A Holló

ISMERTETŐ



A TRIANON SYNDROMA
Megoldatlan probléma a Kárpát-Medencében

A mai döntéshozó politikusok, diplomaták igen keveset tudnak a kelet-középeurópai problémák gyökereiről.
Rá kell tehát világítanunk egy gyógyíthatatlannak látszó fekélyre, amelyet a politikusok és diplomaták sötét tudatlanságukban legszívesebben a szönyeg alá sepernének.

Tények:
A győzők lerombolták az Osztrák Magyar Monarchiát, az első világháború után. Egy csodálatos, bár sokban hibás, sok nemzetiségű, közepes nagyságrendű gazdasági, és geopolitikai egységből öt kisebb, gazdaságilag és politikailag életképtelen, soknemzetiségű államocskát teremtettek: Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, "Nagy"-Románia, Jugoszlávia. Ez a példanélküli butaság - más okokkal együtt ugyan - a még tragikusabban végződő második világháborúhoz vezetett.

A Szovjet Unió ördögi követelésének megfelelően az előbbi működésképtelen határokat visszaállították, amelynek szörnyű következményeit még ma is szenvedik az érintett nemzetek.

Azóta persze két, mesterségesen összetákolt állam alkotóelemeire bomlott, még több mini-állam alakulásával. Igy most az eredeti egy helyett hét van: Ausztria, Csehország, Szlovákia, Románia, Maradék-Jugoszlávia, Horvátország, Szlovénia és a medence-idegen Ukrajna.

Ennek a szörnyű tévedésnek a legnagyobb vesztese Magyarország. Az 1920-as Trianoni Béke(diktátum) közel négymillió magyart juttatott az utodállamok igájába.

Azóta is, ezek az államok tűzön-vízen keresztül, minden rendelkezésükre álló eszközzel a magyarság megsemmisítésére törekednek. Eszközeik: deportáció, jogfosztás, erőszakos beolvasztás, kivándorlásra kényszerítés, kiutasítás és közvetlenül a háború után - tizezrek fizikai megsemmisítése.

Természetesen, a világ egyetlen népe sem tűrheti el ezt a helyzetet. Ha a győztes hatalmak annakidején, 1920-ban az etnikai határokon húzták volna meg az országhatárokat, a revízionista törekvések tüzei néhány év alatt kialvadtak volna Magyarországon. De ilyen nyíltan lelkiismeretlenül ránk kényszerített "békeszerződésbe" senki sem tud belenyugodni és eltűrni a határok mai vonalát.

Ez az ördögi helyzet termelte ki a "Trianon Syndromát". Nemcsak mi, minden kárpát-medencei nép ebben szenved még ma is. Mindegy, hogy mit mond a mindenkori magyar (vagy magyarországi) kormány, milyen szerződéseket irat alá vele a külpolitikai kényszer, a magyarok döntő többsége még ma sem tudja elfogadni a mai határokat.

Az utódállamok népei is ebben a kórban szenvednek és halálosan félnek a magyar revízionizmustól. Nyilván magukról ítélve, ők sem tudják elhinni, hogy a magyarok hajlandók mindörökre lemondani az igazságtalanul elvesztett, magyarlakta területekről. Ez a TRIANON SYNDROMA mindenkit megnyomorít.

A magyar kormány - nyugati "bátorítással" reménytelenül hisz abban, hogy néhány éven belül minden környező állam tagja lesz az Európai Uniónak és a határok "légiesedése" minden problémát megold.

Ez sajnos nem így lesz. Belátható időn belül, Szlovákia kivételével, egyetlen utódállamot sem fognak bevenni ebbe szervezetbe. Az elkövetkezö 10- 20 évben - amig nagy-nehezen bekerülnek az Unióba, a magyar szórványokban élő magyarság beolvad, kivándorol, elmenekül, vagy új betelepítésekkel elveszti magyarságtudatát Romániában, Szerbiában és Ukrajnában.

Ennek a vészét csökkentendő, a magyar kormány keresztülvitte a parlamenten a Statusz Törvényt, amivel megpróbálják elodázni - ha nem is megszüntetni - magyar testvéreink pusztulását és segíteni nekik nyelvük, kultúrájuk és hitük megtartásában, a nemzetközi jog, az ENSZ és a E.U. idevonatkozó szabályaival, ajánlásaival nem ütközö módon.

Ezek az államok azonban, nevezetesen Románia és Szlovákia teljes erőbevetéssel harcolnak ez ellen, amellyel a magyar kormány igyekszik az ottani magyarok integritását megőrizni. Az egyáltalában nem zavarja őket, hogy nekik hasonló és áthatóbb törvényeik vannak a más államokban élő testvéreik megsegítésére. Nemkülönben más európai államoknak is vannak hasonló törvényes és eltűrt védekezö eszközeik.

Miután az utódállamok ma képtelenek elfogadni e valóban gyenge kísérletet, sokkal nagyobb áldozatokat kell majd hozniuk a jövöben.

MEGOLDÁS
1. Amint nagyon jól tudjuk, a határok revíziója majdnem lehetetlen a nagyobb jelentőségű Német-Orosz és a Német-Lengyel határ-problémák miatt, nem is szólva az ENSZ erre vonatkozó határozatairól.

2. Az Európai Unió határainak kitolásának semmi realitása nincs a közeljövőben.

3. Az egyetlen megoldás pillanatnyilag a három autonómia ellenőrizhető és szankcionalizálható megalkotása, minden állam területén.

Erre éppen elegendő példa van: Dél-Tirol Olaszországban, Baszkok és Katalánok Spanyolországban, a finnek tulajdonában lévő, svéd lakosságú Aland szigetek, és a gagauzok a Moldvai köztársaság területén.

Nagy Británia igen széleskörű autonómiát biztosított a skótoknak és valamivel kevesebb jogot a welszieknek. Íroszág nagyobbik részét már régen szabadjára engedték. A francia kormány pedig kénytelen-kelletlen engedményekre készül Korzika esetében és emelkedő nyomás tornyosul más kisebbségek részéről is (baszkok, bretonok, olaszok, és főként a oxitánok).

Miért nem tudja az Egyesült Nemzetek vagy/és az Európai Unió kényszeríteni ezeket a mini-imperialista álmokat kergető államokat a Kárpát Medencében? Ha most elmulasztják ezt a lehetőséget, ők lesznek felelősek a legnagyobb fokú etnikai tisztogatásért a "művelt Európában" - bármennyire is csendben és titokban vezetik azt le.

Igaz! Autonómiát még egyetlen nemzet sem csikart ki magának, némi véráldozat nélkül. Reméljük, most sikerül. Hacsak nem akarnak Európa urai egy másik elsőosztályú, forró hibaforrást...

Magyaródy Szabolcs [A Holló, 45. sz. 2001. október 5.]