stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Benkő Elek

A botházai református templom építési feliratai

[A tanulmány elektronikus változatából a képek hiányoznak]

A Kolozs megyei Botháza középkori temploma alig ismert a művészettörténeti szakirodalomban[1], pedig ennek a félreeső műemléknek építéstörténetére – falusi társai között elég szokatlan módon – több építési felirat is utal.

A falu írott forrásokban a 14. század 30-as és 40-es éveiben bukkan fel.[2] Ekkor birtokosát Both fia János fia Gálnak hívták, akinek nagyapja – kikövetkeztethetően még a 13. század második felében – Botháza névadója lehetett. Témánk szempontjából igen lényeges, hogy a falu középkori temploma éppen ez utóbbi időszakból származik.

A templom a mai falu keleti szélén áll (1. fénykép), de a körülötte gyűjthető középkori kerámia arra utal, hogy a település súlypontja csak az újabb kor folyamán tolódhatott el nyugat felé. A kisméretű, torony nélküli épület hajójához egyenes záródású szentély csatlakozik, s a két épületrész között párkányszerű konzolra támaszkodó félköríves diadalív feszül. Az egyetlen bejárat nyugat felöl nyílik a hajóba, szemöldökgyámos, késő gótikus kőkerettel övezve (2. fénykép). A hajó déli falát két korábbi, mérműves gótikus ablak töri át (3. fénykép), az északi falon pedig ezek kőrácsának mintáját ismétlő négykaréjos kőablakot találunk (4. fénykép). Ez utóbbi minden bizonnyal a hajó északkeleti sarkában állt középkori szószékhez juttatott fényt.

1. Botháza, a templom alaprajza.


A szentély északi falán félköríves, keret nélküli, egyszerű szentségfülkét alakítottak ki, a déli falon pedig a hajóéhoz hasonló gótikus ablak látható. Utólag a szentély keleti falát támpillérrel erősítették meg, a nyugati bejárat elé pedig portikust építettek. Ma a hajót és a szentélyt egyaránt síkmennyezet fedi.

2. Botháza, a címeres emléktábla felirata.


Alaprajza után ítélve a kis, egyenes szentélyzáródású templom (1. rajz) még a késő román kor emléke, melyet a gótika idején új épületplasztikai elemekkel gazdagítottak. Ezek között messzire kiemelkedik a bejárat fölött elhelyezett címeres építési emléktábla (5. fénykép). A bemeszelt, megközelítőleg 7080 cm-es kőtáblát négykaréjos keretbe írt címerpajzs díszíti, álló karddal osztott mezejében két szembenéző kakassal. A címer heraldikai bal oldalára gótikus i minuszkulára emlékeztető jelet, a címer fölé kétsoros minuszkulás feliratot véstek (2. rajz). A táblával egykorú a fölötte húzódó és a támpillérek vízvetőjéhez hasonlóan profilált párkány is. A felirat szövege, a rövidítések feloldásával, a következő:

hanc • ecclesiam • iuisit [!] edificare
ad honorem • sancti • nicolay amen.
[3]

Betűmagasság: 6,6–8,3 cm. Csak a szövegre figyelve furcsállhatnók, hogy feliratunk az építtető nevét nem árulja el, de ezt a „hiányt” éppen a címer pótolja. Annak címerállata, a kakas ugyanis önként kínálja a feltevést, hogy az emléktábla állítója a középkori Botházi Kakas család tagjai közül került ki, a felirat minuszkulái alapján a 15. században.

A Kakas család Botházán a kolozsmonostori protokollum 1440-es bejegyzéseiben bukkant fel először.[4] Az ekkor említett Kakasfalwai István és fia, Kakasfalwai Kakas Imre családja minden bizonnyal a Nagyszeben melletti Kakasfalváról került Botházára, s ez utóbbi falun kívül birtokoltak a Kolozs megyei Magyar- és Oláhfrátán, továbbá a Doboka megyei Márokházán is. Ezért, bár általában Bothazai Kakasnak nevezik magukat, előfordul a Ffrathai Kakas megjelölés is.[5] A család alig két évtizedig szerepel a rendelkezésünkre álló írott forrásokban, az adatok döntő többsége ezen időszakon belül is botházai Kakas Imréhez, a már említett Kakasfalvai István fiához kapcsolódik. Az 1440-ben felbukkanó Kakas Imre tehetősebb középnemesnek tűnik, aki 1449-ben 40 aranyforint vérdíjat fizetett egyik rokona, Frátai Gergely jobbágyának megöléséért. 1452-ben három gyermeke volt: Benedek, Lampért és Anna. Utoljára 1453-ban említik; 1458-ban, Mátyás király Botházát, Magyar- és Oláhfrátát érintő birtokadománya kapcsán a család férfiágának kihalásáról értesülünk.[6] Kakas Imre özvegye, Katalin 1461-ben már


 

 

 

Botháza, református templom DK felől.

 

Botháza, a református templom bejárati ajtajának záradéka.

 

Botháza, a kétosztatú gótikus ablak a hajó D-i falán.

 

Botháza, körablak a hajó É-i falán.

 

Botháza, 15. századi címeres építési emléktábla a Ny-i bejárat fölött.

 

Botháza, 17. századi renoválási emléktábla a hajóban.



Gyerőmonostori Radó László özvegyeként szerepel,[7] s a Kakas családról forrásaink ezután nem szólnak.

Az elmondottak alapján jó okkal feltételezhető, hogy a botházai 15. századi emléktábla az 1440–50-es évekre keltezhető, állítása pedig nagy valószínűséggel Kakas Imre személyéhez köthető. Nagyobb problémát jelent, hogy mit is takar a felirat edificare szava. Miként láttuk, az épület az „építési” táblánál jóval korábbi, de maguk a gótikus részletek sem egykorúak, a kőkeretes ablakok a 15. század derekánál korábbiaknak tűnnek. Aligha tévedünk tehát, ha a hangzatos „építtetés” mögött csupán egy alaposabb javítást sejtünk, esetleg azóta elpusztult boltozat és fedélszék építését, talán a belső berendezés megújításával együtt. A részletekre csupán az épület falkutatása vagy ásatás vethetne fényt. Az előbbi révén arra a kérdésre is választ kaphatnánk, hogy a Kakas család kegyúri gondoskodása nem járt-e együtt a templombelső kifestésével is.[8]

A 16. század derekán a régebbi botházai birtokos családok mellett újak is feltűnnek, néhány adat nemesi udvarházra is utal. Így 1550-ben Kisdevecseri Fábián deák fia Simon 32 magyar forintért eladta kisdevecseri nemesi kúriáját, 5 hold szántófölddel és egy kaszálóval, hogy a kapott pénzen Botházán értékesebb birtokot vásároljon és ott házat (domum) építsen.[9] 1553-ban Botházai Somogy Gergely és felesége, néhai Bothazy András leánya Erzsébet szolgálatai viszonzásaként Németh Mátyásnak adta nemesi udvarházként azt a jobbágytelket, mely a templom nyugati oldalánál feküdt.[10] Somogy Gergely saját udvarházáról egy 1555-ös adat szól.[11]

Vélhetően valamelyik tehetősebb 16. századi botházai birtokos adományának köszönheti létét a templom 1540-ben öntött harangja is. A templom melletti rozzant haranglábon függő kisméretű harang (magassága a koronáig: 40 cm, alsó átmérője: 46,5 cm) vállára kétszeres sima bordakeretbe fogott antikva betűs feliratot öntöttek: IESVS NASARENVS REX IVDEORVM 1 5 4 0 (3. rajz).

3. Botháza, harangfelirat.


A templom építéstörténete nem zárul le a 15–16. századdal. A hajó északi falába beépített javítási tábla (6. fénykép) antikva betűs szövege arra utal, hogy a 17. században az épület újra renoválásra szorult:

 

AN[N]O DO[MIN]I 1670

DIE 28 M[ENSIS] MAII RENO

[V]ATOM [!] PER NOS GREGO

RIUS [!] SOMODI ET

ST[E]FANUS [!] CISAR

IOHANES [!] SZARVADI

[S]TEP[H]A[N]US [!] EGRI TE[M]PORE

PASTOR[IS] AN[...] KOROSFO[I].

A 18. század derekán megint javítanak a botházai templomon. Az újabb renoválás tényét a szószékbe falazott, barokk kartussal díszített emléktábla örökíti meg, immár magyar nyelven:

1746

EZ TEMPLOMAT REGI ROMLÁSBOL

KIVÖTTE

BOTHAZI SZARVADI MIHÁLY S UJJÁTÖTTE

CURATORI TISZTET EZZEL BÉTÖLTÖTTE

ISTEN DICSŐSÉGE MERT FORGOT ELÖTTE

SOK KEGYES HIVEKHEZ ADDIG FOJAMADOT

A SZENT ECCLESIA NEVÉVEL FÁRADOTT

MIG ISTEN KEZÉBE JO KŐTSÉGET ADOTT

KEGYES MUNKÁJÁBAN IGY ELÖHALLADOT.

E két késői javítási feliratot a szentély támpillérének s a portikusnak a megépítésével hozzuk kapcsolatba. Valószínűleg az új mennyezet elkészítése is az 1746-os renoválás idején történhetett, amikor a templom ma ismert képét nyerte el.[12]

 


 



[1] Entz Géza: Die Baukunst Transsilvaniens im 11–13. Jahrhundert. Acta Historiae Artium XIV(1968), 37, 131–132, 155.

[2] 1334/1582: Gallus filius [!] Both egy Bothaza és Thotpeterhaza közötti határperben; 1348: Gallus filius Johannis filius Both; 1349: Gallus filius Johannis Booth de Boothaza. Entz: i.m. 131–132. További adatok: Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, V. Bp. 1913. 339.

[3] Magyarul: Ezt a templomot Szent Miklós tiszteletére építtette, ámen.

[4] Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, I. Bp. 1990. 198, 230, 282. sz.

[5] Uo. 471, 768–9, 917, 922, 1015, 1090. sz.

[6] Entz: i.m. 132.

[7] Jakó: i.m. 1646. sz.

[8] Falképeket Botháza környékén a magyarszováti unitárius és a mezőkeszüi református templomból ismerünk. Szovát: Radocsay Dénes: A középkori Magyarország falképei. Bp. 1954. 169. Keszü: közöletlen.

[9] Jakó: i.m. II. 5019. sz.

[10] Uo. 5265. sz.

[11] Uo. 5422. sz.

[12] A botházai templom alaprajza Debreczeni László 1935. XI. 12-i felmérése nyomán készült (Kolozsvári Református Egyházkerületi Gyűjtőlevéltár, Darkó–Debreczeni Gyűjtemény).

A dolgozat rajzait Árkay Lucia és Ősi Sándor készítette.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret