Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Bélfenyéri Tamás-János
vITÉZ JÁNOS NAGYVÁRADI PÜSPÖK,
ESZTERGOMI ÉRSEK ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA (1)

 

The Life and the Lifework of John Vitéz, Bishop of Nagyvárad and Archbishop of Esztergom (1408-1472) I.

The reason for choosing this topic is the author's personal background: belonging to the Roman Catholic Diocese of Nagyvárad, he felt attracted to the figure of the former bishop of Nagyvárad, János Vitéz. There is only one monograph about the life of Vitéz, written by the church historian Fraknói Vilmos (1843-1924) in the year of 1879. The author based his work on this monograph, but tried to look for new historical researches concerning the topic. The work uses both the narrative and the descriptive method. The article gives information about the role of John Vitéz in the history of the Church, in the diplomacy of the time and in his influence on culture, too. Presenting the life of the archbishop of Esztergom, the author did not avoid to mention and analyze his political implication and connections, influence. The themes the article deals with: The birth, family and studies of John Vitéz, John Vitéz in the royal court, The relation of John Vitéz with John Hunyadi, The activity of John Vitéz for the Church under the ruling of John Hunyadi.

 

A szerző a nagyváradi Szent László Teológiai Líceumban érettségizett, majd a kolozsvári BBTE RK Teológia Karán végezte teológiai tanulmányait, jelenleg a kar magiszteri képzésén vesz részt.

Vitéz János nagyváradi püspök és esztergomi érsek életéről egyetlen monográfia készült, Fraknói Vilmos egyháztörténészé Vitéz János esztergomi érsek élete címmel (Budapest, 1879). Százharminchárom évvel később arra vállalkoztam, hogy erra az alkotásra alapozva rövid összefoglalót nyújtsak a középkori magyar főpapok, humanisták, államférfiak egyik legnagyobbikáról. Vitéz János egyházi, politikai és kulturális tevékenységének rövid, de átfogó áttekintésére törekszem.

Vitéz János élete

Családja

1408 körül a szlavóniai, Körös vármegyében levő Zrednán (Szrednyán) született (jelenleg Horvátországban található).1 Körülbelül egyidős volt Hunyadi Jánossal.2 Egy 1440-ből származó oklevélben saját magát Zrednai Jánosnak (Joannes de Zredna) nevezi. Ugyanezzel az elnevezéssel találkozunk több királyi oklevélben és az udvari papja által összegyűjtött és kiadott, Vitéz írta levelekben. Érdekes módon a kortársak nem a Zrednai névvel illetik őt, hanem a keresztnevét, egyházi tisztségét és hazáját vagy a Vitéz családi nevet használják személyének megjelölésére. Édesapja, Csévi, másként Vitéz János Pilis megyei származású köznemes volt. 1428 óta viselte a Vitéz melléknevet, amelyet korábban sem ő, sem ősei nem használtak, a harcban mutatott bátorságért nyerhette el.3 A Vitéz család címerében a felső arany mezőn egy vörös oroszlán található, az alsó kék mezőn két csillag közt liliom (az Anjouk jelvénye) díszeleg.4 Fraknói Vilmos (1843-1924), Vitéz életrajzírója később korrigálta a származására vonatkozó adatokat. Megállapította, hogy az a század első harmadában szereplő Zrednamelléki Dénes fia volt.5 Édesanyja a Hunyadiakkal rokon Garázda család tagja volt.6 Idősebb Vitéz János és a Garázda lány házasságából három gyermek származott. Az egyik az apa nevét öröklő későbbi humanista főpap. Fiútestvéréről nem tudunk semmit, még a nevét sem. Az ő utódját szintén Vitéz Jánosnak hívták, később veszprémi püspök lett. A harmadik testvér, Borbála egy Körös megyei köznemeshez ment hozzá, akitől a híres humanista költő, pécsi püspök, Csezmiczei János (Janus Pannonius) született.7 A főpapok igyekeztek rokonaik közül utódokat nevelni maguknak. Vitéz János is sikerrel taníttatta unokaöccseit, s nevelte őket püspökökké, humanistákká.8

Ifjú évei, tanulmányai

Korán úgy döntött, hogy egyházi pályára kíván lépni. A magyar egyház ebben az időszakban a magas tisztségeket és gazdag javakat a tudományosan képzett és érdemeket szerző személyeknek tartotta fenn, nem a nemesi rang foka volt a mérvadó tényező.9 Vitéz egyházi pályáját a zágrábi egyházmegyében kezdte meg.10 Sírkövén is a Dioecesis Zagrabiensis felirat áll. Udvari papja, Ivanich Pál az egyik leveléhez írt jegyzetében a zágrábi tartózkodást említi meg.11

Fraknói Vitéz tanulmányaival kapcsolatban a következő álláspontra helyezkedett. A zágrábi egyházmegye növendékei elsősorban a páduai egyetem felé vonzódtak, hiszen itt a hit-tani, jogi és klasszikai (görög, római) tudományok terén magas fokú képzést nyerhettek. Arra vonatkozólag nincs konkrét bizonyíték, hogy Vitéz János itt folytatta egyetemi tanulmányait, mivel a páduai tanulók névsora a 15. századból nem őrződött meg. Ennek ellenére Vitéz műveltsége, művészi ízlése, iratai és személyes kapcsolatai itáliai hatásra vallanak.12 Kiderült, hogy a későbbi esztergomi érsek Joannes de Zredna néven iratkozott be 1434-ben a bécsi artes fakultásra, de tanulmányait nem fejezte be.13 Bár egyetemi fokozatot nem szerzett, tudását, műveltségét magánszorgalomból szüntelenül gyarapította.14

Vitéz János Zsigmond és Albert király udvarában

Vitéz János tanulmányainak elvégzése után nem az egyházi, hanem a politikai pályán kívánt előrelépni. A 15. század végéig a magyar társadalom egyes rétegei nem voltak áthidalhatatlan szakadékkal elválasztva. Ezért a köznemesség tagjai is (mind az egyháziak, mind a világiak) tehetségük folytán fel tudtak emelkedni. Az érvényesülésben nagy szerepet játszott a személyes, sőt rokoni kapcsolat.15 1421-től 1433-ig János, előtte Eberhard zágrábi püspök, utána Gathalóczi Mátyás zágrábi (utóbb pécsi prépost) volt a főkancellár.16 Talán rokoni viszonyban volt Vitézzel. Az ő pártfogásának köszönhette Vitéz, hogy 1433 táján bekerült a királyi irodába, ahol mint jegyző kezdte meg működését.17 1437-ben Vitéz már mint Zsigmond notáriusa kapott új adományt Körös megyei birtokára.18 Vitéz János különös érdemeket szerzett a kancelláriában részben Magyarországon, részben az ország határain kívül nem kevés idő óta teljesített szolgálataival - ilyen értékelés szerepel Zsigmond király 1437. november 30-án kibocsátott adománylevelében.19

Valószínűnek tűnik, hogy Vitéz a királyi kancellár oldalán folyamatos jelleggel elkísérte Zsigmond királyt külföldi utazása-ira.20 Így részt vett Zsigmond császárrá koronázásán Rómában (1433. május 31.),21 a Regensburgban tartott birodalmi rendi gyűlésen is. A bázeli zsinaton, ahová Zsigmondot elkísérte, módjában állt érintkezni az ottani nagy számú humanista küldöttel, talán már Enea Silvio Piccolominivel is. Mint kancelláriai jegyző megismerkedett a Zsigmondnál orátorként megforduló olasz humanistákkal: Francesco Filelfóval, Bracciolinivel és a többiekkel. Az 1417 óta itt tartózkodó Pier Paolo Vergerio meghatározó befolyással volt rá, valamint a Milánóból kétévi ott-tartózkodás után hazatérő Hunyadi János.22 A nagy hadvezér és Vitéz között bizalmas viszony jött létre, ami sírig tartó barátsággá bővült.23

Számos királyi irat szövegében Vitéz írását véljük felfedezni. Vitéz az adománylevelek száraz és sablonszerű előadását a jutalmazott szolgálatok ízléssel fogalmazott felsorolásával tudta gazdagítani. Alkalmanként elbeszélte azt is, hogy az adományban részesült urak és nemesek miként kísérték el Zsigmondot utazásaira, hogyan vettek részt hadjárataiban és ünnepségein. Előadásmódjából kiderül, hogy ezen eseményeknek ő maga is tanúja volt. A régebbi érdemek felsorolásakor a „történeti könyvekre" hivatkozik, amelyek azok emlékét fenntartották.24

A reneszánsz hatására az irodai foglalkozás az irodalmi munkásság jegyeit öltötte magára. Az olasz diplomaták jegyzékeiről, a humanisták műveltségéről tudomást szerezve az egyháziak és világiak a cicerói retorikát kezdték alkalmazni személyes leveleikben. A forma nagyobb szerepet kapott a tartalommal szemben. A levélírók irományaikat már inkább a nagy olvasóközönségnek szánták, semmint a levelek címzettjeinek. Az olasz udvaroknál divattá vált mintát Vitéz János az elsők között alkalmazta Magyarországon. Levelei humanista jellegét a nyelv szépsége, a klasszikus szerzőktől vett idézetek, a reminiszcenciák (valamely korábban keletkezett mű, jellemző vonásainak, tematikus, motivikus elemeinek spontán kölcsönzése) gazdagsága igazolja.25

Zsigmond király halála után, Albert király rövid uralkodása alatt Vitéz 1438-ban elnyerte a zágrábi őrkanonokságot, míg a protonotáriusi (főjegyzői) tisztet a következő év őszétől viselte.26 Jegyzői tisztét Székesfehérvári Dénes örökölte meg. Mindketten részt vettek uralkodójuk kíséretében, amikor az 1439 nyarán a törökök ellen vonult, és az ősz elején betegen visszasietett székhelyére.27

Vitéz János tevékenysége I. Ulászló király uralkodása alatt

Albert király halála (1439. október 27.) után pártküzdelmek kezdődtek az országban.28 Vitéz a Hunyadi János vezette csoporthoz csatlakozott, mely Ulászló lengyel királyt hívta meg a magyar trónra.29 1440 elején e célból országos küldöttség ment Krakkóba, melynek Vitéz is tagja volt,30 mivel a politikai tárgyalások szükségessé tették közreműködését. Március 9-én ő állította ki azt az oklevelet, melyben Ulászló kötelezte magát, hogy az ország rendjeinek jogait a koronázás alkalmával esküvel megerősíti; Magyarországot a törökök ellen a lengyel hadsereggel is megvédelmezi, Galícia birtoklásának jogát magyar és lengyel biztosok által is megvizsgálja, a szepesi városokat váltságdíj kérése nélkül visszaadja stb.31 Az új király választási feltételeinek megszövegezésében Vitéz mint regni Hungariae protonotarius szerepelt. Nem sokkal később Vitéz magas egyházi állásra tett szert. Ulászló nagyváradi préposttá tette, és valószínűleg 1444 tavaszáig vette igénybe szolgálatait. Ekkor Hangácsi Albertnek adta át kancelláriai állását.32 Vitézzel a váradi székeskáptalan prépostjaként írásban először 1442. november 28-án találkozunk. De valószínű, hogy ezt a címet rögtön krakkói küldetése után megkapta, hiszen prépost elődje, Cardini Konrád 1440-ben eltűnt.33

Vitéz jelentős szerepre tett szert a királyi udvarban is, mivel a legfontosabb államiratokat és diplomáciai leveleket ő készítette el. Későbbi vallomásából kiderül, hogy ő szerkesztette azokat a leveleket is, melyekben a király Hunyadi János hadi vállalkozásairól tájékoztatta a pápát és a keresztény uralko-dókat.34 Hunyadi tekintélye az 1442-i nagy győzelmek után rendkívül megerősödött. A háború folytatásának feltétele a pártharcokban legyengült ország megerősítése, a központi hatalom megnövelése, a feudális nagyurak hatalmaskodásainak visszaszorítása volt. Hunyadi az állami központosításra törekedett, és ebben a törekvésében elsősorban a magyar köznemesség volt a támasza. A középnemesek ideológiáját a közülük való humanisták (Vitéz és társai) fejezték ki, akik egyben a kancelláriát is irányították.35

Vitéz 1444 tavaszán a királyi udvart elhagyta, mivel a tudományoknak kívánta szentelni életét. A humanista tudományokban való elmerülés és az egyetemi fokozatok elnyeréséért Itáliába indult.36 A középkorban a magas állású egyházi személyek gyakran éveken át híres egyetemeken folytatták tanulmányaikat. Az olasz egyetemek tanulói közt magyar kanonokok, apátok és prépostok is képviseltették magukat. Sőt Lajos kalocsai érsek 1384-ben öt évre bérbe adta bérbe érseki javait, amikor tanulmányi célból külföldre utazott.37 Vitéz Itália felé csak Zágrábig jutott, ugyanis Ivanich Pál megjegyzése szerint Thallóczi Máté, a horvát bán nem engedte tovább, emellett a környéken garázdálkodó rablócsapatok bizonytalanná tették az utat.38 Lemondott tervéről, és Nagyváradra vonult vissza.39 Keserű tapasztalatáról így ír: E szerencsétlen korban nem folytathattam az utat, melyre lelkem vágyai indítottak el.40

Ulászló király a szultán követeivel kötött szegedi béke megszegése után 1444-ben hadjáratra indult a törökök ellen, ami a várnai vereséggel és a magyar király halálával végződött (november 10.).41

Vitéz János kapcsolata Hunyadi Jánossal

Javaslatok Vitéz János nagyváradi püspökké való kinevezésére

A fejetlenség és polgárháború veszélyei kezdték fenyegetni az országot. Vitéz János szemléletesen leírta, hogy az erőszak ismét győzött a jog felett, és a nemzethalál réme is megjelent:42 ...országszerte gyászos hallgatás borult a törvényekre, és a végzet minden erkölcsi gátat átszakít, majd düh tombol, lerázván a törvény zaboláját, vak véletlen kóborol mindenfelé, és mindent felforgat. A fegyverek hatalma szinte teljesen összezavarta a jogrendet. Széjjelnézünk: ahány tagunk, mind sebtől vérzett; a jogot is erőszak mérlegén osztották, és felizzott a vérre menő versengés. 43 Egyesek késleltetni akarták a trón betöltését, ezért azt híresztelték, hogy Ulászló megmenekült a csatából, és Lengyelországba került. Mások Albert fiát, a már megkoronázott Lászlót várták a magyar trónra.44

1445 áprilisában a főrendek Székesfehérváron a trón betöltésének ügyével kapcsolatban országgyűlést tartottak, és ideiglenes jelleggel Magyarország irányítását hét kapitányra ruházták rá.45 Hunyadi János Erdély és a Tiszán túli rész kormányzását látta el. Alkalmas munkatársra talált Vitéz János személyében, akinek politikai képzettségét, megbízható jellemét régóta ismerte, akihez baráti és rokoni kapcsolat is kötötte. Magas egyházi állásban részesítette, hogy kivehesse a részét az ország ügyeinek vezetésében. 46

Magas egyházi állásnak számított a nagyváradi püspökség, amely a várnai csatában Dominis János (Giovanni de Dominis) halálával üresedett meg.47 Két érsek és tizenkét püspök irányította a magyarországi egyház életét. A megyéspüspökök fontos szerepet játszottak az állam sorsának intézésében. Nevüket felsorolták a királyi privilégiumok, nélkülük nem eshettek meg a fontos döntések. Tagjai voltak a királyi tanácsnak, az uralkodó környezetének, és az országgyűléseken is a bárókkal, az előkelő főurakkal folytattak tanácskozást a királyi várban.48 Galeotto a következőket jegyezte fel róluk: Mert Magyarországnak tizenkét olyan gazdag püspöksége van, hogy jobbára csak a hercegségekkel hasonlíthatjuk össze őket, ha számos hadaikat, hatalmas jövedelmüket vagy földjeik termékenységét vesszük tekintetbe. Úgy is néznek fel rájuk, mint hercegekre: a királyi tanácsban nagyszámú művelt kísérettel jelennek meg, és első helyeket foglalnak el; a fejedelmekhez hasonlóan csak előre megízlelt ételeket fogyasztanak.49

Rangját tekintve a magyar egyházmegyék között a nagyváradi a negyedik helyen állt a két érsekséget és az egri püspökséget követően. Politikai jelentőségét az indokolta, hogy az Alvidék nagy része fennhatósága alá tartozott, így a főpap befolyást tudott gyakorolni a nagyszámú, vagyonos köznemességre. A püspökség birtokain stratégiai jelentőséggel bíró várak feküdtek, melyek Erdély kulcsát képezték. Hunyadi János kifejezte nyilatkozataiban meggyőződését, miszerint nyugodtan csak akkor fordulhat a törökök ellen, ha a váradi püspöki széket olyan személy foglalja el, akiben teljesen megbízhat, s ez Vitéz János. Ezen a véleményen volt a Bihar megyei rendek többsége is.50

Vitéz János püspökké neveztetése bizonyos akadályokba ütközött. Ebben a korszakban a magyarországi püspökségek betöltése a király apostoli jogaihoz tartozott, a pápáknak csak megerősítő szerepük volt. Magyarországnak nem lévén királya, a kinevezés joga az ország élén ideiglenesen álló Hunyadi Jánosra szállt.51 Minden befolyását bevetette, hogy Vitézt kinevezzék nagyváradi püspökké. Most megmutathatja - írta a pápának -, mennyire becsüli szolgálatait [mármint Hunyadi Jánosét].52 Az ajánlott személy kijelölésében bevallása szerint nem személyes érdekek, hanem a Boldogságos Szűz és Szent László iránti áhítata és a püspökség sorsa iránti érdeklődés vezette. Döntését az ország főurai és nemesei is egyértelműen támogatták. Hunyadi a római kúria több egyházi és világi tagjának közbenjárását is igénybe vette.53 A Bihar megyei rendek az ő felszólítására levelet intéztek a pápához és a bíborosi kollégiumhoz Vitéz érdekében.54 Ez volt az első, és talán egyetlen eset a magyar egyháztörténelemben, amikor a vármegye a területén levő püspöki szék betöltésére befolyását érvényesítette - jegyzi meg Vitéz életrajzírója. A leveleket Hunyadi János udvari káplánja, Péter mester vitte 1445 elején Rómába. Időközben Vitéz átvette a püspökség világi ügyeinek intézését.55

Vitéz János szerepe a pesti országgyűlésen és Hunyadi török hadjárataiban való részvétele

Az 1445 áprilisában összehívott pesti országgyűléstől Vitéz János a politikai pártok kibékülését várta. Azoktól, akik Ulászló haláláról voltak meggyőződve, azt várta, hogy ne követeljék a trón azonnali betöltését. Az Ulászló életben maradásáról szóló hírekben hívőket arra szólította fel, hogy ne tegyék ki az országot az állandó zavar veszélyeinek. V. László trónigényét az ellenségei is fogadják el; hívei pedig vegyenek tudomást róla, hogy a nemzet csak akkor ismeri el őt királyának, ha Frigyes német király gyámsága alól kiszabadul. Vitéz a főurakat arra intette, hogy a király kiskorúsága alatt a főhatalmat ne egyikük, hanem közösen gyakorolják. Vitéz programja, amelyet Hunyadi is támogatott, sikeresnek bizonyult. Az ország rendjei megállapodtak abban, hogy ha Ulászló király megmeneküléséről a Lengyelországba küldött követségük nem ad hírt, vagy a király négy hét alatt nem tér vissza,56 akkor a gyermek V. Lászlót, Habsburg Albert fiát törvényes királynak ismerik el, de csak úgy, ha őt III. (Habsburg) Frigyes császár szabadon engedi, és a Szent Koronát visszaadja, különben új királyt választanak. A béke helyreállítására rendkívüli hatáskörrel felruházott hét főkapitányt választottak, akik közt Hunyadi János is megtalál-juk.57 A rendelkezéseket tartalmazó törvénykönyvet Vitéz írta.58 Ugyancsak az ő művei azok a levelek is, melyeket az országgyűlés vége után néhány nappal Hunyadi János a pápához és az európai hatalmakhoz címzett, segítséget kérve a török elleni hadjárathoz. Vitéz elkísérte Hunyadit hadjáratába, amelynek során a magyar hadvezér Szendrőnél legyőzte a Száváig előre nyomuló törököket, és betört Havasalföldre, elűzve a trónról a hűtlen Drakul vajdát. Részt vett a nikápolyi értekezleten is, amelyen Hunyadi a Szentszék és a burgundi uralkodó hajóhadának parancsnokaival egy keresztes hadjárat tervéről tanácskozott.59

A nagyváradi püspök

Vitéz és Hunyadi 1445 utolsó napjaiban érkezett vissza Magyarországra a havasalföldi hadjáratról, itt találtak rá Péter mesterre, aki elhozta IV. Jenő pápától Rómából a bullát, amely Vitéz János nagyváradi püspökké történő kinevezését tartalmazta. A pápai bulla 1445. június 4-én keletkezett. Hunyadit nagy örömmel töltötte el az eredmény. Több levélben is kifejtette köszönetét azok iránt, akik kérésének teljesítését közbenjárásukkal is elősegítették.60

IV. Jenő pápa udvari orvosának, Taddeo de Trevisónak így nyilvánította ki háláját: Örvendezem tehát óhajom valóra váltán, hiszen csak Istennek, valamint az illető egyháznak kívántam vele szolgálni. Úgy igaz, hogy amilyen mértékben tetszésemre szolgált ennek a személynek kinevezése, ugyanolyan, sőt sokkal nagyobb mértékben vált szabaddá az egyház az ő személye révén. Mert az ő kinevezése csakugyan az egyházat erősítette meg szabadságában, és valóban már helyre is állt a korábbi rend.61Ezek a sorok arra utalnak, hogy Vitéz kinevezése előtt egy ideig gazdátlan volt a püspökség, és ennek köszönhetően a törvényes előírásokat gyakran áthágták, főként anyagi vonatkozásban. Az új püspök érdeme a visszaélések és lazaságok megszüntetése. Ugyanolyan, sőt még jobb helyzetet tudott kialakítani, mint elődje, Dominis János.62 Vitéz kinevezését nemcsak otthon, de külföldön is nagy rokonszenvvel fogadták, különösen azok a tudósok, akikkel ismeretségben, barátságban állt. Azok egyike, Guarino Baptista Vitéz kineveztetésének hatására írhatta a Magyarországot dicsérő szavakat, miszerint itt a főpapi székeket a tudományok férfijainak szokták adni.63

Vitéz János nem elégedett meg azzal, hogy Hunyadi írt köszönő leveleket Rómába, maga is közvetítette háláját. Ajándékokat juttatott azoknak, akik ügyében segítőkésznek mutatkoztak. Biztosította őket arról, hogy várakozásaiknak eleget fog tenni. Az erről szóló leveleket Péter mester vitte el Rómába az 1446. év első napjaiban, aki ezúttal már mint nagyváradi kanonok indult útra. Vitéz első kinevezésével a saját ügye érdekében tanúsított buzgalmát, valamint a Hunyadi János udvarában tett szolgálatait jutalmazta. Hunyadi egyébként 1446. február 20-án kelt levelében Péter mestert már nagyváradi kanonoknak nevezi.64

Hunyadi egyházi támogatói közé tartozott Rozgonyi Simon egri püspök, Vetési Albert erdélyi kanonok, de mindenekelőtt Vitéz János, akit Hunyadi a magyar egyházpolitika irányításával bízott meg.65 A törökök ellen tervezett nagy hadjárat előkészítésében, a Frigyessel folytatott tárgyalásokban is szüksége volt erre a magas diplomáciai képességekkel rendelkező férfira.66

A kancellári méltósággal járó munkát Vitéz János látta el. Hivatali címét bár az oklevelek nem említik, de Agmándi Péter 1450-ben bekövetkezett halálától fogva alkancellárként ő fogalmazta meg az országtanács és a kormányzó diplomáciai iratait. Tisztségviselésére lehet következtetni 1451. április végén a pápához intézett kéréséből. Azért folyamodott felmentésért, mert kancellársága idején büntető ügyeket intézett el.67 Vitéznek az országtanács tagjaként alkalma volt beleszólni az ország politikai ügyeibe, külön megbízatásokban részesült. A Hunyadit kormányzóvá választó országgyűlés a megajánlott adó behajtását Vitéz Jánosra bízta, akit arra is felhatalmaztak, hogy az adót megfizetni ellenkezők ellen fegyveresen is felléphessen.68 A kormányzó nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy leveleit és állami iratait olvasva ne tekintsék őt és országát barbárnak. Éppen ezért Vitézzel íratta a külföldi államok vezetőihez szóló leveleit, amelyek a római kúria és a firenzei államtitkárok hasonló írásaival is versenyre keltek.69 Hunyadi a műveltség elsajátítása végett időskorában tanulni kezdett. Mestere Vitéz János volt, akivel nagy eredményeket ért el. 1448-ban már a humanizmus eszmevilágában mozgott. Tanulmányozta a klasszikusokat, olvasta a napi irodalom szellemes és csípősen gúnyos röpiratait, összeköttetésbe került az itáliai humanistákkal, akik hőstetteit dicsőítő levelekkel, munkáikkal látták el.70

Vitéz János szerepe a Frigyes német királlyal folytatott tárgyalásokban és Hunyadi török hadjárataiban való részvétele

Hunyadi és tanácsosa figyelmét egy időre a Frigyessel történő alkudozások kötötték le. Frigyes szándéka az volt, hogy a gyámságára bízott László nevében Magyarországra is kiterjessze hatalmát, ezért nem akarta szabadon bocsátani a királyi gyermeket. Mivel az ország belső békéje forgott kockán, Hunyadi nem tudott a török elleni hadjárat terveivel foglalkozni. 1447-ben Vitéz mint a kormányzó képviselője megkezdte Bécsben a Frigyessel történő béketárgyalásokat, melyeket ő maga vezetett. A tárgyalások eredménytelenek maradtak, mivel Frigyes nem teljesítette a magyar rendek jogos igényeit (László Magyarországra küldése, az elfoglalt várak és a Szent Korona visszaadása). V. Miklós pápa komolyan megintette Frigyest, mivel az nem teljesítette a magyarok kéréseit. A német király most maga küldött magyar területre követeket. Hunyadi Pozsonyt jelölte ki a tárgyalások helyszínéül, amelyeket személyesen vezetett Vitéz jelenlétében. 1450. október 22-én létrejött az egyezség, mely kimondta, hogy László tizennyolc éves korának betöltéséig nagybátyja, Frigyes gyámsága alatt marad. Ha László eléri az említett életkort, a német király köteles őt a Szent Koronát és az általa elfoglalt magyarországi részeket visszaszolgáltatni. Frigyes elismerte Hunyadit Magyarország kormányzójának.71

Hunyadi nem hanyagolhatta el a török ellen indult hadjáratot sem. 1448 őszén a Hunyadi vezette magyar sereg - román segédcsapatok kíséretében - Albániának vette az irányt, hogy egyesülni próbáljon Kasztrióta György albán felkelőivel. Útközben Rigómezőn szembe találta magát II. Murád szultán seregével, és a háromnapos ütközetben (október 17-19.) súlyos vereséget szenvedett. A magyar sereg szinte összes vezére a harcmezőn maradt.72 Vitéz János püspöki zászlóaljával követte Hunyadit a csatába.73 Számos főrangú társával együtt szerencsésen megmenekült az ütközetből, Hunyadi azonban a szerb fejedelem, Brankovics György fogságába került. Az országtanács tagjai Szegeden Brankoviccsal sikeres alkudozásokat folytattak le. Itt fogadta velük együtt Vitéz János is december 24-én a visszaérkező Hunyadit. Ő írta meg Hunyadi rigómezei csatáról szóló jelentéseit is, melyeket a római és nápolyi követeknek küldött el. A kormányzó újabb hadikészületeket tett, amiben nagy segítségére volt Vitéz János, elkísérte őt Temesvárra is.74 Vitéz Hunyadi képviseletében 1451. augusztus 7-én Szendrőn megkötötte Brankovics György szerb fejedelemmel a törökellenes szövetséget.75 A szerb uralkodó a magyar koronához ismét hűbéri viszonyba került.76

Vitéz János egyházi tevékenysége Hunyadi János alatt

Az 1450. évi egyházi jubileum

Hunyadi észrevette, hogy a király, a hűbéres fejedelmek, a zászlós urak, főpapok és megyék által meghatározott számban kiállított zászlóaljakból (bandériumokból) álló haderő nem elégséges az ország megvédésére, ráadásul nem is megbízható. Ezért a kormányzó zsoldosokat kívánt felfogadni, akik állandóan fegyverben vannak, és csak az ő utasításainak engedelmeskednek. A nagyszámú zsoldos eltartása Magyarországon rendkívüli jövedelmi forrásokat igényelt. Vitéz János e célból felhasználta az 1450-es egyházi jubileum év adta lehetőségeket.77

A római egyház nevezetes ünnepek alkalmával rendkívüli előnyökben részesítette azokat, akik kegyhelyeket és templomokat látogattak meg, alamizsnát osztogattak stb. A pápák jubileumot hirdettek meg minden száz, illetve ötven év lejárta után azoknak, akik Rómába az apostolok sírjához zarándokoltak. A magyarországi hívek tömeges részvételére is lehetett számítani. Vitéz terve az volt, hogy Magyarország részére a pápától azt az engedményt érje el, hogy mindazok, akik Székesfehérvárra vagy Nagyváradra a szent királyok sírjaihoz zarándokolnak, és az „eretnekek s hitetlenek" elleni hadjáratra adakoznak, ugyanolyan általános búcsúban részesüljenek, mint a Rómába zarándoklók.78 Hunyadi János Miklós dékánt, római követet bízta meg azzal, hogy ezt a kérést a pápa elé terjessze. V. Miklós a francia és spanyol királyok hasonló jellegű kívánságát nem teljesítette, a magyarországi kormányzóét viszont igen. Április 12-én kelt bullájában, amelyben Magyarországot a kereszténység pajzsának nevezte, arról tudósított, hogy azokat az egyházi és világi főurakat, előkelő embereket és katonákat, akik a szent királyok sírjához zarándokolnak, ott meggyónnak, áldoznak és alamizsnát osztanak, a jubileum összes előnyében részesíti. Az alsó papságot, a polgárokat, a jobbágyokat és a n őket a bulla nem említette. A kiváltság akkor járt volna igazi előnyökkel, ha azt az ország teljes lakosságára sikerült volna kiterjeszteni. Hunyadi ezért újra a pápához fordult, levelében hangsúlyozva, hogy népnek és nemzetnek közös hazája és érdeke van, a hit és a közös hódolat köti az apostoli székhez. A pápa nem hogy megfelelt Hunyadi kérésének, de túlteljesítette azt. Az új bulla megkönnyítette a búcsú megszerzését, mivel azt az ország minden lakosa bármely székesegyházban elnyerhette. Az alamizsna értéke a Rómába történő utazás költségeinek legalább a felét kellett hogy kitegye.79 Vitéz érdeme volt tehát annak elérése a pápánál, hogy az 1450. évi egyházi jubileum alkalmával Magyarországon összegyűjtött összegek a török elleni védelem költségeire fordítódtak.80

Hunyadi János összetűzései a Szentszékkel

Hunyadi János időnként összetű zésbe keveredett a Szentszékkel. Hunyadi és Vitéz János állásfoglalását a Szentszékkel

szemben mindig a magyar haza érdekei szabták meg. Vitéz harcolt egyháza szabadságjogaiért, Hunyadi és a rendek nevében az egyházi javadalmak önkényes betöltése ellen.81 V. Miklós pápa 1449 tavaszán Kapus Bálint pálos szerzetest küldte követeként Magyarországra, és neki adományozta a dömösi prépostságot. E társaskáptalan kolostora Zsigmond király halála óta üresen állt. Bálint atya a pálosokkal akarta benépesíteni, ezért kérte a pápától a prépostságot.82 Hunyadi János főpapi tanácsosaival egyetemben úgy ítélte meg, hogy a dömösi prépostság eladományozása a király hiányában az apostoli jogokkal rendelkező kormányzó feladata.83 A pápa tehát amikor azt Bálint atyának adta, az ország jogai ellen vétett. A kormányzó érvénytelennek minősítette a pápai kinevezést. Az országtanács egyetértésével Bothos István esztergomi kanonoknak, a királyi kancellária főjegyzőjének adományozta a prépostságot. István mester együtt dolgozott Vitézzel Zsigmond idején a királyi irodában, és vele kísérte el a királyt külföldi útjaira. Vitéz közbenjárására nyerte el Ulászlótól az esztergomi Szent Tamás prépostság birtokait és a főjegyzői hivatalt.84 Bálint atya nem hátrált meg vetélytársa elől. Panaszt tett Rómában, pápai iratban egyházi átokkal fenyegette meg István mestert, ha a javadalomról nem mond le. A magyar országgyűlés figyelmeztette a pápát, hogy Magyarországon az egyházi javadalmak adományozása a korona kiváltsága, melyet a pápák is elismertek. A nemzet szabadságára és a közfelháborodásra való tekintettel kérték V. Miklóst, hogy a Bálint atya javára kiállított adománylevelét vonja vissza. Hunyadi Bálint atyát pártfogásáról biztosította, de cserébe arra kérte, hogy a királyi kegyúri jogot tartsa tiszteletben.85 A diplomáciai tárgyalások során egy Rómába küldött magyar hírvivőt állítólagos adósságai miatt letartóztattak. Vitéz Hunyadi nevében levelet írt a pápának. Ebben csodálkozását fejezte ki, mivel a pápai kúriában az uralkodók közti szokást és rendet, a népjogot nem tartották tiszteletben. Csak a pogány törökökkel való diplomáciai érintkezésben állt fenn eddig a veszély, hogy nem tartják tiszteletben a követek szent és sérthetetlen személyét, szabadságát (beszéd, hallgatás, maradás, távozás joga).86 A pápa végül nem akart Magyarország akarata ellen dönteni, ezért a dömösi prépostság ügyében István mester javára döntött. Bálint atya később elnyerte Mátyástól a bencések bakonybéli apátságát.87

A zágrábi püspökség betöltése körüli vita Az egyházi ügyek sok bonyodalmat okoztak Hunyadi Jánosnak, ilyen volt a zágrábi püspökség ügye is. Az egyházmegye 1433-ban János püspök halálával vezető nélkül maradt, amit Zsigmond és Albert királyok se töltettek be. Utóbbi halála után Erzsébet királyné Zólyomi Benedek zágrábi főesperest nevezte ki, aki számára IV. Jenő megerősítését is elnyerte. Ulászló ezzel szemben Csupor Demeter knini püspököt tette át Zágrábba. Csupor Demeter barátságban állt Vitéz Jánossal, akinek nagyváradi székhelyén hosszasabb időt is töltött. Hunyadi Vitéz hatására 1446 őszén azt üzente a Szentszéknek, hogy kizárólag Csuport tudja elképzelni zágrábi püspökként. IV. Jenő megerősítette Csuport a zágrábi püspökségben, Benedeket pedig a knini püspökségre helyezte át. Mikor V. Miklós került a pápai székbe, a zágrábi káptalan kérvényt intézett hozzá, melyben azt kérte, hogy vonja vissza elődje határozatát, mert Benedek püspök sose egyezett bele a cserébe. A kormányzó a pápához írt újabb felterjesztésében (1448. szeptember) a Demeter püspöknek Zágrábba történő áthelyezése mellett érvelt.88 A pápa nem tudott dönteni a kérdésben, ezért 1450 végén Vitéz Jánoshoz fordult tanácsért. Vitéz a megbízatást lelkiismeretesen látta el. Tárgyilagos maradt, nem engedett a rokon- és ellenszenv csábításának. Benedek püspökről nem mondott rosszat. Életéről, erkölcséről nem nyilatkozhatott, mert régóta nem találkozott vele, tudományosságáról viszont meg volt győződve. Arról, hogy a püspökség birtokait adókkal terhelte meg, tudomást szerzett, de szerinte azok egy részét sem idegenítette el.89 Csuporral kapcsolatban annak előkelőbb származását, nagyobb tekintélyét említette meg,90 viszont nem halmozta el dicséretekkel. A kormányzó, a főrendek és a nemesek is őt szerették volna püspökként látni. Vitéz végül is egyik jelöltet sem ajánlotta a pápának, helyette arra kérte, hogy azt erősítse meg, aki nagyobb kegyre érdemes. Hunyadi 1451 elején a pápához írt levelében Csupor Demeter Zágrábba történő áthelyezését sürgette meg. V. Miklós 1451. április 28-án irata révén elrendelte, hogy Csupor Demeter a zágrábi, Zólyomi Benedek a knini püspökséget foglalja el. Csupor nem tudta átvenni a zágrábi püspökség kormányzását, mivel azt a Cilleiek befolyása alatt álló Zólyomi Benedek 1454-ben bekövetkezett haláláig bitorolta.91

A kalocsai érsekség betöltése körüli vita

A kalocsai érseki szék betöltése kapcsán is gondok merültek fel. 1448-ban Buondelmontibus János zavaros körülmények közt elhagyta a kalocsai érsekséget. Hunyadi az üresen maradt főpapi széket Lasocki Miklós krakkói dékánnak szánta, aki követeként több év óta intézte az ország egyházi és politikai ügyeit a római kúriánál. Miklós dékán a felkínált nagy méltóságot nem fogadta el. Erre Hunyadi azt az ajánlatot tette neki, hogy Bácsi Máté erdélyi püspököt Kalocsára áthelyezi és őt kinevezi erdélyi püspökké. Hunyadi szándéka pápai jóváhagyást is nyert, csakhogy Lasocki Lengyelországban kívánt püspöki széket szerezni. Időközben a megüresedett érsekség birtokai a szomszédos urak hatalmaskodásainak lettek kitéve. Herceg Rafael boszniai püspök az országgyűlésen és Rómában pártfogókra szert téve igényt formált a kalocsai érseki székre. Hunyadinak nem volt jó véleménye róla, még az erdélyi püspökséget sem akarta neki adni. 1449. június 25-én felterjesztésében azt kérte a pápától, hogy az erdélyi püspököt helyezze át a kalocsai érsekségre; az erdélyi püspökségre Miklós dékán mellett, Vince nagyváradi kanonokot és kancelláriai főjegyzőt ajánlotta. A pápa Bácsi Máté erdélyi püspököt áthelyezte a kalocsai érsekségre. Az erdélyi püspökségre Lasocki Miklós már nem volt esélyes, mivel egy lengyelországi püspökséget szerzett meg. A pápa a kormányzó akaratától eltérően Vince váradi kanonok helyett Péter váci püspököt kívánta az erdélyi püspöki székhez juttatni, és ehhez Hunyadi hozzájárulását is kérte.92

A kormányzó Vitézt kérte fel arra, hogy az erdélyi, esetleg váci püspöki székek betöltésének ügyében intézkedjen. A kalocsai érsekséggel kapcsolatban is bajok merültek fel. Bácsi Máté nem kívánta elfogadni ezt a magasabbnak számító méltóságot. Hunyadi nem akart hallani a kifogásairól. Vitéz felkérte arra a pápát, hogy az erdélyi püspököt az érsekség elfogadására bírja. Emellett biztosította afelől, hogy a kormányzó jóváhagyja Péter váci püspök Erdélybe helyezését, és a váci püspökséget Vince kanonoknak juttatja. Nemsokára Lasocki püspökké történő kinevezését a lengyel király megóvta a pápa megkérdezése nélkül, így Hunyadi és Vitéz újabb ajánlatokat terjeszthettek elé. A lengyel királlyal megkezdett tárgyalásoknak Miklós dékán néhány hónappal későbbi halála vetett véget. Mivel Bácsi Máté még mindig nem fogadta el a kalocsai érseki széket, ezért azt az országtanács hozzájárulásával Péter püspöknek ajánlotta fel, akit nem sokkal korábban a váci székről az erdélyire helyezett át. Péter püspök csak hosszas visszakozás után fogadta el az érsekséget. A kormányzó megkapta intézkedéseihez a pápai megerősítést is. Ennek értelmében a pápa engedélyezte, hogy Bácsi Máté maradjon erdélyi székén; Péter váci püspököt áthelyezte a kalocsai érsekségre; Vince váradi kanonokot megerősítette a váci püspökségben. Péter a pápai megerősítő bullák megérkezése előtt meghalt, így a kalocsai érsekség főpap nélkül maradt. Hunyadi kénytelen volt a saját és Vitéz bizalmát nélkülöző Herceg Rafaelt kinevezni a főegyházmegye élére. Ez a személy súlyos bűntetteket hajtott végre, amelyek miatt a római kúria előtt is bevádolták. Két évvel később meghalt, utódja a Vitéz által ajánlott Várdai István, esztergomi kanonok lett, aki az ő irányítása alatt szolgált a királyi kancelláriában.93

Jegyzetek

1 Bunyitay Vince: A váradi püspökök a püspökség alapításától 1566. évig I. In: Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. Nagyvárad 1883, 270.

2 Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása a történelmi Magyarországon: Magyar humanizmus. Budapest 1935, 57.

3 Fraknói Vilmos: Vitéz János esztergomi érsek élete. Budapest, 1879, 2-6.

4 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 6-7.

5 Lásd: Fraknói Vilmos: Zrednai Vitéz János prímás származása. In: Katholikus Szemle. Budapest 1888, 569-575., Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest 1971, 149.

6 Bunyitay: A váradi püspökök. 70.

7 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 7-8.

8 Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest 1971. 177.

9 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 10.

10 Horváth: Az irodalmi műveltség. 61.

11 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 10.

12 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 10-11.

13 Schrauf Károly: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. Budapest 1892, 184.

14 Glatz Ferenc (szerk.): A magyarok krónikája. Budapest 2006, 177.

15 Mályusz: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. 202.

16 Horváth: Az irodalmi műveltség. 62.

17 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 11.

18 Bónis: A jogtudó értelmiség. 149.

19 Teke Zsuzsa: Hunyadi János és kora. Budapest 1980, 152.

20 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 12.

21 Engel Pál - Kristó Gyula - Kubinyi András: Magyarország története (1301-1526). Budapest 1998. 166.

22 Horváth: Az irodalmi műveltség. 57., 62.

23 Bunyitay: A váradi püspökök. 271.

24 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 13-14.

25 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 14.

26 Bónis: A jogtudó értelmiség. 150.

27 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 15.

28 Engel - Kristó - Kubinyi: Magyarország története. (1301-1526). 199.

29 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 16-17.

30 Bunyitay: A váradi püspökök. 271.

31 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 16-17.

32 Bónis: A jogtudó értelmiség. 150.

33 Bunyitay: A váradi püspökök. 271-272.

34 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete.18.

35 Bónis: A jogtudó értelmiség. 155.

36 Bónis: A jogtudó értelmiség. 171.

37 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 20.

38 Horváth: Az irodalmi műveltség. 57.

39 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 20.

40 Klaniczay Tibor (szerk.): A magyar irodalom története 1600-ig I. In: Sőtér István (főszerk.): A magyar irodalom története. Budapest 1964. 219.

41 Engel - Kristó - Kubinyi: Magyarország története (1301-1526). 204.

42 Bónis: A jogtudó értelmiség. 158.

43 Vitéz János levele Pál főespereshez (1445. április 24.). In: Nagy Gábor: Magyar középkor: 997-1526 (Forrásgyűjtemény). Debrecen 2000, 351.

44 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 21.

45 Engel - Kristó - Kubinyi: Magyarország története (1301-1526), 205.

46 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 21-22.

47 Földesi Ferenc: Tudósok és könyvek társasága, Vitéz János könyvtára. In: Földesi Ferenc (szerk.): Csillag a holló árnyékában - Vitéz János és a humanizmus kezdetei Magyarországon. Budapest 2008, 92.

48 Mályusz: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. 71.

49 Kisfaludy Katalin: Matthias Rex. Budapest 1983. 54.

50 Teke Zsuzsa: Hunyadi János. 150.

51 Bunyitay: A váradi püspökök. 272.

52 Horváth: Az irodalmi műveltség. 59.

53 Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a Szent-Székkel II. Budapest 1902, 65.

54 Horváth: Az irodalmi műveltség. 59.

55 Bunyitay: A váradi püspökök. 273.

56 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 27-28.

57 Engel - Kristó - Kubinyi: Magyarország története (1301-1526). 205.

58 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 28.

59 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 28-30.

60 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 30.

61 Vitéz János - 15 levél (1445. december 30.). In: V. Kovács Sándor (szerk.): Magyar humanisták levelei (XV-XVI század). Budapest 1971. 86.

62 V. Kovács Sándor (Sszerk): Magyar humanisták levelei (XV-XVI. század). 86.

63 Bunyitay: A váradi püspökök. 274.

64 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 32-33.

65 Szántó Konrád: A katolikus egyház története I. Budapest 1983, 528.

66 fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 35.

67 Bónis: A jogtudó értelmiség. 159., 171.

68 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 35.

69 Bunyitay: A váradi püspökök. 274.

70 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 37.

71 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 38-44., 53-54.

72 Engel - Kristó - Kubinyi: Magyarország története (1301-1526). 207.

73 Bunyitay: A váradi püspökök. 274.

74 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 49-50.

75 Bunyitay: A váradi püspökök. 274-275.

76 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 54.

77 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 55-56.

78 Fraknói: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a Szent-Székkel. 72-73.

79 Fraknói: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a SzentSzékkel. 73-74.

80 Bunyitay: A váradi püspökök. 274.

81 Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora. Budapest 1955, 108.

82 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 62.

83 Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig.. Nagyvárad 1915, 44-45.

84 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 63-64.

85 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 64-66.

86 Kardos: A magyarországi humanizmus. 108-109.

87 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 67.

88 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 68-71.

89 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 71-72.

90 Fügedi Erik: Uram, királyom... A XV. századi Magyarország hatalmasai. Budapest 1974, 132.

91 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 72-73.

92 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 73-77.

93 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 78-80.