←Vissza

Ajánlás és gondolatok

Katona Imre: Néprajz és gyermekvilág című könyvéhez


Az ez évi Déry Tibor-díjas Szávai Géza író és Szávai Ilona szerkesztő által 1992-ben életre hívott független redakció Fordulópont elnevezéssel tematikus periodikát működtet, s egy évvel ezelőtt ugyanezen címmel könyvsorozatot indított a gyermekek és az ifjúság testi-szellemi értékeinek védelme érdekében. Az első kötetek egyikét a magyar folklór kutatásának szerény, ám mégis közkedvelt személyisége: Katona Imre jegyzi. A szerző még élt, amikor a 2001. évi Könyvhét alkalmából a Pont Kiadó gondozásában megjelent fent idézett műve. Tisztes kort: nyolcvan esztendőt megérve, s asztalán számos kéziratot hagyva, váratlanul hunyt el a nyári forró napok egyikén. Tanítványai, kor- és kartársai, szellemi örökösei a közelmúltban – először stílszerűen a neve napján – tisztelegtek emléke előtt a csaknem lakóhelyéül is számító ELTE Folklór Tanszékén. A magyar népmesék értője, vajdasági, szatmári és délalföldi folklór-alkotások gyűjtője és publikálója, a gyermekköltészet és játékhagyomány kutatásának serkentője, s a modern népköltészet, azaz a viccek, közéleti tréfák szorgalmas jegyzetelője volt; reá emlékezett a csendes baráti összejövetelen Voigt Vilmos professzor, Lábadi
Károly néprajzkutató, Szávai Géza író, Pintér Lajos költő. E sorok íróját az a megtiszteltetés érte, hogy magát e rendhagyó néprajzi könyvet méltathatta az ülés alkalmával; s nyújthatja most ezt át a Könyv és Nevelés olvasóinak is.


Midőn a magyar gyermek alakját a népnyelv, népszokás és néphit világosságába állítom, adalékokat kívánok szolgáltatni a magyar gyermek néprajzához. Kettős célért teszem. Egyrészt, mert hiszek Ellen Key szavaiban, hogy a huszadik század a gyermek százada lesz, amelyben a magyar gyermeket tanulmányozván, a kutatás és a gyermek érdekeit istápoló szeretet alkotásainál nem nélkülözheti a néphagyományban munkáló nemzeti szellem útmutatását, másrészt, hogy növendékeim épületben lássák azokat a köveket, melyek egy részéhez gyűjtői buzgalom révén jutottam.” – A szép lassan, csendben, s ismét elfeledésre ítélt Bellosics Bálintnak (1867–1916) A gyermek a magyar néphagyományban. Adatok a magyar gyermek néprajzához1 című tanulmányát bevezető mondatok jutottak eszembe, amikor újraolvastam-lapoztam Katona Imre könyvét. Idézzük csak fel röviden a hozzávezető, gyakran igencsak kacskaringós szellemi út-szalagot!

Az 1800-as évek reformkori, majd a népi-nemzeti romantika mindenes folklór-gyűjtő buzgalma csaknem kizárólag a ritmus és kotta nélküli mondókák, gyermekversek, játékdalok ömlesztett közléseit dagasztják a Kiss Áron-i gyűjtemény (1891) megjelenéséig; de a gyermekélet tágabb léptékű világára néprajzosaink felől még később is csak ritka figyelem irányul2. A Nógrády László és társai által életre hívott magyarországi Gyermektanulmányi Társaság ténykedése s múzeumának – egyebek között néprajzi – profilja ugyan jól dokumentált, de bárminemű komolyabb hatásukat a –Voigt Vilmos szavaival élve: – „tradicionalizmus bűvöletében lévő folklórlistákra” nézve nem sikerült kideríteni… Viszont a két világháború között Kiss Lajos3, Fél Edit4, Kovács Ágnes5 több tanulmányával pedig Kresz Mária6 volt az, aki az állni-járni tanuló kicsiny gyermektől az eladó-házasuló sorba kerülő érett ifjúkorúig kísérte végig a társadalomtudós érzékeny figyelmével, szép irodalmi rajzzal a Nagy Magyar Alföld vagy Észak-Dunántúl, Harta vagy Sárpilis, valamint a legendássá vált kalotaszegi Nyárszó játszó, tanuló, munkában nevelkedő fiataljait. Nyomukban a népi társas élet, valamint a korcsoportok és szokásaik társadalom-néprajzi indíttatású kutatói már a téesz-rendszer és az iparosítás felé mozdulni kényszerülő falusi társadalmak fiataljainak hagyomány- és életmódváltozásait is kutatni próbálták az 1960-as évektől (Lajos Árpád, Ruitz Izabella, Németh Imre, Szabó László, Jávor Katalin, Tátrai Zsuzsa stb.). Gazda Klára esztelneki monográfiája mind a mai napig egyedül áll a kisgyermeket s a felnövekvő mindkét nembeli ifjat összes tevékenységeikkel tárgyául választó néprajzi kutatásban a magyar nyelvterületen.7

Mindez persze csak egy sebtében összeállított, s korántsem teljes szellemi előzmény-leltár; fontosnak tartott állomások némelyike; azok egy-egy jellegzetes vonulata, amely mesteri tömörséggel, de az itteninél jóval árnyaltabb és érzékletesebb jellemzést kapott Katona Imrétől, 1979-ben – szerző-társakkal együtt – az ELTE tankönyvében publikált.8

Valójában e tudománytörténeti folyamba tartozik immár az is, amely Katona Imre s a Folklór Tanszék mozgalmas együttlétét ma külön aktuálissá teszi: az 1970-es évek végén Voigt professzor vezetésével indult meg a nagyhatású Mai folklór című kutatási program, amelynek tématervei sorában az elsők között szerepelt a kortárs gyermekfolklór és a folklórizmus számos kérdése.9 Az uniformizáló, alsó- és középfokú oktatási kísérletek újabb és egyre erőteljesebb „közösségszervező” hatásai, a gyermeket és serdülőt korán célba vevő tömegkommunikáció, a kívülről jövő közösségi szokásdivatok kutatásához Katona Imre az elsők között készített gyűjtési útmutatót. Az aktuális vagy aktualizált gyermekviccektől az iskolai csereberén át a farsangi suli-bálokig vagy a városon és falun egyre ritualizáltabb ballagási ünnepekig számos szempontra hívta fel a nekibuzdult gyűjtőtársak figyelmét a Tanár Úr. (Mivel e kutatási iránynak magam is részese lehettem, ezért és így gyarapodhatott az akkor még útkereső gyermekcipőben járó kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum adattára ballagási tablókép-másolatokkal, kisiskolások mikulási és karácsonyi ajándékozási szokásait, lakótelepi húsvétolást vagy éppen a bolond ballagásaikat megörökítő dolgozataival is. Ezt később az akkreditált pedagógus továbbképzési kurzuson részt vett gyakorló pedagógusok esettanulmányaival is kibővítettük.)

Katona Imre már itt, e néhány oldalas stenciljegyzetében külön is szól a „kétarcú” kamaszok egyszerre hagyományőrző és -tagadó, alkalmasint új értékeket is teremtő szerepéről, e korosztály mindenfelől kiszolgáltatott, higany-érzékeny állapotáról. Aztán, csaknem hét évtizeddel a háta mögött, a Budapesti Művelődési Központ által szervezett (s azóta már önálló intézménnyé terebélyesedett) népi kismesterség oktatók tanfolyama számára állította össze azt a kéziratot, amely nemrég megjelent könyvének – ahogyan ezt szerényen írja – előzménye, mintegy nyersfogalmazványa, pedig valójában már érett változata volt.10

Hogy a szerző, Katona Imre és a Pont Kiadó „gazdái” pontosan mikor és milyen körülmények között találkoztak, eleddig nem tudtuk. Ám bizonyos, hogy a választás nem volt véletlen, hisz a kiadó neve, hitvallása és Katona Imrének az emberi élet első szakaszáról alkotott, nem kánonná merevült néprajzi képe, felfogása kitűnően illeszkedik/illeszkedett egymáshoz.

Élet- és lélektani, korszerű neveléselméleti, etnológiai és művelődéstörténeti példatár kíséri végig az újszülöttől, s a még mindig teljes függésben lévő iskoláskorú gyermektől az érzékeny átmenet helyzeteibe kényszerült kamaszon át a felnőttkor küszöbéhez érő, becs- és tettvággyal teli ifjúkorig húzódó jelentős életszakaszt.

Katona Imre mostani, új könyvének egy-egy fejezete is a mindenkori gyermeket és ifjút körülvevő közvetlen és távolabbi felnőtt-világra reagál, s ugyancsak ezt a közeget teszi felelőssé azért is, ha segítés, célirányos nevelés-serkentés helyett a serdülő ifjúból nem önkéntes együttműködőt, hanem önérzet és arc nélküli masszát formál. „Ahol bőséges a gyermekáldás, ott öntörvényű gyermektársadalom alakul ki. A kisgyermek nem közvetlenül azonnal, hanem a gyermektársadalmon keresztül lép be a családon kívüli, nagyobb társadalomba. Hagyományos (törzsi és paraszti) társadalomban a serdülők minden szempontból együttesen váltak felnőttekké.” – mondja egy helyütt. Később még többször is szól arról, hogy mindez a családban, közösségben való helyét, szerepét jól megtaláló ember célja lehet ma is. Sőt ennek talán napjainkban még nagyobb a példaereje, mivel hiányát magunk is tapasztaljuk.

Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy Katona Imre könyve fordulópont akként is, hogy témájából adódóan, – de nem napjaink közhelyszótárából ollózva – elég kritikusan szól a hazai oktatás társadalmi és családi szerepzavarairól, már ami pl.: a tankönyvek és a pedagógustársadalom sajnálatosan közismert férfikép-nélküliségének következményeit illeti. „Nehéz ilyenkor csatát nyerni, annál könnyebb veszíteni, és úgy tűnik, a magyar családi-társadalmi nevelés-betagolás a legújabb korban csatavesztésben van.”

Katona Imrének ezen könyve leginkább olvasgatásra, megkockáztatom: fejezetenként elmerengésre és beszélgetésre való; nem holmi szimpla ismertetésre méltó üzenet. A tudóskodástól s a tudálékoskodástól irtózó, esendőségünkben is segítő, a vágyálmok, a vágyállamok és a valóság közti útvesztőket ismerő (s csak látszólag naiv!) ember üzenete ez a rendhagyó „nép-rajzi” könyv. „Amíg gyerekek születnek, ifjak nevelkednek, és azok komolyan készülnek az életre, addig mindig van remény a folytatásra és a jobbítására is!” Javaslom: higgyünk neki bizalommal.


KATONA Imre: Néprajz és gyermekvilág. Bp., Pont Kiadó. 2001. 112 p.



Jegyzetek:

1 BELLOSICS Bálint: A gyermek a magyar néphagyományban. Adatok a magyar gyermek néprajzához. Baja, 1903.; hasonmása: Játéktörténeti Füzetek 2., Kecskemét, Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely. 1998. 3. p.

2 KOVÁCS János: Szeged és népe. Dugonics Társaság IV. Szeged, 1901. 516 p.; GÖNCZI Ferenc: Somogyi gyermek. Csurgói Könyvtár VI. Kaposvár, 1937. 312 p.

3 KISS Lajos: A szegény ember. Bp., 1939. 283 p.; A szegény asszony élete. Bp., 1943. 398 p.

4 FÉL Edit: Harta néprajza. Néprajzi Füzetek 2. Bp., 1935. 136 p.; Kocs 1936-ban. Néprajzi monográfia. Magyarságtudományi Intézet IX. Bp., 1941. 228 p.

5 KOVÁCS Ágnes: A sárpilisi nagyleány. = MÁDY Zoltán (Szerk.): Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról. Bp., 1942. 21-48. p.

6 KRESZ Mária: Gyermekélet és játék Sárpilisen. = MÁDY Zoltán (Szerk.): Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról. Bp., 1942. 45-62. p.; A hagyományokba való belenevelődés egy kalotaszegi faluban. = ORTUTAY Gyula (Szerk.): Néprajzi tanulmányok 1. Bp., 1948. 53-92. p.

7 GAZDA Klára: A gyermekvilág Esztelneken. A gyermek néprajza egy kalotaszegi faluban. Bukarest, Kriterion. 1980. 496 p.

8 KATONA Imre: Gyermekfolklór. = ORTUTAY Gyula (Szerk.): Magyar folklór. Bp., Tankönyvkiadó. 1979. 375-391. p.

9 VOIGT Vilmos: Előzmények és tervek… Kutatási szempontok a Folklorizmus és mai gyermekfolklór kérdéseihez. ELTE BTK Folklore Tanszék sokszorosított jegyzetei 6. 1979. 8 p.

10 KATONA Imre: Az emberi élet első szakaszának néprajza. Gyermekkor – Serdülőkor – Ifjúkor. Bp., Budapesti Művelődési Központ. 1992. 70 p.


Kriston Vízi József