Lukács Ottilia
zSIDÓ ÜNNEPEK
KERESZTÉNY SZEMSZÖGBŐL (1)
Jewish Celebrations and Feasts from a Christian Point of View (1)
Jahweh was considered the saint of Israel in the Old Testament times. This meant an interpersonal relationship between Jahweh and his people. This kind of relationship is due to the fact that the Jews con-sider themselves as the chosen people of Jahweh. This also meant that the Jews were specially called by Jahweh and also especially separat-ed and protected by Jahweh. Thus the Jews considered themselves the sacred people of Israel. All the feasts of the Jews were religious as well as social and historical as culture and religion cannot be separated. This article (the first part of a longer essay) presents the classical feasts and celebrations of the Jews.
A zsidó vallási hagyomány
Jahvét a zsidóság már az ószövetség idején Izrael szentjének tartotta, személyes Istennek. Ez a személyesség abból adódik, hogy a zsidóság Isten által kiválasztott, megszólított és a többi néptől elkülönített népnek, ezáltal pedig Izrael szent népének tekintette magát. Isten attól szent (pnw-qadös), hogy nem emberi kéz alkotása, hasonlóan a babiloni istenekhez (akik bálványok), hanem ő a teljesen más. Isten az, aki kinyilatkoztatja magát az embernek azáltal, hogy megszólítja őt. Isten teszi meg az első lépést, átlépve az Isten-ember közötti természetes szakadékot, kapcsolatba lép az emberrel, kinyilatkoztatja magát (feltárja nevét: HaShem1).2 Ennek a kapcsolatnak az alapja és „látható jele" a szakrális szövetség (berít).3
A judaizmus főbb ünnepei
A zsidóságnál lényegében minden ünnep egyben történelmi, természeti és vallási jelentőséggel bír, náluk ugyanis a kultúra és a vallási identitás szétválaszthatatlan. A zsidóság szempontjából az ünnep speciális alkalom arra, hogy a család együtt legyen és csak egymásra figyeljen.4 Ilyen alkalmakkor teljesen megszakítják a külvilággal a kapcsolatot, például nem néznek televíziót, nem válaszolnak a telefonra. Az ünnepeket különböző csoportokba sorolhatjuk. Zarándokünnepek: a jeruzsálemi szentély fennállásakor (az első templom fennállása idején, Salamon királyságától a babiloni fogságig és a második templom idején, a fogság végétől Kr. u. 70-ig) ezeken a napokon a nép jó része elzarándokolt a fővárosba: húsvét, pünkösd és a sátrak ünnepe (peszah, savuot, sukkot). Örömünnepek: purim, hanukka. Böjt- és gyásznapok: ómerszámlálás hetei, nyári gyászhetek, Áv hónap 9-e. Újabb keletű ünnepek: jom hasoá (a holokauszt áldozatainak emléknapja), jom haacmaut (függetlenség napja), jom hazikaron (emlékezés napja), jom Jerusalájim.5
A babiloni fogság (i. e. 586-538) függvényében két nagy csoportba soroljuk az ünnepeket: a fogság előtt kialakult ünnepek: a szombat - shabbat, a húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe - pésach, a hetek ünnepe, a pünkösd, savuot, a sátrak ünnepe - sukkot, újévi ünnep - Rosh Hashanah; a fogság után kialakult ünnepek: az engesztelés napja, hanukka (a fény ünnepe), purim (legnagyobb örömünnep).6
A zsidó naptár (luáh) lunaszoláris rendszerbe épül, vagyis egy időben igazodik a napévhez és a holdévhez: hónapjai ( jerah, jaréah vagy hódes, ha sorszámmal vagy a hónap neve mellett szerepel) valódi holdhónapok (újholdtól újholdig tartanak), a zsidó esztendő valódi napév. Az idő zsidó naptárban tizenkilenc éves ciklust alkot. A tizenkilenc éves periódusban hét szökőév van, azaz hét alkalommal van beiktatva egy kiegészítő hónap, hogy ki lehessen egyenlíteni a holdév és nap-év eltéréseit. A ókorban úgy kezdődött a hónap, hogy két hiteles tanú jelentette a rabbinikus bíróságon, amint meglátták az újholdat, de a 4. században véglegesítették az időszámítást: minden páratlan hónap harminc napos és minden páros pedig huszonkilenc.7 Időszámításuk a bibliai történet visszaszámlálásán alapul, ezért jelenleg a zsidó naptár szerint 5769-et írunk. Az ünnepek természetesen a holdhónapokhoz igazodnak.
Elul - a megtérés hónapja
Ez az utolsó nyári hónap, amikor minden zsidó tudja, hogy van még 30 nap az újévig. A szentély fennállása idején Izraelből futárok vitték az újhold megjelenéséről szóló hírt mindenkinek, ezután elkezdődött a bűnbánó napokra való felkészülés: betakarították a termést, a talmudi iskolában pedig disputahónapot tartottak. Az hónap nevét Kr. e. 578 után, a fogság idején vették át a babilóniaiaktól. Egyetlen fontos vallási jelentősége van napjainkban az nnepnek: a zsinagógákban minden reggel (szombatot kivéve) megszólal a sófár (a szó jelentése széphangú, kosszarvból készült kürt, ami a pásztornépek egyik legősibb hangszere, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy Izsák helyett egy kost áldozott fel Ábrahám).8 A hagyomány előírja a kürt egyes hangjainak időtartamát és a jellegét: egymást kell váltaniuk a hosszan elnyúló kiáltásoknak (tekia), a fájdalmasan megtört panasz-szónak (sevarim) és a szaggatottan riasztó harsonahangnak (terua).9Azért jelentős ez a hangszer, mert szinte végkísérte a zsidóság történetét: az egyiptomi kivonuláskor, a Sínai (Szináj) hegyen kapott tízparancsolatkor, Jerikó elfoglalásakor, azaz a legfontosabb történelmi eseményekkor megszólalt. Ma már csak újévkor és Elul hónapban szólal meg.10 A hónap központi gondolata a megtérés (héb. tsuvá). A kürt tehát ma is figyelmeztet azokra a „félelmetes napokra", amikor a nép Jahve elé járult.11
Ros Hashanah - a zsidó újév
A zsidó újév egy tíznapos ünnepkörből áll, ezek reflektálnak a múltra és a jövőre, ezért is a zsidóság körében úgy ismertek, mint az „áhítat napjai" (Yamim Noraim). Az ünnepkör első két napja a ros hasana, amikor az újévet és a teremtést ünnep-lik.12 Ilyenkor Ábrahám és Izsák történetét olvassák a Teremtés könyvéből, és ez kerül a liturgia középpontjába.13 A négy újév14 közül a legjelentősebb a zsinagógai újév. A Talmud előírása szerint tisri hónap 1-től kezdődik.15 Ez az egyetlen ünnep, amely két napig tart. Ennek hagyománya Jób könyvére vezethető visz-sza, itt ugyanis az emberi sors fölött álló égi döntésre kétszer szerepel ugyanaz a kifejezés: „eljött a nap". A javnei iskola alapítója, Jochanan ben Zakkáj „hosszú nap"-nak (jómá diarichta) nevezte, mert a tisri hónap elsejére és másodikára esik. A legismertebb héber neve Ros Hasana, jelentése „az év feje",16 a fej a Bibliában ugyanis a kezdetet is jelenti. Az ünnep másik közismert neve jom hadin, vagyis az „ítélet napja", ettől a naptól számítva ugyanis minden ember számot ad tetteiről Isten előtt, és ítéletben részesül: örömre, bánatra, boldogságra vagy szenvedésre ítéltetik.17 Sokan úgy gondolják, hogy három könyv is létezik: az elsőbe az igazakat, a másodikba a gonoszokat, a harmadikba az átlagosakat írják, akik a megtérés tíz napja alatt (jom kippurig) még bizonyíthatják jó szándékukat.18 Ehhez kapcsolódik a legismertebb és legkedveltebb népszokás, az újévi jókívánságok, amelyeket az újév estéjén a zsinagógából kilépve mondanak a zsidók egymásnak: „lesaná tová tikatévú" (Jó esztendőre legyetek beírva). Az ünnep másik neve a kesze (gyülekezés), ami utal arra, hogy ilyenkor a családtagok és rokonok találkoznak. A hagyomány a jom harat olám (a világ születésnapja) nevet is hozzá kapcsolja, ami abból az elképzelésből származik, hogy Isten ezen a napon teremtette a világot. Végül még jom truianak (riadó napja) is nevezték, mert ezen a napon szólalt meg a már említett ősi hangszer, a sofár.19
A népszokások egyik jelentős eleme az el őjel (héb. sziman tov), miszerint olyan lesz az év többi része, mint ez a nap. Ez a gondolat meghatározta az étkezési szokásokat is: a barches-t (ünnepi kalács) ezen a napon kerekre sütik, arra utalva ezáltal, hogy legyen ez az év kerek és kellemes, só helyett pedig mézbe mártják, hogy legyen édes az év. Az újévet kiddussal (boráldással) köszöntik, ami után mézbe mártott almát fogyasztanak, ismét csak a jó év érdekében. Az ünnep az öltözködésben is megnyilvánul: ilyenkor minden zsidó fehér ruhát ölt magára és hajat vágat.20
Az engesztelés napja - jom kippur (jóm hakippurim)21
Mivel a Ros Hashanah-t mindig a tisri hónap 1-én ünneplik, a jom kippur mindig tisri 10-re esik. A bűnbánat és megtérés ünnepe, ami az ember és a Teremtője közötti kapcsolat helyreállítására irányul. Az ünnep (héber t'shuva) visszatérést jelent, vagyis egy jövőre irányuló cselekedetet, ami az Isten és ember között fennálló kapcsolat, illetve rend helyreállítását célozza meg.22
A szentély fennállásának idején csak ezen a napon léphetett be a főpap a szentélybe, a szentek szentje színhelyére, mivel itt zajlott az ünnepi liturgia.23 A közösség ekkor két kecskét hozott, és sorsvetéssel döntötték el, hogy melyik lesz Jahvénak áldozva és melyik Azazelnek (tulajdonnév, feltehetően egy démon neve). Ezután a főpap az Azazelnek szánt bak fejére rátette a kezét, ami kifejezte, hogy a nép bűneit ráruházta a kecskére. Utána meg kivezették a kecskét a pusztába. Ez a cselekedet is tükrözi azt az ókori elképzelést, miszerint a puszta vagy a sivatag a démonok és rossz szellemek lakóhelye. A Jahvénak választott kecskét pedig feláldozták a nép bűneiért.24 A liturgia középpontjába Áron áldozata és Jónás könyve kerül.25 A liturgia pontos leírását a Leviták könyvének tizenhatodik fejezete tartalmazza.
Az ünnepet egész napos (24 órás) teljes böjttel, őszinte megtéréssel és imával töltik. Ezáltal kérnek bocsánatot Istentől az elmúlt évben esetleg elkövetett bűnök miatt. Az ünnepet az ún. bűnbánó napok előzik meg, amelyek Ros Hasanától kezdődnek. Az ünnepnek van egy történelmi gyökere, a hagyomány szerint Mózes ezen a napon kapta meg a második kőtáblát, mely bizonyítéka Isten bocsánatának és engesztelésé-nek az aranyborjúval való lázadás után. És van egy természeti jelentősége is - eszerint az „ősi időben ilyenkor a fiatal, eladó sorban levő lányok a mezőre vonultak, és körtáncot lejtettek, a bámészkodó fiúk szeme láttára és nyilván nagy örömére".26
A zsidó vallásosságban a megtérés az egyetlen útja a bűnöktől való szabadulásnak, főként mert a jeruzsálemi szentély pusztulásával megszűnt az áldozatbemutatás. A héberben nem létezik a bűnbánat szó, ezért használják helyette a megtérést. A bűnös a gyászolóhoz hasonlóan az ókorban megszaggatta ruháit, böjtölt, sanyargatta magát és hamuval szóra meg fejét. Emellett Joel próféta hangsúlyozza a szív és lélek megtérését (Joel 2,13). Nagy vitát váltott ki a Tízparancsolat szövegében szereplő „féltékeny Isten" (Él kana) fogalma. Ez a kifejezés antropomorf módon beszél Istenről, aki jóságos, aki Atya és semmiképpen nem bosszúálló. Ezt hangsúlyozza az engesztelő nap a Viduj imában: „Te fogadod irgalommal és jóakarattal imáinkat" vagy a „Az Örökkévaló a te Istened, (egyedül) ő az Isten, a megbízható Isten, aki megtartja szövetségét és szeretetét azok számára, akik szeretik Őt, és akik megőrzik parancsolatait, ezer nemzedéken át" (Mtörv 7,9).
A Talmud szerint a bűnbocsánat csak akkor érvényes, ha megtörtént a kártérítés. Ezért a vallásos zsidók jom kippur előtt igyekeznek elfeledtetni Istennel a bűneiket. Azonban a hagyomány szerint a megtérés csak akkor érvényes, ha önmaguk vagy Isten ellen követtek el bűnt. Ha embertársaik ellen vétkeztek, akkor azt kötelesek jóvátenni (héb. ad-sejörace esz-chavéraj = amíg meg nem békíti a felebarátját). A jom kippur ima (melyben negyven bűnt sorolnak fel, amelyek erkölcsi és társadalmi jellegűek, nem pedig vallási vagy rituálisak) végén bűnvallomást tesz (többes számban, hogy nehogy valakit megsértsen). Három fő bűnt tartanak számon: gyilkosság, vérfertőzés és bálványimádás. Ezeket életük árán sem szabad elkö-vetni.27
Az ünnep előestéjén a rabbi körbejár a Tóra-tekerccsel és közben zsoltárverseket mond. Ezután egy elöljáró társával a kántor mellé áll, mert így rabbinikus bíróságot (bét din) alkotnak. Erre azért van szükség, mert ezáltal hatalmazzák fel a közösséget, hogy a hitehagyott zsidókkal együtt imádkozzanak. Ezután eléneklik háromszor a hagyományos Kol-nidré dal éneket, ami valójában nem is ima, hanem egy ünnepélyes nyilatkozat, amely az elmúlt év alatt meggondolatlanul tett fogadalmak és ígéretek feloldását szolgálja.28
Sukkot - a sátrak ünnepe
Az őszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte jelzi az ünnep kezdetét, ami Tishri hónap 15-ét jelenti29 és a peszách-hoz hasonlóan egy hétig ünneplik.30 Ez alkalommal Mózes és Salamon szentélyavató beszédei kerülnek a liturgia közép-pontjába.31 Ez is egy fontos mezőgazdasági ünnep volt, hiszen ekkor ünnepelték a termés betakarítását. Ezt jelzi az ünnep héber neve is, hiszen a chag haaszif betakarítást jelent. Ez egyben utal arra is, hogy ilyenkor adnak hálát Istennek a bőséges termésért. Az ünnep alkalmával egyben kérik Isten áldását a következő év termésére is. De történelmi ünnep is, hiszen ekkor32 emlékeznek meg a zsidók a negyvenéves pusztai vándorlásról, mely során őseik sátrakban, vagyis ideiglenes hajlékokban laktak. Ilyenkor a zsinagógák és a házak udvaraiban sátrat állítanak fel, ezekben étkeznek és mondják a kiddust (boráldást).
A sátor mellett a sukkot legjelentősebb tartozéka az arbáá mínim (ünnepi csokor), a négy termés csokra, mely Izrael négy jellegzetes termését tartalmazza: etrog (citrusalma), luláv (pálmaág), hádász (mirtusz), aravá (fűzfaág). Ezzel a csokorral járják körbe a sukkot minden napján egyszer a zsinagógát, az utolsó napon pedig hétszer.33
Az ünnep nyolcadik napja, ami valójában különálló ünnep, a Sh'miní Atzerst. Ez alkalommal imádkoznak az esőért, ami a jó termést biztosítja. A záróünnep másnapja, a Tóra örömünnepe (Simkhas Torah), amikor befejeződik Mózes öt könyvének az olvasása, amely ezen a napon újra is kezdődik. A Tóra-tekercseket mind kiemelik a frigyszekrényből és hétszer körbejárják vele a zsinagógát. Másnap délelőtt pedig minden férfit felhívnak a Tórához.34
Hanukka - a fény ünnepe (n_].>.n, gór. ta svKaivia)35
Az idén december 22-én lesz. Egyik legjelentősebb történelmi ünnepe a zsidóságnak, hiszen nagyon ritka esemény egy győztes szabadságharc a zsidóság történetében. Ezért nem véletlen, hogy a makkabeus hősök emlékünnepe ilyen közkedveltséggel rendelkezik.36 A győzelem eseményére már Kr. e. 163-ban, egy évvel Jeruzsálem felszabadítása, a Szentély megtisztítása és újjáavatása után ünnepként gondoltak. A hanukka jelentése is tükrözi a jeruzsálemi templom és az oltár másodszori avatását. Érdekes, hogy a Talmud csupán egyetlen történet során beszél a hanukkáról. Eszerint a felszabadulás után meg akarták gyújtani a Szentélyben az örök lámpást (menórát), de csupán egy napra való olajat találtak, és új, megszentelt olaj készítése még nyolc napig tartott volna. A történet elmeséli, hogy ez a kevés olaj csodálatos módon elég volt egészen az új olaj elkészítéséig. Ez az olajkorsó szimbolikus jelentéssel is bír: egy kis nép, akárcsak az a kevés olaj, képes győzelemre jutni az Istenbe vetett hite és bizalma által.
Az ünnep első napjától kezdve minden este meggyújtanak egy gyertyát a hanukkiján (8+1 ágú gyertyatartó), mert úgy tartják, hogy a szent dolgokban mindig csak növekedni szabad. Ez alkalommal megajándékozzák egymást, és a család igyekszik minél több estét együtt eltölteni.37 Az együttlét alatt a gyermeke a hagyományos héber betűs pörgettyűvel, a trenderlivel játszanak (héb. szövivon). A négy héber betű egy mondat rövidítését foglalja magába: Nész (]) Gádol (j) Hajá (n) Sám (w) - nagy csoda történt ott. A hanukka nem munkaszüneti nap, a családok, illetve rokonok este összegyűlve együtt ünnepelnek.38
Zájin Ádár, vagyis ádár hónap hetedik napja
Mózes születésének és halálának évfordulója. A tél végén, egy héttel purim előtt ünneplik. Ilyenkor egy táblát akasztanak ki a házaik falára, a következő felirattal: Misenichnász ádár, marbim beszimchá — „Mihelyt beköszönt ádár, meg kell sokasítani az örömöt". A felirat mellé két halat is szokás rajzolni, egyrészt azért, mert ádár hónap a Halak jegyében (állatövi jegyek között), másrészt meg azért rajzolnak kettőt, mert a zsinagógai szökőévben két ádárt (a fent említett szökőévekben beiktatott egy hónap) is tartanak.39
Purim
A legnagyobb zsidó örömünnep, mely folytatja és fokozza a Zájin ádárt40. Általában Ádár hónap 14-15-én ünneplik. Gyökere a fra-par-pur - első óperzsa halotti ünnepre és a babiloni újévre megy vissza. A zsidók ezt a két ünnepet ötvözték, amely később zsidó jelleget öltött.41 Az ünnep purim (rWP) szóból származik, melynek jelentése sors, ami magában hordozza az ünnep lényegét: beszél a hajdani zsidók életéről a perzsa birodalom uralkodása alatt. Ez alkalommal felolvassák a megilából (kézzel pergamenre írt tekercs-könyv)42 Eszter történetét. Nagyon érdekes ennek a könyvnek a története, hiszen a Szentírás harmadik nagy egységének, a Szent iratoknak (Ktuvim) kanonizálás során - amit az 1. században a javnei iskola végzett - vita támadt a kánonba való felvétele körül, mivel nem fordul elő benne Isten neve.43 Az örömünnep megülése azonban szomorúsággal kezdődik, hiszen az előtte levő napot Eszter böjtjeként tartják számon, aki a hagyomány szerint élete kockáztatásával mentette meg népét, de mielőtt elindult felkeresni a királyt a nép érdekében, böjtöt rendelt el. Az ünnepet követő napot susán purimnak nevezik, mert a perzsa fővárosban, Szuzában (héb. Susán) szabadultak meg a zsidók támadóiktól. Ezzel a nappal a vidámság kicsit meghosszabbodik.44
Savuot/Shavuos - a hetek ünnepe
A héber shavuos szót használják a hetek (hét) megnevezésére. A görög Pentecost az ötvenedik napot jelenti.45 Legismertebb nevében (shavuot) hordozza a hetes számot, mert hétszer hét nap telik el a peszah óta az ünnepléséig. Az ókorban ennyi időt vett fel az aratás, míg el tudták készíteni az új kenyeret.46 Ezért is nem határozza meg a Tóra a pontos idejét, csupán annyit, hogy a peszáh utáni ötvenedik napra esik. A kinyilatkoztatás és a törvényadás ünnepeként tartják számon, mert ez alkalommal emlékeznek meg arról, hogy a Sínai-hegy tövében álltak, hogy átvegyék a kőtáblát, melynek tanítását ma is kell terjesszék a földön. Tehát ezáltal kifejezésre jut, hogy a zsidóság az isteni tan hordozója.47
Az ünnep jelentőségét a zsidóság körében kiemeli, hogy több néven is számon tartották.
1. savuot (hetek ünnepe) - a legismertebb elnevezés, mely arra utal, hogy a peszah másnapjától számított ötvenedik napon ünnepelték.
2. jom habikurim (az új teremtés napja) - az ünnep alkalmával mutatták be a hajdani Szentélyben az új kenyeret. Ekkor nagy zarándoklatot tartottak Jeruzsálembe.
3. zmán matán toraténu (a Tóra-adás időpontja) - a Tízparancsolat elhangzásának évfordulója. Ezért olvassák fel a zsinagógákban az erkölcs alaptörvényét.
4. aceret (záróünnep) - a hagyomány szerint ezen a napon zárul a peszah ünnepével kezdődő ünnepsorozat vagy ünnepkör. A hitük szerint az egyiptomi szolgaságból való szabadulás is csak az isteni törvény elfogadásával és betartásával vált lehetségessé. Ezért is hiszik, hogy az igazi szabadságot csakis a lélek szabadságával nyerheti el az ember.
Nem véletlen tehát, hogy a peszahot, a fizikai szabadulás ünnepét összekötötték a savuottal, a Tóra-adás vagy lelki szabadulás ünnepével.48
Az ünnep első éjszakáján virrasztanak, aminek külön liturgiája van: Szentírást magyaráznak és irodalmi szemelvényeket olvasnak fel. A savuot délelőtti központja a Tíz Ige. A második nap prófétai olvasmánya a „fügefa nem virágzik, szőlőtő termést nem hoz, kipusztult a virág a mezőről, a nyáj az akolból: de én ujjongok, Istenemben bízom, a segítség urában", ami kifejezi a minden nehézség, illetve csapás ellenére fennmaradó zsidó reménykedést.49
A számolás periódusa (héb. Sefira), vagyis a peszach és a savuot közti időszak a fogság (Kr. e. 586-538) után a nemzeti gyász ideje lett. A hagyományőrző zsidók ebben az időszakban tartózkodnak az ünneplésektől és az esküvőket a harmincharmadik napra tervezik, mert ezen a napon szünetet tartanak.50
Áv hónap kilencedik napja (Tishah B'Av): a legnagyobb zsidó gyásznap
A zsidó nép történelme folyamán rengeteg szenvedésen ment keresztül. Vannak időszakok, amikor a hitükért meghalt mártírokra emlékeznek, pl. peszah és savuot között a Bar-Kochba vezette szabadságharc és a keresztes hadjáratok pusztításai emlékére tartanak ünnepet. Ilyenkor nem szokás a férfiaknak borotválkozni, sőt lág-baómer (ómerszámlálás harmicharmadik napjának kivételével) esküvőt és nagyobb vigasságot sem tartanak. Hasonló gyászhetek vannak nyáron, a jeruzsálemi Szentély pusztulásának évfordulója (áv hónap 9-e) előtt három hétig. Az évforduló előtt kilenc napon át nem esznek húst, vagyis részleges böjt van. Ezt az időszakot nevezik tejes napoknak.
Ez az ünnep egy teljes (tisá beav) böjtnap. Ilyenkor nem esznek és isznak semmit előző esti napnyugtától egészen másnap estig, a csillagok feljöveteléig. Úgy tartják, hogy ezen a napon pusztult el mind a két szentély (Kr. e. 586-ban és Kr. u. 70-ben).
A népi szokás szerint az ünnep előestéjén a férfiak nem húznak bőrcipőt, hanem vászonpapucsban ülnek a zsinagógákban, az alacsony padokban és közösen mondják el Jeremiás siralmait. Régi szokás a temetőlátogatás is, amely során a temetőkben levő műemlékeket és híres rabbik sírjait látogatják meg, könyörögve a Mindenható megbocsátó szeretetéért.51
2 Thorday Attila, A szövetség mint ajándék és elkötelezettség, Agapé Kiadó, Szeged 1997, 5-8.
3 Thorday, 41.
4 Philip A. Cunningham, Arthur F. Starr, Sharing Shalom: A Process for Local Interfaith Dialogue between Christians and Jews, Paulus Press, New York 1998, 29.
5 Raj Tamás, Nem idegen közöttünk, Makkabi Kiadó, Budapest 2005, 98-107.
6 John J. Castelot, Aelred Cody, Izrael vallási intézményei in R. E. Brown, J. A. Fitzmyer, R. E. Murphy, Jeromos Bibliakommentár III., Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest 2003, 363-406, 364.
7 Herbert Haag, Bibliai Lexikon, Apostoli Szentszék könyvkiadványa, Budapest 1989, 645-646.
8 Hahn István, Zsidó ünnepek és népszokások, Makkabi kiadó, Budapest 1997, 38.
9 Hahn, 38.
10 Az ókorban az engesztelés napján is megszólalt, de csak minden 49. esztendőben, hogy jelezze az 50. év kezdetét, amely során az eladott földek visszakerültek az eredeti tulajdonoshoz. Azonban egyes közösségekben a böjtnapokon, a temetés alkalmával és régen a közösségi átok kimondásakor is megszólaltatták.
11 http://www.zsido.hu/vallas/elul.htm, 2008. 10. 19. v. ö. Hahn, 38.
14 A zsidóknál 4 újesztendő van: Niszán (az első tavaszi hónap) elseje a királyok és az ünnepek újéve, Elul (utolsó nyári hónap) elseje a tizedek (maasszér) újéve, Tisri (első őszi hónap) elsején minden világra jött lélek elvonul Jahve előtt, Svát hónap 1-én, mások szerint 15-én, van a fák újéve.
22 David R. Blumenthal, The Banality of Good and Evil: Moral Lessons from the Shoah and Jewish Tradition, Georgetown University Press, Washington, 2007., 108-109.
23 Haag, 361-362. Az ősi áldozati liturgiát lásd a Hagg, 361-363.
35 Az ünnep neve először a görögül írt Makkabeusok könyvében jelenik meg.
36 „A hős vezér, Júda Makkabi, majd testvérei, Jonatán és Simon még sokáig harcoltak az ország függetlenségéért, ám a hanuka minden évben a szabadságra és a hősi küzdelemre emlékeztetett. A felkelés kezdeményezőjének, a modiini ősz papnak, Matitjáhunak mind az öt fia hősi halált halt a zsidó nép szabadságáért (csatában estek el, vagy orvgyilkos merénylet áldozatai lettek), ám a legkisebb fiú, Simon már fejedelmi rangot viselt (héberül nászi), és megalapította a Hasmóneus-dinasztiát. Ebben az időben keletkezett az Al haniszim (= A csodákról) szóló imádság, amelyet az ünnep minden napján, reggel és este elmondanak." http://www.zsido.hu/vallas/hanuka.htm, 2008. 10. 22.