott körültekintő eljárásnak. Egy, a Magyar Kommunista Párt
Titkársága számára készült dokumentum 1946 júliusában elég lehangoló képet
festett a politikai rendészeti osztályok elvégzett munkájáról. Eszerint ezek
tevékenysége „a káder-hiány következtében kezdetlegesnek mondható. Működésük
általában passzív, csak konkrét ügyek kivizsgálására
szorítkozik, megszervezett bizalmi hálózatuk nincs Budapestet kivéve, de itt is
egyirányú, szűk keretek között mozog.” A hálózati tagok kiválasztásának elégtelenségét
jelezte az is, hogy például az egyik főkapitányság kommunista frakciója olyan
személyt akart B-listáztatni,[10],
akit egy hónappal korábban még alkalmasnak tartottak bizalmas együttműködésre
és a Belügyminisztérium a vélemény alapján be is állította erre a munkára.[11]
Az itt
közölt dokumentumok közvetlenül a II. világháborút követő évekről, a bizalmi
(vagy besúgó-, vagy ügynök) hálózat megszervezésének korai időszakáról
informálnak. Részint annak kiépítése körüli nehézségekről, részben
pedig azokról a (cél)csoportokról, amelyek köreiben a beszervezett egyéneknek
működni kellett.
Dokumentumok
1.
Nyíregyházi rendőrfogalmazó tervezete egy titkosan működő szervezet
felállítására, 1945. február 10.
Tervezet
Titkosan működő szerv
felállításáról, melynek feladata, a közélet vezetésében, irányításában
résztvevő egyének életéről adatokat gyűjteni, amelynek alapján elérnénk a
kitűzött célt: mindenkiről mindent tudni.
Emberek tűntek fel, ismeretlen,
még ki nem próbált egyének, akik irányító szerepüknél fogva a demokratikus
eszméket hirdetik. Meg kell ismerni azoknak az életét, akik hivatást kell
hogy betöltsenek, nehogy kakukkfiók kerüljön a fészekbe. Ellenőrizni kell a
vezető állást betöltőket, nehogy olyan elemek jussanak
vezető szerephez, akik a demokratikus eszméket csak álcázásra használják fel és
nem méltók a bizalomra, amelyet nekik előlegeztek. Mások viszont, akik eddig
bármilyen oknál fogva nem szerepeltek, szintén górcső alá kerüljenek, hogy
amikor a szükség úgy kívánja, választhassunk olyan egyének közül, akiknek
előéletéről már tájékoztatva lennénk.
Az új demokratikus állam
felépítésénél elgondolásom szerint feltétlen szükséges, hogy tiszta és objektív
curriculum vitae-t kell készíteni minden, felsorolt állásban lévőről:
Közhivatalok vezetői, helyetteseik
és olyan személyek, akik a vezetésre, vagy vezetőre hatást gyakorolnak.
Bírók, ügyvédek, tanárok, orvosok,
papok, pártok vezetői, sajtó stb.
Esetleg kiterjeszkedni,
nagykereskedőkre, nagyiparosokra, bankárokra és a művészet és tudomány
képviselőire, tehát olyan vezető egyéniségekre, akik a közéletben irányító szerepet
tölthetnek, vagy töltenek be.
A feladat nehéz, mert csakis
teljesen megbízható, értelmes, lehetőleg intellektuel egyénekre van szükség,
akik elég bátrak, hogy demokratikus világszemléletükért vállalják a kényes és
veszélyes feladatot. Ezek az adatgyűjtők nem nyomozók, vagy detektívek, hanem a
társadalom minden rétegével kontaktust találó, legtöbbször különféle állást,
vagy hivatalt betöltő egyének, akik bejáratosak, a társadalom minden rétegéhez.
Nevezettek önállóan, saját intelligenciájukra támaszkodva gyűjtik az adatokat,
társadalmi érintkezés közben, irányítás mellett, egymásról nem tudva, titokban.
A rendőrséggel a kapcsolatot közvetve tartják fenn, nem járnak be az épületbe,
csak kivételes esetekben mint magánemberek, barátok,
egyébként mindig magánlakásokban, vagy más esetekként megbeszélt helyeken
jönnek össze az irányítóval és erről a találkozásról csak ketten tudnak.
Jelentéseiket gépen írva adják át és nevük helyett számokat
használnak. A kivizsgálásra kerülő személyek szintén nem a nevükön, hanem a
számukra kijelölt számokon szerepelnek. A számok iktatója az irányítónál van,
külön, alkalmas helyen. Minden kivizsgálás alá kerülő egyén borítékot kap, a
megfelelő számmal ellátva, melybe minden rávonatkozó jelentés belekerül. Ezek
alapján a kialakuló curriculum vitae-t, irányító szerkeszti meg és a hiányos részeket ismét kiadja adatbeszerzés céljából. Az adatok
pontosságára, alaposságára nagy súly fektetendő és szóbeszédre nem lehet
figyelemmel lenni. Csak konkrétumok, vagy olyan adatok jöhetnek számításba,
amelyeket élő tanúk megbízhatóan igazolni tudnak. Az egyes adatszerzők a teljes
anyagba nem tekinthetnek bele. Támpontokat csak az irányítótól kaphatnak,
nehogy egymás munkájáról tudomást szerezhessenek és
arról informálódjanak.
Nevezettek rendőrigazolvány
helyett, ugyanolyan erejű „sajtóigazolvány” elnevezésű igazoló dokumentumot
kapnának, hogy szabad mozgásukban ne legyenek gátolva, viszont beosztásukat ne
legyenek kénytelenek felfedni.
Tekintve, hogy nevezettek
különleges és veszélyes megbízásokat teljesítenek, minősítésüket és
illetményüket nem állapítottam meg és kérem, hogy a Belügyminisztérium, mint
legmagasabb közbiztonsági szerv, amelyhez közvetlenül lennének beosztva, a megfelelő
beosztást és illetményt, esetleg vasúti szabadjegyet állapítson meg. Egyben a
Belügyminisztérium védelmét és támogatását, a jövő miatt, nehogy munkájuk miatt
esetleg adott esetben életlehetőségüktől legyenek megfosztva.
Közvetlen felettesemnek, Sajben András kapitánynak, a nyíregyházi rendőrség vezetőjének
tervezetemről jelentést tettem, az ő megbízásából a kezdeti adatgyűjtést és a beszervezés
első lépéseit Nyíregyháza városra meg is tettem, hogy elképzelésemet a gyakorlatban
felülvizsgálhassam és tapasztalatokat szerezzek, hogy
amennyiben a Belügyminisztérium tervezetemet helyesnek és elfogadhatónak
találja és megbízást kapok a szervezet felállítására, a helyes úton induljak
el.
Nyíregyháza, 1945. február hó
10-én.
rendőrfogalmazó
látta a rendőrség vezetője
[MOL XIX-B-1-r Géppel írt tisztázat, olvashatatlan aláírással,
fejlécén kézzel írt feljegyzés: „Bizalmas”.]
2. Részlet Balázs
Józsefnek a vidéki politikai rendőrség konferenciáján elhangzott előadásából,
illetve válaszaiból és a hozzászólásokból, 1945. október 1–3.
Bizalmi hálózat
Minden
politikai osztályvezető tisztában van azzal, hogy egy-két nagyvárost kivéve a
politikai osztályon dolgozókat ismerik. Most, hogy a politikai osztályra háruló
feladat mind nehezebb és komplikáltabb lesz és a reakciós és népellenes elemek
kártevékenysége mindig más és más formában nyilvánul
meg, az ügyek kivizsgálása is bonyolultabbá vált. Ezért szükséges a nyílt
eszközök használata mellett a bizalmi hálózat kiépítése. Eddig fasiszta háborús
és népellenes bűnösök őrizetbe vétele és ügyük kivizsgálása volt a politikai
rendészet legfőbb feladata, most ezek mellett a megelőzés, megfigyelés és
felderítés szolgálata is előtérbe lép, mint a politikai osztály másik feladata.
A bizalmi hálózat kiépítése a helyi politikai osztályok munkájának
megkönnyítését célozza. A politikai osztályok vezetői a b.[12] hálózatban megtalálják azt az új szervezetet, amely
rugalmassága folytán a felderítő és megfigyelő szolgálatot az új helyzet
követelményeinek megfelelően magasabb nívóra emeli. Mielőtt azonban a b. hálózat szervezéséhez hozzáfognánk, meg kell vizsgálni a
helység geográfiai és szociográfiai helyzetét. Tehát a földrajzi, természeti,
gazdasági és társadalmi viszonyokat. Tisztában kell lenni a politikai osztályvezetőknek
a szociális rétegeződéssel és a politikai tagozódással. Erre a választások most
igen jó alkalmat fognak nyújtani. Az általános választások után pontos képet
kapunk arról, hogy a városokban és megyékben milyen a politikai tagozódás.
Figyelemmel kell kísérni azt is, hogy a városokban milyen üzemek vannak.
Pontosan tudnunk kell, hogy az üzemek mit termelnek, és fontosabb üzemeknél,
amelyeknek jelentőségük is nagyobb, jobban ki kell szélesíteni a b. hálózatot. Tisztában kell lennünk egy helységnek, vagy
megyének kereskedelmi helyzetével és közlekedésével. Nem mindegy, hogy a
bányából kitermelt szenet mikor és hogyan szállítják el az ipari üzemekbe, mert
lehet szabotálni úgy is, hogy felrobbantanak, felgyújtanak, vagy megrongálnak
valamit, de szabotázs az is, ha elhallgatnak dolgokat
és nem intézkednek, vagy tudatosan helytelenül intézkednek. De mindenütt
óvatosnak kell lennünk, és csak politikai vonatkozású ügyekkel kell
foglalkoznunk.
A jó politikai osztályvezetőnek tisztában kell lennie a
helyi közigazgatással és nagy vonalakban az egész ország közigazgatásával is.
Sok közellátási hivatalban és egyéb fontos irányító állásokban olyan egyének
vannak, akik az ország felépítését akadályozzák. Éppen ezért a b. hálózatot minden szükséges helyen ki kell építeni. Ismerni
kell a kultúrintézményeket is. Ez különösen vonatkozik az egyetemi városokra,
ahol a két évtizedes fasiszta nevelés következményeivel a politikai
osztályvezetőknek számolniok kell. Pl. Szegeden a
szélső jobboldali magatartású egyetemisták sok esetben népellenes
cselekedeteket hajtanak végre. Az elmondottak figyelembevétele mellett kell
megállapítani a politikai osztályvezetőknek, hogy a b. hálózatot
hol és hogyan építsék ki. De természetesen legelőször a legfontosabb helyeken.
Minden városnak, vidéknek meg van a maga sajátossága. Szegeden
pl. nem tudtak felszínre jutni azok a reakciós elemek, akik ma akadályozzák az
ország felépítését, mert Szeged már felszabadult, amikor Szálasiék
uralomra jutottak. Így, amíg az ország többi részén a reakciósok egy része már
internálva van, addig Szegeden ezek szabadon mozognak. Különös probléma ezeknek
a reakciós elemeknek megfigyelése és ártalmatlanná tétele. Egészen más a
helyzet Miskolcon, amely tipikusan ipari vidék, ipari centrum. Itt a munkások
problémái kerülnek előtérbe és igen fontos a termelés menetének biztosítása és
zavartalanná tétele. Itt tehát más természetű problémákkal kell foglalkozni a
politikai osztályvezetőnek, aki akkor áll hivatásának magaslatán, ha mindenről
tud és a szükséges intézkedéseket mindig időben tudja
megtenni. Megint más a helyzet a dunántúli megyékben, ahol a sváb kérdés okoz
komoly problémát.
Mielőtt a b. hálózatba
beszervezünk valakit, mindig tartsuk szem előtt a rátermettségét, baráti körét,
mozgási lehetőségét, valamint munkakörét. Fontos az is, hogy a b. ember tud-e arról, hogy ő tagja a b. hálózatnak
és a kapott utasításokat kötelességszerűen hajtja-e végre, vagy nincs tisztában
azzal, hogy ő adatokat szolgáltat (fodrász, házmester). A b. hálózatot
olyan szempontból is kell figyelni, hogy az oda beszervezett emberek megválogatásánál
a használhatóság is előtérbe kerüljön. Lehetnek ilyenek elsősorban a szélső
jobboldali felfogású emberek, akik olyan társaságban mozognak, amelyek az ország
felépítését akadályozzák (reakciós körök). Nagyon óvatosnak kell lennünk tehát az emberek megválogatásánál, mert nem b. hálózat többé az, ha már mások is tudnak róla.
Igen ideges és izgatott ma a légkör. Amint említettem, a
politikai nyomozókat már ismerik, tehát éppen a b. hálózat
az, ami híreket ad és a szükséges megfigyeléseket végzi. Mindenütt, de főleg
közigazgatásban, kereskedelemben, ipari üzemekben, különböző intézményeknél,
pártoknál kell ott lennünk, mindenről tudnunk, hogy a politikai osztályt
meglepetés ne érje. Ha valakit beszervezünk a b. hálózatba,
készítsünk róla pontos karakterisztikát és vegyük nyilvántartásba úgy, hogy a
nyilvántartót mindig a politikai osztály vezetője kezelje. Minden bizalmi ember
kapjon egy számot és egy betűt. Pl. Horváth József X3, tehát Horváth József
által szolgáltatott adatokat mindig csak X3 írja alá. Minden Főkapitányság
Politikai Rendészeti Osztálya egy betűt választ magának, hogy itt a központban
a jelentéseket meg tudjuk különböztetni. Így ha egy jelentés illetéktelen egyén
kezébe kerül, a kulcs hiányában nem tudja, hogy ki adta a jelentést. B.
emberekkel a kapcsolatot a politikai nyomozók közül a két legmegbízhatóbb
tartja fenn. B. embereinket fel kell használni az illegális reakciós
szervezkedéseknél is. Az ország több részéből jelentettek már illegális
reakciós szervezkedést. Az ilyen szervezkedések mozgatói és szervezői az elmúlt
rezsim fasiszta szervezetének tagjai (hungaristák), s a jelentésekből megállapítható,
hogy ezek a földalatti mozgalmak, amelyek messzemenő célzatossággal vannak
megszervezve, a körülmények figyelembevétele mellett komoly eredményeket nem
tudtak elérni. Azonban az ilyen illegális reakciós szervezkedések alkalmasak
arra, hogy külföldön olyan hatást keltsenek, ami a magyar demokrácia
szempontjából hátrányos. Ezért az illegális mozgalmakat meg kell figyelnünk,
meg kell ismernünk a szerkezetét, minden mozgását, ténykedését, hogy adott
esetben a szükséges intézkedéseket időben foganatosítani tudjuk. Az illegális
reakciós szervezetek megfigyelésénél legjobban a régi, jobboldali embereket
tudjuk felhasználni, akiket az elmúlt éra alatt tanúsított viselkedésével
tudunk kézben tartani. Az illegális szervezkedéseknek vannak észrevehető
megnyilvánulásai is. Pl. közismert jobboldali egyének összejöveteleket
tartanak, röpcédulákat terjesztenek, szabotálnak, fegyvereket gyűjtenek. Ha ilyen
megnyilvánulásokat észlelünk, vagy tudomást szerzünk róla, akkor megfelelő b.
embereket bízzunk meg azzal, hogy kapcsolódjanak bele az illegális szervezetbe
és rendszeres jelentés formájában tájékoztassák a
politikai vezetőt a szervezkedésről. Felhívom azonban minden politikai vezető
figyelmét arra, hogy a b. emberek ne provokáljanak, ne ők szervezzék meg az
illegális csoportot, igyekezzenek mindig passzív magatartást tanúsítani, de
passzivitásuk csak olyan mértékig terjedjen, hogy az
gyanút ne keltsen.
Azok a jobboldali egyének, akik nem tudtak beilleszkedni a
demokráciába sok esetben ha őket, mint b. embereket
felhasználjuk valótlan jelentéseket küldenek.
Jelentéktelennek tüntetik fel az illegális szervezkedést, de előfordulhat az
is, hogy a b. emberek nagyobb jutalom reményében
eltúlozva jelentik a dolgokat. Ezért lehetőleg két b. embert
kell megbízni megfigyeléssel, de úgy, hogy egymásról ne tudjanak. Ezt tegyük
mindig függővé az illegális szervezet nagyságától. Vigyázzunk nagyon arra, hogy
b. emberünk kiléte titokban maradjon. Mert egy jó b. ember a politikai osztály nélkülözhetetlen tagjává válhat. A
b. emberek fizetést nem kapnak, csak jutalmat, ha értékes jelentéseket
szolgáltatnak és csak a végrehajtott eredményes munka után
jutalmazzuk őket. Erre külön utasítást fognak kapni, a politikai osztályok vezetői.
Igen fontos az is, hogy a b. egyének lehetőleg úgy legyenek irányítva, hogy az
esetleges készülő eseményekről idejében tudomást szerezzünk és meg is tudjuk akadályozni. Természetesen az is eredmény, hogy ha
már megakadályozni nem tudjuk az eseményeket, de a tetteseket elfogjuk. Törekedjünk
azonban arra, hogy még időben akadályozzuk meg minden olyan cselekményt, ami a
romokban heverő ország felépítését akadályozza. A b. hálózatban
mindig annyi embert használjunk fel, amennyi feltétlenül szükséges.
Szükségtelenül tehát senkinek megbízást ne adjunk. Azt, hogy van b. hálózat, titkolni nem lehet, de hogy kik azok az egyének,
akik a b. hálózatban működnek, feltétlenül titokban
kell tartani. Tehát a b. hálózat tagjairól csak a
vezető tudhat és az az egy-két feltétlenül megbízható
nyomozó, aki közvetlen kapcsolatot tart fenn a b. emberekkel.
Fontos az is, hogy a b. hálózat tagjaival ne a
rendőrség épületében tárgyaljunk, mert ha a rendőrség tagjaival gyakran látnak
embereket, a mi számunkra az ilyen emberek használhatatlanná válnak, mert
mindenki tudni fogja, hogy híranyagot hoz a politikai osztálynak. Vidéken
különösen fontos ez, mert ott az emberek mind ismerik egymást.
[…][13]
Balázs rendőrezredes válasza a feltett kérdésekre:
[…][14]
Szűcs Imre bajtárs (Makó) kérdi, hogy helyes-e, ha a
bizalmi ember jelentését lezárt borítékban levelesládába dobja be. Egyáltalán
nem jó, hogy a b. ember jelentését postán továbbítják.
Közvetlen személyi kapcsolatot kell kiépíteni a b. emberekkel,
de természetesen nem a rendőrség épületében tárgyalni velük, hanem
magánszemélyek lakásán, vagy egyéb helyeken.
Lukács [Pál] bajtárs (Csanád-Arad-Torontál
v[ár]m[egye].) a kiadott rövid terminus miatt panaszkodik.
Ez a terminus nem a bizalmi hálózat kiépítésére szólt. Csanád megyében a politikai
osztályt kellett szétválasztani a bűnügyitől, mert lehetetlen állapot, hogy egy
vármegyében ne legyen politikai rendészeti osztály. Ennek a sürgős
végrehajtására adtam utasítást. Rövidnek tartja a terminust azért is, mert
baloldaliakat nem szervezhetünk a b. hálózatba. Baloldaliakat
is be lehet szervezni a bizalmi hálózatba, s sokszor nagyon is jó. De ez nem
jelenti azt, hogy jobboldali egyéneket nem alkalmazhatunk. Ezeket is szolgálatunkba
kell állítanunk. Tudom, hogy ez nem könnyű dolog, de meg kell tennünk. Ennek
sok módja lehet, ami egyénenként változik. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy
a jelentésért adott pénzösszeg is csábító. A b. emberek jelentésének
ellenőrzését legjobban úgy tudjuk ellenőrizni, hogy lehetőleg két embert
küldünk ki ugyanarra a helyre, de sokszor kényszerülve vagyunk egy véleményt
elfogadni, természetesen jól megfontolva és ha lehetséges
valamilyen formában leellenőrizzük, hogy mennyiben felel meg a valóságnak. A
múltkori jelentést költözködés miatt nem küldték be. A jelentéseket minden
körülmények között el kell juttatni a központba és nem
lehet költözködés miatt elmulasztani. A politikai osztálynak rossz időben épp
úgy kell működni, mint jó időben.
Kupper bajtárs (Somogy) a pénz
jelentőségét hangsúlyozza. Kétségtelen, hogy pénz nélkül nem lehet dolgozni, de
sajnos csak nagyon kis összeg felett rendelkezhetünk. Ahol feltétlenül kell, a
hír olyan fontos és jó, hogy érdemes megjutalmazni, ott esetenként kiutalunk
egy bizonyos összeget. Önök jelentik, a bizalmi emberek munkáját, s mi esetenként
határozzuk meg a kiutalt összeg nagyságát.
[…]
Lenkei bajtárs (Szatmár vm.) kérdi, hogy igazolvánnyal elláthatják-e a b. hálózatban dolgozókat, hogy könnyebben dolgozhassanak, ha
már fizetést nem is kapnak. A bizalmi embereket természetesen nem szabad
ellátni igazolvánnyal. Fizetéssel pedig az a helyzet,
hogy amint már mondottam a bizalmi emberek használható jelentésért
pénzjutalomban részesülnek. A jutalom összegét esetenként kell meghatározni,
ezzel kapcsolatosan pontos utasítást fognak kapni. Oktassuk ki a bizalmi
hálózatba beszervezetteket, hogy mindig csak jelentsenek, ne pedig
véleményezzenek. Csak pontos jelentéseket fogadjunk el, mert nem elég csak azt
írni, hogy valahol szabotázst készítenek elő, mert jelentés nevek és adatok
nélkül nem ér semmit.
[…]
Barna Endre rendőrőrnagy
hozzászólása: Szeretnék hozzászólni két igen fontos dologhoz. A bizalmi
rendszerhez és a tanfolyamhoz. A bizalmi rendszerhez kiegészítésül azt szeretném
hozzáfűzni, hogy egy bizalmi emberrel csak annyit közöljünk
és csak addig tájékoztassuk, hogy ebből kiindulva további adatokat tudjon
szerezni. Sohasem szabad azonban egy besúgóval annyit közölni, hogy ő tudjon
meg tőlünk adatokat. S minthogy egy ilyen ember nem megbízható, vagy ha
megbízható is, szubjektív és a dolgokat a saját szemüvegén keresztül nézi,
legtöbbször nem azokat a dolgokat adja vissza, amelyek valójában megtörténtek.
Ezért, ha lehetséges, legalább két személyt bízzunk meg. Nemcsak azért, mert így
többet is megtudhatunk, hanem mert így már két szempontból is látjuk a dolgokat.
Ügyeljünk arra, hogy ezek a bizalmi emberek ne
ismerjék egymást. Ez egyrészt azért szükséges, hogy ne befolyásolhassák
egymást, másrészt pedig ellenőrizhessék egymást.
Nagyon fontos a közönséghez való viszonyuk. Ha a lakosság
látni fogja, hogy a rendőrség munkája az ő békéjét, biztonságát jelenti, akkor
mindenben segítségünkre lesz. Tehát a bizalmi hálózat egyik alappillére maga a
közönség.
[…]
Tömpe
András rendőrezredes: Szeretném még arra a szempontra felhívni figyelmüket,
hogy a nyomozásnál a bizalmi hálózaton keresztül is terjeszkedjék ki a
politikai osztály figyelme a múltban politikai pályán működött szélső
jobboldali elemek anyagi helyzetváltozására.
Igen
gyakori eset az, hogy meggazdagodtak azok az urak, akik az utolsó évtizedekben
politikai téren működtek, holott ebből eredő törvényes jövedelmük olyan
minimális volt, hogy az a meggazdagodásra semmiféle alapot nem szolgáltatott. A
politikai karrier az egyéni meggazdagodás eszköze volt, és ezeknek az uraknak a
kezében. Célunk akciót indítani a bíróságok és különösen a népbíróságok felé,
hogy a vagyontól is fosszák meg ezeket a bűnösöket. Ez eddig ritkán fordult
elő, éppen azért, mert eddig az volt a baj, hogy a vagyon eredetét nem tudták
bebizonyítani.
Sokszor
láthatjuk, hogy átkísért nyilas internáltak, őrizetesek, sokkal jobban ruházkodnak,
mint Budapest általános népessége és nyugodtan élnek még a börtönben is, mert
abból az összerabolt vagyonból, amit politikai tevékenykedésük során kerestek,
telik. Kérem tehát erre is figyelmet fordítani.
Azt
hiszem nincs félreértés abban, hogy pénz szükség szerint rendelkezésre áll a bizalmi
hálózat számára és mindenekelőtt a dologi fedezet számára. Mert a személyi jutalmazásnál
sokkal nagyobb összeget tesz ki az az összeg, amelyet
a technikai költségek fedezésére kell fordítani. Nehogy félreértsék, hogy
egyáltalán nincs pénz és nem lehet a bizalmi hálózatot
eredményesen kiépíteni.
[PIL 274. f. 11/12. ő.e. Géppel írt tisztázat.]
3. Részlet Balázs Józsefnek a
politikai rendészeti osztályok értekezletén elhangzott előadásából, 1946.
február 28.
Bizalmi hálózat
Az októberben megtartott
konferencián már tartottam előadást a b. hálózattal
kapcsolatban, tehát részletekben nem ismertetem. Inkább példákat hozok fel és a
mai helyzetet ismertetem nagy általánosságokban.
Előadásom során ismétléseket követek el szándékosan azért, hogy egyes
részleteket kiemeljek és jobban megmaradjon a
bajtársak emlékezetében.
A reakció megerősödése folytán a
politikai osztályokra háruló feladat mindinkább nehezebb lesz, és mivel a
népellenes elemek káros tevékenysége mindig más és más formában nyilvánul meg,
mind komplikáltabbá is válik.
A reakció elleni harc szükségessé
tette a b. hálózat minél szélesebb kiépítését és tapasztalhattuk,
hogy a b. hálózat az utóbbi időben a legjobban bevált
harci eszközünk lett.
A bizalmi hálózat megszervezése és
kiépítése a helyi politikai osztályvezetők feladata. A b. hálózatban
az osztályvezetők megtalálják azt az eszközt, melynek segítségével eredményes
megfigyelő és felderítő szolgálatot teljesíthetnek.
A b. hálózat
kiépítésénél a földrajzi, természeti, gazdasági és társadalmi viszonyokkal is
tisztában kell lennünk. Ismerni kell a szociális rétegződést, a pártok erejét,
a politikai és közéleti vezető tényezőket és a különböző rétegek politikai
felfogását, hangulatát, – de szükséges az is, hogy egy bizonyos fokú egyéni és
tömeglélektani ismerettel is rendelkezzünk.
A politikai osztályvezető csak a
pontos helyzet ismeretének birtokában tudhat megfelelő következtetést levonni a
b. hálózat jelentéseiből, s csak ennek alapján tudja a szükséges rendészeti intézkedést kívánó részt kiértékelni.
A reakció, ma már talajt érezve
lábai alatt, mind jobban és erőszakosabban szembefordul a demokratikus erőkkel.
A politikai osztály beosztottjainak pontosan kell tudniok,
ami a politikai pártokban történik, mert a demokratikus politikai pártok tagjai
közé sok esetben befurakodnak olyan elemek, akik legális keretek között, –
tehát valamely demokratikus párt védőszárnya alatt – igyekeznek káros
tevékenységet folytatni.
A birtokától megfosztott
nagybirtokos réteg, a hatalmukat vesztett arisztokraták, az állásuktól
megfosztott katonatisztek tömege, a papi birtoktól megfosztott egyházak, a B.
listára került köztisztviselők szervezetten támadnak.
A reakciós egyének sok esetben
gazdasági szervezetek, valamint kulturális és sportegyesületek cégére alatt
fejtenek ki káros tevékenységet. Egyes jelentések szerint vidéken a reakciós
egyének a Baross Szövetséghez[15]
hasonló, különböző fedőnevek alatt érdekképviseletű egyesületeket hívnak
létre. Szükséges tehát, hogy minden ilyen egyesületben két, de legalább egy b. embert beszervezzünk.
A reakciós elemek azonban nem
elégednek meg a legális keretek között kifejthető tevékenységgel, ezért
igyekeznek illegális, földalatti szervezeteket alakítani, ahol káros
tevékenységüket a nyilvánosság és a törvény korlátai nélkül tudják folytatni.
Igyekeznek úgy működni, hogy szervezeteik ne legyenek felkutathatók. Az utóbbi
időben mind jobban konspirálnak az illegális taktika az ilyen földalatti
szervezeteknél igen fejlett.
A politikai osztályvezetők itt
jutnak el hivatásuk legfontosabb feladatához. Itt már az egyes személyek, vagy
csoportok konkrét célkitűzéseit kell megismerniük. Ennek megismerése újabb
helyzet- és technikai ismeretet kíván.
A társadalmi és egyéb szükséges
ismeretek birtokában meg kell tudnia állapítani, hogy az illegális földalatti
szervezkedések itt felsorolt vállfajai közül melyikkel kell számolnia. Ezek a
szervezkedések lehetnek:
1. nyilas, volksbundista,
fasiszta,
2. soviniszta, antiszemita,
3. a régi rendszert visszakövetelő
legitimista, revizionista jellegű titkos szervezetek.
4. Az egyéb, reakciós, fasiszta
jellegű szervezetek (Rongyos Gárda,[16]
Levente,[17] Move,[18]
Ébredő Magyarok,[19] stb.).
Az itt felsorolt elvi jellegű
meghatározások után meg kell ismerni a szervezkedés technikai formáját is. Az
illegális, reakciós szervezkedések felépítése rendszerint az alábbiakból áll:
I. egy vezetőből, vagy vezetőkből,
II. alárendelt, egymástól
függetlenül működő sejtekből, vagy csoportokból,
III. összekötőkből. Ezek szerepét
legtöbbször a vezetőség egy-egy tagja teljesíti. Az összekötők sok esetben
felveszik a kapcsolatot a hasonló – más vidéken, vagy helyen működő reakciós
szervezetekkel.
Az illegális szervezkedések elvi
jellegének és technikai formájának meghatározása után következő lépés, annak
megállapítása, hogy feltehetően milyen társadalmi körből indult ki a
szervezkedés.
Eszerint általánosságban
megkülönböztethetünk:
a) a fennálló társadalmi renddel
elégedetlen egyént bármelyik néprétegből,
b) felső és középiskolás
diákokból,
c) papi körökből,
d) állásukat vesztett
katonatisztek csoportjából,
e) a nyugatosok, B-listára került állami, vagy köztisztviselők köréből alakult
szervezkedést.
a) Az illegális szervezkedések a
fennálló társadalmi renddel elégedetlen bármely néprétegből kiindulhatnak és
sok esetben előfordult, hogy diákok, állásukat vesztett katonatisztek, B-listára került köztisztviselők, esetleg munkások egy közös
földalatti szervezkedésbe tömörültek.
b) Az ifjúság földalatti
szervezkedései, nyilas, fasiszta, soviniszta és antiszemita jellegűek, de igen
sok esetben legitimista irányzatúak.
A 25 éves Horthy reakció egy olyan
ifjúságot nevelt, melynek közép és felsőiskolás
rétege igen nagy hajlandóságot mutat arra, hogy illegálisan szervezkedjék és a
demokrácia ellen támadjon. Az illegális szervezkedések az ifjúság körében vannak a legjobban elterjedve.
Soviniszta ködös céllal, de romboló szándékkal szervezkednek. Az ifjúsági csoportok
máris gomba módra szaporodtak el.
c) A
birtokukat vesztett reakciós egyházak képviselői körében ugyancsak megindult az
illegális szervezkedés. Ők képviselik elsősorban a legitimista, revizionista
irányzatot. Céljuk: visszaszerezni a papi birtokokat.
Az egyház reakciós vezetői mind
gyakrabban fordulnak politikai eszközökhöz és felhasználják a vallásos tömeget
céljaik elérésében. A demokrácia elleni támadás az egyházak részéről máris
megindult.
Az ifjúsági szervezetek igen
sokszor kapcsolatban állanak a papság egyes
tagjaival. Kongregációkon és egyéb vallásos csoportosulásoknál igen gyakran
olyan jelenségek észlelhetők, hogy előbb vagy utóbb nagyobb méretű illegális
szervezkedés indul meg a papság vezetésével. A papság célja az, hogy az egész
magyar jobboldali ifjúságot és a demokráciával elégedetlen elemeket maga mögé
állítsa. A szervezkedések mozgatóit b. embereink állandóan
figyeljék, s a készülő eseményekről azonnal tegyenek jelentést.
A vagyonát jórészben elvesztett
egyház propagandája igen veszélyes, birtokának és más vagyonának elvesztése
után most már a lelkek feletti uralmat is veszélyeztetve látja.
d) A
hadsereg kötelékéből eltávolított reakciós tisztek illegális szervezkedése megindult.
A magyar demokratikus hadsereg megtisztítása folytán sok jobboldali magatartású
egyén lába alól húzták ki gazdaságilag a talajt. A reakciós katonatisztek
fegyverrel rendelkeznek, amely jelentőségében erősíti az illegális reakciós
szervezkedést. Már jó előre gondoskodnunk kell arról, hogy megfelelő b. embereket szervezzünk ezekbe a katonai körökbe.
e) A B-listára
került reakciós köztisztviselők körében újabban ugyancsak nagyarányú földalatti
szervezkedés indult meg.
Az illegális szervezkedések
nyilvánvaló szándéka fiatal demokráciánkat lerombolni
és ha kell, fegyverrel is megtámadni. Szabotázs cselekmények rendszerint
ugyancsak azzal a nyilvánvaló szándékkal indulnak meg, hogy gazdasági károkat
okozzanak az országnak, elégedetlenséget és bizonytalan helyzetet teremtsenek a
lakosság körében.
A szabotálás nemcsak merényletek
sorozatát jelenti az ipari üzemek ellen, mert szabotálási lehetőségre a
gazdasági életben, közlekedésnél, közhivatalokban, stb. mindenütt különféle
alkalom nyílik.
Szabotázs-akciók nemcsak illegális
szervezetekből indulhatnak ki, hanem sok esetben egyes személyek tevékenysége
folytán jönnek létre. A szabotázs-akció elleni védekezés nem az kell, hogy
legyen, hogy szabotázsakciókat végrehajtó egyének ellen a nyomozást megindítjuk
és a tettest, illetve a tetteseket leleplezzük, hanem minden erőnkkel azon kell
lennünk, hogy a szabotázs-cselekményeket b. embereink
segítségével időben fel tudjuk ismerni és meg tudjuk előzni.
Az illegális, reakciós egyesületek
működésének külső megnyilvánulása: röpcédulaszórás, falfestés, rajzolás, stb.
Ezek a jelenségek jobboldali egyének szemmel tartása során is tapasztalhatók.
Ugyanis jobboldali reakciós egyének szoros kapcsolatot tartanak fenn egymással,
– felkeresik egymást lakásaikban, sőt megbeszélésre alkalmas helyen találnak
különböző egyesületekben, szórakozóhelyeken is, ahol ilyenkor egymás között
tárgyalják a bel- és külpolitikai eseményeket, s egymás káros tevékenységét
fokozatosan fejlesztik.
Az illegális szervezkedések külső
megnyilvánulásának tekinthető az is, hogy a zugpiacon a fegyverek ára rohamosan
emelkedik, olyannyira, hogy szinte hallatlan összegeket kell fizetni egy-egy
fegyverért. Ez is azt mutatja, hogy bizonyos csoportok és rétegek a fegyverek
felvásárlásával céltudatosan fegyveres felkelésre készülnek. Ez a jelenség arra
enged következtetni, hogy a fegyvereket nem szegény diákok, szabadlábra
helyezett kisnyilasok, hanem olyan körök igyekeznek beszerezni, akik ezt
anyagilag is fedezni tudják.
Mindezeknek a szempontoknak figyelemmel tartásával az illegális szervezetek felgöngyölítése
mindig csak központi utasítás alapján történhetik. A földalatti szervezetek
minden legkisebb sejtjét ismernünk kell. Ezeknek a szervezeteknek idő előtti
felszámolása felmérhetetlen károkat okozhat. Elhamarkodott beavatkozással éppen
az illegális szervezkedés hátsó mozgatóit és irányítóit nem tudjuk felderíteni.
Emellett mégis nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy minden reakciós
megmozdulást idejében ellenőrizni tudjunk és ha a
szükség úgy kívánja, a jelentéseket külön futárral juttassuk el a vidéki
főkapitányság politikai rendészeti osztályához. A befutott híranyagot az ország
különböző részeiből befutott jelentések alapján értékeljük ki és mérjük fel
annak országos jelentőségét.
Előforduló hibák: a bajtársak
sokszor postán küldtek bizalmas jelentéseket. A B. jelentések elkallódhatnak,
illetéktelenek kezébe kerülhetnek. Októberben leszögeztük már, hogy b. jelentéseket csak futárral, sürgős esetben külön futárral
lehet továbbítani III. B. jelzéssel. A politikai osztály vezetői a b. emberek megválogatásánál általában előtérbe helyezték a
baloldali, saját pártjukhoz tartozó egyéneket. Ezek természetesen nincsenek
kapcsolatban jobboldali körökkel s nem tudnak beépülni
a jobboldali egyesületekbe, így tehát hasznos munkát nem is tudnak végezni.
Eredményes munkánk előfeltétele, hogy jobboldali egyénekkel végeztessünk b. munkát.
[PIL 274. f. 11/12.
ő. e. Géppel írt tisztázat.]
[1] A
témával behatóbban foglalkozott Palasik Mária: A
politikai rendőrség háború utáni megszervezése. In: Államvédelem a Rákosi-korszakban.
Tanulmányok és dokumentumok a politikai rendőrség második világháború utáni
tevékenységéről. Szerk. Gyarmati György. Budapest, Történeti Hivatal, 2000.
33–55., illetve Baczoni
Gábor: Pár(t)viadal. A Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának Politikai
Rendészeti Osztálya, 1945–1946. In: Trezor 2. A Történeti Hivatal Évkönyve 2000–2001.
Budapest, Történeti Hivatal, 2002. 79–110.
[2]
Jegyzőkönyv a Központi Bizottság üléséről. 1945. január 19. Politikatörténeti
Intézet Levéltára (továbbiakban PIL) 274. f. 2/11. ő. e.
[3]Tömpe András visszaemlékezése. 1969. szeptember 16.
PIL 867. f. t-101. ő. e.
[4] Péter
Gábor tájékoztatója a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályáról.
1945. február 20. PIL 274. f. 11/10. ő. e.
[5] Bizalmas tervezet egy titkosan működő szerv felállítására. 1945. február 10. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) XIX-B-1-r. A tervezet szövegét közölte: Baczoni: i. m. 80–81.
[6] Tömpe
András előadása A politikai rendőrség Magyarországon
címmel. Jegyzőkönyv a vidéki politikai rendőrség konferenciájáról. 1945.
október 1–3. PIL 274. f. 11/12. ő. e. Tömpe András
előadása a demokrácia fokozottabb védelméről. Jegyzőkönyv a politikai
rendészeti osztályok értekezletéről. 1946. február 28. Uo.
[7] Balázs József eladása és válasza a hozzá intézett kérdésekre. Jegyzőkönyv… 1945. október 1–3.
[8] Balázs József előadása. Uo.
[9] Az eset és az azt követő
vizsgálat dokumentumait lásd MOL XIX-B-1-r-236. t.-224.297-1946.
A dokumentumokat közölte Kurecskó Mihály: Vissza az
iskolapadba? A politikai rendőrség megjelenése az iskolákban. ArchivNet, 2002/3. www.archivnet.hu/rovat/cikk.phtml?cikk_kod=118.
Az ügyről lásd még Lőrinc László: Látogatás a történelemórákon. Az iskola és a
politikai rendőrség, 1945. Rubicon, 2002. 6–7. 11.
[10] Az 1946 márciusában elrendelt B-listázás elsődleges célja a közigazgatási apparátus „politikai megtisztítása” volt, de augusztusban már kiterjesztették ezt a magánvállalatokra is. A B-listára kerültek elvesztették állásukat.
[11] Javaslat az MKP Titkárság számára. 1946. július 15. PIL 274. f. 4/146. ő. e.
[12] Értsd minden előfordulásnál: bizalmi.
[13] Balázs József előadásának nem a témánkba vágó részeit nem közöljük.
[14] Balázs Józsefnek csak azokat a válaszait közöljük, amelyeket a bizalmi hálózatra vonatkozó kérdésekre adott.
[15] Baross Szövetség: 1919-ben alakult, hogy a magyar
kereskedő, iparos és rokonszakok országos egyesületeként. Több szakosztálya és
vidéki fiókja volt.
[16] Rongyos Gárda: 1919-ben alakult meg. Önszerveződő (irreguláris) fegyveres csoport, amelynek célja a Tanácsköztársaság ideje alatt a kommunistákkal szembeni ellenállás, területek magyar kézen tartása volt. 1938-ban az első bécsi döntést megelőzően újjászerveződött és Csehszlovákiában folytatott harcot az ottani katonai alakulatokkal.
[17] Levente mozgalom: 1921-ben hívták életre, amely minden 12 és 21 év közötti olyan fiút, aki nem járt rendszeres testnevelést nyújtó iskolába, hétvégi test- és menetgyakorlatokra kötelezett. Célja a trianoni békeszerződés által megtiltott általános védkötelezettség pótlása volt.
[18] MOVE: Magyar Országos Véderő Egylet. 1918-ban alakult. Kezdetben kizárólag katonatisztekből álló paramilitáris civilszervezet, melynek célja a forradalmi eszmék elleni mozgósítás, az ellenség által elfoglalni szándékolt terület védelme, majd később a trianoni békefeltételek értelmében kényszerűen lecsökkentett haderő támogatása volt. Létrehozásában Gömbös Gyula mellett vezető szerepet játszott még Bajcsy-Zsilinszky Endre és Eckhardt Tibor is. Programja és irányultsága vezetői révén a fajvédők felé húzott.
[19] ÉME: Ébredő Magyarok Egyesülete. A Tanácsköztársaság bukását követően megjelent, szélsőjobboldali szervezet, amely céljául tűzte ki a magyarság védelmét a zsidósággal, mint fajjal szemben. Bár 1920-ban Teleki Pál miniszterelnöksége alatt betiltották, a húszas évek meghatározó mozgalma maradt.