Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Interjúsorozatunkban különféle nemes ügyek szolgálatára elköteleződött embereket kívánunk bemutatni. Bízunk benne, hogy példájuk többeket követésre indít, hiszen Pilinszky Jánossal valljuk: „vakmerő szívekre, az élet mélységes szeretetére és megbecsülésére
van égető szükségünk”.

vAKMERŐ SZÍVEK (29)

 

Horváth Zoltán Györgyöt előbb hiánypótlónak számító, igényes, szép kivitelezésű könyvei által ismertem meg. Aztán megtudtam, a négygyermekes édesapa neve egy évtizede összefonódott a Romanika Kiadó nevével. A kőbe, képbe zárt szakrálist hihetetlen érzékenységgel láttató szakembert közelebbi ismerkedésünk alkalmával „megszállottnak" neveztem. Vállalta. És vállalta a beszélgetést is, amit egy, az Óbudai Egyetemen szervezett konferencia után ejtettünk meg ezen a nyáron.

A romanika misszionáriusa

Ozsváth Judit: A könyveid végére illesztett névjegyedből idézem: „Amióta csak az eszemet tudom, mindig rendkívül vonzott minden, ami szép". Kérlek, fejtsd ki ezt kicsit bővebben!

Horváth Zoltán György: Igen, már gyermekkoromban is vonzódtam ahhoz, ami szép és harmonikus, és ennek következtében jól érezhetem magamat benne. Egyetemista koromban és az azóta eltelt időszakban tudatosodott igazából csak mindez, és most már az okát is tudom. Mindenesetre nagyon jólesően veszem tudomásul, hogy ez egyéni sajátosság, ami a jó Isten ajándékának is tekinthető. Mindez nálam a mű vészetek szeretetében csúcsosodik ki. A művészet az én szememben elsősorban isteni eredetű. Ebben az önmagáért meg az emberért való, a profán világtól elkülönülő szépségben könnyű számomra „keresgélni". A középkori művészetet szeretem igazán. Mérnöknek tanultam, ma a Budapesti Műszaki Egyetemen tanítok, és könyvkiadóként, szerzőként alapvetően építészettel foglalkozom. Az előbb említettekből következően elsősorban középkori egyházi építészettel, a romanika és a gótika egyházi építészetével.

O. J.: Mindenekelőtt tisztázzuk, miért említed romanikaként a román stílust?

H. Z. Gy.: Szándékosan használom ezt a kifejezést, bár a magyar akadémiai terminológiának saját szava van erre. A legelfogadottabb művészettörténészek ma is egyszerűen román építészetről beszélnek, és a legtöbbször még a „stílust" sem teszik hozzá. Megjegyzem, az 1990-es évek közepén, amikor elkezdtem előadásokat tartani, én is román kort mondtam. Aztán a következő történet nyomán változtattam. Az egyik, Erdélyről szóló előadás végén egy idős bácsika dicsérettel szólt mindarról, amit hallott, de megjegyezte, hogy nem érti, miért beszélek a románok templomairól. Ekkor döbbentem rá, hogy ez a szóhasználat a kevésbé művelt emberek körében félreértésre adhat okot. Márpedig ha azt akarom, hogy jó hatást érjek el, nem adhatok teret ilyen félreértésnek, nincs jogom hozzá. És onnantól kezdve hosszas keresésbe kezdtem, hogy a népcsoportétól eltérő megnevezést találjak a stílusnak. A következő megoldás adta magát. Tudjuk, hogy az Árpád-házi uralkodók kora nagyjából egybe esik a stílussal - a 13. század végén értvéget a stílus, és ekkortájt halt ki férfi ágon az Árpád-ház. Ezért nyugodtan beszélhetünk Árpád-kori építészetről, ez teljesen korrekt, de ha a stílusjegyeket akarjuk hangsúlyozni, akkor mégis csak be kell hozni a „románt", azaz rómait. Aztán a gótika mintájára jutottam el a romanikához, ami egy létező magyar kifejezés, csak kevéssé használják. A könyvkiadónak is azért adtam a Romanika nevet, hogy ez minél jobban közkinccsé legyen.

O. J.: A könyvkiadás előtt „csak" fényképezted a középkori szépségeket. Szintén névjegyed árulkodik róla, hogy számos országban megfordultál.

H. Z. Gy.: Egyetemista koromban kezdtem el utazni, fényképezni. Szemeim igazából Itáliában nyíltak fel a csodára, amiért ma is hódolok Itália előtt. Hihetetlen „koncentrációban" van ott jelen az ilyen jellegű szépség. Azután ez a vonzalom természetesen a saját hazám, a Kárpát-medence irányában is megnyilvánult. Kezdetben autóstoppal utaztam, és a magam örömére fényképeztem. Sok-sok év telt így el, sok szép kalanddal. Később aztán már nem csak autóstoppal, hanem teljesen konszolidáltan autóval, családdal utaztunk, utazunk. Igaz, hogy feleségemmel és négy gyermekünkkel is sokszor vadkempingeztünk. Fényképeztem hát ezeket a csodálatosan szép templomokat a Kárpát-medencében, és egy idő után elgondolkodtam azon, hogy mindazt a hatalmas fotóanyagot és tudást, ami apránként létrejött, megtarthatom-e magamnak. Ekkor kezdtem el az előadásokat, a cikkírást és a könyvkiadást.

O. J.: A középkori magyar (és nem csak magyar) építészet ilyenszerű bemutatásával, gyanítom, hiánypótló tevékenységet végzel.

H. Z. Gy.: Sajnos igen. Szomorú, hogy Magyarországon középkori építészettel, művészettel, egyházi művészettel koncepcionálisan nem foglalkozik más. Legalábbis könyvek, könyvsorozatok nem jönnek létre ennek nyomán. Teljesen elszigetelt jelenségként időnként vannak hasonló kiadványok, de koncepcionálisan nincs semmi. Én azt gondolom, hogy ez egy állami feladat volna, de az államnak sincs olyan képviselője és semmiféle intézménye, amelyik ezt fölvállalná.

O. J.: Kiadód az idén tizedik születésnapját ünnepli. Miként tekintesz vissza erre az időre?

H. Z. Gy.: A Romanika könyvkiadót 2002. január elsején alapítottuk. Azon év márciusában megbukott az Orbán-kormány, így hát tevékenységünk nagy része erőteljes ellenszélben zajlott, mindenféle szociálliberális kormányok időszaka alatt. Saját kiadóra azért volt szükség, mert én azt gondoltam, hogy nem szeretném, ha cenzúráznák a dolgaimat, nem szeretném, ha az egyik kötetnél egyszer csak azt mondaná a kiadó, hogy - például - a fogyási adatok azt kérik, fogalmazzuk át valahol, illesszük jobban a koncepciójához stb. Saját kiadó mellett döntöttem tehát, tudatosan vállalva ennek minden előnyét és minden hátrányát. A tíz év alatt összesen 21 könyv jelent meg, amit szép eredménynek tartok.

O. J.: Igényes kivitelezésű könyveiden egyénien jelzed a kiadási évszámot...

H. Z. Gy.: A könyvsorozatnak A Szent Korona öröksége címet adtam, ezért a belső címoldalon a kiadási évszámot az Úr és a Szent Korona uralkodásának évéhez kötöm. Ha az idén kiadott kötetről van szó, akkor ez olvasható: „Az Úr 2012. és a Szent Korona uralkodásának 1012. esztendejében". Egyik keresztény, a másik magyar megfogalmazás. Magyar szemléletünk szerint 1000-ben kezdődött a Magyar Királyság, és onnantól kezdve a Szent Korona uralkodik (bár bizonyos felfogás szerint a Szent Korona korábban is uralkodott), és ezt jónak tartom megjelölni.

O. J.: Neved mellett gyakran megjelenik Gondos Béla neve is. Kérlek, beszélj róla!

H. Z. Gy.: Béla nagyon jó barátom. Az első olaszországi útnál tőle kaptam ötleteket, majd beszámoltam neki az ötletek megvalósításáról, és így - a húszéves korkülönbség ellenére - kialakult köztünk a barátság. Sok-sok éven keresztül együtt jártuk a Kárpát-medencét, Erdélyt is természetesen. Sokszor közösen tartjuk az előadásainkat is. Budapesten szeptembertől júniusig kétheti rendszerességgel, az Erdélyi Magyarok Egyesülete égisze alatt tartunk előadásokat immár másfél évtizede. Tehát emberileg is, meg a közös érdeklődés miatt is nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk.

O. J.: Ezek az előadások is az említett „misszió" részét képezik.

H. Z. Gy.: Természetesen. Mint mondtam, én alapvetően pedagógus vagyok, egyetemen tanítok. Nos, a könyvek kiadása is egyfajta pedagógusi tevékenység. Magas szintű ismeretterjesztés, de mégis csak tanításról szól ez is. Az előadások kicsit konkrétabban, de szintén odasorolandók. Az említett előadássorozaton túl meghívásra külön-külön is tartunk elő adásokat szerte a Kárpátmedencében. A tematikát a rendelkezésre álló fotóanyag sugallja. Egy típusú felkérést nem szeretek, a „tartson előadást Magyarország Árpád-kori építészetéről!" jellegűt. Itt ugyanis nagy bajban vagyok, hogy melyik ujjamba harapjak, mit válaszszak ki. De ha olyanról tárgyalunk, hogy - mondjuk - Udvarhelyszék vagy Csallóköz középkori építészete, vagy a Szent László-ábrázolások Erdélyben, akkor egyszerűbb a helyzetem. Így már behatárolható és úgy illeszthető be az egymásfél órába, hogy mondok is valamit, nem pedig csak csipegetek olyasmit, ami igazából semmit sem mond.

O. J.: Könyveid közül egyesek a teljesség igényével, mások anélkül törekszenek a tájegység középkori templomainak bemutatására. Viszont utóbbiak is részletesek, alaposak, egy-egy témánál szinte a teljességre törekszenek. Köteteid tehát mondhatni „duplán" hiánypótlók.

H. Z. Gy.: Ez így van. Könyvsorozatunk alapvető célja, hogy a középkori templomokat regionálisan dolgozzuk fel, valóban a teljesség igényével. Ily módon dolgoztuk fel Kárpátalja összes középkori templomát, Veszprém megye középkori templomait, a dél-dunántúli három megye, Somogy, Tolna és Baranya összes középkori templomát egy-egy kötetben. Erdélyből pedig Kalotaszeg - mint tájegység - összes középkori templomát bemutattuk. Valóban az az igényünk, hogy az illető területen minden megtalálható, dokumentálható, megnézhető középkori templom vagy templomrom bekerüljön ezekbe a kötetekbe. Szeretném ezt a Kárpát-medencében minél teljesebb módon megvalósítani. A gazdasági környezet nem nagyon segíti ezt a vállalkozást, de azért próbálkozunk. Az Erdély legszebb középkori templomai című könyv esetében természetesen nem beszélhetek a teljesség igényéről. Ez a kötet voltaképpen tisztelgés Erdély előtt. Ez a nagyon reprezentatív, több mint 700 fotót tartalmazó könyv bemutat sok dél-erdélyi, szórványvidéki templomot is, de arra, hogy ezt a vidéket külön kötetben feldolgozzam a magam koncepciója szerint, húsz éven belül nem lesz lehetőségem. Egyszerűen nincs olyan ember, aki ezt megvenné. És mivel nulla támogatással készítjük a könyveinket, sajnos kénytelen vagyok ezt is figyelembe venni. Szívesen készítenék könyvet a fantasztikus értéket képviselő szász templomokról is, de az említett okok miatt ez sem fog megvalósulni. Egy ilyen vállalkozás egészen biztosan anyagi csőd lenne. Egyszerűen azért, mert ha helyileg nem érintett a vevő, akkor már nem érdekli, aki meg nem így gondolkodik, az azért nem veszi meg, mert ez a szászok ügye. És hát a szászok eléggé ambivalens viszonyban voltak a magyarokkal Erdélyben.

O. J.: Köteteid fotói külön „pedagógiát" jelentenek számomra. Minden kép igényesen megkomponált, amiben a fénynek is kiemelt szerepe van. Gyönyörűen „írsz" a fénnyel... Gondolom, egyikmásik kép elkészítése külön terepszemlét, vizsgálódást igényel. Beszélj erről!

H. Z. Gy.: Így van, sőt, ha tudom, milyen templomról van szó, akkor még azt is szoktam időzíteni, hogy melyik napszakban menjek oda. Ha például tudom, hogy a szentélye felől látványosabb a templom, és onnan kell szép felvételeket csinálni, akkor igyekszem reggel menni. De ha - például - a templom nyugati kapuzata gyönyörű, akkor célszerűbb délután fényképezni. Nyilván már gyakorlatból tudom, milyen irányból és hogyan célszerű úgy dokumentálni az adott gyönyörű épületet vagy annak részleteit, hogy azok tényleg hatásosak is legyenek. A helyi lelkésszel a legritkább esetben van megbeszélve a látogatásom. Ebben van egy spontaneitás, ami persze maga után vonja azt is, hogy van, amikor pechem van, és nem tudok bejutni a kívánt helyre.

O. J.: Milyen forrásokból dokumen-tálódsz?

H. Z. Gy.: Gondos Béla barátomnak és nekem is elég nagy vonatkozó irodalmam van házi könyvtárként, tehát úgy indulok el fényképezni a Kárpát-medencébe, hogy sejtem, mit akarok megnézni. A „teljesség igényével" címszó elsősorban azt jelenti, hogy a helyszínen tisztázzuk, igaz volt-e az a füles, amit - például - valahonnan kaptunk, vagy valamilyen leírásban találtunk. Erdély viszonylatában hála Istennek, viszonylag jó irodalom áll rendelkezésre - az egyik legjobb iránymutató Léstyán Ferenc Megszentelt kövek című könyve. Ennek alapján el lehet indulni, s lehet sejteni, hogy az adott helyen várható-e egy középkori részlet vagy sem. Amit viszont nem értek, és szívesen megkérdeztem volna a szerzőtől, hogy több olyan középkori templomunknál, amelyek jelenleg ortodox kézben vannak, ő úgy tesz, mintha nem is volnának. Erdőfelek templománál például a mai napig nem tudom, hogy mikor került ortodox kézre.

O. J.: Ha legemlékezetesebb élményeidről kérdezlek, mit emelsz ki?

H. Z. Gy.: Megemlítem az Erdély legszebb középkori templomai című kötet címlapfotójához kapcsolódó történetet. A kép a Kézdiszentlélek közelében lévő Perkőn álló Szent István-kápolnát ábrázolja, ahol életem legszebb felvételeit készítettem. A négykaréjos centrális templom önmagában is külön építészeti csoda, vörösre festett tetőzetével, fehérre meszelt falaival és a zöld fűvel pedig valóságos magyar felkiáltójel a jelenleg hivatalosan Romániának nevezett terület közepén. Amikor ott jártam, koromsötét felhők tornyosultak az égen, és alkonyati napfény világította meg a templomot, körülötte tehenek legelésztek. Először egy képeslap készült erről, még a '90-es évek végén. (Az első képeslapjaim közül való a több mint százötvenféle képeslap közül.) Aztán egy bácsi azt mondta nekem, hogy ő ezt a képet nem vásárolja meg, pedig nagyon tetszik neki. Kértem, ugyan bizony árulja el ennek az okát. Azt mondta, hogy azért az mégis csak csúnya dolog, hogy ez elé a templom elé odamontázsoltuk azokat a teheneket. Mondtam, hogy emiatt nyugodtan megvásárolhatja, mert azok a tehenek a pásztorfiúval pont úgy álltak ott, ahogyan a képen látja, s én csak rohangásztam, amikor ezek a fények kialakultak, és a legkülönbözőbb irányokból próbáltam lefényképezni ezt a gyönyörűséget.

O. J.: Miként látod az erdélyi ember viszonyulását ezekhez a kincsekhez? Birtokoljuk őket, de értékeljük-e kellőképpen?

H. Z. Gy.: Sajnos Erdélyre is igaznak érzem a kijelentést, hogy az ember sokszor idegenként él a környezetében. Én otthon érzem magam egy erdélyi templomban, és a helybéliek is hála Istennek otthon érzik magukat, mert ez egy teljesen közös magyar világ, ellentétben a Felvidékkel, ahol ez sajnos nem feltétlenül így van. Ha Erdélyben megnézek egy számomra érdekes templomot, lehet tudni azt, hogy az biztosan nem ortodox, és innentől kezdve magyar a világ. Akár római katolikus, akár református, akár unitárius, akár evangélikus templomról van szó, otthon érzem magam, és otthon érzi magát mindenki, akivel ott kapcsolatba kerülök, mert ugyanabból a kultúrából vagyunk. Hála Istennek, jól tudok németül, így a szászokkal való kommunikációval sincs probléma, velük is otthonosan tudok beszélgetni. Az viszont sajnos több esetben beigazolódott Erdélyben is, hogy a helybéliek jó része nem ismeri a saját szépségeit. Székelyudvarhelyi ismerőseink közül például többen is bevallották, hogy még nem jártak Székelyderzsen.

A székelyderzsi templom pedig az erdélyi építészet és művészet egyik gyöngyszeme. A lelkészekkel, papokkal kapcsolatosan viszont Erdélyben kifejezetten jó tapasztalataim vannak. Erdély esetében óriási - pragmatikus - előny az, hogy a templomok igen jelentős százaléka református kézben van. A református egyház pedig, hála Istennek, jobban ellátott lelkészekkel, mint a katolikus egyház papokkal, és ott van a lelkész, akibe, ha pechem van, nem botlok bele, de az esetek többségében lehet találkozni, beszélgetni vele. Szinte mindegyik kultúrember, aki nagyra értékeli a magyar kultúrát és a saját templomát is. Ez Erdélyben nagyon sok pozitív élményt és kifejezetten baráti kapcsolatokat is jelent az évek során, annak ellenére, hogy én római katolikus vagyok.

O. J.: Az elmondottak egyértelműsítik azt is, hogy a hitnek meghatározó helye van életedben.

H. Z. Gy.: Ilyen szempontból az én életem nagyon szerencsés, hiszen engem - elsősorban nagymamámnak köszönhetően - gyakorló katolikusnak neveltek, a legrosszabb kamaszkoromban sem gondoltam úgy egy pillanatig sem, hogy ez számomra idegen volna. És nem utolsósorban az autóstoppos élményeim hozzásegítettek ahhoz, hogy ez konkrét élményekkel is megélt hit legyen. Mélyen vallásos embernek gondolom magam, és ezt örömmel vallom is. Igazából ebből a megközelítésből állok hozzá az említett dolgokhoz, ami persze sokkal könnyebb megközelítés. Hitetlenként lehet érteni és tisztelni a templomokat és az ottani műalkotásokat mint kultúrtörténeti értékeket, de szeretni sokkal kevésbé lehet. Én szeretem is őket, hiszen a hitemnek a részei, sőt, annak konkrét megnyilvánulásai. A művészet és a szépség szeretete találkozik a vallásossággal, és ez egy nagyon szép találkozás.

O. J.: Írod, hogy Magyarország a középkorban a művészetben is nagyhatalom volt. Ezt pedig nem mindenütt így hallani.

H. Z. Gy.: A csonka Magyarországon, ahol én is felnőttem, az a művészettörténet sztereotípiája, hogy Magyarország szegény középkori műemlékekben. A mi egész tevékenységünk pedig másról sem szól, mint annak a bizonyításáról, hogy erről szó sincs, s hogy ez egy alapvetően hibás elgondolás. Még a csonka ország sem szegény! Veszprém megye középkori templomairól például én közel 300 oldalas könyvet készítettem. És Veszprém még nem is a legnagyobb megyék közül való. A Balaton-felvidéken háromkilométerenként találhatók a középkori templomok. És nem az elpusztultak, hanem azok, amelyek ma is fényképezhetőek és dokumentálhatóak. Az egész Kárpát-medencét nézve pedig megdöbbentő gazdagsággal találkozunk. Gondoljunk csak a brassói Fekete templomra, amely az európai gótika egyik csúcsteljesítménye. Ráadásul a legkeletibb gótika, s az még külön sármot ad neki. A kultúrák határaként szokták a Kárpátokat tekinteni, és ezért a legkeletibb városi monumentális gótika a brassói Fekete templom. De szemlélhetjük Kolozsvár templomait vagy a gyulafehérvári székesegyházat, ezek is igazi remekművek. A Felvidék is dugig van monumentális gótikus templomokkal. Gyönyörű városi templomokkal a romanika idejéből, hogy a kisebb falusi templomok hosszú-hosszú soráról ne is beszéljünk. Az persze egy másik kérdés, hogy sok úgynevezett szakember sem tud erről a hatalmas gazdagságról.

O. J.: Magánbeszélgetésünkben említetted legfrissebb, Nagyvárad környéki felfedezéseidet is...

H. Z. Gy.: Az valóban hihetetlen! Közismert, hogy Nagyváradon nem maradt fenn középkori templom, bár Szent László városa, és tudjuk, hogy egy, a romanika idejéből való szép székesegyház állt ott hajdanán. Ez ma sajnos alapfalaiban sem látható. Nagyvárad közvetlen környékén viszont, 30-40 kilométeres körzetben megdöbbentő számban vannak középkori templomok. Elsősorban gótikus templomok és kisebb részben a romanika idejéből valók. Számomra ez azért megdöbbentő, mert én, aki keresem, gyűjtöm az ilyen jellegű információkat, erről a területről egész egyszerűen nem találtam semmilyen leírást. Béla barátom által pár évvel ezelőtt egy kis brosúrából sikerült némi információhoz jutni arról, hogy ott egyáltalán mik vannak, és utána a református lelkészek fülesei alapján rajzolódott ki a környék középkori templomainak képe. Több mint 500 fotót készítettünk most Váradon, s közben az előző évi termésből már tartottam előadást a nagyváradi püspök úr meghívására. Idén két előadásra való anyagot fényképeztem össze monumentális gótikus templomokról.

Gyönyörűen restaurálták például Síter romanika idejéből való templomát, aztán ott van a jelenleg Nagyváradhoz tartozó Biharpüspöki hatalmas gótikus temploma is. Székelyhídon is óriási gótikus templom van, nagyon szép kis kőtárral. Micske romanikát-gótikát ötvöző temploma is szép négy fiatornyos tornyával, Érábrányban pedig az egyik leglátványosabb romanika korabeli templomrommal találkozunk. Fölöttébb érdekes viszont, hogy Nagyvárad környékén kivétel nélkül mindegyik középkori templom református kézben van. És itt elsősorban nem a református jellegen lepődöm meg, hanem azon, hogy egyáltalán megmaradtak ezek a templomok. Ennek oka valószínű, hogy az Erdélyi Fejedelemségben keresendő. Hiszen a határ túloldalán, Nagyváradtól alig húsz kilométerre nyugatra már semmit sem találunk, a török időben gyakorlatilag leradírozták középkori templomainkat. Ehhez képest ugyanezen az Alföldön, amelyik Partiumként az Erdélyi Fejedelemség része volt, ma is számos szépség látható. Az Erdélyi Fejedelemség furcsa függetlenségében kereshető tehát mindezek oka, más értelmes indokot nem tudok. Semmivel sem volt védettebb helyen ez a partiumi sok-sok templom, mint a húsz kilométerrel odébb levők. Egyszerűen csak nem volt hódoltsági terület, hanem egy török vazallus állam volt az Erdélyi Fejedelemség, és ez úgy tűnik, óriási védelmet jelentett.

O. J.: Művészeti ismeretterjesztésed harmadik módja a fotókiállítások szervezése. Milyen témák mentén állítottad ki képeidet?

H. Z. Gy.: A székelyföldi vártemplomokról készült el az első fotókiállítási anyagom, de erdélyi szász erődtemplomoktól kezdve a Szent László-ábrázolásokon át többféle kiállítási anyag van. Zánkán éppen most van egy kiállításom a könyvtárban a Balaton-környéki templomokról.

O. J.: A templomokon túl könnyező képekről és középkori freskókról külön könyvek is vannak a sorozatban. Beszélj, kérlek, ezekről a templomkincsekről!

H. Z. Gy.: A könnyező Mária-képekről szóló könyv szerzője egy erdélyi örmény családból származó, jelenleg Amerikában élő hölgy, Papp Faber Erika. Egymásra találásunk története a következő: Ha jól emlékszem, 2006-ban jött egyszer egy csomag részemre Amerikából, s abban benne egy könyvvel. Erika angol nyelven megírt könyve volt a a magyarországi könnyező Máriaképekről. Jelezte, hogy ismeri az én könyvsorozatomat, és azt gondolja, hogy A Szent Korona Öröksége sorozatnak a könnyező képekről írott munkája is része lehetne. Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy ez valóban nagyon szép téma. Római katolikusként bennem is nagyon mély Mária-tisztelet van, tehát ez egyfajta pozitív plusz vonzalmat is jelentett. Akkor ez a gyerekkorától Amerikában élő hölgy angolról magyarra fordította a saját művét. A munkálatok során további két helyszínnel tizenegyre gyarapodott a kegyhelyek sora. A 2008-as gyergyószentmiklósi könnyezés kimaradt, mert azelőtt zártuk le a kötet szerkesztését - viszont ezt a templomot is becsempésztem Gyergyószentmiklós többi középkori temploma közé az Erdély-kötetembe, így már ez is szerepel könyvben.

Én azt gondolom, hogy a templomépítészeten belül a templomok díszítése legalább annyira érdekes számunkra, mint a templom, és hát a Kárpát-medence rendkívül gazdag freskóanyagban. Ez egyáltalán nem jellemző minden nációra. Angliában például alig található freskó. Rengeteg a középkori templom, de freskókincs nem nagyon van. Magyarország pedig, Itáliához hasonlóan rendkívül gazdag freskókincsekben, szinte hetente tárnak fel újabb és újabb freskókat a középkori templomokban. Ez az egyik igen lényeges eleme a mű vészeti érdeklődéseimnek, így nem véletlen, hogy ennek a könyvsorozatnak az első darabja éppen egy ilyen kötet volt: Székelyföldi freskók a teljesség igényével. Szent László összes középkori freskóábrázolását pedig a középkori prédikációkkal együtt közös kötetben jelentettük meg.

O. J.: Nem szentelsz külön kötetet neki, de egyes könyveidben kiemelt helyet kap a templomok kazettás meny-nyezeteinek leírása is.

H. Z. Gy.: Nagyon értékelem ezeket a kazettás mennyezeteket, a motívumrendszerükről elég komoly ismeretekkel rendelkezem, de azért nem tekintem szakértőnek magam ebben. Pap Gábor művészettörténészt, aki szerintem ennek a témának a legnagyobb élő szakértője, kértem meg, hogy a Kalotaszeg középkori templomai a teljesség igényével című kötetünkhöz készítse el tízkazettás meny-nyezet elemzését. A Kárpátalja kincsei című, mára már sajnos teljesen elfogyott könyvünkben a técsői kazettás mennyezet elemzését is ő írta meg. Tehát hála Istennek, hogy a könyvsorozat különböző köteteiben a kazettás mennyezetek is nívós módon jelennek meg.

O. J.: Szintén érdekes darabja a sorozatnak az Ani, az ősi örmény főváros és magyar vonatkozásai című kötet. Kérlek, beszélj erről röviden!

H. Z. Gy.: A sorozat harmadik kötete volt, ami a plusz érdeklődést is mutatja. A könyvben tulajdonképpen a korai magyar építészetről van szó. Megjegyzem, feltűnő az, hogy a Kárpát-medencében európai összevetésben sokkal nagyobb koncentrációban találhatók meg a körtemplomok vagy kicsit általánosabban centrális templomok, mint Európában bárhol máshol. És ezt nem lehet véletlennek tekinteni. Ennek egy speciális formája a kívül kör alakú, belül pedig hatkaréjos, vagyis hat virágszi-romszerűen elhelyezkedő fülkével rendelkező templom. Ez annyira unikális, hogy Európában csak Magyarországon található három plusz egy: három ma is áll, a negyedik pedig Kolozsmonostoron föltárásra került, de sajnos visszatemették. Sehol Európában nincsenek hasonló templomok, kivéve Örményországot. Mivel nem voltak hozzáférhető fotók ezekről a templomokról, 2000-ben elhatároztam, elmegyek én a jelenleg Törökországhoz tartozó Aniba. Szép törökországi utat is alakítottam köréje, de alapvetően az volt a cél, hogy ilyen hatkaréjos örmény templomról készítsek fényképeket. És Örményország-szerte számos ilyen centrális templom található, ami perdöntő bizonyítéka annak, hogy a magyar kereszténységnek és a Kaukázus-vidéki kereszténységnek kapcsolata volt. Ezen kívül még a díszítő művészet és egyéb kisebb erejű bizonyítékok is mutatják azt, hogy itt egy jelentős és különleges párhuzam állt fenn. Ez azt jelenti, hogy a magyarság arra járva megismerte a kereszténységet, és amikor a Kárpát-medencébe bejött, letelepedett, és módja volt arra, hogy állandó épületeket emeljen, akkor ilyeneket épített. Az is bizonyos, hogy az ellenség művészetéről nem kívánt templomot mintázni. Tehát ha ő egy hatkaréjos templomot megismert keresztény templomként, és ezt megalkotta, akkor nyilvánvalóan azonosult a keresztény ideológiával. Nem „pogány fertőben fetrengő" népről volt tehát szó, hanem a kereszténységet már ismerő népről.

O. J.: További terveid?

H. Z. Gy.: Ebben az évben A Szent Korona Öröksége sorozatban a Kárpátmedence vízimalmairól jelenik meg kötet, de a közeljövőben szeretném folytatni a középkori templomok megyék szerinti, teljességre törekvő bemutatását is. Zala vármegyével (annak jelenleg Horvátországhoz és Szlovéniához csatolt részeivel is) folytatom a sort, valamint Bihar vármegyével, lehetőleg nem foglalkozva a jelenlegi határral, amihez a középkori építészetünknek semmi köze nincs. A zalai fotók 2009 óta egybe vannak gyűjtve, de a siralmas gazdasági viszonyok mellett nem mertem belevágni ebbe a különösen költséges műbe. Persze a helyzet azóta sem javult, de azért mégis hozzálátok.

Aztán az itáliai magyar emlékek ismertetésének is tervezzük egy újabb pazar kötetét. Nápoly magyar emlékeiről szól majd, tisztelgésképpen V. István magyar király leánya, a nagyformátumú művészetpártoló, ám méltatlanul ismeretlen Mária királyné előtt.

O. J.: Erdélyi vonatkozású könyveidhez hol juthat hozzá az erdélyi érdeklődő?

H. Z. Gy. : Az Erdély legszebb középkori templomai és a Kalotaszeg legszebb középkori templomai a teljesség igényével című kötetek a magyargyerőmonostori református lelkésznél, Hover Zsoltnál (hoverzs@yahoo.com) vásárolhatók meg vagy internetes könyváruházakból rendelhetők.