ElőzőTartalomjegyzékKövetkező

Kívül és belül

Waltraud Heindl–György Litván–
Stefan Malf
èr–Éva Somogyi (Hrsg.):
Eliten und Außenseiter in Österreich
und Ungarn.
Böhlau Verlag, Wien – Köln – Weimar. é. n. (2001) 137 old.

A tanulmánykötet címe sokat ígérõ és egyúttal kissé rejtélyes is. Az ígéret: az összehasonlító vizsgálat, ám már a tartalomjegyzék alapján megállapítható, hogy nem ez volt a fõ célkitûzés, hiszen a szerzõk különbözõ elitcsoportokkal foglalkoznak, különbözõ módszerekkel közelítik meg témájukat, és a vizsgálatok igen nagy korszakot fognak át a kora újkortól a 19. század végéig. Mindez kizárja a klasszikus értelemben vett összehasonlítást.

A rejtély: kik azok a kívülállók? Az eliten kívüliek – azaz a társadalom nagy része vagy a társadalom marginális csoportjai, a „társadalmon kívüliek”? Ráadásul a német terminusnak két értelme is van: kívülálló és különc. A szerkesztõi elõszó is csak bizonytalan eligazítással szolgál. Elismerve, hogy az elittel szemben a kívülálló terminus kevésbé egyértelmû, Norbert Elias elméletére támaszkodva fogalmazza meg, hogy végül is a hatalomból kizártak, a hatalomban nem részesülõk értendõk alattuk. Mivel a mindennapi életben e határvonal kevésbé élesen jelentkezik, és a két csoport között szoros kölcsönös kapcsolat áll fenn, a szerkesztõi célkitûzés az volt, hogy a szerzõk mindkét társadalmi csoportot a mindennapi élet síkján mutassák be. E kívánalom a tanulmányok többségében – de nem mindegyikben – meg is valósult, és talán e személetmódnak köszönhetõ, hogy a kívülálló e kötetben – talán a szerkesztõi intencióktól függetlenül is – új értelmet nyert, amennyiben sokkal inkább szól az „eliten belüli kívülállókról”, az elit peremére, alárendelt helyzetbe szorultakról, mint a társadalom alsóbb rétegeirõl. Ennek a szemléletnek köszönhetõ a tanulmánykötet különös értéke, az, hogy bemutatja az elitbe tartozás többértelmûségét, azt, hogy az elitcsoportok korántsem homogének, pozíciójuk törékeny, látszat és valóság nem mindig egyezik, az emelkedés és a hanyatlás szakadatlan láncolat. Tehát, ha az összehasonlításról le is kell mondanunk, kárpótlást nyújt ezt az érdekes, eddig kevéssé vizsgált kérdést megvilágító, igen színvonalas tanulmányok füzére.

Beatrix Bastl a kora-újkori arisztokrata családok nõtagjainak sorsában igen gazdag forrásanyag, köztük saját vallomásaik alapján mutatja be, mit jelentett az eliten belül „kívülállónak” lenni. E magas állású hajadonoknak, feleségeknek vagy özvegyeknek a családi döntésekben is csak az engedelmes elfogadás szerepe jutott. Státuszuk, anyagi helyzetük a férfiak által meghatározott, a férfiág érdekeit figyelembe vevõ szabályoknak volt alávetve. Az apai akarat ellenére kötött házasság kirekesztette a nõt a családból és még az alárendelt arisztokrata pozíciójából is. Ki voltak szolgáltatva férjük durvaságának, erõszakának, örökös félelemben éltek: sikerül-e fiú utódot szülni, egészségesen viselni a sûrû terhességeket, túlélni a szülést. Egymáshoz írott leveleik szorongásról, boldogtalanságról, a vagyonfelosztások pedig gazdasági kiszolgáltatottságukról tanúskodnak.

Kövér György két bankárcsalád – az evangélikus Liedemann és a zsidó Wahrmann – történetének példáján mutatja be az elitpozícióba emelkedés útját, s egyszersmind a pozíció átmenetiségét, törékenységét. Mindkét család kisebbségi helyzetbõl, s alacsonyról indult, felemelkedésükben nemcsak tehetségük, üzleti sikereik, hanem házassági stratégiájuk, gyermekeik pályaválasztásának átgondolt tervezése, valamint nem utolsó sorban a szerencsés demográfiai adottságok is szerepet játszottak. Az elitpozíciót azonban csak meghatározott gazdasági és társadalmi körülmények között tudták egy-két generáción keresztül megtartani: a Liedemannok a középrétegbe süllyedtek, a Wahrmann család bukása viszont látványos volt.

Mindkét család a kívülállókból emelkedett egy idõre elitpozícióba, és süllyedt vissza a kívülállók közé.

Hajdu Tibor a Magyarországon állomásozó k.(u) k. tisztek mindennapi életérõl írt érdekes és színes tanulmányt. Azt – többek között az õ kutatásai alapján – eddig is tudtuk, hogy milyen szakadék húzódott a tisztikar magas presztízse, a magasabb társadalmi körökben való kedveltsége és szerény anyagi körülményei között, ami számos konfliktus okozója volt. Kétségtelen, hogy a tiszti pálya egyike volt azoknak, amelyek viszonylag könnyû felemelkedést ígértek, az uniformis azonban korántsem biztosította az operettekben bemutatott társadalmi tekintélyt és közkedveltséget, különösen nem a császári uniformis viselõinek az önkényuralom idején. Ezekben az években az osztrák tisztek inkább megvetésnek, elutasításnak voltak kitéve, a korábbi közkedveltséggel, úri körökben való befogadottsággal szemben. Nehéz volt megfelelõ szállást találniuk, a társasági eseményeken kirekesztették, mellõzték õket, még rokonaik is elfordultak tõlük. Így elitpozíciójuk ellenére kívülállók, pontosabban – legalábbis átmenetileg – kirekesztettek voltak.

Maria Wakounig Franz Lichtenstein herceg, a Monarchia szentpétervári követének életpályáját mutatja be. A konvenciókkal bizonyos mértékig szakító, feladatát komolyan vevõ és lelkiismeretesen végrehajtó arisztokratát – a szerkesztõkkel szemben – inkább különcnek, mint kívülállónak („elitären Außenseiter”) tekinthetjük. A tanulmány alapos és színes leírást ad a herceg életútjáról, jellemérõl, személyiségérõl, életmódjáról, egyúttal beavatja az olvasót a 19. század utolsó évtizedeinek külpolitikai eseményeibe is.

A „klasszikus kívülállók” – a kispolgárok, szegények, elhagyott gyermekek, prostituáltak – mindössze két tanulmány szereplõi, és az elitek abból a szempontból is „túltengenek” a kötetben, hogy e két tanulmány is inkább az elitek szemszögébõl világítja meg helyzetüket. Magukról a szereplõkrõl, s különösen azok mindennapi életérõl alig esik szó.

Gyáni Gábor tanulmányának már a címe is elárulja, hogy elsõsorban e társadalmi csoportok életének és helyzetének polgári szabályozásával kíván foglalkozni (Jótékonyság, fegyelmezés avagy a szociális gondoskodás genealógiája). Ennek megfelelõen széles elméleti megalapozással, nyugat-európai összehasonlítások keretében vizsgálja azokat a szabályokat és intézményeket, amelyek segítségével a polgárság a szegénység, a koldulás stb. problémáit keretekbe igyekezett szorítani. Ennek megfelelõen a gondoskodás és fegyelmezés alanyai arctalanok maradnak.

Az osztrák kívülállókat az 1848-ban a megrendült helyzetû bécsi kisiparosok és kézmûvesek képviselik. Thomas Kleteèka a megsegítésükre létrehozott önsegélyezõ pénztár történetével kapcsolatban idézi fel õket. A szerzõt elsõsorban politikai szerepük érdekli, amennyiben fenyegetõ, nagy tömeget mozgósító tüntetésüket a forradalmi mozgalom radikalizálódásának egyik tényezõjeként értékeli. Az önsegélyezõ pénztárt gazdaságilag eléggé megalapozatlanul egy August Swoboda nevû személy hozta létre az elszegényedõ kisiparosok, kézmûvesek hitelnyújtással való támogatására. A vállalkozás hamarosan csõdbe jutott, a részvényesek pénzük visszaszerzéséért indított mozgalmának és az attól megrettent polgárság nyomására a kormány kénytelen volt – állami hitel formájában – részlegesen kártalanítani a részvényeseket. A tanulmány részletesen ismerteti a szanálás folyamatát és a döntéshozók motivációit, a „kirekesztettek”, a kézmûvesek azonban arctalan tömegként tûnnek elõ. Gazdasági helyzetük megrendülésének okairól is igen röviden szól a szerzõ, sõt, az egyesület alapítójának személyérõl sem sok tudható meg, azon kívül, hogy egy 50 év körüli kicsiny, púpos, sápadt, heves emberke volt. Hogy hogyan nyerte meg a kézmûvesek bizalmát, és hogyan szervezte meg az egyesületet, homályban marad.

A „klasszikus kívülállók” mindennapi élete tehát meglehetõsen háttérbe szorult a kötetben, ami elsõsorban azzal magyarázható, hogy életükrõl jóval kevesebb forrás marad fenn, mint az elitekrõl, és ennek megfelelõen kevés feldolgozás közül válogathattak a szerkesztõk. Az elitcsoportokról szóló színvonalas és érdekes, új aspektusokat és módszertani megközelítést tartalmazó, gondolatébresztõ és továbbgondolásra késztetõ tanulmányok azonban különös értéket kölcsönöznek a kötetnek.

Bácskai Vera

Ugrás a lap tetejére

Szeged, 2001.03.21.

|| e-mail