Miután Sztálingrád, Varsó vagy Berlin kulcsfontosságú ütközeteit szinte minden részletükben megismerhettük kiváló szerzők kiváló könyvei által, a most megjelent kötet Budapest ostromáról igazi kincs a hadtörténet és a történelem iránt érdeklődőknek – szakmabelieknek és laikusoknak egyaránt.
Ungváry Krisztiánnak azonban van egy ennél jóval komolyabb érdeme is. Nem csupán hadtörténetet írt ugyanis, hanem egy civil, politikai és szociológiai rekonstrukciót a mocskos és aljas drámáról, amely egy méltán nagyhírű európai főváros porba döntéséhez vezetett – mégpedig a szellem és az egzisztencia háborúba állításával, amely harcot képezett a harcban. A kötet egy világfordító esemény hátterében is az életeket látja s láttatja, amely lehetővé teszi, hogy feltegyük a kérdést: vajon tényleg nem létezhet ennél jobb világ?
Ma már csupán igen kevés szemtanúja él Budapest ostromának, s közülük is a legtöbben szétszóródtak a világban. Napjainkat generációk választják el a történtektől. Ezért is vettem a bátorságot, hogy ajánlót írjak Ungváry kötetéről, hiszen magam is átéltem az annak tárgyául szolgáló időket. Persze, ez nem csupán helyzeti előnyt, de komoly nehézséget is okoz, mert saját emlékeinkről a pszichológiában jól ismert gátlásokkal és szeszélyes emlékezettel beszélhetünk.
Budapest sok szempontból más volt, különbözött az elmúlt években már feltárt és széles körben megismert második világháborús ütközetektől. Talán ennek a különbözőségnek, különlegességnek is tulajdonítható, hogy a magyar nép máig nehezen néz szembe az ország akkori történetével, az 1944–45-ös időszakkal. Jelképezi ezt azoknak az ódon házaknak a tömkelege, melyek máig magukon viselik a gépfegyvertűz nyomait szerte Budapesten. Az új könyv ereje és fontossága így nehezen túlbecsülhető a közönség számára.