stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek.
Értekezések a magyar orvostörténelem köréből

Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat. Bp. I. 1929. 368 lap. II. 1929. 338 lap. III. 1931. 522 lap.
IV. 1940. 254 lap. Hasonmás kiadás. Bp. HOGYF Editio. I–II. 1994. III–IV. 1995. V. 1995. 340 lap

 Több mint ötven év után hasonmás kiadásban ismét megjelent az eddigi legjelentősebb magyar orvostörténeti mű, Magyary-Kossa Gyula Magyar orvosi emlékek című munkája ezer számozott, aranyozott szegélyű fedőlappal ellátott, illusztrált példányban. A négy régi kötet, valamint az újdonságnak számító ötödik kötet három kötetben látott napvilágot a szegedi nyomdában. Ez az egyedülálló alkotás nemcsak megbízható tudományos munka, hanem egyúttal lebilincselő olvasmány is bárki számára.

Magyary-Kossa Gyula kora egyik magyar polihisztorának tekinthető, hiszen egyszerre volt orvos, farmakológus, a méregtan tanára, botanikus, orvostörténész. 1865-ben született Debrecenben, iskoláit Medgyesen, Miskolcon, Budapesten és Szabadkán végezte. Már diákkorában elsősorban a nyelvek, a történelem és a természettudományok érdekelték. Fiatalon megalapozott latin nyelvtudását később gazdagon kamatoztatta a receptúra területén, valamint orvostörténelmi kutatásaiban. Olaszul, angolul, franciául, németül is megtanult.

1883-ban a budapesti Tudományegyetem orvosi karán kezdte meg egyetemi tanulmányait. Évfolyamtársai között volt a későbbi híres magyar belgyógyász, Korányi Sándor. Doktorrá avatása után bekerült az egyetemre díjazott gyakornoknak, majd 1894-ben orvosegyetemi magántanári képesítést nyert. Két év múlva átkerült az Állatorvosi Akadémiára, és ettől kezdve negyven éven át a Gyógyszertani Intézet igazgatójaként dolgozott. Tudományos munkája elismeréseképpen 1920-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Igen érdekes olvasmánynak tekinthető Adatok a magyar géniusz biológiájához című akadémiai székfoglaló beszéde.

Örömmel tanított, kutatott. A nyári szünetek alatt is képezte magát, számos európai országban megfordult. Utazásai alatt elsősorban növénytani gyűjtéseket végzett, és könyvtárakban kutatott, jegyzetelt. Már fiatal kora óta szenvedélyesen érdeklődött szakmája múltja iránt, és állandóan gyűjtötte a hazai orvoslásra vonatkozó adatokat. Nem véletlenszerű tehát, hogy tudományos és közéleti munkái mellett a legnagyobb sikert a Magyar orvosi emlékek köteteivel aratta, amelyek mindjárt megjelenésük után rendkívül népszerűek voltak.

Az első két kötet orvosi, természettudományi cikkeket közöl, többségük már különböző folyóiratokban megjelent. A harmadik és a negyedik kötet a magyar orvostörténelmi irodalom adattára, hatalmas levéltári, könyvtári munka eredménye. Magyary-Kossa művében sok ezer érdekes adatra bukkanhatunk, amelyek elsősorban arra a 19. század előtti korra utalnak, amelyről korábban kevés ismeret vált nyilvánossá. Olvashatunk benne a régi magyar orvosi gyakorlatról és szakoktatásról, a közegészségügyi helyzetről, magyar alkimistákról és elismert orvosokról, pestisjárványokról és a középkor jellemző betegségeiről, gyógynövények termesztéséről, gyógyszerészettörténetről.

A szerző nemrég elhunyt fiának és menyének köszönhetően az az ötödik Magyary-Kossa-kötet is megjelenhetett, amely eddig nem közölt értekezéseket, cikkeket, jegyzeteket tartalmaz. Ebben tovább folytatja a magyar orvostörténeti adattárat: az 1800–1943 közötti időszakot tekinti át. Megtalálható benne gazdag és értékes képgyűjteményének (levelek, metszetek, litográfiák, fényképek, könyvlapok, újságkivágások) katalógusa, továbbá részletes életrajza.

Magyary-Kossa Gyula 1944 júniusában Keszthelyen hunyt el. Élete értelmét maga foglalta össze egyik bejegyzésében: „Nagyon-nagyon szerettem a tudományt, s minden percem ezé az önsanyargató, hálátlan szerelemé volt.” A korabeli kritika pedig ekképpen méltatta életművét: „...igazán bajos volna eldönteni: az orvos, a kultúrhistorikus vagy a nyelvész veszi-e több hasznát Magyary-Kossa hangyaszorgalommal összehordott és élvezetesen formába öntött adatrengetegének. Mi úgy érezzük: valamennyi nyert, mert a múlt ismeretét mélyíti el és menti meg a feledéstől.”

Ábrám Zoltán


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret