Petzval József (Szepesbéla, 1807. jan. 6 – Bécs, 1891. szept. 17.)

 

 

Petzval József Miksa mérnök-matematikus, egyetemi tanár, akinek kutatásai az elméleti és gyakorlati fénytan területén jelentősek, találmányai pedig forradalmasították a fényképezést.

 

Nevét leginkább az 1840-ben szerkesztett, nagy fényerejű akromatikus kettős objektívei tették világszerte ismertté, amelyekkel a másodperc töredékére lehetett csökkenteni az addig szükséges 5-20 percnyi megvilágítási időket.

 

1843-ban Petzval nyilvánosságra hozta felismerését, miszerint egy sík tárgy képe akkor lesz sík és asztigmatizmustól mentes, ha teljesül az un. Petzval-feltétel.

 

Ugyancsak 1843-ban számításokat végzett messzelátók és mikroszkópok optikáinak tökéletesítésére. Átdolgozta, javította a Galilei-féle távcsövet. Elsőként olyan binokuláris távcsövet szerkesztett, amelynek elvét máig alkalmazzák a színházi látcsőben és a tengerészeti távcsövekben.

 

1846-ban „ködfátyol készülék”-et konstruált, melynek igen fényerős lencséje a modern vetítőberendezések optikájának előfutára. 1847-ből származik tábori fényszórója és az a megállapítása, hogy az izzó szilárd testek több fényt bocsátanak ki, mint a lánggal égő gázok.

 

Egy Petzval hagyatékában talált feljegyzés és a Voigtländer-hagyatékban fellelt néhány tárgy és dokumentum alapján Petzvalt kell tartanunk a korszerű anasztigmát lencserendszer feltalálójának is.

 

(Magyarok a világ tudományos-műszaki haladásáért CD-ROM,

(Ed. L. Füstöss, Multimedia Ed. A. J. Nádasi) Budapest, ELTE-OMIKK, 1999. – Részlet Dr.Füstöss László szócikkéből)