Elektronikus Könyv és Nevelés

   

Tankönyv – taneszköz

   

Belső borító

 

Tartalomjegyzék

 

Rovatok

Könyvtár

Olvasáspedagógia

Tankönyv – taneszköz

Neveléstörténet

Kitekintés – Hírek

 

 

Impresszum

 

Acrobat Reader 5.0 CE

 

Szabó Károly

 

T

a

n

k

ö

n

y

v

 

 

t

a

n

e

s

z

k

ö

z

Darwin a tankönyvekben

 

Kétszáz évvel ezelőtt született Charles Robert Darwin angol természettudós. Apja Anglia egyik legsikeresebb orvosa. Édesanyjáról csak annyit tudunk, hogy korán meghalt, ifjú kora óta nővérei nevelték. Darwint gyermekkorában főleg a természettudományi kísérletek érdekelték, ennek ellenére apja a tizenhat esztendős Charlest a hittudományi egyetemre íratta be. Érdeklődése azonban egyre inkább a természettudományok irányába fordult. A biológiával egy rokonának köszönhetően került kapcsolatba, aki bevezette őt a cambridge-i természettudósok körébe.

 

Első felfedező útján, 1831-ben meghívott, fizetés nélküli kutatóként részt vett egy expedícióban a Beagle hadihajó fedélzetén. A több évig tartó utazás során járt Patagóniában, az Andok hegységeiben, és nem utolsó sorban a Galapagos szigeteken. Már első útján igen komoly felfedezésekre tett szert, melynek eredményeit folyamatosan publikálta.

 

1839-ben a Royal Society – írók, művészek, tudósok rangos klubjának – tagja lett. Fő műve az evolúció természetes kiválasztódáson alapuló modelljének megalkotása, vagyis a szerves evolúció bizonyítása. Az elmélet részletes leírását először 1859-ben, A fajok eredete című művében ismertette. Elmélete darwinizmus néven terjedt el a köztudatban. Felfedezése nagy hatással volt korának tudományos és egyházi életére. Másik fő műve, Az ember származása, 1879-ben jelent meg.

 

A XX. század során a darwini evolúciós elmélet a modern genetika eredményeivel egészült ki. Munkája a modern evolúcióbiológia kiindulópontja volt. Bátran állítható, hogy forradalmasította a biológiát.

 

Darwin személyének, illetve kutatásainak megítélése hosszú ideig ellentmondásos volt. A konzervatív – főleg egyházi – körök nem fogadták el tanításait, de alaptételeinek vitathatatlan igazsága a teljes elutasítást sem tette lehetővé.

 

A korabeli tankönyvekben ez a bizonytalanság érezhető. Tanításainak lényegét elfogadják, de legtöbbször nevének említése nélkül. Érdekességként említem, hogy Róna Jenő Állattani olvasókönyve (Bp. 1911.) Linnéről bőven ír, de Darwint meg sem említi. A tankönyv II. kötetében, ami két évvel később, 1913-ban jelent meg, már minden kritika nélkül szemelvényeket közöl Darwin életéről, tanításairól.

 

Az elhallgatásnak számos példája van. Róth Samu: Az állattan alapvonalai (Bp. 1882.) majd u.ö. (Bp. 1991), Tőkés Lajos: Állattan (Bp. 1914), Szterényi Hugó: Állattan (Bp. 1921), Szilády Zoltán: Állattan (Bp. 1926) meg sem említik Darwin nevét. Érdekes viszont, hogy Schütz Antal: Katolikus hitvédelem (Bp. 1927) című tankönyve körüljárja és cáfolja Darwin tanításait, nevének megemlítése nélkül.

 

A továbbiakban bemutatom, hogy egyes korszakok tankönyvszerzői mit írtak Darwin életművéről, és azon belül is evolúciós modelljéről. Mindezt egy kivételével középiskolai tankönyvekből vett idézetekkel kívánom szemléltetni.

 

 

1. Gelei József, Greguss Pál: Az ember és állatok élete középiskolák felső osztályai számára. Budapest: Franklin, [1929]. 208. p.

 

„1859-ben jelent meg Darwin –A fajok eredete – című nagy jelentőségű műve; ebben fejtette ki az azóta darwinizmus néven ismert származástani elméletét. Darwin felfogása szerint 1. több élőlény születik, mint amennyinek megélhetését a föld lehetővé teszi. 2. Ennek következtében az élőlények között és pedig mind a fajok között, mind pedig a fajon belül az egyedek között a fönnmaradásért harc fejlődik: ez létért való küzdelem. 3. Ebben a küzdelemben döntő szerepe van annak, hogy még az egyszerre született testvérek sem egyenlők; ez a variabilitás. Darwinnak ez a legfontosabb megállapítása. 4. a létért való küzdelemben azok az egyedek maradnak fönn, melyek valamely kedvező tulajdonság, szervi tökéletesség vagy szokás alapján társaik fölött kitűnnek: ez a kedvező variációk fennmaradása. 5. A változatok Darwin szerint a vak véletlen szüleményei, azokat értékessé a természet azáltal teszi, hogy a selejteseket kipusztítja, a kedvezőt pedig megmenti: ez a természetes kiválogatódás elve. 6. Az életmentő tulajdonságok az utódokra örökítődnek. 7. E folyamat gyakori ismétlődése során a kedvező tulajdonságok úgy halmozódnak, hogy azok lassankint a fajok átalakulására vezetnek.” 

 

(Idézet a mű 207. oldaláról)

 

  

2. Kerékgyártó Árpád, Mohay Ádám: Az ember és az állatok természetrajza. A gimnázium és reálgimnázium VI. és a reáliskola VII. osztálya számára Budapest: Szent István Társulat, 1929. 240. p. 

 

„Darwin abból indul ki, hogy a faji bélyegek nem állandóak. Hosszú időm keresztül egy-egy faj keretébe tartozó egyedeken kisebb-nagyobb változások jönnek létre. Ezek, ha az egyénre a létért való küzdelemben akármilyen szempontból is előnyösek, utódaikban állandósulnak. S mert ezekkel a tulajdonságokkal rendelkező egyedeknek természetes kiválogatódása sok nemzedéken át ismétlődik, lassanként eltűnnek azok, melyek ilyen előnyös tulajdonságokkal nem bírnak, így aztán hosszú időn és a nemzedékek hosszú során át az eredeti fajtól egészen elütő faj jöhet létre.”

 

„Darwin elmélete bármennyire is tetszetős és természetesnek látszó is, tagadhatatlanul sok gyengéje van, így ellenzéke is akadt bőven. A fejlődéstan korántsem olyan egyszerű, hogy néhány tétellel megmagyarázható lehetne, annyi azonban bizonyos, hogy ha fokozatos és szüntelen fejlődés útján jutott is el az élővilág mai állapotához a Teremtő által beléje oltott erők folytán, mindenképpen a hatalmas Isten mindenhatóságát és erejét hirdeti.” 

 

(Idézet a mű 236-237. oldaláról)

 

 

3. Kerékgyártó Árpád, Mohay Ádám: A természet élő világa. Budapest: Szent István Társulat, 1945. 254. p.

 

„Darwin szerint a faji sajátosságok véletlen megváltozása a létért való küzdelemben állandósul, ha azok a tulajdonságok bármilyen szempontból is előnyösek s a természetes kiválogatódás során eltűnnek azok az egyedek, melyek ilyen előnyös sajátosságokkal nem bírnak. Így azután hosszú időn és a nemzedékek hosszú során át eredeti fajtól egészen elütő faj jöhet létre”

 

„Darwin elmélete bármennyire is tetszetős és természetesnek látszó is, tagadhatatlanul sok gyengéje van, így ellenzéke is akadt bőven. A fejlődéstan korántsem olyan egyszerű, hogy néhány tétellel megmagyarázható lehetne, annyi azonban bizonyos, hogy ha fokozatos és szüntelen fejlődés útján jutott is el az élővilág mai állapotához a Teremtő által beléje oltott erők folytán, mindenképpen a hatalmas Isten mindenhatóságát és erejét hirdeti.”

 

„A legújabb időkben az öröklés törvényszerűségeit vizsgálják. Az örökléstani kutatások é asz élőlények alaki egységének, a sejtnek pontosabb megismerése nagy alakulást hozott az élőlények rokonságának megállapításában és rendszerük felépítésében is”

 

(Idézet a mű 251-252. oldaláról)

 

 

4. Antonin Vodička [et.al]: Az ember szervezete a csehszlovákiai magyar tannyelvű középiskolák harmadik osztálya számára. Bratislava: Állami Kiadóvállalat, 1952. 301. p.

 

 „Darwin származáselmélete, amely az embert is fenntartás nélküli a létérti küzdelemben való természetes kiválasztódás eredményének tekintette, veszedelmet rejtegetett magában, mert az uralkodó kapitalista rendszer ezen elmélettel igazolta, a gyengébbnek (a munkásosztálynak) az erősebbel való kizsákmányolását és létjogosultságot csak annak biztosított, aki a létért való küzdelemből győztesen került ki. Így is történt. Darwin elméletére hivatkoztak a faji elmélet hirdetői, főkép a németek, azt állítván, hogy erősebb emberi fajnak (a germánoknak) joga van a világuralomra. Csak a haladó szellemű szovjet tudósok: Micsurin és Lyszenko munkái mutatták ki a szerzett tulajdonságok öröklését. Ezzel megmutatták a szervezetek szükségszerinti átalakításához vezető utat. Ez a materialista darwinizmus új korszaka, amely megszüntette az öröklés végzetszerűségét, s az embert arra képesíti, hogy a természetet és önmagát is alakítsa. A biológiában ezt a korszakot alkotó darwinizmusnak nevezzük.”   

 

(Idézet a mű 274-275. oldaláról)

 

 

5. Rédei Jenő, Vaszkó Mihály: Az ember élettana és egészségtana az általános iskolák VIII. osztálya számára. Budapest: Tankönyvkiadó, 1955. 143. p. 

 

A fejezet címe: A „munka teremtette meg az embert”

 

„Az ember állati eredetének első tudományos hirdetője Darwin Károly volt. Darwin munkáját Marx és Engels folytatták tovább és tudományos tényekkel bizonyították be, hogy az ember a munka révén emelkedett ki az állatvilágból. Tanításaikat a már megismert bizonyítékokon kívül az ásatások eredményei is igazolják.” 

 

(Idézet a mű 134. oldaláról)

 

 

6. Kontra György, Stohl Gábor: Általános biológia. A Gimnáziumok IV. osztálya számára. Budapest: Tankönyvkiadó, 1959. 190. p.

 

„Egészen másként magyarázta a fajok átalakulását és az új fajok keletkezését az angol Darwin (1809-1882). Fő műve, A fajok eredete (1859) új korszakot nyitott a biológia történetében , s hosszú időre irányt szabott a biológiai fejlődésének.

 

Darwin elméletének fő erőssége, hogy nem az élettől, a természettől elszakadt okoskodásokra, hanem természeti tényekre, valamint gyakorlati állattenyésztés és növénynemesítés eredményeire épül. Egy ilyen elmélet kialakításának a 19 század derekán – éppen Angliában – minden társadalmi és szellemi előfeltétele megvolt. A fajkeletkezés problémájához Darwin olyan példákat keresett, amelyek kézzelfoghatóan bizonyítják a fajok átalakulásának lehetőségét. Darwin származáselméletének érvényességét egyes polgári történészek és szociológusok megkísérelték az emberi társadalom fejlődésére is kiterjeszteni. Ez azonban tudományos szempontból teljesen helytelen.”

 

(Idézet a mű 159-163. oldaláról)

 

 

7. Fazekas György, Lénárd Gábor: Biológiai a gimnázium IV. osztálya számára. Budapest: Tankönyvkiadó, 1982. 174. p.

 

„Származástani elméletét A fajok eredete című könyvében (1859) fejtette ki. Elmélete szerint a fejlődés hajtóereje a létért való küzdelem és a természetes szelekció. A fajok eredete forradalmasította a biológiát és a biológián kívül a szellemi élet úgyszólván minden területére hatott. Darwin munkásságát az egyház hevesen támadta, a marxizmus klasszikusai viszont nagyra becsülték. Különösen akkor élesedett a vita elmélete körül, amikor Az ember származása című művében (1871) fejlődéselméletét kiterjesztette az emberi evolúcióra is. Elméletének lényege ma is teljesen helytálló.”  

 

(idézet a mű 111-112. oldaláról)

 

 

8. Lénárd Gábor: Biológia 12. A gimnáziumok számára. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2007. 159. p. 

 

„Valószínűleg egész utazásának legfontosabb négy hetét az Ecuadortól néhány száz kilométerre fekvő csendes óceáni Galápagos-szigeteken töltötte. Mind az ottani, mind a teljes hajóúton tapasztalt tudományos megfigyelések arról győzték meg Darwint, hogy a fajok átalakulásra képesek, és ennek alapja a természetes kiválogatódás. A nemzedékről nemzedékre történő változások során ugyanis előnyös tulajdonságokkal rendelkező populációk fennmaradnak, míg a kevéssé szaporodóképesek kipusztulhatnak. A fennmaradás vagy az eltűnés döntő tényezőjét nevezte Darwin természetes szelekciónak. Az evolúcióelméletét Darwin az ember eredetére és fejlődéstörténetére is vonatkoztatta.

 

(Idézet a mű 120. oldaláról)

 

 

9. Berend Mihály, Gömöry András, Szerényi Gábor: Biológia IV. Az emberi szervezet létfenntartó szervrendszerei és folyamatai. Önszabályozás. Az állatok viselkedése. Populációgenetika és evolúció. A bioszféra evolúciója. Biotechnológia. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 2008. 859. p.

 

Fejezet címe: darwinizmus és antidarwinizmus

 

„Darwin korszakalkotó műve, „A fajok eredete” 1859-ben jelent meg. Nemcsak a tudósok de a laikus nagyközönség körében is nagy feltűnést keltett, mert az evolúciós elmélettel a korabeli biológia a tények halmazából átfogó, tudományos elméleten alapuló, rendszerezett tudománnyá vált. A fejlődés gondolatának hívei, a darwinisták és ellenzői, az antidarwinisták között mintegy 80 évig tartó, olykor rendkívül éles vita kezdődött. A vita eleinte vallási köntösben jelentkezett. Mivel Darwin elmélete látszólag ellentmondott a Biblia betű szerinti tartalmának, a teremtés dogmájának, azért sokan idegenkedtek tőle.”

 

„Szociáldarwinizmus képviselői a létért folyó küzdelmet és természetes szelekciót az emberi társadalomra is kiterjesztik. Herbert Spencer (1820-1903) angol filozófus szerint az emberi egyedek állandóan versenyben állnak egymással, és eben a legalkalmasabbak fennmaradnak, a gyengébbek pedig szükségszerűen lemaradnak.”

 

„Bár a biológia számos területén születtek evolúciós szempontból még megmagyarázandó felfedezések, a koncepciók túlnyomó többség elfogadja a darwinizmust és továbbfejleszti azt. Természetesen vannak olyan tudósok is. Akik tagadják a darwini evolúciós elméletet.”

 

„A darwinizmus körüli viták azt jelzik, hogy az evolúciós elmélet nem lezárt, nem kőbe vésett dogma, hanem a tudomány haladásával párhuzamosan alakuló, állandóan bővülő tudományág.”

 

(Idézet mű 768-769. oldaláról)

 

 

10. Gál Béla: Biológia 12. Az életközösségek biológiája. Az evolúció és az öröklődés. Gimnáziumi tankönyv. Szeged: Mozaik Kiadó, 2008. 207. p.

 

„Az 1859-ben megjelenő A fajok eredete című művében az addig felhalmozott ismereteket egy egységes rendszerbe, egy elméletbe rendezi. Elképzelése szerint a fajok gyenge egyedei a létért való küzdelemben alul maradnak (természetes kiválasztódás), így a fennmaradók elszaporodhatnak. A könyv ennek e tételnek sokoldalú igazolása, az élővilág mindaddig érthetetlen sokféleségének, változékonyságának egy lehetséges értelmezése. Az ember természeti leszármazásának kérdését ebben a művében azonban még nem érinti. Az ember származása című művében (1879) azt vizsgálja, hogy az ember más fajokhoz hasonlóan valamely korábban élt alaktól származik-e. Azt kutatja, hogyan is fejlődött az ember, és mekkora jelentősége van az úgynevezett emberfajták közötti különbségeknek.”

 

(Idézet a mű 123. oldaláról)

 

 

Az általam bemutatott idézetekből arra a következtetésre jutottam, hogy egyes korszakok szerzői Darwin-ról alkotott képe főleg az uralkodó nézetekhez próbál alkalmazkodni. Nem állítom, hogy korszakonként nem voltak kivételek. Jó példa a Kontra György és Stohl Gábor által írt gimnáziumi tankönyv, amely nem ideológiai alapon, hanem kifejezetten tudományosan közelítette meg a témát. Az ideológiai alapon történő megközelítést ezek a szerzők elutasítják. Jól megfigyelhető, hogy a két világháború közti tankönyvek szerzőinek jó része a kiadó elvárásának megfelelően fogalmazza meg Darwin-ról alkotott képét. A Szent István Társulat tankönyveiben Darwin elmélete az Isten mindenhatóságát és erejét hirdeti. A Franklin-Társulat gondozásában megjelent 1929-es tankönyv részletesen, pontról-pontra ismerteti a darwini modell lényegét. A magyarázat kifejezetten érthető, de a tudományosságot egyáltalán nem nélkülöző. A Kerékgyártó – Mohai szerzőpáros 1945-ben íródott tankönyvében a tudomány akkori eredményeiről is tájékoztatja a diákokat. Az ötvenes években íródott tankönyvek ideológiára alapozottak, ebből a mocsárból emelkedik ki az általam már dicsért tankönyv. A szocializmus időszakából kiragadott tankönyv részben tárgyilagos, ideológiát nem nélkülöző. A jelen tankönyvei igen tárgyilagosak, de nem túl részletesek. A kurrens tankönyvek közül kiemelkedik a Műszaki Könyvkiadó kiadványa. Tárgyilagosságán kívül a témát igen részletesen tárgyalja. A különböző nézeteket érthetően szemlélteti.

 

Darwin gondolatait a tudomány későbbi fejleményei módosították ugyan, munkája azonban a modern evolúcióbiológia alapjának tekinthető. Darwin művei megismerhetőek a Cambridge Egyetem weblapján teljes szöveggel, angol nyelven.

         

 

 

Tartalomjegyzék  |  Fel  ]