Müller Rolf
Béke/harc
Fényképfelvételek az
1984-es pusztavacsi tömegoszlatásról
Békezászlók, békecentrum, békemenet, vetélkedők, sport- és
ügyességi versenyek, népi együttesek fellépései, közkedvelt előadóművészek és
zenészek koncertjei, és természetesen végül hurka, kolbász és egy kis sör, s kész
is a békefesztivál – állt a „tömeg” politikai orientálásáért és kulturált
szórakoztatásáért felelős apparátus nyolcvanas évekbeli „recept könyvében”. Az
Országos Béketanács, a Hazafias Népfront és ez utóbbi hetilapja, a Képes Újság
szervezésében 1984. augusztus 4-5-én harmadik alkalommal rendeztek
béketalálkozót az ország földrajzi középpontjában, Pusztavacson.
Az apropót a nukleáris háború elleni tiltakozás világnapja szolgáltatta, ezt
fejezte ki a fesztivál hangzatos jelmondata is: „Békét, biztonságot a
világnak!”. Egy ekkora volumenű esemény persze csak felsőbb pártszerv engedélyével,
adott esetben az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottságának előzetes jóváhagyásával
valósulhatott meg. A bizottság 1984. június 12-i állásfoglalása külön felhívta
a figyelmet a „békepolitikai” célok érvényesülése mellett a „népünnepély
jelleg” megőrzésére is.[1]
E kettős célkitűzés – ahogy egy
korabeli dokumentumban olvasható – „amolyan szocialista búcsút” eredményezett.[2] A
nagygyűléseken a békeharc hazai illetékesei tartottak előadásokat, tolmácsolták
a békeüzeneteket, s mintegy fő attrakcióként a japán békeharcos, az
atomsérültek tokiói szövetségének főtitkárhelyettese, Yamamoto
Hidenori a túlélők sorsával ismertette meg
hallgatóságát. A pódiumvitákon aktuális kül- és
belpolitikai kérdések kerültek terítékre, többek között Berecz
Jánost, a Népszabadság főszerkesztőjét
„faggathatták” az érdeklődök. A béketablók, a politikai plakátok és a békefal
lehetőséget nyújtottak, hogy ki-ki szóban vagy írásban kifejezze békevágyát, a
„politikai totót” helyesen kitöltők pedig a következő
évi moszkvai világifjúsági találkozóra válthatták meg jegyeiket. Felcsendültek
a békedal-pályázat díjazott szerzeményei, szabadtéri fotókiállítás volt
hivatott bemutatni a szocialista Magyarország négy évtizedes fejlődését, a
Magyar Posta emlékbélyeget bocsátott ki, és alkalmi bélyegzővel ellátott
küldeményeket továbbított a helyszínről, a Magyar Honvédelmi Szövetség
sportolói látványos bemutatókat tartottak. A programból nem hiányozhatott a –
május elsejék rituáléját idéző – tömegakció sem: a küldöttségek egyetlen
menetté egyesülve indultak az ország geometriai közepét jelző toronyhoz és
tűzték ki békezászlóikat, miközben több ezren írták be nevüket az itt elhelyezett
békekönyvbe.
A nyári hónap első hétvégéjén azonban
sokak inkább a könnyed kikapcsolódásért utaztak Pusztavacsra,
főleg, hogy az ismert előadóművészek mellett olyan együttesek fellépésére
lehetett számítani, mint például a Prognózis, a V’Moto-Rock,
a Solaris, az R-Go, Vikidál Gyula és a P-Box, az Első
Emelet, a Lord és a P-Mobil.[3]
Így tehát a magyar pop- és rockzene seregszemléjének ígérkező rendezvény nagy
számban vonzotta a fiatal rajongókat. A korszak népszerű lemezlovasa, Dévényi
Tibor kapta feladatul, hogy aktívabb részvételre buzdítsa a nagyszínpad
non-stop műsorának közönségét, de a nézői aktivitás egy ponton jócskán átlépte
a kívánt mértéket, olyannyira, hogy az első nap délutánján karhatalmi
eszközökkel kellett lehűteni a kedélyeket. Másnap az országos napilapok a
békefesztiválról készített tudósításaikba pár sort szúrtak be a következő
szöveggel: „Sajnálatos módon, rendbontó elemek késő délután az egyik zenei
program közben alkohol hatása alatt rövid időre megzavarták a rendezvényt. A
rendezők – rendőri segítséggel – helyreállították a rendet. A fesztivál esti
programjai folytatódtak.”[4]
A rendőri fellépés nagysága az
ország nyilvánossága előtt rejtve maradt, de – mivel jelentős számú szemtanúja
volt a történteknek (becslések szerint szombaton 120–150 ezren jelentek meg Pusztavacson, a központi színpadon több tízezres tömeg
előtt folytak az előadások) – hamar lábra kelt a hír, hogy valójában több volt
ez, mint egy „egyszerű” rendcsinálás. Az Agitációs és
Propaganda Osztály (APO) akkori vezetője, Lakatos Ernő már egy nappal a
fesztivál után szükségét érezte, hogy a „terjedő mende-mondák” miatt részletesen tájékoztassa a
Politikai Bizottság (PB) tagjait. A szigorúan bizalmas jelentés elkészítésében a
Központi Bizottság több osztálya vett részt: az APO, a Párt- és
Tömegszervezetek Osztálya, illetve a Közigazgatási és Adminisztratív Osztály.
Ez utóbbi ellenőrizte, felügyelte az állambiztonsági szerveket, ezért a
jelentésbe bekerültek a belső reakció elhárításért felelős III/III
Csoportfőnökség által „szerzett” információk is. Aczél
György és a PB többi tagja így megtudhatták, hogy a több száz fős agresszív
csoport elfoglalta a színpadot, majd egymást kezdték sörös üvegekkel dobálni,
ezért a rendezőség kérte a rendőrség közbeavatkozását, amely vízágyú, könnygázgránát
és füstgyertya alkalmazása mellett döntött. A sérültek számát a jelentés nem
közölte, de azt igen, hogy rendbontás és garázdaság miatt 17 főt állítottak
elő, 3 személlyel szemben büntetőeljárást indítottak, a többi 14-et
jegyzőkönyvi figyelmeztetés után elbocsátották. Kiemelte azt is, hogy a rend
egy órán belül helyreállt és a rendbontásnak politikai motivációja nem volt, de
azért rögzítette, hogy néhány sátoron filctollal és krétával készült „Nem ilyen
békét akartunk” feliratot találtak. A dokumentum továbbá kiért arra is, hogy a
„lumpen csoportok” garázda magatartását tovább fokozta a nagymértékű alkohol- és
egyes esetekben a kábítószerfogyasztás, illetve a nem
folyamatos színpadi műsor.[5]
Itt érdemes megjegyezni, hogy
augusztus 9-én az állambiztonság „Dejkó” fedőnevű
titkos megbízottja arról tájékoztatta tartótisztjét, miszerint a közönség nagy
része hosszú időn keresztül követelte a P-Mobil
együttest a színpadra, a zenekar azonban nem tudta megkezdeni koncertjét, mivel
dobosuk mikrobuszával útközben elakadt. Az egyik rendező végül egy üveget
dobott a kiabáló közönség közé, s erre a feldühödött nézők ugyancsak
üvegdobálással válaszoltak. (A színpadról eldobott üveget, mint a botrány egyik
gyúanyagát, azonban már a jelentést értékelő operatív tiszt is figyelmen kívül
hagyta és az együttes körül kialakult „slep”
számlájára írta a rendzavarás kezdeményezését,[6]
majd két hónnappal később a rendezvény továbbfejlesztésére vonatkozó APO-javaslat közvetlen kiváltó okként csak a P-Mobil együttes késését jelölte meg,[7]
de az eseménnyel foglalkozó
rendőrségi szakírásokban sem jelent meg ez a momentum.[8])
A napilapok augusztus 10-én már a
gyorsított eljárás során meghozott bírósági ítéletekről adtak hírt, a
fesztiválon letartóztatottakat csoportosan elkövetett és a köznyugalmat
súlyosan megzavaró garázdaság büntettében találták bűnösnek. Most már a korábbinál
valamelyest bővebben írták le az eseményeket, tudatták olvasóközönségükkel,
hogy a „fiatalok közül néhányan felmentek a színpadra és ott akarták a műsort
végighallgatni. Az együttes azonban ilyen körülmények között nem volt hajlandó
elkezdeni a műsort. Ezért a rendező felszólította a rendbontókat a színpad
elhagyására, akik a kérésnek nem tettek eleget. Ezután többen üres
sörösüvegeket, fűcsomókat és földrögöket dobáltak fel a színpadra. A rendőrség
a rendbontás megakadályozása érdekében közbelépett”.[9]
A békefesztiválon történt botrányt
a hatalom nem kezelte politikai ügyként, viszont az azzal kapcsolatos
véleménynyilvánítás minden formáját figyelemmel kísérte. Nem sokkal a történtek
után, az augusztus 17-i Iron Maiden
koncert ideje alatt a Népstadion parkolójában „Mi történt valójában Pusztavacson?” címzésű röplapot terjesztettek. A
gyászkeretbe foglalt szöveg írója saját élményein keresztül jelenítette meg az
eseményeket, miközben a rendőrök magatartását „fasisztának”, „nácinak”
minősítette, a verésekkel, vízágyúzással, kardlapozással vegyített
tömegoszlatás bemutatásakor pedig a chilei
Pinochet-diktatúrával vont párhuzamot. Az augusztus 24-én összeállított
állambiztonsági napi jelentés a röplapozást „nemkívánatos politikai
hangulatkeltésre alkalmasnak” minősíttette,[10]
majd október 10-én a III/III Csoportfőnökség „tekintettel a cselekmény
társadalmi veszélyességére” bizalmas nyomozást indított az ismeretlen
elkövető(k) felderítésére.[11]
A következő év tavaszán
levélellenőrzés és egy, az ifjúságvédelem vonalán foglalkoztatott hálózati
személy információi alapján figyelt fel a politikai rendőrség a Debreceni
Agrártudományi Egyetem mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karának
hallgatójára, aki a pusztavacsi „összecsapásról”
készített fotóiból kilencet kihelyezett a kollégium faliújságjára. Két-három
nap múlva a felvételek lekerültek a folyosó faláról, de azokat a Szolnok megyei
állambiztonság így is alkalmasnak tartotta arra, hogy „a rendőri
intézkedésekkel kapcsolatban ellenszenvet keltsenek, illetve a rendőrökkel szemben
gyűlöletet szítson [sic!]”. A központi III/III-as
szervhez eljuttatott jelentésben továbbá szerepelt, hogy a fiatal a birtokában
lévő negatívok felhasználásával diaporámát[12] akar készíteni „Megkopott ország” címmel,[13]
és az még tovább növelte „bűnlajstromát”, hogy az egyik felvételéből gúnyfotót
szerkesztett a főiskolai napokon. Az ügyben bizalmas nyomozás kezdődött, hiszen
a fotók ilyen propagálását a „társadalomra való veszélyes” cselekedetnek
ítélték, sőt a tervezett diasorozattal kapcsolatban még az is felmerült, hogy a
főiskolás esetleg kapcsolatban áll a SZETA nevű ellenzéki szervezettel.[14]
A nyomozás kezdetén külön
készültek annak dokumentálására, hogy a kiállítási anyag milyen hatást és
érzelmeket váltott ki a nézőközönség körében, illetve foglalkoztak a
„célszemély” által használt fotólabor titkos átkutatásának lehetőségével is.[15] A
fényképmásolatok beszerzését az amatőr fotóssal kapcsolatban álló hálózati
személynek kellett megpróbálnia,[16]
aki jelentéseiben informálta is megbízóit a képek sorsáról, azaz, hogy a
hallgató az engedély nélküli folyosó-kiállítás után heverője fölé tette ki a
felvételeket, majd idővel címet is adott sorozatának, saját neve mellé fekete
betűkkel sárga alapon a következő szöveget írta: „XX. századi félelem 1985”.[17] A
megyei állambiztonság decemberben végül tájékoztatta a kollégiumban lévő
társadalmi kapcsolatát, aki ezt követően szokásos „rutin” ellenőrzése során
„felfedezte” a képeket, majd közölte fenntartásait az alkotóval, akinek beleegyezésével
a negatívokat megsemmisítették.[18]
Az ügyben folytatott titkos adatgyűjtés így a „célszemély” előtt fedve maradt.
A nyomozás befejeztével megállapították, hogy a fiatal nem állt kapcsolatban az
ellenzékkel és konkrét bűncselekményt nem követett el, de mivel úgy látták,
hogy ez utóbbi kifejlődésének veszélye fennáll, nevelő jellegű beszélgetés
végrehajtásáról határoztak.[19]
A dossziéban található iratokból
nem derül ki, hogy a „kifogásolható mondanivalójúnak” minősített fényképek
másolatai hol készültek és milyen úton kerültek a megyei politikai rendőrség
birtokába. A 18 papírképről készített reprodukció – egy kivétellel, amely a
koncert hallgatóságát mutatja – az 1985. augusztus 4-i pusztavacsi
tömegoszlatás fázisait rögzítette. Nyilvánosságra hozataluk, még ha a közönség csak
egy vidéki kollégium lakóit is jelentette, elég alapot szolgáltatott készítőjük
több mint féléves megfigyeléséhez.
Dokumentumok:
[ÁBTL 3.1.5. O-18993. 180 X 120 mm fekete-fehér papírképek.]
[1] MOL 288. f. 41/428. ő. e. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának javaslata és az Agitációs és Propaganda Bizottság állásfoglalása, 1984. június 12.
[2] MOL 288. f . 41/435. ő. e. Javaslat az Agitációs és Propaganda Bizottságnak a pusztavacsi Képes Újság Békefesztivál jellegének továbbfejlesztésére, 1984. október 9.
[3] A Képes Újság július elejétől hetente
ismertette olvasóival a várható programot. Lásd a beharangozó írásokat Találkozunk az ország közepén címmel.
[4] A
közös békevágy erejéről beszélt Molnár Béla Pusztavacson.
Magyar Nemzet, 1984. augusztus 5. 3., Megkezdődött a kétnapos békefesztivál. Százezrek Pusztavacson. Népszabadság,
1984. augusztus 5. 1, 3., Fesztivál az ország közepén.
Népszava, 1984. augusztus 5. 5.
[5] MOL 288. f. 11/4422. ő. e. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának jelentése a Politikai Bizottság tagjai számára, 1984. augusztus 6. Vö. ÁBTL 2.7.1. 153/12 számú Napi Operatív Információs Jelentés, 1984. augusztus 6. és ÁBTL 2.7.2. BM Tájékozató a pusztavacsi Békefesztiválon történt rendbontásról, 1984. augusztus 6. Ez utóbbi, a politikai felső vezetésnek készült jelentés szerint a bedobált üvegektől két személy súlyosan, illetve egy rendőr és további három személy könnyebben sérült. Az APO-n októberben készített javaslat azt tudatta az Agitációs és Propaganda Bizottsággal, hogy a rendbontás során bekövetkező 24 sérülésből 23-at üvegdobálás okozott. Lásd MOL 288 f. 41/435. ő. e. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának javaslata az Agitációs és Propaganda Bizottságnak a pusztavacsi Képes Ujság Békefesztivál jellegének továbbfejlesztésére, 1984. október 9. A korszak rockzenei életével foglalkozó Szőnyei Tamás monográfiájában kiegészíti ezt azzal, hogy egy személy lórúgás miatt sérült meg és két rendőr is orvosi ellátásra szorult. Lásd Szőnyei Tamás: Nyilvántartottak. Titkos szolgák a magyar rock körül 1960–1990. Budapest, Magyar Narancs – Tihany-Rév Kiadó. 2005. 612.
[6] ÁBTL
3.1.2. M-41158. Lásd erről Szőnyei:
i. m. 609–610.
[7] MOL 288 f. 41/435. ő. e. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának javaslata az Agitációs és Propaganda Bizottságnak a pusztavacsi Képes Újság Békefesztivál jellegének továbbfejlesztésére, 1984. október 9. A javaslatok között szerepelt, hogy a továbbiakban az égetett szeszes italok árusítását tiltsák be.
[8] A Belügyi Szemlében megjelent cikkeket
ismerteti Szőnyei: i. m. 610–611.
[9] Ezt
az MTI-hírt közölte a Népszabadság (1984.
augusztus 10. 8.) és a Népszava
(1984. augusztus 10. 5.), illetve annak egy kissé átfogalmazott változatát a Magyar Nemzet (1984. augusztus 10. 10.).
[10] ÁBTL 2.7.1. A III. Főcsoportfőnökség 166/7. számú Napi Operatív Információs Jelentése, 1984. augusztus 24.
[11] Vö. „Fesztivál” fedőnéven vezetett rendkívüli esemény dossziét: ÁBTL 3.1.5. O-19045.
[12] A diaporáma vetítés az, amikor általában két vagy több diavetítővel egyetlen vászonra vetítik a képeket, amelyeket úsztatásos technikával egymásra montíroznak. A vetítés alatt zene, vagy szöveg (vagy mindkettő egyszerre) segítheti a nézőt a látottak megértésében.
[13] ÁBTL 2.7.1. A Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság állambiztonsági szerve 9. számú Napi Operatív Információs Jelentése, 1985. április 9.
[14] ÁBTL 3.1.5. O-18993. Jelentés hálózati jelentések értékeléséről, 1985. május 2.
[15] ÁBTL 3.1.5. O-18993. „Gépész” fn. bizalmas nyomozásban kidolgozott intézkedési terv, 1985. május 2.
[16] ÁBTL 3.1.5. O-18993. „Bencsik András” fn. tmb. számára kidolgozott foglalkoztatási terv, 1985. május 2.
[17] ÁBTL 3.1.5. O-18993. Kivonat „Bencsik” fn. tmb. 1985. május 3-i és 1985. május 24-i jelentéséből.
[18] ÁBTL 3.1.5. O-18993. Jelentés a „Gépész” fn. bizalmas nyomozásban, 1985. december 6.
[19] ÁBTL 3.1.5. O-18993. Határozat „Gépész” fn. bizalmas nyomozásban, 1985. december 12.