« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Szemközt a halállal
Im Angesicht des Todes
von Tunku Varadarajan
Cicero, Dezember 2005


Oriana Fallaci napjaink talán legvitatottabb újságírónője. A nyugati civilizáció kultúrhaláláról szóló tézisének köszönhetően nemcsak többmilliós olvasóközönséget, hanem legalább ugyanannyi ellenséget szerzett magának.

A 77 éves olasz újságírónőt két év börtönbüntetés fenyegeti, emiatt New Yorkban él önkéntes száműzetésben. Napi több csomag cigarettával mérgezi magát, daganatos betegsége olyan előrehaladott állapotban van, hogy csak folyékony táplálékot tud magához venni (Az alábbiakban összefoglalt interjú alatt emiatt pezsgőt ivott).

Egy olasz bíró „Az értelem ereje” című könyvéért perelte be „államilag elismert vallás megsértésének” címén. Oriana Fallaci könyvében azt állítja, a nyugati társadalmak ellenállás nélkül alávetették magukat „Allah fiainak”. Amikor tudomására jutott a vádemelés, tézisének beigazolódását látta. A vádló ugyanis egy Adel Smith nevezetű muszlim, akinek két éve szintén bíróságra kellett mennie, mert egy televíziós műsorban „kriminális szervezetnek” titulálta a római katolikus egyházat.

Fallaci vallja: „Európa már nem »Európa «, hanem »Eurábia«, egy iszlám gyarmat. Az iszlám nem csak szó szerinti, hanem kulturális és szellemi értelemben vett előretörésének is tanúi lehetünk. Megadtuk magunkat a betolakodóknak, akik megmérgezték a demokráciát, befolyást gyakorolnak a gondolatra, a szabadságra.”

Fallaci állítása mérhetetlen pesszimizmusról árulkodik. Amikor megkérdezték tőle, milyen „megoldást” lát Európa hanyatlásának megállítására, felindultan reagált: „Hogy mer tőlem ilyet kérdezni? Olyan, mintha Senecatól kérték volna a megoldást. Tudja, ő mit tett? Öngyilkosságot követett el.” Senecát annak idején azzal vádolták, hogy részt vett a Néró császár elleni összeesküvésben. Néró ezért arra kényszerítette, hogy ölje meg magát. Fallaci az iszlámban véli felfedezni Néró hosszú árnyékát.

A nyugati világ hanyatlása nyugtalansággal tölti el az újságírónőt. „Nézze csak meg a nyugati országok iskolarendszerét! A diákoknak fogalmuk sincsen a történelemről. Nem tudják, ki volt Churchill, Olaszországban még azt sem, ki az a Cavour!” Hozzáteszi: ha húsz évvel fiatalabb lenne, az újságírást is feláldozná a politizálásért.

Habár ateista, XVI. Benedek pápa könyveit olvasva úgy érzi, rátalált lelki rokonára. „Ha egy ateista és a Pápa ugyanazon a véleményen vannak, bizonyára van benne valami igazság. Kell, hogy létezzen egyetemes emberi igazság, mely a vallási elképzeléseken túlmutat” – vallja. Közben azt hiányolja, hogy a XX. század vége óta nincsen a világnak vezető személyisége. II. János Pál pápa „harcos” volt ugyan, az iszlámmal szemben tanúsított toleráns magatartását azonban nem tudja neki megbocsátani. Egyedül Ratzingerben (ő így nevezi) van bizodalma. A 2006. júniusban Bergamóban kezdődő eljáráson nem hajlandó részt venni. Biztosra veszi azonban, hogy elítélik. Amikor ezt mondja, keserűen elneveti magát.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány