stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Vámszer Márta

(1927–2000)

Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár 1984-ben megjelent IV. kötetétől kezdődően a címlapokon szaporodnak a gyászkeretben feltüntetett nevek. A reménytelenségben is szívósan kutatómunkát végző és adatgyűjtő magános vállalkozásának első kötetét egymaga szerkesztő Szabó T. Attila 1987-ben bekövetkezett halála okozta pótolhatatlan veszteséget a főszerkesztő elhunyta után, 1993-ban megjelent V. kötet címlapja jelzi. De már előtte kidőlt a sorból Kelemen Béla, a szócikkek román értelmezője, majd a szerkesztők közül gyászkeretbe került Vígh Károly, W. Török Judit, Nagy Jenő, Zs. Maksay Mária neve is, de eltávozott az élők sorából Sz. Csáti Éva, aki az első kötetek egészségügyi szócikkeinek értelmezésében vett részt, valamint Szabó T. Judit, a hatalmas mennyiségű cédulaanyag szerkesztésre előkészítője. Ez év február 10-én a Szabó T. Attilát követő főszerkesztő kezéből hullott ki a toll a már jórészt elkészült XI. kötet szerkesztése közben. A felsorolt nevek a II. kötettől (1978) kialakult szerkesztői munkaközösség veszteséglistáját alkotják, annak a Szabó T. Attila köré sereglett csapaténak, amely hűségesen követte első főszerkesztőjét mind a munkában, mind a kitartásban. Hiszen 1984-től, amikor a pártállam kirakatába már nem volt szükség a IV. kötetet követő további kötetekre, ez a munkaközösség még első főszerkesztője irányításával, majd annak halála után Vámszer Mártáéval, ugyanazzal a szívósan kitartó fegyelemmel végezte reménytelennek látszó munkáját, mint egykor Szabó T. Attila. Ennek köszönhetően az 1993-ban már Magyarországon megjelent V. kötet után zökkenőmentesen küldhette nyomdába a következő kötetek kéziratát. Illőnek véljük tehát, hogy Vámszer Mártára emlékezve egyúttal tiszteletteljes főhajtással idézzük fel a munkaközösség valamennyi elhunyt tagjának emlékét is.

Vámszer Márta 1927. január 18-án született Székelyudvarhelyt, a középiskolai rajztanár, grafikus, elismert helytörténeti, valamint néprajzi kutató Vámszer Géza és a makói származású Nacsa Margit gyermekeként. A két világháború közötti időszakban tanár édesapjának életútja szabta meg középiskoláinak helyét, de mindenhol magában hordozta a magyar középosztály hagyományait, műveltségét, a nyugati kultúrával összekötő nyelvismeretét, amit aztán a második világháború utáni ateista államberendezkedés különösebb jelszavak nélkül, de következetesen igyekezett megsemmisíteni, céltudatos agymosással eltüntetni. Érettségi után a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, és ott 1949-ben magyar nyelv és irodalom szakból szerzett oklevelet. Még ugyanabban az esztendőben kinevezik gyakornoknak. Mint középosztálybeli nem számíthatott arra, hogy kiemelt „káderként” kezeljék, de szorgalma, tudása és fegyelmezettsége – amelyek egész életében jellemezték – lehetővé tették, hogy annak rendje és módja szerint végigjárja az egyetemi oktatói fokozatokat mint gyakornok, tanársegéd, adjunktus és docens. 1964-ben megszerzi a nyelvtudományok doktora fokozatot. 1949-beli kinevezésétől 1984-ig megszakítás nélkül a kolozsvári egyetem magyar tanszékén tanított. Oktatóként kollégiumai a bevezetés a nyelvtudományba, a finnugor összehasonlító nyelvészet, és a finn, illetve német nyelvet is tanította. Kutatási területe a magyar nyelvjárástan. Szakmai tevékenységét végtisztességekor a pályatárs a szakember illetékességével méltatta, és megteszik ezt a nyelvészeti szakkiadványok is, avatottabban, mint ezt ez alkalommal megtehetjük. Főbb munkái közül megemlítjük A kalotaszegi nyelvjárás igeragozási rendszere. Bukarest 1972 című kötetet, valamint A moldvai csángó nyelvjárás atlasza. Budapest 1991 című kiadványt, amelynek társszerzője volt.

Életének, munkásságának és energiájának jelentős részét azonban az Erdélyi Magyar Szótörténeti tárnak szentelte. A II. kötettől közel negyedszázadig volt a sorozat állandó szerkesztője, majd főszerkesztője. Munkássága minőségét szócikkei tanúsítják, illetve azok a kötetek, amelyeknek főszerkesztője volt. A már említett szorgalom, tudás és fegyelmezettség mellett ebben a minőségben igényesség, szigor, sőt olykor kíméletlenség jellemzi, de minden esetben az igazságosság jegyében. Szabó T. Attila szerkesztési módszerét a munkaközösség híven követte, de bizonyos esetekben azt ki kellett egészítenie. Ugyanis az első főszerkesztő kiváló memóriájának köszönhetően a szabványcédulára írott adalékból – mint gyűjtő – minden esetben vissza tudott emlékezni a szövegkörnyezetre, ami minden esetben lehetővé tette a helyes értelmezést. Az utódok esetében, amikor a cédulára kiírt adalék kételyeket támasztott, az értelmezés helyessége érdekében az utódfőszerkesztő szigorúan megkövetelte az eredeti forrás, a szövegkörnyezet újbóli megvizsgálását, és a döntés ennek ismerete alapján született meg. Mint ahogy a bizonytalan értelmezéseknél is a munkatársak véleményének megkérdezése után történt meg a véglegezés. És minden esetben szinte lelkiismereti kérdésként.

A társadalmakban – és nem csak a miénkben – különbözőképpen jelennek meg az alkotók vagy önmagukat alkotóknak vélők. Vannak közöttük elismert szaktekintélyek, akiknek nincs szükségük különös hírverésre, vannak, akik hangosan hirdetik eredményeiket, de a haladás, az alkotás dandára jórészt a csendes, munkájukba mélyedt kutatóknak köszönhető. Az előd nyelvtudós főszerkesztőről, Szabó T. Attiláról szólva hangzottak el a kutatóról, a tudományos alkotóról a következő sorok: „helyét alkotóink sorában nem a címek jelölik egyértelműen, hanem életének és tudományos eredményeinek minősége” (Jakó Zsigmond. A Hét. VII. évf. 4. sz.). A csendesen munkálkodó magyar kutatók sorában Vámszer Márta értékét időállóan őrzik meg kisebbségi alkotásaink egyik legjelentősebb Monumenta sorozata, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár kötetei, amelynek címlapjai és szerkesztményei az emberi emlékezetnél maradandóbbá teszik munkássága eredményeit és nevét.

Kiss András


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret