« Vissza: PSz tartalomjegyzék 

Etikus politizálás az ENSZ élén

Megjelent: 2005. szeptember – 1. évfolyam, 8. szám


DR. BÉKEFY LAJOS publicista, református teológus.
A svéd származású Dag Hammarskjöld (1905–1961) az ENSZ második főtitkára volt, aki a hidegháborús évtizedekben vezető diplomataként igyekezett segíteni a béke fennmaradását Földünkön. Máig tisztázatlan körülmények között 1961. szeptember 18-án légi szerencsétlenség következtében hunyt el. A konfliktusok békés megoldását kereső nehéz diplomáciai szolgálatot úgy tudta ellátni, hogy naponta érvényesítette magával szemben a legmagasabb erkölcsi-szellemi mércét. Ennek csodálatos dokumentuma az Útjelző, egy felelős politikus spirituális naplója, amely minden világnyelven többszöri kiadást ért már meg. Idén, születésének 100. évfordulóján Svédországban, az ENSZ-ben és sok országban előadások, konferenciák, filmek, vándorkiállítások, koncertek, szoboravatások bizonyítják, hogy Hammarskjöld mennyire él és hat mai világunkban is. Hazánkban halála után négy évtizeddel sem ismerik igazán. A mulasztás szerény törlesztése ez az írás, s az a – megjelenés előtt álló – könyv, amit e cikk szerzője írt Észak rendkívüli fiáról „Isten diplomatája” címmel.

A sokoldalú ember
Dag Hjalmar Agne Carl Hammarskjöld 1905. július 29-én született a svédországi Jönköpingben, nemesi családban, három testvére mellé. Édesapja az ország miniszterelnöke is volt három éven át. Sokoldalú tehetségét jogászként, közgazdászként, bankárként, íróként, fordítóként, műértőként, leginkább azonban az ENSZ élén, mint a világszervezet második főtitkára (1953–1961) bontakoztatta ki. Jogot, filozófiát és gazdaságtudományt Uppsala és Stockholm legjobb egyetemein tanult. 1936–1945 között pénzügyi államtitkár, 1941–1948 között a Svéd Királyi Bank elnöke. 1951–53 között külügyminiszter-helyettes. 1953. április 7-én választják az ENSZ főtitkárává. Tisztét 1961. szeptember 17-ről 18-ra virradóan bekövetkezett tragikus haláláig, ami az afrikai Kongó (ma Zambia) északi részén repülőgépe lezuhanása következtében történt, teljes odaadással töltötte be. Nem sokkal halála után posztumusz Béke Nobel-díjat kapott. Fáradhatatlanul törekedett a világbéke megmentésére a szuezi és a magyar válság idején is. ő rendeztette be a világszervezet épületében, New Yorkban a „Csend Csarnoka” elmélkedési termet (Meditation Room). Kora jelentős gondolkodóival levelezett. Az ENSZ kékinges békefenntartó erőit ő hívta életre. Nagy hatással volt lelkisége kialakulására a középkori katolikus misztika, a Krisztus-„ követés” (kedvelt lelkiségi olvasmányai közé tartozott Eckhart mester, Johannes von Kreuz, Kempis Tamás) és a skandináv misztikus kegyesség. Spirituális naplóját halála után minden világnyelvre lefordították. Magyar kiadása még várat magára! Emlékét sokféle módon őrzik. Neve alatt könyvtárat alapítottak a világszervezet épületében. Újságírók képzésére a Hammarskjöld Ösztöndíj Alapítvány szolgál. Marc Chagall színes üvegablakot készített az egykori főtitkár emlékére. Uppsalában szintén alapítvány és könyvtár őrzi nevét. Évente átadják az ENSZ-ben a Dag Hammarskjöld Emlékplakettet. Sok országban bélyegsorozatok emlékeztetnek feledhetetlen személyére. Három éve Frankfurt egyik színházában bemutatták a róla készült színdarabot, „Hamar leszáll az éj” címmel. Egy német rendező filmet forgatott Hammarskjöld és a Lappföld lírai kapcsolatáról. Életművét különböző nyelveken dolgozták fel az elmúlt évtizedekben, ezek száma meghaladja a százat, a szakcikkek száma közel ezer.

Politika és lelkiség
Politika és lelkiség kapcsolatát, ami napjainkban sokak számára elképzelhetetlen, mások számára viszont alapvető erkölcsi követelmény, Hammarskjöld világpolitikai szinten reprezentálta maradandóan. Manuel Fröhlich jénai politológiaprofesszor behatóan vizsgálja az ÚTJELZő című naplót, s azt a kérdést boncolgatja: Hogyan hatott Hammarskjöld személyisége a politikára? Figyelembe vette az életrajzi összefüggéseket, a keresztyén misztika Hammarskjöld által is olvasott nagy személyiségeinek, Eckhart mesternek, Kempis Tamásnak, Johannes von Kreuznak a gondolatait, hatását, továbbá Albert Schweitzer etikáját, melyben az élet tiszteletének és védelmének az elve a vezérmotívum. Nincs mit tagadni, hatással volt emberi-politikusi tartására Martin Buber zsidó filozófus párbeszédes perszonalista filozófiája is. Utóbbi két kiváló szellemmel személyes kapcsolatot is ápolt.

Miként kapcsolható tehát össze elvileg, s miként kapcsolódott össze gyakorlatilag Hammarskjöld tevékenységében az etikai gondolkodás és a politikai cselekvés? Három példán bizonyítható, hogyan hatott egymásra Hammarskjöld morális meggyőződése és spirituális irányvétele a diplomáciai tevékenységben. Ez a világméretű, világpolitikai elkötelezettség az ENSZ Alapokmányában öltött testet. De megmutatkozott akkor is, amikor 1954/55 során „bizalmas, titkos diplomáciai” fáradozásainak köszönhetően, pekingi missziója során elérte az amerikai pilóták szabadon bocsátását és hazatérését. Ez mind az ENSZ-nek, mind a főtitkárnak jelentős diplomáciai siker volt, a korabeli világsajtó szinte egybehangzó értékelése szerint. Jelentős eredmény volt az is, amikor 1956-ban, a szuezi válság idején az ENSZ kékinges békefenntartó alakulatainak egyre hatékonyabb fellépésére került sor a Közel-Keleten. Ezen a tényen a tragikus „magyar ügy”, s ezzel kapcsolatosan az ENSZ sikertelensége sem változtatott.

Elmélkedő lelkiségéből, az elmélkedő életből nyerte Hammarskjöld azt az erőt, amire szüksége volt mozgalmas, egyetemes távlatokban mozgó aktivitásához, a cselekvő élethez.
Érdekes az is, mennyire hatott Hammarskjöld személyisége és nézetrendszere utódaira, U. Thantra, Pérez de Cuéllarra, Kurt Waldheimre, Boutros Ghalira és Kofi Annanra. Mennyire fogadták el ők elődjük politikai etikáját? Mindannyian gyakran hivatkoztak döntéseik, állásfoglalásaik, nyilatkozataik során elődjükre, etikus döntéseire. A rokonlélek mai főtitkár, Kofi Annan elődje halálának 40. évfordulóján a svédországi Uppsalában ünnepi beszédet tartott. Itt rámutatott: a mai feladatokkal és válsághelyzetekkel eredményesen szembesülni az tud, aki fel tudja tenni a kérdést: Mit tett volna Dag Hammarskjöld ebben a helyzetben? Elmélkedő lelkiségéből, az elmélkedő életből nyerte Hammarskjöld azt az erőt, amire szüksége volt mozgalmas, egyetemes távlatokban mozgó aktivitásához, a cselekvő élethez. Utolsó útjára magával vitte Kempis Tamás „Krisztus követése” című könyvét. Ebben könyvjelzőként használta azt a lapocskát, amin hivatali esküjének szövege olvasható. Ugyanakkor sokszor észrevették környezetében, hogy referátumai, keze ügyében lévő dossziéi fedlapjára a Miatyánk szövegét tartalmazó lapocska volt feltűzve. Telitalálatos módon fejezi ki ez misztika és politika, személyes etika és világtávlatú elkötelezettség, magánéleti összefogottság és közszolgálat szerves kapcsolatát Dag Hammarskjöld életében.

Lelkiség az ENSZ-ben?
Talán meghökkentő lehet, hogy az ENSZ lelkiségéről szólunk. Meghökkentő lehet azért, mert sokak gondolatában az ENSZ és a politika úgy képződik le, mint a lelkiség ellentéte. Ezzel szemben vannak, akik azt állítják, hogy az ENSZ az egyik legspirituálisabb hely a világon. Van ebben bizonyos igazság. Hiszen jellegénél fogva az ENSZ egyetemes esélyt és ösztönzést képes adni a lelkiség mint magasrendű szellemi-lelki tevékenység gyakorlására. Az ENSZ meditációs helyisége az emberség és az emberiség temploma lehet – ahogyan azt Hammarskjöld és a hozzá hasonló gondolkodásúak képzelték.

Az ENSZ eddigi főtitkár-személyiségei között első helyen szerepel Dag Hammarskjöld a lelkiség iránti igényével. „Útjelző”-je s néhány beszéde egyértelműen mutatja ezt. A légi katasztrófa után aktatáskájában megtalálták az Újszövetséget és a zsoltárokat tartalmazó angol kisbiblia egy példányát, meg Martin Buber „Én és Te” című könyvének általa addig elkészített svéd fordítását.

Hitvallását már korábban elmondta, amikor Edward R. Morrow tv-műsorában, a „This I Believe” („Ezt hiszem”) című sorozatban megszólalt. – A hit az értelemnek és a léleknek sajátos állapota – nyilatkozta. Erről idézte a spanyol misztikus, Keresztes Szent János szavait: „A hit Isten egyesülése az emberi lélekkel”. „A vallásos nyelv az alapvető lelki tapasztalatokat fejezi ki” – folytatta gondolatmenetét. – „Kicsit megkésve jöttem rá, hogy ez mit is jelent. Irányt szab életemnek, intellektusom fejlődésének. Így jutott el a hit igazi helyére életemben. Ekkor éreztem meg, hogy az értelem és a hit közötti szövetséget el tudom fogadni. Ebben Albert Schweitzer volt a példám. Annak a magyarázatát viszont, hogyan élheti meg az ember az aktív közszolgálatot, s közben miként tud harmóniában maradni önmagával, a középkori nagy misztikusoknál fedeztem fel. Náluk a tökéletes önmegvalósítást önmaguk mind teljesebb feladása, odaadása, átadása jelentette. Az értelmi magány és a bensőségesség volt annak a feltétele, hogy igent mondhassanak minden követelésre, amit felebarátuk szüksége jelentett. A szeretet annak az erőnek a túlcsordulását jelentette, amivel segíthették mások szükségeinek a csillapítását, illetve ezek betöltését”.

Az ENSZ már korábbról meglévő meditációs helyiségének az átrendezése könnyű feladat volt, ami a személyes feltételeket illette. De nehéz is volt egyben, mivel sokak ellenállását kellett legyőzni. Az imatermet 1952. október 14-én nyitották meg. Ettől kezdve 1957-ig ez egy kényelmes helyiség volt, karosszékekkel, a tagállamok zászlóival, egyetlen felekezetre sem emlékeztető „középhajóval”, ahol csak egy afrikai mahagónifa állt.

1956-ban viszont az „északi szél”, ahogyan Hammarskjöldöt nevezték, sok vita után, végül is elindította a Meditációs Terem átalakítását. 1957 novemberében nyitották meg az új termet. A belső teret rejtett világítás fénye öntötte el, a főfalat Hammarskjöld kedvenc művészének, Bo Beskownak a freskója díszítette, melynek témája a végtelenség. A terem optikai közepén igazi meglepetés áll – egy hat és fél tonnás kristályos vaskőtömb Svédországból. Ennek csúcsát a rejtett világítás borítja fényárba. A vízen tükröződő holdfényt juttatja a szemlélő eszébe.

Erről a helyiségről Hammarskjöld így nyilatkozott:

„A Meditációs Terem az első lépés az ENSZ épületének művészi megformálása felé. Kísérleti céllal hoztuk létre. Ma boldogan állapítom meg, hogy ennek az épületnek már fontos részévé vált. Meggyőződésem, hogy jelentősége egyre nő. Csekély reményünk volt arra, hogy a csend csarnoka egyáltalán létrejön. Márpedig ennek a hatalmas épületnek rendelkeznie kell olyan helyiséggel, amit a csendnek szentelünk. Külső-belső értelemben egyaránt. Igazából csak egy nehézség adódik: ebben a helyiségben nem alkalmazhatunk olyan vallási szimbólumokat, melyeket bizonyos vallásokhoz, felekezetekhez társítunk. Olyan jelképeket kell találnunk, melyek minden emberhez egyformán szólnak. Találnunk kell egy-két jelképet, ami elősegíti, hogy a csend helyisége betölthesse eredeti rendeltetését. A fény ehhez pontosan elég. Ezért került a helyiség középpontjába ez a hatalmas vaskristálytömb, ami jéghegyhez hasonlóan villan meg a felülről ráömlő fényben. Ez a helyiség egyetlen jelképe, amelyben összeölelkezik az égi fény a földdel. Ez a csillogó vastömb üres oltárra emlékeztet. Nem azért, mert azt akarja üzenni, hogy nincs Isten, hanem éppen ellenkezőleg: mert Istent igen sokféle módon lehet imádni, szolgálni. A vastömb a középpontban a mindenség Urának, Istenének szentelt oltár. Másrészt ez emlékeztet a szegeletkőre, a szilárd pontra a mozgás és a pörgés világában. Ebben az épületben, amit a modern építészet lendülete hat át, alig találni olyan helyet, amely a biztonság érzetét kelti a szemlélőben. Ez a masszív, »súlyos« oltár kifejez valamit az időtlenségből, a változatlanságból.

Ezzel a vaskőzettel azt is kifejezzük, hogy mindenestől a földön járunk, és a felülről áradó fényben az is nyilvánvaló lesz, hogy a vasból kovácsolt kardokat át lehet változtatni békés kapákká. Ez a vastömb olyan anyag, amelyik az emberi élet igazi sajátosságát is megjeleníti, azt, hogy az alapanyagot, amit Istennek ajánlunk fel, nem lehet saját céljainkra vagy pusztításra fordítani”.

Spiritualitás az ENSZ-ben? Nem fából vaskarika ez! Márpedig ez akkor is így van, ha olykor az ENSZ az ellentétek és a verseny helye. Az önzés és a másokkal való osztozkodás helye. A durva, ám így-úgy igazolt érdekek és a világközösséget szolgáló közjó közti ádáz küzdelem fóruma. Az ENSZ a frontvonala az emberi lélekért és a közösségi jólétért folyó küzdelemnek. És a magasabb rendű értékek összekapcsolásának a helye is. Erre emelte fel azt Dag Hammarskjöld emelkedett gondolkodása és spiritualitása.

Az etikus politizálásért
Nem kétséges, hogy Hammarskjöld hatalmas szellemi és politikusi teljesítményének hátterében hitén kívül politikai etikájának volt a legnagyobb szerepe. Rendkívüli szintézis volt ez, amely során politikát és etikát magas szinten egyesített. Ezt a rendkívüli teljesítményt sokan és sokféleképpen elemezték. Ebben a csúcsteljesítményben helye van a családi hagyományoknak, az erkölcsi nevelésnek, a svéd semleges hivatalnoki közszolgálatnak és Nathan Söderblom evangélikus érseknek. Hammarskjöld naplója az erkölcsi erővonalak tárháza.

Szükséges különbséget tennünk politika és morál, illetve a politikai etika között. Ez utóbbi több és más, mint az előbbi. A történelem során gyakran kapcsolódott össze morál és politika, kitermelve a nem nagyon szimpatikus moralizáló politikusok sorát, akik sokszor csak sötét machinációik leplezésére használták fel a morált. Ez vezetett a képmutató magatartáshoz. De voltak, akik törekedtek arra, hogy a politikát morális elvek szerint is végiggondolják, s egy adott társadalmi-történelmi szinten igyekeztek a morális parancsnak megfelelni. Kant világosan fogalmazott az örök békéről írott eszmefuttatásában: „El tudok képzelni egyfajta morális politikust, olyan embert, aki az állambölcselet elveit elfogadja, hogy a morállal juttassa azokat érvényre. De nem tudom elfogadni a politikai moralistát, akinek csak arra kell a morál, hogy államférfiúi előnyeit elfogadtassa másokkal”.

Ettől az értelmezéstől nagyon is eltér a politikai etika. Szokás különbséget tenni a politikai intézményekre vonatkoztatott etika, azaz a szociáletika és az egyénekre vonatkoztatott individuális vagy erényetika között. A politikai etikának három dimenziója van: a politikus személyi etikája, a politikai intézmények etikája és a politikai eredményekben megjelenő etikai elemek. Szerencsés esetben ezek egységben vannak egymással, s ekkor a politikai etika válhat a politika mércéjévé és motívumává. Milyen életrajzi, filozófiai, teológiai megfontolások segítették Hammarskjöldöt politikai etikája kialakulásában? Miben mutatkozott meg személyes politikai etikája? Erre világít rá kiterjedt levelezése, amiből most egy fontos példát mutatunk be.

Schweitzer és Hammarskjöld levélváltása
Hammarskjöld naplójában és néhány beszédében több hivatkozás található a jelentős svájci gondolkodó, protestáns orvos-teológus, Bach-interpretátor etikájának és Jézus-életrajzának megállapításaira. Az első nyomon követhető jelzés az, hogy Hammarskjöld hitet tett Schweitzer etikája mellett, amit közismerten áthatott az élet tiszteletének és védelmezésének a gondolata. A lambarénei őserdei kórházból Schweitzer 1953. december 19-én ír levelet Hammarskjöldnek. Ebben a francia nyelvű levélben a „nagy fehér orvos” örömének ad kifejezést afölött, hogy a főtitkár a szolgálatban (= servir) találja meg hivatását. A levélírás oka: a British Weeklyben interjú jelent meg Hammarskjölddel, ahol erkölcsi példaképei között említette Albert Schweitzert. Kilátásba helyezi, hogy nemsokára Svédországba és az USA-ba utazik hangversenykörútra, s akkor talán személyesen is találkozhatnak. A főtitkár válasza 1954. január 13-ról származik, konkrét időpontokat javasol Schweitzernek a találkozásra. Hammarskjöld válaszában utalt arra, mennyire fontos számára a lelki alapok, az elméleti tisztánlátás és az ENSZ gyakorlati munkájának az összekapcsolása. Erre ösztönzi őt Schweitzer munkássága is. Tőle veszi át a „világtestvériség” és a „megvalósítható béke” gondolatát. Ezután nagyobb szünet következik, s csak 1955 júliusában ír levelet a főtitkár Schweitzernek. Azt tervezi, hogy Lambaréne orvosát ünnepi beszédre kéri az ENSZ fennállásának 10. évfordulójára rendezendő ünnepségen. Végül ez nem jött létre Schweitzer rosszabbodó egészségi állapota miatt. Ugyanakkor nagyon valószínű, hogy ez a levél ösztönözte Schweitzert arra, hogy az oslói rádióban beszédet mondjon az atomkísérletek és az 1957/58 tájára kialakult atomháborús veszély ellen. A főtitkár megvallja levelében azt is, hogy Schweitzer igazi ötletadó a számára, kiváltképpen a békés koegzisztencia, együttélés eszméjének megfogalmazásával. Így ültette át Schweitzer gondolatát Hammarskjöld a nemzetközi politika területére. Így valósul meg az élet tisztelete eszméjének alkalmazása a politika területén. Eredetileg ezt Schweitzer így fogalmazta meg: „Az emberiség történetének menete hozza magával, hogy nem csak egyének válhatnak etikai személyiségekké az élet tiszteletének etikája révén, hanem népek is”. A schweitzeri alapelvet: „Minden élet élni akar más életek között, melyek szintén élni akarnak” Hammarskjöld a hidegháború nemzetközi viszonyaira alkalmazva így formálja át: Minden állam élni akar más államok között, melyek szintén élni akarnak!

Ismét évek múlnak el, míg 1960 januárjában, amikor Hammarskjöld afrikai útja során Lambaréne fölött repül át, táviratot küld Schweitzernek, melyben eredményes, boldog új esztendőt kíván neki. Júliusban válaszol erre Schweitzer, ismét találkozót javasol a főtitkárnak. Ezzel zárja levelét: „Engedje meg, hogy elmondjam Önnek, mennyire csodálom azért, amit a korábbi Belga Kongóért tett. Ez az ENSZ nagyszerű lépése volt”.

1961 márciusában jelentkezik újra Schweitzer, akinek levele korábbi kijelentéseivel ellentétesnek tűnik:

„Mióta olyan borzalmasan folynak az ügyek Kongóban, napról napra, néha még éjjel is Önre gondolok, mi mindent kell elviselnie és mennyi küzdelme lehet. A hálátlanság és a hajsza, amit Ön ellen indítottak, hihetetlen. De ezek nem lesznek úrrá Ön felett!

Mint »öreg afrikai«, azon a véleményen vagyok, kevesebb lenne a halálos áldozat, ha az afrikaiak egymással szembeni ellenségeskedését hagynánk kiélni, mint úgy, amikor kívülről avatkoznak be. Az indiai csapatok jelenléte igen veszélyes. Ki hiszi el, hogy az indiai csapatok valóban ENSZ-csapatokként lépnek fel? Tartok tőle, hogy az afrikaiak az indiai csapatokat soha nem fogják ENSZ-egységeknek tekinteni. Ez nem fér a fejükbe. Remélhetőleg mindennek egyszer jó vége lesz, ha majd az afrikaiak egyeznek meg maguk között az 5-6 nemzetállamra szétesett Belga Kongó ügyében”.

Hammarskjöldöt meglephette kissé Schweitzer „politizálása”, s tőle szokatlan módon válaszolt:

„El tudom képzelni, hogy Ön, a tapasztalt afrikai milyen sötét érzésekkel követi a kongói események alakulását. Nekem viszont az a kötelességem, hogy az ENSZ határozatait végrehajtsam, s ezért az egész világhelyzetet szem előtt kell tartanom. Támadhat ennek alapján az a benyomás, hogy bizonyos eseményeket hagyunk maguktól kibontakozni. Szilárd meggyőződésem, hogy a kongói ügy jobbra fordul majd”.

A bizalom kialakításának edzőpályája a közvélemény. Erre viszont pozitív hatással lehetnek a nemzetközileg elismert, tekintélyes személyiségek.
Az a célzás, amit válaszlevelében Schweitzer tett („Már 86 éves vagyok. Ebben a korban az ember nem nagyon halasztgatja az ismerkedést”), soha nem érte el célját. Személyesen nem találkozhattak.

A misztika és az etika összefüggése volt mindkét gondolkodóra a jellemző. A pusztán észérvek és válaszok nem elégítik ki az embert, aki rákérdez az élet és a világ értelmére – vallották mindketten. A misztikus tapasztalatok nem az ellenpólust képezik ebben a folyamatban, hanem a puszta ész kiegészítését jelentik. A misztika nem világtól elforduló magatartás, melynek egyedüli célja a belső tökéletesedés. A misztika nem öncél! Minőségi életforma, cselekvés, gondolkodás kialakítása a célja. Schweitzer erről így ír: „A misztika soha sem önmagáért létezik. Ez nem a virág, hanem csak a kelyhe. A virág maga az etika. Az a misztika, amely csak önmagáért létezik, olyan, mint az ízét vesztett só…”.

A szolgálat etikája szintén összekötötte ezt a két rendkívüli személyiséget. Kiváltképpen a lambarénei leprakórház példája győzte meg Hammarskjöldöt. Ez a kórház az élet tisztelete elvének gyakorlati megvalósítása, a modern Krisztus-követés fóruma. Az élet tiszteletének az etikája tehát Jézus szeretetparancsának a megvalósítása, betöltése.

Mindkettőjüknek hasonló a magatartás-etikája. Az is közös a szemléletükben, hogy bármiféle közösségi etikának csak az egyéni etika lehet az alapja. Nem véletlen, hogy bizonyos politikai kérdéseket is hasonlóan ítélnek meg. Mindketten nagyon fontosnak tartják a kölcsönös bizalmat, aminek hiányában a legkövetkezetesebb békefáradozás is sikertelenségre van ítélve. A bizalom kialakításának edzőpályája a közvélemény. Erre viszont pozitív hatással lehetnek a nemzetközileg elismert, tekintélyes személyiségek.

Hammarskjöldnél is minduntalan előjön ez az igény olyan személyekkel folytatott levelezése során, mint például John Steinbeck, aki egyenesen azzal az ötlettel állott elő, hogy hozza létre az ENSZ a „Szellemi Nemesek Házát”, melyben világhírű tudósok, művészek, irodalmárok, politikusok foglalnának helyet.

Csak a szellemi hasonlóság, a hitbeli és erkölcsi világkép sok közös eleme magyarázza azt, hogy a világ eseményeit az ENSZ épületének 38. emelete magasából elemző, segítő diplomata és a lambarénei leprakórház beteg négerei között, a „földszinten” szolgáló orvos, tudós, kiváló orgonaművész hasonlóképpen vélekedtek a világ dolgairól. Magyarországi politikusoknak, értelmiségieknek, egyháziaknak és világiaknak van mit átgondolni Dag Hammarskjöld gazdag hagyatékából. Jó lenne rádöbbenni arra is, hogy ő nem mögöttünk, hanem előttünk van – legalább negyven évvel, s egész bizonyosan egy örökkévalósággal! Ideje elindulni utána, megismerni Útjelzőjét, politikai etikáját, sokoldalú életművét, mert biztosabban eligazodunk általa…







© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány