|
Megdöbbentő hírt közöl a Szeged című napilap
1923. március 3-ai száma. "New Yorkban, 53 éves korában, orbáncban
elhunyt Zerkovitz Emil" - tudatja a sajtó. A haláleset viharos
gyorsasággal terjed városszerte, és még sokáig beszédtéma Szegeden.
Nem csoda, hisz a XIX. század derekától, nagy tekintélynek
örvend a Tisza partján, a tehetős Zerkovitz família. A család feje, az
irodalmi ambícióval is megáldott Jónás, kereskedelmi utazóból lett
textilgyárossá. Felesége Princz Janka, az Oskola utcai Korda - Dáni
házban, 1872-ben megnyílt Nőnevelő Intézet vezetője. A pedagógus
családból származó édesanya, zenei tanulmányait Pesten, Goldmark
Károlynál végezte. Gyermekei tőle a zenei tehetséget, apjuktól
gyakorlatias természetüket örökölték. A hat gyermek közül kettő leány -
Erzsébet és Anna, - négy pedig fiú: Samu, Emil, Rudolf valamint Béla.
Bár a zenetanár édesanya nagy figyelmet fordít arra, hogy gyermekei
alapos zenei képzést kapjanak, mégis megköveteli, hogy fiai, biztos
megélhetésül, a műszaki pályát válasszák.
Így azután a New Yorkban elhalálozott Zerkovitz Emil (1870-1923)
is megszerzi a mérnöki oklevelet, de apjától örökölt irodalmi hajlama
az újságírói pályára csábítja. Először a Pesti Hírlapnál a közgazdasági
rovat vezetője, majd 1902-től rövid ideig ő szerkeszti a magyar, német,
francia és angol szöveggel, Budapesten megjelenő Kiviteli Szemlét.
Később vezetője lesz a Keleti pályaudvar mellett, a Thököly út 2. szám
alatt működő Magyar - Amerikai Bank és Cosulich triesti Hajózási
társaság jegyirodájának. 1908-tól a Kereskedelmi Minisztérium miniszteri
tanácsosi székébe kerül, majd hat éven át, mint a minisztérium által
kirendelt kereskedelmi tanácsos, kivándorlási felügyelő az Államokban.
Ez idő alatt az amerikai lapok, Magyarország közgazdasági és politikai
viszonyairól írt cikkeinek egész sorát közlik. Egyik kezdeményezője a
hazánk és az Egyesült Államok között létrejött csomagforgalomnak és
személyes közbenjárásával azt is eléri a washingtoni kormánynál, hogy az
amerikai postahivatal, a magyarországi postaforgalom céljára, magyar
nyelvű pénzutalvány űrlapot bocsásson ki. Az 1913-as év végén véres
párbajt vív Pirnitzer Gyula bankárral, a Transatlantic Trust Co.
vezetőjével. A duellumról a New York Times 1913. december 30-i száma
tudósít. Párbajvétsége miatt kiutasítják az országból, mire a legfelsőbb
bírósághoz fordul, mely az ítéletet megsemmisíti. Amikor azonban
1914-ben kitör az első világháború, visszatér Magyarországra, ahol
1918-ban a Károlyi kormány, hajózási biztossá nevezi ki. A világégés
befejezésekor a békekötést előkészítő kormánydelegáció tagja lesz, majd a
tanácsköztársaság bukása után kivándorol Amerikába. Személyéhez kötődik
a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesületének, és a Magyarok
Világszövetségének megalapítása, melyeknek ő az első elnöke is.
Nem kevésbé kalandos életű ember, bátyja Zerkovitz Samu (1867-
?) sem, aki már fiatalon Záraira változtatva nevét, 1888-tól 1891-ig a
Magyar Királyi Operaház zeneigazgatójának, Gustav Mahlernak személyi
titkára. Nem csoda, ha két balett, a Csárdás és az Új Rómeo
bemutatójának is részese. A családi legendárium úgy tartja, hogy mint
komponista, az operaházi plakátok szerint azonban "csak" a szüzsé
szerzője. Az Új Rómeo-t 1889. április 16-án, a Csárdás-t 1890. december
7-én mutatja be az Operaház, mindkettőt Sztojanovits Jenő zenéjével.
Hírlapíróként is kipróbálja magát, de végül mégis az elektrotechnikai és
olaj nagykereskedés mellett köt ki. 1909-től Kosztolányi Dezsővel egy
ideig a szabadkőműves Márciusi páholy tagjai, majd kilépve onnan, együtt
alapítják a Világ páholyt. Élete alkonyán, - a Szabad Nép 1948. július
11-i közlése szerint -, megkapja a rövid ideig adományozott
Kossuth-érdemrend III. fokozatát. A kitüntetést, az 1948. évi XVII.
törvény alapján "az 1848-as szabadság eszme szellemében, a népek
összefogása és a világbéke szolgálatában, illetve a tudomány és művészet
terén szerzett kimagasló érdemek jutalmazására" alapították. A
rendjelet, mivel legtöbb kitüntetettjét a koncepciós perekben
halálbüntetéssel sújtják, vagy börtönbüntetésre ítélik, 1951 után már
nem adják ki.
A harmadik fiútestvér, Zerkovitz Rudolf (1878-1950) Budapesten
szerzi meg gépészmérnöki diplomáját, ám ő sem mentes a zene
szeretetétől. Még elsőéves egyetemi hallgató, amikor 1896-ban
megalapítja a Műegyetemi Zenekart, amelynek 1904-ig karmestere.
Gépészmérnöki képesítését az 1906-ban meginduló Aradhegyaljai
Helyiérdekű Vasút építésénél hasznosítja, amelynek 1907-től 1919-ig,
Erdély elvesztéséig, vezérigazgatója lesz. Neki köszönhető, hogy
villamosítják az eredetileg benzinhajtású mozdonyokkal működtetett
vasútvonalat. Trianon után visszatér a megcsonkított országba, és a
szegedi Villamosvasút igazgatói székéből vonul nyugállományba. Jogi
egyetemet végzett fia, dr. Zerkovitz István, mint zeneszerző, Zách
Istvánként jegyzi szerzeményeit. Számtalan népszerű sláger dallama
fűződik nevéhez. Két operettje közül a Tabáni orgonák című, ötvennél
több előadást ér meg a Budai Színkörben. A muzsikakedvelő prókátor nem
csak színpadi és szalonzenét szerez, hanem Magyari Imre, a híres
cigányprímás vonója alá is ír nótákat.
Ha Zerkovitz Emil két testvérét, Samut és Rudolfot nem is
ismerik az Újvilágban, legfiatalabb öccséről, Béláról valószínűleg ott
is hallottak már. Zerkovitz Béla (1881-1948) szintén a fővárosban, a
Műegyetemen folytat tanulmányokat, ahol 1907-ben építészmérnöki diplomát
szerez. Az egyetemen indul el zeneszerzői karrierje is. Egy rektori
ünnepélyre írt kupléját, az "Integrál Böské"-t a Nádor Zeneműkiadó
megjelenteti s Baumann Károly, a kor legjelentősebb komikus színésze az
Orfeumban hatalmas sikerre viszi. Ez azután Zerkovitzot egycsapásra az
ország legismertebb és legtöbbet támadott komponistájává teszi. Irigyei
azt terjesztik róla, hogy semmiféle hangszeren sem játszik, s a kottát
sem ismeri. Az igazság azonban más. Zenetanár édesanyja ösztökélésére
hegedülni tanult, és a klasszikusokat, - kottából! - meglepően jól
játssza zongorán.
Bár sikeres építész, - a műegyetemet építő Ziegler professzor
asszisztense, a budai várpalota bővítésénél pedig Hausmann munkatársa, -
az első világháború után nyugdíjaztatja magát, hogy teljesen a
zeneszerzésnek szentelhesse életét. Ettől kezdve, rövid megszakításokkal
a mai Madách Színház helyén állott Royal Orfeum igazgatója. Páratlanul
sikeres zeneszerző. Táncdalait, kupléit Európa minden nyelvén éneklik.
Harminckét operett zenéjét komponálja meg. Az Árvácska századik
előadásakor írta vele kapcsolatban Hubay Jenő zeneszerző: "Milyen jó,
hogy vannak a mai szürke, kakofónikus, atonális és lineáris zenebona
közepette szerzők, kik csak derűt és örömet váltanak ki a hallgatóból."
Sikerének titkát 1909-ben, a Nyugatban, máig is érvényesen,
Csáth Géza fogalmazta meg: "Zerkovitz Béla ötletes zeneszerző, valami
amerikaias ritmikai ízzel, sőt az Újvilágban bevált harmóniákkal
dolgozik, holmi ismétlődő trükkökkel. De kénytelen vele, mert a közönség
kívánja az effélét. És nem szabad elfelejteni, hogy a budapesti Csikágó
szomszédos a ligettel. A ligettel, ahol a Barokaldi Cirkusz árnyékában,
mint beszélik, éjjel találkozót adnak a jasszok. Az ő zenéjében újra
hallja Budapest a saját szívdobbanását."
A sikeres komponista nem sokkal éli túl a második világháborút,
így nem éri meg a kort, amikor a diktatúra ostoba kultúrpolitikája
leparancsolja műveit a zenés színpadokról. Pedig ő a "nagy időknek
egyetlen igazán népszerű embere - írta Kosztolányi Dezső - egy építész,
aki orfeum dalokban olvad fel. [...] Nótái ma úgy látszik, a népdalt
pótolják."
A legfiatalabb Zerkovitz testvér sose járt az Egyesült
Államokban, ám művei 1914 óta folyamatosan ott vannak az amerikai magyar
társulatok műsorán. A hatvanas évek derekáig, félévszázad alatt, 24
különböző helyszínen - többek között New York, Cleveland, Chicago, Los
Angeles magyar nyelvű színpadjain - csendültek fel a Katonadolog, Az
aranymadár, a Doktor úr és más darabokhoz írt muzsikái.
Érdemes megjegyezni, hogy felesége, Bíró Ilonka - Bíró Ármin
leánya, - unokatestvére a Nobel-díjas, Gábor Dénes fizikusnak. S azt is,
hogy műegyetemi tanár fiuk nevéhez, meg az Ikarus 55, azaz a legendás
farmotoros Ikarus megtervezése fűződik.
Végezetül beszéljünk még egy Zerkovitz utódról, Zerkovitz Anna
unokájáról, aki azonban már nem viseli a legendás nevet. Steven M.
Shelley (Székely) István (1920- ) Budapesten szerez gépészmérnöki
képesítést. Ő sem hazudtolja meg a Zerkovitzok zene iránti vonzalmát,
hisz hallgatóként, 1939-től, az unokabátyja, Rudolf alapította
Műegyetemi Zenekar hegedűse, 1950-51-ben karmestere. Ekkor már a
Fővárosi Autóbuszüzem főmérnökeként keresi kenyerét. 1956-ban, Nagy Imre
kormányában megbízott iparügyi miniszterhelyettes lesz, ezért a
forradalom bukása után emigrációba kényszerül, és 1959-től különböző
amerikai elektronikai, és számítógép-ipari cégek vezető állásait tölti
be. Nyugdíjaztatása és a rendszerváltás után hazatér, és újra otthonra
lel szülőhazájában.
Egyelőre, vele zárul a nevezetes szegedi család politikai korszakokon, és kontinenseken átívelő története.
|