Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Murányi Teréz SSS
sZELLEMBEN, IRÁNYZATBAN, SZERETETBEN EGYEK VAGYUNK VELETEK*
A Szociális Testvérek Társasága romániai kerületének rövid története

 

A szerző 1974-ben a kolozsvári BBTE-n szerzett licenciátust matematikából, következő évben informatikára szakosodott, majd 1975-1990 között Brassóban számítástechnikai szakterületen dolgozott. Teológiai tanulmányai nyomán 1995-ben a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola levelező tagozatán, majd 1998-ban a kolozsvári BBTE Római Katolikus Teológia Karán szerzett licenciátust. Előbb nevelőnő volt a csíkszeredai Segítő Mária Gimnáziumban, majd hitoktató Roman-ban. 1977 óta a Szociális Testvérek Társaságának fogadalmas tagja. A rendszerváltás után 1991-1997 között központi tanácstag, illetve 1991-1999 között romániai kerületi tanácstag. Jelenleg a romániai kerület történetének összeállításával foglalkozik, valamint Buffalóban (AEÁ) a Társaság irattáráról készít katalógust.

Első korszak: 1921-1948

Előzmények: 1913-1922

Történelmi érdekesség, hogy a hivatalosan 1923. május 12-én Slachta Margit által Budapesten megalapított Szociális Testvérek Társasága Romániában már közel két éve működött, munkatörténete pedig visszanyúlik arra az időre, amikor Magyarországon a katolikus újjászületés megindult. Még a Szociális Misszió Társulat keretében 1913 decemberében Slachta Margit és Rónai Petra missziós nővérek Kolozsváron, Brassóban, Fogarason, Nagyszebenben, Aradon ismertették a szociális munkát és ennek időszerűségét. A következő évek során a Szociális Misszió Társulatnak több helyi szervezete jött létre Erdélyben, majd 1917-ben megalakult a Szociális Misszió Társulat Erdélyi Szervezete.

1918-ban felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia. December 1-jén a gyulafehérvári román nagygyűlés kimondta Erdély egyesülését Romániával, amit 1920-ban az Antant-hatalmak a trianoni békeszerződéssel jóváhagytak. Ennek következtében Erdély több egyházmegyényi területe került át Romániába, a Misszió Társulat Erdélyi Szervezete pedig központi vezetés nélkül maradt. Viszont több fiatal lány jelentkezett, aki élete átadásával akarta a szociális munkát szolgálni. Ez a tény indította a temesvári egyházi hatóságokat arra, hogy a Misszió Társulat romániai letelepedését kezdeményezzék.

Dr. Glattfelder Gyula csanád-temesvári püspök 1920-ban engedélyezte a missziós nővérek letelepedését egyházmegyéjében, amely 1921. november 23-án meg is történik Ikrich Auguszta és Csiszár Blanka nővérek közreműködésével. 1921 tavaszán Máriaradnán megalakult a Romániai Szociális Misszió Országos Szervezete. Temesvárott megjelent A Nap című katolikus, női szociális havi folyóirat. 1922 nyarán négy jelölt kérte felvételét. A temesvári árvaházi lakás szűknek bizonyult, ezért a nővérek átveszik a dettai öregotthon vezetését. Itt nevelődik a jelöltcsoport Tóth Etelka nővér vezetésével. Ebben az évben a nővérek elindítják a kegytárgykereskedést, és először adják ki a Képes Családi Kalendáriumot.

„És ha minden hiába, akkor is" - mondom a megyeri hitvallással. Érdemes nekünk mindenhez hozzákezdeni, ami az Isten országát szolgálja, ha csak két napig is dolgozunk rajta, mert akkor is jót tettünk, s a magunk meg-szentelődésére szolgált az eredménytelen elindulás is.

Ikrich Auguszta SSS,
a romániai kerület alapító főnöknője

1923. március 29-én Románia új alkotmányt léptet érvénybe. Ennek értelmében Glattfelder Gyula csanád-temesvári megyéspüspök, Tóth Etelka és Rónai Petra nővérek magyar állampolgárságuk miatt el kellett hagyják Románia területét, a temesvári nővéreknek meg kellett szüntetni a budapesti központhoz való tartozást. Ezért püspöki jóváhagyással a Romániai Szociális Misszió Társulat önállósul. Tagjai: három nővér: Ikrich Erzsébet (Auguszta), Csiszár Blanka, Olasz Katalin (sz. Héger) és négy jelölt: Köllő Borbála (Krisztina), Báthy Margit (Aglája), Csatári Adél, Borbély Judit (Emerika). Még ez évben Temesváron megépül a Fészek hat szobával és egy kápolnával.

Lendületes fejlődés: 1923-1948

1923. május 12-én Budapesten megalakul a Szociális Testvérek Társasága. A temesvári nővérek az újonnan megalakult Társasághoz csatlakoznak. A román törvények miatt jogilag a szervezeti egység köztük tilos, valóságban titkos, hisz „szellemben, irányzatban és szeretetben egyek vagyunk veletek" - táviratozza az alapítás napjára Auguszta testvér. A kezdő Társaság két legfeltűnőbb sajátossága volt a testvérek egymás iránt való nagy szeretete és a szociális téren való meggyőződéses tanulni vágyás és fejlődni akarás. Számbeli növekedésükkel arányosan élénkült a szociális szervezetek alakulása és működése.

Gr. Széchenyi Miklós nagyváradi megyéspüspök egyházmegyéjébe hívja a testvéreket, és vezetésükre bízza az Apostolok Háza nevű Szent László-menedékházat. Itt nyert elhelyezést a második jelöltcsoport (hat jelölt). Eltartásuk biztosítására a ház egyik szárnyában tisztviselőnők számára otthont rendeznek be. Házfőnök Olasz Katalin testvér, a jelöltképzést Auguszta testvér végzi. Ez évtől német nyelvű Képes Családi Kalendáriumot is megjelentetnek.

1924 pünkösdjén Slachta Margit testvér jelenlétében volt az első temesvári jelöltcsoport fogadalomtétele a Fészek kápolnájában. Az öt újfogadalmassal a testvérek száma nyolcra szaporodott. Ekkor tárgyalta át Margit testvér a szabályzattervezetet a vezető testvérekkel, majd a temesvári testvérekkel. 1925-ben kiadják Krisztus Király miséjének magyar szövegét. 1926 pünkösdjén újra öt újfogadalmas volt, ősszel még egy. Így 1926-ban a temesvári testvérek száma 14 fő. Aradon megalakul az Erdélyi Katolikus Nőszövetség.

A kerület tagjai létszámának gyors növekedése szükségessé tette komoly anyagi alap megteremtését. Isteni gondviselés folytán az erdélyi szociális testvérek átveszik a kolozsvári Központi Szálló és Étterem bérletét. Ennek jövedelme lehetővé tette 1927 szeptemberében hét jelölt képzésre való küldését a gödöllői Központi Jelöltképzőbe.

1928 pünkösdjén a testvérek létszáma 20-ra emelkedett. Szükségessé és lehetővé vált egy kolozsvári ház megvásárlása. Auguszta testvér levélben kéri gr. Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök engedélyét, hogy a Szociális Testvérek Társasága központját Temesvárról Kolozsvárra helyezhesse át a Társaság fejlődése és a szociális munka egységes irányítása érdekében. A püspök a 4911/1928 sz. válaszlevélben engedélyezi a Társaságnak az erdélyi egyházmegyébe való letelepedését, a központ Kolozsvárra való áthelyezését, és elrendeli az erdélyi kerületnek a magyarországi anyatársulathoz való csatolását. Így hivatalossá vált az 1923-ban kényszerűségből titkolt szervezeti egység. Lelkiigazgatónak Sándor Imre csíkszeredai hittanárt nevezi ki.

Az Erdélyi Katolikus Nőszövetség központja és A Nap szerkesztősége átkerül Kolozsvárra. Szeptemberben a testvérek átveszik a nagyváradi Szent Erzsébet Árvaház és a Lujza Otthon vezetését is, Kis Szent Teréz ünnepén pedig felszentelik a kolozsvári Rákóczi úti Kisház kápolnáját.

1928-ban a Társaság letelepedik Kassán. A szlovákiai kerület irányítását - a két ország közötti könnyebb érintkezési lehetőség miatt - az erdélyi kerület vállalta el. A kassai testvérek vezetését Auguszta testvér Báthy Aglája és Hadzsy Olga testvérekre bízza.

1929 őszén dr. Hirschler József prelátus megszenteli a szállodai munkatársak számára létrehozott kolozsvári Mercedesz Otthont (hat szoba). Itt kap helyet az Ifjúsági Mozgalom Központi Irodája, melyet Scholz Klára vezet. A külső szervező munka és a hotel sikeres működtetése erősítette a közbizalmat a Társasággal szemben. Egymás után jönnek a meghívások különböző feladatok, „árva ügyek" felvállalására.

Az erdélyi kerület munkájának fontos állomása lett a Románia fővárosában, Bukarestben történő letelepedés 1930-ban. A Nemzetközi Leányvédelmi Liga elnöke Brüsszelből sürgette egy leányvédelmi szervezet felállítását Bukarestben, ahol a leánykereskedelem egyik gócpontja volt. Erre a feladatra Horváth György és Schubert József bukaresti plébánosok a Társaságtól kértek testvéreket. Csiszár Blanka testvér és Stettner Andrea jelölt kezdik meg a munkát, majd rövid idő után Schannen Ottilia testvér felváltja Blanka testvért, akit két évre Los Angelesbe helyeznek. Ott a kivándorolt magyarok hitoktatását és egyházközségi munkát végez. A bukaresti munka vasúti misszióval, munkaközvetítő iroda és leányotthon felállításával indult el. Hozzátartozott még a fővárosban szolgáló római katolikus leányok gondozása, szabadidejük megszervezése, lelki nevelésük, valamint a gyermekpasztoráció és a családvédelmi munka. 1931-ben az olasz származású Tomasini házaspár a testvérek rendelkezésére bocsátja telkestől a Petre Poni u. 3. sz. alatti házát. Ez lesz a bukaresti misszió központja 1932-től 1944-ig. Felbecsülhetetlen értékű lélek- és nemzetmentő munkát végeztek itt a testvérek a háború előtt és alatt. Az 1978-ig folytatott bukaresti munkában összesen 28 testvér vett részt.

1931-ben, az erdélyi kerület 10. pünkösdjén a kerületnek 30 fogadalmas tagja és 26 jelöltje van. Ezért Auguszta testvér lemond az erdélyi kerület vezetéséről, és a képzésnek szenteli magát. Helyette Veress Marianne testvért választották meg.

Fiedler István szatmár-nagyváradi püspök a Társaság rendelkezésére bocsátja a régi Papnevelde Intézet nagy épületét a jelöltnevelés céljaira, így megteremti a felejthetetlen nagyváradi noviciátust. Külön papi vezetőt nevez ki a jelöltek lelkiéleti nevelésére dr. Scheffler János teológiai tanár, később szatmár-nagyváradi püspök, boldoggá avatott vértanú személyében, aki nyolc évig a jelöltképzés belső alapjait adja meg, és képez egy lelkileg viharálló gárdát. A nagyváradi noviciátusban nemcsak erdélyi jelöltek, de az anyakerületi és csehszlovákiai jelöltek is nevelődnek. Hamarosan a noviciátus lelkigyakorlatos házzal bővül. Évente négy alkalommal 3-5-8 napos lelkigyakorlatot tartottak, nyáron lelkigyakorlattal egybekötött szociális és továbbképző tanfolyamokat klubleányok, tanítónők és egyesületi vezetők részére. 1933-ban a Társaság megnyitja Nagyváradon a szociális iskolát egyházközségi nővéreket képző iskola címen.

1934-ben az erdélyi kerület elvállalja a nagyváradi görögkatolikus püspökség tulajdonában levő biharfüredi Excelsior üdülő szállodájának vezetését. Ezt a munkát két évig végzi. A szálloda jövedelme hozzájárult ahhoz, hogy a meglevő társulati otthon (a Kisház) egy új résszel és nagyobb kápolnával bővüljön. 1936-ban megvásárolják Marosfőn a testvérek és jelöltek nyári pihenésére szolgáló Pax Villát. Több nyáron át Sík Sándor piarista, egyetemi tanár, költő volt a miséző papjuk.

Az évek teltével a testvérek egyre több tapasztalatra tesznek szert a szociális munka terén. Egyre jobban hangsúlyt kap a mozgalmi munka. Városokban a Katolikus Női Misszió révén szervezték meg szociális munkára az asszonyokat, a leányifjúságot leányklubokba, Dolgozó Leányok egyesületébe. A szociális munkásokat és a Szociális Iskolát végzett növendékeket az ESZME (= Erdélyi Szociális Munkások Egyesülete) megszervezésével fogták össze. Az egyesületek célja volt hitben erős, erkölcsben tiszta, gazdaságilag képzett, nemzetileg öntudatos ifjúságot nevelni. A falusi asszonyokat és leányokat a KALÁKA (= Katolikus Lányok, Katolikus Asszonyok) szervezetbe vonták be. Célul tűzték ki számukra a népi értékek felkutatását, megőrzését, megbecsülését. E munka egyik része volt a Csíksomlyón évenként (először 1931. július első vasárnapján) a Zakariás Flóra és Stettner Andrea testvérek által megszervezett Ezer Székely Leány Napja mint a színes népviseletek, népdalok, néptáncok seregszemléje.

A mozgalmi munkát szolgálták a különböző, többnyire havonta megjelenő kiadványok: A Nap, Vasárnapi Harangszó, Keresztszem, Anyák Iskolája, Katolikus Ifjúsági Naptár, Munkafüzetek. 1935-ben a testvérek gondozásában megjelenik a Szent vagy, Uram énekeskönyv. Ők adták ki Erdélyben először a vasárnapi magyar-latin misekönyvet, amelynek terjesztésével a liturgikus mozgalom úttörői lettek.

A mozgalom intézményeket szül. Így jött létre a testvérek vezetésével szülészet (csíksomlyói Salvator Egészségház, kolozsvári Maternitate a Szociális Iskola internátusa helyén), anyák otthona, napközi otthonok (Kolozsvár, Mária Szíve plébánia), árvaház (Nagyvárad, Nagyszeben), otthonok külön-külön egyetemi hallgatónők (Bukarest), munkáslányok és cselédlányok (Bukarest) részére, női otthonok, öregek otthona (Detta, Nagyvárad). A falusi leányifjúság részére népfőiskolákon vezettek háztartási, gazdasági és varrótanfolyamokat. Minden tevékenység a Nőszövetség szakosztályainak keretén belül folyt.

A kolozsvári hotel jövedelme nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi kerület új Központi Háza (Nagyház, „üvegpalota") felépülhessen a kolozsvári Rákóczi út 35. sz. alatt (alapkőletétel: 1937. augusztus 1., Márton Áron kolozsvári plébános áldotta meg; 1939. január 29-én szentelték fel Margit testvér és a Los Angeles-i Virginia testvér jelenlétében). Ezt az épületet 1948-ban államosították, s a jelen időkig - 2013 - gyermekvédelmi célokra használják. 1939-ben a Társaság kolozsvári központi házának III. emeletén beindul az államilag is jóváhagyott Szociális Testvérek Társasága Szociális Szemináriuma, 16 hallgatóval.

A Társaság szellemét különböző kiadványokkal is terjesztették az erdélyi testvérek. Slachta Margit testvér, alapító főnöknő alapvető tanításait foglalta össze A Megszentelő Szeretet küldetésében című kis könyv. Ezenkívül voltak társulati ismertetők (1931), a Szociális Főiskola ismertetője és az Erdélyi Testvér (ez utóbbi sokszorosítva).

A kerület szorgalmazta egyes testvérek egyetemi, szociális, gazdasági és egészségügyi képzését, hogy minden munkaterületre szakképzett vezetőket adhasson. A Ferenc József Tudományegyetemen a negyvenes években két testvér működött tanársegédként. Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, a Katolikus Akció és a Katolikus Nőszövetség keretében több testvér dolgozott. Több testvért adott át az erdélyi kerület az anyakerületnek, belső és külső munkára egyaránt. Így vett részt Reisner Hildegard testvér 1944-ben Budapesten a zsidó konvertiták hitoktatásában. Az Erdélyi Katolikus Nőszövetség kolozsvári központja Ormai Heléna testvért bízta meg a Budapesten dolgozó székely leányok szociális gondozásának megszervezésével.

Váradra érkezésemkor (1946. - szerző megj.) virágzó, komoly lelkiéletet élő szociális munkát végző kültag csoport működött, melyet a felejthetetlen - a jó Istent és Társaságunkat nagyon szerető kültag testvérünk, Scholz Klára szervezett, és állandóan új tagokkal gazdagított. [...] Lelki vezetője a kültag csoportnak Dr. Bogdánffy Szilárd teológiai tanár volt, szent életű tudós, aki 1952 nyaráig vezette, irányította lelkiéletét.

Ormai Heléna SSS, Nagyvárad

1940. augusztus 30-án, a II. bécsi döntés következtében (ennek eredménye Észak-Erdély visszacsatolása Magyarországhoz) az erdélyi kerület két részre szakadt: Erdély déli része Romániában maradt. Az ott élő 11 testvér számára megszűnt a kolozsvári központtal való kapcsolat lehetősége. Négy évig tartott ez a helyzet. Hamarosan hét jelölt csatlakozott hozzájuk. Auguszta testvér (aki a budapesti anyaház vezetőjeként 19371943 között Magyarországon tartózkodott, de nem adta fel román állampolgárságát) meglátogatta a Dél-Erdélyben maradt testvéreket, és hat hónapon át volt közöttük. Ez idő alatt Temesváron beindítja a kétéves kántor-hitoktatóképző tanfolyamot, fellendíti a Társaság kültag intézményét. A kültagoknak Bogdánffy Szilárd (később püspök és vértanú) tartott lelkigyakorlatot.

1944-ben az erdélyi kerület tagjainak létszáma 80. A Társaság a mozgalmi munka határozottabb kialakítására törekszik. A pogány tömegrombolással szemben a keresztény értékeket hirdeti a tömegekre irányuló térítési misszió. A mozgalom anyaga: XII. Piusz pápa karácsonyi szózata, a Pastor Angelicus című film és a Világnézeti Credo. Az erdélyi testvérek szociális tanfolyamokat szerveznek a Világnézeti Credo anyaga alapján.

A mostani idők vértanúságra való előkészület, a hősies kitartás, önfeláldozás, hűség és engesztelő szeretet, vezeklés és szent szenvedés ideje. - Ez az idő, a maga vérzivatarával, az eddigi vetés aratása, a hősies küzdelem diadala és a későbbi nagy események megalapozása. Az utánunk következő nemzedék boldogan fogja hirdetni: „Győzött a Kereszt!

Fiedler István szatmár-nagyváradi püspök, 1946. november 23-án, a Misszió Társulat Temesváron való letelepedésének 25. évfordulóján

Szeptember 6-án bombatalálat éri a nagyváradi noviciátust, de minden testvér életben marad. Október 11-én orosz és román csapatok elfoglalják Kolozsvárt. A Központi Szállodában is orosz katonákat szállásolnak el. A testvérek elhagyják a szálloda szolgálatát, otthagyva minden anyagi értéket. ÉszakErdély Romániához való csatolásával a dél-erdélyi testvérekkel helyreállt a kapcsolat - viszont az anyakerülettel újra tilossá vált a szervezeti egység, akárcsak 1921-ben. Ennek ellenére 1946 júliusában, amikor a Társaság rendkívüli káptalant tart a Szabályzat véglegesítésére, Auguszta és Flóra testvérek gyalog mennek Erdélyből Budapestre. Ugyanebben az évben elkezdi a noviciátust az első román jelöltcsoport és egy bolgár jelölt.

1947-ben Kiss Sára (= Kish Felicia) testvért Amerikába küldik, hogy az erdélyi egyházmegye és a Társaság céljaira gyűjtést rendezzen.

1948. május 18-án a Szociális Testvérek Társasága erdélyi kerülete díszgyűlést tart Kolozsváron a Társaság alapításának 25. évfordulója alkalmából. Anélkül, hogy gondoltak volna az elkövetkező fordulatra, hosszú időkre való búcsú volt ez a közösségi élettől és a szeretett otthontól. Még egy utolsó kezdeményezés ebben a korszakban: 1948. augusztus 22-én Predealon megalakult a Medical Missio közösség 9 alapító taggal. Gerard Patrick Aloysius O'Hara nuncius kérésére a jelöltek képzését az erdélyi szociális testvérek vállalják el.

Második korszak: 1949-1989

A „szent szenvedés" ideje: 1949-1964

A háború után, a bukaresti nuncius kérésére, Hildegard és Alexia testvérek nagyon aktívan részt vettek a Caritas akcióban, az amerikai katolikus segélyek kiosztásában. 1949-ben elkezdődnek az egyháziak letartóztatásai, koncepciós perei. Letartóztatták Bogdánffy Szilárd, Scheffler János, majd Márton Áron püspököket. Nagyszerdán a Lídia testvér vezetése alatt álló predeali Medical Missio noviciátus épületét hatósági rendeletre át kellett adni a megyei szindikátusnak. 1949 pünkösdjén a kolozsvári kisház kápolnájában tett fogadalmat az utolsó jelöltcsoport; másnap volt a kerület utolsó közgyűlése.

1946 őszén kerültem Kolozsvárra, ahol az „Augusz-teumban", az iskolanővérek mini-egyetemista otthonában megismerkedtem és összebarátkoztam a későbbi Ica testvérrel. Rajta keresztül ismerkedtem meg Boriska testvérrel Aradon. Olyan nagy hatással volt rám egész lénye, ahogyan az aradi plébánia irodájában intézte az emberek ügyeit, hogy azt mondtam: Ha nekem hivatásom volna, akkor csakis szociális testvér lennék. Hallottam őt a leányklubban is beszélni, megismerkedtem a Társaság ezen tevékenységével, s megállapítottam, hogy nekem erre nincs tehetségem.

Klein Brigitta SSS, Temesvár

Június 14. Este 11 órakor a kolozsvári testvérotthonban lakó 35 testvért a város hatósága kilakoltatta, és Bács községbe két kis szobába zsúfolta őket más közösségek tagjaival együtt. A hatheti ott-tartózkodásnak az 1949. augusztus 1-jei minisztertanácsi határozat vetett véget. Ennek értelmében feloszlatnak 15 katolikus rendet, melyeknek 41 férfi és 71 női kolostorát, házát elkobozzák. Csak a katolikus ferences rend és az ortodox bazilita rend maradt meg. A Szociális Testvérek Társaságának erdélyi kerületét megszüntetik mint jogi személyt, megtiltják a külső munkát és a testvérek közös életét.

A testvérek szétszóródtak, munkalehetőséget kerestek, s akik csak tehették, kis közösségeket alkotva, a Társaság elöljáróival szoros kapcsolatot tartva titokban folytatták fogadalmakkal elkötelezett életmódjukat. A keretek leomlottak, de a belső átadottságuk érintetlen maradt. Kolozsváron kívül Bukarestben, Brassóban, Nagyszebenben, Aradon, Marosvásárhelyt, Temesváron, Nagyváradon, Gyulafehérvárt, később Szamosújváron, Csíkszentgyörgyön, Pankotán, Csíkszentdomokoson működtek. Állami munkahelyeik apostolkodási területté váltak.

A kisebbségi élet magárahagyatottsága kezdetén, amikor az egyházi élet lendületének kellett átsegítenie népünket, s még inkább annak vezetőségét a holtponton, a Társaság tagjai ébresztették és állították talpra először az elkábult és elzsibbadt erőket. Mindent megpróbáltak: sajtóval, előadásokkal, levelezéssel, utazással, tanulmányi napokkal, szervezéssel - és mindazzal, ami öntudatot adott, és az erők összefogását jelentette. A szociális eszmék hódítása és a liturgikus élet igénye kurzusaik nyomán keletkezett.

Sándor Imre vértanú, nagyprépost, a Romániai Kerület lelkiigazgatója 1928-1951 között

1950-ben Románia felmondta a Vatikánnal kötött konkordátumot, a nunciust a kommunista hatóságok kiutasították az országból. Ezért szükségessé vált a négy erdélyi egyházmegye nunciatúrával való kapcsolatának klandesztin ápolása. 1950-től az állam az erdélyi területeken csak a gyulafehérvári püspök joghatóságát ismerte el, a másik három püspökséget főespe-rességnek tekintette.

1950-1964 között súlyos megpróbáltatásokkal terhes évek következtek: egyházüldözés. Létfontosságú volt a Vatikánnal való kapcsolat fenntartása. A püspökök letartóztatása után az erdélyi egyházmegyét a titkos ordináriusok láncolata vezette. Az állam az ún. „békepapi" mozgalommal egy, a Vatikántól elszakadt, nemzeti egyház létrehozását akarta megvalósítani.

A Társaság osztozott a hallgatásra ítélt szenvedő egyház sorsában. Sajátos feladattá vált a titkos ordináriussal való együttműködés, a „békepapi" mozgalommal szembeni ellenállás megszervezése, a hívek egyházhűségre való bátorítása, a szétszórtságban élő testvérek összetartása, az új hivatások képzésének biztosítása.

A rendkívül veszélyes helyzet ellenére a Szentlélek ebben az időszakban is küldött hivatásokat a Társaságba. 1950-ben kérte felvételét Klein Brigitta. Noviciátusa „levelező" jellegű, látogatás nélküli volt. 1951 szeptemberében Bukarestben a katonai törvényszéken folyik a „nagy vatikáni kémper"-nek elkeresztelt koncepciós per, melynek során katolikus püspökök és munkatársaik nagyon súlyos börtönbüntetéseket kaptak. Többen a börtönben fejezték be az életüket.

A testvérek hősiesen vállalták az összekötő szerepet az egyház, a papság meg a Vatikán között. Vitték-hozták a leveleket. Először Reisner Hildegard, Fenyvesi Mária Judit és Dewald Christin testvérek buktak le. Aztán következtek a többiek.

A testvérek ellen három csoportban emeltek bűnvádat:

- az első csoport közreműködött az egyházmegyék és a Szentszék közötti kapcsolat fenntartásában, „bűntett", amelyért hazaárulás vádjával ítélték el (Hildegard 20, Christin 13, Mária Judit 10, Dorottya 10, Éva 5, Eszter 3, Aranka 3, Lídia 3, Ágota 2, Bartolomea 1 évet kapott);

- a második csoport közreműködött az ellenállás megszervezésében a „békepapi" mozgalommal szemben (Szeréna 10 év, Veress Judit 8 hónap, Helma ellen kiadták az elfogatási parancsot, de ennek végrehajtása előtt agyvérzésben meghalt);

- a harmadik csoport a betiltott szerzetesi élet folytatásában való részvétel miatt került fogságba (Auguszta testvér három ízben: 1950. július 1-jétől 6 hónap, 1951. december 8-1954. szeptember 17. és 1955. december 30-1956. június közepéig).

Marioara testvér hat hónapot kapott egy jezsuita szerzetes francia nyelvű börtönemlékiratainak stiláris javításai miatt. Pataky Olga Alexia testvér a Szoboszlay-féle államellenes perbe keveredett, és 20 évre ítélték „hazaárulás" vádjával.

1960-ban Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Kommunista Párt első titkára is részt vett New Yorkban az ENSZ-közgyűlé-sen. Slachta Margit általános elöljáró több vonalon is akciót indított a megközelítésére, hogy a még mindig börtönben sínylődő erdélyi testvérek érdekében közbenjárjon. E törekvés történetét vaskos iratcsomó őrzi a buffalói irattárban.

Ebben a nehéz időben 15 testvér és három munkatárs hitéért és az egyházhoz való hűségéért járta meg a földi börtönpoklot, 2-20 évi fegyházra ítélve. Raboskodásuk összesen 113 évet és 5 hónapot tett ki. Nagyrészük az ítéletet letöltötte, másokat az 1964. évi általános kegyelem mentett fel. A börtönből kikerülve otthonaikban sem élvezhettek igazi nyugalmat. Állandó ellenőrzés, megfigyelés, váratlan házkutatások tartották bennük ébren a kiszolgáltatottság és bizonytalanság érzetét.

Minden megtorlás, zaklatás és tilalom ellenére az illegalitásban 1950-1958 között, első fogadalommal a Társasághoz csatlakozott tíz testvér: János Ágnes Ágó, Varga Juliánna Szirma, Antochi Veronica Bartolomea, Andreev Olga Kazimira, Nits

Lily, Názádt Erzsébet Mária, Kacsó Julianna Júlia, Bálint Anna Annuska, Ro§ianu Elena Ica, Klein Brigitta.

Egy új generáció kopogtat: 1965-1989

1965-ben Romániában megkezdődött a Ceau§escu-kor-szak. A bebörtönözés félelmében élő családok légköre, valamint a Társaság jeltelensége nem kedvezett új hivatások létrejöttének. 1959-1974 között nem volt újfogadalmas az erdélyi kerületben. Lassan a jég mégis megtört...

1971 nyarán a 82. évében járó Auguszta testvér helyett a Buffalóban székelő központi elöljáró dr. Szim Irén Lídia testvért nevezi ki a romániai kerület elöljárójává. Ezt a szerepet 1983-ig tölti be.

Nemcsak a világ vagy egyháziak értetlenségével kellett megküzdenünk, de újra meg újra hálás igent kellett mondanunk a Társaságban nekünk juttatott ajándékokra, azon vonzások-csábításokkal szemben, amit az egyházban titokban életre kapó, látványosabb munkát, népszerűséget, érvényesülést kínáló mozgalmak jelentettek. Rengeteget szenvedtünk fiatal éveink feltartóztathatatlan röpte és látszólag hiábavaló szárnyverdeséseink miatt. Eszköztelenségünk, tehetetlenségünk, a helyzet szorításai sokszor kedvünket szegték. Lassan megértettük, nehéz percekben pedig újra tudatosítottuk önmagunkban és egymásban azt, amit a Gondviselés által nekünk szánt feladatként megsejtettünk: hídnak kell lennünk az egykori és jövendő szociálistestvér-generáció között. Ápolnunk kell és hitelesen továbbadnunk az alapítóktól szinte első kézből kapott eszményt. És ezt a szerepet elfogadtuk mint szegénységi fogadalmunk egyik kitevőjét.

Walter Ilona SSS, Sepsiszentgyörgy, 1991

1971-ben kezdődött egy újabb generáció ismerkedése a Társasággal. Három jó barátnő, matematikaszakos egyetemi hallgató kapcsolatba került a kolozsvári idős testvérekkel. Auguszta testvér érett lelkiséget sugárzó személyisége, a testvérházak családias légköre és a megtapasztalt szeretet nyomán mindhárman, titokban, egymástól teljesen függetlenül, a Társaságba való felvételt kértek Auguszta testvértől. Ő láthatóan örült, hősiesen vállalta a kockázatot az utánpótlásért, őrizte a titkot, miközben tudta, hogy itt a földön nem tud hatékonyan segíteni. Élete utolsó két évét az intenzív ima, az egyház ügyei és társulati gondok, aggódás tölti be. Másik nagy gondja és törekvése volt az 1975-ös káptalanra kellőképp felkészülni. Összeállított egy teljes szabályzattervezetet.

Az 1973-as mottó: Atyám, akiket nekem adtál, azt akarom, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál (Jn 17,24) - Auguszta testvér életében teljesedett be: május 8-án Ikrich Erzsébet Auguszta testvért, a romániai kerület alapítóját magához hívta az Úr. A Társaság alapításának 50. évfordulóján, május 12-én temették a Házsongárdi temetőbe, Kolozsvárt.

Auguszta testvér halála és az utána történt belső események mély megrendülést okoztak a fiatal jelölteknek. Az új elöljáró, Lídia testvér nem meri vállalni a fiatalok nevelését, csak barátokként fogadja őket. Mentődeszka lett a magyarországi elöljáró, dr. Szőke Pálma testvér, aki átvállalta őket mint a magyar kerület jelöltjeit. Dénes Anna Szeréna testvér gondjára bízta összetartásukat, a társulati képzést pedig Sztrilich Ágnes testvér által biztosította számukra. Kockázatos vállalkozás volt, mert Romániában nemcsak a hit, a szervezeti élet, de a külföldiekkel való kapcsolattartás sem volt engedélyezett.

A fiatalok újabb fiatalokat vonzottak. 1976-ban újra matematikaszakos egyetemi hallgató jelentkezik a Társaságba. 1977-ben felfedezik, hogy Moldvában is él egy idős testvér, aki négyöt érdeklődőt gyűjtött maga köré. Kockázatot vállalva a két kis csoport felveszi a kapcsolatot.

1979-ben Sionban (Svájc) a IX. Általános Káptalan tárgyalja az erdélyi juniorok helyzetét, akik a magyar kerületben képződtek és tettek fogadalmat: a romániai kerület átveszi őket. Ezzel a Társasággal való jogi viszonyuk elrendezést nyer. 1981-ben már Lehner Anne általános elöljáró vizitációját fogadhatják a gyulafehérvári püspöki kert rejtettségében.

Küldetésünk fontos szempontja a szellemi szegénység felszámolása, a közszellem formálása. És miért ne beszélhetnénk a szerzetesek között is a közszellem formálásáról? Néha talán nehezebb is...

Homa Ildikó SSS, Kolozsvár

1983-ban, mivel Szim Lídia testvér harmadik mandátuma is lejárt, az általános elöljáró Klein Brigitta testvért nevezi ki a romániai kerület elöljárójává, aki megszakítás nélkül 1995-ig végzi ezt a szolgálatot. Ő vezeti át a kerületet a rendszerváltás reményt keltő időszakán.

1985-ben a németországi Bühlben tartott káptalanra az állami hatóságoktól akadályozva, Brigitta testvér késve érkezett, a fiatal küldött pedig nem kapott útlevelet. Így a romániai kerület nem tudott együttdolgozni a káptalani folyamattal, de az ott jóváhagyott szabályzatot Brigitta testvér a cipője talpába rejtve áthozta a vámon, és bejuttatta Romániába.

1987-ben klandesztin levelező tagozatú teológiai képzés indul Sepsiszentgyörgyön. Nagy áldozatot és kockázatot vállalva vesznek részt rajta az erdélyi junior testvérek, valamint egy jelölt.

A zsinat után felbátorodott egyházi élet, a fiatal testvérek apostolkodása nyomán a '80-as években több fiatal kéri felvételét a Szociális Testvérek Társaságába. Ebben az időszakban nagyon szoros kapcsolat volt az erdélyi és a magyarországi fiatal testvérek között. Az utóbbiak támogatása komoly lelki és anyagi segítséget jelentett. Rendszeresen jöttek fiatal magyar testvérek Erdélybe „túrázni" (= nyári lelkigyakorlat), lelki könyvekkel és élelemmel megtömött hátizsákkal. 1989. december 22-én Romániában megbukik a kommunista diktatúra: új korszak kezdődik.

Eljött az Élet Lelke!

Egy szikra jött, az égből alászállva,
Megfogódzott a lelkem ruhájába,
Ölelt, égetett, űzött, kergetett,
Én - ittasan az isteni szikrától,
Viszem lobogó, fáklyás lelkemet! -
(Felégetem a bűnnek minden dudvát,
Bevilágítok minden éjszakát.)
- Szívem, az égő vérpiros kanóc,
A széltől néha - félve megremeg.
De - fájdalmasan éget, űz a tűz.
(Állni, félni, várni nem lehet!)
Az Isten Lelke szállt meg engemet.

Eliz testvér

Összegezve: Auguszta testvér misztikus halálától kezdődően 1989 decemberéig a romániai kerület öt újfogadalmassal és nyolc jelölttel gyarapszik! A földbe hullott mag bő termést hozott. 1965-1989 között a kerületből harminckét testvért hívott magához az Úr. Ebben az időszakban (1975-1989) tett első fogadalmat: Walter Ilona, Biró Mária, Murányi Teréz, Fogarasi Edit, Kővári Magdolna.

 

Források

Ormai Ilona Heléna SSS: A Szociális Testvérek Társasága erdélyi kerületének krónikája. Nagyvárad 1984 (gépelt kézirat)

Reisner Friderika Hildegard SSS: A bukaresti Ház krónikája. 19301948. Bukarest 1948 (gépelt kézirat)

Ikrich Erzsébet Auguszta SSS és Szim Irén Lídia SSS: A Szociális Testvérek Társasága erdélyi kerületének megalakulása, működése és jellegzetességei. Kolozsvár 1969 (gépelt kézirat)

Biró Mária SSS: A Szociális Testvérek Társasága az illegalitás évei alatt. 1949-1989. Gyulafehérvár 1995 (a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola Hittanárképző Tagozatán írt szakdolgozat)

Walter Ilona SSS: A Megszentelő Szeretet küldetésében. A Szociális Testvérek Társasága romániai kerületének munkatörténete a szerzetesrendek működésének betiltásáig. Gyulafehérvár 1995 (a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola Hittanárképző Tagozatán írt szakdolgozat)

Murányi Teréz SSS: A Szociális Testvérek Társasága Szabályzatának helye a szerzetesi szabályok között. Kolozsvár 1998 (a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán írt szakdolgozat)

Nekrológok, visszaemlékezések, újságcikkek és a kerület testvéreinek élő emlékezete

 

Jegyzet

*Auguszta testvér, 1923. május 12.