←Vissza

SZENDI EMMA

A fővárosi pedagógusok könyvkultúrája a két világháború között

A főváros kulturális életének sokszínűsége

A dualizmus korában, majd a két világháború között a társadalom egyre szélesebb rétegei

mutattak érdeklődést a könyvek iránt. A könyvek világa kikapcsolódást jelenthetett

a háború borzalmai, a feszültségekkel teli nagyvárosi életmód vagy a mindennapi gondok

közepette. Az első világháborút követő átmeneti visszaesés után a Klebelsberg kultuszminiszter

nevével fémjelzett kulturális fellendülés elősegítette a könyvkiadás fejlődését

és a könyvtárak gyarapodását. A viszonylag olcsón megvásárolható tömegkiadványok

mellett újra fellendült a bibliofil kiadványok iránti kereslet. Alakosság kulturális

szintjének emelkedését jelzi a jeles kiadók által megjelentetett lexikonok, könyvsorozatok,

igényes kötetek iránti kereslet növekedése és az, hogy az 1929-től megrendezett

könyvnapok elsősorban a fővárosban érték el céljukat. A pedagógiai szakfolyóiratok is

egyre terjedelmesebb könyv- és folyóiratszemlét tartalmaztak, melyekben a korszak divatos

szerzői között mindvégig megtaláljuk a korabeli és régebbi klasszikusok műveit is.

A fővárosi lakosság a vidékinél jóval szélesebb körű művelődési lehetőségekhez jutott.

Kiépült a nagyvárosi lakosság igényeit szolgáló, rendkívül sokrétű iskolahálózat.

Budapesten az állam, maga a főváros, az egyházak, egyes kulturális intézmények, magánszemélyek

egyaránt működtettek iskolákat. A közép- és felsőfokú, valamint a szakoktat

ás aránya szinte hatványozottan emelkedett a fővárosban. Itt működtek az ország

legjelentősebb közgyűjteményei, ugrásszerűen nőtt a kulturális . köztük a tanügyi . egyesületek

száma, színesedett tevékenységi körük. A korszakban egyedülállónak számított

a sajtó sokszínűsége. Az oktatásba is kezdett bekapcsolódni az 1920-as évek közepétől

működő rádió. A trianoni határok között felerősödött a fővárosi értelmiség irányító szerepe

az ország szellemi életében.

A pedagógusok és a könyv

Az értelmiségi életmód egyik alapvető vonása a könyvekhez fűződő szoros kapcsolat. A

főváros iskolái az ország legképzettebb pedagógusait foglalkoztatták, akik a kulturális

élet minden szintjén maradandót alkottak. Közülük sokan működtek tudósként, íróként

és szakíróként. Az egyik kortárs szerző szerint .a tanárok között százával találni aszkétalelket,

könyvek megszállottját, az irodalom, a tudomány hitvallóját..1 Szépirodalmi és

tudományos művek, fordítások, válogatások egész sora látott napvilágot pedagógusok

tollából. Mindez a pedagógusok széleskörű tájékozottságáról tanúskodik, mely a könyvekkel

való állandó kapcsolat nélkül nem alakulhatott volna ki.

A korabeli írások, későbbi visszaemlékezések számos tanító és tanár könyvgyűjtő

szenvedélyéről, értékes magánkönyvtáráról adnak hírt. Szentkuthy Miklós, a korszak

híres író-pedagógusa huszonötezer kötetből álló könyvtárat alakított ki, melyről költői

szavakkal emlékezett meg: .Könyvtáram Bibliotheca Extatica (a Szellem Mámorának

Csarnoka): nem is könyvekből áll, mert minden darabja élő személy, élő múzsa, őrangyal,

feleség, szerető, szárnyát zajosan csapkodó szentlélek-galamb, háremhölgy, ikerlelkem,

iker-testrészem . Történelem, természettudomány, erotika, lexikonok, képes albumok,

századvégi folyóiratok zuhogtak rám. Faltam! Kategorizáltam! Művembe olvasztottam

..2 Szentkuthy azt a tanártípust testesítette meg, akit a könyvek minden műfaja,

formája érdekelt, a kor szokása szerint nagy teret szentelt az ismeretterjesztő műveknek,

színes albumoknak. A könyvek iránti rajongása közismert volt. Olvasási szokásairól így

írt: .Könyveimet agyonfirkálom. Mikor tanár voltam, a lyukasórákban a leggyönyörűbb

albumokat nézegettem és bizony belefirkáltam, belejegyeztem ezt-azt. .Könyveim margói

tele vannak jegyzetekkel, vezérszavakban ott vannak fölírva a képekre vonatkozó

gondolataim. Ezért alig nevezhető könyvtárnak, inkább napló..3 A visszaemlékezésből

az is kiderül, hogy kollégái többször megrótták azért, mert a lyukasórákban a környékbeli

kiskocsmákban üldögélve ily módon .rongálta. a jeles kiadványokat.

A főváros jeles könyvkereskedéseiben, kisebb, patinás üzleteiben a könyvek minden

típusa elérhető volt, a megrendelt könyvek általában külföldről is megérkeztek még

a világháború első éveiben is. Szentkuthy legkedveltebb könyvkereskedései közül a kö-

vetkezőket említi: Bergsmann bácsi antikváriuma, a Fő utcai Toldi-féle könyvkereskedés,

a Tisza testvérek könyvesboltja, Ádám bácsi boltja az Attila utcában, a Szent István

Társulat könyvesboltja, a Pfeifer.Zeidler és a Grill-féle könyvkereskedés.

Több tanár könyvgyűjtő szenvedélye inkább érdeklődési köréhez, szakterületéhez

kapcsolódott. Ágner Lajos, a keleti kultúrák kutatója ezen a területen rendelkezett egészen

egyedülálló könyvgyűjteménnyel. Olyan tanárról is tudunk, aki a módszertani kiadványokat

gyűjtötte egész életében.

Számos pedagógus irányított színvonalas önképzőköri munkát, melynek keretében

diákjaival együtt olvasták a jeles alkotásokat. Ennek a tanártípusnak egyik kiemelkedő

képviselője, Vajthó László írta saját könyvtáráról: .Volt azaz van ma is magánkönyvtá-

ram, nem is egy-kétezer kötetnyi, de hát én már évtizedek óta egy ritka jó tanári elvet

vallok: »Add tovább!«, kivált, mióta annyi szobadísszé degradált, évszámra lezárt könyvszekrényt

látok itt-ott..4 Közös munkájuk során önálló gyűjtő- és kutatómunkára buzdította

tanítványait, valamint foglalkoztak az önképzőkör keretében könyvkiadással is. Kö-

zös munkájuk során képesek voltak megosztani olvasmányélményeiket, tanulni egymást

ól. .Nyugodtan, sőt büszkén írom le, hogy Bessenyei György párbeszédét a lelkével

diákom, Rónay Mihály András hamarabb olvasta, mint én, s nem lett belőle semmi szé-

gyenem. Miért is? Hegedűs Géza, Szalai Sándor, Rózsahegyi György s még néhányan

hamarabb lettek Bessenyei-szakértők, mint én..5 . meséli Vajthó tanár úr.

A fővárosi sajtó sokszínűsége tágította a tanárság látókörét, ugyanakkor elősegítette

gondolatainak szabadabb kifejezését is, hiszen maguknak a pedagógusoknak egy ré-

sze . főként az 1920-as években . a hivatalostól eltérő, főként liberális irányzatot képvisel

ő lapokban és folyóiratokban is tett közzé írásokat.

A középosztály két világháború közötti elszegényedési folyamata éreztette hatását a

könyvkultúra terén is. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok szerint ekkoriban a fő-

városi pedagógusoknak csak ötvenöt százaléka rendelkezett saját könyvtárral. Napilapra

csak mintegy hatvan százalékuk fizetett elő. Szakterületük iránti érdeklődésükre utal az,

hogy ebből a napilap mellett szakirodalmi folyóiratot mintegy tizennyolc százalékuk,

szak- és szépirodalmi folyóiratot együttesen tizenhárom százalékuk járatott. Ugyanakkor

míg kizárólag szakirodalmi folyóiratot rendelt hat százalékuk, csak szépirodalmi folyó-

irat olvasására mintegy három százalékuk tartott igényt. Amellett, hogy magánkönyvtáruk

nagysága nyilván sokban különbözhetett, figyelemre méltó, hogy a felmérés negyvennégy

százalékuknál nem talált saját könyvtárat.6 (I. táblázat) Ez is oka lehetett annak,

hogy a könyvtárak kiemelkedő jelentőségre tettek szert a pedagógusok életében.

A könyvtárhasználat jelentősége és a pedagógusok olvasmányai

Korszakunkban a könyvtárak egyre népszerűbbé váltak a pedagógusok körében. A tudományos

munka, a szakmai érdeklődés mellett hozzájárult ehhez a középosztály említett

elszegényedési folyamata, mely a nagy világgazdasági válság idején különösen élesen

jelentkezett. Bár az ismert kiadványok jelentős része feltehetően számos pedagógus könyvei

között szerepelt, helyzetük a könyvtárak fokozottabb kiaknázására sarkallta őket.

Míg vidéken a pedagógusok sok esetben csak nagyon csekély könyvtári állományhoz

juthattak hozzá, a fővárosban könyvtárak egész sora állt rendelkezésükre. Vidéken

gyakran a muzeális könyvállomány jellemezte a könyvtárakat. A főváros ugyanakkor sokat

tett a nyilvános könyvtárhasználat és a könyvtárak gyarapítása érdekében. A könyvt

árak látogatottsága megközelítően háromszorosát tette ki a vidékinek.

A főváros számos közkönyvtára mellett . alkalmazásuktól, érdeklődési területüktől

függően . a tanítók, tanárok látogathatták az iskolák könyvtárait, az egyesületi könyvtárakat,

a tudományos intézetek, hivatalok, illetve a különféle felekezetek könyvtárait.

A pedagógusok által sűrűn látogatott könyvtárak igyekeztek beszerezni az általuk igé-

nyelt könyveket, folyóiratokat, többek között számos idegen nyelvű kiadványt.

Rendkívüli népszerűségre tett szert a Fővárosi Pedagógiai Könyvtár, melynek állománya

korszakunkban gyorsabban gyarapodott számos nagyobb könyvtár, a Széchényi

Könyvtár vagy az ugyancsak nagyon kedvelt Fővárosi Könyvtár gyűjteményénél. Fontosságát

mutatja, hogy rendszerezéséhez maga Szendy Károly polgármester is segítsé-

get nyújtott. 1935-ben a könyvtár már hetvenezer kötettel rendelkezett. Naponta átlagosan

száztizenegy látogató négyszázkilencvenhét kötetet kölcsönzött ki. A könyvtár olvasóinak

nyolcvanhat százaléka (2634 olvasóból 2258) gyakorló pedagógusként működött.

Alátogatók legnagyobb része, ötvenhárom százaléka elemi iskolai tanító volt, harminckét

százaléka középiskolai tanár.7 (II. A táblázat)

A könyvtárosi feladatokat az 1920-as évek elején nyolc pedagógus, 1924-től négy

polgári iskolai tanár végezte. 1935-ben már tizenhárom pedagógus dolgozott a könyvtárban.

Az év folyamán segítséget nyújtottak a tantestületi könyvtárak átszervezéséhez,

a könyvtári duplumokat az új alapítású fővárosi iskolákban helyezték el.

Az ugyancsak közkedvelt Fővárosi Könyvtár olvasóinak 6,5%-a állt pedagógusokból,

a könyvtárat 1933 és 1935 között 1197 pedagógus, a könyvtár tudományos központját

241 pedagógus, a központ látogatóinak 10,2%-a vette igénybe.8

A szakmai oktatás színvonalának emelését segítette elő a főváros egyedülálló kereskedelmi

szakoktatási könyvtára, melyet 1923-ban alakítottak ki a VIII. kerületi Vas utcai

fiú felsőkereskedelmi iskola tanári könyvtárából. A könyvtárat folyamatosan fejlesztett

ék, 1929-ben már 5297 kötettel rendelkezett. Eredeti helyén működött Kereskedelmi

Szakoktatás Könyvtára néven.

Mint a korábban elmondottakból kiderült, a korabeli pedagógusok olvasmányélmé-

nyeire vonatkozóan leginkább visszaemlékezésekre támaszkodhatunk. Ezért rendkívül

értékesek számunkra dr. Drescher Pál, a Fővárosi Könyvtár felügyelője által gyűjtött adatok.

Az adatgyűjtés . más foglalkozási ágakkal párhuzamosan . 326 pedagógus könyvkölcsönzésének

jellemzőit vizsgálta nyolc napon át.9 A kölcsönzött művek sora a pedagógusok

széleskörű érdeklődését mutatja mind magyar mind külföldi szerzők művei iránt.

Rávilágít a pedagógusok magas fokú nyelvismeretére is.

A felmérés szerint műfajok tekintetében uralkodó a szépirodalom. Főként a regényeket

kedvelték, versek a kölcsönzött művek között ritkán fordulnak elő. Kiemelkedő a

külföldi ismeretterjesztő művek magas kölcsönzési aránya. (III. táblázat)

A kedvelt szerzők sorrendje hűen tükrözi a korszak irodalmi ízlésvilágát. A magyar

irodalom terén első helyen az .írófejedelem. Herczeg Ferenc áll, őt a korszakban divatos

szerzők közül sorrendben Csathó Kálmán, Surányi Miklós, Harsányi Zsolt, Komá-

romi János, Zilahy Lajos, Gulácsy Irén, Nyírő József, Tormay Cécile, majd Kosáryné

Réz Lola követi. (Néhány gyakran olvasott mű: Herczeg Ferenc: Pogányok, Nyírő Jó-

zsef: Síbói bölény, Zilahy Lajos: Valamit visz a víz, Harsányi Zsolt: Ecce homo)

Nem kell csodálkoznunk ezen, hiszen Olaszországban például ekkoriban a magyar

irodalomból leginkább Zilahyt ismerték. Az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület

kiemelkedő eseményként értékelte, amikor vezetősége látogatást tehetett Herczeg Ferencnél.

Figyelemre méltó, hogy a magyar irodalom klasszikusai a tárgyalt korszakban is

megőrizték népszerűségüket. Közülük sorrendben Jókai emelkedik ki leginkább, majd

Móra, Móricz és Gárdonyi neve fordul elő legtöbbször. Lehetséges, hogy más magyar

klasszikusok azért szerepelnek kevésbé, mert műveik megtalálhatók voltak a pedagógusok

saját könyvespolcain. A legismertebb nyugatosok megjelennek ugyan a kimutatásban,

de csak egy-két olvasó kölcsönözte ki műveiket. Babits például csak a tizenkettedik

helyen szerepel. Az olvasott szerzők között feltűnik Kóbor Tamás és Zsolt Béla neve

is. Szabó Dezsőtől és Kodolányi Jánostól ekkor mindössze egy-egy művet olvastak.

A magyar nyelven olvasott külföldi irodalom adatsora is sok tanulsággal szolgál. A

pedagógusok leginkább a német klasszikus irodalom terén voltak járatosak. Meglepő,

hogy angol irodalmat jóval többen olvastak, mint francia irodalmat.

A német irodalom vonatkozásában az első helyeken ismert klasszikusokat találunk,

Stefan Zweig, Franz Werfel, Thomas Mann, Kellermann, Hauptmann műveit. Meglepő,

hogy a francia irodalmi művek között Zola áll az élen, majd Mauroist azonos olvasottsági

arányban Maupassant és Romain Rolland követi. Az angol irodalomból leginkább

Lewis Sinclair, Galsworthy, H. G. Wells, Jack London, illetve Oscar Wilde művei érdekelt

ék a pedagógusokat. Foglalkoztak a pedagógusok az észak-európai és az orosz irodalommal

is. Az észak-európai írók közül Hanson Knut, Selma Lagerlöf és Axel Munthe

könyvei vezetik a sort, az orosz irodalomban azonban csak a meglehetősen ismeretlen

Alja Rachmanova után következik Dosztojevszkij és Tolsztoj.

Más foglalkozásúak kölcsönzési mutatóival összehasonlítva kitűnik a pedagógusok

által eredeti nyelven olvasott művek aránya. Ez nem marad el a pedagógusnők esetében

sem, pedig a hasonló nyelvi ismeretekkel rendelkező köztisztviselő férfiak mutatói mellett

sokkal csekélyebb a köztisztviselőnők idegen nyelvtudása.

Egészében véve azt látjuk, hogy a pedagógusok leginkább a német, illetve az angol

irodalomban voltak tájékozottak és a kor divatja szerint sokoldalú érdeklődést mutattak

az ismeretterjesztő irodalom iránt. Arányait tekintve több külföldi klasszikust olvastak,

mint magyart, hazai irodalmi ismereteiket jobban befolyásolta a korszak középosztályá-

nak ízlésvilága.

Az angol irodalom és nyelv népszerűsége másutt is feltűnik. A hat szakot végzett ismert

iskolaigazgató, Morvay Győző Byron műveinek tanulmányozásában mélyült el. A

korábban már idézett Szentkuthy Miklósnál a következőket olvashatjuk:. .a fejlődé-

semre legnagyobb hatást tette: Babits Dante-fordítása, az összes Shakespeare, az összes

Rilke, az összes Stefan George, az angol barokk líra, Proust., Shakespeare-t, Keatst,

Dickenst tanítottam a legszívesebben annak idején tanítványaimnak..10 Ugyancsak ő szá-

mol be arról, hogy a kor szokása szerint olvasta kevésbé rangos szerzők, így például

Courts-Mahler regényeit is, sőt Rejtő Jenő művei iránt is érdeklődött. .Szerb Antallal ké-

pesek voltunk órákat a krimik hitvédelmével tölteni..11

Az önképzőkörök lehetőséget nyújtottak olyan szerzők tanulmányozására, akik a hivatalos

tananyagban nem vagy csak kevéssé fordultak elő. Ady költészetével Sík Sándor

elsőként foglalkozott önképzőköri keretek között. A magyar mellett a külföldi irodalom

remekművei is nagy hangsúllyal szerepeltek az önképzőköri foglalkozások során,

az önképzőkört irányító tanárok mélyebb tanulmányozásukra serkentették diákjaikat.

Egész életre szóló irodalmi élményekhez juttatták a diák Pilinszkyt is, aki így emlékezett

vissza a piarista gimnázium önképzőkörére: .Egy nagyszerű fiú vezette: tizenöt éves

volt. Csinált egy sorozatot a modern költészetről: Edgar Poe-tól Paul Valéryig. És akkor

hidegrázást kaptam. Mert megértettem, hogy mi a költészet. A költészetet tehát nekem

egy gyerek adta át. És egyszeriben kiszínesült a világ..12

Az önképzőkörök alkalmat adtak az iskolai színjátszásra is, melynek során sekélyesebb

művek mellett például Karinthy-darab, Ibsen-dráma, népi játékok is feltűntek.

A pedagógusok nyelvismeretét tükröző adatokat több forrás megerősíti. A középiskolai

tanárok 42,2%-a a magyaron kívül még egy, 21%-a még két, 6,9%-a még három,

3,1%-a pedig háromnál is több idegen nyelvet ismert.13

A Fővárosi Pedagógiai Könyvtár például 1937-ben 160 magyar nyelvű folyóirat mellett

84 német, 16 angol, 14 francia, 5 olasz és egy latin nyelvű folyóiratot járatott. Az

uralkodó német nyelv mellett míg angol nyelven 2333 esetben, franciául .csak. 1766

esetben olvastak folyóiratot az év folyamán.14 Ennek oka az élő nyelvek . köztük az angol

. oktatásának előtérbe kerülése és az ország angolszász kapcsolatainak javulása lehetett.

A folyóiratok olvasásának gyakorisága azt mutatja, hogy az olvasók a hivatalos felfogáshoz

közel álló, ugyanakkor színvonalas folyóiratok (Magyar Kultúra, Magyar

Szemle, Napkelet) mellett reformpedagógiai kiadványok iránt szintén érdeklődtek, hiszen

a rendkívül népszerű Néptanítók Lapján kívül viszonylag sűrűn kérték ki a Cselekv

és Iskolája, A Gyermek, a Jövő Útjain, a Pedagógiai Szeminárium című reformpedagó-

giai folyóiratokat is. (II. B táblázat)

Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a nyugatosok vagy a népi írók teljesen háttérbe

szorultak a szóban forgó korszakban. A Nyugat és az általa képviselt újszerű gondolkodás

azonban továbbra is népszerű maradt a tanárság egy részének körében.

A dualizmuskori tanárnemzedék számára még meghatározó élményt jelentett a Nyugat

és Ady személyisége. Sokan közülük a két háború között is aktív pedagógusok maradtak.

Vajthó László például beszámol arról, hogy a tanárok nagy létszámban zarándo-

koltak el 1912-ben Zilahra azért, hogy Ady otthoni látogatása alkalmával személyesen

találkozhassanak a költővel.15

A fővárosban viszonylag szabadon taníthatott középiskolában többek között a Nyugat

harmadik nemzedékéhez tartozó Szentkuthy Miklós, Szerb Antal, Turóczi-Trosztler

József vagy Kunszery Gyula liberális szellemű újságíró. A hazaitól eltérő, jóval nyitottabb

szellemiséget hoztak magukkal később a Bethlen-korszak ösztöndíjasai, főként az

angol és francia szakos tanárok, illetve az Eötvös Kollégiumban végzettek. Az 1930-as

években a népi kultúra értékei, illetve a népi írók munkái, nézetei váltak egyre népszerűbbé.

.Ha a Nyugatnak, a Tanúnak vagy más fontos folyóiratnak egy-egy új száma megjelent,

valóságos vetélkedés folyt, hogy ki olvassa először..16 Írja az Eötvös Kollégiumban

töltött éveiről Mollay Károly nyelvész. Az iskolákban egyre nagyobb hangsúlyt fektettek

a népi kultúrkincs tanulmányozására, Kodály dallamvilága már gyakran tűnt fel

énekkari foglalkozásokon. Az énektankönyveket például Rajeczky Benjamin és Kerényi

György, Kodály elkötelezett tolmácsolói szerkesztették.

Az iskolai és egyesületi könyvtárak

A főváros vezetősége folyamatosan fejlesztette iskoláinak felszerelését és könyvtárait.

Egyre több iskolában alakítottak ki a könyvtárhoz kapcsolódó könyvtárszobát. Az igazgatók

kötelességévé tették könyvek rendszeres ismertetését. Az iskolákban egész kis

könyvtári hálózat formálódott ki. A tantestületi és a hivatalos ifjúsági könyvtáron kívül

az ifjúsági egyesületek, az egyes osztályok, az önképzőkörök munkájához is szervesen

kapcsolódott saját könyvtáruk. Több helyen a szegény tanulók segítésére szolgáló segély

könyvtárat is alapítottak. Még a pedagógus egyesületek ekkoriban kiépülő balatoni üdü-

lőházai is rendelkeztek kisebb könyvtárral. Könyvtárostanári funkció még nem létezett,

a tanítóképzőkben ekkoriban kezdtek erre vonatkozó ismereteket nyújtani. A könyvtá-

rak .őrei. általában irodalom szakos tanárok voltak, akik ezt a munkát gyakran összekapcsolták

önképzőköri vezető tevékenységükkel. Gyakorta az önképzőkörön belül di-

ák is működött könyvtárosként. Az iskolák gyakran rendeztek könyvkiállítást.

Korszakunkban az ifjúsági könyvtárak nevelő funkcióját emelték ki, működésükkel

az 1923-ban felállított országos Ifjúsági Irodalmi Tanács foglalkozott. Beszerzendő és

beszerezhető könyvek címeit tartalmazó könyvjegyzékek láttak napvilágot. A pedagógiai

szaklapok . általában fővárosi pedagógus ismertetésében . rendszeresen ajánlották az

ifjúság számára megjelenő munkákat a könyvtáraknak is. Mint tudjuk, a fővárosban szá-

mos ifjúsági író-tanár működött, többek között Móra László, a Gárdonyi Irodalmi Társaság

főtitkára, Avar Gyula, Tóth Tihamér, Gaál Mózes, Roboz Andor vagy B. Hajós Terézia,

a rádió akkori ismert mesemondója.

A könyvtárak anyagát szépirodalmi művek uralták, a főként magyar történelmi tárgy

ú ifjúsági regények, novellák mellett nagy teret szenteltek a hazafias, jellemnevelő irodalomnak,

sőt az illemtankönyveknek is. Szabó István Andor irodalomtanár A kis gentleman

című művét a korabeli társadalom viselkedési normáit közvetítő illemtankönyvek

közül az egyik legszínvonalasabbként tarthatjuk számon.

Jelentős személyiségek, volt diákok megtiszteltetésnek tartották egy-egy iskola

könyvtárának gyarapítását, melyek ily módon egész könyvgyűjteményekhez, könyvritkaságok-

hoz juthattak hozzá. A finn köztársasági elnök például magyarországi látogatá-

sa alkalmával a Kalevala egy-egy példányát ajándékozta a fővárosi iskoláknak.

Feltétlenül meg kell emlékeznünk az iskolák tantestületi könyvtárairól, melyek a pedagógusok

mindenfajta könyvigényét igyekeztek kielégíteni. Ezek a könyvtárak kiterjedt

helytörténeti, szakpedagógiai, illetve idegen nyelvi gyűjteménnyel rendelkeztek, magyar

és idegen nyelvű folyóiratokat járattak. Sajnálatos, hogy a második világháború után

állományuk nagy része szétszóródott.

Tükrözte a könyvállomány egyrészt a korabeli könyvkiadás belső arányait, jellegzetességeit.

Megjelent a gyűjteményekben a korszakban napvilágot látott számos könyvsorozat,

lexikon, ismeretterjesztő mű. Másrészt mutatta a pedagógusok könyvritkaságok,

dedikált példányok iránti érdeklődését. Az óriási pusztulás ellenére számos budapesti iskolai

könyvtárban még ma is őriznek több száz éves kiadványokat, első kiadású könyvet,

könyvtörténeti ritkaságokat. Kiemelkedő többek között a Fáy András Szakközépiskola

Fáy-gyűjteménye. A fentebb többször idézett Szentkuthy iskolájának tanári könyvtáráról

így írt: .Az Árpád Gimnáziumnak ragyogó könyvtára volt, a háborúban néhány

kötet elpusztult, mint például az a német-latin XVIII. századi gyönyörű kiadás, Cicero

összes levelei Wieland német költő fordításában. Ezeknek a leveleknek hatására írtam

meg Rossz nap című Cicero-novellámat..17

A tanítói könyvtárak anyagi lehetőségei eleinte jóval korlátozottabbak voltak a tan

ári könyvtárakénál, ez a különbség azonban a korszak végére eltűnt. Kiemelkedő elő-

relépésről tett tanúságot az 1944 nyarán kiadott rendelkezés és könyvlista a tanítói és tan

ári könyvtárakba beszerezhető kiadványokról. Az ajánlott művek nagy részét a korszak

rangos kiadványai tették ki, a háborús viszonyok ellenére csak egyetlen fasiszta jellegű

kiadvány címét jelölték meg. Szerepelnek viszont benne népi írók és baloldali írók mű-

vei is. A jegyzék tartalmi sokszínűségét valószínűleg a tantestületek felfogásbeli sokré-

tűsége, sokoldalú érdeklődése indokolta, igényességükön a háborús időszak sem változtatott.

18

Szólnunk kell még a pedagógus egyesületek könyvtárairól, melyek szintén virágzásnak

indultak az első világháború után. 1936-ban negyvenegy tanügyi egyesület műkö-

dött a fővárosban, élükön nem egyszer olyan sokoldalú könyvtárosokkal, kik más terü-

leten is jeleskedtek. A pedagógiai szaksajtó elsősorban az egyesületekhez kapcsolódott,

melyek szakkiadványok megjelentetését is lehetővé tették. Az általuk kiadott szaklapok,

könyvsorozatok publikációs lehetőséget is biztosítottak tagságuk számára. Gyakran az

egyesületben vagy például a rádióban elhangzott pedagógiai tárgyú előadások anyagát

tették közzé. 1937-ben közel ötven pedagógiai szaklap jelent meg Budapesten.

Az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület könyvtárának gyarapítása . az adomá-

nyozások mellett . úgy történt, hogy a tagság rendszeresen ajánlott fel könyveket a könyvtár

számára, melyeket aztán az egyesület szaklapjának könyvismertetései sorában bemutattak

az olvasóknak. Foglalkozott az egyesület könyvkiadással is, melyhez többek kö-

zött különféle nyomdák támogatását szerezte meg. Természetesnek tartották, hogy a

polgári iskola fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából . a fényes ünnepi megemlékezések

mellett . a polgári iskola történetével foglalkozó három jeles jubileumi kiadvány

került az olvasóközönség elé. A könyv különleges megbecsülését tükrözik Molnár

János főtitkár szavai, melyekkel megjelentetésüket indokolta: .A könnyen eltűnő,

hamar feledésbe menő ünnepi megnyilatkozások mellett olyan emlékművet akartunk állítani

iskolafajunk jubileumára, amely méltó legyen annak jelentőségéhez, méltó legyen

hozzánk. Azt gondoltuk, hogy ünneplésünk legékesebb kifejezője lesz a könyv: a könyv,

amely némaságával is beszédes és meggyőző szószólója legyen igazainknak..19 Az említett

három kiadvány egyike az egyesület szaklapjainak állít emléket annak jeléül, milyen

értéket képviselt a tagság szemében az egyesületi szaksajtó.

Leggyakrabban az igazgatók szerkesztették a sok esetben értékes fotóanyaggal illusztrált

iskolai értesítőket, melyek színvonalas szakirodalmi tanulmányokat tartalmaztak.

A fővárosban . gazdag tartalmuk mellett . a szó szoros értelmében tükrözték az iskolahálózat

sokszínűségét, hiszen főigazgatói rendelkezés alapján a fiúgimnáziumoké

piros, a reálgimnáziumoké narancssárga, a reáliskoláké zöld, a leánygimnáziumoké fehér

színű borítót kapott.

A tankönyvírók legnagyobb része a fővárosban működött. Gyakran egyetemi taná-

rok, illetve társszerzőként alsóbb oktatási szintek pedagógusai írták a tankönyveket. A

legtöbb tudományos és pedagógiai szakíró tankönyvíróként is szerepelt. Módszertani

szempontból az elemi és polgári iskolai tankönyvek sikerültek leginkább. A pedagógusok

számos ifjúsági lapot, zsebkönyvet, naptárt szerkesztettek gyermekek és szülők szá-

mára, közülük egy jellegzetes cím: az Ifjú Polgár.

A tudományos, az irodalmi és szakirodalmi együttműködésre a főváros kulturális

élete sok lehetőséget nyújtott. Számos irodalmi és szaklapot pedagógusok szerkesztettek.

A szerkesztőségi megbeszélések, az egyesületek a kapcsolattartás színteréül is szolgáltak.

Wigner Jenő írta visszaemlékezésében: .mily sokat segített tanáraimnak az a tudat,

hogy nincsenek elszigetelve a tudománynak legmagasabb házától, az egyetemtől.

Ismerték tanáraim egyetemi kollégáikat és néha, talán ritkán, egy szombat délutánt együtt

töltöttek velük egy budai kávéházban..20

Összegzés

A korabeli társadalom szemlélete a pedagógusokat más értelmiségi rétegek, jogá-

szok, orvosok mögé sorolta. Ennek ellenére a fővárosi pedagógusok iskolai munkájukon

kívül számottevő tudományos és ismeretterjesztő tevékenységet folytattak, kiemelkedő

kulturális eredményekkel dicsekedhettek. Az urbanizált életmód számos lehetőséget biztos

ított műveltségük gyarapítására. Mindennek szerves része volt a könyvekhez, könyvtárakhoz

fűződő kapcsolat. A főváros kulturális életének sokszínűségét bizonyítja, hogy

munkásságuk a tárgyalt időszakban is többféle kulturális irányzathoz kapcsolódhatott,

melyet könyvkultúrájuk, olvasmányaik is tükröztek. Ez hozzásegítette őket ahhoz, hogy

maradandó értékekkel járuljanak hozzá az ország és a főváros szellemi életéhez.

Hivatkozások

1. Vasszínű égbolt alatt. Városszociográfiák 1945 előtt, Vál., szerk.: Meggyesi János, Bp., Magvető,

1961. 135.o.

2. Batári Gyula: Szentkuthy Miklós olvasmányairól és a könyvtárakról. Könyvtáros, 1990., 168.o.


3. Batári i.m. 166.o.

4. Vajthó László: Elfelejtett keringők. Bp., Magvető, 1976. 376.o.

5. Vajthó i.m. 304.o.

6. Laky Dezső: A közületi alkalmazottak szociális és gazdasági viszonyai. Bp., 1932. 43.44.o.

7. Bp. Szfv. Stat. és Közig. Évkönyv. Szerk. Illyefalvy Lajos. Bp.,1936. 475.o.

8. Buziássy Károly: Budapest közművelődési viszonyai. Bp., 1938. 21.o.

9. Drescher Pál: Mit olvas a Fővárosi Könyvtár közművelődési fiókjainak közönsége? Főv.Kvtár Évk. IV.évf., Bp., 1934.

10. Batári i.m. 165.o.

11. Szentkuthy Miklós: Frivolitások és vallomások. Bp., Magvető, 1988. 211.o.

12. Balázs Mihály: Pilinszky János: Nekem szükségem volt a versre. = Köznevelés, 1988. febr. XLIV/8, 16.o.

13. Asztalos József: A szellemi munkások összeírása 1928. Bp., Athenaeum, 1930. 206.o.

14. Keleti Adolf: Folyóiratok olvasása és feldolgozása. Budapesti Polgári Iskola, 1938/39. 36-39.o.

15. Vajthó i.m. 192-197.o.

16. Könyvtáros, 1979/12. 709.o.

17. Batári i.m. 167.o.

18. Csulák Mihály: Adalék a magyar iskolai könyvtárak történetéhez a népiskolai törvény megalkotá- sától az OPKM létrehívásáig. = OPKM Évk. 1984. 57.o.

19. Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1929/2. 122.o.

20. Wigner Jenő: Visszaemlékezéseim az iskolára. Fizikai Szemle, 1973. 298.o.