stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Judik Mária

Kolozsvár klasszicista–empire kapui

Ötven évig kallódott kiadatlanul Judik Máriának Kolozsvár empire műemlékeiről írt tanulmánya. A szerzőre ma már csak idősebb pályatársak emlékeznek, s legtöbbjük mit sem tud arról, hogy ő a lelkiismeretesen végzett könyvtárosi (osztályvezetői, aligazgatói) teendői mellett kutatómunkával is foglalkozott. Pedig kézirata, melyet több példányban, folyamatosan bővítve írt, komoly előtanulmányokról, a klasszicista, illetve empire stílus alaktanának alapos elsajátításáról tanúskodik. Ez segítette hozzá, hogy fölmérje és szakszerűen leírja XIX. század eleji műemlékeinknek ezt a csoportját.

A régi kolozsvári polgárcsaládból származó Judik Máriát (1905–1976) budapesti banktisztviselői szolgálata után 1941-ben nevezték ki a kolozsvári Egyetemi Könyvtárhoz. Állását Entz Gézával egy időben foglalta el, s ez a kapcsolat művészettörténeti érdeklődését is meghatározta. Tájékozódását Felvinczi Takács Zoltán, Kelemen Lajos és Jakó Zsigmond is hathatósan segítette. Nyilvánvalóan ez a kör irányította figyelmét az addig alig tanulmányozott empire emlékekre s doktori disszertációnak szánt dolgozata elkészítésére.

Eredeti szándéka szerint a kolozsvári klasszicista-empire épületek teljes számbavételét tervezte. Mi több, kiterjeszteni gondolta ilyen irányú kutatásait Erdély más területeire is; ez azonban csak terv maradt. Kéziratának csak kis része foglalkozik ezzel, hogy végső soron e stíluskorszak szép arányú faragott kapuinak, kolozsvári emlékeinek számbavételét végezze el. Ezt az összefüggő részt emeltük ki közlésre az Erdélyi Múzeum-Egyesület folyóiratában.

A nyilvántartásba vett és szakszerűen leírt kapukat ismét sorra járva, azt állapíthattuk meg, hogy a 42 közül 7-nek csak kőkerete maradt fenn mindmáig, 6-nak a díszítése (kapu- vagy orommezeje) hiányos, 1 pedig a belvárost sem kímélő bontások során tűnt el véglegesen.

Kéziratának bevezetőjében Judik Mária a tervezők, mesterek, kőfaragók anonimátusát emlegeti föl, megjegyezve, hogy e kor tanulmányozása elhanyagolt területe volt a magyar művészettörténeti vizsgálódásoknak. Mára azonban a kutatás ezen a területen is sokat törlesztett. Különösen B. Nagy Margit levéltári földerítő munkájának köszönhetően[1] számos pallér, kőfaragó neve bukkant föl az ismeretlenségből.

Judik Mária 1945 nyarán készült el tanulmányával, de annak tervezett, nagyobb földrajzi szórású bővítésére és esetleges kiadására a zaklatott történelmi változások korát élő Kolozsváron maga sem látott lehetőséget.

(M.J.)

*

A klasszicista épületek kedves, meleg dísze a fafaragással, esetleg kazettás berakással díszített széles kapu. Formája rendszerint félköríves, nyomottabb íves, ritkábban egyenes záródású. Gyakran kereteli két pillér vagy két oszlop, tetején antik urnával. A szabadon álló pilléreket néha a falba simuló félpillérek helyettesítik, melyeknek fejezetét zárókővel koszorúzott körív köti össze.

Ilyen kapukkal találkozunk meglepően nagy számban Erdély városaiban, így Kolozsváron is. A változatos díszű empire kapuk hozzátartoznak a történelmi városmagok hangulatos utcaképéhez.

Az Itáliában fogant, de francia földön kiteljesedő klasszicizmus virágkora a XIX. század első évtizedére esik, és Napóleon császári birodalma után Franciaországban az empire nevet kapta. Eredetileg Napóleon császári udvarának pompás, egyiptomi elemeket is magába foglaló stílusát nevezték empire-nak, és főleg iparművészetre, belső építészetre alkalmazták. Később kiterjedt a fogalom a Napóleon utáni évtizedek polgáribb művészetére is.

A klasszicizáló építészeti stílus könnyen tért hódított Magyarországon és Erdélyben is. A latinos műveltségű magyarság előtt nem volt ismeretlen az antik művészet, iparosságunk az antik mintákon gyakorolta rajzkészségét.

A magyar klasszicizmusból hiányzik azonban az empire napóleoni pátosza. Hiányzik ugyanakkor a porosz klasszicizmus rideg fensége is. Barátságosan előkelő, polgárias szellem hatja át. A magyar antikizáló alkotásokat világos szerkezet, egyszerű tagolás, nyugodt ritmus és finom arányok jellemzik.

Magyar földön a klasszicizáló stílus egy-két évtizednyi késedelemmel jelentkezik, ezzel szemben Magyarországon és Erdélyben egyidejűleg hódít teret. Erdélyben, ahol már a barokk stílus is antikizáló volt, minden zökkenő nélkül talált talajra a klasszicizmus stílusformája.

Az erdélyi főkormányszék áthelyezése Kolozsvárra 1790-ben igen kedvezően hatott az építészeti tevékenységre. A város ismét politikai és művelődési központja lett az országrésznek. Főuraink egymás után emelték klasszicizáló stílusú palotáikat, városi házaikat. Így történt ez Kolozsváron kívül más városokban is, például Enyeden (a kollégium), Zilahon (a tanácsház), Szamosújváron, Erzsébetvárosban, Segesvárt, Nagyszebenben.

Olyan nagyszabású antikizáló stílusú kastélyokat nem találunk itt, mint Magyarországon, de a vidéki kúriák s mágnásaink néhány kastélya igen változatos képet mutat.

A kolozsvári klasszicista építészet általában szerényebb, polgáribb, mint a magyarországi városoké. Kisebb feladatokhoz kellett idomulnia. Mai lepusztult állapotukban is kitapinthatók finom arányaik, ízléses megoldásaik.

A klasszicizmus stílusában alkotó kolozsvári építészek – az olasz Carlo Justit, a Toldalagi–Korda palota alkotóját kívéve – magyarok voltak (Sós Márton, Tóth György, Horváth Pál, Keresztesi György, Szőcs Dániel és mások), meghitt, barátságos kapuiknak tervezőit, illetve kőfaragóit azonban nem ismerjük. Feltehető persze, hogy az épület tervezője egyben a kapu tervezője is, de erre nem mindig találunk biztos támpontokat.

Miután a céhrendszer 1872-ben megszűnt, följegyzés nem őrzi a régi mesterek munkásságának emlékét. Úgy látszik, a klasszicista házak építtetői nem becsülték sokra a házaikat díszítő kapukat, mert családi levéltárakban sem találunk készítőikről, mestereikről följegyzéseket.

Kőfaragók, mesterek neve mégis fölbukkan, s bennük kell sejtenünk egy-egy míves kivitelezésű kapu készítőit. Ilyen névsorokat tartalmaz a Kolozsváron működő Normál Rajzoda iratanyaga. Az 1700-as évek végén alakult s a következő század közepéig fönnálló iskola legtovább működő tanára Kissolymosi Simó Ferenc volt. Növendékei között tudhatott olyan kimagasló tehetségeket, mint Székely Bertalan vagy Dósa Géza. E fénylő nevek mellett azonban a legtöbb növendék csak a mesterség szintjéig jutott el. Az iskola mintarajzainak és a növendékek rajzainak egy része ma is látható az egykori Piarista Főgimnázium rajzszertárában. A mintarajzok részben épületminták, az antik épületek szerkezeti részeit ábrázolják, részben nyomtatott empire bútorminták Mainzból, F.G. Kunzetől. Vannak ott 1787-ből keltezett mintarajzok a budai rajziskolából is. Kettős körszalagfonatos empire kőkorlát, palmettával díszített balusztrádok, rozettákkal, nyilakkal ékes rácsok. Egyiken, az 1800-as évekből származó mintarajz rácsán megtaláljuk a több kolozsvári kapuszárnyat díszítő (például Búza u. 15.), különböző hosszúságú levelekből álló nyolcszirmú rozettát. A mintarajzok között vannak a rajzoda egyik tanárának, Neuhausernek empire ékítményeket ábrázoló rajzai is. Ugyanennek az iskolának a könyvtárában maradt meg Seb. le Clerc Traité d'Architecture avec les Remarques et des Observations tres utiles pour les jeunes gens qui veulent s'appliquer a ce bel Art című művének német fordítása. A könyv az antik oszloprendek, díszítőelemek rajzát közli. Föltehető, hogy a fent említett rajzokból is kaptak mintát, ötletet a kapuk relief-faragványainak elkészítéséhez a kolozsvári mesterek.

Empire vázával díszített kapu  – a Piarista Főgimnázium bejárati ajtója

Miként az épületek, úgy Kolozsvár faragott kapui is érzékletesen mutatják a fokozatos átmenetet a barokkból a klasszicizmusba, illetve empire-ba.

A minorita templom (1780–1784) oldalsó kis egyszárnyú, egyenes záródású kapuja, mely tulajdonképpen a szomszédos épülethez tartozik, még barokk díszítésű. A kapuszárny két felső betétmezejét csúcsára állított rombusz díszíti, tetején négyszögű, rozettaszerűen képzett akantuszlevéllel. A levéldíszt két, egymást metsző tengely tagolja négy részre, a metszéspontot fedő kis körlappal. Ovális körvonalú akantuszlevélből képzett rozetta díszíti az alsó kapumező felülső részét. Alatta levélsoros párkány szeli át vízszintes irányban a kapumezőt. A lábazaton öt-öt függőleges helyzetű pálcatag látható.[2]

Az evangélikus templom (1816–1829) kétszárnyú kapuja szintén barokk jellegű. A kapuorom betétlapjait akantuszlevélből képzett ovális rozetta díszíti, és többszörösen tagolt párkány választja el az ormot a kapuszárnyaktól. Ezek felső betétlapját két, vízszintes irányban ellentétesen elhelyezkedő, visszahajtott végű akantuszlevél ékesíti. A levelek találkozási pontját kerek rozetta fedi. A lábazatot a kapumezőtől többszörösen tagolt párkány választja el. Ezek betétmezőin csúcsára állított, hullámvonalas szélű rombusz látható, négylevelű lóherére emlékeztető levéldísszel.

E két fentebb leírt kapu vezet át a Monostori út 24. sz. alatti Zeyk (Teleki) ház (1832) hatalmas kapujának díszéhez. Itt a homlokzatot tagoló félpillérekkel azonos, a falba simuló félpillérek foglalják keretbe az óriási méretű, egyenes záródású kaput. Az orommezőt a kapuszárnyaktól többszörösen tagolt gyöngysorral díszített párkány választja el. Ugyancsak gyöngysorok díszítik az orom osztólécét, valamint a kapunyílás borítólécét. Az orommezőn, valamint a kapumező két egymás alatt elhelyezett betétlapján egymásra lépcsősen föltett téglalapokból álló mértani idom látható. Az idomok fedőlapját téglalap alakra metszett rozetta díszíti. A kapufogó gomb kocka alakú, rajta átfűzött, zsinóros fonatú karikával.[3]

A piarista rendház (Egyetem u. 7. sz.) 1735-ből való barokk kapuja szintén a későbbi, már empire kapuk díszítésének alapjául szolgált. A kapuzatot két szabadon álló oszlop és két falba simuló félpillér alkotja, ion stílusú fejezettel. A párkányzat felső, hullámzó kerete kettéválik. Közbül az alapítók (Báthory István és gróf Apor István) címere helyezkedik el. A kapu szárnyait a kapuzathoz simuló félpillérek keretelik, melyeknek tagolt fejezetét pálcatagos félkörív köti össze. Középen kis rozettával lezárt, akantuszlevelekből képzett háromszögű palmetta tölti ki a körív és az azt lezáró vízszintes párkány által keretelt mezőket. A kapuormot levélsoros, tojássoros, fogsoros díszű, többszörösen tagolt, erősen kiugró vállpárkány választja el a kapuszárnytól. Az orommező dísze fél-legyezőmódra szétterülő, palmettaszerű barokk relief. (Hasonló díszítmény bukkan föl az Egyetem u. 10. sz. alatti kapu oromdíszén.)

A Báthory–Apor szeminárium (Egyetem u. 10. sz.) kapujának díszes kőkerete még szintén a barokk kor terméke, magának a kapunak domború dísze azonban barokk s még reneszánsz elemekkel is kevert empire. A kétszárnyú kis kapu orommezejét szépen faragott, dús szirmú, legyezőszerűen szétterülő negyedrozetta díszíti. Az orom vízszintes záródása következtében szabadon maradó háromszögeket két-két szimmetrikus, összefogott szárú palmetta tölti ki. A vállpárkány többszörösen tagolt, és reneszánsz levélsorral ékes. A párkány alatti keskeny mezőben ívesen lehajló leveles ág látható. Az ajtószárnyakat betétlap élénkíti.[4]

Az 1808 körül épült Deák Ferenc u. 32. sz. alatti Bánffy ház kapuja a barokkból közvetlenül az empire-ba való átmenetként fogható föl. A félköríves záródású kaput a falba simuló kőpillérek keretelik, melyekhez sarokkövek támaszkodnak. Hornyolt kőfélkörív köti össze a pillérfejezeteket, sima zárókővel. A kétszárnyú kapu hatalmas mezőit sima fa-féloszlopok foglalják keretbe. A kapumező közepén csúcsára állított rombusz helyezkedik el, melyet barokkos faragású, a rombusz körvonalait követő, négyszögű levéldísz borít. A kapuszárnyakat többszörösen tagolt párkányzat választja el az oromtól, melynek keretbe foglalt mezőit két kis, volutaszerűen csavarodó szárú, ellentétes helyzetű palmettalevél díszít. Az orommező díszét továbbfejlesztve több kolozsvári kapun megtalálhatjuk, így a Tisza ház (Szentegyház u. 34. sz.), a Schilling ház (Deák Ferenc u. 54. sz.)[5], a Farkas utcai régi vármegyeház (Farkas u. 6. sz.) kapuján.

 A Búza utcában is több faragott empire kapu, ízléses kis ház látható. Keletkezésük, építésük idejére csak következtetni lehet. Az 1798-as nagy tűzvész idején a Belső‑Szén utcából elharapózó tűz elhamvasztotta a Főtér déli oldalának házait a Minorita templomig; leégtek a Búza utca, Király utca, Farkas utca, Egyetem utca és Petőfi utca házai a cigánysorral együtt. Így bizonyos, hogy ezek a házak 1798 után épültek.

A Búza utca 17. (volt 13.) sz. ház kis gyalogkapuja empire-ba hajló barokk mintájú. Az egyszárnyú, vízszintes záródású kis kapu mezőjének dísze perzsaszőnyegek mintázatára vezethető vissza. A kapumező közepét tizenkét hegyes végű, erezett sziromlevélből álló rozetta díszíti, közepén ovális domború idommal. A kapumező négy sarkát legyezőszerűen szétterülő palmetta díszíti. Míg az ajtó közepét díszítő rozetta empire stílusú, addig a sarkok háromszögű palmettadísze barokkos faragású. Az ajtófogó vasgomb peremes körlap, mely középen kisebb négyzetekre oszlik.

A korai empire stílust képviseli az 1790 körül épített és 1807-ben átalakított Teleki ház (Deák Ferenc u. 1. sz.) kapuja.[6] A vízszintes záródású hatalmas kaput kőpillérek foglalják keretbe. Kapuszárnyainak külső szélén egy-egy lábazattal és fejezettel ellátott sima féloszlop helyezkedik el. A kapuszárnyak többszörösen tagolt keretbe foglalt betétlapjait hatalmas, ovális körvonalú rozetta díszíti. A rozetták szirmai kettős körvonalúak. A virágház ovális lap, melyet csúcsra állított rombusz díszít.

Mesterjegyes kapu a Király utcában

A Búza utca 15. sz. alatti ház hatalmas, durva ácsolatú, kétszárnyú kapuját falba simuló kőpillérek foglalják keretbe, melynek a fejezetét barokk zárókővel koronázott, pálcataggal díszített félkörív köti össze. Hatalmas sarokkövek támaszkodnak a pillérekhez. A kapuszárnyak széles mezőit egy-egy hatalmas rozetta díszíti. Az orommező egyedüli dísze a rászegzett deszkakeret; a kapunyílás borítóléce sima pánt.

Ugyanennek a háznak a különálló gyalogkapuját betokolásos mintájú görlécek díszítik. A vas átfogógombnak a kapura simuló alaplapján kör alakban elhelyezkedő levéldísz látszik.

A nagykapu típusával egyezik a Petőfi utca 40. sz. ház kapuja. Ezt sima fejezetű kőpillérek foglalják keretbe, és záróköves félkörív koronázza. Közepén helyezkedik el a gyalogkapu, melynek keretbe foglalt mezejét négy hosszabb és négy rövidebb sziromlevélből álló rozetta díszíti.[7]

Impozáns méretű, a falba simuló kőpillérek foglalják keretbe a Tisza ház (Szentegyház u. 34. sz.) félkörívvel záródó kapuját. A befelé szűkülő, széles kapubélés mélyén helyezkednek el ezek a pillérek, melyeknek fejezetét félköríves kőkeret köti össze. A pillérek alja sarokkő. A kapumezőt az oromtól többszörösen tagolt párkány választja el, melynek keretbe foglalt mezejét hullámvonalban hajló kettős palmetta díszíti. A palmetták csavarodó szárát vékony pálcatag fogja össze. A szétváló szárak tövében kis, liliomszerű motívum helyezkedik el.[8]

A korai empire kapukhoz tartozik, de az eddigiektől egészen eltérő típusú a Csávásy ház kapuja (Monostori út 8. sz.). Az igen érdekes épület négy ion oszlopos tornácával néz az utcafront felé. Kapuját sávozott szélű kőkeret határolja, melyet gyöngyszemekkel kapcsolt levélsor díszít. Záróköve szakállas férfifej, melyet két oldalon háromszögbe komponált levéldísz keretez. A kapu nyomott ívvel záródik. Orommezejét a kör központja felé keskenyedő, sugarasan elhelyezkedő deszkalapok borítják.

Hasonló típusú az Izabella u. 7. sz.[9] ház félköríves lezárású, igen ízléses kapuja. Kőből készült, vakolt félkörív kereteli, gúla alakú sarokkövekkel. Az orom körívének központja felé keskenyedő falécek díszítik. Az orommezőből többszörösen tagolt árkád metsz ki egy, az orom szélével párhuzamos, kisebb, sugaras díszítésű félkört. Gyalogkapujának szárnyát sima betétlap tagolja.

A Farkas u. 5. számú ház kapuja nyomott ívvel záródik, és keret nélkül illeszkedik a falba. A kapumező három részre oszlik. A mezők közepét csúcsára állított, lépcsőzetesen kiképzett rombusz díszíti. A rombuszokat kerek és hosszúkás szemekből álló gyöngysor kereteli, tetejükön korongból elágazó, négy levélből álló dísz helyezkedik el. Mindkét orommezőn madárfejben végződő, palmettalevelekből és bogyós indából álló dombormű tekint ki. Ezek az orommezőt díszítő motívumok megtalálhatók a Király u. 34. sz. ház kapuormán is, de sokkal finomabb kivitelben.

A Király utca 8. sz. földszintes ház kapuját széles kőpillérek foglalják keretbe. Kapumezejét sima oszlopok tagolják három részre. A középső rész a gyalogkapu. Mindhárom mező közepén lépcsősen egymásra helyezett, csúcsra állított rombuszok helyezkednek el. A kapumezőt az orommezőtől tagolt vállpárkány választja el, melynek dísze egy-egy keskeny félhold (kifli).[10]

Igen egyszerű, falusias külsejű a Monostori út 49. sz. földszintes ház vízszintes záródású, kétszárnyú kapuja. A kapuszárnyakat az orommezőtől tagolt párkány választja el, melynek áttört dísze egymást metsző csúcsívekből álló sor. A kapuszárny közepén csúcsára állított rombusz látható.[11]

A Király u. 34. számú földszintes ház széles kapuját a falba belesimuló, sarokkővel ellátott, kőből készült pillérek fogják keretbe. A pillérfejezeteket sima zárókővel koronázott, tagolt félkörív köti össze. Többszörösen tagolt vállpárkány választja el az orommezőt a kapumezőtől, melyet négy fejezettel ellátott féloszlop foglal keretbe és tagol három részre. A deszkaborítással keretelt mezőket egy-egy hatalmas, domború rozetta ékesíti. A rozetták virágháza körlap, körülötte helyezkednek el az erezett sziromlevelek. A deszkaborítással keretelt orommezőket madárfejben végződő palmettaleveles dombormű díszíti.

Igen érdekes a Búza utca 12. sz. kis ház kétszárnyú, nyomott ívvel záródó kapuja. A falból alig kiemelkedő, téglából készült, vakolt pillérek keretelik, melyekhez hatalmas sarokkövek támaszkodnak. A pilléreket barokk zárókővel koronázott, tagolt ív köti össze. A kapuszárnyak mezejét a borító deszkalemezek két függőleges helyzetű és egy, a kapu alján levő vízszintes téglalap alakú mezőre osztják. A függőleges mezőket egy-egy hétszirmú, örvénylő rozetta díszíti. Az orommezők áttört dísze szép vonalban hajló leveles ág. Az ágak volutaszerűen felfelé csavarodó vége letört. Az ajtófogógomb gömbölyű fejű szögekkel kivert körlap, melynek az ajtóra simuló alaplapját zsinórdísz veszi körül. Ez a motívum felbukkan a kilincset körülfogó díszvereten is.[12]

A Petőfi utca 12. (volt 14.) számú kedves öreg ház (tulajdonosa Szabó Károly egyetemi tanár volt) igen érdekes díszítésű kapuját kőpillérek foglalják keretbe. Sima pillérfejezeteit tagolt szélű, törökfejes zárókővel koronázott, nyomott ív foglalja össze. Az ív fölött kétoldalt egy-egy háromszögbe komponált rozetta látható. A középen kivágott gyalogkapu a nagykapu körvonalait követi. Az előbbi orommezejét legyezőszerűen szétterülő, gazdag szirmú palmetta (félrozetta) tölti ki, míg a kapumező közepét hatalmas, tizenhat szirmú rozetta díszíti. Egy-egy ugyanilyen rozetta lelhető föl a nagykapu két szélső, deszkaborítású keretelt mezejében is. A kapuszárny orommezejét rövid pálcataggal összefogott két palmetta díszíti.

Hasonló típusú a Monostori út 54. sz. alatti Schilling ház félköríves záródású kapuja is. Feltehetően ugyanaz a mester készítette mindkettőt. Vakolattal fedett kőkeret veszi körül. A tagolt vállpárkánnyal kettéosztott orommezőt volutaszerűen csavarodó keskeny pálcataggal összefogott szárú palmetta díszíti, s egy-egy csillag is dekorálja. A középen elhelyezkedő gyalogkapu szárnyának dísze hatalmas domború rozetta, amelyet csúcsára állított rombuszt képező farács keretel. Ugyanilyen díszű a nagykapu két szélső mezője is, melyet fent tagolt párkány zár le. Háromszögű oromzat koronázza a párkányt, melynek mezejét két összeérő szárú, ellentétes helyzetű palmetta díszíti.

A Monostori út 32. sz. ház kis, kétszárnyú kapuja félköríves záródású. Az orommező áttört dísze félrozetta körül sugarasan elhelyezett négy nyíl. A nyilak hegye szív alakú, a tollat levéldísz helyettesíti. A kapuszárnyat betétlapok tagolják.

A Deák Ferenc u. 7. sz. ház empire kapuja csak részben van meg. A fél kaput pár éve fölfalazták, az egyik kapuszárny helyét kirakat foglalja el. A kapuorom még megvan, de a cégtábla jórészt eltakarja. A deszkaborítással keretelt orommezőket volutaszerűen csavarodó szárú leveles ág díszíti.

A Wesselényi utca 4. sz. alatti ház középkori épület. Kelemen Lajos közlése szerint Quarta háznak nevezték, mert ide kellett a papoknak járó tizedből a negyedet beszolgáltatni. A kaput keretelő kőpillérek belesimulnak a falba, fejezetüket félkörív köti össze. A kapu egész magasságában két szárnyra oszlik. Az orommező dísze szépen faragott negyedrozetta, melynek szirmai közé sugaras irányban elhelyezkedő nyilak fúródnak. Csúcsára állított rombusz alakjában keskeny rácsot utánzó fapántok szelik át a kapuszárny betétlapját, melyet átlósan ugyanilyen fapántok metszenek.[13]

Ugyanilyen díszítésű – kevés változattal – a Redoute kapuja is. A köztudatban Vigadó néven is számon tartott Redout (Unió utca 21. sz.) épületét 1807-ben alakították mai formájára. Hatalmas, félköríves záródású kapuját kőpillérek foglalják keretbe. Eredeti formája – a kereten kívül – ma már csak fényképeken őrződött meg. 1945 nyarán ugyanis egy orosz katonai gépkocsi szaladt neki, s kapuját, de keretének egy részét is romba döntötte.[14]

A Kossuth Lajos utca 16. sz. ház (unitárius papilak) félköríves záródású kapuját a fal szintjébe simuló kőpillérek foglalják keretbe, enyhe hajlású sarokkövekkel. A pilléreket tagolt félkörív köti össze, melyet 1810-es évszámmal ellátott zárókő koronáz. A kapumezőt egytagú párkány választja el az orommezőtől, melyet domború, sugarasan elhelyezkedő, cukorsüveg alakú hegyben végződő pálcatagok díszítenek. Hornyolt fapántok osztják a kapumezőt három részre. A középső mező a gyalogkapu. Mindhárom mező betétlapját két egymást metsző nyíl díszíti. A nyilak metszéspontját csúcsára állított rombusz fedi. A kapu betétlapját keretelő deszkalemezek, valamint az orommező osztólécét hasonlóképp cukorsüveg alakú hegyben végződő pálcatagok díszítik. A két szélső kapumező felső részén hosszúkás gyöngyszemekből álló sor látszik, melyet alul párkány keretez.[15]

A Kossuth Lajos utca 18. sz. ház félköríves záródású kapuját a falba illeszkedő kőpillérek keretelik. Fejezetük zárókő nélküli félkörív. Az orommező betétlapját hegyes végű, erezett levelekkel ékes ág díszíti, a levelek tövében bogyóval. A középső mező a gyalogkapu. Mindhárom mezőt rozetták díszítik, a szélső kapumezők deszkaborítását pedig lándzsaszerűen hegyesedő pálcatagok is.

A Kossuth Lajos utca 20. sz. alatti ház úgy emelkedik ki társai közül, mint finom művű ékszer. A rendkívül finom ízléssel tervezett kisméretű házat lizénák tagolják, homlokzata sávozott. Az ablakok fölötti lunettákat finoman faragott kiterjesztett szárnyú sasok díszítik. A mellettük levő szögletet háromszögű palmetta tölti ki. Ízléses a falba simuló keretű kőkapuja is. A pillérfejezeteket emberfejjel koronázott, pálcataggal díszített félkörív köti össze. A kapuszárnyak hatalmas főmezejét tagolt párkány választja el a lábazattól, illetőleg az orommezőtől. A főmezők betétlapját hét-hét, alul-felül hegyben végződő pálca tagolja függőleges irányban. A főmezőt keretelő deszkaborításon két-két ugyanilyen pálcatag domborodik. A kapu alsó mezejéből többszörösen tagolt keret metsz ki téglalapokat. Az orommező dísze hullámzó vonalú gyöngysor, melyen nyíl fekszik keresztben. A mezők reliefdísze a mezőket keretelő deszkaborítással egyszintű. A kapufogó gomb ovális lap, zsinórfonású peremmel.[16]

A Főtér és Mátyás király utca sarkán álló Tauffer ház (Mátyás király u. 2. sz.) kapuja vízszintes záródású. Az orommező közepén köralakú keretbe a tulajdonos (Tauffer János) nevének azóta csonkult kezdőbetűi voltak belefoglalva. A monogramot keretelő kör mentén ívelt vonalú levéldísz helyezkedik el. Szép mintájú, virágos-leveles motívum díszíti az orommezőt. A kapuszárnyak betétlapján hatalmas, nyolc sziromlevélből álló rozetta kapott helyet. A kapumezőket kétoldalt egy-egy negyedoszlop kereteli, melyeknek sima fejezetét két tagolt árkád köti össze. Az árkádok ívmezejét ízléses levéldísz ékesíti.

Igen érdekes, a többi kolozsvári empire kaputól elütő díszítésű a Király utca 39. sz. ház kapuja. A vízszintes záródású kaput nem kő-, hanem tagolt fakeret veszi körül, nagyrészt vakolat mögé rejtőzötten. A kapu legfelső mezeje áttört díszítésű, melyet többszörösen tagolt, erős ellenállású párkány választ el a négyzet alakú betétlapokkal tagolt faorommezőtől. A négyzetes betétlapokat egymást metsző nyilak díszítik. A metszéspontokat szív alakú idomok fedik le. Az oszlopok fejezetét balusztrádra emlékeztető félvázák koronázzák, nyílásukban sima faragású gyümölcsdísszel. A három kapumezőt egymás alatt elhelyezett betétlap téglalap formájú és dísztelen.

A Kossuth Lajos utcai empire stílusú „sasos ház” kapuja

A római katolikus líceum (Farkas u. 2. sz.) épülete 1821-ben készült el. A félköríves záródású széles kaput két kőpillér tartja, melynek levélsorral és gyöngysorral díszített fejezetét többszörösen tagolt félkörív köti össze. A félkörívet akantuszlevéldíszes zárókő koronázza. A kapuszárnyak finom arányú, szépen faragott dísze igen kellemes, ízléses; sima lábazattal és fejezettel ellátott féloszlopok tagolják négy mezőre. Balról a harmadik mező alkotja a gyalogkaput, anélkül, hogy egységét megtörné. Az oszlopfejek abacusának helyén hasábok vannak, melyeket alul és felül a kaput egész szélességében átszelő, a hasáboknál előugró fapántok foglalnak keretbe. A fapántok és hasábok által bezárt mezőket szimmetrikus elhelyezésű, összefogott szárú két-két palmetta díszíti. A hasábokat többszörösen tagolt árkádok kötik össze, melyeknek ívmezejét teljesen betöltik a szépen faragott, legyezőszerűen szétterülő félrozetták (palmetták). Az orommező dísze már sokkal durvább faragású. Középen három sziromból álló liliomszerű növényi motívum helyezkedik el. A liliom eredetileg fordított helyzetű volt, de 1930 körül cserkészek kérésére megfordították, hogy saját jelvényükkel azonosuljon.[17]

A római katolikus líceum gyalogkapuja félköríves záródású. A finom faragású, áttört díszű oromzat empire vázából kinövő virágdíszével, akantuszlevelekkel és griff-fejekkel díszített csavarodó indájával igen hatásos. A kapumezőt az orommezőtől reneszánsz leveles-tojássoros, többszörösen tagolt párkány választja el. A kapuszárnyak mezejét sima, fejezettel és lábazattal ellátott féloszlopok foglalják keretbe. Az oszlopok abacusának helyét magas, a kapumezőből kevéssé előálló keskeny hasáb tölti ki, melyet a kaput egész szélességében átszelő, a hasáboknál előreugró fapántok foglalnak keretbe. A párkányok és hasábok közét finom faragású növényi motívumok díszítik. A hasábokat gazdagon tagolt árkádok kötik össze, melynek ívmezejét finoman tagolt, legyezőszerűen szétterülő palmetta (félrozetta) tölti ki.

Igen kellemes arányú, ízléses kivitelű a régi vármegyeház (Farkas u. 6. sz.) kapujának díszítése. Keretét falba simuló kőpillérek képezik; fogsoros díszű fejezetüket rovátkolt sávval ékes félkörív köti össze. A pillérekhez szép vonalú, fent volutaszerűen csavarodó sarokkövek illeszkednek. A kapumezőt sima fejezettel és lábazattal ellátott féloszlop tagolja négy részre. A mezőket keretezett sima betétlap élénkíti. Az oszlopfejeket gazdagon tagolt árkádok kapcsolják össze, melyeknek mezejét ötszirmú, szépen faragott görögös palmetta díszíti. Az árkádok sima zárókövét egy-egy háromlevelű palmetta koszorúzza. Többszörösen tagolt, kiugró párkány választja el a kapumezőt a félköríves orommezőtől, melyet két szép hullámvonalú, szimmetrikusan elhelyezkedő palmetta ékesít.

Vannak Kolozsváron kompozita domborműves kapuk is.

A Kossuth Lajos utca 34. sz. ház vízszintes záródású, kétszárnyú kapujának áttört díszítésű ormán stilizált empire levélsorokat látunk, míg a kapuszárnyakat reneszánsz keretbe foglalt oroszlánfejek díszítik.[18]

A Király utca 18. sz. ház félköríves záródású, kétszárnyú kapujának áttört orommezejét sugár alakban elhelyezett nyilak díszítik, míg a kapuszárnyakon neogót ékítmények láthatók.[19]

Az eddig tárgyalt domborműves díszítésű kapuk mind fakapuk voltak. A Petőfi utca 17. sz. ház igen gazdagon díszített vaskapuján empire nyilak reneszánsz motívumokkal keverednek. Falba simuló kőpillérek keretelik a félköríves záródású, egész magasságában két szárnyra tagolódó kaput, melynek pillérfejezeteit barokk zárókővel koszorúzott, bemetszett félkörív köti össze. Mind az orom-, mind a kapumezőt gömbölyű gyöngysor kereteli. A vállpárkány gyöngysorral és fogsorral ékes. A reneszánsz művészetből kölcsönvett akantuszleveles füzérek és rozetták elegyednek empire nyilakkal. A nyilak metszéspontjában elhelyezett kapufogó gomb levéldíszes korong.

A Heltai utca 2. sz. alatti ház kirakatát fedő kétszárnyú vasajtót egymást metsző, levelekben végződő vaspántok díszítették. A pántok metszéspontjában elhelyezett virág szirmai kis levelekből állottak.[20]

Az eddig tárgyalt kapuk díszítése domborműves volt. Klasszicizáló épületeink egy részén azonban a kapu egészen egyszerű, simán a falsíkhoz illeszkedő.

Az 1800-as évek legelején befejezett Toldalagi–Korda palota ion fejezetű, óriás félpillérekkel tagolt, nemes arányú épületének kapui annyira egyszerűek, hogy szinte kételkednünk kell azok eredetiségében. A hatalmas, félköríves záródású kétszárnyú kaput rovátkolt sávval díszített, a falba simuló kőpillérek keretelik. Fogsoros díszű fejezetüket sávozott szélű félkörív köti össze. A kapu egyedüli dísze a fogsoros mintázatú vállpárkány. A kapumezőket betétlapok tagolják. Az orommező osztólécének közepén egymásra boruló kis kerek lapok láthatók. A sima borítóléc elfedi az egyik díszveretet, melynek négyszögét fenn és lenn levéldísz egészíti ki. A nagykapu oldalán két kis, kétszárnyú gyalogkapu látható, melyeket betétlapok tagolnak. A kapufogó gomb körlap, melyet cakkos szélű körlap, csúcsára állított négyzet és még egy kisebb körlap díszít.

A Monostori út 4. sz. alatti Szilvássy ház félköríves záródású kapuját a falba simuló kőkeret határolja. A hatalmas kapu egész magasságában három részre tagolódik. Középső része a gyalogkapu. A kapumezőt csak kazetták díszítik, a régi veret már nincs meg.

A Bocskai u. 3. sz. alatti, 1820 körül épült Tauffer ház kapuját a homlokzat földszintjét tagoló félpillérek foglalják keretbe. A kapu erősen nyomott ívvel záródik. Orommezejének áttört díszét tagolt párkány osztja vízszintesen két részre. A felső rész függőlegesen három részre oszlik. A középső rész sugaras díszítésű. Az orommező alsó részén egymást metsző sűrű, rézsutos lécek láthatók. Kapumezejét fejezettel ellátott, hornyolt, keskeny fapántok tagolják három részre. A középső rész a gyalogkapu.

A Főtér és Jókai utca sarkán épült Rhédey ház kétszárnyú, félköríves záródású kapuját kőpillér és tagolt szélű félkörív kereteli. Ma már csak sejthető, hogy az orommező áttört dísze sugaras elrendezésű lehetett. A kapumezőket kazetták díszítik, melyek sarkain és közepén kis, domború korongok láthatók.

Gyalogkapu a Búza utca 13. szám alatt

A Deák Ferenc utca 2. sz. alatti ház félköríves záródású, kétszárnyú kapuja keret nélkül illeszkedik a falba. A vállpántoknak csak a helye látszik. A kapu egészen sima, csak borítóléce tagolt. A díszveret két kör közé helyezett négyszögből áll. Az alsó körben rozetta látható.[21]

A Kolozsvár belvárosát is érintő átépítések nem kímélték házainak díszes kapuit sem. Csak fényképről ismerjük például a Jókai utca 6. sz. alatti, 1840 körül épült Bornemisza ház régi szép empire kapuját vagy a főtéri plébániaépület címeres keretét kitöltő kapuszárnyakat.

Összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy klasszicizáló épületeinkhez hasonlóan empire kapuink Erdély hűvösebb, józanabb levegőjének megfelelően egyszerűbbek, polgáriasabbak, mint a magyarországiak. E tanulmány inkább a fölmérésüket és leírásukat tekintette föladatának. Díszítésükkel kapcsolatban sok érdekes, még megoldatlan kérdés merül föl.

E kérdések közül csak a motívumok eredetére utalnék röviden. Mint a fenti leírásokból is kiderül, a klasszicista-empire építőművészet alkotói a kapudíszek alkalmazásánál gyakran vették kölcsön a korábbi stíluskorszakok tagoló-díszítő elemeit. Nemcsak a barokkos faragások, zárókövek tűnnek föl, hanem a jóval korábbi reneszánsz minták is. A mesterek, tervezők, a kapuk megalkotói még eredeti helyükön láthatták a főtér reneszánsz házainak sorát, s azok gazdagon faragott ajtó- és ablakkereteit. (Ezek nagy része a századfordulón a múzeum kőtárába került.) Ugyanígy hatása volt a díszítő formakincs gazdagításában a népművészetnek. A rozettadíszítés és virágdíszek a magyar nép művészetének kedvelt motívumai. A napsugaras oromdísz ugyancsak gyakori a népművészetben. Kimondottan empire motívumok a kapukat gyakran díszítő nyilak. Ezek egyiptomi eredetűek, és Napóleon egyiptomi hadjáratának közvetítésével jutottak el Európába. A fáraók birodalmában Neith Istennő jelképe a nyilakkal átszúrt mező.

A fölmérést megnehezítette az a körülmény, hogy az empire stílus különösen nálunk igen kevés megbecsüléssel találkozott. Szakemberek is alig-alig foglalkoztak vele. Munkám  fogyatékosságaival tökéletesen tisztában vagyok. Sajnos, a mostani zaklatott körülmények az erdélyi vidéki kapuk tanulmányozását teljesen lehetetlenné teszik, s így a teljes kép megrajzolását is. Megfelelő szakkönyvek beszerzése előtt is elhárítatlan akadályok állnak.

 

Kolozsvár, 1945. augusztus

Fölhasznált irodalom

Balogh Jolán: Kolozsvár műemlékei. Bp. 1935. – Havard, Henry: Histoire et philosophie des styles. Paris 1900. – Hekler Antal: A magyar művészet története. Bp. 1934. – Jakab Elek: Kolozsvár története, III. Bp. 1888. – Kelemen Lajos: Változások Kolozsvár műemlékeiben. Pásztortűz XXIII (1937). 260–262. – Uő: Kolozsvári műemlék-krónika. Uo. XXIV (1938). 223–227. – Lyka Károly: Magyar művészet 1800–1850. Bp. é.n. – Zádori Anna–Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon. Bp. 1943.

 

A bemutatott kapuk utcák szerint. A kézirat szerinti és zárójelben a mai utcanév, házszám:

Kossuth Lajos u. (21 Decembrie 1989) 1. sz. Evangélikus templom; 16. sz. Unitárius papilak; 18, 20 és 34. sz.

Szentegyház u. (Iuliu Maniu) 34. sz. Tisza ház.

Deák Ferenc u. (Bulevardul Eroilor) 1. sz. Teleki ház; 2, 7. sz.; 10. sz. Minorita templom; 32. sz. Bánffy ház.

Király u. (Ion I. Brătianu) 8. sz.; 14. sz. Toldalagi–Korda palota; 18, 34. és 39. sz.

Farkas u. (Mihail Kogălniceanu) 2. sz. Piarista Főgimnázium; 5. sz.; 6. sz. régi vármegyeháza.

Petőfi u. (Avram Iancu) 12, 17. és 40. sz.

Egyetem u. (Universitãþii) 7. sz. Piarista rendház; 10. sz. Báthory–Apor szeminárium.

Jókai u. (Napoca) 6. sz. Bornemisza ház.

Búza u. (Inocenþiu Micu Klein) 12, 15. és 17. sz.

Főtér (Piaþa Unirii) 9. sz. Rhédey ház; 15–16. sz. Római katolikus plébánia.

Mátyás király u. (Matei Corvin) 2. sz. Tauffer ház.

Bocskai u. (Topliţa) 3. sz. Tauffer ház.

Izabella u. (Georges Clemenceau) 7. sz.

Wesselényi u. (Gheorghe Doja) 4. sz. Quarta ház.

Unió u. (Memorandiştilor) 21. sz. Redout.

Monostori u. (Calea Moţilor) 4. sz. Szilvássy ház; 8. sz. Csávásy ház; 24. sz. Zeyk–Teleki ház; 32, 49. sz.; 54. sz. Schilling ház.

Heltai u. (Timotei Cipariu) 2. sz.

 

Sajtó alá rendezte, a bevezetőt, az 1–21. sz. lapalji jegyzetet írta és a bemutatott kapuk jegyzékét összeállította Murádin Jenő.

A fényképeket készítette Gyurka Előd

 

 



[1] B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek. Bukarest 1977.

[2] A szerző valószínűleg a minorita rendház kapujára gondol, de ennek ma már csak kőkerete van meg.

[3] A kapu orommezeje hiányzik; a kapuszárnyak rátétdíszei már eltűntek, a fogógomb sincs meg.

[4] A kapu orommezeje hiányzik.

[5] Helyesen: Monostori út 54. sz.

[6] A kapunak eredeti állapotában csak a kőkerete maradt meg.

[7] A kapunak csak a kőkerete van meg, félig beillesztve egy 1993-ban épült földszintes üzletház frontjába. A kapuszárnyak jellegtelen, oda nem illő fémlemezből készültek.

 [8] A mai Boema vendéglő eredeti kapujából csak a kőkeret maradt meg.

 [9] Az Izabella utcai ház az Óvár Kandia nevű negyedében áll.

[10] A kapu zárókövének dísze olló és ár, melyet a D.S. monogram és az 1795-ös évszám keretez.

[11] Az orommező áttört dísze hiányzik, egyszerű függőleges deszkázással zárul.

[12] A két szélső, örvénylő rozetta lepusztult, és hiányzanak a kapu sarokkövei is.

[13] A kaput szegélyező félkörív a későbbi emeletráépítés során eltűnt.

[14] A mai Néprajzi Múzeum kapujának zárókövén a helyreállítás évének dátuma (1959) látható.

[15] A kapu rátétdíszei eltűntek.

[16] A kapufogó gomb eltűnt.

[17] Kelemen Lajos szóbeli közlése. Az orommező díszítése mára eltűnt.

[18] A kaput nem sikerült azonosítani. A szerző a kéziratban is bizonytalanul (kérdőjellel) jelölte be helyét.

[19] A kapu zárókövén az 1796-os évszám olvasható.

[20] A kapu eltűnt, a házat lebontották.

[21] A kapunak csak a kőkerete maradt meg, a mai kapuszárnyak fémből készültek.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret