Új Művészet

ISMERTETŐ



1990: indul az

Új Művészet folyóirat

Sinkovits Péter főszerkesztő bevezetője

Kedves Olvasó!

Ezzel a számmal indul a magyar képzőművészeti folyóirat, az Új Művészet, amely a kultúra e területének aktuális eseményeivel és az átalakuló magyar társadalomban betöltött helyével kíván foglalkozni. A folyóirat nem a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének lapja, mint korábban a Művészet volt, hanem önálló művészeti és kritikai orgánum, amely azonban nem kívánja függetleníteni magát a magyar képzőművészeti társadalom problémáitól, sőt a maga eszközeivel megtesz mindent, hogy a gondokon enyhítsen. Elemzéseivel ezért arra törekszik, hogy a valódi értékrendszer kialakítását elősegítse, mert enélkül minden vállalkozás kudarcra van ítélve, és mindenfajta elfogultság veszélyes lehet.

Az Új Művészet természetesen nemcsak a gondokról szól, hanem az eredményekről és a sikerekről is, amelyeket a magyar képzőművészek itthon és külföldön érnek el.

Rendszeresen közlünk beszámolókat, elemzéseket jelentős kül- és belföldi kiállításokról. Szeretnénk előrejelzéseket adni az európai nagy kultúrcentrumokban várható kiállításokról. Így az olvasó külföldi utazása során egy-egy számára érdekes tárlatit a programjába vehet, ezt szolgálja a most induló első számunkból az októberi ausztriai bemutatókról való tájékoztatás is.

Az Új Művészet elsősorban a kortárs művészettel foglalkozik, bemutatja jelentős alkotóit, segíti olvasóját abban, hogy eligazodjék a különböző művészeti irányzatok között. Nem kötelezi el magát el egyetlen irányzat mellett sem, de mindent megtesz azért, hogy a kultúra e területén is megteremtse a kiemelkedő alkotók társadalmi presztízsét.

Most egy vitacikket indítunk útjára, amely az elmúlt évtizedek képzőművészetéről kialakult képet sajátos új megvilágításba helyezi. Azt szeretnénk, ha az ellenvélemények, más-más szempontok szerint kifejtett álláspontok segítenének tisztázni közelmúltunk művészetének helyzetét, és helyreállítanák azt a felborult értékrendet, amely a szelektálásnál nem a minőség, hanem az ideológia, a kultúrpolitika szempontjait helyezte előtérbe.

Az Új Művészet rendszeresen foglalkozik a XX. Századi, de a régi korok művészetével is, ha ezt egy-egy jelentős esemény vagy évforduló indokolja. Ilyen nagyszabású esemény volt 1990 nyarán Szinyei Merse Pál festményeinek az egykori kortárs művek körében bemutatott tárlata, amely ilyen átfogó teljességben 1948 óta még nem volt látható. Hírt adunk Ferenczy-centenárium rendezvényeiről, következő számunkban elemzést is közlünk az újra megnyílt Ferenczy Múzeum bemutatójáról, és hírt adunk az ősz legjelentősebb képzőművészeti eseményéről a VIII. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Triennáléról. Az Új Művészetben rendszeresen közlünk híradásokat kül- és belföldi aukciókról, hogy a művek eszmei értékelése mellett megismertessük olvasóinkat a műtárgyak piaci értékével is. Azzal a piaccal, ahol a műgyűjtők értékítéletükért a pénzükkel vállalnak kockázatot. E műgyűjtők közül a legnagyobbakat műgyűjtési sorozatunkban kívánjuk bemutatni, majd ezt kiegészítjük a kortárs kül- és belföldi gyűjtemények ismertetésével.

A kortárs művészet bemutatásánál nem csupán a kiállításokra hagyatkozunk, hanem ellátogatunk műtermekbe, megismertetjük olvasóinkat egy-egy készülő vagy frissen elkészült műalkotással, és természetesen a művészi kifejezés problémáival, küszködő művésszel.

A felsoroltakon kívül igyekszünk minden olyan kérdéssel foglalkozni, amely Olvasóinkat érdekelheti, de legfőbb feladatunknak a helyes értékrendszer kialakítását tekintjük, "mert valamely kor természetét mégiscsak az határozza meg legjobban, hogy mi módon értékel", ahogy Fülep Lajos mondja, és mi ennek a korszaknak valódi krónikásai, olvasóink mértékadó tájékoztatói szeretnénk lenni.