Réti Tamás a BETEGSÉG ÉS A GYÓGYÍTÁS
SZOCIOKULTURÁLIS MEGKÖZELÍTÉSE AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN (2)
A Sociocultural Approach to Disease and Healing in the New Testament (2)
In this article the author is searching the background information of the wondrous healings and/or symbolic diseases described in the Gospels with the help of the medical anthropology. Above all, the author draws a more precise picture showing the antecedents and culturalinfluences on the New Testament's healing miracles and exorcisms. The article gives a more precise overview of the healing action and a new perspective of the healing miracles in the New Testament.
Az orvostudomány megítéléseaz Ószövetségben
Ha meg szeretnénk érteni az Újszövetség szemléletmódját, előbb közvetlen előzményeire kell figyelmet szentelnünk. Az Ószövetség egészét tekintve kevés utalást találunk az orvoslás megítélésével kapcsolatban (2Krón 16,12; Sir 38,1-15); viszont gyakran értesülünk betegségről, testi bajokról (Lev 13,1-14,55; 2Sám 24,10-17; Jób 18,3; stb.). Ez azzal is magyarázható, hogy az Ószövetségben a gyógyítás egyedül Jahve tulajdonsága (Kiv 15,26), neki kijáró attribútum. Így maga a betegség szerves egységet alkotott a bűn, illetve a büntetés fogalmával. A fogság után egyre elterjedtebb az a nézet, hogy a betegek ártó szellemek (sátán, démonok) hatása alatt állnak. Viszonylag későn jelenik meg az orvoslás (fogság után) mint Isten eszköze a beteg állapotának javítására.
Orvoslás a fogság kora előtt
„Uralkodásának 39. évében Ásza1 igen súlyosan megbetegedett a lábára. De betegségében nem az Urat kereste, hanem inkább az orvosokban bízott" (2Krón 16,12). Ez a rövid részlet illusztrálja talán legjobban az orvos megítélésének negatív voltát az Ószövetségben. Ásza egyetlen hibája, hogy embertől várta a gyógyulását. Valószínű, hogy nem izraelita orvosokról van szó. Az idegen orvosokat gyakran említik mint földalatti istenségeket (2Kir 1,2) vagy olyan kontextusban, mint akik más istennek a szolgálatában állnak. Így a bálványimádás vádja társul ahhoz, aki bajában emberhez fordul, emberben bízik. Jahve büntetése leginkább azért szakadt rá, mert rosszul bánt Hanani látóemberrel.2
A történet azért is tanulságos, mert betekintést enged az ókori izraeliták életébe. Azt látjuk, hogy egyedül Isten privilégiuma a gyógyítás, a bűn fogalma gyakran párosul a betegséggel. Az Ószövetségben a bűn gyakran vezet
katasztrófához.3 A katasztrófa annak függvényében keletkezik, hogy a választott nép mennyire távolodott el Jahvétól. Egy sémát kapunk, amelyben minden csapás, büntetés indokoltnak látszik. Kiindulópontként a választott nép és Isten kapcsolata harmonikus egységben zajlik. A nép hűséges, ezért Jahve is megtartja népének tett ígéreteit. Viszont a nép hamar más isteneknek áldoz vagy túlzottan bizakodik Isten hatalmában, de nem őrzi meg a neki tett ígéreteket. Jahve így csapásokkal sújtja Izraelt (pl. filiszteusok támadása, pestis stb.) mindaddig, míg bűnbánatot nem tartanak és el nem hagyják a bálványokat. Az áldozatok bemutatása és a bűnbánat után a nép és Isten közt újra helyreáll a kapcsolat. Ez az egyének életére is igaz (lásd Jób esetét).
Az Ószövetség bűnfogalmával kapcsolatban megemlítendő továbbá az is, hogy a bűn az egyén gonosz belső hajlandóságából adódik (Ter 6,5; Jer 16,12; 17,9; 18,12).4 Olyan a bűn, amelyet fel lehet róni valakinek (Szám 12,11), az apa bűne kihatással van a fiára.5 A bűn sohasem csak az elkövető „magánügye", hanem az egész társadalmi hálóra kiterjed. Következménye mindig ítélet, amely Jahve tulajdonsága, jellemző vonása az objektivitás. Az Ószövetségben elmosódik a személyes rosszakarat és a felelősség gondolata, ennek következtében Jahve erkölcsi akarata is.6
A gyógyításra vonatkozóan nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre a fogság korát megelőzően. A Talmud megemlíti, hogy Hiszkija elrejtette az orvoslásról írt könyvet (bBer 10B, bPesz 56A), hogy elveszett a gyógyszerészetről írt tekercs.7 Magukról a héber orvosokról sem sokat tudunk. Általában véve papok voltak, akik felállították a diagnózist, elvégezték a purifikációs feladatokat.8 Érzékelhető Egyiptom hatása, ahol igen magas fokú orvoslás folyt (Ter 50,2). Egyiptom befolyásának tekinthető a mágia bizonyos körű használata (rézkígyóra való tekintés, kígyómarás esete, Szám 21,9).9 A héber rofe szó is idegen gyógyítókra utal.10 Ezek nem voltak Jahvéval közösségben, tehát nem volt ajánlatos hozzájuk fordulni. A ritkán használt mágia mellett a gyógyítás elsősorban gyógynövényekkel folyt. A töréseket is kezelték, erről tanúskodik a Kiv 21,19. Mindezek mellett fürdőket is javasoltak, amint azt Naamán estében olvashatjuk (2Kir 5,10).11
A próféták szerepe, ha nem is intézményesült, mint a papságé, mégis jelentősebb. A korai próféták közül jelentősek Illés és Elizeus csodatettei (1Kir 17,17-24, 2Kir 4,8-37). Ezekből a történetekből tudjuk, hogy alkalmazták a szájon át való lélegeztetést (1Kir 17,21, 2Kir 4,34-35).12 A későbbi próféták közül Izajásról tudjuk, hogy fügepakolást javasolt a kelésre Hiszkijának (2Kir 20,7, Iz 38,21).13
Orvoslás a fogság után
A babiloni fogság idején a zsidók fejlett orvostudománnyal találkoztak. Megváltozott az orvossal kapcsolatos egész szemléletmódjuk. Erre a legjobb példa Sirák fia könyvében található (Sir 38,1-15). Itt az orvoslás tudománya nem az alvilágból származik, hanem Istentől. A gyógyszerek (gyógynövények) is már a teremtéskor létre-jöttek.14 Viszont még mindig megvan az a nézet, miszerint betegség esetén helyre kell állítani a kapcsolatot, a közösséget Istennel. A beteg elsősorban imával, élete megváltoztatásával, áldozattal kell bocsánatot esdekeljen, és majd csak ezek után próbálkozhat orvoslással. Az orvosnak pedig Isten mutatja meg a betegséget és a gyógymódot. Tehát a gyógyítást Isten végzi az orvos segédle-tével.15
Babiloni hatásra kialakult a démonokban való hit. A démonok megbontják Isten hatalmát az emberen, elszakítják Istentől, a vele és a társadalommal vállalt közösségtől. A démoni megszállottság az ember egészét (test, lélek, szellem) érinti. Az egységet exorcizmussal lehet helyreállítani. Mindez különböző növények (tömjén - Boswellia sacra) elégetésével, rituálék során történt. Egyik ilyen rituálé, amelyet Josephus Flavius is megemlít, a rabbi Eleazár által Vespasianus előtt végrehajtott exorcizmus. Ő gyűrűvel és egy Salamon által meghatározott növény segítségével űzte ki a démont. Gyakran használták Salamon nevét mint démonűző hatalom megtestesítőjét. Apokrif iratok Salamont mint legfőbb gyógyítót mutatják be (Salamon testamentuma).
A démonok ellen védtek a hellén, babiloni és perzsa hatásra átvett amulettek és talizmánok is. A gyógyítás legnagyobb része gyógynövényekkel folyt. Használták erre a célra a mirhát (Commiphora myrrha), a fahéjat (Cinnamomum verum, Cinnamomum cassia), a gyantás husángot (Ferula gummosa) és a mandragórát (Mandragora officinalis), amelyet afrodiziákumnak is tartot-tak.16 Alkalmazták a gyógyításban a kálisalétromot vagy kálium-nitrátot (KNO3). A Szentírás megemlíti, hogy használták a menyhal (Lota lota) epéjét hályogra (Tób 6,9, 11), májának és szívének elégetése démonokat űzött (Tób 6,8, 8,2). Mindezeket Tóbiás Rafael angyal tanácsára tette, aki úgy jelent meg, mint gyógyító angyal - nemcsak itt, hanem később Hénok könyvében is.
Fontosabbá vált ebben az időszakban a higiénia. A hatszáztizenhárom törvényből kétszáztizenhárom vonatkozik a kultikus tisztaságra. A tisztátalanság egy egyénhez kapcsolható, az egyén helyzete és a társadalom közt szoros kapcsolat feltételezhető. Így ha az egyén tisztátalanná válik, ez veszélyt jelent a közösség tisztaságára is. Pilch kapcsolatot feltételez az idegen asszonyok elbocsátása és ezen kultikus törvények közt.17 Az idegen nőkkel val házasságkötés elmossa ugyanis a határokat a népek közt, akárcsak a lepra, amely megsérti az egyén határát, amelynek jelképe a bőrfelület és a testnyílások. Ezért joggal állítható, hogy a kultikus tisztaság törvényei az Ezdrás-féle reformhoz kapcsolhatóak. Habár biztos, hogy létezett egy ősi, exodusbeli mag is (a leprában szenvedő elkülönítése), amely a királyság idején bővült, de teljességét a fogság után érte el.
A görög-római világ gyógyítással kapcsolatos nézetei
A hellén kultúra, amely hatást gyakorolt az első századi Palesztinára, viszonylag fejlettebb egészségügyi rendszerrel rendelkezett, nem úgy, mint a palesztinai közösségek. De ők is hittek a démonok és a rossz szellemek ténykedésében, valamint a gyógynövények erejében.18 Ott vannak olyan személyek is, akiket mindenki jól ismer, például Hippokratész (kb. Kr. e. 460-337), aki tudományos szintre emelte az orvoslást, tanulmányozta az anatómiát és helyes étrendet javasolt. Herophilos volt az első, aki komolyabban foglalkozott anatómiával. Ő mutatta ki először, hogy a vér a vérerekben kering, és a pulzusnak köze van a szívveréshez. Ezek mellett pedig felfedezte, hogy az idegek kapcsolatban állnak az aggyal.19 Munkásságuk az arab orvoslásban maradt fenn a reneszánsz idejéig. A kor orvosai közelebb álltak a filozófiához, mint a mai értelemben vett orvosláshoz. Az orvos gyógymódot ajánlott, étrendet javasolt, de soha sem végzett műtétet, boncolást. A műtét a rabszolgák feladata volt. Ha a beteg belehalt a műtétbe, a rabszolga orvosi műhibáért megbüntethető volt. Az orvosok esküt tettek Apollóra és Aszklépioszra, hogy megóvják, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a beteg visz-szanyerje egészségét.20
Közelebbről nézve Jézus csodái viszonylagos hasonlóságot mutatnak Aszklépiosz, tyanai Apollóniusz, illetve a római császárkultuszhoz kapcsolódó csodákkal. Hasonlóságokat fedezhetünk fel a betegségfajták (pl. vakság, bénulás), illetve néhány gyógyítás-elbeszélés közt (nyál használata, érintés által való gyógyítás, különösen a császárok és Apollóniosz gyógyításaiban).
Aszklépiosz csodálatos gyógyításai
Aszklépiosz, a görög világ gyógyító istensége mindenki számára ismerős. Szimbóluma mai napig jelzi, hol kapható az orvosság. Eredetét nézve trák kígyóistenség lehetett,21 átvéve a görögök Apolló és Korónis fiaként a gyógyítás attribútumával ruházták fel. Kr. e. az ötödik századtól tisztelete elterjedt. Legrégibb temploma a thesszáliai Trikkában van. Központja Epidauros volt, de volt szentélye Pergamonban, Rómában (a Tiberis partján) és a krétai Lebanában is.22 Lányát Hygéniának hívták. A monda szerint Cheiron kentaurtól tanulta tudományát. Egyiptomba Imhotepként, Rómában Aesculapius néven tisztelték.23 Rómában egy pestisjárvány következtében vezették be kultuszát Kr. e. 293-ban. Az ötödik századtól Asclepia néven versenyt rendeztek tiszteletérére Epidaurosban.24 A tevékenységével kapcsolatos votív táblákon olvashatunk egy sor betegségről és gyógyulásról. A görögöknél a „kezelés" első lépésében a beteg egy rituális fürdőn vett részt, ezt követte az állatáldozat bemutatása. Akinek nem volt lehetősége erre, az más terményt vagy kalácsot áldozott fel az istenségnek. Majd este az abatonnak nevezett helyiségbe (a templomtól északra) aludt. Álmában kapta meg a kezelésre vonatkozó utasításokat, illetve a gyógyítást.25 Gyógyulás után gyakran a beteg tag képmását, valamint a történetet tartalmazó táblácskát ajánlottak fel hálából Aszklépiosznak. Milyen tanácsokkal látta el az isten az embereket, és milyen betegségeket gyógyított? Apellas 160-ban elzarándokolt Epidaurosba, ahol az isten tornát és gyógykezelést „írt" fel neki gyomorbán-talmakra. Ezek nem voltak mindig kellemesek (sóval és mustárral kenték be a testet). Egy másik ember, a rhodoszi Theon hagymát és tizenöt szem fehérborsot kellett egyen huzamosabb ideig. Ez a gyógymód megtalálhat Aelius Aristidesnél is, valamint Galenus megemlíti, hogy Hippokratész is ismerte.26 Mindezen történetek arra utalnak, hogy a gyógyítás inkább köszönhető a helyes étrend és életforma kialakításának, mint csodás beavatkozásoknak. Az ilyen tudósítások inkább hasonlítanak egy modern kori wellness üdülőtelep reklámjához, mint zarándokközponthoz és az áhítat lég-köréhez.27
Számos műtétről is tudunk, amelyeket Aszklépiosz hajtott végre. Példa erre egy férfi esete Toroneből, akinek a bélférgeit távolította el. Hozzá hasonlóan Euchippos hat évig hordott egy lándzsahegyet az állkapcsában, amit Aszklépiosz szintén kiműtött.28 Talán ezek a történetek a nagy orvosok kezét dicsérik, akik e szentélyek köré csoportosultak. Ezenkívül Aszklépiosz gyógyított kopaszságot, tetveket, fejfájást, visszeret, beszédhibákat, sebeket, fekélyt, valamint vesekövet is.29 Viszont a történetek nagy része vakság és bénulás meggyógyításával foglalkozik. Ez az a betegségréteg, ahol az emberi tudás megáll. Ezeken a betegségeken csak egy istenség tudott segíteni. Antikratés Kridasból megvakult egy lándzsahegytől. Aszklépiosz kivette a lándzsahegyet és visszarakta a pupilláját.30 Ez még a mai orvostudománynak is képtelenség. A vakságot és a bénulást csak a hit gyógyította meg.
Tyanai Apollóniosz (Kr. u. 3-97)
Az ókori csodatévők közül Apollóniosz hasonlít leginkább Jézusra. Hieroklész össze is hasonlította, azt bizonyítva, hogy a pogány filozófus éppen olyan nagy, mint Krisztus, vagy még nagyobb.31 Erre Eusebios Hieroklész ellen című írásában válaszolt.32 A történelmi Apollónioszról (Kr. u. 3-97) keveset tudunk. Minden információnk a Philostratos által írt életrajzból származik (Vita Apollonii tyanensis), amelyet 218-222 közt adtak ki, Julia Domna császárnő idejében. Philostratos állítása szerint Damis munkáját követi.33 A Pitagorász tanait követő filozófus minden valószínűség szerint aszkéta lehetett. Élettörténete nagyrészt az olvasók szórakoztatására íródott. Ezt bizonyítja a kor különös érdeklődése India iránt, ahol Apollóniosz is megfordult. A kor felfogása azt tartotta e távoli országról, hogy gyógyító helyekkel van tele. Emellett a Domitianusszal való vitája Philostratos politikai nézeteit tükrözi, s erős kritikát tartalmaz a szentélyek ellen.34 Apollóniosz független az istenektől, nem kell imádkoznia, valamint áldozatot bemutatnia ahhoz, hogy csodát tudjon tenni.
Mindezek tükrében joggal merül fel a kérdés: létezett-e egyáltalán a történelmi Apollóniosz? Minden valószínűséggel igen. Csak az idő és a hagyomány, illetve Philostratos munkássága eltakarta a karizmatikus filozófus történelmi voltát. Moeragenes mágusnak tartja, amit Philostratos azonban elvet. Istenségét, gyógyító, próféta voltát csak Caracalla idején ismerték el (Caracalla építette az első szentélyt tiszteletére).35 Az is kétséges, hogy járt volna Indiában (lehetetlenek tűnik egy év nyolc hónap alatt eljutni olyan messzire a kor viszonyai közt). Nem ő reformálta meg a római vallást a Sol invictus kultuszának a bevezetésével, az Elagabalus nevéhez kötődik.36 Ami megmaradt a filozófus cím mellett, az Aszklépiosz papja, orvos, aki a köztudatban továbbélt, majd isteni rangra emelték.
Csodák a császári udvarban
Az Újszövetségben szereplő basileia tou Theo fogalmához, illetve annak ószövetségi előzményéhez, a shalomhoz (annak is a királyság korabeli értékeléséhez) hasonlót fedezhetünk fel a császárok által végbevitt csodáknál. A császár elhozza a békét, a paradicsomi állapotot (Pax Romana). Erre utalnak azon történetek, amelyekben a császárt állatok (elefántok) imádják, illetve azok, amelyekben a kegyes császár megment egy vadat egy másiktól.37 A császár gyógyítani és rontani is tud. Libius Domitianus tavában halászott, ezért megvakult. Ez azzal is magyarázható, hogy sokáig élt a hagyomány, hogy a halak vízből kiemelve elvesztik látásukat. Tehát a tettes ugyanazt érdemli, amit a császár halai elszenvedtek.38 Kiteljesítve a képet Libius a császári tekintélyt ásta alá, tehát az egész társadalmat meglopta, becsapta, méltó a büntetésre.
Érdekes megfigyelni, hogy a császár soha sem tesz semmilyen varázsló aktust, csak puszta jelenlétével gyógyít (ez érvényes a császár képére is).39 Egyik ilyen ismert csoda Vespasianusszal történt Egyiptomban. Itt meggyógyít egy vakot és egy béna kezű embert.40 Próbálták ezt úgy magyarázni, hogy csak ideiglenes vakságról volt szó, a másik betegnek meg csak kificamodott a karja, de valószínűbb, hogy itt a kiválasztottság motívuma köszön vissza. Hasonló eset történik Trajánusszal is, és a Hadrianus köntösét megérintő vak esete is hasonló ehhez.41
A császárkultusz toposzához tartoznak a csodák, amelyeknek mindig legitimáló szerepük van, nem utolsósorban a propaganda eszközei. A császárkultuszból ismert motívumokat találhatunk Tamás evangéliumában is, ahol a hitetlen falu megvakul: ők kérdőre vonták Józsefet, amiért Jézus egy gyermek halálát okozta (a fiú meglökte futás közben). Mivel a falusiak nem tisztelték Jézust, elvesztették a látásukat, akárcsak Libius, aki a császár tavában halászott.42 Az Apostolok cselekedeteiből azt tudjuk meg, hogy Pált és Barnabást isteneknek tartották csodáik miatt (ApCsel 14,8-18), amelyekkel legitimációt szereztek, tehát isteni voltot kaptak ezáltal a pogányok közt. Az Újszövetségben Jézus csodái jelek, amelyek megmutatják, hogy köztünk van Isten országa, ezzel együtt legitimitást nyer a krisztusi hatalma is.
Jegyzetek
1 Ásza Júda ötödik királya (Kr. e. 908-867) volt. Uralmát viszonylagos béke jellemezte. Eltávolította a bálványok nagy részét, valamint helyreállította a kultuszt.
2 North, Robert (SJ): Krónikák első és második könyve. In: Jeromos Bibliakommentár I. (szerk. R. E. Brown, J. A. Fitzmyer, R. E. Murphy), Budapest 2002, 581-582.
3 McKenzie, John L.: Az ószövetségi gondolkodás elemei. In: Jeromos Bibliakommentár III. (szerk. R. E. Brown, J. A. Fitzmyer, R. E. Murphy), Budapest 2002, 438.
4 McKenzie: Az ószövetségi gondolkodás elemei. 438; Vö. Schreiner: 253.
5 McKenzie: Az ószövetségi gondolkodás elemei. 439; Vö. Schreiner: 258.
6 McKenzie: Az ószövetségi gondolkodás elemei. 439.
7 Skolnik, Fred, Berenbaum Michael (szerk): Encyclopaedia Judaica. vol. 13., Detroit 2007, 720.
8 Vermes Géza: A zsidó Jézus. Budapest 2005, 81.
9 Encyclopaedia Judaica. 720.
10 Encyclopaedia Judaica. 720.
11 Encyclopaedia Judaica. 720.
12 Encyclopaedia Judaica. 721.
13 Vermes: A zsidó Jézus. 81.
14 Vermes, A zsidó Jézus, 82.
15 Vermes, A zsidó Jézus, 8-83; Vö. Pilch, Healing in the New Testament, 62-63.
16 Encyclopaedia Judaica. 721.
17 Pilch: Healing in the New Testament. 51.
18 Kinney Williams, Jean: Empire of ancient Greece. New York 2005, 108.
19 Kinney Williams: Empire of ancient Greece. 109.1
20 Kinney Williams: Empire of ancient Greece. 108.
21 Kultuszához tartozott a kígyók tisztelete. Erre utal az epidaurosi szentélytől észak-nyugatra lévő kör alakú épület, ez lehetett a szent kígyók lakóhelye. Vö. Hegyi Dolores: Polis és vallás. Bevezetés a görög vallástörténetbe. Budapest 2002, 87.
22 A szentélyek egymást közt is rivalizáltak. Találtak egy olyan táblát Epidaurosban, amely arra figyelmezteti a zarándokokat, hogy ne higgyenek a troizeni szentélynek. Illetve a szentélyek nem voltak egyenlő rangúak, hiszen a legfőbb Epidauros volt.
23 Lurker, Manfred: Aesculapius. In: The Routledge dictionary of gods, goddesses, devils and demons. (szerk. Manfred Luker) London 2004, 21.
24 Lurker, Manfre: Asculapios. In: The Routledge dictionary of gods, goddesses, devils and demons. (szerk. Manfred Luker) London 2004, 4.
25 Hegyi: Polis és vallás. 84.
26 Boeft, Jan den: Asclepius healings made known. In: Wonders never cease: the purpose of narrating miracle stories in the New Testament and its religious environment. (szerk. Michael Labahn, Bert Jan Lietaert Peerbolte), London 2006, 20-22.
27 A votív táblák gyakran szolgáltak reklámként abban az időben. Valamint nem utolsósorban az önszuggessztióban, szemfényvesztésben is szerepük volt. - Vö. Hegyi: Polis és vallás. 87.
28 Boeft: Asclepius healings made known. 23-24.
29 Boeft: Asclepius healings made known. 24.
30 Boeft: Asclepius healings made known. 25.
31 Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma. In: Ókeresztény írók I. (szerk. Vanyó László), Budapest 1988, 531.
32 Vanyó László: Eusebios egyháztörténete. In: Ókeresztény írók IV. (szerk. Vanyó László) Budapest 1983, 71-73.
33 Koskenniemi, Erkki: The function of mira-cle stories in Philostratus' Vita Apollonii Tyanensis. In: Wonders never cease: the pur-pose of narrating miracle stories in the New Testament and its religious environment. (szerk. Michael Labahn, Bert Jan Lietaert Peerbolte) London 2006, 71; MEUNIER, Mario: Apollonios din Tyana. Bucuresti 2001, 5-6.
34 Koskenniemi: The function of miracle sto-ries in Philostratus' Vita Apollonii Tyanensis. 74-75.
35 Koskenniemi: The function of miracle sto-ries in Philostratus' Vita Apollonii Tyanensis. 78.
36 Koskenniemi: The function of miracle stories in Philostratus' Vita Apollonii Tyanensis.. 81.
37 Riemer, Urlike: Miracle stories and their narrative intent in the context of the ruler cult of classical antiquity. In: Wonders never cease: the purpose of narrating miracle stories in the New Testament and its religious environment. (szerk. Michael Labahn, Bert Jan Lietaert Peerbolte), London 2006, 33-35.
38 Riemer: Miracle stories and their narrative intent in the context of the ruler cult of classical antiquity. 36.
39 Riemer: Miracle stories and their narrative intent in the context of the ruler cult of classical antiquity. 36.
40 Riemer: Miracle stories and their narrative intent in the context of the ruler cult of classical antiquity. 40-41; Vö. Gnilka, Joachim: A názáreti Jézus. Budapest 2001, 151.
41 Riemer: Miracle stories and their narrative intent in the context of the ruler cult of classical antiquity. 43. Érdekes megjegyezni, hogy a vérfolyásos asszony is úgy gyógyult meg, hogy Jézus köntöséhez ért.
42 Riemer: Miracle stories and their narrative intent in the context of the ruler cult of classi-cal antiquity. 45.