Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Molnár Péter
a SZERETET KÖTELÉKE
A 80 éve megrendezett XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus
rendhagyó felelevenítése

 

Eucharistia Vinculum Caritatis

In his article the author intends to analyze in detail the events of the 34th Eucharistic Congress organized in 1938 in Budapest. During each day of this Congress veneration, appreciation and confidence to the Eucharist was expressed. The creed was expressed that the Eucharist indeed is the body of Jesus Christ. The Church is living from the Eucharist as well as the Catholic believers. The article is the rememorating the event with the intention of remembering and being grateful for it, in addition, giving an outlook to the 52nd International Eucharistic Congress that is to be organize in Hungary again in 2020.

Keywords: Eucharistic Congress, adoration, procession, respect, gratitude, Papal Legate, national Eucharistic Congresses.

 

A szerző római katolikus teológiai és szociológiai tanulmányokat folytatott. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Oktatás és társadalom doktori iskolájának végzős hallgatója. Nős, négy gyermek édesapja. Kutatási területei: jelenkori etikai kérdések, hittan, hittankönyvek, pedagógia, oktatástörténet.

Eucharistia Vinculum Caritatis

„Az ünnepségek fénypontja a budapesti Hősök terén május 26-29-e közt rendezett Eucharisztikus Világkongresz-szus volt. A kongresszus első napján, május 26-án, áldozócsütörtökön a magyar fiatalság szentmiséjén a kísérőkkel együtt 300 ezren imádták az Oltáriszentséget. Az áldozócsütörtök estéjén megrendezett, rakéták szín- és tűzpompájától kísért dunai szentségi körmenet felülmúlt minden eddigi katolikus megmozdulást. A férfiak Hősök terei éjjeli szentségimádásán 150 ezren borultak le a köztünk lakó Krisztus előtt. Május 29-én, az Eucharisztikus Világkongresszus befejező napján a Hősök terén délelőtt a pápai legátus által bemutatott szentmisén több mint félmillió ember vette magához az Oltári-szentséget. A Szentmise végén a jelenlevők a Szentatyának a világkongresszust bezáró rádiószózatát hallgatták, melyben a magyar katolikusokat s a kongresz-szus minden résztvevőjét a Krisztus iránti hűségre buzdította. Délután a Bazilikából kiinduló, az akkori Andrássy úton át a Hősök teréig vonuló szentséges körmeneten százezrek vettek részt."1 - Ezekkel a sorokkal kezdem a Budapesten rendezett XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus rendhagyónak szánt felidézését. Nyolcvan éve zajlott ez a páratlan esemény Magyarországon. Méltán lehetünk büszkék rá, hogy elődeink hihetetlen munkával, áldozattal megszervezték, így üzenve a világ katolikus híveinek. Valami hasonlót élhetünk majd át remélhetőleg a gondviselés kegyelméből az újra Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson.

A múltat megismerve örömmel eltelve, bizakodva fogadjuk a 2020-ban ismét hazánkba érkező hívők százezreit, akik mind az eucharisztia ünneplésére jönnek. A világtörténelem eseményeit nem lehet kizárni az 1938-as kongresszus körüli időszak felidézéséből (háborús hangulat), de megállapítható, hogy az ünnepségek megrendezése, menete, a hívők méltóságteljes viselkedése, a külföldi delegátusok száma, a párhuzamosan megrendezett ünnepségek mind azt mutatják, hogy fantasztikus napok voltak, amelyek szinte beleégtek a magyar történelembe. Ilyen volt a Szent István jubileumi év is, vele együtt a Szent Jobb „zarándoklata". Ha valaki a személyes beszámolókat olvasgatja vagy a kongresszus képeit nézegeti, láthatja, átérezheti, hogy az ország, a katolikus egyház egésze, a főváros, a kormány, egyéb szervezetek egy emberként álltak a kongresszus mögé. Kívánom, hogy a 2020-ban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust hasonlóan áldozatkész emberek, szervezetek, imádkozó hívek, tiszta, örömteli, vallásukat komolyan megélő emberek rendezzék, s mindez meghatározó jelentőségű lehessen, hitet, reményt, szeretet árasszon Magyarországon és a világon. „A vallási élet elmélyítésének voltak igen hatásos eszközei az Eucharisztikus Világkongresszusok, amelyeken a résztvevők hatalmas számukkal és rendkívüli buzgóságukkal a katolikus egyház egységéről és hitének szilárdságáról tettek az egész világ színe előtt tanúbizonyságot"2 - írja Szántó Konrád ferences történész. A történet gyökerei a világiak hitéből, hitük megéléséből indult ki.

Az eucharisztikus kongresszusok kezdetei

Az eucharisztikus kongresszusok a hívek tízezrei, sőt százezrei által ünnepelt, világra szóló eseményei, amelyeknek az oltáriszentség a középpontja. Pont az oltáriszentségbe vetett hit kifejeződései, amelyek határokat ívelnek át, és hatalmas, egységes közösségbe fonják a tagokat, híveket az egyházba.

Az Eucharisztikus Kongresszus jelvényei

Itt is tetten érhető az egyház egyetemes jellege és ebből a szentségből fakadó élete. A Magyar Katolikus Lexikon a következőket írja ezen címszó alatt: „Eucharisztikus Kongresszus: az Eucharisztia megismerését, szeretetét és tiszteletét előmozdító összejövetel. A részvétel zarándoklat jellegű, szentmisék, szentségimádások, előadások mélyítik el az eucharisztikus lelkületet. A megmozgatott terület szerint lehet nemzeti, regionális v. nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Kezdeményezője 1874: Émilie Tamisier, aki Avignonba eucharisztikus zarándoklatot vezetett, majd P.-J. Eymard indítására 1881: Lille-ben megszervezte az első Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust."3

Az eucharisztia Jézus Krisztus valóságos teste és vére a kenyér és bor színei alatt. A szentséget az utolsó vacsorán alapította. Ő volt a vendéglátó és az eledel, a táplálék is, amelyet az apostoloknak és nekünk adott. Mennyei táplálék ez, amely által természetfeletti módon kapcsolódunk be Jézus testébe. Látható formája az egyház, Krisztus misztikus teste. A hívek ezt a nagy kegyelmi forrást, ajándékot, a szentségek csúcsát emelik ki a kongresszusok során. Valóban ebből élnek, ezáltal kapcsolódnak egymáshoz. Ezt ünneplik minden egyes szentmisében, szentségimádáson. Ezt fedezte fel újra a kongresszusok alapítója, Tamísier kisasszony. Bár a történelmi idő jelei nem kedveztek az oltáriszentség ily módon való imádatának, de pont ebben volt a gondviselés, ami az embernek lehetetlen...

A kezdetek

A különféle „izmusok" (pozitivizmus, liberalizmus stb...) születése és terjedése közben a 19. században mégis egyre erősebbé vált, meghatározó lett az oltáriszentség tisztelete. Ennek a megújulásnak elsősorban világiak voltak a motorja, akik egyesületekbe, oltáregyletekbe szerveződtek, hogy szent-ségimádásokat végezzenek közösen, imádkozzanak, és minél gyakrabban vegyék magukhoz az oltáriszentséget. Abban a korban még nem volt általános, elterjedt a napi szentáldozás.

Az oltáriszentség tiszteletének megerősödésében kiemelkedik Tamísier Emília, aki 1834-ben született Tours városában.

Abban a városban Dupont abbé vezette be az éjszakai szent-ségimádásokat 1849-ben. Jó alap volt ezt megtapasztalnia Tamísier Emíliának. Húszévesen Eymard Péter Julián lett a lelkivezetője, gyóntatója. A lelkivezetője a Szentségimádó Papok Társulatának a tagja volt, és így adódott a kiváló ötlet egy szentségimádó női társulat létrehozására. „Egy ideig Szent Julián Eymard a Szentségimádó papok (szakramentinusok) alapítója volt a lelki atyja, majd Boldog Chevrier állt mellette. Tamasíer kisasszony magáévá tette Szent Julián Eymard vezérelvét: Csak az oltáriszentség nyilvános tisztelete az igazi és egyetlen orvosság az Istentől egyre inkább eltávolodó világ számára."4 Az oltáriszentségből való élet mélyen áthatotta Tamísier Emíliát. Új lelkivezetője Chevrier abbé (1826-1879). Példaképei közt volt Lüttichi Szent Júlia és Alacoque Szent Margit, ez utóbbi a Jézus szíve tisztelet terjesztője. A gondviselő Isten a történelem Ura, 1873-ban Jézus szíve ünnepet tartottak Paray le Monialban, ahol felajánlották Franciaországot Jézus szentséges szívének. Ezen időszakban a felvilágosodás, pozitivizmus, liberalizmus jelenléte éreztette hatását az egyház jogainak megkurtításában, üldözésében Franciaországban. Terjedt a szekularizáció, hevesen támadták a katolikus egyházat. „A liberalizmus eredetileg a jogtalan és szükségtelen megkötéseknek akart véget vetni, de harcában szélsőségessé vált: elvetett minden isteni tekintélyt és az embert önmaga törvényhozójává kiáltotta ki. Minden vallás egyforma frázissal az elején még palástolta igazi szándékát, de hamarosan nyílt támadásba ment át a katolikus intézmények, iskolák, szerzetesek stb. ellen."5

Ezek ellenére elindultak az eucharisztikus zarándoklatok, először 1874-ben Avignonba, a volt pápai rezidenciára (a pápai kápolnába), ahol örökimádást tartottak. Ebben a városban volt a pápák „avignoni fogsága" (1309-1376). Ebben az évben, augusztusban Ars városába zarándokoltak, az apropót Vianney Szent János halálának évfordulója adta (1859-ben halt meg, akkor épp 15 éve). Ezekre a megmozdulásokra az egyház is felfigyelt, és felismerte benne a gondviselő Isten üzenetét. „Marthe Tamísier fogalmazta meg az ellenséges politikai és szellemi környezet közepette azt a gondolatot, hogy az oltáriszentség nyilvános tisztelete ellenszerül szolgálhat a kor hit- és egyházellenes támadásaival szemben."6

Az eucharisztikus kongresszusokat Gaspard Mermillod (1824-1892) genfi püspök kezdeményezte. 1875-ben Douai-ban volt egy eucharisztikus zarándoklat, melyet már „nemzeti kongresszus" névvel szoktak illetni. Itt már öt püspök elnökölt, és itt határozták el, hogy évente szerveznek Nemzeti Eucharisztikus Kongresszusokat. Az első igazi Nemzeti Eucharisztikus Kongresszust 1875-ben Faverney városában tartották, miközben erősödik az egyházüldözés Franciaországban. „Az első nemzetközi eucharisztikus kongresszus Lille helyszínnel három napig tartott, 1881. június 28-29-30-án... Négy bíboros, öt érsek, 24 püspök jelent meg a négyezer fős tömeg élén. Nyolc európai ország mellett Mexikó, Chile és az Antillák is elküldték követeiket."7

Tamísier Emíliának nem könnyen, nem minden nehézség nélkül ment gondolatai megvalósítása. Váratlanul érkezett a segítség. Egyre zavarosabbá váltak a viszonyok otthon, így békésebb helyet keresett Franciaország helyett, Belgiumot vagy Hollandiát. Ahogy lenni szokott, váratlanul, a derült égből érkezett a megoldás, Lille városából. Vrau Filibert, Féron -Vrau Kamilla, két gyáros gondolata és lehetősége találkozott Tamísier gondolataival. Létre is hoztak egy szervezőbizottságot Duguesnay cambriai érsek támogatásával, és segítséget, támogatást kértek XIII. Leó pápától. A pápa segített és külön brévét8 is küldött, Galetano Alimonde bíborost pedig követeként. „Franciaországban rendezték az első nemzetközi eukharisztikus kongresszust is (Lille 1881)."9 „Aktuálpolitikai háttérként megemlítendő, hogy a kongresszus előtt két héttel a francia parlament elfogadta a vallásoktatás iskolákból való kitiltását tartalmazó törvényjavaslatot, ami az ország tanuló ifjúságát idegenítette el a hittől, vallásosságtól. A kongresszust templomi körmenet zárta, mert közterületen törvény tiltotta a vallási élet bármilyen formájú jelentkezését az állam semlegességének jegyében."10

Ilyen ellenséges hangulatban, külsőleg akadályozva bátor, mély hitről tanúskodott a kongresszus. Állhatatosak, bizalomteljesek voltak a részt vevő hívek, egyházi méltóságok. „Miután 1879-ben lemondott a királypárti Marie-Edmer Mac-Mahon köztársasági elnök, megindult a támadás az egyház ellen. Ennek első lépéseként 1879-ben megvonták az 1875-ben alakult katolikus egyetemektől a jogot akadémiai fokozatok adására. Az 1880. március 29-30-án hozott törvények alapján feloszlatták a jezsuiták iskoláit és kolostorait, az államilag el nem ismert szerzetesi közösségeket pedig kötelezték, hogy három hónapon belül működésüket biztosító állami engedélyt szerezzenek. A szerzetesellenes törvények végrehajtásának eredménye 261 férfikolostor megszüntetése lett. Az 1886-ig hozott újabb törvények kimondták a papok katonakötelezettségét, megszüntették a katonai lelkészségeket, megkönnyítették a házassági válást, eltörölték a kötelező vasárnapi munkaszünetet, majd 1886-ban az állami iskolákból száműzték a hitoktatást, a papokat meg szerzeteseket pedig kizárták a tanításból."11

A világi hitoktatók itt kaptak teljes megerősítést, elfogadást az egyház részéről. Ez nagyon előremutató és bátor kezdeményezés volt. A kongresszuson már felállítják a nemzetközi előkészítő bizottságot, hogy a soron következő országoknak segítségére legyen. Itt nem volt utcai körmenet az oltáriszent-séggel, mivel ezt megtiltották a szervezőknek. Franciaország korlátozta a katolikus egyház mozgásterét.

Tamísier Emília összesen 22 kongresszuson vett részt életében, és 1910-ben halt meg. Amit elindított, amiben része volt, az szerepelt Isten tervében. Azt kereste, hol szolgálhat. Azóta az 52. Eucharisztikus Kongresszusra készül az egyház. „Az eucharisztikus világkongresszusoknak általában, de különösen a lillei első kongresszusnak el nem vitatható dicsősége egyrészt az, hogy szinte kizárólag világi hívek hozták életre, azok is fáradoztak körülötte, toborozták össze és vitték közéleti diadalra az Eucharisztiát."12

A világkongresszusok: 1. 1881 Lille; 2. 1882 Avignon; 3. 1883 Lüttich; 4. 1885 Freiburg; 5. 1886 Toulouse; 6. 1888 Párizs; 7. 1890 Antwerpen; 8. 1893 Jeruzsálem; 9. 1894 Reims; 10. 1897 Paray le Monial; 11. 1898 Brüsszel; 12. 1899 Lourdes;

13. 1900 Angers; 14. 1902 Namur; 15. 1904 Angouleme; 16. 1905 Róma; 17. 1906 Tournai; 18. 1907 Metz; 19. 1908 London; 20. 1909 Köln; 21. 1910 Montreal; 22. 1911 Madrid; 23. 1912 Bécs; 24. 1913 Málta; 25. 1914 Lourdes; 26. 1922 Róma; 27. 1924 Amsterdam; 28. 1926 Chicago; 29. 1928 Sydney; 30. 1930 Karthágó; 31. 1932 Dublin; 32. 1934 Buenos Aires; 33. 1936 Manila; 34. 1938 Budapest, A XXXIV. Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus; 35. 1952 Barcelona; 36. 1955 Rio de Janeiro; 37. 1960 München; 38. 1964 Bombay; 39. 1968 Bogotá; 40. 1973 Melbourne; 41. 1976 Philadelphia; 42. 1981 Lourdes; 43. 1985 Nairobi; 44. 1989 Szöul; 45. 1993 Sevilla; 46. 1997 Wroclaw; 47. 2000 Róma; 48. 2004 Guadalaja; 49. 2008 Québec; 50. 2012 Dublin; 51. 2016 Cebu; 52. 2020 Budapest.

Következzék egy részlet a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust meghirdető püspöki kari körlevélből 1937. március 17-i dátummal: „A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust e kitüntető megbízatás alapján 1938. május 26-tól áldozócsütörtöktől 29-ig, vasárnapig bezárólag fogjuk megtartani. Hétfőn, május 30-án pedig csatlakozólag megnyitjuk a Szent István jubileumi év ünnepséget... Hiszen az eucharisztikus világkongresszusnak igazi és legfőbb célja nem a külső megnyilatkozáson keresztül az eucharisztikus Krisztus Király tartja diadalmenetét újból és újból a lelkekben. Maga az állam és a főváros, a szellemi és társadalmi élet különböző közületei is felismerve az alkalomnak nemcsak nemzeti, hanem erkölcsi jelentőségét, ugyancsak kötelességüknek ismerik a kongresszus támogatását, mennyivel inkább kötelességünk ez nekünk, a papságnak és a katolikus hívőknek és az egész katolikus társadalomnak."13

1937. május 24-én, Szentháromság vasárnap kezdődött el a szent év, amely 1938. november 5-ig, Szent Imre herceg emléknapjáig tartott. A Szent István-bazilikában nyitották meg ünnepélyes keretek között, s erre készült el a püspöki kar idézett körlevele. A főpapság, a világi méltóságok a bazilikából a Vigadóba mentek át, ahol díszgyűlést tartottak. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus fővédnöke vitéz nagybányai Horthy Miklósné lett. A díszgyűlésen felszólalt dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, Hóman Bálint miniszter, és Szendy Károly polgármester (Budapest).

A hihetetlen, erőt nem kímélő szervezésről

Nagyon jól átgondolt, rendkívül jó szervezésről vallanak a korabeli források és maga a jól sikerült világméretű esemény. Az AC (Actio Catholica) fontos szerepet kapott a szervezési munkálatokban. Kettős cél (egyesek szerint hármas) lebegett a szervezők előtt: maga a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus és Szent István király halálának 900 évfordulójának méltó megünneplése. A harmadik cél pedig a Szűzanyának mint Magyarország patronájának ünneplése. A XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Előkészítő Főbizottsága Elnökségének a következők voltak a tagjai: fővédnök vitéz nagybányai

Horthy Miklósné, elnök dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás és dr. Nagy Elek ny. rk. követ és meghatalmazott miniszter. Elnöki tanácsosok: dr. Bangha Béla SJ, dr. Czapik Gyula pápai prelátus, Huszár Károly v. miniszterelnök, Mihalovics Zsigmond tb. kanonok, dr. Zsembery István MABI (Magánalkalmazottak Biztosító Intézete) elnök.

Összesen 14 bizottságot alakítottak ki: 1. Szellemi előkészítő, 2. belföldi propaganda, 3. külföldi propaganda, 4. női propaganda, 5. hitbuzgalmi, 6. műszaki, 7. közlekedési, elszállásolási és élelmezési, 8. központi vendéggondozó, 9. postaügyi, 10. ünnepségrendező, 11. egészségügyi, 12. művészeti, 13. pénzügyi, 14, főiskolai.

Csak néhány érdekességet sorolok fel annak alátámasztására és bizonyítására, hogy milyen hatalmas feladat volt magának a kongresszusnak a megszervezése, és mi mindent tettek meg az előkészületek alatt.

1937 májusában Budapest templomaiban 196 000 fő volt az elsőáldozó. 1938. májusában 368 000 fő. A kongresszus napjaiban Budapest templomaiban kb. 2500 szentmisét mutattak be, a gyóntatások elérték a 123 000 gyónót. A kongresszust hirdető, népszerűsítő plakátok 19 nyelven készültek, összesen 387 134 db ismertető füzetecske is készült 13 nyelven, 894 700 db, a kongresszusra készült szentképből (16 nyelven) 1 873 100 db. Több jelvényt lehetett venni több változatban. Volt bronz jelvény, összesen 839 565 db, áttört bronz jelvény 33 925 db és kék zománc jelvény 69 700 db. Külön készült férfiaknak és nőknek díszjelvény, 2000-2000 db. A kongresszusi levelezőlapok száma elérte az 1 000 000-t. Számos imafüzet és tájékoztató is megjelent. Az énekrendből 400 000 db készült.

„A Budapesti Forgalmi Rendről 150 000 darab térképes röpcédula tájékoztatta a közönséget. Tribünök 15 123,75 m2-nyi terjedelemben épültek, még a síkföldön lévő ülőpadok hossza 70 264 folyóméter tett ki. A városligeti tó medrében - az eső okozta tócsák átfedésére - 4650,80 m2-nyi lábrács készült, a tribünökön 14 000, a Hősök-terén és a Tómederben pedig kereken 140 000 ülőhely, kényelmes szék várta a közönséget."14

Az adatok is alátámasztják, hogy példátlan, emberfeletti szervezés volt. Jó leírni, mert tudjuk, hogy sikerült, megvalósult. Büszkék lehetünk rá!

Miről mesélnek az Eucharisztikus Kongresszusról készült bélyegek?

Különleges és reprezentatív emlékbélyegek készültek, amelyek hírt vittek a világba az eseményről. A szervezőbizottság tagjai méltó módon akartak megemlékezni a bélyegek kapcsán is. Ezért az eucharisztikus blokk tervezésére, rajzolására pályázatot írtak ki, amelyre 1937. szeptember 9-ig lehetett benyújtani a tervezeteket. A pályázatra 11 művészt hívtak meg, és az első pályamű 1000 pengős, a II. 700 pengő, a III. 400 pengő jutalmat kapott. Az első díjat Márton Lajos, a második díjat Fery Antal, a harmadik díjat Englerth Emil nyerte. Márton Lajost bízták meg a bélyegkép és az emlékblokk feliratának elkészítésével. A blokk körüli felirat: XXXIV. CONGRESSUS EUCHARISTICUS INTERNATIONALIS BUDAPEST 25-29 MAII 1938. A blokk bélyegei: zöld színű 6+6 filléres címletű, mely Szent István királyt ábrázolja apostoli kereszttel. Narancs színű 10+10 filléres bélyeg Szent Imre herceget ábrázolja liliommal. Palakék színű 16+16 filléres bélyeg Szent László királyt csatabárddal, vörös színű 20+20 filléres bélyeg az oltáriszentség látható jeleit ábrázolja, egy kelyhet (benne a bor), és egy ostyát (kenyeret), melyen az IHS rövidítés olvasható, jelentése Iesus Hominum Salvator, Jézus az emberek megváltója. A H betűből egy kereszt emelkedik ki. A figyelmes érdeklődő még két további dolgot felfedezhet a bélyegen, két templomot, balról a Mátyás-templom és jobbról az Esztergomi Bazilika látható. A barnás-ibolya színű 32+32 filléres bélyegen Szent Erzsébet látható rózsával, a háttérben pedig két templomtorony sziluettje vehető ki. Pécsi vonatkozása is van a bélyegeknek, mert a zöldeskék 40+40 filléres bélyegen Boldog Mór pécsi püspök van, és a püspök fejképe mögött a székesegyház látható. Az utolsó bélyeg vörösibolya színű 50+50 filléres értékkel, ezen akkor még Boldog Margit látható liliommal és koronával, akit az Eucharisztikus Kongresszus után avattak szentté 1943-ban. A blokk eladási ára 3,48 pengő volt. A bélyegeken alul a fogazatok fölött olvasható Márton Lajos neve.

Még kiadtak egy eucharisztikus bélyegpárt is, amely a 16+16 filléres címletű Szent László, és a 20+20 filléres címletű oltáriszentség látható jelképeit ábrázolja. A blokkot és a bélyegpárt is raszteres mélynyomással készítették.

Nehézségek, akadályok a szervezésben

A legnagyobb nehézséget a már érezhető II. világháború előtti hangulat jelentette. Valami volt a levegőben. „A messzeségből elindul a dörgés azokkal a teherautókkal, amelyeknek motorjai már készenlétben vártak arra, hogy csapatokat szállítsanak át az Alpokon, döntő változásokat idézve fel Európában. 1938. február 11-ről 12-re virradó éjszaka történt ez, s következményeiben akkor indult el az a rázkódtatás, amely megszűnt mindaddig, amíg Istennek nem tetszett, hogy szétoszlasson a Kongresszus körül minden ingást és minden felhőt és mindebből kibontakozzék az Ő dicsősége."15 Ebből kifolyólag volt határzár és mozgósítás a szomszédoknál. Így sok zarándokot egyszerűen visszafordítottak. A külföldi sajtóban sok valótlan hír jelent meg Magyarországról, a kongresszusról (pl. hogy már harcok vannak). Továbbá a félelem, a rágalmak, a kishitűség is akadály volt. Sok ember dolgozott a kongresszus sikeréért, sokakat megfélemlítettek, megijesztettek: elkészülnek-e mindennel, jönnek-e zarándokok, meghívott vendégek, elfogadják-e a meghívást.

A kongresszus kiemelkedő eseményei

„Az első mozzanat, amely tulajdonképpen már a Kongresszushoz tartozik: a magyar katolikus erő új pillérének, az Egyházközségi Munkásszakosztályok központi szervezetének bemutatása volt. Itt 25 000 munkás vonult fel hitet tenni. Krisztus »mint szociális vezér és Király« mellett, 1938. május 15-én."16

Mi is volt az EMSZO? A Magyar Katolikus Lexikonban ezt olvashatjuk róla: „Egyházközségi Munkásszakosztály, EMSZO,

1937. jan. 1-1946: egyházközségek keretében működő csoport a munkások támogatása, valláserkölcsi és hazafias nevelése, a plébánia életébe való bevonása, valamint gazdasági és szociális érdekeik védelme céljából."17 Az előbb említett nagygyűlésen,

1938. május 15-én kb. 30 000 vettek részt. A tagjainak száma meghaladta a 15 000 főt. Az egyház egy jól sikerült réteg-pasztorációjának keretében érte el a munkásság rétegét, tanítva, nevelve, segítve őket az élet hétköznapjaiban. Elsősorban a plébániahálózathoz kapcsolódtak. Sajnos 1945. február 26-án a kormány feloszlatta őket. Haladva a programok sorában, 1938. május 22-én volt a Magyar Királyi Államrendőrség szentmiséje a bazilikában. Dr. Madarász István prelátus-kanonok kiemelte beszédében, ha a rendőr imádkozik, akkor nyugodt lehet a család, a hitves, a társadalom és a haza. Ezen a napon vettek részt szentmisén a Magyar Királyi Honvédség és Államrendőrség görögkatolikus hívei a Rózsák téri görögkatolikus templomban.

Szintén ezen a napon volt a közös miséjük a BSZKRT (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság) dolgozóinak is, akikre felelősségteljes feladatok hárultak a kongresszus alatt.

Az Előkészítő Nagygyűlésen beszédet mondott dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, Krüger Aladár országgyűlési képviselő, Huszár Károly ny. miniszterelnök, Czapik Gyula prelátus-kanonok.

Az alábbiakban a pápai követet és a kíséret tagjait mutatom be. A pápai követ Eugenio Pacelli bíboros, pápai államtitkár volt, aki később XII. Piusz néven lett pápa. Kíséretének tagjai: Montini Giovanni Battista, a pápai államtitkárság protokoll-főnöke, Luttor Ferenc apostoli protonotárius, Naro Montoro Patrizio őrgróf, Massimo Lancellotti Luigi herceg, Nassali Rocca di Corneliamo gróf, titkos kamarás, Grano Carlo pápai szertartásmester, Del Ton Guiseppe titkos kamarás, Chiassi Giovanni gróf, világi kamarás, Galeazzi Enrico Pietro világi kamarás, Pietromarchi Carlo Clemente gróf, pápai nemes testőr, Rossignani Pio pápai káplán, Rossignani Luigi szolgálattevő nemes, Bianconi Enrico uszályvivő, Martin Paolo Giacomo államtitkársági attasé, Lolli Cesidio sajtóreferens.

1938. május 24-én a kongresszus ünnepi csarnokában köszöntötték a pápai legátust. Kánya Kálmán külügyminiszter üdvözölte a kormány nevében a legátus urat. „Megingathatatlan hűségtől eltelve, a magyarok mindig meghajoltak Krisztus helytartójának döntései előtt, akikhez a hit, az odaadás és a hála 900 éves kötelékei fűzik őket. Magyarország érzelmei ma ugyanazok, mint tegnap."18

Felszólalt Szendy Károly, Budapest polgármestere is. Továbbá köszöntőt mondott gróf Zichy János is: „Szent István kora óta, amikor első királyunk Asztrik apátnak, II. Szilveszter pápa delegátusának kezéből átvette a Szent Koronát, ezt a megáldott kincset, mely mélyen belefonódott a nemzet életébe, s amely azóta szerves része nemzeti alkotmányunknak, tehát több mint 900 év óta hazánk mindig katolikus ország volt, ezért lehetett oly rendíthetetlen őre Európa Keletén annak a kultúrának, melyet Krisztus Urunk hozott a világra..."19

Majd a legátus úr beszéde következett: „Köszöntöm ezt a nagyvárost és ezt a nagy népet vezetőivel egyetemben, azzal a belső meggyőződéssel, hogy az oltáriszentségben jelenlévő Isten Helytartója a legfőbb Pásztor, aki gondosan őrködik a juhok és a bárányok fölött, szeretetteljes és atyai tekintettel figyeli a Krisztus által rábízott nyájnak ezt a kiválasztott helyét."20 Végezetül a 100 éves Balla Sándor alföldi magyar földműves mondta el üdvözlő beszédét a legátusnak.

1938. május 25., szerda

Ezt a napot a 2500 szentmise napjának is lehetne nevezni. Valószínűleg nem sok olyan nap volt, amikor egy nap 2500 szentmisét mutattak be egy városban a világon. Ilyen nap volt Budapesten 1938. május 25-én, szerdán. Nagyon sok célért ajánlották fel a szentmiséket, válogatva emelek ki a nemes szándékokból párat: természetesen a kongresszus résztvevőiért, volt engesztelő mise is, a szenvedélybetegekért is (alkoholizmus) és még sok más célra.

Szerdán volt a megnyitó gyűlés a Hősök terén. Az ünnepélyes bevonulás után Meszlényi Zoltán püspök felolvasta XI. Piusz pápa bulláját, amelyben Pacelli bíborost nevezte ki Legátusává. Utána Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás köszöntötte a résztvevőket, vendégeket, híveket. Majd Hóman Bálint miniszter is elmondta üdvözlő beszédét. Részlet a beszédből: „Már-már úgy látszott, az anyag diadalt arat a szellem fölött, mikor e század elején újra kivirágzottak a tagadásba vett lelkiség virágai és újra élednek az emberi lélek mélyén szunnyadó erkölcsi eszmények. Korunk nagy vívódásokat és megpróbáltatásokat átélő embere a lelki ingadozás és bizalmi válság káoszából kivezető utat keresve az anyagból újra a szellemhez menekült."21

A pápai legátus maga is köszöntötte a jelenlévőket: „Adja Isten, hogy ebből az oltárból, mely itt bemutattatott és Jézus szentséges szívéből a szent vérrel együtt fakadjon a kegyelem bőséges forrása, amelyből a földkerekség minden népe, mely szomjazza az igazságot és békét meríthessen."22 Az este pedig egy ünnepi vacsorával fejeződött be a Legátus Úr tiszteletére.

1938. május 26., áldozócsütörtök

Ezen a napon volt a „gyerekek szentmiséje". „A legtöbben szülőikkel, testvéreikkel jöttek, így a bejelentett 114 000 iskolás gyermek helyett közel százötvenezer jelent meg és a kísérők tömege is körülbelül százötvenezer főre rúgott. Így háromszázezer lélek vett részt a magyar ifjúság nagy demonstrációján."23 Fél 12-kor kezdődött a bazilikában a papi eucharisztikus gyűlés. Az első nemzetközi gyűlést a kongresszusi csarnokban tartották. Ünnepi szónokok: dr. Tóth Tihamér, gróf Dalla Torre és sokan a küldöttek közül.

Ezen a napon zajlott egy különleges, egyszerre megható és látványos körmenet a Dunán, 10 hajó vett részt a körmenetben, közülük kiemelkedett a József főherceg és a Szent István hajó, és a Zsófia jacht. A hajók és sok épület (királyi palota, Citadella, Koronázó Főtemplom, Halász-bástya, Szent Anna-templom) diszkivilágítást kapott. A hajók a következő sorrendben haladtak: elöl ment egy hajó, melyen hatalmas kereszt volt kivilágítva. Kétoldalról egy-egy csavargőzös, melyeken egy-egy hatalmas gyertya volt. Utána jött a Leányfalu személyszállító. Az ötödik hajó volt a József főherceg hajó. Őt követte a Szent István gőzös, mely az oltáriszentséget vitte. Ennek a hajónak elindulását rakétalövés jelezte, és erre az alkalomra a Lánchidat, Erzsébet hidat is ünnepélyesen kivilágították. E hajók után jött a Zsófia jacht, melyen a hazai és világi előkelőségek utaztak. Majd a Jupiter és a Linz gőzös következtek, melyek fedélzetén a kongresszusra érkezett küldöttségek utaztak. A hajókörmenetet egy csavargőzös zárta, ahogy az elején, egy kivilágított hatalmas kereszttel.

1938. május 27. péntek

Ezen a napon tartották a katonák szentmiséjét a Hősök terén, melyen katonák, hadirokkantak vettek részt. A teljes vezérkar megjelent, József Ferenc főherceg, a honvédelmi miniszter Rátz Jenő, Sónyi Hugó altábornagy, és sok magas rangú katonai vendég. Ezzel az eseménnyel párhuzamosan a Szent István-bazilikában Calavassy athéni püspök mutatott be szentmisét nemes céllal, a keresztények újraegyesüléséért.

A nap során a szakosztályi ülésekkel folytatódott a kongresszus, majd délután a kongresszus ünnepi csarnokában volt a második nemzetközi gyűlés. Felszólalt Imrédy Béla, Audolent Georg bloisi püspök és még sok delegált egyházi méltóság.

Este tartották a férfiak szentségimádását és az éjféli szentmisét. „Mintegy 150 000 férfi vette körül ezt a sejtelmes központot, az érzelmeknek és gondolatoknak csodálatos felkiáltójelét. A szentségkitételkor kemény, érces hangon zengett fel a férfiak seregének ajkán a „Szent vagy, Uram". Majd feszült csend szállta meg a teret, és a következő pillanatban már hallani lehetett P. Bangha Béla SJ szavát, aki megmagyarázta és kifejtette az éjszakai szentségimádás jelentőségét. Azután P. Csávossy Elemér SJ tartotta meg az első elmélkedést a hitről, amelynek a történelem viharainak legnagyobb zúgásában sem szabad kialudnia a lelkekből."24

1938. május 28. szombat

Konferenciát tartottak az egyház egységéről, továbbá a magyar lányok ünnepi ülése zajlott a kongresszusi csarnokban. 40 000-45 000 lány vett részt rajta. Sokan felszólaltak a gyűlésen, Rogács Ferenc, dr. Röss Bertalan O. Cap., Antal János szalézi tartományfőnök, Kriston Endre püspök, Kerkay Jenő SJ, és számos neves egyházi méltóság.

Délután tartották a kongresszus harmadik nemzetközi gyűlését. Nagyon sokan felszólaltak, csak néhány előadót emelek ki: Kállay Tibor ny. miniszter, Alfonzo Junco (Mexikó), Lars Eskeland (Oslo), Oliveira Ernesto érsek (Portugália). Ezen a napon tett látogatást a pápai legátus kíséretével a világon egyedülálló Nemzetközi Karitász kiállításon.

„A Nemzetközi Karitász-kiállítást, amely az első volt az egész világon, ünnepélyes keretek között még május 24-én, kedden délelőtt nyitotta meg vitéz nagybányai Horthy Miklósné jelenlétében Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás."25

A kiállításra készült brosúrából is idézek: „Ez a kiállítás bemutatja a legteherbíróbb népközösségi eszmét, azt, amelyik kivirágzott a kereszténységben. Valóban megváltói gondolat volt az „új parancsolat" közzététele, amely sajnos ma ismét újszámba megy, s amely Krisztus misztikus testének közösségébe iktatja az embereket, mint egy testnek tagjait, hogy ami fáj az egyiknek, érezze meg azt a fájdalmat a misztikus test minden más tagja is. Ez a legkihatóbb keresztény népközösség a krisztusi felebaráti szeret. A kiállítás ennek a közösségnek történelmet csináló erejét mutatja be."26

A kiállítás jól illeszkedett az Eucharisztikus Világkongresz-szus és a Szent István jubileumi év programjaiba. A kiállítás helyszíne a gróf Károlyi palota volt. A rendező bizottság elnöke gróf Eszterházy Móricné.

Szombaton délután különleges eseménynek adott otthont a főváros: a magyar falu leányai jöttek fel Budapestre, és közösen felvonulva mentek a királyi várhoz, hogy köszöntsék vitéz nagybányai Horthy Miklósnét, a Kongresszus fővédnökét. „A felvonulást gróf Zichy Ráfaelné grófnő, Németh János, Győr egyházmegyei tanácsos, a győri A. C. igazgatója és Somogyi Antal győri teológiai tanár vezették."27

Az est az Operában folytatódott, ahol a díszelőadás Liszt Ferenc Krisztus oratóriuma volt. Az előadás után az országgyűlés elnökei adtak fogadást a Parlamentben. „A Parlament épületében a felsőház és az alsóház két elnöke, gróf Széchenyi Bertalan, a felsőház elnöke és Kornis Gyula, a képviselőház elnöke szombaton este a parlament épületében fényes foga-dó-estélyt adott a nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére. Az estélyen mintegy ezerötszázan vettek részt, ott voltak a magyar s az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából Budapesten tartózkodó külföldi előkelőségek, valamint a diplomáciai testület tagjai."28

1938. május 29., az Eucharisztikus Kongresszus befejezése

A kongresszus utolsó napján az agrárifjúság érkezett az ünnepi csarnokba. Ezt a KALOT szervezte (Kat. Legényegyletek Országos Titkársága), 25 000 fiatal vett részt rajta.

A záró szentmisén félmillió ember, hívő volt jelen. Beszéljenek a számok: a bevonuló sorban 300 áldozópap érkezett, 600 ministráns, majd papnövendékek következtek, utána papok, egyházi méltóságok, 14 bíboros, s végül a clerus paratus, az esztergomi főegyházmegye papjai következtek. A kórus 1200 tagból állt.

Különleges pillanat volt a szentmise végén az, amikor P. Bangha Béla bejelentette, hogy XI. Piusz pápa fog szólni a rádión keresztül a Kongresszus résztvevőihez, a hívekhez: „Tisztelendő testvérek, szeretett Fiaim! Amidőn megadatik nekünk, hogy a rádió csodás találmányán keresztül azzal az atyai szeretettel, amely minden távolságot legyőz, mintegy jelenlévőkhöz szóljunk hozzátok, úgy érezzük, mintha ismét visszatérnénk Magyarország fővárosába; valamikor ugyanis sok esztendővel ezelőtt megtekintettük Budapestet, és ott nemcsak a múltnak emlékét, hanem a magyarok ősi és gyakorlati hitét nagy lelki gyönyörűséggel csodáltuk. Adja Isten, hogy Eucharisztikus Kongresszusotok szítsa fel mindenkinek lelkében a szeretetet, amelyet joggal és méltán neveznek az egész Evangélium összefoglaló törvényének, hozzon bőséges és szerencsés gyümölcsöket, éspedig ne mulandókat, hanem örökre megmaradandókat. Táplálja az ősi hitet, növelje az égi javak vágyát és reményét, az isteni szeretet lángját pedig, a keresztény erényesség táplálóját úgy élessze és táplálja, hogy azok is, akik az Úr Krisztustól szánandóan eltévelyedtek, a jók példájától indítva, az Ő szerető öleléséhez visszavezettessenek."29

Az ünnepségek legvégén pedig páratlan felvonulás volt: „A XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus befejező manifesztációja vasárnap délután folyt le páratlanul ünnepélyes keretek között. Milliónyi ember állt lelkesen, ájtatosan sorfalat az Oltári-szentségnek, amelyet a körmenet során Pacelli bíboros-legátus vitt a bazilikából a Hősök-terére."30 1938. május 30-án kezdetét vette a Szent István-év, ezen a napon volt a megnyitója.

Összegzés

Talán így elolvasva a 80 éve megrendezett Eucharisztikus Kongresszus e rendhagyó méltatását, közelebb kerül az olvasókhoz az akkori hívek eucharisztiába vetett hite, bizalma. A zarándok, földi útját járó egyház középpontja, a hívő emberek életének középpontja az eucharisztiában jelen lévő Jézus Krisztus. A magyarországi 1938-as rendezés ezt próbálta kifejezni, méltó módon ünnepelni, a szó legszebb értelmében demonstrálni és evangelizálni. Valóban jelen van az Úr, és valóban köztünk maradt, ahogyan ezt megmondta, valóban élet az eucharisztia - ezt a hitet fejezte ki az a kongresszus. Ez a megemlékező írás az újabb budapesti kongresszusra való méltó előkészületek sorába szeretne illeszkedni, hogy a hívő emberek már most is készüljenek lélekben a 2020-ban ismét Magyarországon megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra.

 

Jegyzetek

1 Dr. Szántó Konrád: A Katolikus Egyház Története. Ecclesia, Bp. 1988, 592.

2 I. m. 537.

3 http://lexikon.katolikus.hu/E/Eucharisztikus%20Kongresszus.html 2018. VI. 26.

4 Benkő Antal: I. Kongresszusi emlékek, in: 1938-1988 Eukarisztikus emlékkönyv. Prugg Verlag, 1988, 6-7.

5 I. m. 7.

6 Török József: Az Eucharisztikus kongresszusok története 1938-ig. Krízisből született világtalálkozó. Élet és tudomány 2017/44, 1382.

7 I. m. 1383.

8 Pápai pecséttel ellátott, pápai törvényt, törvényeket tartalmazó iratok, okmányok.

9 Karl Heussi: Az egyháztörténet Kézikönyve. Osiris Kézikönyvek, Osiris Kiadó, Bp. 2000, 452.

10 TÖRÖK József: Az Eucharisztikus kongresszusok története 1938-ig, 1383.

11 Marx KET 765. és Jedin Handbuch VI/1. 520-522; és Jedin Handbuch VI/1 526-529., in: Dr. Szántó Konrád: A Katolikus Egyház Története, 481.

12 A XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Emlékkönyve. SZIT, Bp. 1938, 9.

13 I. m. 21.

14 I. m. 51.

15 I. m. 54.

16 I. m. 58.

17 http://lexikon.katolkus.hu/E/Egyh%C3%A1zk%C3%B6zs%C3%A9gi%20Munk%C3%A1 sszakoszt%C3%A1ly.html20180614

18 A XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Emlékkönyve, SZIT, Bp., 1938, 91.

19 Uo: 92.

20 A XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Emlékkönyve, 94.

21 I. m. 109.

22 I. m. 112.

23 I. m. 130.

24 I. m. 181.

25 I. m. 201.

26 Nemzetközi Karitász Kiállítás, F.k.: Mihalovics Zsigmond, Klösz György és Fia, Budapest.

27 A XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Emlékkönyve, 202.

28 I. m. 205.

29 I. m. 218-219.

30 I. m. 222.

 

 

Keresés a Katholikos oldalain