« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
India belép a játszmába
India Getting on Board
By Ernesto Zedillo
Forbes Magazine, October 29, 2007


A függetlenség 1947-es kimondása után több mint 50 éven át a szegénység folyamatos növekedése megváltoztathatatlan trendnek tűnt Indiában. Azonban, mint ahogyan azt ma már tudjuk, ez a folyamat nem volt megállíthatatlan. Elsődlegesen az a rossz kormányzati gazdaság- és társadalompolitika volt érte okolható, mely mindenen rajta akarja tartani a kezét. Az állam számos szektorban magának tartotta fenn a tulajdonjog monopóliumát, a legtöbb helyen meggátolta a külföldi befektetések beáramlását, gyilkos adminisztratív terhekkel nyomta el a magánszektort, túlszabályozta a munkaerőpiacot, a külkereskedelmet visszaszorította, miközben indokolatlanul magas adóterhekkel sújtotta az egész gazdaságot. Röviden tehát az állam „piacfojtogató” stratégiát alkalmazott, mely kezdettől fogva kudarcra volt ítélve.

Szerencsére a 80-as évek közepétől – de a 90-es évek elején már jól érzékelhető módon – mindez változásnak indult. A régi ipari engedélyeztetési rezsimet megváltoztatták, egyes szektorokban, így az informatikai és telekommunikációs ágazatokban, pedig mindent elsöprő volt a liberalizáció. A külkereskedelem és a külföldi befektetések előtt tornyosuló akadályokat ledöntötték, a sorozatos pénzügyi reformok következtében pedig számos új finanszírozási csatorna nyílt meg a magánszféra szereplői előtt. Különleges ipari körzeteket alakítottak ki, melyek magasabb szintű infrastruktúrával, kisebb bürokratikus terhekkel és csökkentett adókulcsokkal igyekeznek kiszolgálni az ide települő befektetéseket.

A reformok pedig busás hasznot hoztak. India olyan ütemben növekszik, hogy gazdasága akár 10 év alatt megduplázódhat. 2006-ban a GDP 9 százalékkal növekedett, melynek köszönhetően, vásárlóerő-paritáson számolva, a világ harmadik legnagyobb gazdaságává lépett elő. A létminimum alatt élő indiaiak száma napról napra csökken, miközben az erősödő középosztály vásárlóerejét már egyetlen cég sem hagyhatja figyelmen kívül.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az újabb reformoknak ne lenne még tere. Habár India egy működő piacgazdaság, a torzulások és a rossz struktúrák még számos területen visszavetik a potenciális gazdasági növekedést. A jelentős mértékű liberalizáció ellenére a kormányzati szabályozások még mindig gátat szabnak a teljes vállalkozási szabadságnak. Így például a munkajogi előírások akadályozzák az új munkahelyek teremtését, és ezáltal a gyáripar fejlődését. Az új alkalmazott felvételére és elbocsátására vonatkozó szabályok oly szigorúak, hogy az új munkaerő felvételére gyakorlatilag csak ott kerül sor, ahol e szabályok betartását a hatóságok képtelenek biztosítani, vagy amely szektorok, így a szolgáltatási szektor, kikerült a rendelkezések hatálya alól. De a munkaerőpiac rugalmatlansága a vállalatok terjeszkedése és a termelés hatékonyságának növelése ellen is hat.

Az indiai piaci előírások is hasonló terhet jelentenek a vállalatok számára. A legnagyobb bürokratikus terhek a mezőgazdasági, gyáripari és szállítmányozási szektor résztvevőit sújtják. És habár az indiai gazdaság jóval nyitottabb a világ felé, mint volt korábban, továbbra is jóval protekcionistább, mint a hozzá hasonló méretű feltörekvő gazdaságok. Világkereskedelmi versenyképessége jóval nagyobb lenne, ha tovább mérsékelné importvámjának szintjét, és még jobban nyitna a külföldi befektetések előtt. Az állami tulajdon továbbra is számottevő olyan stratégia ágazatokban, mint a bank- és az energiaszektor. A privatizáció elmulasztása e szférákban akár kerékkötője is lehet az ország további ütemes gazdasági növekedésének. Így az adóreformmal kísért tudatos privatizáció, magánosítás csak erősítené az ország pénzügyi pozícióit, amely nélkülözhetetlen oly fontos közberuházásokhoz, mint az infrastruktúra, az oktatás vagy az egészségügyi ellátás színvonalának fejlesztése.

Látva az indiai politikai rendszer jelenlegi merevségét, a reformok nem kecsegtetnek pozitív jövőképpel. Viszont ha azt tekintjük, hogy a meglévő gondok ellenére India mily jól menedzselte gazdasági növekedését, van okunk a bizakodásra. Az ország vezetőinek azonban le kell tudnia vonnia a megfelelő következtetéseket az elmúlt két évtized gazdasági fejlődéséből. Fel kell ismerniük, hogy a növekedés főleg azon szektoroknak köszönhető, ahol teret nyert a liberalizáció és a vállalkozási szabadság.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány