« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
GDF–Suez: egy politikai fúzió
GDF-Suez. Une fusion trčs politique
Georges Dupuy
L’Express International, le 6–12 octobre 2007


Sohasem szabad kétségbe esni. Mindössze egyetlen hétvége elegendőnek bizonyult, hogy tizennyolc havi huzavona és állandóan megszakadó tárgyalások után pont kerüljön a Gaz de France (GDF) és a Suez vállalatok közötti fúzióról szóló megállapodásra. A 2007. szeptember 3-án tető alá hozott megállapodás szerint az összeolvadást 2008 első félévének végére kell véglegesíteni. Ezzel a fúzióval a negyedik legnagyobb energetikai vállalat jönne létre a tőzsdei értéket tekintve: a Suez–GDF (71 milliárd euró) így a negyedik helyre kerül az orosz Gazprom (180 milliárd euró), a francia Electricité de France (EDF – 135 milliárd euró), és a német E.On (85 milliárd euró) mögött. A megállapodás azonban – melynek létrejötte végül minden érintett fél számára lehetővé tette, hogy elégedetten és emelt fővel tudhassa maga mögött a tranzakciót – csak erőteljes politikai közbenjárásra jöhetett létre.

Nicolas Sarkozy elnök, aki az Alstom és az EADS vállalatok ügyében való közbenjárása után immár harmadjára tett hitet egy aktív és határozott iparpolitika szükségessége mellett, sikerre vitte a stratégiai fúzió ügyét. A globális együttműködések és összeolvadások világában ugyanis nyilvánvaló volt számára, hogy állandó veszély fenyegeti a francia vállalatok már meglévő pozícióit is, s a piacokért és a kritikus tömeg eléréséért folytatott harcban a piac számára az állami mankó olykor bizony jól jön. Az alku azonban mindegyik fél részéről kölcsönös engedményeket követelt. Mindenekelőtt az államfő részéről, akinek a szakszervezetek azóta is a szemére vetik, hogy 2004-es ígéretével ellentétben, gyakorlatilag áldását adta a GDF privatizációjára. Az összeolvadás következtében ugyanis az állam elveszti többségi részesedését az új vállalatban, de 40%-ot megtart. A részesedés csökkentése egyfelől az állami GDF és a nála nagyobb, magánkézben lévő Suez összeolvadása miatt vált szükségszerűvé, másrészt a belga állam sem nézte volna jó szemmel, ha a hazai villamosipari vállalatot, az Electrabelt is birtokló Suez a fúzió következtében kvázi államosításra kerül.

Az összeolvadás másik következménye, hogy a Suez profiltisztítást kénytelen végrehajtani, melynek során megválik víz- és hulladékgazdálkodási tevékenységétől. Ez az intézkedés az európai versenyhatóság áldásának megszerzéséhez elengedhetetlen. A Suez környezetgazdálkodási részlege, a Suez Environnement ezért 65%-ban a tőzsdén értékesítésre kerül, s az anyavállalat mindössze 35%-os részesedést tart meg magának. Igaz, ez a hosszú távú irányítás szempontjából elegendő lehet. Az új csoport vezetője a Suez eddigi elnöke, Gérard Mestrallet lesz, a második ember pedig a GDF elnöke, Jean-François Cirelli lesz. Úgy néz ki, a feszültségek ellenére végül mindenki elégedett lehet. S a fúzió akár mások fantáziáját is megmozgathatja.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány