stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Fodor Katalin
(1931–1994)

Mikor 1974-ben megkezdtem egyetemi tanulmányaimat, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem lélektan-pedagógia tanszékén három magyar pszichológiatanár dolgozott: Zörgő Benjamin professzor, Fodor Katalin és Kulcsár Tibor adjunktusok. A sors szeszélyének tulajdonítható, hogy ma már egyikük sincs közöttünk. Mindhármukat életük aktív szakaszában érte a halál, hogy megvalósíthatatlan terveket és befejezetlen életművet hagyjanak hátra. 1977-ben mindhárman megélték a pszichológus-képzés felszámolásának keserűségét, ám közülük csak Fodor tanárnő lehetett jelen 1990-ben a lélektan tanszék újjáéledésénél. Sajnos, ő sem sokáig.

Az életrajzi adatok tanúsága szerint Fodor Katalin 1931. február 15-én született Majsa-Miklósváron. Szatmári gimnáziumi tanulmányait követően a kolozsvári Bolyai Tudomány-egyetemen szerez pedagógia-lélektan szakos oklevelet 1953-ban. Már 1951-től az egyetem lélektani tanszékén gyakornok, és közíróként egyaránt elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai magyar nyelvű pszichológia művelése, fejlesztése és népszerűsítése terén. Hozzájárulása az erdélyi magyar nyelvű pszichológiai kultúra kialakításához a legjelentősebbek egyikeként minősíthető.

Írásait 1956 óta közli rendszeresen a Korunk, A Hét, a Dolgozó Nő, a Tanügyi Újság, majd később a TETT hasábjain. 1958-ban jelenik meg a bukaresti Akadémiai Kiadó gondozásában a Gondolkozáslélektani tanulmányok című, Zörgő Benjamin szerkesztette kötet; az ebben közölt tizenkét tanulmány közül ötnek fő szerzője, további háromnak pedig társszerzője. Román nyelvű tudományos dolgozatait a Studia Universitatis Babeş–Bolyai közli. Az egyetemen elsősorban általános lélektant tanít a tanári szakok hallgatóinak, míg a lélektan szakon a széles körű általános és szakmai műveltséget feltételező pszichológiatörténet előadást tartja magyar nyelven. Több középiskolai tankönyv és szakkönyv fordítása szintén a nevéhez fűződik. Az 1975-ben egyetemi jegyzet formájában megjelent Îndrumător psihodiagnostic második kötetében a szóbeli jelentést vizsgáló teszteket ismerteti.

1977-ben átkerül az egyetem kutatói központjába, ahol főkutatóként dolgozik. Egy évvel később megvédi doktori disszertációját, melynek témája a nyelvi szabadasszociációk információ- és jelenléti analízise az általános és nyelvi intelligencia életkori és egyéni sajátosságainak függvényében.

Egy olyan időszakban, amelyben a lélektan művelése és népszerűsítése a hatalom nyíltan pszichológia-ellenes viszonyulásával kellett szembenézzen, Fodor tanárnő oroszlánrészt vállalt abból a kollektív erőfeszítésből, mely célul tűzte ki, hogy biztosítsa az erdélyi magyar anyanyelvű lélektani szakirodalmat. Így például a TETT 1978-ban megjelenő Lélek és tudomány című számában nemcsak szerzőként jelenik meg a neve, hanem a szakmai lektorálás feladatának vállalásával is támogatja a kiadvány megjelenését. Ebben a periódusban jelenik meg legjelentősebb műve is Tudat és jelentés címmel (Bukarest 1983). A kötet elsősorban századunk legfontosabb pszichológiai irányzatait és iskoláit mutatja be, de megtalálható benne a filozófiatörténeti előzmények és a XIX. századi fiziológiai, illetve kísérleti megközelítések ismertetése is. A szerző sikeresen valósítja meg vállalt feladatát: múltja felől úgy közelíteni meg a modern pszichológiát, hogy az egymásnak ellentmondó irányzatokban is felfedezze a folytonosságot, a kísérleti eredmények iránti tiszteletet és az interdiszciplinaritás irányába történő nyitást.

A nyolcvanas évek derekán visszatér a tanszékre, ahol Kulcsár Tibor halálát követően egyedül végzi a lélektan magyar nyelvű oktatását az egyetemen.

Az 1989-es decemberi eseményeket követően elsők között ismeri fel a változások által feltárt lehetőségeket és a cselekvés szükségességét. Részt vesz az újonnan beinduló pszichológusképzés szervezésében, kezdeményezője a Magyar Pszichológiai Társasággal való kapcsolat felvételének, létrehozza az Életfa Családsegítő Társaságot, előadásokat tart, interjút ad a rádió, illetve a televízió számára. Kezdettől fogva bekapcsolódik az újjászülető Erdélyi Múzeum-Egyesület tevékenységébe és javarészt az Ő fáradozásainak eredményeképpen kerül az EME könyvtára a ma tulajdonát képező lélektani művek birtokába. Az első pszichológus és gyógypedagógus évfolyamot még Ő vezeti be a szakma két elméleti diszciplínájába, az általános lélektanba és a szociálpszichológiába, az 1992–93-as tanévtől kezdve azonban nem vállal több órát az egyetemen. Viszont 1992-től a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola hallgatói számára tart bevezető előadássorozatot Kolozsváron, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön. Ugyanakkor a nagyváradi Sulyok István Református Főiskolán pszichopedagógiát és pasztorálpszichológiát is oktat; itteni hallgatói közül kerülnek ki a jövendőbeli jogászok, szociális gondozók és hitoktatók. A gyulafehérvári Hittudományi Főiskola rektorátusának méltatása szerint előadásai több száz hallgató számára nyújtanak élvezetes élményt. Ez az együttműködés publicisztikája szempontjából is gyümölcsözőnek bizonyul. Két cikket jelentet meg 1994-ben a Keresztény Szóban és az év végén jelenik meg a Bevezetés a pszichológiába című, 123 lapnyi terjedelmű jegyzete is a gyulafehérvári Főiskola gondozásában. Sajnos azt már nem érhette meg, hogy a félév végi vizsgán jegyzete hatását a hallgatókon is felmérhesse.

Fodor Katalinnal az egykori Bolyai egyetem lélektani tanszékének utolsó aktív képviselőjét vesztettük el. Mintegy négy évtizedes tanári pályája során egyetemi hallgatók százai hallgatták előadásait és győződhettek meg kiváló előadói képességéről. Írásait mindig a szakmai igényesség, a tudományosság szempontjainak szem előtt tartása és az interdiszciplináris megközelítés lehetőségeinek érvényesítése jegyében fogalmazta. Világosan látta a szakma széles körű ismertetésének jelentőségét, de saját megfogalmazása szerint idegenkedett a lélektan „gyékényen árusításától”. Pszicholingvisztikai kutatásai hazai viszonylatban úttörő jellegűek voltak, Tudat és jelentés című könyve pedig az egyetlen átfogó magyar nyelvű pszichológiatörténeti mű, mely Erdélyben megjelent. Sajnos, sem érdemeit, sem erőfeszítéseit nem méltányolták mindig, minden körben érdemlegesen. Mi több, olyan fordulópontokkal is szembesült élete során, amikor igazságtalanul mellőzöttnek érezte magát. Innen származtatható utolsó két írásának keserű hangvétele és az az él, mellyel tulajdon szakmájáról nyilatkozik. Megnyugtató viszont, hogy e két közleményéből az is kiderül: az egyházak részéről végre teljes megbecsülést élvezhetett élete utolsó két és fél évében, mintegy betetőzéseként annak az elismerésnek, mellyel volt tanítványainak százai adóztak neki.

Fodor Katalin mindenekelőtt pszichológiatörténésznek tartotta magát. Ma már Ő maga is, kitörölhetetlenül, része az erdélyi lélektan történetének.

Vargha Jenő-László

 


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret