a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Múltunk2015. 2.

Tartalom

Zsidóság: kizárás és azonosulás

  • Fazekas Csaba :
    Prohászka Ottokár és a "hungarizmus" fogalmának genezise4-34 [250.64 kB - PDF]EPA-00995-00042-0010

    A „hungarizmus” leginkább a nyilas mozgalom révén elterjedt fogalom a történelemben, ugyanakkor az is ismert, hogy a kifejezés eredetileg Prohászka Ottokár (1858–1927) székesfehérvári püspök tevékenysége nyomán került a politikai közbeszédbe még 1918-ban. A tanulmány középpontjában Prohászka eredeti „hungarizmus”-koncepciójának bemutatása áll, valamint annak ismertetése, hogyan kezelték ezt a fogalmat az 1920-as években. A nagy hatású püspök eredetileg az első világháború végén felerősödő zsidóellenességgel összefüggésben alkotta meg a fogalmat. A magyar nacionalizmus megújítása jegyében Prohászka a nemzet lényegét a kereszténységben jelölte meg, ezáltal a zsidóságot a magyarságra veszélyes, ezért önvédelemre késztető jelenségként írta le. Prohászka – miközben az antiszemitizmus vádja ellen tiltakozott – úgy vélte, hogy a zsidóság kiszorította a magyarságot a középosztályból, valamint a gazdasági és kulturális élet meghatározó pozícióiból, „hungarizmus” alatt mindezek visszaszerzésére irányuló társadalmi mozgalmat értett. Felfogását kiegészítette a vidék, a magyar parasztság, illetve általában a keresztény fiatalság pozicionálásának igényével, továbbá mindennek történetpolitikai újragondolását is felvetette. Az 1920-as években a „hungarista” a szélsőjobboldali radikális mozgalmak önmeghatározásainak („ébredő”, „fajvédő”) szinonimájaként vált ismertté a közéletben és a sajtóban, még egy ilyen elnevezésű, marginális politikai párt létrehozására is sor került.

  • Harsányi László :

    Hevesi Simonnak Ézsiás prófétára való – címül választott – hivatkozása az indítása a 20. század első felében működő, egyik legsikeresebb hazai zsidó kulturális egyesületnek. Az OMIKE folytatva a 19. század második felében megkezdődött egyesületi expanziót, a neológ zsidóság eszméit, vallási és azon kívüli elkötelezettségeit ötvöző szervezetté vált a vizsgált időszakban. Az Egyesület több ezres létszámmal rendelkezett, vezetésében szerepet vállaltak a kor zsidó tudósai, az ipar és a kereskedelem zsidó vezetőinek jelentős személyiségei, rabbik és művészek egyaránt. Legsikeresebb vezetője Hevesi Simon mellett Buday-Goldberger Leó nagyiparos és mecénás volt. Az Egyesület szervezeti élete rendkívül intenzív volt, működése során tucatnyi intézményt hozott létre, így hatóköre messze kiterjedt a tagsággal rendelkezőkön túlra. Működésének egész idejére azonban jellemzőek voltak a finanszírozási nehézségek. Kulturális tevékenységében a korra jellemző felolvasások, előadások mellett megtalálhatók voltak a képzőművészeti, oktatási, hitvédelmi kezdeményezések egyaránt. Jóléti missziójának legfontosabb terepe volt a hazai zsidó főiskolai, egyetemi diákság pártolása. Vezetői a működésük során érintkezésbe kerültek – hol pozitív, hol negatív módon - a liberális politikai szervezetekkel csakúgy, mint a cionizmus hazai képviselőivel.

  • Csősz László ,
    Martina Fiamova ,
    Gidó Attila ,
    Kunt Gergely ,
    Laszák Ildikó ,
    Paulovicova Nina ,
    Pejin Attila ,
    Vajda Júlia :

    Tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy áttekintsük történelmi Magyarország – nem feltétlenül csak magyar – zsidó népessége munkaszolgálatának jogi hátterét – attól függően, hogy a határmozgások következtében mikor mely ország törvényei vonatkoztak rájuk. Terminológiánkban pedig Magyarországként mindig az adott pillanatban érvényes határok közötti országra hivatkozunk, de igyekszünk mindig jelezni, hogy ez az adott pillanatban mely területeket foglalja magában, míg a Trianoni békeszerződés előtti országra a történelmi Magyarország kifejezést alkalmazzuk. A tanulmány a következő országok/régiók munkaszolgálati rendszerét vizsgálja: Magyarország, Románia, Szlovákia, Vajdaság, Szerbia, Független Horvát Állam. Az egyes területek bemutatását követően összehasonlító vizsgálatra is kísérletet tettünk.

Tanulmányok

  • Kazári Monika :

    A tanulmány a magyar tudományos minősítés és vele a tudományos intézményrendszer 1945 után bekövetkezett átalakítását vázolja fel. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szovjet mintára történt átszervezését követően a tudományos fokozatok odaítélése az egyetemektől az akadémiához került. A már meglévő fokozatok helyett is újat kellett szerezni. Az MTA keretében létrejött Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) ösztöndíjakat biztosított, részben szovjetunióbeli tanuláshoz, és lehetőség volt ösztöndíjas időszak nélküli fokozatszerzésre is. A párt célja a tudományos kutatók társadalmi összetételének megváltoztatása, a paraszt- és munkásszármazású tudósok arányának növelése volt. A TMB ennek csak részben és fokozatosan tudott megfelelni. A munkás- és parasztszármazású egyetemisták sokszor nem voltak elég képzettek kutatáshoz, és az 1953-mal kezdődő sűrű politikai változásoknak sem volt egyszerű megfelelni.

  • Somogyvári Lajos :

    A tanulmány a szocialista oktatáspolitika egyik reformkísérletét mutatja be alulnézetből. Tab, egy falusias járás székhelyének középiskolája szakoktatás helyett elsősorban az érettségire és egyetemi tanulmányokra felkészítő általános képzést folytatott. Az oktatás- és társadalompolitika azonban diplomás túltermeléstől és az ennek nyomán fellépő szakemberhiánytól félve a szakoktatást preferálta és ún. 5+1-es képzést, öt nap általános mellé heti egy nap szakmai gyakorlatot vezetett be. A tabi iskola az elsők közt volt az országban, ahol ez a kísérlet megtörtént. A hallgatók egy illóolajat előállító üzemben végezték gyakorlatukat. A cikk ennek fogadtatását, hatását mutatja be visszaemlékezésekre, fotókra és dokumentumokra támaszkodva.

Szemle

E számunk szerzői:

Csősz László történész, főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest
Dobák Judit kulturális antropológus, PhD, Miskolci Egyetem
Fiamova, Martina PhD, történész, Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete
Fazekas Csaba történész, egyetemi docens, Miskolci Egyetem BTK Politikatudományi Intézet, Miskolc
Gidó Attila PhD, történész, Nemzeti és Etnikai Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár
Harsányi László társadalomkutató
Kolozsvári Sándor ny. ezredes, a hadtudományok kandidátusa, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia ny. tanszékvezetője
Kozári Monika PhD, történész, MTA Doktori Tanács Titkársága, szakreferens
Kunt Gergely PhD, történész, tanársegéd, Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézet, Miskolc
Laszák Ildikó pszichológus, Yad Vashem Archives Magyarországi Kutatócsoportja, oktató, Anne Frank House, Amsterdam
Paulovicova, Nina PhD, történész, óraadó, University of Alberta, Department of History and Classics
Pejin Attila történész, muzeológus, múzeumvezető, Városi Múzeum, Zenta
Somogyvári Lajos PhD, oktatástörténész, Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar Tanárképző Központja, Veszprém, középiskolai tanár, Rudnay Gyula Középiskola, Tab
Swanson, John C. történész, professzor, University of Tennessee, Chattanooga
Vajda Júlia PhD, szociológus és pszichológus, ELTE TÁTK, Szociológia Tanszék, Budapest