a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Múltunk2015. 4.

Tartalom

Tanulmányok

  • Varga Lajos :

    A tanulmány bemutatja, hogy a Tanácsköztársaság első néhány hetében milyen módon alakult az államosításokra vonatkozó politika. Bár a rendszer látszólag egységes volt, a kormányzatot és a pártot a kérdés megosztotta. A visszafogottabb nézeteket fontos szereplők képviselték, igaz végül a radikálisabb megoldások győztek. Ez pedig a rendszer legitimitásvesztését is felgyorsította.

  • Szalai Miklós :

    A tanulmány áttekinti Mussolini rendszerének recepcióját Magyarországon a kezdetektől a világháború kezdetéig. A baloldali munkáspártokon kívül a fasizmus sokáig elfogadott volt, mint hatékony rendszer, amit határozottan megkülönböztettek a nácizmustól. Mussolini egyes reformjaira példaként tekintettek. Az új rendszert pedig a 19. századi liberalizmus ellentmondásaira adott szükségszerű válasznak látták. Mussolini csak 1938, az Anschluss után vesztett tekintélyéből, amikor úgy tűnt, hogy „behódolt” Hitlernek.

  • Udvardi Péter :
    Fidel Castro 1972-es magyarországi látogatása72-93 [193.01 kB - PDF]EPA-00995-00044-0030

    Fidel Castro 1972-es magyarországi látogatása beivódott a hazai politikai, sőt populáris emlékezetbe. Bár a magyar–kubai kapcsolatok már 1970-től javulni kezdtek, mégis számos feszültség jogos és jogtalan sértődöttség oldódott fel a látogatás során. A látogatás jól mutatja a kor ellentmondásait „a baráti országok” viszonyaiban is. Ettől kezdve azonban a két ország kapcsolatai jelentős mértékben fejlődtek, és Kádár János és felesége magyar párt- és kormánydelegáció élén 1975-ben látogatást tett Kuba Kommunista Pártjának első kongresszusán. A kétoldalú kapcsolatok az 1970-es évek végén – a nyilvánvaló vitás kérdések ellenére is – a lehető legjobbak voltak.

  • Böcskei Balázs :

    A tanulmány 1990–2010 között tizenkettő éven át kormányzó baloldali–liberális koalíció „kormányzó” nyelvének tömegekre „gyakorolt” hatását mutatja be. A tanulmány foglalkozik a köznyelvben „rendszerváltás veszteseiként” aposztrofáltak kiesésének mikéntjével a főáramú baloldali–liberális nyelvezetből, a David Ost által „haragosok” és „dühösekként” leírt, politikai artikulációra kevéssé képes társadalmi csoportok nyelvpolitikai visszaszorításával. A modernizációs (neo)liberális nyelv- és politika-felfogás demobilizáló és depolitizált stratégiát eredményezett, amely egy olyan nyelvi stratégiává állt össze, amelyben az államra rászoruló társadalmi csoportok érdekében és nevében történő beszédmód populizmusnak minősült. A politika a társadalmi konfliktusok artikulációjának és kezelésének terepe helyett költségvetési kérdésként, értéksemleges policy-k technokrata gyakorlatának szférájaként került értelmezésre, mely megváltozhatatlan normák, szabályrendszerek és intézményközpontú megoldások mentén zajlik. A neoliberális, technokrata, depolitizált konszenzus után a politika viszont ismét az értékelvűségnek, az értékek és a konfliktusok mentén megszülető döntéseknek és döntési képességek felmutatásának a terepe lett.

Fórum

  • Bolgár Dániel :

    A tanulmány arra vállalkozik, hogy kinyomozza, miként termelődött meg a mai magyar történetírásban (Ungváry Krisztián, illetve Kádár Gábor és Vági Zoltán munkáiban) a zsidók rendkívül jelentős jóléti előnyére vonatkozó, jól adatoltnak mutatkozó tudás, felgöngyölítse e szilárdnak tetsző ismeret zavarba ejtő keletkezéstörténetét, megmutassa, mennyire voltak megbízható ismereteik a probléma Horthy-kori vizsgálóinak, végül megkísérelje előadni mindazt, amit állíthatunk a zsidók és keresztények közötti jóléti egyenlőtlenség létezéséről és mértékéről a két világháború közötti Magyarországon. A szerző elsősorban azért tesz kísérletet minderre, hogy felhívja a figyelmet a tudományos diskurzus egy veszélyes vonására: sokat beszélünk arról, milyen következtetésekre jutnak a tudósok, de aggasztóan kevés figyelmet fordítunk arra, hogyan állítják elő e következtetéseket.

Források

Szemle

E számunk szerzői:

Bartha Eszter PhD, történész, szociológus Bolgár Dániel PhD, történész, tanársegéd, ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék Böcskei Balázs politológus, tudományos segédmunkatárs, MTA TTK Politikatudományi Intézet Kádár Zsuzsanna, B. PhD, történész, Kecskés D. Gusztáv PhD, történész, tudományos főmunkatárs, MTA BTK Történettudományi Intézet Pálné Kovács Ilona az MTA levelező tagja, MTA Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Regionális Kutatások Intézete Standeisky Éva az MTA doktora, történész Szalai Miklós PhD, történész, filozófus, tudományos főmunkatárs, MTA BTK Történettudományi Intézet Udvardi Péter PHD-hallgató, PTE Interdiszciplináris Doktori Program Ungváry Krisztián az MTA doktora, történész Varga Lajos DSc, történész, Politikatörténeti Intézet