Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Bélfenyéri Tamás-János
vITÉZ JÁNOS NAGYVÁRADI PÜSPÖK,
ESZTERGOMI ÉRSEK ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA (4)

 

The Life and Lifework of John Vitéz, Bishop of Nagyvárad and Archbishop of Esztergom (1408-1472) 4.

The bishop of Nagyvárad, later archbishop of Esztergom, János Vitéz had an important role in the history of Hungary, the Hungarian Church and cultural life. He was an exceptional diplomat of his time. He also had an important influence on culture. Presenting the life of the archbishop of Esztergom, the author did not avoid to mention and analyze his political implication and connections, his role on behalf and then against King Matthias. In this last part of the paper the author deals with the following topics: the diplomatic activity of John Vitéz (1465-1470), the conflict between John Vitéz and King Matthias, the cultural activity of John Vitéz during King Matthias' ruling.

Keywords: Archbishop of Esztergom, diplomacy, culture, science, library, typography

 

A szerző a nagyváradi Szent László Teológiai Líceumban érettségizett, majd a kolozsvári BBTE RK Teológia Karán végezte teológiai tanulmányait. Jelenleg a kar magiszteri képzésén vesz részt.

Vitéz János újabb főpapi székhelyei

Tárgyalások Vitéz János zágrábi püspökségre való áthelyezéséről

Mátyás trónlépése után semmi kétsége nem volt afelől, hogy az esztergomi érsekséget megüresedés esetén Vitéz Jánosnak fogja adni. A nagyváradi püspököt rangban ugyan megelőzte a kalocsai érsek és az egri püspök, de politikai befolyás tekintetében Vitéz felülmúlta őket. Püspöksége is, jövedelmei is nagyobbak voltak. Felmerült a gondolat, miszerint Vitézt a zágrábi püspökségre kellene áthelyezni. Az elképzelés természetesen nem Vitéztől származott. A zágrábi egyházmegyében Zólyomi Benedek halálával megújultak a bonyodalmak.1 Mátyás trónra léptekor hárman voltak, akik jogot tartottak a püspökségre. Csupor Demeter volt knini püspököt még Ulászló helyezte Zágrábba. László király Debrenthei Tamás szentmártoni apátot nevezte ki, és V. Miklós pápa megerősítette. Boldizsár ramensdorfi plébánost Cillei Ulrik igyekezett a püspökséghez juttatni. Mátyás Vitéz tanácsára a három vetélytárs közül Csupor Demetert támogatta. Be kellett azonban látnia, hogy Csupor nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, melyek segítségével rendet tudna teremteni egyházmegyéjében, nem képes tekintélyt szerezni az egyháznak és a koronának.2

A király ilyen körülmények közt azt akarta, hogy Vitéz foglalja el a zágrábi püspökséget, Csupor pedig a nagyváradihoz jusson hozzá. Vitéz vonakodott elfogadni a kérést magas életkorára, gyenge egészségügyi állapotára hivatkozva. Érvként hozta, hogy a zágrábi püspökség tíz főúr hatalmaskodásának van kitéve, ne akarják hát tőle, hogy biztos révből tengerre szálljon, a jólétet adja fel a szegénységért cserébe, magára vonja mások gyűlöletét. Az 1462. évi országgyűlésen a rendek közhelyesléssel elfogadták Mátyás tervét, sőt Frigyes császár is támogatta az ötletet. Vitéz végül engedett.3 Ezt írta levelében: „A császár kéréseire a fenséges magyar király és az ország főrendei által, úgyszólván kényszerítve, elvállaljuk a feladatot, mely szent ugyan, de fáradságos, és inkább kimerülésünket, mint gyarapodásunkat fogja előidézni. Követjük hívó szózatát az egyháznak, mely anyánk, [.] azon tartományét, mely szülőföldünk, és szolgaságra kárhoztatva, Magyarországtól már majdnem elszakadt."4

Beleegyezését bizonyos feltételekhez kötötte. Azt akarta, hogy míg a püspökség birtokait visszaszerzi és rendbe hozza, addig más egyházi javadalmak jövedelmeit kaphassa. A király beleegyezett a feltételekbe. Felmerült a lehetősége annak, hogy a kalocsai érsek a nagyváradi püspökségért cserébe érsekségét Vitéznek adja, akinek a zágrábi püspökséget is irányítania kell. Mátyás végül is úgy döntött, hogy Vitéz a zágrábi püspökség mellett a nagyváradit is tartsa meg. Mindehhez a pápa jóváhagyását is kérte. Debrenthei Tamás azonban ragaszkodott a zágrábi püspöki székhez. Azt állítva, hogy Vitéz őt erőszakkal fosztotta meg a zágrábi egyházmegye vezetésétől, megnyerte magának a pápát és a bíborosi kollégiumot. A pápa a következőképpen rendelkezett: Debrenthei Tamást a zágrábi püspökségből mentsék fel abban az esetben, ha a király neki adja az üresedésben levő nyitrai püspökséget, meghagyva neki a szentmártoni apátságot és a széki prépostságot. Vitézt áthelyezi a zágrábi püspökségre, ha lemond a nagyváradi püspökségről, amit Csupor Demeter kap meg. Vitéz a király kincstárból háromezer forint segélyt kapna. Sosem adja beleegyezését abba, hogy egy főpap két egyházmegyét vezessen.5

A pápai üzenet megérkezése előtt Vitéz átvette a zágrábi püspökség irányítását. Mátyás átadta neki az egyházi birtokokat, kegyúri jogát ráruházva a zágrábi káptalan javadalmainak adományozására is felhatalmazta. Vitéz helyreállította a zágrábi püspökség zavaros állapotát, az elidegenített birtokokat visszaszerezte. Nem utasította vissza a pápa kérését, a zágrábi püspökséghez nem ragaszkodott, sőt attól meg akart szabadulni.6 Mátyás végül Debrenthei Tamást nyitrai püspökké nevezte ki, Csupor Demetert az időközben megüresedett győri püspökség élére állította, a zágrábi püspökséget pedig a pápai megerősítésnek köszönhetően Thúz Osvát nyerte el.7

Vitéz János esztergomi érsekké való kinevezése

Szécsi Dénes bíboros, aki huszonöt évig töltötte be az esztergomi prímási széket, 1465. február 1-én meghalt. Mátyás utódjául Vitéz Jánost nevezte ki, és a Szentszék megerősítéséhez folyamodott. 1465. február 16-án Vitézt már választott esztergomi érseknek címezték.8 Janus Pannonius dicsérő szavakkal köszöntötte az új érseket:

Szálljon szárnyon a jó hír minden népeken által, Földről csillagokig jusson el e nagy híradás, Esztergomnak Várad adóz, s a Dunának a Kőrös, Prímás lett, aki volt rangban a negyedik.9 A király Vitéz utódjává a nagyváradi püspöki székben Beckensloer Jánost (Johann Beckensloert) nevezte ki.10 Érdekes, hogy Mátyás az ország első egyházi méltóságát Vitéznek adományozta, de a bíborosi címre nem őt, hanem Várdai István kalocsai érseket ajánlotta.11 II. Pál pápa később Várdait csakugyan bíborossá nevezte ki, így rangban megelőzte az ország első főpapját. Vitézt elkedvetlenítette a helyzet, ezért Mátyás azzal a kéréssel fordult a pápához, hogy az esztergomi érseket is nevezze ki bíborossá. Tisztázatlan okok miatt a pápa nem teljesítette a kérését.12

Vitéznek az esztergomi egyházmegye kormányzása mellett a nyitrai püspökség irányítását is ideiglenesen át kellett vennie. Debrenthei Tamásról ugyanis, aki ezt 1465-ben nyerte el, az a vád érkezett, hogy a Felvidéken pusztító cseh rablócsapatok kapitányaival szövetségre lépett. A király elhitte a vádakat, 1467 végén és 1468 elején megfosztotta őt püspökségétől, amit a pannonhalmi apátsággal együtt Vitéznek adott át. 1468 tavaszán, nyarán Vitéz az egyházi és világi ügyek intézése miatt Nyitrán volt. A nyitrai vár szomszédságában levő Zobor-hegyi apátságot az apát halála miatt elfoglalta és Mátyás engedélyével a nyitrai püspökséghez csatolta. A püspökségétől megfosztott Debrenthei a kalocsai érsekhez, a veszprémi püspökhöz és a Szentszékhez fordult segítségért. II. Pius három év múlva intette meg Vitézt, hogy az elfoglalt püspökséget adja vissza. Mátyás 1471 őszén helyezte vissza Debrentheit püspöki székébe.13

1464 márciusában Mátyás király végrehajtotta közismert kancelláriai reformját. Lemondatta Szécsi Dénes bíboros-esztergomi érseket a főkancellári tisztségről. A központosítás jegyében egyesítette a fő- és a titkos kancellári méltóságot, és egyidejűleg két főpapot: Várdai István kalocsai érseket és Vitéz János váradi püspököt nevezi ki az új kancellári tisztségre. Utóbbi csak a legünnepélyesebb, aranypecsétes oklevelek ellenjegyzését vállalta el. Őt nem a mindennapos rutinmunkára, hanem diplomáciai tanácsadóként használta a király. Az egységes kancellária nagyrészt a Vitéz válogatta humanista jogászokat alkalmazta. Oklevél kiállítására csak az országtanács tagjaitól kaphatott utasítást. Ennek az írásszervnek volt a feladata a diplomáciai levelezés és a külföldi követségek küldése.14

Vitéz János diplomáciai tevékenysége (1465-1470)

Vitéz János mint közvetítő Podjebrád és a Szentszék közt

Podjebrád György cseh király a kelyhesek (a husziták mérsékelt irányzata) követője és pártfogója lett, ezért feszült viszonyba került a Szentszékkel. II. Piusz és Vitéz több sikertelen kísérletet tett arra, hogy őt a katolikus egyháznak megnyerje. 1465 nyarán tervbe vették Mátyás és Podjebrád személyes találkozását Szakolcán. Mivel Mátyásnak a boszniai hadjáraton kellett részt vennie, így a tárgyalásokon Vitéz képviselte. A magyar prímás a cseh királlyal és a cseh-morva katolikus párt egyik vezérével, Protaz Boskovic olmützi püspökkel is baráti viszonyt ápolt. Utóbbi ifjúkorában ismerkedett meg Vitézzel, akit „atyjaként tisztelt". Vitéz Szakolca helyett Nagyszombatba hívta a cseh királyt, az azonban a prágai országgyűlés miatt nem jelent meg. Maga helyett Protaz püspököt küldte el, aki Vitézzel egy javaslatot dolgozott ki a pápa megnyugtatására. A tervvel elkéstek, mivel július 15-i bullájával Podjebrádot eretneknek és a keresztény hit ellenségének mondta ki. Vitéz félt, hogy a pápai döntés szakadást és harcokat fog eredményezni.15

Mátyás csehországi hadjárata, tárgyalások Frigyes császárral

II. Pál pápa Podjebrádot trónvesztettnek nyilvánította, és keresztes hadat indított ellene. Ítéletének végrehajtására előbb a Német-Római Birodalom fejedelmeit, majd a lengyel királyt kérte fel. Mivel őket nem sikerült meggyőzni, Mátyáshoz fordult, aki készségesen elfogadta a felkérést. Mátyást elsősorban politikai indokok irányították. El akarta nyerni a Szentszék támogatását, mely a török és a császár elleni harcban is jól jöhet, emellett családja uralmát is megszilárdíthatja a magyar trónon. Cseh- és Morvaország megszerzése a magyar korona birtokait bővítette volna. Magyarország elfoglalhatta volna Európában az őt meg illető helyet, a szomszédos nyugati államokkal kapcsolatba lépve jobban ellenállhatott volna a török támadásoknak. A cseh koronához választófejedelmi méltóság is volt kapcsolva, így Mátyás számára lehetőség nyílt volna a német-római császári korona elnyerésére. Vitéz János helyeselte uralkodója politikáját, a csehországi hadjárat legbuzgóbb támogatója volt. A hadjárat szükségességéről és előnyeiről meggyőzte az ország főurait is, így az országtanács a háború megindítására szavazott.16 Mátyásnak Vitéznek tulajdonította az eredményt: „Az ő tekintélye és bölcsessége küzdötte le a nehézségeket".17

A magyar király 1468. április első felében küldte el Podjebrádnak hadüzenetét, és tizenhatezer fős seregével betört Morvaországba. Vitéz érseki dandárja élén kísérte el őt. Május elején a seregnek vissza kellett fordulnia, mert az a hír érkezett, hogy Podjebrád Mátyást kikerülve Magyarországra akar támadni. Mátyás az esztergomi érseket bízta meg az északi országrész védelmével. Vitéz a tavaszt és a nyarat Nyitrán töltötte az északi határt figyelve. A hír alaptalannak bizonyult, így Vitéz az év végén visszatért Morvaországba. 1469 elején Mátyás jelenlétében a csehországi katolikus rendek követségét fogadta, melyek a magyar uralkodót királlyá választották volna. Mátyás elutasította a követség ajánlatát, mert Podjebrád ígéretet tett neki, hogy a cseh-morva rendek gyűlésén utódjává fogja választani. A tárgyalások nem jártak eredménnyel, a háború folytatódott. Mátyás 1469 tavaszán elfoglalta a cseh korona egyik tartományát, Sziléziát, ahova Vitéz is elkísérte.18 1469. május 3-án Olmützben királlyá koronáztatta magát, de nem tudta elismertetni törvényesen uralmát. Podjebrád György ugyanis, fiainak kizárásával, Kázmér lengyel király elsőszülöttjét, Ulászlót tette meg utódjává. Egyetlen feltétele az volt, hogy a lengyel király harcoljon Csehország ellenségeivel. Kázmér kilépett a semlegességből, és Györgyöt támogatta.19

Mátyás igyekezett elnyerni Frigyes császár segítségét. A vele való tárgyalásokra Bécsbe Vitézt küldte kétszáz lovasból álló kísérettel, aki december 17-én érkezett meg a városba. Ismertette a császárral a magyar király követeléseit: a csehországi hadjáratra felajánlott nyolcvanezer aranyat fizesse ki, a magyar királyi címről mondjon le, a magyarországi várakat adja vissza, fogadja kegyelmébe fellázadt ausztriai alattvalóit, amikor Mátyás Bécsbe megy, biztosítására adja oda neki a város két kapuját. A császár nem egyezett bele a feltételekbe, ezért Mátyás arra utasította Vitézt, hogy a tárgyalásokat szakítsa meg, és térjen vissza. Frigyes császár szövetségre lépett Kázmér lengyel királlyal, melynek értelmében késznek mutatkozott Ulászlót a cseh koronához juttatni. Mátyás Podjebráddal 1470. augusztus 10-én fegyverszünetet kötött, de a császárral és a lengyel királlyal még meg kellett küzdenie.20

Vitéz János ellentéte Mátyás királlyal

A csehországi hadjárat miatti elégedetlenség, Vitéz János az ellenzék élén

Mátyás 1470 novemberében Budán országgyűlést hívott össze, melyen a rendektől a háború költségeire egy forintnyi adó megszavazását kérte. Az országgyűlésen egy király elleni ellenzék alakult ki, amit Vitéz vezetett. Hangoztatták, hogy a cseh háború túl hosszúra nyúlt el, és nagy áldozatokat követelt az országtól.21 A király elhanyagolta a török elleni védekezést.22 Vitéz az oszmán terjeszkedést tartotta a legnagyobb problémának. A Török Birodalom a művelt Európa bekebelezésével, az antik hagyományok elpusztításával fenyegetett. Vitéz tudta, hogy csak egy szilárd, erős, zsarnokságtól mentes, katonai erejét megtöbbszöröző állam képes megvédeni magát a töröktől. Az uralkodót, a bárókat, a köznemességet ugyanazok a célok kell hogy foglalkoztassák. Olyan országra van szükség, ahol a béke és a rend honol, ahol virágzik a tudomány. Vitéz kormányzati elképzelése irreálisnak bizonyult, hiszen a főuraknak kiszolgáltatott köznemesség a király támogatásával se vált volna számottevő kormányzati tényezővé. Hunyadi Mátyás a főurak hatalmát csak úgy tudta korlátozni, hogy kegyenceit gazdaggá tette, így a bárókkal rivalizálni tudó új arisztokráciát hozott létre. Megszilárdult a királyi hatalom, de nem Vitéz elgondolása szerint.23

Mátyás 1470-ben már nem bírta a pápa bizalmát, a császár segítőből ellenséggé lett, Csehországban nem csak Podjebrád, de a katolikus Jagellók is ellene voltak. Ilyen körülmények közt nem várhatta, hogy megszerzi Csehországot, vagy ha ez mégis sikerülne, a császárral és a lengyel királlyal szemben nem tudná megtartani. Mátyás visszautasította a hadjárat befejezésének gondolatát.24 Az ellenzék véleményeit a király felé Vitéz tolmácsolta: „Ekkorig ismételve, készséggel szavaztunk meg nagy adókat, azon reményben, hogy az ország védelmére fogja fordítani. A törökök szüntelenül fenyegetik a végvárakat. Ha ezeknek oltalmára kíván pénzt és sereget, minden áldozatra készen találja a nemzetet. De idegen országra költeni pénzöket és ontani véröket nem hajlandók."25

Mátyás megdöbbent Vitéz engedetlenségén. Megkérdezte őt, hogy valóban így hangzik-e a rendek véleménye. Az érsek megerősítette előbbi szavait. Ekkor a király felháborodásában kezet emelt az érsekre, és arcul ütötte. Ezt az eseményt csak egy forrásból ismerjük: Johann Monhaupt szász választófejedelem ügynöke 1471. szeptember 11-én uralkodójának intézett jelentéséből, aki Magyar- és Lengyelországból jövő kereskedők jelentéseire hivatkozott.26 Mátyás valószínűleg megbánta tettét, és arra törekedett, hogy a főpapot kiengesztelje. Erőszakos viselkedése a rendeket az ellenállás feladására késztethette, de kérésüknek engedve engedményeket is tett. Megszavazták az egy arany forintot, amelyet minden jobbágytelek után ki kellett fizetni. A király elfogadta azt a feltételt, amelynek értelmében az adóból származó összeget „nemcsak a csehek és eretnekek, hanem főleg a törökök ellen, az ország alsó részeinek védelmére" kell fordítani. Az ország rendjei ebben az évben mentesültek honvédelmi kötelezettségük alól, kivéve azt az esetet, ha a szultán személyesen megtámadná az országot. Mátyás kijelentette, hogy a rendek akarata ellenére, soha nem fog kivetni adót. A rendek nem bíztak Mátyásban. Több főpap és főúr kezességet vállalt azért, hogy a király az ígéretét be fogja tartani. Nyilatkozatot írtak, amelyet aláírásaikkal is elláttak. A kezesek közt tizenhét világi főúr és három főpap szerepel, termeszéte-sen Vitéz János is.27

Vitéz János elpártolásának okai, a Mátyás elleni összeesküvés főbb eseményei

A budai országgyűlést követően, amikor bebizonyosodott, hogy Mátyás a lengyel királlyal is kész háborúba bocsátkozni, az elégedetlenek elhatározták, hogy a királyt megbuktatják. Vezetőjük Vitéz János volt, aki a köz- és magánsérelmek hatására döntött a Mátyástól való elpártolás mellett. Több indoka is volt lépésének meghozatalára. Mátyás nem tűrt ellentmondást, kíméletlenül szembeszállt azokkal, akik útjában álltak. Az alkotmányos jogokat többször megsértette. Olyan adókat hajtott be, amelyeket az országgyűlés nem szavazott meg. A nemeseket törvényes eljárás nélkül letartóztatta, száműzte, birtokaitól megfosztotta. A törvényszéki ítéleteket királyi rendeletekkel érvénytelenítette. A főispánságokra nem nemeseket, a várkapitányságokra idegeneket nevezett ki. Az igazságszolgáltatás, a tizedek behajtása, a só kereskedelem terén törvénytelen szabályokat határozott meg. Mátyás híveinek törvényellenes módon birtokokat adományozott. Királyi ügynökei a vásárokon az ár kifizetése nélkül elvették a kereskedők áruit. Az adó-, só-és harmincadszedők erőszakosan jártak el. Mátyás nem tudta fegyelmezni katonaságát, akik nemesek és egyházi személyek házait rabolták ki, kolostorokba és templomokba is betörtek.28 A főpapság és Vitéz panaszát főképp az váltotta ki, hogy nem tartotta tiszteletben az egyháziak adómentességét. Nagy adókat vetett ki rájuk, jelentős összegek előlegezésére kényszerítette őket. A királyi az esztergomi érsek jövedelmeinek egy részére is rátette a kezét. Vitéz úgy érezte, hogy a király bizalma és hálája is megszűnt iránta. A kancelláriában is háttérbe szorult, hívei tisztségeket veszítettek.29 Bántotta őt, hogy a király a bíborosi és kancellári címet Várdai István kalocsai érseknek szerezte meg. Zavarta őt, hogy a király a csehországi hadjáraton mellőzte, és az idegen származású Beckensloer János egri püspököt fogadta bizalmába.30 Vitéz nagy hatalomra, óriási hazai és külföldi tekintélyre tett szert, ami ellenére lehetett a királynak.31

Vitéz társai a Mátyás elleni összeesküvésben a következő személyek voltak: Csezmiczei János (Janus Pannonius), a pécsi püspök, Thúz Osvát zágrábi püspök, Rozgonyi Rajnáld, Szapolyai Imre.32 Thuróczy János, Antonio Bonfini és Petrus Ranzanus szerint Vitéz és unokaöccse voltak az összeesküvés fejei.33 A magyar trónra IV. Kázmér lengyel király kisebbik fiát, Kázmér herceget akarták meghívni.34 Kázmér lengyel királyt több rokoni szál kötötte a magyarországi uralkodódinasztiákhoz. Anyja Nagy Lajos lánya volt. Feleségül vette Albert magyar király lányát, V. László király nővérét, Erzsébetet. Testvére Ulászló király volt, aki Várnánál elesett. Kázmér herceg megválasztása több előnyt feltételezett. Atyja a lengyel trónt, míg testvére a csehországit birtokolta. E két állam szövetségével Magyarország sikeresen tudott volna ellenállni a császárnak és a török terjeszkedésnek. Kázmér még alig érte el a tizenharmadik évét, ezért a rendek azzal számoltak, hogy kiskorúságának ideje alatt magukhoz ragadják a hatalmat, és később is befolyásolhatják. Vitéz és társai tehát Kázmér herceget hívták meg a magyar trón elfoglalására, akinek nevében atyja a meghívást elfogadta.35

Az összeesküvés 1471 tavaszán indult meg, Csehországra is kiterjedt. Titkos ügynökök a prágai királyválasztó gyűlésen arra szólították fel a cseh rendeket, hogy az önkényeskedő és zsarnokoskodó Mátyás helyébe a lengyel király fiatalabb fiát válasszák. Az összeesküvés több hónapig titokban maradt. A résztvevők abban reménykedtek, hogy ha Kázmér egy erős sereg élén Magyarországon megjelenik, a rendek ellenállás nélkül meghódolnak neki. Bonfini szerint hetvenöt megyéből hatvanhat állt az összeesküvők oldalára, ami valószínűtlennek tűnik. Mátyást a boroszlói polgárok július 25-én értesítették a lengyelországi hírekről, hogy Kázmér kisebbik fiával sereget küld Magyarországra. Mátyás mindezt nem hitte el, néhány nappal később azonban Ország Mihály nádortól s az esztergomi káptalan tagjaitól megtudta, hogy a veszélyről szóló hír igaz. Csupor vajdát egy hadosztállyal a Felvidékre küldte, hogy Kázmér útját állja, maga pedig Budára ment, ahol augusztusban tűnt fel váratlanul. Mátyás úgy viselkedett, mintha az összeesküvésről és a lengyel herceg meghívásáról semmit se tudott vol-na.36 Személyesen meggyőzte az ország politikailag befolyásos személyiségeit, hogy csatlakozzanak ismét pártjához. Akárcsak 1459-ben, hűségnyilatkozatot kért tőlük.37 A nemesség megnyugtatására szeptember elejére Budára országgyűlést hívott össze. A gyűlésen Vitéz is jelen volt, mivel kérésére a király biztosító oklevelet állított ki neki. Mátyás megerősítette az országot eddigi szabadságaiban, ami a rendeket megelégedéssel töltötte el.38

Vitéz és társai mindezek ellenére nem hagytak fel tervükkel. A budai országgyűlés után Krakkóban kibocsátották a fiatal Kázmér nyílt levél formájában Mátyáshoz írt hadüzenetét, melyet Vitéz fogalmazott meg. A herceg magát „Magyarország természetes urának" nevezte, míg Mátyást „a királyi címet méltatlanul bitorló zsarnoknak".39 Mátyás a trónt rokonai segítségével és erőszakkal szerezte meg, halálos fenyegetésekkel csikarta ki az országgyűlésből megválasztását. Az országot zsarnok módjára irányította, az egyházi rend és a nemesség szabadságát nem tisztelte. Az országot súlyosan megadóztatta, a törvénytelenül behajtott jövedelmeket nem az ország javára fordította, hanem eltékozolta, a török elleni védekezést elhanyagolta.40 A levél szerint Kázmért isteni jogon illeti meg a trón, mert Zsigmond elődje, Albert király nagyapja, László király nagybátyja volt. Eddig csak kiskorúsága akadályozta meg jogai érvényesítésében. Kázmér tizenkétezer fős seregével október 2-án indult el Krakkóból, október 29-én Sáros vára alá ért. A magyar rendek tömeges csatlakozására számított, de csak Rozgonyi Rajnáld és a két Perényi testvér, néhány felvidéki nemes fogadta. Vitéz se tudta támogatni, mert a lengyel hadak betörésének hírére a király az esztergomi érsekség birtokait lefoglalta, és váraiba királyi őrséget tett. Mátyás engedte Kázmért Nyitráig vonulni, amely azt Vitéz parancsára befogadta.41

Mátyás kibékülése Vitéz Jánossal

Ez idő alatt Vitéz az esztergomi várban tartózkodott, melyet Mátyás serege zárt körül. Mátyás nem bosszulta meg hűtlenségét, hanem elküldte hozzá Rangoni Gábor kalocsai érseket, Beckensloer János egri püspököt, Ország Mihály nádort és Szapolyai Imre vajdát, hogy egyezségre lépjenek vele. Vitéz megígérte, hogy elismeri Mátyást Magyarország törvényes királyának; erősségeit megbízható magyar parancsnokokra bízza, akik neki és a királynak is hűséget esküsznek, és az érsek halála után a várakat a királynak átadják; ha Mátyás kívánja, az erősségekbe királyi őrséget fogadnak; arra törekszik, hogy Nyitra várát és városát visszaszerezze; a király engedélye nélkül felépített várakat lerombolja. A király azt fogadta meg, hogy az esztergomi érsekséget illető jövedelmek fizetését fogja elrendelni; az érsek rokonai és hívei elleni a királyi kúriánál hozott ítéleteket a nyolcadik törvényszék elé fogja terjeszteni; az esztergomi érsekség jogait, kiváltságait és szabadságait tiszteletben fogja tartani, a hétezer forintot, mellyel a király az érseknek adós a jövő év nagyböjtjének közepéig, az országgyűlés által megszavazott adóból vissza fogja fizetni.42

Békebírák szólították fel a királyt, hogy az érsek elleni nehezteléssel hagyjon fel. Az érsekkel közölték, hogy az állása, becsülete és személye ellen a király nem fog semmit elkövetni; bármikor megjelenhet a királyi udvarnál, tetszése szerint ott időzhet, onnan bántalom nélkül térhet haza. Ha az érsek ellen vádat emelnek, annak a király csak kétségbevonhatatlan bizonyítékok birtokában ad hitelt. Ebben az esetben is az ország törvénye szerint csak javaiban fogja büntetni, feje és személye biztonságban marad. Az érsek panaszait a királlyal nyíltan közölje, mert az országtanács elégtételt nyújt neki. Ha a királynak lesz kifogása az érsekkel szemben, alkalmat biztosít neki arra, hogy az országtanács színe el ő tt igazolja magát. A békebírák végül arra intették Vitézt, hogy ne támogassa azokat, akik a király ellen fellázadnak. A létrejött egyezségről a békebírák Esztergomban december 19-én állítottak ki oklevelet. Ezután Mátyás személyesen kereste fel az idős főpapot, aki a bocsánatot kérőt szóval is megnyugtatta. Vitézt az egyezség teljes megelégedéssel töltötte el.43

Vitéz János elfogatása és szabadon bocsátása, halála és síremléke

Mátyás elsősorban azt kívánta, hogy Vitéz Nyitra várából távolítsa el a lengyeleket. Kázmér december végére innen kivonult, de Jasszensky Pál parancsnoksága alatt erős őrsége hagyott hátra. Mátyás 1472. január elsején megszállta a várat, amely nem fejtett ki ellenállást. Az itt tartózkodó pécsi püspök nagybátyjának utasítása következtében alkura lépett a királlyal, ennek értelmében a lengyel őrség szabadon elvonult. Kázmér nem vonult ki teljesen az országból, mert még igényt tartott a magyar koronára. Újra kapcsolatba lépett párthíveivel: az esztergomi érsekkel és a pécsi püspökkel. Három hónappal az esztergomi kibékülés után a királynak ismét oka volt Vitézt árulónak tekinteni.44 Az esztergomi érseket elfogatta, és Visegrádon őrizetbe vették. Csak azért lehetett egyszerűen börtönbe vetni, annak ellenére, hogy a magyar egyház feje volt, és óriási tekintéllyel bírt itthon és külföldön egyaránt, mert nyilvánvaló módon hűtlenségbe esett.45

Néhány hét múlva a rendek elérték szabadon bocsátását. Mátyás április elején újabb biztosító levelet adott Vitéznek, de az egri püspök őrizete alá helyezte. Biztosította őt arról, hogy egyházi és világi hatalmát zavartalanul gyakorolhatja, lefoglalt birtokait és jövedelmeit visszakapja, de az esztergomi érsekség területén levő többi várat át kell hogy adja az egri érseknek. Kázmér lemondott a magyar trónról. Vitéz szabadsága visszanyerése után Esztergomba vonult. IV. Sixtus pápa követe, Marco Barbo bíboros, aki ekkor érkezett Magyarországra, későn akarta megjutalmazni a bíborosi címmel.46

Vitéz Jánost megtörték a küzdelmek és megaláztatások. 1472. augusztus 9-én elhunyt. Utódjának az érseki székre a sziléziai Beckensloer János került. 1476-ban elpártolt Mátyás királytól, Frigyes császár szolgálatába állt, aki őt a salzburgi érsekséggel jutalmazta.47 A fő- és titkos kancellári méltóság Várdai és Vitéz halálával az addigi alkancellár, Matucsinai Gábor és Beckensloer János érsek kezébe került.48 Vitézt az esztergomi székesegyházban helyezték örök nyugalomra.49

Vitéz sírköve 1472-ben készült el gótikus stílusban.50 1763-ban a templom oldalhajójának feltárásakor előkerült Vitéz síremlékének két töredéke: a fedél és az egyik oldallap. A fedélen az érsek életnagyságú alakja fekszik, főpapi díszruhában, jobbjában könyvet, baljában pásztorbotot tart. Lábainál családi címere található.51 A fedélnek az érsek arcképét ábrázoló része ki van törve. A fedélen a következő latin felirat olvasható: „Itt nyugszik János, a hon atyja, a legjobb atya, kinek fejét az esztergomi érsekség fövege díszíté.52 „Meghalt augusztus kilencedikén. Nemének halhatatlan dicsősége, tudományossága és vallásossága által kitűnő férfiú."53

Az oldallapon az érseki kereszt és Vitéz családi címere szerepel ezzel a körfelirattal: „Főtisztelendő Zrednai János úr, a zágrábi egyházmegyéből, esztergomi érsek, prímás, a Szentszék született követe, tudományossága, tehetsége és vallásossága által kitűnt. Meghalt 1472. augusztus 9-én. Isten irgalmazzon lelkének".54

Vitéz János kulturális tevékenysége Mátyás idején

A pozsonyi egyetem megalapítása

Vitéz alig foglalta el prímási székét, máris hozzálátott egy nagy terv megvalósításához: egy magyar egyetem felállításához. Olyan egyetem, amely a négy kar által képviselt tudományosságot átfogja, és tanulmányi rangfokozatok adományozására képes, Magyarországon nem létezett. Akik magas képzésre vágytak, azoknak külföldi egyetemeken kellett továbbtanulniuk.

Vitéz e probléma megszüntetésére határozta el, hogy Magyarországon egyetemet alapít. Mátyás király támogatta ötletét, és a pápához fordult a felhatalmazás megszerzéséért.55 II. Pál pápa ezt meg is adta, 1465. május 19-én kiadott bullájában kiemelte,56 hogy „a tudományokkal való foglalkozás, eloszlatva a tudatlanság homályát, úgy az egyeseknek, mint az államoknak szellemi és anyagi előnyöket biztosít, az isteni tisztelet és a katholika hitet, a lelkek üdvét és a vitás kérdések eldöntését, az országok békéjét és nyugalmát előmozdítja".57 Az esztergomi érseket feljogosította arra, hogy „Magyarország bármely városában vagy mezővárosában, melyet a király alkalmasnak fog találni, egyetemet alapíthasson, és azt a bolognainak mintájára szervezhesse".58 Mátyás Pozsonyt választotta ki az egyetem székhelyéül, egy nemrég rá maradt épületet adományozott neki, a város segítségével újjáépítését is megvalósította. A pozsonyi egyetem (Academia Istropolitana) 1467. június 20-án ünnepélyesen megnyílt.59

A tanárok meghívásának feladatát Vitéz vállalta magára. Nicolaus Schrickert, Matthias Grubert és a magyar származású Krumpach Lőrincet (Lorenz Koch von Krumpach) a bécsi egyetemről hívta haza.60 Vitéz követei Itália és Franciaország egyetemeit is bejárták, hogy tanárokat szerezzenek a magyar intézet számára.61 Itáliából Giovanni Gatti (Johannes Gattus) domonkos szerzetes, teológus és Aurelio Brandolini, a retorika tanára jött el.62 Gatti, doctor decretorum és magister s. theologiae a jogtudományt képviselte, de a „szabad művészetekben" is jártas volt.63 Itáliából érkezett a königsbergi Johannes Müller (Regiomontanus), korának legnagyobb csillagásza. Martin Ilkusch csillagász a krakkói egyetemről kérte áthelyezését Pozsonyba. Péter mester az orvosi kar tanáraként működött a magyar egyetemen, de származását és azt, hogy hol tanított azelőtt, nem ismerjük.64 Az egyetem első kancellárja maga Vitéz János volt.65 Az egyetem hamar virágozni kezdett. Két év múlva, amikor Vitéz látogatást tett benne, a tanárok és tanulók nagy számára hivatkozva Pozsonyban érseki helynökséget hozott létre, amelynek élére a pozsonyi prépostot tette. Elérte II. Pál pápánál, hogy a pozsonyi prépost, az egyetem alkancellárja főpapi jelvényeket viselhessen.66 A pozsonyi felsőoktatási intézmény sem kerülhette el elődjei, a Nagy Lajos által alapított pécsi, valamint a Zsigmond nevéhez fűződő óbudai egyetem sorsát.67 A pécsi egyetem 1367-től 1397-ig, az óbudai 1395-től 1397-ig, majd 1410-től 1437-ig működött.68 A pozsonyi egyetemet híres tanárai hamarosan elhagyták. Gatti 1469-ben már Szicíliában tartózkodott, Regiomontanus 1471-ben ment Nürnbergbe, Krumpach pedig vissza Bécsbe. Az egyetemi hanyatlás tehát már Vitéz halála előtt (1472-ben) megkezdődött.69 Két évtizeddel későbbi az oklevelek a pozsonyi egyetemet rég megszűnt intézményként említik.70 Az egyetem ügyének elhanyagolása két okra vezethető vissza: Vitéz és Mátyás személyes ellentéte; a király azon szándéka, hogy budai székhelyén új egyetemet alapítson.71 Még áll Pozsonyban a régi Münzhaus, egy dísz nélküli nagy tömör falú épület, amelyben az Academia Istropolitana állt, s amelyben Vitéz meghívására bécsi, königsbergi, lengyel és itáliai tudósok oktattak.72

Vitéz János esztergomi tudományos köre, tudományos foglalkozásai

Vitéz érseki székhelyén és udvarába tudósokat és művészeket gyűjtött.73 Galeotto írja Vitézről, hogy „a szétszórva élő tudósok tömegesen gyűltek hozzá, mint a tudományok atyjához, és hogy ő az újkor múzsáinak lakhelyévé varázsolta Magyarországot".74 Galeotto is, aki Vitéz unokaöccsét egykor Ferrarában tanította, hosszabb ideig tartózkodott Esztergomban. Itt készítette el Az emberről című pszichológiai és orvosi témájú könyvet, melyet hálájának kifejezésére Vitéznek ajánlott. A Vitézhez írt ajánlólevélben írja: „Ki lehetne illetékesebb birtokosa e könyvnek, mely az embert tárgyalja, mint az, ki az emberek legkitűnőbbje, ki összes kortársai közül egyedül érdemli meg, hogy szó szoros értelmében embernek nevezzük. Végig tekintve az egész világot, senkit sem találtam, akit veled egy színvonalra helyezhetnék."75 Vitéz felhívására és szintén az esztergomi érseki udvarban készültek el 1467-ben Regiomontanus csillagászati táblái (Tabulae directionum), melyek az égitestek pályájáról, keringéséről tudósítanak.76 Két évszázadig ez a mű szolgált a csillagászok kézikönyvéül. Első kiadása 1475-ben, Nürnbergben látott napvilágot. A 15. és 16. században több kiadást is megért. Regiomontanus is a Vitézhez intézett levelében a magyar főpapot dicséri: „Minden tudománnyal és erénnyel csodálandó mértékben dicsekszel. Az isteni és világi tudományokban tökéletesen jártas vagy. Késznek nyilatkozol ugyan tanulni a tudomány minden művelőitől, de mindannyit fölülmúlod ismereted gazdagsága által; és tanítványaidnak vallják magokat, akik mint tanárok közelednek hozzád."77 Regiomontanus a pozsonyi egyetem tanszékének elfoglalása után is többször látogatást tett az esztergomi udvarban. 1471. március 15-én járt itt utoljára. Búcsút vett pártfogójától, mert néhány héttel később Magyarországot elhagyva, Nürnbergbe ment. A pozsonyi egyetem többi tanára is időközönként látogatást tett Esztergomba.78 Vitéz, akárcsak Váradon, Esztergomban is folytatta tudományos foglalkozásait. Vitéz esztergomi érseksége idején több kéziratot javított ki és látott el jegyzeteivel. Négy ilyen kódex viseli magán a keze nyomát. 1467-ben Tacitus néhány könyvét foglalta össze. 1468-ban Tertullianus vitairataival foglalkozott. 1470 második felében Szent Jeromos három nagy kötetét és Joannes Scholasticus VI. századi író aszketikus munkáját vizsgálta meg. Vitéz betegsége ellenére is foglalkozott a tudo-mányokkal.79 Galeotto szerint húgykő kínozta, de „még akkor is, mikor nagyobb mértékben szenvedett, könyveinek gondját, egyházi olvasmányait, a tudós férfiakkal való társalgást és a kormányügyek tárgyalását egy pillanatig sem szakítá félbe, és el nem halasztá."80 Fáradtságot nem tűrő tevékenysége Janus Pannoniust is megihlette:

Nappalon, éjjelen át mért küszködöl oly szakadatlan, Ó, atya, kit sohasem hagy lenyugodni a gond? Csak Japetus fia tűrt ennyit szörnyű madarától, S Atlas görnyedt így földteke súlya alatt. Élvezed azt, hogy nem jut percnyi időd se pihenni, És örökös gond közt várod öregkorodat? Nincs e világon, mit meg nem rokkant a törődés, Még te se vagy vasból, téged is őröl a kor. Herkules is nyugodott olykor s a kóbor Ulysses, Azt hiszem, még maga az ég ura, Juppiter is. Míg másokra ügyelsz, ne feledd hát önmagadat sem, Úgy élj társaidért, hogy bele majd te se halj!81

Mátyás vitája Gattival, Vitéz Jánosnak ajánlott külföldi munkák

A Vitéz körül összegyűlt tudósokat Mátyás is több alkalommal felkereste. Részt vett társalgásaikban és vitáikban, melyeken sokoldalú tudományos képzettségét bizonyította. Galeotto leírja, hogy egy alkalommal, amikor a király Esztergomban Vitéz vendége volt, vacsora közben vitába keveredett Gattival. Gatti a bortól, az ételektől és a szoba melegétől tűzbe jött, és azzal kezdett dicsekedni, hogy nincs olyan teológiai kérdés, amit ne tudna megoldani. A király erre megkérte őt, hogy feleljen meg neki egy kérdésre, mely már régóta foglalkoztatja. Mátyás szerint Krisztus igazságtalanul cselekedett, nem az érdem alapján jutalmazott, amikor Pétert tagadása ellenére a legfőbb papi címmel ruházta fel és Jánost, aki haláláig hűséges maradt hozzá, nem tüntette ki semmivel. A király arra kereste a választ, mi okból cselekedett így Jézus. Ha tette ellenkezik is az igazsággal, az biztos, hogy emberi tudatlanság miatt és nem Isten igazságtalansága miatt fogható így fel. Gatti a kérdés hallatán zavarba jött, és csak arra tudott hivatkozni, hogy Krisztus tette, mellyel Péternek elsőséget adott Jánossal szemben, isteni titok, amire a teológusok nem adhatnak választ. Mátyás kijelentette, hogy a kérdést emberi értelemmel is meg lehet válaszolni. Gatti haragra gyúlt, és azt válaszolta, hogy nem létezik olyan könyv, aminek segítségével ezt a kérdést meg lehet fejteni. Mátyás előhozatta Jeromos Jovianus ellen írt művét. Ebben az állt, hogy Péter, aki megtapasztalta a bűnt és kísértést, a bűnösöknek főpapként is könnyebben megbocsáthatott. Ellenben a szűz és szilárd hitű János főpapként azt várta volna el, hogy mindenki hozzá hasonlóan éljen, és a bűnösöket kíméletlenül elűzte volna. Így bizonyította be Mátyás Gattinak, hogy Péter elsőbbsége Jánossal szemben nem isteni titok.82

Vitéz a külföldön élő humanistákat is bőkezűen támogatta. Így Georgios Amerutzest (Trapezunti Györgyöt) is, aki Szent Vazulnak Krisztus istenségéről szóló munkáját, melyet görögből latinra fordított, Vitéznek ajánlotta.83 Az ajánlólevélben nem győzte dicsérni az érseket: „Dicsőségednek megünneplésére, őszintén bevalljuk, nemcsak a kereszténység érdekében tett szolgálataid, hanem a reánk halmozott jótéteményeid is késztetnek."84 Egy jelentős görög humanista, Joannes Argyropulos elkészítette Arisztotelész eredeti szövegének hű fordítását.85 A fordításokból ötöt a Medici hercegeknek, a hatodikat (mely az „égről" szóló négy könyvet foglalta magába) Vitéznek ajánlotta.86 Egy ferrarai költő, Gaspar Tribrachus hét eklogáját küldte el az esztergomi érseknek.87 A dedikációban az érsek gazdagságát magasztalta, arra kérte, hogy a költeményeket fogadja szívesen, és a szerzőt ne felejtse el.88

Vitéz János esztergomi könyvtára és építkezései

Vitéz könyvtára, mely Váradról Esztergomba költözött, még gazdagabbá vált.89 A kor viszonyaihoz mérten megközelítőleg ötszáz könyvet is számláló gyűjteménye volt.90 Az érsek címerét viselő kódexek közül sok az itáliai műhelyek legdíszesebb és legritkább termékeit képezi. Idesorolhatjuk Livius történeti munkáját, a Plautus vígjátékait tartalmazó kódexet is. Vitéz saját címere mellett minden kéziratra az ország címerét is ráhelyezte. A Vitéz könyvtárában levő művek szétszóródtak Európa fővárosainak könyvtáraiba, néhány darab viszont visszakerült Magyarországra. Vitéz halála után Mátyás megszerezte a prímás kéziratainak egy részét, melyeket a nyitrai várban és az érsek budai palotájában foglaltak le. Ezek, akárcsak a Corvina könyvtárban levő művek, Buda elfoglalása után, 1541-ben Konstantinápolyba vitettek. Innen Itáliába szállították a fejedelmi könyvgyűjtők kérésére. Így a Vitéz által javított Macrobius Ambrosius Theodosius munkáját őrző kézirat a Mediciek firenzei könyvtárába került. A Vitéz által javított Szent Jeromos munkáit tartalmazó kódex Velencébe jutott, innen pedig Apostolo Zeno ajándékaként (1736) a bécsi udvari könyvtárba. A Corvinák közül négy kódexet I. Abdul-Medzsid szultán 1869-ben a magyar királynak adományozott, aki azokat a Magyar Nemzeti Múzeumnak adta. A többi ott levő Corvinát II. Abdul-Hamid szultán a budapesti egyetemnek küldte. Ezek közül kettő a Vitéz jegyzeteivel ellátott Tacitus és Tertullianus műveit foglalja össze. A Corvina könyvtár közül a kevésbé díszesen kiállítottak Budán maradtak, és a királyi palota földalatti helységeiben lett helyük. Ezek közül a könyvgyűjtők többet megmentettek. A Vitéz által 1457-ben javított, Szent Leó homíliáit tartalmazó kéziratot 1612-ben a budai protestáns lelkész, később a komáromi Szent Ferenc zárda szerezte meg.91

Vitéz érseki utódja, Beckensloer János Mátyás királyt elárulta, és Frigyes császár szolgálatába szegődött. Esztergomból azzal az indokkal távozott, hogy a Szentföldre akar zarándokolni. Ekkor vitte magával az érsekség több százezer forint értékű kincseit. Ezek között voltak Vitéz érseki könyvtárának legszebb darabjai is. A kódexeket több száz évig a salzburgi érseki könyvtárban őrizték. Mivel 1800 végén a francia sereg megszállta az érsekség területét, a következő évben a salzburgi könyvtárból 78 kéziratot Párizsba szállítottak. A schönbrunni békekötés révén (1809) Salzburgot Bajorországhoz csatolták, és a kéziratok a müncheni udvari könyvtárba kerültek. A müncheni kódexek közül három viseli magán Vitéz címerét. Idetartoznak a Livius történeti munkáit tartalmazó kötetek is. 1805-ben a hatalomra jutó osztrák kormány a salzburgi könyvtárakban hagyott kéziratokat a bécsi udvari könyvtárba szállította. Ezek között volt a Vitéz által javított három kódex, amelyek Cicero, Plinius és Franciscus de Maironis műveit ölelik fel. A híres esztergomi könyvtár legértékesebb kéziratai tehát Európa nagy könyvtáraiba szóródtak szét.92

Regiomontanus, aki gyakran járt Vitéznél vendégségben, említett ajánlólevelében leírta azt is, hogy Vitéz az esztergomi várban új erődítményeket is épített.

Vitéz János esztergomi érsek várerődítményeiről, 1467 körüli esztergomi építkezéseiről szól Janus Pannonius verse: Most, amikor, boldog Magyarország, trónodon immár Mátyás, hős apa hős sarja, dicső fia ül: János, a pásztor, akolt épít, hogy a nyájnak a síkon Biztonsága legyen, el ne ragadja gonosz. Tettéért, Péter, ki az égi bejáratot őrzöd, Mennyed a pásztor előtt tárd ki a nyája előtt.93 Bonfini munkájában megemlékezik arról, hogy94 Vitéz fejezte be a székesegyház Szécsi Dénes által megkezdett felújítását.95 A tetőt sokszínű cserepekkel fedette be. Bonfini az esztergomi vár tetején levő érseki palotáról adott részletesebb leírást. Az épület egyik részéhez, két emeleten, vörös márványból erkélyfolyosót készíttetett, amely a nagy étteremmel is össze volt kötve. A folyosó falait magyar vezérek és királyok képei díszítették. A teremhez kapcsolt kápolnaszerű csarnok falain a szibillák alakjai jelentek meg. Bonfini a várhegy oldalán és alján levő kertekről is bemutatta, amelyeket folyosók és nyitott oszlopok vettek körül, és különböző épületek díszítettek. Egy sziklafalra épített toronyban éttermek és szobák voltak kialakítva. Az olasz paloták mintájára ritka és nagy drága tükrökkel voltak díszítve, melyeket mesterségesen mindig úgy helyeztek, hogy a vidék tájainak képét visszatükrözzék. Vitéz egy kisebb kerti házzal is rendelkezett, amely kitűnő kilátást biztosított az erdő borította hegyekre, a termékeny síkságra és a nagy folyóra. Az érsek itt szeretett leginkább tartózkodni, mert itt alkalma nyílt az elmélkedésre.96

Az építkezésekből kevés őrződött meg. A régészeti feltárások néhány szobor- és freskótöredéket, falmaradványt emeltek a napvilágra.97 A legújabb ásatások arra hivatottak, hogy tisztázzák, miként és mennyire keveredtek ezekben a reneszánsz és gótikus elemek. Ebben az időszakban a reneszánsz hatás még gyenge volt, de ilyen jellegű motívumok már feltűnhettek.98

Az első magyar könyvnyomda

Vitéz János állt a hátterében az első magyar könyvnyomda alapításának.99 Kárai László alkancellár, óbudai prépost 1471-ben követségben járt a Szentszéknél. Vitéz megbízásának engedelmeskedve Magyarországra hívta a római Georgius Lauer nyomdájából Andreas Hesst (Hess Andrást).100 A német nyomdász Budán rendezte be nyomdáját. Hess elsőként 1472-ben „minden magyar ember számára kedves és kellemes olvasmányul" a Budai Krónikát (Chronica Hungarorum) jelentette meg Káraihoz szóló ajánlással. Ezt tekintjük az első

Magyarországon nyomtatott könyvnek. Második és egyben utolsó nyomtatványa a humanisták két kedvelt olvasmányát tartalmazta: Nagy Vazul De legendis poetis (A költők olvasata) című alkotását és Xenophón Szókratesz-apológiáját. Mindkettő Leonardo Bruni firenzei humanista fordítása volt. Hess további nyomtatványai nem ismertek.101

 

Könyvészet

Ács Pál - Jankovics József - Kőszeghy Péter (szerk): Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény (Humanizmus). I. kötet. Budapest 1998.

Balogh Jolán: Mátyás király és a művészet. Budapest 1985.

Boronkai Iván (szerk.): Vitéz János levelei és politikai beszédei. Budapest 1987.

Bunyitay Vince: A váradi püspökök a püspökség alapításától 1566. évig. I. kötet. In: Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. Nagyvárad 1883.

Fraknói Vilmos: Vitéz János esztergomi érsek élete. Budapest, 1879.

Fügedi Erik: Uram, királyom... A XV. századi Magyarország hatalmasai. Budapest 1974.

Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása a történelmi Magyarországon: Magyar humanizmus. Budapest 1935.

Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora. Budapest 1955.

Kisfaludy Katalin: Matthias Rex. Budapest 1983.

Klaniczay Tibor (szerk.): A magyar irodalom története 1600-ig. I. kötet. In: Sőtér István (főszerk.): A magyar irodalom története. Budapest 1964.

Nagy Gábor: Magyar középkor: 997-1526 (Forrásgyűjtemény). Debrecen 2000.

Schrauf Károly: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. Budapest 1892.

Stemler Gyula (szerk.): Lovagkor és reneszánsz. In: Szentpéteri József (főszerk.): Magyar kódex. 2. Kötet. Budapest 1990.

Teke Zsuzsa: Hunyadi János és kora. Budapest 1980.

Varjas Béla: A magyar reneszánsz társadalmi gyökerei. Budapest 1982.

V. Kovács Sándor (szerk.): Magyar humanisták levelei (XV-XVI. század). Budapest 1971.

V. Kovács Sándor (szerk.): Janus Pannonius összes munkái. Budapest 1987.

Egyháztörténeti és világtörténeti monográfiák

Bertényi Iván-Gyapay Gábor: Magyarország rövid története. Budapest 1993.

Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest 1971.

Engel Pál - Kristó Gyula - Kubinyi András: Magyarország története (1301-1526). Budapest 1998.

Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a Szent-Székkel. II. kötet. Budapest 1902.

Glatz Ferenc (szerk.): A magyarok krónikája. Budapest 2006.

Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München 1973.

Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Nagyvárad, 1915.

Kristó Gyula - Barta János - Gergely Jenő: Magyarország története előidőktől 2000-ig. Szekszárd 2002.

Marton József: A keresztény középkor. Egyháztörténeti tanulmány. Marosvásárhely 2005.

Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest 1971.

Szántó Konrád: A katolikus egyház története. I Kötet. Budapest 1983.

Tanulmányok

Földesi Ferenc: Tudósok és könyvek társasága, Vitéz János könyvtára. In: Földesi Ferenc (szerk.): Csillag a holló árnyékában - Vitéz János és a humanizmus kezdetei Magyarországon. Budapest 2008.

Jakó Zsigmond: Várad helye középkori könyvtártörténetünkben. In: Írás, könyv, értelmiség: Tanulmányok Erdély történelméhez. Bukarest 1976.

Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok. 1-4. szám, Budapest 1957.

 

Jegyzetek

1 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 167.

2 Bunyitay: A váradi püspökök. 279.

3 Bunyitay: A váradi püspökök. 279.

4 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 170.

5 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 171-173.

6 Bunyitay: A váradi püspökök. 279-280.

7 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 173-176.

8 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 177.

9 Janus Pannonius: Ep. I. 51. Ford: Weöres Sándor. In: Kisfaludy: Matthias Rex. 109.

10 Bónis: A jogtudó értelmiség. 224.

11 Kisfaludy: Matthias Rex. 115.

12 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 177-178.

13 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 178-180.

14 Bónis: A jogtudó értelmiség. 224-225., 240-241.

15 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 181-183.

16 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 191-193.

17 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 193.

18 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 193-194.

19 Kisfaludy: Matthias Rex. 107.

20 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 195-197.

21 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 195-197.

22 Bertényi-Gyapay: Magyarország rövid története. 161.

23 Kisfaludy: Matthias Rex. 118-121.

24 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 198-199.

25 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 200.

26 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 200.

27 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 200-203.

28 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 200-203.

29 Kristó-Barta-Gergely: Magyarország története előidőktől 2000-ig. 151.

30 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 209.

31 Kisfaludy: Matthias Rex. 118.

32 Horváth: Az irodalmi műveltség. 59.

33 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 210.

34 Glatz (szerk.): A magyarok krónikája. 185.

35 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 210-211.

36 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 211-213.

37 Stemler (szerk.): Lovagkor és reneszánsz. 63.

38 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 213-214.

39 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 215.

40 Stemler (szerk.): Lovagkor és reneszánsz. 62-63.

41 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 215-218.

42 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 218-219.

43 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 219-220.

44 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 221.

45 Fügedi: Uram, királyom... 48.

46 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 223-224.

47 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 224., 243.

48 Bónis: A jogtudó értelmiség. 227.

49 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 224.

50 Balogh Jolán: Mátyás király és a művészet. Budapest 1985, 208.

51 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 225.

52 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 225.

53 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 225.

54 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 225.

55 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 226-227.

56 Hermann: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. 157.

57 II. Pál pápa az esztergomi érsekhez és a pécsi püspökhöz intézett bullája 1465. május 19-én. In: Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 227.

58 II. Pál pápa az esztergomi érsekhez és a pécsi püspökhöz intézett bullája 1465. május 19-én. In: Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 227.

59 Bónis: A jogtudó értelmiség. 243.

60 Horváth: Az irodalmi műveltség. 68.

61 Balogh: Mátyás király és a művészet. 50.

62 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 228.

63 Bónis: A jogtudó értelmiség. 243.

64 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 228-229.

65 Bertényi - Gyapay: Magyarország rövid története. 184.

66 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 229.

67 Bertényi-Gyapay: Magyarország rövid története. 184.

68 Karácsonyi: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban. 77.

69 Hermann: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. 158.

70 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 230.

71 Hermann: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. 158.

72 Domanovszky: Társadalom és művelődés Mátyás korában. 289.

73 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 230.

74 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 230.

75 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 230-231.

76 Horváth: Az irodalmi műveltség. 68.

77 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 231.

78 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 232.

79 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 232-233.

80 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 232-233.

81 Janus Pannonius: János esztergomi érsekhez. Ford: Szabó Magda. In: Ács Pál-Jankovics József-Kőszeghy Péter (szerk): Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény (Humanizmus). I. Kötet. Budapest 1998, 115.

82 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 233-236.

83 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 233-237.

84 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 237.

85 Horváth: Az irodalmi műveltség. 68.

86 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 237.

87 Horváth: Az irodalmi műveltség. 68.

88 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 237-238.

89 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 238.

90 Bertényi - Gyapay: Magyarország rövid története. 185.

91 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 238-243.

92 Jakó: Várad helye középkori könyvtártörténetünkben. 155.; Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete.243-245.

93 Janus Pannonius: Az esztergomi érsek erődítéseiről. Ford: Csonka Ferenc. In: Ács-Jankovics-Kőszeghy (szerk): Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény. 117.

94 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 245.

95 Balogh: Mátyás király és a művészet. 207.

96 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 245-246.; Horváth: Az irodalmi műveltség. 68-69.

97 Kisfaludy: Matthias Rex. 110-112.

98 Balogh: Mátyás király és a művészet. 208.

99 Stemler (szerk.): Lovagkor és reneszánsz. 170.

100 Varjas Béla: A magyar reneszánsz társadalmi gyökerei. Budapest 1982, 28.

101 Stemler (szerk.): Lovagkor és reneszánsz. 170.