stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Gábos Zoltán

AFerenc József Tudományegyetem természettudósai

Az erdélyi főiskolák és egyetemek fellendülésekben, visszaesésekben, újrakezdésekben és megszűnésekben gazdag történetében kiemelkedő szerep jutott a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemnek. Az 1872-ben kaput nyitó intézmény több szempontból is határkövet jelentett Erdély tudományos és művelődési életében.

Erdélynek 1872 előtt nem volt állami egyeteme. Piarista egyetemét II. József 1784-ben megszüntette. A 88 évi kényszerszünet idején a tudományok ápolását a főiskolai ranggal működő intézmények és a kutatásokat ösztönző egyesületek vállalták. Az egyéni tudományos törekvéseket egybefogó tudományos központ hiánya súlyos következményekkel járt. A lelkes tudományművelők intézményi háttér nélkül az elmaradottság ellen harcoló magános küzdők voltak.

Az új egyetem sikerrel teljesítette legfontosabb feladatát. Elődei a hangsúlyt az ismeretközlésre fektették, legföljebb a szaktárgyak rendszerezése és módszeres feldolgozása terén adtak újat. Az új egyetem a magas színvonalú oktatói munka mellett a tudományok fejlesztésére is vállalkozott. A múlt század nyolcvanas éveitől Kolozsvárt már feltüntették az európai tudományos központok térképén.

A protestánsok kollégiumaiban, a katolikusok líceumaiban 1833-tól teret nyert az anyanyelven folyó oktatás. Apáczai álma 1872-ben egyetemi szinten is megvalósulhatott. Az első magyar nyelven oktató erdélyi egyetem a magyar tudományos szaknyelv gazdagításának és pontosításának feladatára is vállalkozott.

A természettudományok jelentőségét elismerve, az egyetem külön matematikai és természettudományi karral indult (abban az időben Európában ilyen kar csak a tübingeni egyetemen működött). Nem véletlen, hogy az egyetem szervezői szükségesnek tartották az önálló kar létesítését. Erdély élen járt az új, haladó eszmék befogadása terén. Az erdélyi természettudomány kisebb-nagyobb lemaradásokkal követte a fejlődés európai útját. A teológiát szolgáló, majd a filozófiába beágyazott korszakokat átlépve, a 18. század második felében eljutott az új, önálló, saját lábán álló természettudományig. A református kollégiumok számára 1769-ben, a katolikus líceumok számára 1777 után kiadott tantervekben a természettudományok már megfelelő súlyt kaptak.

A külön matematikai és természettudományi kar létjogát az is indokolta, hogy az erdélyi természettudománynak már voltak jelentős megvalósításai, volt egy alap, amelyre építeni lehetett. Az európai enciklopédikus irányzat egyik vezéregyénisége, Alsted János Henrik, majd tanítványa, Bisterfeld János Henrik a gyulafehérvári Collegium Bethlenianumban „vallásos” keretben a természettudományok jelentőségét tudatosította. Apáczai Csere János tovább lépett: 1655-ben megjelent magyar nyelvű enciklopédiájában jó érzékkel válogatott új természettudományos ismereteket és kartéziánus eszméket közvetített. Követői közül Pápai Páriz Ferencet és Köleséri Sámuelt emeljük ki. Késéssel ez erdélyi iskolákban a baconi empirizmus is teret hódított. Erről tanúskodik Tőke István 1736-ban Nagyszebenben kiadott, több mint száz fizikai kísérletet bemutató fizikakönyve. Az orvosi, a gyógyszerészeti gyakorlat és a bányászat is igényelte a megfigyelésekre és kísérletekre alapozó kémiai, fizikai, növénytani, állattani, ásványtani ismereteket. Fridvaldszky János, a kolozsvári egyetemi rangú jezsuita akadémia tanára 1767-ben Kolozsvárott jelentette meg a Mineralogia Magni Principatus Transylvaniae című latin nyelvű úttörő ásványtani művét. Az erdélyi tudományművelőket dicséri, hogy elsőként írtak több magyar nyelvű, tudományos igényekkel szerkesztett, kézikönyvként is használható munkát. Példaként Benkő Ferenc Magyar Mineralogia azaz a' kövek 's értzek tudománya című, 1786-ban, Nyulas Ferenc Erdélyországi orvosvizek bontásáról közönségesen című, 1800-ban megjelent könyvét és Méhes Sámuel Physica című 300 lapnyi, kétrészes, 1810 körül írt, kéziratban maradt munkáját említhetjük.

Erdélyben már a 18. század második felében jelentkezett az önálló alkotások igénye. Fogarasi Pap József az erőfogalom legtágabb értelmezéséről írt értekezésével 1778-ban megnyerte a berlini Tudományos Akadémia pályázatát. Ugyanez az Akadémia Sipos Pál Beschreibung und Anwendung eines matematischen Instruments für die Mechaniker, zur unmittelbaren Vergleichung der Circulbogen című értekezését 1795-ben aranyéremmel jutalmazta. Bolyai Farkas 1832–33-ban megjelent kétkötetes Tentamenjeértékes új eredményeket is tartalmazott. A csúcsot Bolyai János 1832-ben közzétett Appendixje jelentette.

A kolozsvári egyetem nem kerülhette el az indítással járó nehézségeket. A szűkös anyagi keretek miatt a legszükségesebb felszerelésekben is hiány mutatkozott, de nyomasztólag hatott az is, hogy sokan kételkedtek az egyetem életképességében. Ferenc József csak 1881-ben járult hozzá ahhoz, hogy az egyetem a nevét viselje, az alapítólevelet pedig csak 1897-ben hirdette ki. Az egyetem bizonyított: a „próbaidő” letelte után bekapcsolódott Európa tudományos vérkeringésébe. Az indulás nehézségeit enyhítette az, hogy a gróf Mikó Imre által 1859-ben alapított Erdélyi Múzeum-Egyesület az egyetem rendelkezésére bocsátotta nagy értékű tudományos gyűjteményeit. A továbbiakban az is nagy segítséget jelentett, hogy az Egyesület orvosi-természettudományi szakosztálya lehetővé tette az egyetem tanárai számára, hogy a szaküléseken bemutatott dolgozataikat a szakosztály tudományos folyóiratában, az Értesítőben közreadják.

A következőkben az egyetem vezető tanárainak tudományos munkásságát vázoljuk. A hangsúlyt az egyetem működésének 1919-ig terjedő első szakaszára helyezzük.

A kar hét tanszékkel indult.

Az elemi mennyiségtan tanszék első professzora, Brassai Sámuel a matematika terén nem alkotott maradandót. Nyugdíjba vonulása után rövid ideig (1884–86 között) a tanszék feladatait Réthy Mór látta el. Utóda, Vályi Gyula 1887-től 1911-ig, nyugdíjba vonulásáig terjedő munkássága során nagy külföldi visszhangot keltő eredményeket ért el a parciális differenciálegyenletek elmélete terén. Geometriai és számelméleti eredményei is jelentősek. 1912-től a tanszék vezetését Haar Alfréd vette át. Haart a legkiválóbb magyar matematikusok között tartjuk számon. Nevét őrzi a „Haar-féle függvényrendszer”, a variációszámítás „Haar-féle lemmája” és a halmazelméletben használt „Haar-mérték”.

A felsőbb mennyiségtan tanszék első professzora, Martin Lajos haláláig (1897) szolgálta az egyetemet. A repülés matematikai elméletével foglalkozott. A madárrepülés elmélete, a legjobb hatásfokú légcsavar keresése és az általa javasolt „lebegő kerék” vizsgálata érdekelte. Repülőszerkezeteket tervezett és próbált ki. Az a négy lebegő kereket tartalmazó gép, amelyet az egyetem udvarán 1896. augusztus 30-án próbált ki, ma is megtekinthető a kolozsvári történeti múzeumban. A repülés megvalósításáért folytatott munkásságára vonatkozó iratokat a kolozsvári állami levéltár őrzi. Martin örökébe Schlesinger Lajos lépett, aki korában a komplexváltozós közönséges differenciálegyenletek legkiválóbb szakértői közé tartozott. Schlesinger 1911-ben Budapestre távozott, helyébe Fejér Lipót került, aki nagyon rövid ideig maradt Kolozsváron, mivel Eötvös Loránd ajánlatára a budapesti egyetemre kapott meghívást. Fejér, aki 1905-ben szerzett magántanári képesítést a kolozsvári egyetemen, távozásáig Az analízis alkalmazása a számelméletben című előadást tartotta. Főleg a Fourier-sorokkal kapcsolatos vizsgálataival írta be nevét a matematika történetébe. Utóda, Riesz Frigyes, 1912–19 között szolgálta a kolozsvári egyetemet. Ő is azok közé tartozott, akik alapvető fontosságú eredményeikkel a matematikában új utakat nyitottak. A funkcionálanalízis egyik megteremtője, a függvényterek, a lineáris operátorok és a szubharmonikus függvények elméletének egyik megalapozója.

Klug Lipót számára 1896-ban külön ábrázoló geometriai tanszéket létesítettek; ez nyugdíjba vonulásáig (1917) működött. Ő a szintetikus projektív geometria egyik legnagyobb hatású és legtermékenyebb hazai képviselője volt.

A kísérleti természettan tanszék első professzora, Abt Antal haláláig (1902) dolgozott az egyetemen. A kolozsvári mágnességtani iskola megteremtőjének tekinthető. A megüresedett tanszékvezetői tisztségbe Tangl Károly került, aki 1917-ben Budapestre távozott. Tangl Kolozsváron magas nyomásokon végzett dielektromos állandó mérésekkel és a vékony fémréteg-folyadékrendszer esetében jelentkező felületi feszültség vizsgálatával foglalkozott. Ortvay Rudolf nála szerzett doktori címet, Gyulai Zoltánt és Pogány Bélát ő indította el tudományos pályáján. Távozása után a tanszék vezetését Pogány Bélára bízták.

Abt Antal halála után a kar a hűséges munkatárs, a kiváló kísérletező Pfeiffer Péter számára külön gyakorlati fizikai és elektrotechnikai tanszéket létesített. Értékes eredményeket ért el az elektromágneses hullámok terjedésének vizsgálata terén.

A mennyiségtani természettan tanszék tanári állását az egyetem indulásakor nem tudták betölteni. Két év múltán Kolozsvárra küldték Réthy Mórt, aki 1884-ig képviselte a kolozsvári elméleti fizikát. Úgy tűnik, hogy ő a kolozsvári egyetemet átmeneti állomásnak tekintette. Tudományos munkássága főleg Budapesthez kötötte, de sokat tett a Bolyai-hagyományok ápolása terén, és ő fedezte fel a kolozsvári egyetem számára Farkas Gyulát, aki 1887 és 1915 között európai szintre emelte a kolozsvári elméleti fizikát. Érkezéséig (1884–86 között) Vályi Gyula látta el a tanszék feladatait. Farkas mind a fizika, mind a matematika terén kiválót alkotott. A lineáris egyenlőtlenségekkel kapcsolatos eredményeit, az ún. „Farkas-tételt” az optimizálás elméletével foglalkozó matematikusok 1950 óta gyakran idézik. Két évvel a relativitáselmélet megjelenése után, amikor sok neves tudományos központ még kétkedve fogadta az új elméletet, Farkas Gyula e tárgykörből egyetemi előadást tartott, és a folytonos közegek relativisztikus elméletének megalapozói körébe lépett. Elsőként közelített modern alapon az entrópia-fogalomhoz, az elfelejtett Fourier-féle mechanikai elvet új életre keltette. Schlesinger Lajost, Fejér Lipótot, Riesz Frigyest és Haar Alfrédot ő nyerte meg a kolozsvári egyetem számára. Nála szerzett 1896-ban doktori címet a ma csak zeneszerzőként ismert Kacsóh Pongrác, de tanítványának tekinthette Ortvay Rudolfot, akit egyszemélyes tanszékén nem tudott alkalmazni. Nyugdíjba vonulásakor Ortvayt javasolta utódjául.

A vegytani tanszék első professzora a gyógyszerész képzettségű Fleischer Antal volt; mindössze öt évig, 1877-ben bekövetkezett haláláig vezette a tanszéket. Ásvány-elemzésekkel és különböző ciánvegyületek tanulmányozásával foglalkozott. Utóda, Fabinyi Rudolf 1878-tól 1919-ig szolgálta a kolozsvári egyetemet. Fabinyi a szerves kémiai kutatások hazai úttörője, a kémia európai hírű művelője volt. Jelentős eredményeket ért el az analitikai kémia és a fizikai kémia területén is. Az elsők között foglalkozott a tüzelőanyag-cellás galvánelemek vizsgálatával, amelyeket ma sikerrel hasznosítanak az űrtechnikában. Kolozsváron 1881–83 között korszerű kémiai intézetet szervezett. 1882-ben ő alapította az első magyar nyelven megjelenő kémiai tudományos folyóiratot, a Vegytani Lapokat, amely 1889-ben szűnt meg.

A vegytan tanszéken dolgozó Ruzitska Béla számára 1913-ban egy második vegytan tanszéket szerveztek. Fő műve, a Bevezetés az elméleti kémiába című könyve 1894-ben jelent meg Kolozsváron. Az egyetem bezárása után Kolozsváron maradt.

Az ásványtan-földtan tanszék első professzora, Koch Antal közel negyedszázados (1895-ig terjedő) kolozsvári működése alatt az egyetem ásványtan-földtan intézetét európai szintre emelte. Tudományos munkássága az ásványtan, kőzettan, földtan és őslénytan különböző ágaira terjedt ki. Monografikus jellegű munkái közül kiemelkedő a ma is forrásmunkának tekintett, 1894-ben, illetve 1900-ban megjelent Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei című kétkötetes műve. Budapestre való távozása után a tanszék vezetését 1896-ban Szádeczky-Kardoss Gyula vette át. Tudományos téren az ásványtan és földtan szinte valamennyi szakjában dolgozott. Sokat tett Erdély nyugati határhegységei magmás előfordulásainak, valamint a felszíni és fedett vulkáni tufáinak vizsgálata terén. Az első világháború után Kolozsváron maradt, és a Román Földtani Intézet főgeológusaként folytatta munkáját. Sok tanítványt nevelt; ezek közül csak az egyetem későbbi életében fontos szerepet játszó Szentpétery Zsigmondot, Török Zoltánt, Balogh Ernőt és Tulogdy Jánost említjük.

A növénytani tanszék vezető professzora 1896-ig Kanitz Ágost volt. Ő indította az első magyar botanikus lapot, a Magyar Növénytani Lapokat (1877–92 között jelent meg). Külföldi tudósokkal együttműködve Szlovénia, Montenegro, Hercegovina, Bosznia, Szerbia és Albánia növényvilágát tanulmányozta. Románia ismert növényeinek a jegyzékét is ő adta ki. A Hunfalvy-féle, A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása című, Pesten 1864–66 között megjelent többkötetes munkában ő írta a növényföldrajzi részt. Kolozsváron jelentette meg 1891-ben A növényrendszer áttekintése című munkáját. Utóda, Istvánffy Gyula rövid kolozsvári vezető tanársága idején (1897–99) újjászervezte a növénytani intézetet és a növénykertet. Az őt követő Richter Aladár 1901–13 között növénytani múzeumot, új általános növénytani intézetet szervezett, és megvetette a botanikus kert alapjait. A növénytan kiemelkedő egyénisége volt Györffy István, aki 1913–19, majd 1940–44 között a kolozsvári egyetemen működött. Nevét Európa-szerte ismerték. Elsősorban a mohák szövet- és élettanával foglalkozott, de munkássága kiterjedt az algákra és gombákra is. Kolozsváron 1915–19 között a Botanikai Múzeum Füzeteinek három évfolyamát adta ki.

A növénytani tanszékből 1902-ben kivált növényrendszertani tanszék csak 1905-ig, vezetőjének, Borbás Vincének haláláig működhetett. Borbásnak, a növénykert igazgatójának tekintélyes irodalmi munkássága volt. Több növény is nevét viseli.

Az állattani tanszék vezetője 1889-ig id. Entz Géza volt. Az állattan és növénytan egyaránt érdekelte. A véglények tanulmányozásával külföldön is elismerést szerzett. Véglénytani tanulmányait két kötetben kívánta összegezni. Az első kötet 1888-ban jelent meg Tanulmányok a véglények köréből címmel;  a második kéziratban maradt, Tihanyban őrzik. 1876-ban elsőként ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a növény- és állatvilág határán élő algák és állati véglények esetében „társas viszony” jelentkezhet. Magyar nyelven közölt észleléseiről külföldön nem szereztek tudomást. Öt évvel később (1881-ben) K. Brandt német kutató is ugyanerre a következtetésre jutott. Entz prioritását egy német szaklapban közölt két tanulmányával védte meg. A jelenséget ma szimbiózisnak nevezik. Budapestre való távozása után, 1900-ban a tanszék vezetését Apáthy István vette át. Idegszövettani kutatásokat végzett. Az idegrendszer finomabb szerkezetének vizsgálatát szolgáló ötletes szövettani mikrotechnikai eljárásai maradandónak bizonyultak. Tapasztalatait három kötetre tervezett monográfiában kívánta feldolgozni. Ezekből Die Mikrotechnik der tierischen Morphologie címmel 1896 és 1901-ben kettő jelent meg. Neki köszönhető, hogy 1909-ben Kolozsváron egy impozáns, kétemeletes, sokhelyiséges, jól műszerezett állattani és összehasonlító bonctani intézet kezdte meg működését.

A Ferenc József Tudományegyetem matematikai és természettudományi kara kolozsvári működésének első 47 éves szakaszában fontos szerepet töltött be. Neves tanárai (akik közül 17 tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának) a tudományos és erkölcsi mércét magas szintre állították, és ez a szint az utódokat is kötelezte. A kar 1919-ig csaknem háromezer jól felkészült, helyüket mindig elismerten megálló tanárt és magas képzettségű szakembert bocsátott útjára. Ezekre nagy szükség volt a két világháború közötti évek átvészelésében.

A Kolozsvárról 1919-ben elűzött, Szeged által befogadott egyetem rövid ideig (1940–44 között) ismét alapításának helyén folytathatta munkásságát. A visszaköltözött egyetem matematikai és természettudományi karán az alábbi tanszékek működtek, zárójelben a vezető tanárok nevével: matematika (Dávid Lajos), geometria (Szőkefalvi Nagy Gyula), kísérleti fizika (Gyulai Zoltán), elméleti fizika (Gombás Pál), szervetlen és analitikai kémia (Szabó Zoltán), általános és fizikai kémia (Imre Lajos), szerves kémia (Vargha László), ásványtan (Szentpétery Zsigmond), földtan (Balogh Ernő), növénytan (Györffy István), növényrendszertan (Soó Rezső), általános állattan és biológia (Gelei József), állatrendszertan (Hankó Béla), általános élettan (Jendrassik Loránd), embertan (Malán Mihály), fajbiológia és örökléstan (Csik Lajos), általános és fizikai földrajz (Prinz Gyula).

A vezető tanárok közül 6 Szegedről, 4 Debrecenből, 4 Budapestről, 2 Pécsről érkezett, egyet Kolozsvár adott. Az új kezdés nem volt zökkenőmentes: 1940-ben az átvett egyetemet a tanárok szinte minden tudományos eszköz nélkül találták, a négyéves működés második felét pedig a háború negatív hatása árnyékolta be.

Ez a négyéves második szakasz sem múlt el nyomtalanul. A matematikai és természettudományi kar mintegy félezer magas képzettségű szakembert adott az erdélyi társadalomnak, de e rövid szakasznak is köszönhető, hogy a kolozsvári magyar egyetem még 15 évig folytathatta munkáját (egy évig Kolozsvári Magyar Tudományegyetem, 1945-től Bolyai Tudományegyetem névvel). A Ferenc József Tudományegyetem utóélete első négy évében (az 1948-as tanügyi reformig) széles körű autonómiával rendelkezett. A kar helyben maradt magyar állampolgárságú tanárai (Borbély Samu, Csik Lajos, Dezső Lóránt, Fényes Imre, Gáspár Gyula, Gyulai Zoltán, Imre Lajos, Kol Erzsébet, Vargha László), a kolozsvári tanárok (Balogh Ernő, Boga Lajos, Gergely Jenő, László Tihamér, Péterfi István, Pick György, Soós Ilona, Török Zoltán, Vescan Teofil, Tulogdy János) 1948-ig egy olyan szilárd alapot raktak le, amelyre az 1959-es megszüntetésig építeni lehetett. Nem véletlen az, hogy a Bolyai Egyetem végzettjei minden területen bizonyítottak és bizonyítanak.

Rövid és sok tekintetben kiegészítésre szoruló ismertetésemet azzal a reménnyel zárom, hogy a közeljövőben egy, az összes szakterületeket képviselő csoport – az eddig megjelent munkákra is támaszkodva – el fogja végezni a kolozsvári magyar egyetem munkásságának részletes felmérését.

 


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret