←Vissza

Fercsik Erzsébet


A kötőszók szerepe a tankönyvi szövegekben


A mondatfűzés és a szövegszerkesztés szabályainak grammatikai alapja a valóságban tapasztalt tartalmi-logikai viszonyok tükröztetése, amely a szövegalkotáskor részben a kötőszók felhasználásával történik. A szöveg mondatai közötti logikai összefüggéseket leggyakrabban kötőszók beiktatásával tudjuk kifejezni. A nyelv fejlődésének kezdeti időszakában a mondatokat csupán a jelentésük alapján lehetett egymással kapcsolatba hozni. Később a gondolkodás fejlődését, differenciálódását a nyelv olyan módon tükrözte, hogy az összefüggésekre már kötőelemekkel tudtak utalni. Az idő múlásával a kötőszóknak egyre gazdagabb készlete állt a beszélők rendelkezésére.

A mai magyar nyelvben használatos kötőszók a legújabb grammatika szerint hétféle viszonyt jelölnek: oksági viszonyt, célviszonyt, ellentétes viszonyt, pontosítást, vagylagosságot, kapcsolatot és hasonlítást1. Az egyes viszonyokat tükröző gyakori kötőszók:

Oksági viszony: tehát, így, ezért, ennélfogva, következésképpen; mert, merthogy, mivelhogy, minthogy; ugyanis, tudniillik, hiszen.

Célviszony: azért … hogy.

Ellentétes viszony: bár, jóllehet, holott; azonban, ellenben, viszont, pedig; nem …hanem, de, ám, csakhogy.

Pontosítás: vagyis, azaz, azazhogy, mégpedig, tudniillik, illetve.

Vagylagosság: vagy, vagy … vagy, akár … akár.

Kapcsolat: és, s meg; is, se, sem; (nemcsak …) hanem is; is …is, sem … sem, hol … hol, egyrészt …másrészt, sőt.

Hasonlítás: mint; mintha; mintsem, semmint, semhogy, hogysem.

A mondatok közötti viszonyok jelölése része a szövegalkotó nyelvi vezérlő tevékenységének, amellyel nemcsak pontosabbá teheti a közlését, hanem a befogadást is megkönnyítheti. A kötőszós egybekapcsolás fáradságos munkától kíméli meg az olvasót azzal, hogy a logikai viszonyok feltárását egyértelműen és készen felkínálja. A tankönyvekben különösen fontos szerepe van az ilyen típusú nyelvi vezérlésnek, azaz a logikai viszonyok egyértelmű jelzésének. Az olvasó tudatos irányítását szolgáló, kötőszós mondat- és szövegszerkesztésre mutatunk be példákat az alábbiakban és felhívjuk a figyelmet néhány típushibára.

A városi polgárság évszázadok óta eltartotta saját kultúráját Nyugat-Európában és hazánk polgárvárosaiban is. Budapestnek azonban nem voltak igazi polgári hagyományai. Lakossága oly hirtelen duzzadt meg, annyiféle ember kereste itt boldogulását, hogy szó sem lehetett egységes ízlésről … A modern magyar irodalom ügye – a kiválasztottak ügye volt, keveseké. Hiszen a fővárosi polgárság sem a magyar kultúrát igényelte.2

Az azonban kötőszó az első és a második mondat tartalmának ellentétes viszonyát fejezi ki, egymással szembeállítva a létező és a nem létező polgári hagyományokat. A harmadik és a negyedik mondat közötti oksági viszonyra a hiszen kötőszó utal ki. Ez a mondatpár az okadó kapcsolatra példa, mert a két mondat viszonya ok-okozati viszony, ami azt jelenti, hogy az elöl álló mondat tartalmát a két utána következő mondat magyarázza meg.

Következő szövegrészletünkben a pontosításra láthatunk példát.

Az olyan változást, amelyben az anyag részecskéinek összetétele nem változik meg, vagyis új anyag nem keletkezik, fizikai változásnak nevezzük.3

Ha a mondatot az aláhúzott kötőszó nélkül olvassuk el, akkor is értelmes mondatot kapunk. A különbség csupán annyi, hogy magunknak kell feltárnunk a mondategészek közötti kapcsolatot, amely az eredeti mondatban a kötőszó segítségével egyértelműen kifejezésre jut. A megfelelő viszony kiderítéséhez pontos háttérismeret szükséges, hiszen ha csak a grammatika szempontjait vesszük figyelembe, akkor többféle kapcsolatot tükröző kötőszó beleillik a mondatba, például: ezért/mert/ugyanis/bár/azonban/és stb. A vagyis kötőszó a pontosabb kifejtés jelölésére szolgál, alkalmazásával a második beékelt tagmondat pontosítja az első beékelt tagmondat jelentését. Bár nem tartozik szorosan a témánkhoz, de megfigyelhetjük, hogy a beékelések megszüntetésével könnyebben megérthető lesz a mondat tartalma: Fizikai változásnak nevezzük az olyan változást, amelyben az anyag részecskéinek összetétele nem változik meg, vagyis nem keletkezik új anyag.

Gyakran előfordul a tankönyvekben, hogy nem mindegyik logikai viszonyt jelzi kötőszó. Ezáltal a szöveg összetartó ereje, ha csak rövid időre is, de meggyengül, amint az alábbi szövegrészlet is mutatja.

Az anyagi halmazokban az atomok nem függetlenek egymástól, hanem egymás közelébe kerülve különböző módon kapcsolódnak egymáshoz. Kivételt csak a nemesgázok képeznek. Valamennyi nemesgáz önálló, független atomokból épül fel.4

Idézetünkben az első két mondategységet összekötő nem … hanem kötőszópár ellentétes viszonyra utal, a kizáró ellentét nyelvi kifejezését szolgálja. Az utolsó két mondategész logikai kapcsolatát semmilyen kötőszó sem jelzi. A közöttük lévő összetartó erőt valamilyen oksági viszonyra utaló kötőszóval tudjuk megerősíteni. Az okozat-ok sorrendet kifejezheti a mert vagy a mivel kötőszó, amelyek segítségével alárendelő mondatokat szerkeszthetünk. Ha az alárendelés helyett inkább mellérendelő viszonyt akarunk tükröztetni, akkor az okadó magyarázó mellérendelés kötőszavait kell használnunk: Kivételt csak a nemesgázok képeznek, ugyanis/tudniillik/hiszen valamennyi nemesgáz önálló, független atomokból épül fel.

Az alábbi szövegrészletben a kötőszók tükrözik ugyan az oksági viszonyokat, mégsem tarthatjuk hibátlannak a szövegformálást.

(A liánok) A felső lombkoronaszintben fejlesztik ki lombjukat, s így a szárazföld leghosszabb növényei közé tartoznak, hiszen egyes liánok a 200 m hosszúságot is elérhetik.5

Fenti példánkban az oksági viszonyok így alakulnak: ok-okozat-ok, azaz a második mondategység egyszerre eleme a következtető mellérendelésnek (az első és a második mondategység kapcsolatában) és az okadó magyarázó mellérendelésnek (a második és a harmadik mondategység kapcsolatában). Ez a különleges szerep csak többszöri olvasás után fejthető meg. Könnyebben megérthetnénk a szövegrészletet, ha a két oksági viszonyt két különálló mondategész tartalmazná. Még pontosabban követhető lesz a szöveg akkor, ha az egyik oksági viszonyról lemondunk, például így alakítjuk át: A felső lombkoronaszintben fejlesztik ki lombjukat így/ezért/ennélfogva a szárazföld leghosszabb növényei közé tartoznak. Egyes liánok a 200 m hosszúságot is elérik.

Az alárendelő mondatokat vizsgálva sokszor találunk arra is példát, hogy a kötőszó ugyan segíti a mondatkapcsolódás értelmezését, de hiányzik mellőle az utalószó. Ez különösen olyan esetekben okozhat zavart a szövegértelmezéskor, amelyekben a mellékmondat áll elöl, élén a kötőszóval. Hiszen könnyen megtörténik, hogy mikorra a mondathatár olvasásához érünk, akkorra a kötőszó jelentése elhalványodik.

Mivel a természetes ívóhelyek száma vizeinkben nagyon lecsökkent, a jóízű, kissé szálkás húsú hal ma már döntően a tógazdaságokból származik.6

Példánkban az oksági viszonyra utaló mivel kötőszó áll a mondat élén, és utalószó nélkül kapcsolódik hozzá a főmondat. Egyértelművé tenné és meggyorsítaná a mondat értelmezését, ha az okhatározói tagmondatok valamelyik utalószavát beleszőnénk, például: Mivel a természetes ívóhelyek száma vizeinkben nagyon lecsökkent, azért/amiatt a jóízű, kissé szálkás húsú hal ma már döntően a tógazdaságokból származik. A szoros oksági viszonyt a kötőszó és az utalószó együttes használata mellett a tagmondatok sorrendjének felcserélésével is érzékeltethetjük: A jóízű, kissé szálkás húsú hal ma már döntően a tógazdaságokból származik azért, mert vizeinkben nagyon lecsökkent a természetes ívóhelyek száma.

Következő példánk meggyőzően bizonyítja, hogy a logikai viszonyok pontatlan tükröztetése és a kötőszók hiánya nagyon lelassítja és megnehezíti az értelmezést.

Kiköltésüket (t. i. a krokodiltojásokét) a Nap melegére bízza, és őrzi tojásait, mindig a fészek közelében marad.7

A három tagmondatból álló szövegben egyetlen kötőszót találunk. Az és kötőszó utal a tagmondatok kapcsolatára, de nem fedi fel pontosan a kapcsolat milyenségét. Az egyértelmű nyelvi vezérlés ebben az esetben nemcsak a meglévő kötőszó pontosítását, valamint a hiányzó kötőszó pótlását jelenti, hanem a mondatok átszerkesztését is megkívánja. A krokodil a Nap melegére bízza tojásainak kiköltését, ám/de mindig a fészek közelében marad, és őrzi a tojásokat / azért, hogy őrizze a tojásokat.

Az alábbi szövegrészletet a három tagból álló kötőszóegyüttes egyik elemének hiánya teszi első olvasásra nehezen érthetővé. Megkönnyítjük az olvasó munkáját, ha az utolsó mondategységet a hanem vagy a de kötőszóval vezetjük be. Ezáltal helyre áll a nemcsak … de/hanem .. is kötőszókapcsolat egyensúlya.

Az óceánokba juttatott hatalmas mennyiségű szennyvíz, kőolaj és radioaktív hulladék nemcsak a tenger élővilágát, az emberiséget is veszélyezteti.8

Hasonló szövegszervezési hiba van a következő példában is.

A szavannákat az elsivatagosodás veszélyezteti. Az elsivatagosodásnak nemcsak az az oka, hogy Földünk légkörének hőmérséklete és mozgása jelentősen megváltozott. A gazdaságilag fejletlen országok növekvő népessége ahhoz, hogy táplálékát megtermelhesse, egyre nagyobb területről szorítja ki a természetes élővilágot.9

A fenti két mondat kapcsolatát az előző példához hasonlóan a nemcsak … de/hanem … is kötőszóegyüttessel vagy a szöveg átfogalmazásával fejezhetjük ki.

A kötőszó nélküli mondatkapcsolatok a szöveg értelmezésekor az olvasó nagyobb részvételét igénylik, és nagyobb lehetőséget biztosítanak arra, hogy az olvasó saját ismeretei, tapasztalata vagy akár hangulata alapján értelmezze az összefüggéseket. A szépirodalom gyakran tudatosan él a kötőszóelhagyással, mint stilisztikai eszközzel. A kötőelemek elhagyását már az ókori retorikák is számon tartották, és az érzelemkeltés egyik erőteljes eszközének tekintették. A tudományos, a szakmai és a tankönyvi szövegekben azonban a pontos kifejezés és a gyors, egyértelmű befogadás érdekében a kötőszavak alkalmazásával is segítenünk kell az olvasót a szöveg logikai és a grammatikai viszonyai közötti tájékozódásban.


Jegyzetek:

1 Keszler Borbála: (szerk.): Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp., 2000.

2 Rónay László: Irodalom a középiskolák III. osztálya számára. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp., 1996. 131. p.

3 Kecskés Andrásné – Rozgonyi Jánosné: Kémia 7. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp., 2000. 19. p.

4 Kecskés Andrásné – Rozgonyi Jánosné: Kémia 7. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp., 2000. 115. p.

5 Asztalos Gyuláné – dr. Franyó István: Távoli tájak élővilága. Az élőlények rendszere. Biológia 12-13 éveseknek. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp., 1998. 13. p.

6 Jámbor Gyuláné – Csókavári Andrásné – Horváth Andrásné – Kissné Gera Ágnes: Tájak és életközösségek. Biológia és egészségtan 7. A természetről tizenéveseknek. Mozaik Oktatási Stúdió. Szeged, 1998. 32. p.

7 Asztalos Gyuláné – dr. Franyó István: Távoli tájak élővilága. Az élőlények rendszere. Biológia 12-13 éveseknek. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp., 1998. 30. p.

8 Jámbor Gyuláné – Csókavári Andrásné – Horváth Andrásné – Kissné Gera Ágnes: Tájak és életközösségek. Biológia és egészségtan 7. A természetről tizenéveseknek. Mozaik Oktatási Stúdió. Szeged, 1998. 48. p.

9 Asztalos Gyuláné – dr. Franyó István: Távoli tájak élővilága. Az élőlények rendszere. Biológia 12-13 éveseknek. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp., 1998. 30. p.



Tudós tanárok–tanár tudósok

című sorozatunk kötetei



olyan jelentős személyek bemutatására vállalkoznak, akik tudományos munkásságuk mellett hatékony pedagógiai tevékenységet is folytattak. Az 5-6 íves füzetek rövid életrajz után a bemutatott tanárok írásaiból közölnek szemelvényeket.



A sorozat eddig megjelent kötetei:



Antall József, Bocsor István, Fináczy Ernő, Fülep Lajos, Jedlik Ányos, Kerekes Ferenc, Kövendi Dénes, Kunc Adolf, Szőnyi Pál,

Teleki Pál



Megjelenés alatt:


Kühn Rajmund, Schütz Antal


Megrendeléseiket a következő címen várjuk:

Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum

Kiadói Főosztály

1089 Budapest, Könyves Kálmán krt. 40.

A megrendeléseket

telefonon és faxon is elfogadjuk. Tel.: 210-9028, tel/fax: 210 9035

A könyveket postán küldjük el a megrendelő címére.

Fizetés átutalással. (magánszemélyek esetén utánvéttel).

A kötetek ára: 500 Ft














102