Marton József kATOLIKUS SAJTÓ ERDÉLYBEN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
Catholic newspapers in Transylvania between the two world wars
In 1919 there were only five Catholic newspapers in Transylvania. After the 1st world war, as Transylvania became part of Romania, the Catholic Church, the Transylvanian Diocese had to restructure its activity. Thus in only 22 years 60 new Catholic newspapers were printed. This means not only an important quantity but also an improvement in quality. Seven of these newspapers had been published for 10-15 years, 15 could survive for 5-9 years. That means that 50 percent of the Catholic media in Tran-sylvania had very solid basis and had a big impact on the Catholic community. The Catholic newspapers were published in 16 cities and towns of Transylvania. The most important center was Cluj/Klozsvár, 20 Catholic newspapers and magazines had their offices here. Timişoara/ Temesvár and Satu Mare/Szatmár had 10, Oradea/Nagyvárad had 8 Catholic newspapers. The Transylvanian Catholic media of this period reached the Hungarian speaking communities outside of Transylvania as well.
A katolikus érdekkiváltságok szócsöve, az egyesületek és mozgalmak lelke a katolikus sajtó volt. 1919. január elején Erdélyben öt katolikus jellegű „lapocska" létezett. Ezek is szűk körre szabott, egészen helyi érdekeltségű, kis példányszámban megjelenő kiadványok voltak. Ezt követően 22 év leforgása alatt 60 új katolikus lapalapítás történt. Ez a mennyiség nemcsak terjedelmében, hanem minőségében is erősödött. E két évtized erdélyi katolikus sajtótermékei együttvéve kb. 300 évfolyamot tesznek ki. Katolikus sajtónk életéről és erejéről tanúskodik az a megállapítás, hogy hét olyan időszaki kiadvány volt, amely alapításától kezdve végig fennállt, hét később keletkezett lap 10-15 évig állta a sarat, 15 sajtótermék 5-9 esztendeig élt, vagyis a katolikus sajtó közel 50 százaléka szilárd alapokon nyugodott és nélkülözhetetlen munkát végzett. A katolikus sajtó erdélyi kiadványai 16 városban jelentek meg. A vezető szerepet Kolozsvár játszotta, amely egymagában 20 katolikus lapot indított útnak. Utána Temesvár és Szatmárnémeti következett tíz-tíz, valamint Nagyvárad nyolc lappal. Az egyházmegye különböző városaiban szerkesztett sajtótermékek túllépték az egyházmegyék határait.1
1937-ben Vorbuchner Adolf segédpüspök a húsz év alatt kibontakozó erdélyi katolikus sajtóról röviden, de jellemzően jegyezte meg: „talán jobban is kiterebélyesedett, mint kellett volna".2
Az erdélyi katolikus sajtó 65 kiadványa szakirány szerint szépirodalmi, művészeti, pedagógiai, hitbuzgalmi, politikai lapokra és egyházközségi értesítőkre oszlik.
Öt szépirodalmi és művészeti lap a magasabb igények kielégítését célozta meg. Ezek közül kettő országos hírre tett szert. Az aradi minoriták gondozásában jelent meg a Vasárnap (19201940), amely a dr. Wild Endre által az Aradi Katolikus Egyházi Tudósítóból átszervezett színvonalas szépirodalmi folyóirat lett. A Vasárnap az erdélyi katolikus sajtó jelentős szervévé terebélyesedett, s egy év alatt 70 önálló kiadványt jelentetett meg. A Vasárnap irodája és nyomdája 1936-ban hónapokig tartó meghurcoltatásnak volt kitéve. A házkutatás, az iratok és a könyvek elszállítása, a hadbírósági tárgyalás (végül a felmentés) hónapokra megbénította a szerkesztőség életét. Az 1940-es változást követően a román hatóságok be is tiltották.3
P. Trefán Leonárd felújította az erdélyi ferences sajtómissziót a Szent Ferenc Hírnöke című családi és társadalmi lappal. De ez a hitbuzgalmi jellegű folyóirat - az erdélyi magyar szellemi élet megújítása érdekében - egyik napról a másikra közérdekű szépirodalmi lappá alakult át, s Hírnöknek nevezte magát. A nagy példányszámban megjelenő Hírnök (1921-1944) folyóirat a katolikus világnézet védelme mellett inkább szépirodalmi és művészeti jelleget öltött, először nyitott teret olyan katolikus írói törekvések számára, melyek egyet jelentettek a legtisztább magyarságtartalommal és célkitűzésekkel. A szerkesztő hamar összehozta, maga köré gyűjtötte a szerzőket. Itt láttak napvilágot Hirschler József első írásai, Petres Kálmán és Dsida Jenő versei, Bitay Árpád és majdnem minden katolikus vezető értelmiségi írásai.4
Temesváron a katolikus egyházi zenét propagáló folyóiratok keletkeztek Járosy Dezső szerkesztésében: az Egyházi Zeneművészet (1921-1927) és a Musica Ecclesiastica. Utóbbi a szerkesztő korai halála miatt rövid ideig működött.
A társadalmi lapok (nyolc ilyen volt) közül kettő külön említésre méltó: a Veress Ernő (1892-1973) által alapított és szerkesztett Erdélyi Tudósító (1919-1936) kulturális társadalmi szemle és az aradi Vasárnap „szociális mellékleteként" megjelenő Nap.
Az Erdélyi Tudósító 1918-ban indult Brassói Katolikus Tudósító néven, de már 1919-től Erdélyi Tudósító címen folytatta megjelenését 1936 márciusáig, amikor a cenzúra letörölte a címlapról az Erdélyi szót, ettől kezdve Tudósító lett 1936 decemberéig. Ekkor a további megjelenését a hatóság megtiltotta. Az Erdélyi Tudósító egy brassói hittanár szorgoskodása révén mint helyi hitbuzgalmi és társadalmi lap kezdte meg működését, aztán társadalmi és közgazdasági lappá tartalmasodott, végül katolikus szemle lett belőle, a katolikus érdekek bátor hangú védelmezője. Előbb Brassóban, 1929-től Kolozsváron jelent meg az 1936-ban történő betiltásáig. 1941-ben újraindult, 1943 decemberéig rendszeresen megjelent. Folytatójának tekinthető 1944 márciusában az Erdélyi Katolikus Akció kiadásában elindított, de csak néhány számot megjelentetett Új Erdély egyházmegyei lap dr. Kovrig Béla szerkesztésében.5
A Nap (1922-1940) a Szociális Misszió Társulat lapjaként indult Aradon. Később Nagyváradon, majd Kolozsvárt folytatta munkáját s idővel a Katolikus Nőszövetség és a csatlakozott egyesületek hivatalos lapja lett, mindvégig a Szociális Testvérek Társaságának irányítása alatt.6
A két világháború között szakirány szerint a katolikus sajtónak az a csoportja bizonyult legnépesebbnek, amelybe a pedagógiai és ifjúsági lapokat sorolhatjuk. A pedagógiai lapok különféleségéből látszik, hogy a katolikus sajtó minden életcsoportnak gondját viselte, a kis gyermeknek éppúgy, mint az ifjúságnak és a felnőtteknek. Az én örömem, Szívgárdista, Gyermekszív (1925-1940), Kis keresztesek, Angyalkert, Gárdavezető stb. lapcmek arról tanúskodnak, hogy nem volt hiány gyermeklapokból. Az ifjúsághoz szóló Jóbarát (1925-1940) folyóiratot a kolozsvári piaristák szerkesztették dr. Rózsa József világi tanár-főszerkesztő vezetésével. 1940-ben a Zászlónk Budapesten megjelenő, ifjúsági közkedveltségnek örvendő lap terjesztése a Jóbarát megszüntetéséhez járult hozzá. 1942-ben a piaristák részéről történtek kezdeményezések az erdélyi katolikus ifjúsági lap visszaálltására, de a Jóbarátot nem sikerült újra életre kelteni.7 A középiskolai katolikus leányifjúság körében a Marianum kiadásában az Erdélyi Magyar Lányok (1920-1929) jelent meg. Az egyetemisták részére az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség kiadásában Márton Áron irányítása alatt a pápai enciklikákat magyarázó, röpiratjellegű kiadványok jelentek meg. A gyulafehérvári Hittudományi Főiskola Egyház és Élet címen, míg a vajdahunyadi Ferences Hittudományi Főiskola Ferences Nemzedék címen indított időszaki kiadványsorozatot. De voltak kiadványok cserkészek, öregdiákok, munkásifjak részére, és volt olyan folyóirat, mely a falusi asszonyok és falusi leányok számára készült (Harangszó a katolikus nőszövetség kiadásában). A kolozsvári ferences kolostor buzgalmából és szerkesztésében terjesztett Katolikus Világ (1923-1947) a városi munkásság és a falvak széles néprétegeiben végzett keresztény népnevelő munkát.8
Az erdélyi katolikus pedagógiai sajtó koronájának tekinthető a György Lajos, Márton Áron és Sándor Imre szerkesztésében elindított Erdélyi Iskola (1933-1946) című neveléstudományi és népnevelő folyóirat. Amikor (a harmincas évek elején) népünk művelődési, társadalmi és gazdasági életének belter-jesebb irányba való fejlesztésére törekedtek, akkor indult és állt ennek az erdélyi kezdeményezésnek sorába az Erdélyi Iskola. Körültekintő megfontolással elsősorban a nevelők rendjét vette a kezébe, gondolatokat sugallt, eszméket közvetített, terveket készített és a tervekhez megoldásokat nyújtott. Pótolni kívánta a tanárok számára hozzáférhetetlen, a továbbképzéshez azonban elengedhetetlenül szükséges könyvtárat. Az Erdélyi Iskola egyes számai tanfolyamokat pótolnak, s azokat a szakfolyóiratokat is, amelyekhez a tanárok nem juthattak hozzá. Tehát nem szokványos folyóirat volt, hatását éppen az bizonyította, hogy a szerkesztők mindig a célt nézték és soha nem alkudtak meg a helyzettel, amely az eszközökben nem egyszer kétségbeejtően szegényes volt. Ez a pedagógiai folyóirat felölelte a közéleti, a családi, az iskolai és népnevelés egész területét, s a katolikus határvonalakon kívül eső területeken is igen nagy olvasottságnak örvendett.9
A hitbuzgalmi élet terén nyolc folyóirat tevékenykedett. Külön kiadványa volt a Mária Kongregációnak (Mária Kongregáció, 1923-1931), a Szent Kereszt Szövetségnek (Szent Kereszt), a Szívgárdistáknak és az erdélyi Oltáregyesületeknek. Legelterjedtebb és legtartalmasabb a nagyváradi Őrszem (1920-1931) volt. Színvonalas tartalmával s a Katolikus Akció népszerűsítésével a harmincas években a szívgárdisták lapjának folytatásaknt Az Apostol ragadta magához a vezető szerepet.
Mivel az erdélyi magyar sajtóban a katolikus szempont ok elsikkadtak, és a katolikus érdekek háttérbe kerültek, már az 1920-as években a katolikus értelmiségiek körében megmutatkozott az igény egy katolikus napilap iránt. Ennek a kérdésnek sikeres megoldására Szatmárnémetiben került sor a Katolikus Élet című hetilap elindításával, amely 1921 májusától 1931. december 27-ig jelent meg, amikor is megjelenését felfüggesztették. Folytatásnak is tekinthető a Nagyváradon - Fiedler István szatmár-nagyváradi püspök érdeméből - alapított katolikus napilap, az Erdélyi Lapok, amely 1932. január 3-án dr. Paál Árpád szerkesztésében indult el (1936-ban címét Magyar Lapokra kellett változtatni), és 1940. július 1-ig 2449 száma jelent meg. Elsősorban a katolikus közvélemény kialakításában és a keresztény érdekek védelmében végzett igen hatékony munkát. Ez a napilap „mindennapi kenyere" lett a kato-likusoknak.10
Az erdélyi katolikus sajtó utolsó csoportjába azokat az értesítőket, katolikus tudósítókat soroljuk, amelyek egyes egyházközségek belső ügyeivel foglalkoztak. Tizennyolc nagyobb egyházközség adott ki ilyen hivatalos és adminisztratív jellegű időszaki lapot. Ezekben felfedezhető az egyházi közösségek belső lelki életének szervezettsége és hitéleti munkája.
A nagy sajtóapostolok (Veress Ernő, P. Boros Fortunát, Petres Kálmán, dr. Wild Endre, dr. Hirschler József, dr. Paál Árpád, dr. Gyárfás Elemér, Rózsa József, dr. György Lajos stb.) áldozatossága révén Erdélyben „katolikus sajtót" teremtettek, és teret nyitottak a katolikus szellemiség érvényesülésének. Míg a kezdet kezdetén öt kis lapocska szerénykedett, a harmincas években már a katolikus szellemi élet minden szervének megvolt a színvonalas sajtóterméke.11
A katolikus nyomdák (Aradon a minoritáké, Kolozsváron a ferences Szent Bonaventúra, Nagyváradon a Szent László) lehetővé tették a folyóiratok, az imakönyvek és egyéb vallásos könyvek kiadását. Igen sikeresnek bizonyult Veress Ernő Erdélyi Imádságos könyve és az általa szerkesztett Preorátor.
1940-ben az erdélyi katolikus sajtó szinte elveszítette „erdélyi" jellegét. Sok érdeklődő a budapesti lapokat támogatta és igényelte. A kis tőkével rendelkező erdélyi kiadók és szerkesztők megadták magukat. Mindössze a kolozsvári ferencesek, a szociális testvérek lapjai és az Erdélyi Tudósító maradt életben.12
Jegyzetek
1 György Lajos, Az erdélyi katolikus sajtó a román uralom alatt. Kolozsvár 1942, 6-7.
2 Vorbuchner Adolf, A huszadik esztendő! A Tudósító utolsó betiltott számából. Erdélyi Tudósító XX/1-2. (1941) 13.
3 Figyelő. Erdélyi Tudósító XIX. (1936) 281-282.
4 György, Erdélyi katolikus szellemi élet. 18.
5 Albert Vilmos, A szerkesztő búcsúja. In: Új Erdély. Kolozsvár (1944) 19.
6 György, Az erdélyi katolikus sajtó a román uralom alatt. 8-9.
7 Pataki József, Ifjúsági folyóiratunk kérdése. Erdélyi Tudósító XXI/2. (1942) 42.
8 György, Az erdélyi katolikus sajtó a román uralom alatt. 10-11.
9 Venczel József, Az Erdélyi Iskola a megszállás idején. Erdélyi Tudósító XXI/8. (1942) 124-125.
10 Vorbuchner Adolf, Erdélyi Lapok. Erdélyi Tudósító XV. (1932) 49-51.
11 György, Az erdélyi katolikus sajtó a román uralom alatt. 11-16.