« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Véget ért a berlini tavasz?
Calculatin to a Fault
By Stefan Theil
Newsweek International, October 29, 2007


Berlinben egy nyáron készült közvéleménykutatás eredményére mindenki felkapta a fejét. Az Al-Lensbach Intézet felmérése szerint az egykori nyugatnémetek 45, a keletnémetek 57 százaléka vélekedett úgy, hogy a szocializmus jó eszme volt. A megkérdezetteknek mindössze 25 százaléka gondolta ennek ellenkezőjét. A kommunizmus negyven évének szörnyű emlékei ellenére a szocializmus megítélése jelentős mértékben javult az elmúlt másfél évtizedben Németországban. A „zeitgeist eltolódott a politika bal irányába” – mondja Thomas Petersen, az intézet politikai elemzője.

Az ország lakosságának baloldali ideológiákkal kapcsolatos rokonszenve azonban élesen ellentmond a német piacgazdaság óriási sikerének. Múlt héten látott például napvilágot, hogy egyes szektorokban kétszámjegyű növekedési mutatók tapasztalhatók, amire az 1960-as évek óta nem volt példa. Tavaly több mint egymillió német kezdett ismét dolgozni, mellyel a 2005-ben mért 12 százalékos munkanélküliség 9 százalék alá csökkent. E számokat még tovább fényezi, hogy egyre több azoknak az 50 év fölötti munkanélküliek száma, akik ismét visszakerülnek a munkaerőpiacra. Így nem csoda, hogy napvilágot láttak azok a hangok, melyek szerint Németország ismét Európa növekedésének motorja.

Akkor miért a balra fordulás? A legtöbb szakértő úgy véli, hogy vége annak az időszaknak, amikor a lakosság hajlandó volt szembenézni a gazdasági realitásokkal. Ezáltal veszélybe kerülnek azok a reformok is, melyek a gazdaság revitalizálásában oly nagy szerepet játszottak. A nagykoalíciót alkotó Szocialista Párt és a Kereszténydemokrata, Keresztényszocialista Unió egyaránt a megváltozott közhangulatot kielégíteni kívánó javaslatokkal rukkol elő, miközben Angela Merkel kancellár asszony igyekszik kézben tartani a reformok gyeplőjét. Legyen az nagylelkűbb munkanélküli segélyezési, családtámogatási politika vagy minimálbéremelés, „a közgazdásznak minden javaslat hallatán égnek áll a haja” – mondja Holger Schmieding, a Bank of America londoni szakértője. Véleménye szerint ugyanis annak függvényében fordulhatnak sötétebbre a német gazdaság kilátásai, hogy a kezdeményezések közül mennyi emelkedik törvényerőre. Mindenesetre a gazdasági reformok berlini tavasza véget ért.

A változás ott a legdrámaibb, ahonnan Merkel is származik. Az egykori Kelet-Németországban a kancellár asszonynak első kézből volt alkalma megtapasztalni, mit is jelent egy hatékonyságot és szabadságot mellőző szocialista rendszerben felnőni. 2005-ben a radikális reformok jelszavai mögött indult harcba a miniszterelnöki posztért, széles spektrumú deregulációt és adócsökkentést ígérve. Kancellársága első két éve pedig komoly előrelépést jelentett: kormánya jelentős mértékben csökkentette az iparűzési adó mértékét, 65-ről 67 évre felemelte a nyugdíjkorhatárt, és megkezdte a tartományok jogköreinek bővítését. A gazdaság megindulásának köszönhetően a kormány idén a költségvetési mérleg egyensúlyával számol, melyre 1989 óta nem volt példa.

Most viszont Merkelnek a koalíciós partnerek közötti folyamatos vitákkal és a politikai szélsőségek erősödésével kell szembenéznie. A szélsőbaloldali Die Linke népszerűségét 11 százalékon mérték, miközben az SPD 25 százalékon áll. A balratolódást azonban a Die Linke programjának széles támogatottsága jelzi igazán. A lakosság csaknem kétharmada ért egyet a párt célkitűzéseivel, így a korábbi nyugdíjkorhatár visszaállításával, a munkanélküli segély emelésével és az afganisztáni kivonulással.

A reformokkal kapcsolatos ellenérzés pedig már szinte szürreális mértéket öltött. A németek 72 százaléka véli úgy, hogy a kormány nem tesz eleget a társadalmi igazságosság érvényre juttatása érdekében, 80 százalékuk követeli a jóléti juttatások emelését és a nyugdíjkorhatár csökkentését. Még a Merkelt támogató konzervatív szavazók 71 százaléka is úgy véli, hogy jobb lenne állami kézben tartani a német telefonszolgáltatót, a Deutsche Telekomot, vagy más közműszolgáltatókat. Jörg Lau, a Die Zeit újságírója azonban úgy véli, hogy a jelenlegi közhangulat nem olyan szélsőséges, mint azt sokan vélni látják. Mindössze arról van szó, hogy a 70–80-as évek alatt a bölcsőtől sírig tartó gondoskodást biztosító államkoncepció nosztalgiája erősödött fel, mely mindig is jelen volt a német társadalomban. Azt azonban még Lau sem tagadhatja, hogy a privatizáció és a dereguláció gyakorlatilag megtorpant, mellyel elemzők szerint Merkel Németország hosszú távú növekedési potenciálját veszélyezteti, és fennáll annak a lehetősége is, hogy az ország ismételten az állami túlköltekezés hibájába esik.

A döntő kérdés az, hogy Merkel milyen álláspontra helyezkedik. Mióta az egészségügy átalakítását célzó reformcsomagja megbukott, úgy tűnik, hogy a kancellár asszony konfliktuskerülő magatartást vett fel. Ezt példázza, hogy ciklusa hátralevő részében fő programpontnak a globális klímaváltozás elleni küzdelmet tette – egy témát, melyhez rendkívül könnyű napjainkban támogatókat szerezni.

Mindezért egyesek Merkelt opportunistának tartják, mivel abban a pillanatban kilépett reformprogramja mögül, amint látta, hogy azzal nem lesz képes hatalmon maradni. Mások nagyszerű taktikusnak vélik, aki a mindennapi politikai csatározásokon felülemelkedve, zöld programjával igyekszik megszerezni a politikai közép támogatását a 2009-ben esedékes választásokra. Jelenlegi semleges pozíciója mindemellett nem kis kockázatot rejt magában, hiszen egy gazdasági visszaesés könnyen rávilágíthat, milyen felszínesek is voltak az eddigi reformok. Akkor viszont legalább tudni fogjuk, hol áll Angela Merkel.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány