« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Örményország: példa a fejlődő országok előtt
Armenia a Model for Developing Nations
S. Adam Cardais
Transitions Online, October 23, 2007


Csak hogy megértsük, mennyit fejlődött az ország az elmúlt 15 évben, képzeljük magunkat egy téli örményországi képbe, a 90-es évek elején. Január közepe, mínusz öt fok, nekünk és családunknak naponta mindössze kétórányi elektromos áram áll rendelkezésére – ilyen volt az energiaszektor válsága az országban a Szovjetunió felbomlása idején, mely gondokat csak tetézte az 1988-as földrengés, vagy a szomszédos Azerbajdzsánnal éveken át vívott háború. Az ország Szovjetuniótól való elszakadását követően azonban radikális változások mentek végbe. Ma egy átlag örmény állampolgár a nap huszonnégy órájában hozzájuthat az elektromos áramhoz.

Örményországot a beáramló pénzfolyamok és a gazdasági és jogi reformok tették az 1990–93-as évek sereghajtójából a „kaukázusi tigrissé”, a Világbank egy korábbi jelentésének szóhasználata szerint. Kitűnő példával szolgál az átalakulóban lévő országok számára, amely a reformok újabb hullámának hátán további fejlődésre hivatott. Az örmény GDP az elmúlt évtizedben évenként átlagosan 10 százalék fölötti ütemben növekedett, ami nagyrészt az európai és amerikai örmény diaszpórából érkező külföldi befektetéseknek köszönhető. A fejlődés élén álló szektorok az építőipar, a szolgáltatói szektor, azon belül is a pénzügyi szolgáltatások. „A növekedés üteme lenyűgöző, főleg annak a tudtában, hogy Örményország nem rendelkezik energiahordozókkal vagy ásványi anyagokkal”– mondja Heike Harmgart, mondja az Európai Fejlesztési Bank közgazdásza. „Minderre pedig úgy került sor, hogy a gazdaság megtartotta makroszintű stabilitását” – emeli ki Aristomene Varoudakis, a Világbank szakértője. E stabilitás mutatja, hogy a kormány biztos támaszként áll a diaszpórából érkező befektetések mellé. A kormányzati reformok folyamatos fenntartása mellett nyílt igazán lehetőség a tényleges fejlődésre. Így például a kormány felszámolt mindenféle bérkorlátozást, a 90-es évek közepére magánkézbe bocsátotta a földek és a kisvállalkozások nagy részét, megteremtve ezzel az építőipar és más ágazatok fejlődésének lehetőségét. A központi bank szintén kiemelkedő szerepet játszott a folyamatban, főleg a fejlett banki szektor életre hívásában. Az elmúlt években egy új hiteliroda is megnyílt, melynek célja a kisvállalkozásoknak nyújtott kölcsönök ösztönzése és a csődtörvény modernizációja. Két ok, amiért Örményország a Világbank „Doing Business 2008” jelentésének 38. helyén áll. Emellett a reformok során Tbiliszi komoly hangsúlyt fektetett a nemzetközi szervezetekkel, így az IMF-fel vagy a Világbankkal folytatott együttműködésre.

Az életszínvonalbeli változást pedig nehéz lenne eltúlozni. A Világbank adatai szerint a szegénységben élők társadalmon belüli aránya 1990-hez képest 55 százalékról 30 százalékra esett vissza. A kirívó szegénység 5 százalék alá csökkent. A térség számára jó hír, hogy Örményország az üdvös folyamatokkal nincs egyedül a régióban. Grúzia gazdasága alig valamivel 10 százalék alatt növekszik évente, miközben a világ egyik legdinamikusabb reformországa 18. a „Doing Business 2008” jelentés rangsorában. Azerbajdzsán pedig szárnyaló olajiparának köszönhetően 2006-ban 34,5 százalékos ütemben növekedett.

Azonban épp úgy, mint a térség egészében, Örményországban is rengeteg tennivaló van még. Az adóelkerülés továbbra is aggasztó méreteket ölt. Az állam adóbevétele alig éri el a GDP 15 százalékát. Ezzel az állam óriási összegektől esik el, melyeket a gazdaság további fejlesztésére fordíthatna. Hasonló problémákat okoz a korrupció és az építőipar túlsúlya is. Habár elemzők szerint Örményország kétszámjegyű gazdasági növekedési üteme középtávon is fenntartható, a kereskedelem fellendítésével vagy tudás alapú iparágak (így az informatikai szektorban érdekelt vállalatok) megnyerésével el kell kezdenie diverzifikálnia gazdaságát. Ehhez a gazdálkodás kifehérítésén, a belső verseny kiélezésén és az oktatás fejlesztésén keresztül vezethet az út, ezek azonban már jóval összetettebb reformok, mint amilyen az első hullám volt.

Örményország elismerésre méltó utat tudhat maga mögött. Mindazonáltal ne feledjük, semmi sem emeli ki annyira a fejlődést, mint a semmiből való kezdés. Ha az ország továbbra is a „Kaukázus tigrise” akar maradni, minél előbb hitet kell tennie a reformok második hulláma mellett.




© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány