stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   




Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság

Hungarológiai Értesítõ
Könyvismertetések
Irodalom
1991

66 híres magyar regény. I-II.
Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1991. 481 l.

A 111 híres regény címû, világirodalmi alkotásokat ismertetõ és népszerûsítõ kiadvány sikere után a Móra Kiadó munkaközössége arra vállalkozott, hogy a magyar diákoknak és érdeklõdõ olvasóknak 54 híres magyar író 66 híres regényét kivonatolva és méltatva adja közre neves irodalomtörténészek segítségével. A regények cselekményét felidézõ írások nemcsak az emlékezetet frissítik fel, hanem újraolvasásra, esetleg az elsõ olvasás élményére csábítanak, mivel olyan érzékletesen, élvezetesen, az irodalomtudományi kutatásokon alapuló népszerû formában kínálják az elemzett mûveket. Az elsõ magyar regény, Dugonics András Etelkája nyitja a sort, Eötvös, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Kaffka Margit, Babits Mihály, Kosztolányi Dezsõ, Németh László, Tamási Áron, Déry Tibor és sok más klasszikus szerzõnk után a közelmúlt három jelentõs regényével zárul az ismertetés-sorozat: Thurzó Gábor A szent, Örkény István Tóték és Ottlik Géza Iskola a határon címû mûvével. A mûvek cselekményét, hõseit bemutató írások elõtt a szerzõk legfontosabb életrajzi adatait, törekvéseit, mûveit felvázoló pályakép található. A kiadvány nem helyettesítheti a mélyebb elemzésköteteket, lexikonokat, de nagyon jól segítheti az olvasásra, a magyar irodalom szeretetére nevelés folyamatát.

R. T. O.

N.Abaffy Csilla: Veres Péter kéziratos hagyatéka

Ms 5470-Ms 5517. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1991. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának katalógusai 20.)

Veres Péter hagyatékának zöme leveleibõl áll, több mint 10 000 darab. A magyar irodalom történetében sem ritka azon íróink száma, akik életükben nagy levelezõk voltak. Közéjük sorolhatjuk Veres Pétert is, akinek legendás „sárga postai lapjai" irodalom- és politikai szervezõ erejükkel behálózták az egész országot. Leveleinek stílusa, szenvedélyessége, felelõsségvállalása mindenkor azonos azzal a hanggal, melyet mûveibõl ismerünk. Válaszai lényegretörõek, tömörek, érzelemdúsak. A közügy és a magánügy, a nemzet sorsfordító kérdései és egyéni megmaradásának lehetõsége, az irodalompolitika válságai, s az „irodalomcsinálás" felelõssége mind megnyilvánulnak e levelezõlapokon, melyekben beszélgetett, bírált, véleményt formált. Hogy maga a levél mint mûfaj is fontos volt számára, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy amikor az Alföld szerkesztését 1962-ben Mocsár Gábor vette át, Veres Péter azonnal bekapcsolódott a munkába, s ott közlendõ cikkeinek ezt a közös fõcímet javasolta: „Levelek, haza."

A katalógus valóságos kincsesbányája a folyóiratokkal, s azok szerkesztõivel folytatott levelezésének. Megbízható dokumentumként ezek szolgáltatnak adatokat életmûvének értékeléséhez. Valószínûleg ennek a felismerése ösztönözte írótársait, amikor halála után felhívást tettek közzé leveleinek összegyûjtésére. Így váltak ismertté a Korunk szerkesztõjéhez Gaál Gáborhoz, Németh Lászlóhoz, Sárközi Györgyhöz, s más irodalmi folyóiratok szerkesztõihez írott levelei, melyeket magánszemélyek és közgyûjteményeink egyaránt õriznek. Az ilyen típusú levélközlések általános jellemzõje, hogy módszeres feltárás hiányában a meglévõ levelekbõl a leginkább összetartozó csoport darabjait, a levelezés szivét adják ki mindig, s a többi ezáltal jelentéktelenné, érdektelenné válik a kutatás számára. Ebben is segít a katalógus, melynek pontos leírásai lehetõvé teszik az elveszettnek hitt, vagy pl. az Országos Száchényi Könyvtárban töredékesen meglévõ levelek párjainak megtalálását.

Az irodalomtudományi bibliográfiai kutatás hiányosságaként tartjuk számon, hogy az anyaggyûjtés és kiadás túlzottan a szakirodalomra korlátozódik, s kevés figyelmet fordít magának az irodalmi szövegeknek a feltárására. A textológiai kutatás, szövegösszevetés iránt érdeklõdõk számára fontosnak tûnhet a katalógus egésze, különösen pedig az I. rész 1-6. fejezete, mely az író regényeinek, elbeszéléseinek, politikai- és szociográfiai írásainak, naplóinak, cikkeinek felsorolását tartalmazza. Sajtótörténeti szempontból is érdekesség e csoport egyik darabja, a cenzúrapéldányként fennmaradt Mit ér az ember ha magyar címû mû 9. levele „a nemzeti középosztályról". Ennek megjelenését 1940-ben betiltották. A katalógus több ehhez hasonló, a cenzúra által nem engedélyezett cikkrõl, elõadásról, tanulmányról tudósít.

A kötet egésze az N. Abaffy Csillától és a sorozat szerkesztõjétõl, F. Csanak Dórától megszokott alapossággal készült. A mutatóban viszont szükséges lett volna megkülönböztetni az azonos névalakú, de különbözõ személyeket. (pl. Kiss László, Kovács János, Molnár László stb.). Különösen akkor zavaró ez, amikor háromszor vagy többször szerepel egymás alatt ugyanaz a név.

Amikor a hatvanas évek második felében a Somogyi-Könyvtár munkatársa, Groditzki Sándorné Tasnádi Mária biblográfiát készített Veres Péterrõl, az író a kiegészítéseken és útmutatásain túl ezt válaszolta: „Tisztelem a türelmét. Nem éri meg. Annak viszont már nagyon is volna értelme, ha az engem leginkább jellemzõ írásokból egy értelmes monográfiát írna valaki. Az összes írók közül engem ismer a legkevésbé a mai fiatal nemzedék. Amit tud, az se jó. Nem igaz, vagy nem jellemzõ."

Az eddig megjelent Veres Péter bibliográfiák, s a kisebb monográfiák, levélközlések után ezzel a hagyatékot feltáró és rendszerezõ katalógussal minden együtt áll Veres Péter hiteles írói pályaképének monografikus megrajzolásához.

Pajor Enikõ

A Bibliotheca Zriniana története és állománya.
Írta és összeállította Hausner Gábor, Klaniczay Tibor, Kovács Sándor Iván, Monok István, Orlovszky Géza. Szerk. Klaniczay Tibor.
Argumentum - Zrínyi, Bp. 1991. 628 l. (Zrínyi könyvtár, 4.)
recenziót várunk: Csonka Ferenc, Szörényi László


A magyar irodalom és irodalomtudomány bibliográfiája. 1985.
Szerk. Záhony Éva
OSZK, Bp. 1991. 478 l.
recenziót várunk: Varga Katalin


A magyar irodalom és irodalomtudomány bibliográfiája 1986.
Szerkesztette: Dobó Katali
Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 1991. XXIX, 515 l.

A bibliográfia gyüjtõköre, szerkezete, feldolgozásmódja megegyezik a korábbi kötetekével, tehát a magyar szépirodalom magyar nyelven, könyv alakban megjelent mûvei (beleértve a színpadi mûveket és bemutatóikat), a magyar irodalomtudomány és -történet körébe tartozó könyvek, tanulmányok, cikkek (beleértve a jelenkor irodalmi életének publicisztikáját is), valamint ezen munkák kritikái, kiegészítve a lexikális és könyvészeti segédletek, továbbá a rokon- és társtudományi mûvek irodalmi, irodalomtudományi vonatkozású részének bibliográfiai adataival. Egy függelékben az egyetemes irodalomtudomány magyar vonatkozású adatait regisztrálták. Változatlanul nem dolgozzák fel az idõszaki kiadványokban megjelent magyar szépirodalmi alkotásokat, így ha valakinek kötete nem jelent meg, szépirodalmi mûveinek bibliográfiai visszakereshetõsége nagyon esetleges.

A gyûjtés érdemi teljességre törekedett, de nem terjedt ki gépiratokra, kéziratokra és korlátozott forgalmú sokszorosítványokra (kivéve az akadémiai fokozat elnyerése céljából benyújtott disszertációkat), sem a miniatûr könyvekre, ha azok más kiadásban hozzáférhetõk.

A gyûjtés forrásai a Magyar Nemzeti Bibliográfián, a Külföldi magyar nyelvû kiadványokon és a Hungarika irodalmi szemlén kívül mintegy kettõszáztíz belföldi és negyvennyolc külföldi idõszaki kiadvány, továbbá százhuszonhat belföldi és negyvenkilenc külföldi tanulmánykötet.

A bibliográfia szakrendje, kötvetve A magyar irodalomtörténet bibliográfiáját, öt fõ fejezetre tagolódik: az elsõ az irodalomtudomány általában, majd a magyar irodalomtörténet általában, utána a magyar irodalom külföldön, ezt követi a legterjedelmesebb rész, a magyar irodalom és története (szerzõi betûrendben közlik a megjelent mûvek adatait, majd a vonatkozó ismertetések, kritikák jegyzékét), végül a már említett függelék következik.

A kötet tartalmazza (a megfelelõ fejezetekben) azoknak a késõbb felderített vagy kézhez kapott, 1976-1985 között megjelent idõszaki kiadványoknak az adatait is, melyek a korábbi kötetekbõl kimaradtak. A nagy bibliográfiákból (Magyar Nemzeti Bibliográfia, Hungarika stb.) átvett adatokat ellenõrizték, s számos esetben kiegészítették. A kötet végén természetesen megtalálható a névmutató.

Szabó G. Zoltán

Ady Endre összes prózai mûvei
Újságcikkek, tanulmányok. 1. 1897. szeptember - 1901. május.
Sajtó alá rend. Vezér Erzsébet, átdolgozott kiadás
Akadémiai K. Bp. 1991. 955 l. 4 t. ( A. E. Összes mûvei)
recenziót várunk: Császtvay Tünde


Auf der Karte Europas ein Fleck
Gedichte der osteuropäischen Avantgarde
Herausgegeben von Manfred Peter Hein. ( A szerkesztõ utószavával és bio-bibliográfiai mutatóival)
Ammann Verlag, Zürich, 1991. 461 l.

A kelet-európai avantgárd költészet kétnyelvû olvasókönyve (antológiája) hatalmas anyagon mutatja be az 1910 és 1930 között véghezvitt újító kísérleteket 13 nép és egy kisebbségi népcsoport költészetében (finn, finnországi svéd, észt, lett, litván, lengyel, cseh, szlovák, magyar, szlovén, szerb, horvát, román, bolgár). A cím kissé megtévesztõ, hiszen nyilvánvaló, hogy a költõ és mûfordító Hein „kelet-európai" alatt az észak- és közép-európai avantgárd irodalmak sávját érti, amelyet egyfelõl a nyugati (a belga, a holland, a német, a francia) és a déli (olasz) avantgárd irodalmak határolnak, másfelõl a keleti - az orosz - avantgárd irodalom. Utószavában sajnálkozva említi, hogy a finn TRAJEKT-évkönyvsorozat minden anyagi támogatása ellenére le kellett mondania a teljes sáv bemutatásától: északon kimaradt a dán, a svéd és a norvég; középen az ukrán, a fehérorosz, a jiddis, az 1910 és 1919 között rendkívül termékeny kisebbségi német, valamint a szerb; délen pedig a görög és az albán avantgárd költészet. Hein és munkatársai - a straeleni Európai Fordító Kollokvium tagjai - eredeti tervei szerint az olvasókönyvet tanulmánykötet és dokumentumkötet tette volna teljessé: utóbb be kellett látniuk, hogy ez meghaladta volna erejüket. Nagy terv méreteiben még így is impozáns töredékét tartja tehát kezében az olvasó.

A kötet tizenöt fejezetre oszlik, a fejezetek címe egy-egy elbeszélõ verssor (az utolsóé Kassák-cím: A ló meghal a madarak kirepülnek). Hein nem az egyes nemzeti irodalmak és nem az egyes izmusok mentén bontja és osztályozza az anyagot, hanem „motivikus és poetológiai jellemzõk" alapján. Amint az alábbi felsorolásból kitûnik, eljárása inkább költõi intuícióra, mintsem tudományos osztályozásra vall. A fejezetek címét szó szerinti fordításban közlöm, zárójelben megadom a felvett magyar anyagot. 1. Poétikai elvek (nincsen magyar költemény). 2. Az én egzisztenciális helyzete (Kassák: Ritkán megyek emberek közé; József Attila: József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek; Illyés Gyula: Énekelj, költõ). 3. Mitosz és történelem ( (nincsen magyar költemény). 4. Háború (Kassák: Brrr... bum... bumbum). 5. Politikai elkötelezettség (nincsen magyar költemény). 6. Technika (Szabó Lõrinc: Boldog, akit pálinka butít; Grand Hotel Miramonti; Tamkó Sirató Károly: Papírember; Kassák: Mesteremberek). 7. Nagyváros (József Attila: Párizsi anzix; Kosztolányi: A kalauz). 8. Hétköznapi dolgok (József Attila: Eperfa). 9. Társadalmi rokonszenv (Illyés Gyula: Szomorú béres). 10. Erotika (Kassák: Végre mégis csak jó lenne kifordítani magunkat). 11. Metafizika (József Attila: Hosszú az Úristen). 12. Táj (nincsen magyar költemény). 13. Folklór és egzotizmus (József Attila: Medáliák). 14. Nyelvi kísérletek (Kassák: Este a fák alatt Lispitz úr fésülgeti szép haját - ezt a költeményt Hein háromnak fogta fel). 15. Elbeszélõ költemények (Kassák: A ló meghal a madarak kirepülnek [az utolsó mintegy 160 sor]; Déry Tibor: Csárdás - ezt a költeményt Hein nagyobb kompozíció részének tartja; Reiter Róbert: Kárpitos volt a szomszédom).

Reprezentatív válogatást ad-e a 19 felvett magyar költemény a magyar avantgárd költészet két évtizedébõl? Nem hiszem, hogy töprengeni kellene ezen, hiszen a 2001 Kiadó gondozásában 1985-ben megjelent világválogatás (Das surrealistische Gedicht) 1480 lapján egyetlen magyar költemény sem található. Úgy vélem, hogy a jelen kötet magyar anyaga segítheti a külföldi olvasót a terra incognita feltérképezésében. Köszönet illeti ezért Kalász Mártont, a kötet magyar referensét és a fordítókat egyaránt (Gáspár Endre, Paul Kárpáti, Richard Pietraß, Uwe Greßmann, Paul Wiens, Barbara Frischmuth, Kalász Márton, Manfred Peter Hein, Roland Erb).

Deréky Pál

Babits Mihály: Haza a Telepre
(Néhány dok. a költõ tisztviselõtelepi éveirõl)
Szerk. vál. jegyz. Téglásy Imre. Bp. 1991. 3.
recenziót várunk: Jankovics József


Bánhegyi M. Miksa: A Gyõri Egyházmegyei Könyvtár kéziratkatalógusa. 1850 elõtti kéziratok.
Országos Széchenyi Könyvtár, Bp. 1991. 113 l. = Magyarországi egyházi könyvtárak kéziratkatalógusai 8.
recenziót várunk : Jankovics József


Beke Margit: Az Esztergomi Fõszékesegyházi Könyvtár Batthyány-gyûjteményének katalógusa
Országos Széchenyi Könyvtár, Bp. 1991. 164 l. = Magyarországi egyházi könyvtárak kéziratkatalógusa, 9.


Biblia Kazinczy Ferenc szavaival
Szerkesztette, a szöveggondozást végezte, az utószót és a jegyzeteket írta Busa Margit
Cserépfalvi Könyvkiadó, Budapest, 1991. 455 l.

Ez a kötetcím megtévesztõ, hiszen nem a Kazinczy-fordította Bibliáról van szó, hanem Johann Hübner (1668-1731) német pedagósusnak Zweymal 52 auserlesene Biblische Historien címû, elõször 1714-ben megjelent munkájának fordításáról, melynek százon felüli számú késõbbi kiadásainak valamelyikét már Fodor Pál derecskei prédikátor lefordította és kiadta Bázelben 1754-ben Száz és négy válogatott bibliabéli históriák ... címmel, majd ugyanez Major József sárospataki ev. ref. teológus fordításában is megjelent 1825-ben Hübner bibliai históriáji ... címmel, s valószínûleg ez az utóbbi kiadás kerülhetett Kazinczy kezébe, aki elégedetlen lévén a szöveg „vén nyelvben" való közreadásával, nekilátott, hogy serdülõ gyermekei számára „éldellhetõ textust" produkáljon, s harmadiknak újból lefordította ezeket a német nyelvterületen rendkívül népszerû, tankönyvi jellegû bibliai történeteket. Errõl maga a széphalmi mester vall 1826. február 14-én kelt Zádor [Stettner] Györgynek küldött levelében: „a múlt holnapban egy iskolai könyvet dolgozék. Sophiem kinozva volt a maga ötévü Benjaminja, Lajos fiam által, hogy neki beszélljen Bibliai történeteket. Õ azokat franciául tanulta, [...] s elakadt a magyar regélésben, noha nyelvünket jól beszélli. Könyvet kért rá. Hübnerünk elakasztá, mind ügyetlen beszéde, mind ami ott a sodomai angyal és a Dávid Saul által parancsolt házassági ajándéka felõl mondatik. [...] Egy hét alatt kész vala nálam Hübner; bõvebben mint a két elsõbb, és mégis kevés ívekre, s úgy, hogy a gyermek egy kevés gyakorlás után saját szavaival elmondhassa, amit olvasott vagy olvastatni hallott." Ezt a munkát juttatta el Kazinczy Sárospatakra, ahol 1831-ben megjelent Nádaskay András nyomdájában Szent történetek az ó és új Testamentom könyvei szerint címmel. Ezt a szöveget közli Busa Margit, s hozzá a kézirat facsimiléjét is.

Sz. G. Z.

Bibliografie ceskoslovenské hungaristiky za léta 1981-1985.
Sestavili: Jiøí Cvetler, Richard Pražák, Marta Romportlová.
Vlastním nákladem, Brno, 1991. 280 l. (Masarykova Univerzita v Brnì - Fakulta filozofická)

A brnói egyetem hungarológusai, Richard Prazák professzor vezetésével az 1970-es évek elejétõl kezdve gyûjtötték össze és jelentették meg a csehszlovákiai hungarológiai bibliográfiákat. Ennek legújabb része a most megjelent kötet. Sajnos, továbbra is csak sokszorosított, belsõ egyetemi kiadvány (200 példányban), egyszóval még nagy könyvtárakban is hiánycikk lesz mind cseh és szlovák, mind magyar területeken. Hihetetlenül gazdag anyagot, majdnem 3000 tételt találunk, hat témakörben (általános mûvek - magyar nyelvtudomány - magyar irodalomtudomány - magyar történelem - magyar néprajz és folklorisztika - magyarok Csehszlovákiában). A névmutató hármas osztatú: az egyes írások szerzõinek ábácébe szedett mutatóját, a magyarból fordított mûvek szerzõinek, illetve a fordítóknak a névjegyzékét adja. Ugyancsak a kötet végén olvashatjuk a feldolgozott periodika- és tanulmánykötet-jegyzékeket. (Praktikus okokból még retrospektiv bibliográfiában is jó lett volna, ha a felsorolt folyóiratok évfolyamainak, számainak a felsorolása is megtörtént volna.)

A kitûnõ munkát mindenki használni fogja, és éppen az a páratlanul fontos, hogy egy „kis" környezõ kultúra milyen sokrétûen figyel a mi teljesítményeinkre.

Úgy gondolom, a következõ kötet az egységes Csehszlovákia megszûnéséig terjedõ idõszakot öleli majd fel, és célszerû, ha ugyanolyan lesz, mint a jelen kötet volt. Még egy apróság. A bibliográfiai hivatkozásokban a publikációk eredeti névalakjai szerepelnek. Ez jó. Ám a mutatóban lehetne arra utalni, hogy például Csanda Alexander és Csanda Sándor, Švehlák S. és Švehlák Svetozár ugyanazok a személyek. Tudom, csehszlovák nõi neveknél bonyolult lehet a helyzet, és az 1604-es tétel Petõfi Alexander formáján sem könnyû változtatni. Ám jobb, ha brnói kollégáink, és nem a tájékozatlan használó az, aki ezen töpreng.

Várjuk a folytatást. És nem öt év múlva. Minthogy nélkülözhetetlen segédeszköze ottani és itthoni kollégáinknak, sõt nemcsak a szó legszorosabb értelmében vett hungarológusoknak.

Voigt Vilmos

Botlik József-Dupka György: Ez hát a hon ... Tények, adatok, dokumentumok a kárpátaljai magyarság életébõl. 1918-1991. Bev.: Balla Gyula.
Bp.-Szeged, 1991, Mandátum Kiadó, Universum Kiadó. 298 l.

A könyv bizonyára több történeti szaktudomány képviselõjének kritikáját veszi magára akkor, amikor nagy bátorsággal a Kárpátalja történetét (1919-1991) bemutató fejezetek után a magyar anyanyelvi intézményrendszer, illetve az egyházak bemutatását a teljesség igényével, statisztikai alapon magára vállalta. A magyar érdekvédelmi szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megalakulásának történetét csupán néhány oldalon olvashatjuk, de a 128 oldalnyi tanulmány után ugyanennyi dokumentum következik, illetve a könyvek nagyon értékessé tevõ statisztikák: a magyar iskolákról, a református és a katolikus gyülekezetekrõl. A magyar, ukrán és orosz helységnévtár tudtunkkal az eddigi legteljesebb ilyen munka.

A kötetet tehát igazából adattárként használhatjuk, hiszen a mûvelõdési- és kulturális élet teljes kárpátaljai intézményrendszerét bemutatja. Igaz röviden, negyed, illetve egyoldalas tényközlõ leírásokban, de ha valaki további adatokra kíváncsi a felhasznált irodalom jegyzékében (amely meglehetõsen teljes bibliográfiának tûnik) biztosan talál magának olvasnivalót. Az oktatásügy, a tömegkommunikáció, a könyvkiadás institúciói mellett megismerjük az irodalmi köröket, társulatokat és egyesületeket, továbbá a népmûvészet mûhelyeit is. A zenei, képzõmûvészeti és tudományos élet szervezetein kívül a múzeumok, a könyvtárak és a levéltárak számbavételére is sort kerítettek a szerzõk csakúgy, mint ahogy a magyar vonatkozású mûemlékek jegyzékének összeállít&te;tására is.

M. I.

Botta István: Huszár Gál élete, mûvei és kora (1512-1575)
Akadémiai K. Bp. 1991. 497 l. (Humanizmus és reformáció 18.)
recenziót várunk: Balázs Mihály


Czakó Gábor: A teremtõ mosolya
Gondolat K, Bp. 1991. 195 l.
recenziót várunk: Jankovics József


Cs. Szabó László: Hûlõ árnyékban.
Gondolat K. Bp. 1991. 309 l.
recenziót várunk: R.T.O.


Csoóri Sándor: Nappali hold
Püski, Bp. 1991. 370 l.
recenziót várunk: R.T.O.


Csorba Gyõzõ: A város oldalában
Beszélgetések. Kérdezõ: Csuhai István.
Jelenkor Irodalmi és Mûvészeti Kiadó, Pécs, 1991. 224 l.

A kötetben olvasható beszélgetés több mint két évig tartó munka eredménye. 1989-ben Csuhai István mintegy harminc órányi interjút készített Csorba Gyõzõvel. A magnetofon felvételek alapján szerkesztett szöveg 1991-ben született. Mûfajilag nehezen meghatározható biográfiai interjú-esszét olvashatunk, melyben nagyjából kronológiai rendben követhetjük nyomon a költõ Pécs város kulturális életével lépten-nyomon összefonódó tevékenységét.

A családdal, iskolával foglalkozó elsõ fejezetben (többek között) vele született testi hibájáról, csonkaságáról is meglepõ õszinteséggel beszél Csorba Gyõzõ. A pécsi egyetemi évekrõl, folyóiratokról, lapalapítási kísérletekrõl, az 1941-tõl 1944-ig megjelenõ Sorsunkról, a Janus Pannonius Társaságról rendkívül gazdag képet ad a kötet, s a rengeteg adatot Várkonyi Nándorral és Weöres Sándorral kapcsolatos anekdoták színesítik. Mit jelentett Pécsett a (Nemes Nagy Ágnes szavaival) „háromesztendõs irodalom", vagyis a háború végétõl a fordulat évéig tartó idõszak? E periódus jellemzésében a fiatal Mándy, Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs alakja is fölvillan. A római hónapoknak (1947-1948) Takáts Gyula, Klaniczay Tibor és Kerényi Károly a legfontosabb szereplõje.

Különösen emlékezetes az a kép, amelyet Csorba Gyõzõ a Dunántúl címû folyóirat második, 1952-ben kezdõdõ korszakáról mond. Milyen trükkjei voltak a lapszerkesztõ Szántó Tibornak a vasfegyelmû kultúrpolitika kijátszására? Milyenek voltak a vidéki irodalmi élet jellegzetes alakjai? Hogyan viselkedtek a párthûségükkel tüntetõ dilettánsok? A folyóiratszerkesztõi keservek persze 1956 után is folytatódtak, amikor Pécsett (is) elõkerültek a Rákosi-világ „cégéres emberei".

Az újrakezdések embere Csorba Gyõzõ. Ott volt a Sorsunk és a Janus Pannonius Társaság, a Batsányi Társaság és az elsõ Dunántúl, a második Dunántúl és a pécsi írócsoport indulásánál. A Jelenkor körül kétszer is bábáskodnia kellett. „Nem úgy alakult volna ennek a városnak az irodalmi élete, és másként kellene megírni a történetét, ha a te újrakezdéseid nem lettek volna." - mondja Csuhai István. Amikor Tüskés Tibort leváltották, Csorba Gyõzõ a szerkesztésben gyakorlatlan Szederkényi Ervin mellett maradt. Olyan írók útját egyengette, mint Lázár Ervin, Bertha Bulcsu, Örsi Ferenc, Kalász Márton, Galsai Pongrác, Bertók László, Csordás Gábor. Ez a mûhelymunka késõbb már fájdalmasan hiányzott a költõ életébõl. Talán ezért is jegyzi meg a betegséggel, elmúlással küzdõ költõ: „... ahogy az ember megöregszik, kikerül a csapatából".

A könyv Csorba Gyõzõ mûfordításairól (Faust), bírálatairól, olvasmányélményeirõl (hogyan szerette meg Proustot?), hitrõl, vallásosságról, idõhöz, halálhoz való viszonyról olyan szövegrészleteket tartalmaz, amelyek nélkülözhetetlenek Csorba életmûvének tanulmányozásában.

Olasz Sándor

Die "Gesta Hungarorum" des anonymen Notars. Die älteste Darstellung der ungarischen Geschichte
Unter Mitarbeit von László Veszprémy herausgegeben von Gabriel Silagi
Jan Thorbecke Verlag, Sigmaringen, 1991. 190 l. (Ungarns Geschichtsschreiber 4.)

1746 és 1977 között 11 szöveg- és 2 fakszimile kiadásban jelent meg a Névtelen Jegyzõ gesztája, a magyar historiográfia elsõ opusza. Erre nyúlt vissza összes többi krónika-redakciónk. Az európai latin történeti irodalommal foglalkozó kézikönyvek azonban vagy meg sem említik, vagy éppen csak megemlítik ezt a mûvet, amely pedig sok szállal kapcsolódik a XII. században virágzó „origo gentis"-irodalomhoz. Ez a tudomásul-nem-vétel valószínûleg azzal is összefügg, hogy az eddigi kiadásokat csak szövegkritikai jegyzetek kísérték, folyamatos mûfaj- és kultúrtörténeti kommentár nem fûzõdött a szöveghez. A magyar kutatás ugyan nem hanyagolta el ezeket a kérdéseket sem, de az ezekkel foglalkozó tanulmányok általában magyar nyelven jelentek meg, Európa számára pedig - tisztelet a kivételnek - „hungarica non leguntur".

Ezért fontos esemény nemcsak a kiadások sorában, hanem az Anonymus-filológia terén is az új, német nyelvû kommentárokkal ellátott kiadás, amely a Bogyay Tamás által szerkesztett, 1985 óta szünetelõ „Ungarns Geschichtsschreiber" sorozat új kötete (1. „Die heiligen Könige", 2. K. Mikes: Briefe, 3. „Der Mongolensturm", ).

Az új kiadás által prezentált szöveg mellé helyenként fûzhetünk ugyan kérdõjeleket (mennyiben jogosult, hogy egyik-másik emendáció a fõszövegben és nem mint lehetõség az apparátusban kap helyet; interpunkciós jelek alkalmazása), a lényeges azonban inkább, hogy a „Stellenkommentar" (nincs is rá jó magyar szó) által összegezõdnek és újraértékelõdnek a régi kutatások, és indításokat kap a források, latin és népnyelvi minták, motívumok, toposzok felé irányuló vizsgálódás (vö. 99., 100., 101., 108., 124. sz. kommentár). A mû datálásával kapcsolatos kérdések is talán egyszer nyugvópontra jutnak. Az új kiadás is tovább erõsíti a feltevést, hogy a prológusban említett Béla király alatt III. Bélát kell értenünk.

Vízkelety András

Élet és Literatura-Muzárion 1826-1833. Repertórium
Összeáll. Friedvich Ildikó
PIM, Bp. 1991. 102 l. (PIM Bibliográfiai Füzetei. XIX. századi magyar folyóiratok repertóriuma.)
recenziót várunk Fehér Katalin


Énekek és versek (1686-1700)
Sajtó alá rendezte Jankovics József
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991. 98 l. Régi magyar költõk tára, XVII. század, 14.

A közismert sorozat újabb kötete a 17. század utolsó másfél évtizedének magyar nyelvû közköltészeti anyagát gyûjti egybe és mutatja be a fõbb szövegváltozatokkal együtt, a szerzõkre és a versekre vonatkozó filológiai jegyzetektõl kísérve. A sorozat elõzõ darabjainál is jóval terjedelmesebb kötet 206 szöveget tartalmaz, túlnyomórészt ismeretlen szerzõkét, de a név szerint ismert alkalmi versekrõl (pl. Privigyei Miklós) sem áll sok adat a kutatás rendelkezésére. Ezért is igen értékesek a jegyzetekben összegyûjtött és rendszerezett ismeretek, amelyek megnyugtató alapot teremtenek a további vizsgálódás számára.

Az nem meglepõ, hogy a korabeli énekek és versek között igen sok az alkalmi jellegû: a halotti búcsúztató, az üdvözlõvers, az ünnepeket köszöntõ rigmus. A Gyõri György-énekeskönyv pl. 15 halotti búcsúztatót tartalmaz, a Thoroczkai Zsigmond-féle gyûjtemény jórészt ünnepköszöntõkbõl áll, Solymosi N. Mihály 18 mûve között a legkülönfélébb alkalmi versek találhatók. Ez a három önálló egység a kronológiai rendbe szedett többi verstõl elkülönítve szerepel a kötetben. Az már viszont külön színfoltot jelentõ kuriózum, hogy a 17. század végén hosszabb verses útleírás is készült, Boér Márton szerzeménye, amely a poéta 1687. évi konstantinápolyi követjárásának históriáját örökítette meg. A versrõl tudott ugyan a kutatás, mivel azonban teljes szövege most jelenik meg elõször, értékes adatait majd csak ezután kamatoztathatja a mûvelõdéstörténeti vizsgálódás.

További nagy eredménye a kötetnek, hogy a korai kuruc mozgalmak kutatását, költészettörténetének megismerését is elõreviszi. A 177. számú (Nosza hajdu, fürge varju ...) és a 178-179. számú (Fennen tartod a nagy orrod ... kezdetû) versek a mindmáig rejtélyes kuruc kori textusok közé tartoznak, datálásuk és értelmezésük egyaránt vitás. A mostani közreadás hathatós hozzájárulás e szövegek filológiai kérdéseinek tisztázásához. A 178. és 180-201. sz. versek szövegét Stoll Béla gondozta és magyarázta, a többi Jankovics József munkája. A sajtó alá rendezõk érdemben hasznosítják Nagy László hadtörténész idevágó új eredményeit, a Thököly-korra vonatkozó tanulmányainak meggyõzõ érveit láthatóan elfogadják, de néhány filológiai pontatlanságát kiigazítják. Úgy látjuk, a kuruc korszak közköltészetének az eddigieknél teljesebb feltárásához feltétlenül szükséges lenne a szövegek kiadásával átlépni az évszázadhatárt és legalább 1711-ig minden verses mûvet jegyzetekkel együtt közzétenni az Régi Magyar Költõk Tára-sorozat eddigi gyakorlatának megfelelõen. Így a korai és a késõbbi kuruc kor tematikailag összefonódott szövegei egységes kiadási elvek szerint állnának a kutatók rendelkezésére.

A kötetet a képek, források, kezdõsorok jegyzéke és névmutató teszi teljessé, s ezáltal jól használhatóvá mindazok számára, akik barokk kori közköltészetünk minél hitelesebb képének megrajzolásán munkálkodnak.

Bitskey István

Erdei Ferenc levelezése köz- és magánügyben 1931-1944. Címzett vagy feladó: Erdei Ferenc
Szerk. és jegyz. H. Soós Mária, utószó: Huszár Tibor
Magvetõ, Bp. 1991. 474 l.
recenziót várunk: R.T.O.


Erdélyi János: Irodalmi tanulmányok és pályaképek
Sajtó alá rend. és jegyz. T. Erdélyi Ilona
Akadémiai K. Bp. 1991. 643 l. (A magyar irodalomtörténet-írás forrásai 14.)
recenziót várunk: Szegedy-Maszák Mihály


Esterházy-kalauz
Marianna D. Birnbaum beszélget Esterházy Péterrel
Magvetõ, Bp. 1991. 161 l.
recenziót várunk: Schulcz Katalin


Ezerkilencszázötvenhat te csillag
A forradalom és szabadságharc olvasókönyve
Szerk. Medvigy Endre és Pomogáts Béla
Püski, Bp. 1991. 236 l.
recenziót várunk R.T.O.


Fekete könyv
Az erdélyi ferences kusztódia története. Kájomi János kézirata 1684
Domokos Pál Péter anyagának felhasználásával sajtó alá rend. jegyz. és utószó: Madas Edit
Scriptum Kft. Szeged, 1991. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 31.)
recenziót várunk: Petneki Á.


Fodor András: A kollégium
Napló 1947-1950.
Magvetõ, Bp. 1991. 468 l.
recenziót várunk: Schulcz Katalin


Fodor Géza: Petri György költészete
Szépirodalmi K. Bp. 1991. 198 l. (Zsebbe való kis könyvek)
recenziót várunk: Schulcz Katalin


Gergely György: Free word order und disconvse interpretation.
Akadémiai K. Bp.1991. 156 l.
recenziót várunk: Bezeczky G.


Gombos Gyula: A történelem balján II.
Püski Kiadó, Budapest, 1991. 510. l.

Négy, korábban már a nyugati kiadóknál megjelent mûvét - Szûk esztendõk, Húsz év után, Huszonegy év után, Igazmondók címû könyveit - gyûjtötte egybe Gombos Gyula a Püski kiadónál most megjelent A történelem balján II. címû kötetében. S bár a szerzõ Szabó Dezsõrõl írt monográfiája révén inkább irodalomtörténészként vált ismertté, a fenn említett négy munkája mégis a társadalomtörténészt, a társadalomkritikust állítja elénk. Mind a négy tanulmánya a kommunista hatalom és a mögötte álló ideológia embertelenségét, a nemzettel szemben elkövetett bûneit veszi számba.

Társadalomkritikájának - amely mögött nem nehéz felfedezni a politikatörténeti eredõket sem - a Húsz év után címû, elõször 1970-ben Münchenben megjelent könyvében ad a legerõteljesebben hangot. A levél formában megírt „értekezés" 1966 és 1969 között született, s a magyar „szocializmus" húsz évével vet számot. A két évtized vízválasztója '56 volt, melynek értékeit Gombos Gyula a legmesszebbmenõkig elfogadja, s a forradalom során megfogalmazott követelmények kritikai magatartásának alapvetõ meghatározói lesznek.

A párt ideológiai terrorja '56 elõtt irányította az irodalmi - és a teljes kulturális - életet, megszabta a történetírás egyedül járható „útját", befolyása alá vonta a filozófiai gondolkodást és kisajátította a gazdasági életben az irányítás, a döntéshozás jogát. Gombos Gyula azonban nyomatékkal hívja fel rá a figyelmet, hogy ilyen körülmények közepette „a Párt szolgálatában majdnem kivétel nélkül a másod és harmadrendû tehetségek maradtak meg". Akik pedig nem voltak hajlandók megalkudni, azok tudományos, mûvészi pályája ellehetetlenült, s ki-ki külsõ vagy belsõ emigrációba kényszerült.

Különös, hogy a határozott tisztánlátás ellenére a szerzõ mégis úgy véli: „Minden számba vehetõ érdek szerint a szocialista rendszer Magyarországon fenntartandó". Nem meglepõ, hogy Húsz év után címû könyvét jobbról is, balról is heves támadások érték. Álláspontját a szerzõ a Huszonegy év után címû könyvében védte meg - esetlegesen és bizonytalanul.

Gombos Gyulának a bolsevik ideológiára épített szocializmussal kapcsolatos nézetei azért is meglepõek, mert a szerzõnek volt alkalma alaposabb bírálatokkal és nézetekkel is szembesülni. Igazmondók címû könyvében Illyés Gyula, Borisz Paszternák, Milovan Gyilasz és Németh László portréját rajzolja meg, rámutatva ellenzéki és kritikus magatartásuk lényegére. A négy gondolkodó a maga sajátos útját járja, egyéni úton jutottak el az emberi szabadság és az erkölcs kérdéséhez. Milovan Gyilasz eszmélése a „becsapott értelmiség" sajátos példája, aki rendíthetetlen makacssággal hitt a marxista-leninista ideológia gyõzelmében, egészen addig, amíg annak minden gonoszsága és elvetemültsége valós súlyával meg nem mutatkozott elõtte. Illyés Gyula és Németh László pedig a rendíthetetlen szellem, a megcsalhatatlan megyõzõdés megtestesítõi. Találóan írja a szerzõ Németh Lászlóról: „a történelem foglyaként, a többi fogoly közt, meg tudott maradni nagy írónak, a huszadik században Ady mellett a legnagyobbnak. És nagy embernek. Így azok közé tartozik, akikre egy szabadabb magyar utókor, ha lesz ilyen, mint példákra tekinthet vissza, ahogy vissza õ tekintett nagy magyar elõdeire s az európaiság nagy hagyományaira".

Mák Ferenc

Gömöri György: Erdélyiek és angolok.
Héttorony, Bp. 1991. 121 l.
recenziót várunk: Jankovics József


Györe Géza: Fehér Ferenc - bibliográfia. I.
Szerk. Bosnyák István
Jugoszláviai Magyar Mûvelõdési Társaság, Újvidék, 1991. 86 l. (Irodalomtörténet, kritika, bibliográfia 1.)
recenziót várunk R.T.O.


Herceg János: Nyíló idõ
Forum, Újvidék, 1991. 222 l.

Irodalomtörténeti jelentõségû tanulmányait és esszéit gyûjtötte egybe Herceg János Nyíló idõ címû kötetében, mégis elsõsorban vallomásértékû a válogatás. Felsorakoztatott tényeibõl szinte egy egész kor sajátos világa bomlik ki - a Budapest-Belgrád tengelyt behálózó szellemi meridiánrendszer valósága -, mégis igazi jelentõsége a felsejlõ és kirajzolódó önarcképnek van. A kötet Németh Lászlóról szóló tanulmányában Herceg János rámutat: „életmûve egyetlen életrajzi regény", s hogy századunk magyar világának kétségtelenül egyik legnagyobb szelleme úgy lopta bele mûveibe saját arcképét, ahogyan a reneszánsz festõk rejtették el a maguk alakját a pápákat és császárokat, vagy éppen üdvözülõ szenteket ábrázoló vásznaikon és freskóikon. Ebbõl eredõen a Nyíló idõ valamennyi tanulmányát és esszéjét a személyes élmény, ennek nyomán pedig a „morális szenvedély tüze" hatja át. Így válik a Kassák-tanulmány a fiúi fõhajtás, a Tersánszky-esszé a leplezetlen rokonszenv, a Németh László-értékelés pedig az írói elkötelezettségrõl megfogalmazott hitvallás kifejezésére alkalmas megnyilatkozásává. De ugyanilyen alapon válik személyes vonatkozásúvá Szirmai Károly „romlatlan moralitásá"-nak kérdése, és Szenteleky Kornél „nemzeti jogtalanság"-ot felpanaszoló írói elhivatottsága is. Mi több, Veljko Petroviæról szólva saját, önként vállalt hallgatásáról is szót ejt az író, ugyanakkor rámutat arra a gyanakvásra is, amely a konszolidálódó diktatúra kezdetétõl a szellem emberét - minden megnyilatkozásával egyetemben - körülvette. Mindez természetesen azért lehetséges, mert Herceg János valamennyi portréja mögé megrajzolja a régió társadalmi-történelmi tablójának legfontosabb részleteit.

Ez a személyessé avatott, s az élményekben jelenlévõ történelmi felelõsség teszi a Szenteleky Kornélról szóló tanulmányt a kötet legihletettebb írásává.

Többet, teljesebbet, meggyõzõbbet kisebbségi nyomorunk feloldásához máig nem adott senki, s Szenteleky Kornél szelleme, fél évszázadon át egyre apadó követõinek mûveiben is csupán rejtegetett vigaszaiban élt. S ami ellen õ hadakozott, mára kétségbeejtõ valósággá vált.

S hogy lehet hûnek megmaradni, mi több, hogy egyedül csak ebben a hûségben érdemes vállalni a szolgálatot, a megszólalást és a példamutatást, azt Herceg János immár klasszikussá nemesedett életmûve (is) bizonyítja. „Én csak ezt az igazságot tudtam megszólaltatni... a magamét" - írta a kötet címadó tanulmányában. Vállalt igaza valódi nagyságát és értékét igazolja a tény, hogy kisebbségi közössége ugyancsak ebbe fogódzik mai tragédiájában is.

Mák Ferenc

Hernádi Sándor: Mondd mondatban! Kifejezési önképzõ
Gondolat, Bp. 1991. 117 l.
recenziót várunk Kozocsa S.


Holanová, Emília: Typographia Patzkoiana v Bratislave 1771-1809.
Matica Slovenská, Matín, 1991. 84 l.

Franciscus Augustinus Patzko 1771-tõl mûködtette nyomdáját Pozsonyban, ahová Olmützbõl érkezett. 1799-tõl elsõszülött fia, Franciscus Josephus, majd 1807-tõl 1809-ig ennek öccse, Carolus Mattheus vezette a nyomdát. Már 1789-tõl Pesten is nyomdatulajdonos volt a család. Ez a nyomda 1830-ig mûködött. Minderrõl a magyar és szlovák könyv- és nyomdatörténet már eddig is sokszor írt, hiszen a nyomda latin, német, magyar és szlovák nyelven adta ki legtöbb alkotását. A tulajdonosok nevei is a különbözõ nyelvû kiadványoknak megfelelõ változatokat tüntetik fel. A mostani kis (zsebkönyv méretû) kötet elsõsorban a pozsonyi mûködés adatait tartalmazza, inkább ünnepi mint szakfilológiai munka, amely azonban pontosan utal a szakirodalomra, levéltári fondokra és mintegy két ívnyi illusztrációt ad. (Természetesen zömmel a szlovák nyelvû könyvekbõl.) A kötet végén 2-2 lapos angol és német kivonat is olvasható. Minthogy a kötet könyvárusi forgalomba nem került, külön is fel kell hívnunk rá a felvilágosodás kori magyar nyomdatörténet kutatóinak figyelmét. (Érdemes lenne a pesti Patzko-nyomda munkásságának áttekintése is, annál inkább, mivel ez a Landerer-nyomda elõdje.)

Voigt Vilmos

Idõk szép virága
Válogatás a középkor és a reneszánsz magyar irodalmából
Molnár Szabolcs gondozásában.
I. Szent Istvántól Mohácsig
Szépirodalmi Könyvkiadó - Kriterion Könyvkiadó, Budapest - Bukarest, 1991. 407 l.

A szakirodalmi kritika meglehetõsen visszhang nélkül hagyta azt a régi magyar irodalmi antológiát, amely a végnapjait élõ Szépirodalmi Könyvkiadó és a Kriterion Alapítvány együttmûködése eredményeképpen jelent meg. A válogató szerkesztõ és a költõi hevületû bevezetõ tanulmány szerzõje, Molnár Szabolcs pedig bizonytalanságban hagyja olvasóit, kinek és milyen céllal készült az antológia. Az eligazítás hiányában csak feltételezhetjük, hogy a szövegek az erdélyi irodalomtörténeti oktatást kívánták - hozzáférhetõ szöveggyûjtemény híján - elõsegíteni, esetleg az érdeklõdõ olvasókban a régi kultúrák iránti kedvet feléleszteni. Minderre abból következtetünk, hogy az antológia nem felel meg a tudományos könyvkiadás követelményeinek, nem olvashatunk a válogatás kritériumairól, a szövegeket korábban közlõ, alapul vett forrásokról, a szövegközlés szempontjairól, a szövegek helyesírásáról. Ugyancsak hiányzik az értelmezõ szómagyarázat, ami mind az érdeklõdõ olvasó, mind a textusokat kötelezõ olvasmányként tanulmányozó egyetemista számára komoly nehézségeket okozhat.

Molnár Szabolcs lelkesedése, a válogatás iránti elfogulatlansága mellett dicséretes, hogy az említett hiányokat a szövegeket megelõzõ bevezetõ cikkekben próbálja meg kisebbíteni. Az antológia második része 1993-ban jelent meg, a magyarországi társkiadó közremûködése nélkül, Bukarestben.

Németh S. Katalin

Jakó Klára: Az elsõ kolozsvári egyetemi könyvtár története és állományának rekonstrukciója 1579-1604.
Erdélyi könyvesházak I.
Szeged, 1991. 171 l. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmak történetéhez 16/1.)

Báthori István kolozsvári egyetemalapítási szándékának történeti keretébe ágyazva ismerjük meg a tervezett intézmény kialakuló könyvtárának helyzetét, értékeit, Jakó Klára nagy kitartással és türelemmel végzett kutatási anyagából.

A tanulmányi rész jól követhetõ, idõrendi vizsgálódáson alapszik. Az erdélyiek középkori egyetemjárása és az elsõ valóságos egyetemalapítási kísérlet - a reformáció mûvelõdéspolitikájának részeként János Zsigmond fejedelem kezdeményezése - mint elõzménytörténet szerepel. A jezsuiták erdélyi térnyerése, kolozsvári kollégiumuk létrejötte pedig szorosan kapcsolódik a Báthori által immár a katolicizmus zászlaja alatt ismételten felkarolt tervhez. Kolozsváron a kollégiummal egyidejûleg indul meg a könyvtárszervezés 1579-ben. Igen rövid idõ alatt „az egyetemmé fejlesztés útját járó kolozsvári jezsuita kollégium gyûjteménye volt a csúcsa annak, amit a könyvtárfejlõdés Erdélyben a XVI. század végéig produkált". A könyvtár helyzetét nem rendíti meg a jezsuiták kitiltása Erdélybõl 1588-ban, hiszen a rendelkezés visszavonása (1595) utáni esztendõk az intézmény fénykorát jelzik, majd belharcok huzavonája következtében elõször egyre hozzáférhetetlenebbé válik. A jezsuiták újbóli kitiltásával a könyvtár 1607-ben Kolozsmonostorra kerül. Összesen 496 mûrõl sikerült bizonyítani, hogy a kolozsvári jezsuita egyetem könyvtárának 1604 elõtti állományához tartozott. Eredetük szerint a jezsuiták tervszerû könyvbeszerzési erõfeszítései révén, másrészt adományokként kerültek az állományba. A szerzõ a jelentõs adományozókra - Haczaki Márton, Kakas István - vonatkozóan is számos pontosított adatot közöl.

A kötet további része a rekonstruált, de valószínûsíthetõen még nem teljes könyvtári katalógus tételeit tartalmazza, a jelenlegi feltalálási hely megjelölésével.

Fedinec Csilla

Jászi Oszkár válogatott levelei
Összeáll. Jegyz. Litván György, Varga J. János. Magvetõ, Bp. 1991. 624 l.
recenziót várunk: Schulcz K.


Juhász Zsuzsanna: Kortárs magyar írók évfordulónaptára
Somogyi Szótár, Szeged, 1991. 46 l. (A Somogyi Könyvtár kiadványai 32.)
recenziót várunk R.T.O.


Käfer István: A miénk és az övék.
Írások a magyar-szlovák szellemi kölcsönösségrõl.
Magvetõ, Bp. 1991. 297 l.
recenziót várunk: R.T.O.


Katona József versei
Szöveggond. utószó Orosz László
Szépirodalmi K., Bp. 1991. 84 l. + 83 l. fakszimile.
recenziót várunk: Monok István


Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok
Szerk. Csorba Csaba. Kazinczy Társaság
BAZ Megyei Levéltár, Miskolc, 1991. 52 l. (Kazinczy Könyvtár)
recenziót várunk R.T.O.


Kántor Lajos: Itt valami más van - Erdélyi krónika 1911-1959.
Héttorony Kiadó, Budapest, 1991. 337 l.

Erdély sajátos krónikáját írta meg Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk címû kolozsvári folyóirat fõszerkesztõje: a címben is jelzett 1911-1959 közötti idõszak erdélyi és magyarországi sajtóját olvasva igyekszik megragadni azt a sajátos lelkiállapotot, mely a megváltozott történelmi viszonyok közepette egyszerre igyekszik megõrizni az erdélyi szellemiség hagyományait, ugyanakkor megvívja a megújulás érdekében keserves harcát is. A Differentia specifica címû bevezetõben Apor Péter emlékének adózva írja: „A magyar irodalom egészén belül Erdélyben mindig erõsebb volt a múlóban-levõhöz ragaszkodás, mondjuk így: a konzerválás szándéka - miközben a változás parancsát is tudomásul kellett venni." A Kós Károlytól kölcsönzött kötetcím, az Itt valami más van arra utal, hogy a szerzõ a sajátos történelmi körülmények közepette kialakult és öntörvényei szerint építkezõ magyarságtudatról kíván szólni.

Kós Károly 1911 nyarán részt vesz az ASTRA - az erdélyi románok irodalmi és kulturális egyesületének - Balázsfalván megrendezett találkozóján, s a látottak alapján Fel Balázsfalvára! címmel augusztus 24-én vezércikket fogalmazott meg a Budapesti Hírlapban. „Ez a sok különbözõ ember mind lelkesedésbõl, saját jószántából jött oda; nem inni, nem mulatni; csak lelkesedni, csak tanulni, vezéreit meghallgatni, hogy szavukat szívébe vésve, újabb tíz esztendõre való munkakedvet, nemzeti öntudatot vihessen haza az otthon maradtaknak." Figyelmeztet, az önáltató budapesti politika Erdélyre nézve végzetes is lehet!

A transzilván elhivatottságot felvállaló sorsok úgyszólván kivétel nélkül tragikusak, eleve a végzettel néznek szembe. Vigaszuk csak a hatalmas erõ lehet, mellyel küzdeniük adatott, legyen szó a már említett Kós Károlyról, Reményik Sándorról, Kuncz Aladárról, Makkai Sándorról, Jékely Zoltánról, vagy az utánuk jövõk, az örökségükbe lépõk népes seregérõl, egészen a tragikus önpusztítást vállaló Szabédi Lászlóig, akinek 1959-es öngyilkossága egyben azt is jelzi: csõdöt vallottak a nemzeti és az egyéni önmegvalósítás eszközei. Szabédi halála elõtt papírra vetett intelme azonban mégis mintha megmutatná a továbblépés lehetõségét: „Alkossatok s az alkotás / öröm legyen, ne hõsiesség!" Jószándékú tanácsában egyszerre van jelen a valódi értékeknek ama bizonyos „szellemi hazába" történõ átmentésének igénye és az önmegvalósítás erkölcsi parancsa is.

Az elhivatottságnak ez a biztos tudata élt Tompa Lászlóban, amikor egy 1923-as versében úgy fogalmazott: „Kiegyenesül a hátam! / S állok, mint aki másként nem tehet", s erre épült Reményik Sándor egész költõi életmûve is. Kántor Lajos könyvébõl kiderül, a történelem dacolt ugyan az egymást követõ - s egymást erõsítõ - szellemi vállalkozásokkal, a tragédiák sokasága mégis megteremtette a megmaradás magasiskoláját. A könyörtelen és szigorú tények könyve az Itt valami más van címû kiadvány, szigorú végiggondolása mindannak, amit ugyancsak Kós Károly fogalmazott meg, „hogy itt Transsylvániában valami nem úgy van, ahogy eddig tudtuk. Hogy van itt Transsylvániában valami, amit tudomásul kell venni, s amihez mindnyájunknak alkalmazkodnunk kell". Meredek úton kell önmagunkhoz érni - ahogyan Reményik fogalmazott máig ható érvénnyel.

Mák Ferenc

Kemény Gábor: Szinbád nyomában
Krúdy Gyula a kortársak között
MTA Nyelvtud. Int. Bp. 1991. 128 l. (Lingvistica Ser. A. Studia et dissertationes 7.)
recenziót várunk: Kozocsa S.


Kemény István: Közelrõl s távolból. Mûhely 2.
Gondolat, Bp. 1991. 188 l.
recenziót várunk: R.T.O.


Kénosi Tõzsér János: De Typographiis et typographis naituriorum in Transylvania
Bibliotheca Scriptorum Transylvano-Unitaroorum
Comp. Sy Földesi Ferenc
Szeged, Scriptum, 1991. 194 l. (Adattár 32.)
recenziót várunk: Imre Mihály


Keresztury Tibor: Félterpeszben
Arcképek az újabb magyar irodalomból
Magvetõ K. Bp. 1991. 308 l.
recenziót várunk: Császtvay Tünde


Ki kicsoda a mai magyar gyermek-irodalomban?
Életrajzi lexikon kortárs írókról, költõkrõl. 2., jav. kiad.
Szerk. Fogarassy Miklós
Csokonai, Debrecen, 1991. 210 l.
recenziót várunk: Császtvay Tünde


Koppány Zsolt: Szavak és szenvedélyek
Beszélgetések és esszénovellák
Múzsák, Bp. 1991. 132 l.
recenziót várunk: R.T.O.


Kortárs magyar írók évfordulónaptára
Összeállította Juhász Zsuzsanna, szerkesztette Péter László
Somogyi Könyvtár, Szeged, 1991. (A Somogyi-könyvtár kiadványai 32.)

Az igen kis példányszámban megjelenõ füzet a Kortárs magyar írók kislexikona 1959-1988 címû kiadványban szereplõ írókat nem név, hanem születésük dátuma szerint közli. A kiadvány évrõl évre, hónapról hónapra segítséget nyújthat a kulturális intézményeknek: könyvtáraknak, iskoláknak, mûvelõdési házaknak, valamint az újságoknak: kiket köszönthetnek, ünnepelhetnek bizonyos napokon, kerek évfordulókon. A kiadvány összeállítása óta elhunyt szerzõkrõl nem adhat felvilágosítást ez a névsor, használóinak tájékozódniok kell az ünneplés alkalmával: valóban élõ szerzõrõl van-e szó? A Somogyi-könyvtárban készülõ hasznos bibliográfiák, repertóriumok, katalógusok, idõrendi áttekintések mellé új mûfaj került, amely egyben a számítógép felhasználásának új lehetõségeirõl is tanúbizonyságot tesz.

R. T. O.

Kós Károly: Életrajz
Közzéteszi Benkõ Samu
Szépirodalmi - Kriterion, Bp., - Bukarest, 1991. 252 l.
recenziót várunk: R.T.O.


Kovács Sándor Iván - Praznovszky Mihály: Két költõ egy szekéren
Arany János és Madách Imre nógrádi találkozása. (Függelékül az Arany-Madách levelezéssel.) Elõszó Keresztury Dezsõ
Mikszáth Kiadó, Salgótarján, 1991. 70 l.
recenziót várunk: Császtvay Tünde


Köpeczi Béla: A bujdosó Rákóczi.
Akadémiai, Bp., 1991. 572 l.
recenziót várunk: S. Kovács Ilona


Kultuurin Unkari
Toim. Jaana Janhila
Athena, Jyväskylä, 1991. 238 l. (Studia Hungarologica 1.)
recenziót várunk: Keveházi Katalin


Lakatos Éva: Magyar irodalmi folyóiratok. Tájékoztató-Ugocsa
Petõfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1991. 2717-3020 l. (A sorozat 31-34.)

A Petõfi Irodalmi Múzeum bibliográfiai füzetei sorozatának újabb kötete az 1945-ig megjelent magyar irodalmi folyóiratoknak a címben jelzett betûkkel kezdõdõ 233 darabját tárják fel. A folyóiratok fennállásának pontos idõpontját, szerkesztõinek nevét felsoroló leírások nélkülözhetetlen forrásul szolgálnak irodalomtörténeti és sajtótörténeti kutatások számára, magas szinten elégítik ki az alapkutatások iránti igényt. Nemcsak a folyóiratok jellegét adják meg (pl. szépirodalmi és ismeretterjesztõ hetilap), hanem a szerzõk nevét is közlik, s ahol voltak rovatok, ott a rovatcímeket is. Már az elõzõ füzetekbõl is meglepõ gazdagság tárul elénk, ez folytatódik ebben a részben is, vidéki és fõvárosi lapok sokaságáról ad hírt ez a nem látványos, ám nagyon idõigényes munkával egybegyûjtött anyag. Kiderül például, hogy milyen sok természettudományi, természetbarát folyóirat jelent meg már a század elsõ felében, vagy érdekes látnunk, hogy pl. Kosztolányi Dezsõ milyen sokféle folyóiratban szerepel írásaival. Örömmel tapasztaljuk azt is, hogy a füzet külleme a sorozat elsõ füzeteihez képest sokat változott, elõnyére. Sajtótörténeti tanulmányokat írók számára az is külön szolgáltatást jelent, hogy sokszor közli a folyóiratról szóló irodalmat, az esetleges vitás, eltérõ megítéléseket pontos címrõl, megjelenési idõrõl; s figyelme kiterjed a szerzõkön kívül az illusztrátorokra is, s minden esetben visszautal arra a címre is, amelyen közismertebb, vagy mára bibliográfiai füzetek valamelyikében került az ismertetésére (pl. Történelmi Tár - lásd Magyar Történelmi Tár). Érdemes böngészgetni a gazdag anyagban, s a kutatáshoz adott segítségért várni az utolsó, befejezõ kötetet is.

R. T. O.

Madár Lajos: Magyar irodalmi antológiák és gyûjtemények. 35-38.
Oláh Gábor és kortársai - Petõfi állomásai
PIM, Bp., 1991. 2439-2746 l.
recenziót várunk: Szabó G. Zoltán


A magyar irodalom és irodalomtudomány bibliográfiája 1986. Szerkesztette: Dobó Katalin, Velich Sándorné. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 1991. XXIX, 515 l.

A bibliográfia gyüjtõköre, szerkezete, feldolgozásmódja megegyezik a korábbi kötetekével, tehát a magyar szépirodalom magyar nyelven, könyv alakban megjelent mûvei (beleértve a színpadi mûveket és bemutatóikat), a magyar irodalomtudomány és -történet körébe tartozó könyvek, tanulmányok, cikkek (beleértve a jelenkor irodalmi életének publicisztikáját is), valamint ezen munkák kritikái, kiegészítve a lexikális és könyvészeti segédletek, továbbá a rokon- és társtudományi mûvek irodalmi, irodalomtudományi vonatkozású részének bibliográfiai adataival. Egy függelékben az egyetemes irodalomtudomány magyar vonatkozású adatait regisztrálták. Változatlanul nem dolgozzák fel az idõszaki kiadványokban megjelent magyar szépirodalmi alkotásokat, így ha valakinek kötete nem jelent meg, szépirodalmi mûveinek bibliográfiai visszakereshetõsége nagyon esetleges.

A gyûjtés érdemi teljességre törekedett, de nem terjedt ki gépiratokra, kéziratokra és korlátozott forgalmú sokszorosítványokra (kivéve az akadémiai fokozat elnyerése céljából benyújtott disszertációkat), sem a miniatûr könyvekre, ha azok más kiadásban hozzáférhetõk.

A gyûjtés forrásai a Magyar Nemzeti Bibliográfián, a Külföldi magyar nyelvû kiadványokon és a Hungarika irodalmi szemlén kívül mintegy kettõszáztíz belföldi és negyvennyolc külföldi idõszaki kiadvány, továbbá százhuszonhat belföldi és negyvenkilenc külföldi tanulmánykötet.

A bibliográfia szakrendje, követve A magyar irodalomtörténet bibliográfiáját, öt fõ fejezetre tagolódik: az elsõ az irodalomtudomány általában, majd a magyar irodalomtörténet általában, utána a magyar irodalom külföldön, ezt követi a legterjedelmesebb rész, a magyar irodalom és története (szerzõi betûrendben közlik a megjelent mûvek adatait, majd a vonatkozó ismertetések, kritikák jegyzékét), végül a már említett függelék következik.

A kötet tartalmazza (a megfelelõ fejezetekben) azoknak a késõbb felderített vagy kézhez kapott, 1976-1985 között megjelent idõszaki kiadványoknak az adatait is, melyek a korábbi kötetekbõl kimaradtak. A nagy bibliográfiákból (Magyar Nemzeti Bibliográfia, Hungarika stb.) átvett adatokat ellenõrizték, s számos esetben kiegészítették. A kötet végén természetesen megtalálható a névmutató.
 




Szabó G. Zoltán



 


Magyar nyelvû kortársi feljegyzések Erdély múltjából
Szamosközy István történetíró kézirata. XVII. sz. eleje
Magyar Nyelvtud. Társaság, Bp. 1991. 318 l. (4) l. (A magyar nyelvtörténet forrásai 2.)
recenziót várunk: Jankovics József


Magyarország bibliográfiája 1712-1860. VIII.
Függelék. Nyomda és kiadástörténeti mutató
Szerkesztette V. Ecsedy Judit
Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 1991, 574 l.

Miként az 1711 elõtti nyomtatványokra vonatkozó retrospektív nemzeti bibliográfia, Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának folytatása korszerûsítése, kiegészítése idõszerûvé vált és ezt a feladatot tölti be a Régi Magyarországi Nyomtatványok bibliográfiája, ugyanúgy szükséges a 18. századi anyag, az úgynevezett Petrik-féle bibliográfia felújítása is. Az 1989-ben megjelent Pótlások után a mostani, VIII. kötet két részre tagolódik: Függelékre és Nyomda- és kiadástörténeti mutatóra. A Függelékben olyan kisnyomtatványok bibliográfiai leírását olvashatjuk, amelyek speciális jellegük miatt nem kerülhettek be Petrik munkájába. Ezek: a színlapok, a gyászjelentések és a szentképek. A gyûjtés természetesen nem lehet teljes, hiszen a felsorolt mûfajú kisnyomtatványok az évszázadok folyamán rendkívül nagy mennyiségben vesztek el, a közreadott anyag azonban így is imponálóan gazdag. A bibliográfia 1006, többségében német, kisebb részben magyar színlapot, 314 gyászjelentést és az 1723-1766 között kiadott szentképsorozatok (egy sorozat 582 képbõl áll, összesen 2910 tétel) ismert darabjait írja le.

A Nyomda- és kiadástörténeti mutató csatlakozik a korábbi mutatókötethez (Petrik VI.), míg az az elsõ öt Petrik-kötet anyagát mutatózta, a mostani összeállítás a pótlások és függelék mutatóit tartalmazza.

A Petrik-sorozat kiegészítõ kötetei, miként az Régi Magyar Nyomtatványok is az Országos Széchényi Könyvtár Régi Magyarországi Nyomtatványok bibliográfiai csoportja gondozásában készült, jelen esetben az OSZK Színháztörténeti Tára és Kisnyomtatványtára, valamint nyugdíjas munkatársak lelkiismeretes és önzetlen segítségével. Ugyancsak figyelembe vették a gyûjtõk a Magyar Országos Levéltár és a túrócszentmártoni Matica slovenská anyagát, és támaszkodhattak az ottani kollégák szakértelmére is.

N. S. K.

Mai magyarok régi magyarokról
Összeáll. Fejtõ Ferenc. A Szép Szó könyvnapi kiadványa.
Cserépfalvi -Gondolat-Teran, Bp. 1991. 215 l.
recenziót várunk: R.T.O.


Mausoleum potentissimorum ac gloriosissimorum vegni apostolia vegum et promorum militantis Ungarial ducum. Nürnberg, 1664.
A fakszimile szövegét közzéteszi Küszeghy Péter
Akadémiai K, Bp. 1991. Bev.tan. Rózsa György (Bibliotheca Hungarica Antigua XXIV.)
recenziót várunk: Holger Fischer


Miska, John: Literature of Hungarian-Canadians
Rákóczi Foundation, Toronto, 1991. 143 l.
recenziót várunk: Nagy Csaba


Mózes Huba: Romániai magyar verseskönyvek
Repertórium 1944-1988, (1988-1989)
Román Akadémia Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézete, Kolozsvár, 1991.

Idõszerû és igen hasznos kiadvánnyal bõvült a romániai magyar bibliográfiai irodalom. Rég esedékes ugyanis Monok István a két világháború közötti erdélyi (romániai) magyar könyvkiadás-bibliográfiájának folytatása. Az 1944 utáni elsõ néhány év könyvkiadásának feldolgozása mindmáig nem készült el. Valójában ennek vág elébe Mózes Huba, amikor egyetlen irodalmi mûnem, a líra, a vers számbavételére vállalkozik.

A szerzõ ezt megelõzõen mintegy tíz évig rendszeresen közölte az irodalomról szóló erdélyi (romániai) írások válogatott évi könyvészetét, és emellett személyi bibliográfiákat is.

A bibliográfia a Romániában alkotó szerzõk magyarul írt és romániai nyomdákban 1944 õszétõl 1988 tavaszáig kinyomtatott verses kiadványait veszi számba. A szerzõ az anyagot két fõ fejezetbe rendezi: az elsõ fejezetben a versantológiákat, a másodikban pedig a szerzõi köteteket tekinti át. Az antológiák közül csak a romániai magyar szerzõk eredeti verses mûveit tartalmazó, egynemû gyûjteményeket sorakoztatja fel, a szerzõi kötetek közül viszont a vegyes tartalmúakat is megtaláljuk. Adatait többnyire elsõdleges forrásból merítette. Az elsõ rész tizenkilenc antológiát sorol fel. A szerzõi köteteket áttekintõ részben pedig betûrendben találjuk a megjelent mûveket számszerint 639-et.

A két fõ fejezet után névmutató található, amelyben az antológiák versszerzõi, a bevezetõ tanulmányok, elõszavak, utószavak és ajánlások szerzõi, a kötetek gondozói, valamint a kötetek grafikai kivitelezõi és a kivitelezéshez felhasznált mûvek alkotói kerültek.

A repertóriumot egy kiegészítõ rész zárja, amelyben azon tizenkilenc verseskönyv adatai találhatók, amelyek 1988 tavaszától 1989 decemberéig láttak napvilágot, és amelyekre már és még csak román nyelven kerülhetett a kiadás helye. A kiadvány végén német, angol és francia nyelvû ismertetés is található, amely fõleg a külföldi könyvtárak számára nyújt hasznos eligazítást.

Kabán Annamária

Nagy Olga: Gyónás
Európa K. Bp.1991. 255 l.
recenziót várunk: R.T.O.


Németh G. Béla: Péterfy Jenõ
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991. 125 l. (Irodalomtörténeti Füzetek 123.)

Van a magyar irodalomnak egy századvégi alakja, aki a szellemi tájékozódás és a gondolkodásbeli autonómia szempontjából az európai korszellemmel szervesen összefüggõ, de mégis saját kérdésföltevéseire választ keresõ irodalomkritikai életmûvet tudhat magáénak, s ez Péterfy Jenõ. Saját korában az intézményeknél, folyóiratoknál jelentõs irányító szerepkörben tevékenykedõ irodalmárok többsége nem is igazán értette mûvének és személyiségének lényegét. Az utókor viszont már pontosan érzékeli Péterfy gondolkodásmódjának kivételes fejlõdéstörténeti jelentõségét a magyar irodalomban. Kortársai közül például Riedl Frigyes és Ambrus Zoltán, az utókor részérõl pedig Horváth János és Babits Mihály is az egyik legnagyobb irodalomkritikai gondolkodónak tartotta Péterfy Jenõt.

Németh G. Béla tudományos pályáján többször is, és talán lehet mondani, hogy folyamatosan középponti szerepet kapott a Péterfyvel való foglalkozás. Az Irodalomtörténeti Füzetek címû sorozatban most megjelent kismonográfia már a kezdeti eredményeket ötvözõ, teljesen kiérlelt mû. Korábban a Magyar Klasszikusok címû sorozatban bevezetõként a Péterfy Jenõ válogatott mûvei (1962) elé írt hosszú tanulmányként volt ismeretes e mostani kiadás szövegének elõzménye. Majd jóval késõbb, A Múlt Magyar Tudósai címû sorozat tagjaként 1988-ban újabb változatban is megjelent. Hosszas kutatások után 1972-ben még Zimándi P. István jelentetett meg monográfiát Péterfyrõl. Ez utóbbi munka korrajzot nyújtó adatgazdagságával és filológiai tényföltárásával tûnt ki.

Németh G. Béla viszont az európai tanulmányírás, az analitikus esszé legjobb hagyományaira építve, saját körültekintõ mûvelõdéstörténeti módszerével szinte tökéletes szervességû lélektani, históriai, eszmetörténeti és bölcseleti érzékenységû Péterfy-tanulmányt alkotott. A szerzõ Péterfy szellemi hagyatékának örököseként, e szellemi jelenség minden fõ motívumát bemutatja az olvasónak. Olyan vonatkozásokat tár fel mûvelõdéstörténeti kiindulást választó, szellemi arcképet és pályaképet rajzoló irodalomtörténeti módszerével, amely analitikus és szintetikus is egyszerre. A hazai irodalomtörténet-írásban sajnos mindmáig szokatlannak számító, kivételes mélységû korszakismeret és teljességigény jellemzi a szerzõt: komparatív vizsgálat és bölcseleti mérlegelés tárgyává tudja tenni Péterfy kritikus világképét, irodalmi érzékenységét és mûvészet iránti fogékonyságát. A kismonográfia fõ erényei is ebbõl az értékes ténybõl származtathatóak. Németh G. Béla pontosan érzékelteti Péterfy gondolatvilágának eszmetörténeti beágyazódását az egykorú európai áramlatokba. Mindemellett e könyv személyiségrajz és irodalomtörténeti szakmunka is egyúttal.

Árnyalt lélekrajz, a belátás és a megértés értelmezõi magatartása és mûvészi képessége jellemzi Péterfy mûveit, s ugyanezzel a módszerrel közelíti meg Péterfy Jenõ mûvét és személyiségét Németh G. Béla is.

Irodalomkritikai munkáiban a kor esztétikai közvélekedése mögötti, mélyebb jelentéseket tudja feltárni Péterfy, mert nemcsak tudós irodalomkritikus, hanem az értekezõ mûpróza mûvészi fokra emelõje is. Ezért az ízlésben uralkodó közfelfogástól távol esõ lényegmegállapító magatartása és értelmezõi hajlama miatt a mai befogadónak határtalanul sokat nyújthat Péterfy Jenõ gondolkodási stílusa és kritikai mentalitása. Pontosan fölismerte ezt Németh G. Béla, amikor Péterfy Jenõrõl szóló könyvét az irodalomtörténet iránt érdeklõdõ mostani szakértelmiségi közönség számára e legújabb formájában kiadta.

Bagoly József Ágoston

Nógrádi Mikszáth lexikon
Összeáll. Preznovszky Mihály
Mikszáth Kiadó, 1991. 96 l.
recenziót várunk: Császtvay Tünde


Nostalgie, Realitat und politische Utopie
Ungarische Literaten im Wien de zwanziger Jahre
Hrsg. un Wolfgang Meid
Amse. Innsbruch, 1991. 47 l. (Innsbruchs Beitrage im kultur-roissenschaft 76.)
recenziót várunk Ötvös Péter


Oltvay Tivadar: Pozsony város utcái és terei.
A város története utca- és térnevekben.
Utószó: Szabó Lilla.
(Reprint) Püski, 1991. 668 l.
recenziót várunk: Széphelyi F. György


Olvasmánytörténeti Dolgozatok I-II-III.

Sipos Gábor: A kolozsvári Református Kollégium könyvtára a XVII. században
Scriptum Kft. Szeged, 1991. 116 l.

Varga András: A szegedi Minorita Könyvtár a XVIII. században
Scriptum Kft. Szeged, 1991. 41 l.

Kokas Károly: Könyv és könyvtár a XVI-XVII. századi Kõszegen
Scriptum Kft. Szeged, 1991. 50 l.

Monok István szerkesztésében új kiadványsorozat indult meg Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola Könyvtártudományi Tanszéke, a József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtára, sõt esetenként más intézmények közti együttmûködés keretében. E kiadványok célja, hogy könyvtártörténeti adatok segítségével mûvelõdéstörténeti, irodalomtörténeti kismonográfiákat adjon, amelyek a könyvjegyzékek, könyvhasználói adatok vagy más források alapján teljesebb, új szempontokat érvényesítõ áttekintés révén fogalmazódhatnak meg.

A Kolozsvári Református Kollégium könyvtárára vonatkozó adatok 1660 utántól 1728-ig terjednek. A szegedi minorita könyvtár adatai az 1726-os ide település utáni évtizedekbõl származnak. A kõszegi adatok 16-17. századiak. Igen gondos az adatfeltárás és értékelés, noha kötetenként különbözik. A mûvek szerzõinek mutatóit közlik. Szerencsés gondolat, hogy a második füzetben angol, a harmadikban német kivonat is olvasható. Persze, sok-sok kötet után egy (talán gépesített) adatmutató is jól jönne. Azonban már így is újszerû, hézagpótló kiadványok a sorozat indító kötetei.

Voigt Vilmos

Pálffy Kata leveleskönyve
Iratok Illésházy István bujdosásának történetéhez 1602-1606.
Sajtó alá rend. Ötvös Péter.
Szeged, Scriptum, 1991. 108 l. (Adattár 30.)
recenziót várunk Imre Mihály


Prazák Richard: Cseh-magyar párhuzamok. Tanulmányok a 18-19. századi mûvelõdéstörténeti kapcsolatokról
Gondolat, Bp. 1991. 189 l.
recenziót várunk Ötvös Péter


Régi könyveink és kézirataink, katalógusai. Régi magyar nyomtatványok 1700-ig.
Összeáll. Varga András.
Szeged, 1991. 188 l. (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Bibliothecaria XI/1.)

A szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárában 543 régi nyomtatvány található, melyek mindegyike a Régi Magyar Könyvtár (Szabó Károly, RMK) szerint 1701 elõtt jelent meg. A számbavételnél egyaránt fontos volt az RMK, mint a Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNY) köteteivel való összevetés, s ha vannak ezen kiadványnak hiányosságai, azok - az összeállítók szerint - csakis ebbõl fakadhatnak, mivel az utóbbi évek igazolták, hogy Szabó Károly néhány adata már meghaladott, s az RMNY által még nem regisztrált 1635 után megjelent mûvek leírása nem olyan alapos.

A címleírásokban azonban észrevehetõ a teljességre törekvés: az egyes kötetek állapotrajzában, könyvbejegyzések közreadásában, az egykori posszesszorok számbavételében. A szerkesztõ szerint a proveniencia vizsgálata az egyes helyi gyûjtemények feltárásainak elsõdleges célja kell, hogy legyen. Az elõszóban olvashatjuk a gyûjtemény kialakulásának rövid történetét is.

Természetesen a kötet végén egy háron részbõl álló, igen hasznos mutató található: Személy-, helynév- és címmutató, Személy- és helynévmutató a bejegyzésekhez, Nyomdamutató, melyben a hely- és nyomdásznév egyaránt megtalálható.

Szabó Ágnes

Régi könyveink és kézirataink katalógusai: A szegedi minoriták könyvtára. Összeállította Varga András. József Attila Tudományegyetem, Szeged, 1991. 64 l. (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominate Acta Bibliothecaria Tomus XI. Fasciculus 4.)

Szeged azon ritka magyarországi városok közé tartozik, ahol a 15–16. században a ferenceseknek mind a két ága, a minoriták és az obszervánsok is jelen voltak. A minoriták azonban egy időre eltűntek a városból, s csak a 18. században tudtak újra letelepedni. Új működésük megkezdésekor már volt könyvtáruk, melyről az 1740-es években készült katalógus tanúskodik. Ez az első ránk maradt szegedi eredetű könyvjegyzék. Levéltári adatokkal támasztható alá, hogy a szegedi minoriták igen gyakran megújították könyvtári nyilvántartásukat. Összeállítottak egy katalógust 1766 után, majd 1774-ben. A századfordulón több mint ezer nyomtatványuk volt. A 19. század folyamán többször is készítettek összeírásokat, az 1912–1913-as rendezéskor pedig már 4080 kötetes gyűjteményük volt. A bibliotéka 1949-ben állami tulajdonba került, darabjai jelenleg az ország különböző gyűjteményeiben találhatók. 144 kötet került vissza Szegedre, ezek a Szegedi Tudományegyetem Központi Könyvtára állományának részét képezik. Ezt a 144 könyvet dolgozza fel a katalógus.

A feldolgozásánál az összeállító a legteljesebb mértékben tárja fel az egyes példányokat, így szerepel a leírásban a szerző neve, a könyv címe, a nyomtatás helye és ideje, a nyomda neve, a kötet terjedelme és mérete, a kötés meghatározása, az esetleges ex libris és a possessorbejegyzések. A katalógus alfabetikus elrendezésű. A kötet végén nyomda-, possessor-, személy-, hely-, cím- és tárgymutató segíti az olvasót a tájékozódásban.

Zvara Edina


Régi magyar könyvtár III. kötet Pótlások. 2. füzet
OSZK Bp. 1991.
recenziót várunk: Németh S. K.


Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. 2. kötet. G-Ke.
Kriterion, Bukarest, 1991. 743 l.
recenziót várunk : Császtvay Tünde


Schöpflin Gyula: Szélkiáltó. Szélkiáltó. (Visszaemlékezés.)
Magvetõ, Bp. 1991. 233 l.
recenziót várunk: R.T.O.


„Selige Tage im Musensitz Göttingen"
Stadt und Universität in ungarischen Berichten aus dem 18. und 19. Jahrhundert
Herausgegeben, eingeleitet und kommentiert von István Futaky
Vandenhoeck Ruprecht, Göttingen, 1991. 127 l.

A magyar diákok 18. és 19. századi külföldi egyetemjárásának egyik jelentõs állomása, sok esetben kimondott célpontja az alsó-szászországi Göttingen város egyeteme volt. A napjainkban is nagytekintélyû tudományos intézményben szervezett keretek között folyik a finnugrisztikai oktatás és kutatás, amely nem utolsó sorban Futaky István professzor nevéhez köthetõ. Futaky profeszor azonban nem csupán hallgatói között teszi ismertté a magyar nyelvet és kultúrát, hanem folyamatosan azon fáradozik, hogy a tágabb (olvasó)közönség is megismerhessen valamit múltunkról és jelenünkrõl. Hogy ez milyen fontos és mennyi szállal kapcsolható éppen Göttingen városához, arról a mostani kötet is tanúskodik, amely egy német egyetemistákkal közösen végzett mûhelymunkának is tekinthetõ.

Az 1734-ben alapított Georg-August-Universität már mûködésének elsõ száz évében mintegy 500 magyarországi és erdélyi hallgatót tudhatott tanítványai között. A legkiválóbbakra, mint Kõrösi Csoma Sándor, Gyarmathi Sámuel ma is emléktábla figyelmeztet Göttingen történeti belvárosának házain. Azonban nemcsak a táblák õrzik a kapcsolatok nyomait, hanem számtalan publikáció, tudóslevelezések kiadása ( pl. August Ludwig Schlözer vagy Christian Gottlieb Heyne levelezése tanítványaikkal). A levelezések, korabeli naplójegyzetek nagy része még a mai napig sem kiadott, a német érdeklõdõ számára pedig végképp hozzáférhetetlen. Ezen a helyzeten kísérelt meg változtatni Futaky István, amikor a sokrétû anyagból elsõ ízben jelentetett meg szemelvényeket német nyelven.

A naplóbejegyzések, leírások a felvilágosodás kori Göttingen szellemi életérõl, a város és az egyetem, a tanárok és diákok kapcsolatáról nyújt információgazdag képet, de adatszolgáltató érdekessége mellett nem elhanyagolható, hogy a közreadott szövegek olvasmányként is kellemes szórakozást nyújtanak. Az antológiát, amely Fogarasi Sámuel önéletírásának göttingeni részleteivel kezdõdik (1796/97) és Bolyai Farkas 1840-es levelével zárul, a szerkesztõ ugyan kedvcsináló olvasmánynak is szánta, de példamutató alaposságú jegyzetekkel látta el, amelyek minden lényegeset elmondanak a német olvasónak a 18-19. századi magyarországi és erdélyi diákok életérõl, késõbbi sorsáról, tudományos tevékenységérõl. A tárgyi jegyzeteket és a minibibliográfiákat pontos forrásfelsorolás, szakirodalmi lista, név- és helynévmutató teszi teljessé, a kor és a személyek megismerésében pedig néhány ízléssel kiválasztott illusztráció segít.

Németh S. Katalin


 

Sislay József: Petõfi Sándor tragikus halála.
New York - Szekszárd, Babits - Magyar Amerikai Kiadó, 1991. 175 l.
recenziót várunk: Szabó G. Zoltán


Szabolcs-Szatmár-bereg kortárs iróinak kislexikona.
Szerk. Bánozki István és Futaky István
Bessenyei Társaság, Nyiregyháza, 1991. 53 l.
recenziót várunk: R.T.O.


Szabó Gyula: Ostorod volt-e Rodostó?
Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991.

A kötet alcíme szerint „történelmi különtudósítások" jelenítik meg a XVII-XVIII. század Erdélyének néhány jellegzetes, a szerzõ szándéka szerint példaként is szolgáló egyéniségét és életsorsát.

A haldokló Apáczai Csere János mellett, szinte vele virrasztva, a kor kulturális életének legfõbb problémáit éli át az olvasó, majd Teleki Mihály kancellár, és az õt körülvevõ rokonok, családtagok, sorsa, élete bontakozik ki, elõtérbe helyezve a magukat különbözõ élethelyzetekben árvának mondó asszonyokat, Bornemisza Annától, a kancellár édesanyjától, azonos nevû unokatestvérén, Apafi fejedelem feleségén át egészen a legnagyobb árva nagyasszonyig, Bethlen Katáig.

Az idõrendet Mikes Kelemen zárja, az õ fizikai árvasága rímel az elõdök sokszor inkább lelki egyedülmaradására.

Szabó Gyula igen jó stílusérzékkel fonja egybe a szereplõk eredeti szövegeinek idézett részleteit a hozzájuk pontosan illeszkedõ szóhasználattal megírt saját „összekötõ szövegével". A módszer látványos, egyben a kötet legfõbb nehézségét is adja, hiszen nagyon figyelmes olvasást igényel.

Érdekes, de nem könnyû olvasmányok ezek a különtudósítások, még akkor is, ha jól ismert eseményekrõl, személyekrõl szólnak, viszonylag kevés új ismerettel szolgálva. Elsõsorban a kor hangulatát idézik fel, a már valaha megtanult, megismert részletek újragondolására, újrarendszerezésére indítva akár a korral foglalkozó szakember, akár a „csak" érdeklõdõ olvasót.

Héjjas Eszter

Cs. Szabó László: Hûlõ árnyékban.
Függelék: Cs. Szabó László írói munkássága 1949-1984.
2., jav. és bõvített kiadás. Összeállította Czigány Lóránt
Gondolat Kiadó, Budapest, 1991. 309 l.

Cs. Szabó László önéletrajzi írásai elõször 1982-ben Bernben, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadásában jelentek meg, s a kötet nem volt könnyen hozzáférhetõ Magyarországon. A fontos és izgalmas, szépirodalmi mûként és esszéként egyaránt olvasható kötetet a Hungarológiai Értesítõ már 1984-es évfolyamában részletesen ismertette, méltatta. A jelen kiadás alkalmával azért kell róla ismét szólni, mert örvendetes változásokról ad hírt az a tény, hogy ez a kiadás már Magyarországon jelenhetett meg, s szomorúan kell érzékelnünk az író hiányát, halálát, s azt, hogy Cs. Szabó László már nem érhette meg a magyar irodalomba való teljes beérkezés reneszánszát.

Az elsõ kiadás Függelékében már közölt, példaszerûen összeállította bibliográfia három év anyagával, valamint a temetésrõl szóló írások regisztrálásával bõvült. A lezárt életmû teljes felmérésére, méltó értékelésére most már bizonyára hamarosan sor kerül, a sok értõ, érzékeny elemzés, emlékezés után szükség van a teljes életpálya jelentõségének felmérésére, a magyar irodalomban betöltött szerep minden aspektusának bemutatására, a tabuk megszûntével a csonkítatlan, korlátozás nélküli befogadás tudatosítására.

R. Takács Olga

Szekér Endre: Erõs várunk a vers
Esszék, tanulmányok
Szerkesztette: Füzi László
Kecskemét, 1991. 220 l. (Forrás Könyvek)

A kecskeméti tudós tanár, a Forrás szerkesztõje a jól felépített könyv elsõ részében a mai magyar vers metamorfózisait, a vers alakulásának, átformálásának jellegzetességeit vizsgálja - például a mûfaji korlátok széttörését, új mûfajok teremtését, epikai és drámai elemek keveredését. Az elsõ részben többek között Illyés Gyula, Vas István, Weöres Sándor, Kálnoky László, Jékely Zoltán, Fodor András verseirõl olvashatunk elemzéseket. A névsoron végigtekintve látjuk, hogy Szekér Endre különösen a Nyugat harmadik nemzedékéhez vonzódik. A második részben határon túli alkotók (például Márai, Cs. Szabó, Herceg János, Fehér Ferenc, Sütõ András) mûveit mutatja be.

A Forrás köré tömörülõ alkotók (Zám Tibor, Buda Ferenc, Hatvani Dániel, Pintér Lajos, Orosz László) munkásságát Szekér Endre folyamatosan figyelemmel kísérte. A pályatársakról, barátokról írt kritikákat az Utószó helyett: vallomás a könyvekrõl címû ihletett írás követi.

Olasz Sándor

Szelestei N. László: Irodalom- és tudományszervezési törekvések a 18. századi Magyarországon 1690-1790
Országos Széchenyi Könyvtár Bp., 1989. 161 l. (Az Orsz. Széchenyi Könyvtár kiadványai. Új sorozat 4.)
recenziót várunk: Németh S.K.


Szeli István: Hosszú útnak pora... Tanulmányok, kritikák
Forum, Ujvidék. 1991. 241 l.
recenziót várunk: R.T.O.


Székelyné Sipos Klára-Botosné Koscsó Ilona: Ki kicsoda a mai magyar gyermekirodalomban?
Életrajzi kislexikon kortárs írókról, költõkrõl
2., javított kiadás.
Szerkesztette: Fogarassy Miklós. Debrecen, 1991. 211 l.

Rövid három éven belül jelent meg - a szerzõk ajánlása szerint a fõleg általános iskolai korosztálynak szánt - gyermekirodalmi lexikon második, javított kiadása. Az elsõ kiadást az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központja és a debreceni Csokonai Könyvtár készítette.

Nem szükséges bizonygatni, milyen hasznos az ötlet, milyen hiánypótló a jóformán tudomásul sem vett, ha nem éppen lenézett gyermekírók lexikonban való felsorolása és bemutatása. A kötet második, „javított" kiadása azonban - a belsõ címlap ígérete ellenére - az elsõ kiadás betûhû utánnyomása, a „javítás" csupán a lexikális részben szereplõ, 1988 óta elhunyt írók nevének bekeretezésében (és az impresszum és a kötet árának változásában) merül ki; a következetlenségek és hibák változatlanul maradtak.

A szerzõk elõszava szerint: „azok az élõ, kortárs magyar szépírók kaptak benne helyet, akiknek az adatgyûjtés lezártáig, 1988. április 30-ig legalább három, a gyermek- és ifjúsági korosztály számára írt kötetük jelent meg. Az egy- és kétkötetes szerzõkrõl a Függelék tájékoztat". Egy lexikon-kiadványban, különösen annak pár évvel késõbbi, javított kiadásában valamivel egzaktabb, meggyõzõbb és helytállóbb idõhatár kijelölését várnánk. Ezért aztán nem számít „kortársunk"-nak, s így nem is szerepel a lexikonban pl. az 1970-ben elhunyt Bodó Béla („kortárs"-gyermekeink Brumi-könyveinek írója), vagy a szintén „nem kortárs", tíznél több gyermekkönyvet kiadó, 1976-ban elhunyt Szilágyi Domokos.

De az már tényleg megmagyarázhatatlan, miért hiányzik - még a függelékbõl is - pl. a „hitelesen kortárs" Balázsné Méhes Vera neve és mûvei (Kerek egy esztendõ - 1952., Számlépcsõ - 1981., Számlétra - 1985., Nézz körül és mesélj róla - 1982-1984.) vagy Balázs Anna neve miért a függelékbe került, mikor 1988. április 30-ig legalább négy gyermekkönyvet publikált, vagy miért nem szerepel a függelékben pl. - „az akkor még kortárs" - Ottlik Géza neve (Ottlik-Debreczeni Gyöngyi: Garabó Gereben. Budapest, 1983.).

Minden bibliográfiai szabálynak ellentmond - ráadásul félrevezetõ is lehet - az elsõ megjelenést fel sem tüntetni, csupán az utolsó kiadást jelezni. (Különösen megtévesztõ, mikor a szekunder irodalom adatai szerint a megadott kiadási évszámnál évekkel korábban ismertetik a könyvet.)

A szerzõk a gyermek- és ifjúsági irodalmat sem választják külön, alaposan megnehezítve ezzel a fiatal olvasóik dolgát; s - gyermekkönyvek lévén szó - talán nem lett volna hiábavaló esetenként a kötetek rajzolóinak, illusztrátorainak nevét is megemlíteni.

Cs. T.

Szigethy Gábor: Ezeréves utazásom
Móra Könyvkiad. Bp. 1991. 243 l.
recenziót várunk: R.T.O.


Sziklay László: Pest-Buda szellemi élete a 18-19. század fordulóján
MTA Irodalomtudományi Intézete és az Argumentum Könyvkiadó, Budapest, 1991. 191 l.
(Res Publica Nostra Közép- és Kelet-Európai Összehasonlító Irodalomtudomány 1. Studies in Central and Eastern European Comparative Literature 1. Szerkeszti Bojtár Endre)

A nemrég elhúnyt irodalomtörténész, Sziklay László mûvével új sorozatot indított az Irodalomtudományi Intézet, Sziklay közeli barátja, Bojtár Endre szerkesztésében. Elsõsorban a szlovák irodalom legkitûnõbb ismerõje volt Sziklay, ám franciás mûveltsége, a mûvelõdéstörténet, képzõmûvészet és zene iránti érdeklõdése közismert volt. Generózus, nagyvonalú, de az apró adatokra is kényes filológus, aki képes volt esszészerû áttekintésekre is. Az igazán ingoványos nemzetiség és felekezettörténeti kérdéseket imponáló toleranciával vizsgálta: talán sosem mondta, de ellensége volt a magyar nacionalizmusnak, egyszersmind jottányit sem engedett megalapozatlan szlovák (és pánszláv) aspirációknak sem. Egyszóval az a nemzedék, az a nézõpont, amely talán elõször néhai Gál István Apolló folyóirata körül jelent meg, és amelyhez ma már oda soroljuk Kniezsa Istvánt, Gáldi Lászlót, Tamás Lajost, Makkai Lászlót, az élõk közül Hadrovics Lászlót, Csapláros Istvánt és másokat is. Ennek az irányzatnak kis mestermûve Sziklay könyve. A mostani sorozatszerkesztõ és a három lektor (Póth István, Niederhauser Emil és Fried István) ugyanennek a felfogásnak a késõbbi követõi. Egyszóval a könyv jelentõsége messze túlmutat témáján: ma is legjobb tudományos hagyományaink folytatását dokumentálja.

Maga a könyv 11 fejezetbõl áll. Már a „Bevezetés" is tartalmi kérdéseket érint, majd a történeti elõzményekrõl, a nemzetiségekrõl, az egyetemrõl és az egyetemi nyomdáról, általában a könyvforgalomról, a nagy reformokat elindító (mai szóval:) mûvelõdéspolitikusokról (mint József nádor és a szerencsés találattal többesszámban idézett „Széchényiek"), a tudományos és irodalmi társaságokról olvashatunk. Maga az irodalmi élet, a zenei élet, sõt az építészet és képzõmûvészet tényei is külön fejezetekben olvashatók. E gondos tagoláshoz még azt is hozzátehetjük, hogy voltaképpen minden részfejezetben mindenrõl olvashatunk: Sziklay világában a kultúra szerves egész. A fejezetekhez nincs jegyzetelés, a kötet végén ugyanígy tagolt irodalomjegyzékek olvashatók, sajnos ezek is kommentárok nélkül. Gondolom, a lektorok itt is segítettek. Az egyes részfejezetekhez a szerzõk ábácé-sorrendjében társulnak a hivatkozások. A bibliográfia nem teljes, és noha bizonyos mûvek a nyolcvanas éves elejérõl valók, más ekkori (hazai vagy külföldi) publikációkat sem találunk. Annál jobb a harmincas évek több, azóta méltatlanul elfelejtett kiadványára hivatkozás.

Egy szerkesztõi utószó azonban elkelt volna, amelybõl megtudhattuk volna, mikor is készült Sziklay kismonográfiája? Egy névmutató nélkülözhetetlen lett volna, hiszen Sziklay sokszor új adatokra utal ott is, ahol ezt nem várnánk. Ne legyen ez a nagycélú könyvsorozat kényelmi szempontból tudományelõtti technikájú.

Voigt Vilmos

M. Takács Lajos: Résnyire nyílt ajtók
Irodalom, mûvelõdés, nyelvészet
Debrecen-Ungvár, 1991. 200 l.

A Résnyire nyílt ajtók 1966-1990 közötti írások gyûjteménye. Az elsõ rész a kárpátaljai magyar irodalomról tudósít. Összefoglalja az 1945 utáni irodalmi folyamat fõ történéseit, illetve portrékat, megközelítéseket, dokumentumokat szolgáltat egy-egy író munkásságához (Sáfáry László, Balla László, Kovács Vilmos, Nagy Zoltán Mihály, Sütõ Kálmán). Tárgyilagos közléseit a beavatott jólértesültségével hitelesíti, pillanatnyi kétséget sem hagyva afelõl, hogy ítéleteiben nemcsak filológiai ismereteire hagyatkozik, hanem hozzáteszi ehhez az irodalmi élet magánszféráiba is belefolyó szerencsés és sikeres érdeklõdését anélkül, hogy ez a kettõ semlegesítené egymást. Ritkán lehet ráfogni, hogy szubjektív véleményt fogalmazna meg, s olyan tárgyi tévedést is csak egy helyen vettem észre, amit az írás keletkezésekor már tudhatott volna a szerzõ: az 1951-ben megjelent Zengj hangosabban! címû Balla László-verseskötet nem „az elsõ eredeti magyar kiadvány (...) Kárpát-Ukrajnában", ahogy M. Takács Lajos állítja, hanem ez volt az elsõ olyan magyar nyelvû könyv ezen a vidéken, amely helyi - értsd: kárpátaljai - szerzõtõl jelent meg 1945 után.

A kötet második része, a szerzõnek a szláv-magyar irodalmi kapcsolatok terén végzett vizsgálódásairól ad számot. Nagy László orosz és ukrán tolmácsolója a kárpátaljai Jurij Skrobinec, aki a magyar költészet legjavát hitelesítette már az említett nyelveken. Radnóti-versek fordítójaként mutatja be a szerzõ a pályáján éppen induló Iván Petrócit, az ugyancsak kárpátaljai mûfordítót. Bár nagyon tapintatos megfogalmazásban, joggal figyelmeztet a tanulmányíró vele kapcsolatban arra a felelõsségére, ami tevékenységében rejlik: az ukrán olvasók a fordító minõségében ismerik meg a magyar mûveket, s nagyon hosszú idõnek kell eltelnie, míg ugyanaz a mû új fordítóra lel, ha ez egyáltalán megtörténik még.

A kapcsolattörténet érdekes és figyelemre méltó fejezetei tárulnak fel Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Illyés Gyula, Déry Tibor, Petõfi Sándor vonatkozásában is, szemléltetve, hogy az érdeklõdés a szomszédos népek között nem újkeletû és nem csökkenõ intenzitású.

A Mûvelõdés címû alfejezetbe sorolt írásokból kiérezni egy olyan szerepkeresõ szándékot, amilyen a Fábry Zoltáné volt a maga széles kitekintésû elvonultságában.

Fedinec Csilla

Tankönyvháború
Viták a gimnáziumi irodalomoktatás reformjáról a hetvenes-nyolcvanas években
Sajtó alá rendezte, szerkesztette, az összekötõ szöveget írta Pála Károly
MTA Irodalomtud. Int. Argumentum, Bp. 1991. 537 l.
recenziót várunk: Bezeczky G.


Tövisek és virágok
Szerkesztette Csorba Csaba
A Kazinczy Társaság és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár kiadása. H.n. 1991. 52 l. (Kazinczy Könyvtár)
 

A régi magyar irodalom kedvelõinek nagy örömére 2000 példányban megjelentette a Kazinczy Társaság és a Levéltár Kazinczy Ferenc 1811-ben Sárospatakon nyomtatott kis versesfüzetét, melyben azóta az iskolai oktatásból közismert híres epigrammái és egyéb versei találhatók. A felvilágosodás legnagyobb magyar alakjai közé tartozó Kazinczy mûve kis példányszámban jelent meg, de a kortársakra és a magyar irodalom késõbbi alkotóira gyakorolt hatása igen nagy volt. A hasonmás kiadás a Sárospataki Református Nagykönyvtár példányáról készült Csorba Csaba szerkesztõ és Kováts Dániel sorozatszerkesztõ közremûködésével, a Kazinczy Könyvtár sorozatban, amely elfeledett értékek újrafelfedezését kívánja szolgálni a Borsod-Abaúj-Zemplén tájegységhez kapcsolódó mûvek újra hozzáférhetõvé tételével. A terv kiváló, csak azt sajnáljuk, hogy legalább egy igen rövid irodalomtörténeti tájékoztató nem csatlakozik a mûhöz.

R. T. O.

Varga András: Régi könyveink és kézirataink katalógusa
A szegedi minoriták könyvtára
Szeged, 1991. 64 l. (Acta Univ. Szeg. de Attila József. Acta Bibliothecaria Tom. XI. Fasc. 4.)
recenziót várunk: Zvara Edina


Vas András: Azután. Szépirodalmi Kiadó,
Bp.,1991. 389, 421 l.
recenziót várunk: Schulcz K.


Verebélyi Kincsõ: Róheim Géza
Akadémiai Kiadó, Bp., 1991. 201 l. (A múlt magyar tudósai)
recenziót várunk: Voigt Vilmos


Z. Szalai Sándor: "Hit a harcban, remény a bajban"
Pályakép Tamási Áronról.
Szépirodalmi K. Bp. 1991. 238 l.
recenziót várunk: Kõszeghy P.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret